Összevont szemöldökkel hallgatom a beszélgetésfoszlányt amelyet sikerült elkapnunk. Hogyha az elmémnek lennének tenyerei akkor most eszelős mosoly közepette dörzsölnék egymást ugyanis olyan érzésem van, hogy sikerült valamilyen szinten magyarázatot találnunk a velünk történő dolgokra. Szóval ez a Sakálmaszkos eretnek egy régebb óta itt tanyázó, úgymond rangban és tiszteletben előrébb lévő főeretnek míg a társa, a Kócsagmaszkos, akivel mi is találkozhattunk a veremben egy frissebben érkező jövevény. És amint látszik az idősebbik tart az Inkvizíció haragjától míg a másik vagy szándékkal figyelmen kívül hagyja ezt, vagy egyszerűen csak szeretné ennek a türelmét tesztelni, az idegeivel játszani. Vagy talán szándékkal minket akar arra használni, hogy megbuktassa elődjét. De nem szabad most többet spekulálnom mivel a többiek már indulnak közelebb a ledobóegységhez, amely valószínűleg soha nem lesz még egyszer ennyire egyszerű célpont számunkra, mint most.
Minden esetre annak örülök, hogyha nagyon apró darabonként, de legalább kezdem érteni mi történik körülöttünk. És még az odabent lévő lehetőségek - egy Inkvizítor - nem is adták meg azokat a válaszokat amelyeket képes volna megadni.

Lazerus, Lionel, Armininus és Grendel óvatosan oson az egészségügyi egységhez. Az ajtót nyitva találják, így könnyedén beosonnak.

Az egység belseje véres rettenetből álló homályos, vörös alkony, és ami valaha a gyógyítás helye volt, fájdalom és csonkítás szentélyévé lett változtatva. Minden felületre számtalan áldozat vére és zsigere van fröccsenve, embereké, xenoké és bestiáké. Sebészeti eszközök, kemikáliák, mintatároló kémcsövek, trófeák, bizarr csontszobrok, megnyúzott bőrök és cserzett írhák vannak szerte a teremben. Furcsa gépezetek lüktetnek és pulzálnak, míg képernyők mutatják újrajátszva, elektrosztatikus zajjal fűszerezve a kamra korábbi munkálatait.



Az Egészségügyi egység belterének rémálomszerű képének megtapasztalása miatt mindenki dobjon Fear tesztet (+0), aki elrontja, az dobjon az Alapkönyv 233. oldalán lévő Shock táblázat szerint (minden sikertelenség szint miatt +10-et kell hozzáadni a táblázatban kidobott értékhez). Az ott lévő hatás azonnal érvényesül! Shock táblázaton a dobást Dice Rollerben kérem, a hatást pedig PL-ben itt.

Az egészségügyi egység közepén, egy asztalon le van szíjazva egy alak. Egy életfenntartó regulátorhoz van csatolva, de azonnal felismerhető a ruházatán, hogy egy Inkvizitor az. A férfi elég különösen néz ki, a szemei helyére bionikus szemek vannak ültetve, a haja láng alakban van felállítva és gázláng kékre van befestve, bár most mocskos és vér fedi. Arca szögletes, és rettentően elnyúzott. A felsőtestén zöld mellényt, illetve tengerkék, hímzett köpenyt visel, de rettentően mocskosak és szakadozottak. Szerencsétlenen borzalmas csonkítás és kínzás nyomai láthatóak. Egyik kezét és mindkét lábát levágták, megmaradt kezén a körmeit mind egyenként tépkedték ki, a felsőtestén, a nyakán tűnyomok, égésnyomok láthatóak. Az inkvizitori rozettát durván a melléhez szögezték, így itt a ruhát átáztatja a vér. Láthatóan rettenetes állapotban van, de él.

Az Eretek egy szervitor és két körülötte lebegő szervókoponya társaságában görnyed az inkvizitor felett. Valami eszköz tart a kezében, amely felől sercegő hang hallatszik, mire az inkvizitor teste megfeszül és a férfi halkan nyög.
- Beszélj, teee... Császár csahos kutyája... - sziszegi neki az eretek, majd észleli, hogy beléptek a kamrába.
Sóhajt egyet, majd felpillantás nélkül megszólal.
- Biztosíthatom mester, hogy szóra fogom bírni a... - Ekkora felpillant. És megdermed egy pillanatra.

Ha azonnal cselekedtek, akkor meglepetés kör jár nektek! Kezdeményezést!

Általában az arcomra semmilyen meglepetés vagy más érzelem nem szokott kiülni, mindössze annak egy zord és eltorzult formája, s ezúttal sem a környezetünk az amely kiváltja belőlem, láttam már borzalmakat és éltem már át olyan dolgokat amelyek a legtöbb ember elméjét megtörnék, azonban az, hogy az asztalon ott fekszik Leopoldo Inkvizítor az mélységesen meglep. Csak átvillan az agyamon, hogy miképp lehettek képesek fogságba ejteni egy Inkvizítort magát, főleg az alapján, hogy milyen kísérettel láttam a legutóbb, de nincs időm több gondolkodásra ugyanis az eretnek felénk fordul. Legszívesebben azonnal keresztüllőném de a fegyverem túl hangos és talán válaszokkal szolgálhat, így habár felkészült vagyok a harcra de reménykedem benne, hogy mások, halkabb fegyverekkel gyorsan reagálni fognak.

Margóra megjegyezném, az eddig átélt válogatott borzalmak és vérengzések után kicsit sem tartom hitelesnek, hogy egy szadista műtő látványa elvegye az eszünket.
Nem tudom megmagyarázni az okát, de valami összeomlik bennem és maga alá temeti értelmem legutolsó szikráját is. Elejtem a fegyverem, felsikoltok, okádni kezdek és ledermedek; még azzal sem tudok érvelni fülét-farkát behúzva menekülő józan eszemnek, hogy számtalanszor láttam már ilyen mértékű vérfürdőt, sőt nem is egyet én magam okoztam. Hiába, a terror legyűr és valami olyasmivé aláz, amit bottal sem piszkálnék meg, ha a magam ura vagyok.
This message was last edited by the player at 08:23, Sat 20 Apr 2013.

Ájultan elterülök a látványtól.

In reply to GM:

In reply to Lazerus Multorum (msg # 963):

GM, akkor átjavítom a Jaded miatt, jó?
A meglepetés csak ráerősít tenni akarásomra. Késedelem nélkül fogom célra a pisztolyt és pontosan arcba lövöm az eretek kínvallatót. Ez a meglepetés kör.

Aztán megismétlem a lövést. Ez az első rendes kör, amiben már az ellenség is cselekedhet.

Lazerus késlekedés nélkül fejbelövi az eretneket. Annak a fejére tekert plastek csíkok némileg felfogják a energiáját, de még így is hördülve tántorodik hátra, a feje hátracsapódik, és vér csorog le az arcán. Lazerus második lövése célt téveszt.

Az egyik szervókoponya reagál legelöbb, és rögtön odalebeg Lazerushoz. A koponya alsó, flexibilis fémkarjaira rögzített monopengű szikék, a harci algoritmus futtatásával hurrikánként kezdenek forogni s felkészülnek arra, hogy szétszabdalják az orgyilkost.

A másik szervókoponya hasonló módon készül fel a harcra, miközben Grendelhez lebeg.

A szervitor ökölbe szorítja a kezét, majd dübörgő léptekkel rohan oda Lazerushoz, hogy majd lecsaphassa a váratlanul megjelent ellenséget.

Lionel szája sikoltásra nyílik, de egyetlen hang sem jön ki belőle, csak valami nyikorgásféle. Azonnal megfordul, nekirohan az ajtónak, majd azzal ügyetlenül bajlódva kinyitja azt, és kivágódik vadul lihegve.

Grendel kivár.

Armininus elájul.

-------------------------------------------------------------------------------

Luna és Alicia kissé előrébb kell, hogy lopódzanak a ládák és szemét között, hogy rálássanak az orvosi egységre. Látják azt, hogy valami főnökféle, több felfegyverzett eretnekkel lép ki onnan, majd a kripta közepén lévő lifthez mennek. Ebből a nézőpontból a két lány végignézheti, ahogy az eretnekek a magasan felfelé húzódó liftakna vázban lassan emelkednek és emelkednek a végtelen magasságba.

Kicsivel később a csapat lopódzva megy be az orvosi egység ajtaján. Egy pillanattal később Lionel kivágódik az ajtón, majd az orvosi egység falához tapadva liheg és kapkodja a fejét. Láthatóan nem ura cselekedeteinek és ezért könnyen lehet, hogy észreveszik őt...

-Francba, a fiuk elbarmoltak - suttogja Luna.
-Osonjunk kozel, mert ha kitor a balhe akkor jo lenne kozben esetleg cuccot szerezni magunknak. Ha felszedjuk a ledobalt ruhakat akar el is tudunk vegyulni es segithetunk nekik kesobb. Bar remelem azert nem buknak le...

Az ereteket azonosítom nagyobb veszélyforrásként - amit lehet, később még megbánok -, ezért megint az ő arcába akarok tüzelni.
This message was last edited by the player at 14:05, Mon 22 Apr 2013.

GM:

Tudhatom, hogy mennyi időre leszek kiütve, vagy várjak, míg szólsz, hogy felébredtem?

Nem foglalkozom a berezelt Lionellel annak azonban természetesen örülök, hogy Lazerus nem ijedt meg attól a látványtól ami minket fogadott. Mivel a kézi ágyúval nem merek tüzelni, félő az egész környék meghallana minket, ezért a nagyjából mellettem lévő földön elterülő Géplátnok egyik fegyverét felkapom és megpróbálom vele deaktiválni a szervókoponyát amely engem szemelt ki - amúgy is értelmetlen lenne lőfegyverrel megpróbálni eltalálni, ahhoz túl gyorsan mozog.

In reply to Grendel Hastus (msg # 971):

Az alabárd volt a kezemben, azzal nem kell vacakolni, csak felvenni.

Levegőért kapkodom az ajtó előtt, valamelyest háttal a falnak kétrét görnyedve. A Kék Láng...a szemem káprázott...? Nem, az nem lehet.

In reply to Armininus Esannason (msg # 972):

Ez esetben az alabárdot kapom fel, a kézi ágyút pedig mellé teszem.

Talán bizony mulatságos valahol a jelenet, s egyben meghökkentően bizar, ahogy az egyik társuk kiront az ajtón, aztán ott liheg magában. Alicia mégse mosolyog, sőt valahol komolyan megrendül az eseten. Szeme megrebben, majd Lunára pillant, akiből kifakad az első gondolat melyen ő maga is osztozhatna akár. De jobban aggódik amiatt, miért nem sikerült, megint...
Mit találhattak odabent? A társaság többsége máris halott?
A kérdés kimondatlanul lebeg talán pár szívverésnyi időre, mire visszapillant az orvosi egység felé, ahol még mindig az ajtót támasztja Lyonel.

- Gondolod?

Akárhogy is számol, kissé sokan vannak a „balhéhoz”. Akkor már legalább azt a fránya harcjárművet vették volna birtokukba közben.

- Látsz valamerre gúlába rakott karabélyokat?

Közben szeme már a környéket kutatja, merre kellene kúszniuk... Bár, eddig elég csendesnek tűnik a környék. Igazán leguggolhatna legalább...

This message was last edited by the player at 20:49, Wed 24 Apr 2013.

In reply to Grendel Hastus (msg # 974):

-Legalabb keszuljunk fel ha elszabadul a pokol, akkor lesz lehetosegunk feltunes nelkul osszeszedni par dolgot ami kell az alcazashoz.
Luna lassan lopozva es a sotetben maradva kozelit az egyik taborhoz. Ha riado lenne es az eretnekek felugranank kesz legyen ra hogy lenyuljon par ruhat, maszkot, fegyvert.

Lazerus tüzel újra, de elvéti.

Az eretek egy monopengéjű szikét kap a kezébe, majd vicsorogva veti Lazerusnak megát, de az orgyilkosnak sikerül kitérnie a penge csapása elől az utolsó pillanatban.

Lionel az egység mellett ácsorog és liheg, ám kezdi észrevenni magát, körbepillant, majd legalább leguggol kissé.

Lazerushoz a szervókoponya forgó pengéi is közelítenek, de az elöl is időben elhajol... épphogy.

Ám a szervitor is ott van, és ilyen sokfelé már nem tud figyelni Lazerus. Egy ökölcsapást kap a bordái közé, amelytől fájdalom szalad végig a testében.

Grendel felkapja az órmótlan fegyvert és a közeledő szervókoponya felé suhint. Az kitér a fegyver elől, majd Grendelhez ér. Ám a közeli polcok, asztalok, falra felfüggesztett szerszámok nem térnek ki. Mind csörömpölve zuhan le, ahogy a nem-éppen-kis-térbe-tervezett fegyver végigvág rajtuk.

Armininus magához tér.

Alicia látja, hogy az Egészségügyi egység környékéről most sokfelé tudnának elkúszni, nem sok eretnek van a környéken. Szerencsére az egységből nem szűrődik ki semmi zaj.

Luna óvatosan odalopódzik a legközelbbi gázcsóva forrásához, ahol eretnekek tanyáznak.

Egyelőre nem hátrálok meg, túl nagy és veszélyes feltűnést okoznánk, ha kirohannánk az egységből az eretnekek közé; de nem is támadok, csak tisztes távolra tartom magamtól az ellenséget. Remélhetőleg az így nyert kis idő elég a többieknek, hogy magukhoz térjenek és becsatlakozzanak.

Luna rovid imaval mond koszonetet az istencsaszarnak hogy meg nem tort ki a balhe.
Azt viszont latja hogy gondok adodtak igy hat igyekszik az egeszsegugyis kontener fele, ha kell segitsen.

OOC:Nem tudom mikor fog odaerni, arra vigyaz hogy a sotetben maradjon.

Szemeim felpattannak a kábulatból. Egy másodperc elég, hogy felmérjem a környezetem, azonnal cselekszem. Felpattanok, fegyvert rántok - a kardot, hisz alabárdom a pszínél van - majd rátámadok a szikével hadonászó eretnekre.



Sajnos csak össze-vissza hadonászok, mint egy sült bolond.

Óvatosan feltápászkodom, oly erővel fogva a bárdmarkolatot közben, hogy ujjbütykeim elfehérednek.
Válaszokat akarok... Buldózerként lódulok vissza és támadok rá az eretnekre.

Stratégiát változtatok a fegyverrel amely a kezemben van, helyette inkább a végével próbálok a szervitor felé szúrni ahelyett, hogy a környezetemet rombolnám le hangosan és látványos effektivitással. Azt azonban örömmel látom, hogy a csapat sokkot kapott tagjai meglehetősen gyorsan magukhoz térnek a kezdeti kábulatból.

Jó az ötlet, el kell ismernie. A psyker racionálisan gondolkodik ebben a nehéz helyzetben, ám ő mégsem tarthat vele.
Szomorú, hogy csak hátráltatná és lelassítaná az úton.
Pillanatra persze átfut rajta a gondolat, hogy csak a szép ruháját félti, s most ott kúszva bizony összekoszolná. Mintha csak sóvárogna az után, amit elvettek tőle.
Pofon tudná vágni magát a gondolat miatt, ám mégis, nem rejtezik benne valami igazság? Vajon ezek az ő gondolatai vagy csak a hely, a helyzet csalja ki belőle? Fáradtan lehunyja a szemét, nincs jó válasz semmire.
Ha itt marad, akkor is lelepleződhet, s céltalanul meghal… Ha lopakodni kezd a lánnyal, őrülten megnöveli a lebukás veszélyét. Ha pedig „odalopakodik” az orvosi részleghez akkor épp tekintetet vonzhatna oda, melyet ildomos lenne elkerülni, hisz nem ezért imádkozott az előbb?
Itt maradhat ugyan, akkor viszont nem e támasztja alá az előbbi gondolatot, hogy a ruhát féltené? Vissza kellene vedleni csak pizsamába…
Ismét lehunyja a szemét, hisz az a ruha biztos megoldana mindent, őrült egy gondolat. Nem mintha már leülve, sőt dőlve a mocsokba nem koszolódott máris össze. S persze nem hordoz bármely szent jelképet… s még ha hordozna is, talán bizony a libéria túl él e egy összecsapást?
Csodálja a lányt, hogy máris az eretnek környékén ólálkodik. Boszorkány ugyan, de láthatóan bátor, s nem aggódik különösen a következmények miatt. Hisz ha bármelyiküket elkapják, könnyen vallhat.
Hirtelen elkapja a késztetés, hogy közelebb kússzon, s segítségre legyen a társaknak ott az orvosi részlegnél. Hisz nem ezt akarta eleve? S láthatóan valamit találtak, valami durvát. Lehet, szükség lenne rá is.
Ám Luna már elmászott messzire, így most meg épp ő lenne „elhagyva”, s senki sem őrizné a bejáratot kívülről. Mi van, ha valaki épp benézne majd oda a söpredékből?
Nehéz, hangtalan sóhaj hagyja el ajkát, s közben lemondón nézi, hogy Lyonel visszamegy az orvosi részlegbe, míg ő itt várakozott.
- Ám legyen…
Suttogja végül, s előszedi a számszeríját. Fura, de most valahogy reméli, nem kell majd használnia.