- Elég nagy a pofád ahhoz képest, hogy úgy hagytad a norscait a hátadba kerülni, mint egy kezdő! Ha nem puffantok közéjük, szerintem puszta kézzel tépi le a fejedet és levizel a torkodon. - veszem fel a csapzott hajú modorát a válaszhoz; nem is igen számítottam tőle egyébre, láttam már sok ilyen keményseggű gazfickót a seregben - Azt viszont meg kell hagyni, hogy utána derekasan kifektetted. A pénz meg ott van Frau Steinhoffnál, benne jobban megbízhatsz, mint saját magadban, vagy akár bennem, amíg nem teszek esküt Sigmarra. Épp ezért jobb ha a papirost is ő olvassa el, Herr Lieberung, ahogy nézem kissé gyengélkedik még. - azzal belenyomom Theodora kezébe a paksamétát. Ezután rávigyorgok a langalétára és előszedem a fogadóban vásárolt bor maradékát - Igyál egyet, az hátha megnyugtat!

In reply to Meselo (msg # 538):

Amikor végre felbukkannak a többiek az árnyak közül, akkor már a fruska izgatottan toporog a fedélzeten, mint aki nem tudja az érkezők közé rohanjon-e segíteni vagy inkább a bárkán maradjon. Hol Josef-re pillant, hol a lassan kirajzolódó bicegős "örökösre", de végeredményben nem lép le a bárkáról, mert ledermed, amikor Manfred vállán meglátja a testet.
Az orra alatt mormog valamit, ami -Ranald-hoz dünnyögött- fohászként értelmezhető mialatt félrehúzódik a lövész és súlyos terhe útjából.
Amikor pedig eljut a tudatáig, hogy egy hullával -és főleg a sebhelyes, nyílpuskás tetemével lettek gazdagabbak, akkor amolyan "Kérlek ne haragudj, biztosan megmagyarázzák később" tekintettel pillant Josef-re, hogy hamarosan még jobban elfehéredve elforduljon a testtől és aggodalmát más felé terelve inkább Johann-t pátyolgassa.

A Berebeli elkötéséről el is felejtkezik, de az idefelé szükségszerűen elfoglalt evező mögé bepattan és igyekszik tartani az ütemet, amikor a kislevi előveszi a marcona hajóskapitány oldalát.
Később már összeszorított fogakkal és egyre merevebb karokkal evez, amint kifogy belőle az erő és az izgatottság adta lendület. Ennek eredményeként pedig egyre sűrűbben pillant a korábbi cipekedésből magához tért férfi felé. Lerí róla, hogy örömmel és hálás tekintettel átadja a helyét, ha teheti.

Az evezőktől való elszabadulás után
Szótlanul hallgatja a kialakult beszélgetést, de ledermed amikor a sebhelyes kerül szóba és önkéntelenül is a hullára pillant.
Csak az örököst ért vágás említése téríti annyira magához, hogy Theodora után induljon és a várakozás idején egy helyre gyűjtögetett reménybeli kötszerkupacot illetve a némi vízzel kenhetőbbé varázsolható gyógynövényes masszái egyikét tovább is adja a beavatottnak. Ha teheti, akkor pedig mellette maradva igyekszik el is lesni, hogy amaz mit és hogyan tesz-vesz Johann lábán.

A magyarázatokat Theodorához hasonlóan csupán fél füllel hallgatja, Gunther fennhéjázó szavaira pedig csak félrefordulva grimaszol egyet, hogy a langaléta bajkeverő mindezt ne láthassa, különben egyértelműen tudhatná, hogy a fruska milyen távolságtartó, félelemmel teli megvetéssel gondolkodik róla.

Manfred Gunther-nek szánt megjegyzését hallva Amelia elmosolyodik, enyhe kárörvendést vélhet felfedezni az arcán aki esetleg a leányzóra pillant.
A papirosok előkerülése pedig Theodora mellé terelik, hiszen róla biztosan tudja, hogy ért az olvasás művészetéhez.
- Szeretném én is hallani, hogy mi van ezekbe leírva... de azt mindenek előtt leszögezném, hogy -minden szentek nevére mondom- Ő szándékosan egy légynek sem tudna ártani. - mutat Johann-ra - Hiszem, mert gyerekkorunk óta ismerem. - kottyantja el az eddig mások által nem ismert kapcsolatot Johann és közte.
This message was last edited by the player at 10:06, Tue 02 Feb 2016.

A falu sötét utcáin való botorkálás során Johann szépen, fokozatos visszanyeri lelki egyensúlyát, legalábbis már amennyire egy gyilkosságba torkolló rajtaütés után egy átlagos ember teheti. Szemei előtt újra meg újra leperegnek az események, a sebhelyes lámpájának fényénél villanó penge, ahogy combjának húsát szeli. A csempész számára különösen kemény erőfeszítésbe kerül, hogy ezen emlékképeket félrerakja, miközben minden lépésével belüktet a vágás. Hiába az ingdarab, az is hamar átázik, de szerencsére sokkal több vért nem veszít. Persze nem is igazán tudta pontosan, hogy mire számítson, ilyen sérülést még sose szenvedett, úgyhogy ő azzal is számolt, hogy akár el is vérezhet bármelyik pillanatban. Egyedül az a gondolat nyugtatja, hogy elméje a vérveszteség ellenére többnyire tiszta.

A hajóra visszaérve lerogy a legközelebb eső evezőpadra és aggódva pillant a véráztatta textilre. Vajon mi van alatta? Látni fogja combcsontja fehérjét? Férgek rágják már a húsát? Érzi a hányinger előjeleit, ezért inkább Theodora azon szavait idézi fel, mely szerint nem túl súlyos a sérülés. A beavatott már sok ilyet láthatott, mégis csak ez a hivatása, úgyhogy biztos jobban tudja Johannál. Mindenesetre a férfi nem ellenkezik, sőt, belül nagyon is hálás, amikor Theodora - Amelia kíváncsi tekintete alatt - rendesen bekötözi a sebet. Johann sokat nem lát a dologból, mert a sebre löttyintett, remélhetőleg tisztító hatású alkoholtól könnybe lábadt a szeme. Miután megküzdött könnyeivel és a sebét is ellátták, lecsatolja az övéről a kardot és egy határozott mozdulattal eltolja magától. Ennyi ebből az eszközből egy estére bőven elég volt.

Ekkor azonban előkerül Manfred belső zsebéből a dokumentum, amire korábban Johann is felfigyelt. Mielőtt azonban szólásra tudná nyitni a száját, mindenkiből előtörnek a szavak. Miközben hallgatja a kialakulóban lévő beszélgetést - bár egy ponton inkább már vádaskodásnak tűnik -, felpörögnek gondolatai és a lefolyt események és a dokumentum ismeretlen tartalma alapján próbálja kitalálni, hogy vajon mit mondjon, amikor neki szegezik a kérdéseket. És akkor szerencséje volt, hogy csak kérdéseket szegeznek neki, nem pedig valami sokkal hegyesebbet, acélosabbat. Például egy kardot. Vagy lándzsát.

- Én is kíváncsi volnék, mi áll azokon a papírokon, szólal végül meg Johann. A csempész egy hálás pillantást vet Amelia felé, amiért a lány a papírok tartalmának ismerete nélkül is kiállt érte.
- Felőlem elolvashatja a beavatott, előle úgy sincs mit rejtegetnem, folytatja a csempész, majd hozzáteszi, de be kell valljam, engem is nagyon izgat, hogy ki és miért akart megölni. Ezt a fickót először Altdorfban láttam, csupán néhány napja, ő azonban mégis úgy gondolta, hogy valamiért bosszút áll rajtam.
- Mielőtt továbbmennék, mondja rövid habozás után, annyit engedtessék meg előre bocsátanom, hogy bárki bármit is tett a nevemben, ahhoz nem volt közvetve vagy személyesen közöm. Régóta távol vagyok a szülői háztól, távollétemben pedig bárki hivatkozhatott rám. Ameliával is csak a véletlen folytán találkoztam össze, miközben Bögenhafen felé tartottam.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 545):

- A norscai azért került a hátamba mert én engedtem, ráadásul még be is volt baszva. Ha feltűnt kicsit gyorsabb voltam tőle.... De ezt a seregbe gondolom nem szokták nézni. És a pénz akkor már ha ennyire akarjátok a becsületest kerüljön csak a nemes úrhoz inkább, benne én is megbízok, vagy csak egyszerűen adjátok ide a jussomat. Azt az 5 aranyat ami illet belőle... - felelem korábban majd miután kiderül hogy mit tartalmaz a levél kicsit meglepődök. Türelmesen végighallgatom a történéseket majd a hullára bökök - Ezt még most kell eltüntetni, a víz pedig fel fogja dobni. Kell rá fém nehezék, de a hajón ilyen már nincs. 

Theodora felolvassa a levelet



A levelhez van csatolva egy lap amire erto kezek Kastor (Johann?) kepmasat rajzoltak
This message was last edited by the GM at 20:06, Tue 02 Feb 2016.

Amikor Gunther a seregre tesz megjegyzést láthatóan feltámad valami tűz a szememben: -A hadseregben csak azt nézik, hogy valaki ki mer-e állni egy túlerőben lévő bestiaember horda vagy éppen valami sokkal rosszabb ellen. Bár gondolom aki kocsmai verekedésekből él az erről mit se tud. És ha most végre mindenki elhallgatna felolvasnám a levelet. - lóbálom meg a papírt, majd ha végre mindenki csendben marad akkor elkezdem az olvasást: -Adolphus Kustos részeére, Kilenc Csillag Postakocsi Társaság, Middenheim-i Út, Altdorf. - a megszólításnál egy pillanatra megállok ahogy elnézek a férfi holttestére, de utána rögtön folytatom is a címzést, majd a levelet magát is: -Kedves Herr Kustos, Talán meg emlékszel egy bizonyos beszélgetésünkre az utolsó Brewzeit idején a Kampó és Balta ivóban Nulnban. Akkor úgy említetted hogy érdeklődést mutatnál egy bizonyos titkos társaság tevékenysége felé akiket nem szeretnék most megnevezni. - összevont szemöldökkel olvasom tovább a levelet: -Hogy egász pontos legyek úgy emlákszem nagyon komolyan szeretted volna lenyomozni egy bizonyos tagjuk elérhetőségét akire jobbára csak Magister Impedimentesként hivatkoznak. - néhány másodpercig ízlelgetem a leírtakat majd folytatom: -Azért írok hogy közöljem igazoltam minden egyes sejtésedet. Miután távoztál diszkréten utánaérdeklődtem a dolgoknak és sikerült megbizonyosodnom róla hogy az "uraság" akit keresel jelenleg a Kastor Lieberung nevet használja. - itt megállok egy rövid időre míg egy vádló tekintetet szegezek Kastorra azonban nem mondok semmit, hanem tovább olvasok néhány szívdobbanás múlva: -A terved szerint, Herr Lieberung Altdorf fele fog utazni a Middenheim-i Úton valamikor Jahrdrung havának vége fele. - egy pillanatra Chlodovechre is elnézek. -Sikerült továbbá megszereznem Herr Lieberung képmását amit a levélhez mellékelek. - azzal el is kezdek a levélben kotorászni, így fejezem be a levelet: -Maradok őszinte tisztelője munkásságodnak! - fejezem be: -Majd egy aláírás egy monogram formájában: Q.F. - ha megvan a portré akkor azt is megnézem illetve megmutatom a mellettem álló Manfrednek is (ha az láthatóan meg akarná nézni) én pedig közben Kastorhoz beszélek: -Jelenlegi név? Titkos társaság? Családmészárlás? - Ameliára nézek: -Védő szavai szépek és jók, de maga sem az a fedhetetlen becsületű mint aminek beállítja magát, már csak saját wolfenburgi tapasztalataimból kiindulva, ahol történetesen meglopott és nem lehetett az egyetlen alkalom mert meg sem jegyezte az arcomat holott csak jó szándékból nem adtam fel az őrségnek. - fedem fel íj módon ismeretségünket, majd megcsóválom a fejemet, visszanézek Kastorra: -Szóval, mi ez az egész, "uraság"?
This message was last edited by the player at 13:02, Tue 02 Feb 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 550):

- Van amire bizony nem büszke az ember lánya, ezt beismerem, de megbocsájtható vétek elfelejteni egy-egy egyszer látott arcot, főleg ha hosszú évekkel később láthatom csupán újra. A kényszer pedig nagy úr, főleg ha efféle törékeny alkattal áldottak meg. - mutat végig magán. - Na meg bátortalansággal, hiszen hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy megszökjek Manfred cirkuszából. Továbbá Gunther is igazolhatja a szavaim, hiszen őtőle tudom mennyire kóstált az a vén kujonc. - magyarázkodik és jelentőségteljesen Gunther felé pillant.
- Nincsen okom hazugságot állítani ha hiszel nekem, ha nem. - nem modortalanságból, hanem értetlenségből eredően tegezi le a beavatottat és ez leginkább keserűségként látszik az arcán.

Johann csöndben hallgatja, amíg Theodora felolvassa a levelet és látszik az arcán, hogy kíváncsian figyel. Egy pillanatra meg is feledkezik a lábából sugárzó fájdalomról.
Ó Ranald, hogy toszna meg valamelyik felajzott Káoszisten, suhan át a nem túl nemesi gondolat Johann elméjén, miközben a szöveg végeztével és a kép láttán arcába kezeibe temeti és nagyot sóhajt. Ezt nagyon elszúrtam. Kihasználva a néhány pillanatot, amíg nem látják az arcát, a csempész dühödten vicsorog egyet, miközben gondolatai szélsebesen száguldanak, ahogy megpróbálnak valami vállalható választ összekaparni minden kreativitását igénybe véve.

- Szóval így állunk, néz fel végül Johann és csak úgy süt a szemeiből a visszafojtott düh.
- Ezek szerint valamilyen titkos társaság tagja vagyok, sőt, valami főnök-féleség, ráadásul megöltem ennek az alaknak a családját, legyint a hajó padlóján heverő, lassan büdösödő Adolphus Kustos teste felé.
- Biztos meg is ettem őket, mert már csak ez hiányzik a történet végéről, teszi hozzá maró gúnnyal és megcsóválja a fejét. Arckifejezése ezek után kissé megenyhül és egyesével mindenkinek a szemébe néz.
- Igen, azon a képen szerintem is én szereplek, sőt, még az utazási útvonalam is stimmel, de a többi számomra mind új információ, mondja kimérten és félreérthetetlenül.
- Ahogy én látom, van itt valamilyen titkos társaság ... talán pont azok a fickók, akiken az a lila kéz tetoválás volt ... akik távollétemben felhasználták a nevem és aljas dolgokat műveltek. Akár még egy imposztort is találhattak a helyemre, ha ennyire fontos volt nekik, hogy az én nevemben történjenek ezek a szörnyű tettek. Sőt, az is lehet, hogy az örökségre fáj a foguk. Biztos jól jönne a társaságuknak a pénz és a birtok. De az azért akkor is felháborító! csattan fel sértetten Johann, ahogy egyre jobban keze belejönni a szerepbe. Ő bizony a szegény nemes, aki távolról hazatér és közben mindenféle szentségtelen dolgot követtek el a nevében, ráadásul a pénzére is fáj a foguk. Amennyire Johann tudja, még akár igaza is lehet, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy a valódi Kastor - akinek a koponyája Gunther csizmája alatt felismerhetetlenné vált idestova majd egy hete - tényleg egy titkos társaság magisztere volt. A kocka el van vetve és ha minden alkalommal rosszat dobok, akkor a halálom után Ranald seggébe fogom dugni a cinkelt kockáit.

Rezzenéstelen arccal nézek vissza a keserű tekintetű Ameliára: -Nincs bajom magával, ha lett volna a tetteiért már akkor feladtam volna a városőrségnek. Nem véletlenül nem fettem fel eddig senki előtt, hogy emlékszem magára, de most fogyott el a türelmem a folyamatos hazudozással szemben. - majd a tekintetemet a felháborodottnak tűnő Kastorra szegezem, vádlóan, dühösen. -Nem érdekel a cinizmusa. Három ember meghalt a maga védelmében és még csak azt sem tudjuk, hogy kicsoda valójában. Nem hiszek a véletlenekben és azt sem áll módomban elhinni, hogy erről az egész titkos társaságos dologról nem tud. - folytatom, a hangvételemből érződik a harag, azonban sokkal kevésbé mint a tekintetemből. -Én az egyházam hírnevét kockáztattam amikor magának meg a barátainak a védelmére keltem, és az egyházam érdeke többet ér mint valamennyiünk élete ezen a hajón, és ha esetleg kiderül, hogy maga összeesküvő vagy a birodalom ellensége, vagy bármi hasonló dolog, és emiatt az egyházam neve bemocskolódik, Myrmidiára esküszöm, hogy annak súlyos következményei lesznek.

Johann benyúl bőrkabátja alá és a gondosan elrejtett belső zsebéből előhúz két dokumentumot, majd Theodora felé nyújtja.
- Tessék, a papírjaim. Ha nem hiszi el a benne leírtakat, azzal megkérdőjelezi Sigmar papnőjének és a kereskedők céhe vezetőjének szavát, mondja a hazug csempész és állja a nő harcias tekintetét. Nem is igazán tehet mást, mert ha most bevallja, hogy ez az egész egy hazugság - még ha többnyire ártatlannak is tűnt először - akkor a nő lándzsája egy pillanat múlva felnyársalná a szívét.
- A következményekkel pedig minden egyes szavammal számolok. Bár ahogy elnézem, előbb ölnek meg teljesen ismeretlenek, minthogy Myrmidia bosszúja utolérjen.

Szó nélkül, a férfi szemébe nézve veszem el tőle a papíroat majd elolvasom a benne foglaltakat. Vetek rá egy mérges pillantást Sigmar papnője megemlítésekkor, bár azon nem csodálkozom, hogy nem tudott az egyházaink közötti ellentétről. A papír elolvastával visszanyújtom az iratokat a férfinek: -Ez a papír csak az örökségét igazolja, az ártatlanságát nem, így Sigmar papnőjének szava nem mentesíti a vádak alól csak azt egyértelműsíti, hogy az akinek mondja magát, de ezt nem cáfolja. - emelem meg a másikk papírt. -Verena színe elé fogom vinni az ügyet, hogy tisztázódjon a fejvadásznál talált levél tartalma. - pillanatnyi hatásszünet: -Nézze, itt húszezer aranykoronáról van szó amelynek képében sok mindent megértek, de a fejvadász nem ezért kereste ez a levélből kiderül. Ha ártatlan mindenféle vádban akkor magam gondoskodool majd biztonságáról, de én innentől kezdve csak Verena papjainak vagyok hajlandó hinni. - összevonom szemöldökömet: -És ha nem összeesküvő akkor nincs tőlük tartanivalója, igaz? - a levél láthatóan valamennyire csillapította a hangulatomat azonban étezhető, hogy továbbra sem hiszem, hogy minden úgy van ahogy a férfi mondja.

Inkább Verena papnői, mint egy feldühödött lándzsás némber, gondolja Johann, miközben komoly arckifejezéssel bólint a nő szavaira.
- Ez így igaz, állok Verena papnői elé az első adandó alkalommal, hogy szavaimat igazoljam. Hol találkozhatunk velük a leghamarabb? kérdezi Johann, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy a legközelebbi Verena pap is több hétnyi fárasztó utazásnyira van innen. Legalábbis nagyon reméli, különben oda az örökségnek - aminek összegről már mindenki tud a hajón, lényegében aláírva Johann halálos ítéletét. Mert azt még talán megéli, hogy megörökli az összeget, de hogy utána a társai közül elvágja a torkát és lelép a pénzzel, szinte garantálható.

Amelia rágódik a beavatott válaszán és ennek csak éppen hallhatóan ad hangot.
- Nincsen baja... Mégis a szavahihetőségemet kérdőjelezi meg. - dünnyögi leginkább az orra alatt kelletlenül.
Johann szavai és az elővett papírokat látva nem szól inkább semmit.
A levél ismeretében ugyan újabb gyanúja támadt, de az elméletét nem veti fel, mert hisz egyelőre abban, hogy jelenleg akkor nem árt egyiküknek sem, ha csendben marad. Még ha ezzel bizony akaratlanul is cinkostársnak tarthatják a törvény színe előtt.
Johann pedig úgy tűnik még mindig bízik a várható örökségben és a túlzott hasonlóság szebbik oldalán akar maradni annak ellenére, hogy talán az örökség a legnagyobb hazugság ebben az egészben.
Láthatóan vívódik, de még vár arra, hogy Johann mikor jut ugyanarra az eredményre, hogy felesleges erőltetnie az örökös szerepét.
Mellesleg jobb, ha éppen Johann szájából hangzik el a vallomás, minthogy a fruska kotyogjon. Aztán a gondolatait mégis csak szóvá teszi.
- Szerintem a Kustos nevű nem véletlenül tudta, hogy hová tart az örökös. Mi van, hogyha ő maga juttatta szándékosan Kastor tudomására a beetetésnek szánt örökséggel kapcsolatos üzenetet, hogy biztosan és ott ahol neki kényelmes, ott csaphasson le rá?  - elgondolkozva, felvont szemöldökkel pillant Johann-ra, majd a többiekre.
This message was last edited by the player at 16:23, Tue 02 Feb 2016.

Gunther megjegyzését nem veszem fel, annál jobban érdekel a felolvasott levél tartalma és az miatt kialakult vitatkozás. Lassan kezd összeállni a kép; ez a Lieberung valami zsírosabb örökségre készül szert tenni, amire látszólag többen is hegyezik a bajszukat. Az itteni társaság pedig ilyen-olyan indokokból csapódott a reménybeli örökös mellé. "Nem tiszta ügy, nyilván, de manapság melyik az..." - mélázok elgondolkodva. Amikor felmerül a tetoválásokkal jelölt titkos társaság, elkomorul az arcom és ingerülten vakargatom a szakállamat, hisz az átkos Káosz ölebeinek támogatása - még ha nem is akarattal tenném - amit minden erőmmel igyekszem kerülni. "Regina és Ferdi a Rontó Hatalmak miatt veszett el örökre, hogyan is állhatnék azok mellé, akik a Káosz szekerét tolják?!" Ugyanakkor kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy piszok nehezen tudom elképzelni, a szemmel láthatólag nyámnyila és lépten-nyomon megrettenő Kastort, mint a Birodalmat megdönteni igyekvő összeesküvőt vagy vérszomjas, eretnek szektavezért. "Bár a Káosz épp ezért alattomos, sose' gondolnánk, hogy hova kapaszkodik méregtől csepegő karmaival" - merült fel bennem von Wallenstein elsőszülöttjének ártatlan képe, meg a pikkelyekkel borított mellkasa. Úgy határozok, hogy nem török pálcát senki felett sem, de éberen figyelem útitársaimat, főleg Kastort. Addig is, míg Theodora dűlőre jut vele (az ő értékítéletében megbízom, a Myrmidia akolitusok erkölcsi normái messze az enyémek felett vannak) jóval földhözragadtabb dolgokkal foglalkozom: Herr Kustost nekilátok kihámozni a láncingéből, közben halkan megkérdezem Gunthert:
- Hogy a kecskehágó öreg pásztor szerelmére nincsen ezen a bárkán nehezék?- hüledzek.
This message was last edited by the player at 07:54, Wed 03 Feb 2016.

- Nincsen, mert a korábban emlegetett lila tetoválásosok hullái is a bárka készletéből kerültek a víz alá. - lassan már rosszul lenni is elfelejt a pillanatnyi helyzet eredményeképp.
- Mellesleg nem ér rá ez az egész egymásnak ugrás és vádaskodás addig amíg ki nem derül, hogy az örökség egyáltalán létezik-e? Mostanra lassan csak az a biztosabb pont ebben az egészben. - inkább kérés mindez a részéről, mint határozott kijelentés.
This message was last edited by the player at 17:01, Tue 02 Feb 2016.

-Bögenhafen nagy város, egészen biztos vagyok benne, hogy Verena egyháza is képviselteti magát. - mondom, a férfi együttműködését látva érezhetően megnyugszik a hangom, ugyanakkor tekintetemben még mindig látható a gyanakvás - egyáltalán nem vagyok hozzászokva az intrikához, de ha már egyszer fejre ejtettek az utazás alatt akkor megtanulom, hogy az ütés fáj. Egy pillanatra tekintetem a távolba mered, korábban még biztos voltam benne, hogy az ütközet után minden rendbe fog jönni azonban úgy tűnik tévedtem - a katonaságnál minden könnyebb volt, mindenkinek megvolt a maga parancsa, ugyanúgy a sorkatonának mint a tábornoknak és mindenki próbált a közös feladaton dolgozni legjobb tudása szerint. Itt alig van nyoma bármi törvénynek vagy hierarchiának, mindenki azt csinál amit akar és akkor amikor akar, nyoma sincs professzionalizmusnak vagy rendnek - az egész kaotikus én pedig naiv mód belekeveredtem mert elhittem amit mondanak nekem. Ráadásul Chlodovechet is belekevertem, hónapokig tartó közös utazásunk alatt soha nem láttam annyira csendesnek mint amilyen most. -Kustos tudta, hogy Kastor merre lesz, a levélben megkapta ezt az információt. Az örökség létezésében nem áll módomban kételkedni, befolyásos emberek aláírása látható rajta. Kustos pedig nem úgy harcolt mint akit a pénz érdekel - Herr Hetzau és jómagam is több sebet okoztunk neki de ő kinevette Morrt és rendületlenül Kastor életére tört. Ez személyes ügy volt. Bosszú. - elhallgatok egy pillanatra ami hatásszünetnek tűnhet, de helyette a tekintetemet Ameliára kapom: -Miért hiszi azt, hogy az örökség csak kitaláció? - kérdezem.
This message was last edited by the player at 16:57, Tue 02 Feb 2016.

In reply to Theodora Steinhoff (msg # 560):

- Lassan mindennél jobban szeretném, ha igaz lenne az örökség, mert akkor ezt az egészet könnyebb szívvel tudnám feldolgozni, de egyre kevésbé hiszem, hogy igaz. Túlságosan nagy és bárkit könnyedén elcsábító összeg. Éppen ezért akár a sebhelyestől szerzett papirosok és az elmondott, inkább bosszúra utaló viselkedése szerintem ezt a lehetőséget is felveti. Főleg ha az állítólagos... mivel mintha a szövegben aktuális névként és nem ismert valódiként lett volna említve... Kastor Lieberung nevet használó alak ténylegesen valami szekta feje, akkor a szekta tagjainak védelmét valahogy el kellett távolítani, hogy szemtől szemben, kevesebb ellenféllel szembenézve és a Kustos által meghatározott helyen vagy útvonalon állhasson szemtől szemben bosszút. Myrmidia beavatottjaként éppen ezt a terelési trükköt vetette fel még a Trombitás-hoz indulás előtt, szóval nem mondok szerintem újdonságot és talán éppen ez a magyarázat. Mindenesetre amiatt, hogy ismert névként szerepel a levélben... nem igazolja azt sem a levél, hogy valóban nem állít a "mi" Kastor-unk igazat. - mivel egyszuszra igyekezett elhadarni ezt az okfejtést, ezért a végén hatalmas levegőt vesz és megkapaszkodik, hogy ne szédüljön meg.
Lopva a csempészre pillant. Abban a pillantásba pedig belesűríti minden Johann iránt érzett őszinte aggodalmát.
This message was last edited by the player at 07:28, Wed 03 Feb 2016.

Chlodovech csak kapkodja a fejet a sok uj informacio hatasara, lathatoan ugy szivja magaba oket mint aki amr regota erre vart, csak egy pohar bor hianyzik neki a boldogsagahoz.
This message was last updated by the GM at 00:12, Wed 03 Feb 2016.

Nagyot nézek arra a hírre, hogy azért fogytak el a nehezékek, mert már több hullát hajítottak a folyóba, zavartan dörzsölöm meg a sebhelyemet. Fejemet ingatva hümmögök egy sort, de nem firtatom a dolgot, inkább folytatom Herr Kustos "láncingtelenítését".
Közben Guntherrel váltok pár szót:
- Nemtom', hogy mennyi pénze lehetett ennek a Kustos fickónak, de ha lógott is öt koronával neked, akkor azt tőle kell elkérned! - mutatok a merevedő tetemre - Ennek híján elosztjuk ahogy Kastor vagy Frau Steinhoff jónak látja, nekem piszkosul mindegy, de arról ne is álmodj, hogy az egészet megtartod magadnak! - megrántom a vállamat - Pár koronáért nem érdemes összeakaszkodni, főleg ha ilyen zsíros összeg van kilátásban, de ne nézzük balfácánnak egymást... - ismét megvonom a vállamat, majd előveszem a tőrömet és lenyisszantok pár útban lévő csatot és gombot Kustos ingéről.
This message was last edited by the player at 08:17, Wed 03 Feb 2016.

In reply to Manfred Hetzau (msg # 563):

A levél és a párbeszéd során nem szólok bele. A nemesünk sikeresen kivágta magát a többi meg négyszemközt történik majd amit még akarhatok.

- Kicsit több melót fektettem bele hogy kézre kerítsem ezt a szarházit... meg kicsit több volt a balhé is. Itt nincs egyenlőség.... Aki kicsinált egy két rohadékot az még kapjon a pénzből de hogy minden jöttmentnek adjunk akit ismerünk ezen a bárkán az már nekem nem kóser... Ráadásul azt a benga állatot nem is volt olyan egyszerű kicsinálni. - majd a kapitány felé fordulok.

- Indulhatunk vagy még várunk egy keveset?

Amikor végzek a láncing kiszabadításával, megvizsgálom az itt-ott megpattant láncszemeket, majd magam elé próbálom. Úgy nézem, hogy a Kustos fickó kicsit vállasabb volt nálam, de nagyjából egyforma magasságunk miatt úgy saccolom, hogy akár igazítás nélkül is jó lesz rám, bár jobb lenne egy szakemberrel méretre alakíttatni.
- Látod cimbora, csak jutunk valahova! - felelem Gunthernek - Ez utóbbi megállapításoddal teljesen egyetértek én is; ha valaki akar osztogatni annak, aki nem volt ott a verekedésnél, az ellen nincsen kifogásom, ha a  saját kenyere jogán teszi.  - elröhögöm magam és a Chlodovech kutyájára bökök  - Nyilván nem rá gondoltam!
This message was last edited by the player at 14:09, Wed 03 Feb 2016.

In reply to Gunther Erdmann (msg # 564):

Amíg magához tér a hadarásból, addig a két harcedzettebb férfi röhögve megegyezésre jut a vélt jussukat illetően.
A hallottakat pedig nem hagyhatja szó nélkül, mert cseppet sem fűlik a lány foga ahhoz, hogy levegőnek nézzék. Még ha ez valószínűleg káros is lesz később az egészségére.
- Azért, mert a saját őrültséged miatt nagyobb bajt hoztál a saját fejedre, azért nehogy már többet érjél bárki másnál! - szűri a fogai között Gunther felé.
- Ti meg még kötözhetnétek el a Berebeli-t és lehet hogy az éjjeli őrség szó szerint a nyakatokba lihegett volna mire elkészültök, ha Josef-fel nem kezdtük volna időben eloldozni a bárkát, szóval eszerint gondold újra a szavaid. Mellesleg hálásak lehetünk a kapitánynak, hogy sietős az útja és megtűr minket a fedélzeten. - vágja még oda Manfred-nek. Indultában Josef felé még hálás pillantást vet, majd sarkon fordulva ott hagy mindenkit és levonul a belső kabinba háborogni.

In reply to Amelia (msg # 566):

Amikor az ingyenélő megszólal hogy neki is jár a pénzből felröhögök majd cinikusan hozzáteszem.

- Ja, ami tök jó dolog és kötelességed is mint a hajó egyik matrózának. Most éppen te rád esett a sor. Hiszen ezért kapjuk a fizetséget ha nem tévedek. Mert ugye ez a hajó csak a kapitánnyal magában nem utazna....

Csöndben kushad ülőhelyén Johann, ahogy Amelia kirohanást hallgatja. Úgy tűnik a lány nagyon szabadulni a titok terhétől, még ha úgy is adódik, hogy Johann kénytelen lesz bevallani az igazságot, annak nem itt és most van a helye. Theodora végül is jól mondta, Johann védelmében több embert is megöltek már, akik csak az örökség miatt akarták eltenni láb alól. Vagyis, mint kiderült, nem is az örökség volt a lényeg, hanem személyes bosszú. De a tény, hogy többen meghaltak, miatta, ráadásul Myrmidia beavatottja úgy gondolja, hogy ez csak akkor volt jogos önvédelem, ha Johann igazat mond. Ez pedig elég messze áll az igazságtól, úgyhogy ha ez a következő percekben kiderül, a nő dühe valószínűleg erőszakos cselekménnyé fog fajulni nagyon gyorsan és Johann számára különösen fájdalmasan. Lándzsa általi halál kontra folytonos hazudozás? A csempész egyértelműen az utóbbi mellett voksol.

- Én nem kérek az aranyból... lassan már örökséghez sem füllik a fogam, jegyzi meg Gunther és Manfred egyezkedése kapcsán, majd gyorsan hozzáteszi, persze ez nem jelenti, hogy feladnám, végül is többeteknek részt ígértem az örökségből. És ha már ezért többen életeteket kockázattatátok, illetve idegenek haltak meg emiatt, akkor nem adhatom fel, sőt, kötelességem, hogy folytassam utamat.

Johann reméli, hogy Amelia a kabin felé elvonulva még hallja a szavait.

Bármit is vágjanak a fejéhez, nem foglalkozik vele, nem méltatja Gunther-t válaszra, hiszen nem várta meg, hogy mi lesz a véleménye a társaság többi tagjának.
Johann szavaival sem foglalkozik, hiszen nem érti meg jelenleg a férfit és a fruska nem az állítólagos örökség miatt maradt mellette eddig.
Mostanra pedig, amikor végre az őket követő vagy talán csak a megfelelő lecsapási pontra várakozott sebhelyes fickó halott, mostanra kezd elege lenni ebből az egészből.
A véleményét kocsisokat megszégyenítő szitkozódással adja a kabin falainak tudtára. A fentiek pedig leginkább a kabinból úgy ahogy kiszűrődő zajokból és tompa puffanásokból vélhetik csupán és csak sejthetik, hogy mit művel egymagában dúlva-fúlva a lenn tárolt holmikkal.