In reply to Armininus Esannason (msg # 5):

Ha Alicia megengedi, a Géplátnok megvizsgálja a sérüléseit. Azonban a nőnek semmi komoly sérülése nincsen. Néhány zúzódás, mélyebb horzsolás, véraláfutás, de semmi komoly.

In reply to GM (msg # 7):

Éhség...emészt, a tegnapi màmor màr-màr szerethetö ködfátyla nem foghato ehhez az érzéshez mellyel kèptelen vagyok azonosulni. Gondolatim tárházában kutatok mozaikok után, ám az esemènyek mint egy hiányos kirako darabjai nem állnak össze egésszé. A leves...majd a rosszullét savanyú íze,képtelen vagyok gondolkodni,emlékezni csak a vágy kavarog bennem.A pusztitàs vágya. Szotlan figyelem a szenvedöket magam körül, dühössé tesz a felismerés, hogy egy vagyok közülük...

In reply to GM (msg # 1):

Szinte fel sem tudta dolgozni az elmém a történteket. Már ismét új helyszínnen ébredek, de élve. Ez mindennél többet jelent számomra, még nem jött el az időm. Nem is jöhetett mivel szolgálatomat a Császárnak ajánlottam és ha be kell végeznek akkro az ö fényében megmártózva tegyem nem pedig eretnekek mocskától bűzölögve.

Körülnézek, látok pár túlélőt a rohamból. Köztük Narathiel prédikátort is.
-Narathiel.....Narathiel uram. jól van?

Közben a többiekhez is szólok.
- Mindenki jól van?

-"Vajon kik lehetnek ezek akik elraboltak minket.....hmmm. Egy kultusz egy ilyen hajón....bahhh." gondolom át.

Lionel nem felejtettél el valamit...?
Castus a pénzedet is töröld kérlek.

Narathiel nagyokat pislogva néz körbe, majd elkeseredett fintorba facsarodik az arca.
- A CSÁSZÁR ELHAGYOTT MINKET! - hull arccal a földre. - ITT FOGUNK MEGDÖGLENI A KÁOSZ MOCSKÁBAN! - kezd bőgni.

- Mi itt... - kezdi hebegni az egyik munkás az éttermekből. - Itt fogunk megdögleni... itt... itt fogunk megdögleni - belekapaszkodik egy társába, mert remegő lábai miatt nem bír talpon maradni. Az ember pillanatok alatt omlik össze. - Emlékszem... a ketrecre... megölték őket! Kivégezték hideg vérrel...

Grendeltől nem messze, az egyik Alicia számára ismerős biztonságis pillant fel.
- Szóval igaz volt... nem csak rémálom... a rettegés! A RETTEGÉS!

Váratlanul a rácsos kapuk mögötti sötét alagutakból távoli, hátborzongató bömbölés hangzik fel, amely lassan, de biztosan egyre-egyre közelebb jön. A luminen gömbök fényei remegni kezdenek.

Néhány túlélő ekkor elhallgat és elsápadt arccal mered abba az irányba. A munkás halk zokogásban omlik össze, egy tech-adeptus elsápadtan, szoborrá merevedve néz abba az irányba és láthatóan becsurgat.

A főprédikátor tovább hörgi a vallásos hisztériáját.
This message was last edited by the GM at 20:21, Thu 18 Oct 2012.

*Tényleg nem álom, söt nagyon is valóságosnak tetszik a lassan kitörö rettegés és pánik a cellában. S ami az egészben a legrosszabb, növérei közül még senkit se pillantott meg.
~ Talán még szabadok, s odakint harcolnak valahol… ~
Nem sok reményt jelent, de mégiscsak több a semminél. Talán nem gyözött, és nem vette még birtokba az egész hajót ez a förtelem. Bár, hogy a föesperes vagy kicsoda itt van, és ez elkeserítö. Akkor a templom is a kezükre került.
Két gyors mantra is kell, hogy visszanyerje lassan összeomlani készülö lélekjelenlétét.*

- Köszönöm, jól vagyok, az IstenCsászárnak legyen hála.

*Bár hamarosan kénytelen körbenézni megint…*

- A körülményekhez képest természetesen. Másoknak talán nagyobb szüksége van a
segítségére, Adeptus. 

 *Aztán ismét elpillant a prédikátor felé.*

- Atyám emlékezzék a tanításra, és ne hagyja, hogy megtörjék a lelkét.
Emlékezzék, mint minden mise, felolvasás elött… és az egyházra kérem, hagyja abba az óbégatást, és inkább imádkozzék…

*A bömbölésre elhallgat persze, s aggódva pillant a pisla fények s zavaros kontúrok irányába. Vajh mit tehetne a közelgö rémséggel szemben, bármi legyen is az? Verje fejbe a cipöjével? Túl puha a talpa, nem sok kárt okozna vele.*
This message was last edited by the player at 22:08, Thu 18 Oct 2012.

Alicia: A gondolat dőlt betű, az interakció más karakterrel pedig valamilyen szín. A narancs sárga - mint ez - az OOC üzenet. Kérlek javítsd a reagod, mert nehéz kiszűrni, hogy mit mondasz és mit gondolsz. Nem lehetetlen, csak nehéz. :)

- Valóban, csak karcolások. Meglátom a többiekért mit tehetek. Ha kellenék, akkor Esanassonként szólítson, vagy Géplátnoknak, az Adeptus jobban illik az Administratum hivatalnokaihoz.
Szólok a nőhöz semleges géphangon, de testtartásommal és nonverbális kommunikációmmal kedvességet jelezve.
A vallásos hisztéria és a pánik ami a közemberek körében kialakulni látszik, nem hagyható figyelmen kívül. Eltompítja az elmét, és ösztönlénnyé degradálja a legnemesebb férfit vagy nőt is.
Végiggondolom a lehetőségeimet, hogy mégis mit tehetnék. Aztán rájövök, hogy lényegében semmit, azon kívül, hogy higgadtságommal példát mutatok.
Odalépek a következő emberhez (Grendel), akinek felajánlhatok egy kis medicae vizsgálatot. Ámbár ez csak figyelem elterelés, kommunikációs kísérlet, akár csak a nő esetében volt.
- Elfogad egy kis medicae vizsgálatot uram?
A pánikoló és a hisztériás férfiakra és nőkre folyamatosan figyelek. Ki tudja, melyik fog puszta kézzel megtámadni.
Ekkor jön a bömbölés...úgy vélem, hogy valami egzotikus lény számára leszünk áldozat, vagy étel. Ha hagyjuk.
- Ez a hang nem sok jót ígér, de ha mindannyian higgadtak maradunk és nem engedünk teret a pániknak és a rettegésnek, akkor felül tudunk kerekedni rajta! Aki meginog, az meg fog halni. Aki hitében erős marad, az életben marad.
Szólok fennhangon a rettegőkhöz. Talán segítek vele. Talán rontok a helyzeten. De a tétlenség még mindig a legrosszabb, amit tehetek.
This message was last edited by the player at 22:01, Thu 18 Oct 2012.

Felkapom a tekintetem a körülöttem mozgolódókra és figyelem ahogy a tech-pap felajánlja a segítségét a nőnek. Gyanakvó pillantásokkal követem a körülöttem hőzöngő és teljesen kétségbeesett emberek minden mozdulatát és egyáltalán nem nyugtat a dolog. Normális esetben arra gondolnék, hogy e mellett a sok önjelölt teljes mértékben lélekjelenlétét vesztett hőzöngő között kisebb eséllyel szúrnak ki minket a kis szórakozásra vágyó kultisták azonban ez az ő esetükben a kiszámíthatatlanság miatt talán nem így van. Ettől függetlenül néhány gyilkos pillantást így is vetek feléjük főleg akkor amikor a bombölő hang közeledni kezd - talán pont ez vonzotta ide. A beszélgetésüket mellesleg csendben, oldalt ülve hallgatom végig, hogy nem igazán látszódjon éppen figyelem ki mit beszél. Nem bízom ezekben az emberekben mivel talán az egyik kultista és beépített emberként próbál információkat szerezni tőlünk. Na nem mintha nem lenne meg az eszközük a kínzások útján is, de még is gondolnom kell erre a lehetőségre is.
Amikor odakúszik hozzám a tech pap csak enyhén megcsóválom a fejemet: -Jobban vagyok mint a többiek. - mondom egyszerűen.
Mikor a férfi biztatni kezdi a többieket magamban csak megjegyzem, hogy ez bizony meglehetősen erős hibának írható fel, nem igazán fogják szeretni azokat akik próbálják tartani a lelket a többiekben. Túl korai még az idő bármire is, hiszen semmit sem tudunk csak azt, hogy egy lehetetlenül megerősített ketrecben vagyunk, semmi támpont, semmi. Remélem Lazerusnak lesz annyi esze, hogy nem szervezi túl magát csak vár a lehetőségre - egyebet sem tehetünk, de legalább ketten vagyunk vele így. Remélem.

Tegnap este a metron zötykölődve hazafelé melobol postoltam, örülök hogy erre maradt időm...szóval nem felejtettem el semmit :) Nézd meg most.


Minden félelemmel átitatott szó csak csökkenti a túlélés esélyeit. Felszerelésem egy része bukott már el kockán, de visszaszereztem, így nem ráz meg különösebben hiánya.
A veremtársak. A Ramienen, hol születtem az ilyeneknek adatott a préda szerep. Itt sincs másképp, a hátralevő perceik meg vannak számlálva. A degenerált másnaposság  állapotából a vérembe ivódott túlélés ösztöne ragad ki valamiképp. Nem áll szándékomban együttműködni, egyedül dolgozom és kiutat keresek ugyanis a bömbölés közeledő moraja nem sok jót ígér egyikőnk számára sem...
This message was last edited by the player at 07:48, Fri 19 Oct 2012.

In reply to Grendel Hastus (msg # 13):


- Ezt nem tudhatjuk, de a lényeg, hogy jól van. Esannason Géplátnok vagyok.
Többet nem szólok hozzá, még számára is túl sok lehet a történtek feldolgozása. A következő férfi (Lazerus) mellé lépek, és neki is felajánlom a segítségem.
- Ha megengedi, megvizsgálnám, hogy van e súlyos sérülése.
Ha nem engedi meg, akkor türelmesen állok mellette, és meg sem próbálok kérése/parancsa/követelőzése ellen tenni. Nem ellenségekre, partnerekre van szükségem.

Az ismeretlen férfi (Castus) kérdésére válaszolok, ha már más nem tette.
- A hölgy és ez a két férfi jól vannak, ahogy én is. Sajnos ez nem mindenkiről mondható el.
Mutatok szét a pánikoló társaságon.
This message was last edited by the player at 08:23, Fri 19 Oct 2012.

Alicia győzködése ellenére az atya csak fekszik a földön és káromolja tovább az univerzumot, saját magát, a Káoszt és minden Szentet, aki csak eszébe jut.

Néhányan Armininus felé fordulnak, mikor lelkesíteni próbálja őket, de mikor befejezte, szinte mindegyikük visszatér korábbi tevékenységéhez, kivéve egy biztonságis, akinek csak elkomorul az arca.
- Bazd meg az optimizmusodat jó...? - mondja neki. - BAZD MEG!

Lionel próbál körbekémlelni a veremben, de a kijutási esélyek láthatóan minimálisak. A falak fémből vannak és 6 méter magasak, fölöttük a befele görbülő pengék és szögesdrótok gyakorlatilag, szinte lehetetlenné teszik a menekülést. A folyosókat lezáró rácsok tüskések és szegecsekkel vannak kiveve, így azokon is lehetetlen felmászni.

Ha Lazerus engedi, Armininus hasonló vizsgálati eredményekre jut mint Aliciánál.

A fények tovább vibrálnak, néha pillanatokra kihagynak és ekkor teljes sötétség borul a veremre. Majd helyreállnak a remegésből, de meghalványult fényt adnak mostmár csak, amelyek úgy tűnnek, hogy szívdobogás szerűen pulzálnak lassan. Hátborzongató.

Az oldalfalakon az egyik vasrács lassan, nyikorogva elkezd felemelkedni, de úgy félúton recsegve beragad. Mögötte egy sötét, csőszerű, úgy méteres átmérőjű, sima falú alagút kezdődik, amely meredek szögben lefelé halad a teljes sötétségbe.

Borzalmas, meleg levegő kerget bűzt kifelé a nyitott járatból, amely kibelezett állatok szagára emlékeztet, amint a bömbölés egyre közelebb és közelebb jön...

- Sajnálom, hogy ön a halált választja.
Nem kommentálom tovább az elborult elméjű férfi szavait vagy ténykedését.

- Látod, hogy nincs - válaszolok a gépembernek, de egy futó pillantásnál többre nem méltatom, hanem lassan felállok és a nyíló ajtó felé fordulok. Odasúgok Grendelnek; az se zavar, ha a még mindig a közelben tartózkodó Géplakatosátnok is hallja: - Maradjunk együtt. Fegyver kell. Esetleg élő pajzs - bökök állal az ismeretlen fogolytársakra, majd alaposan szétnézek valamiféle improvizált fegyverként is használható hulladék/készségek után.

In reply to Armininus Esannason (msg # 15):

-Köszönöm Géplátnok, a Császár álldja.
Felkelek, lerázom magamról a mocskot majd így szólok.
-Prédikátor uram, vajon a Birodalom most ott tartana ahol most van ha a hitük elhagyta volna a katonákat kik vérüket adták a hazáért.....nem gondolom.

Ebben a helyzetben feltétel nélkül össze kell fognunk. Nem tehetjük meg azt,hogy mindenki a maga feje után megy mert az a biztos halál.

-HItünk erősnek kell ,hogy maradjon. Oly sok helyzetben megtehettem volna,hogy a Császárt korholom ahelyett,hogy áldottam volna nevét. Oly sok ilyen helyzet volt mikor főbelőhettem volna magam a szorult helyzetben,hogy ne szenvedjek. De nem így tettem, buzgó imádtság mellett erős lángoló hittel vittem véghez feladatomat. Felkapom a földről a prédikátort és megrázom.
-Úgyhogy atyám szedje össze magát, és kérem emlékezzen arra mit tenne ilyenkor Szent Gerophatre....ő talán korholta volna A Császárt....higgyen atyám.

Körülnézek valamiféle kiutat keresve, esetleg bármi használhatót számunkra. Talán valamiféle fegyvert, mivel a bestiális ordítás nem sok jót jelent.
13:42, Today: Castus Mallear testver rolled 21 using 1d100. Észlelés (32+10) 42%.

Megjegyzem a tech-pap nevét de nem foglalkozom vele túl sokat, helyette inkább a nyíló járat felé terelem pillantásaimat és erőt veszek magamon, hogy feltápászkodjak a földről. Ha nem lenne ennyire borzasztó a helyzet talán még pihennék egy keveset de most nem tehetem, így magamra erőltetem azt, hogy hirtelen a semmiből felszívjam magamat, ami mondhatni sikerül is.
Csak bólintok Lazerusnak, jelenleg semmi produktívval nem tudnék hozzászólni a dolgokhoz, mivel valóban csak ez a két szempont jár nekem is a szemem előtt. Én is körbenézek, hátha látok valamit ami használható lehetne számunkra de eléggé pesszimista vagyok ilyen téren - szinte biztos, hogy mindent kiürítettek ebből a veremből amivel bármit is kezdhetnénk - de ettől függetlenül még teljes éberséggel tekintek körbe.
Az egymásba éppen lelket önteni próbáló sorstársakra nem szentelek túl sok figyelmet, mivel látom vannak itt olyan önjelöltek akik a gyenge lélekjelenlétűekkel foglalkoznak.

*Csak döbbenten néz, s még pislogni is elfelejt a kitörő káromkodás hallatán. Igaz, végre nem az emberiség urát káromolják. Íme az ember.
De hogy mit tett volna szent Gerophatre, vagy egyáltalán mit tett annak idején, azt hirtelen meg nem tudná mondani. Csendben töpreng hát, és egyre kínosabban érzi magát. Reméli erősen, hogy nem pillant felé az a másik pap, megerősítést, igazolást várva. Félre is pillant, röstellve, hogy egy szent cselekedetei nem jutnak az eszébe.
Közben talán közelg valami szörnyűség a láthatatlan rekeszeken túl.  De legalább így, ha zavartan is, szemtanúja lesz amint a felnyíló ajtó félúton, talán rozsda miatt megakad.
~ Vajon ez normális? ~
Nem tudja, nem tudná megmondani. Ám, mi van, ha nem az? *

- Félúton beragadt…

*Jegyzi meg halkan a többieknek, hátha lesz valaki aki meghallja a nagy rettegés közepette.*

- Az ajtó, félúton beragadt… Látja atyám, mindig van remény.
Talán, talán ez egy jel, hogy az Istencsászár tényleg nem hagyott el bennünket!

*Fel is pattan nyomban, ülve mégsem várhatja a végzetét. Nem tudja mi akar majd bejönni a kapun, vagy kirángatni egyiküket-másikukat a dögletes távolba… de az “élő pajzs ötlete meg sem fordulna a fejében semmiképp.
De mit használhatnának fegyverként? Talán egy övet? Az öv csattjával nagyot oda lehet somni… s több a semminél. *

- Az övet és övcsattot akár használhatják fegyverként…

*Az utolsó szavaknál már az ő hangja is megremeg, de folytatja elhatározását, s közelebb ballag az ajtóhoz, szembenézni a félelmével.
~ Hallj ha kell, de ne megtört lélekkel…~
Micsoda intelem, St. Mina sem tanácsolhatna többet.*

- Imádkozzanak és biztos megtalálják magukban a hitet...

*Aztán megtesz még egy lépést, egy utolsót, hogy az ajtó és a reszketők közé álljon.*

A spiritu dominatus,
Domine, libra nos,
Ex lux lucis quod procella ,
Nostrum Imperator , vindico nos
...

This message was last edited by the player at 22:03, Fri 19 Oct 2012.

Mellkasomnál összekulcsolt ujjakkal, hátradőlve figyelem a többiek reakcióit. Próbálom megfejteni melyikük fog meghalni először.
Kiváló volna, ha nem lenne értelmetlen ahogy a lélek tovaszáll, a Császárra, innék rá egy pohárkával...
...Élő pajzs? - kapom fel a fejemet. Na ez már valami, bár nem látok túl sok önként jelentkezőt pajtárs.

In reply to Alicia Sidorova (msg # 21):

Miután mindenkiről megállapítottam, hogy épségben van, és meghallgattam a nő énekét, képtelen vagyok megállni, hogy ne válaszoljak az ajtóval kapcsolatos megjegyzésére.
- Logikus feltételezés, hogy a rács nem véletlenül akadt be, egyszerűen csak szabaddá tették a járatot annak a valaminek, ami most üvöltve közeledik felénk.
Eltávolodom a járattól a tech-beavatottak közé.
- Nem tartom kizártnak, hogy élet-halál harc következik, melyben mi, életben maradottak fogunk harcolni fegyvertelenül, páncél nélkül az ellen a valami ellen, ami hamarosan előjön a járatból.
Hangom olyan érzelemmentes, mint ha épp a csapágygolyók felhasználási területéről tartanék egy értekezést.

Lazerus szétnéz, de sajnos kőtörmeléket és összetört csontokat leszámítva semmit nem lát.

- Igen... igen... - mondja a pap, szinte magán kívül, elkerekedett szemekkel, ahogy Castus megrázza. - Harcolnunk kell! - majd odaugrik a nyíláshoz és öklét kezdi rázni. - A Császár erejével mindennel és mindenkivel elbánunk!

Castus is csak hasonlót lát mint Lazerus, akárcsak Grendel.

A biztonságis meghallja Alicia szavát és ő is a beragadt ajtót kezdi vizslatni.
- Tényleg! - mondja, majd húzza ki magát. - Lehet esélyünk! - majd Alicia tanácsára a biztonságis kihúzza az övét és az ajtó, pappal szemközti másik oldalára áll és a rögtönzött fegyverrel várja, hogy mi fog történni.

Lionel talál néhány törött lábszárcsontot a homokban, ami használhatónak tűnik. Újfent végigméri a vasrácsokat és ISMÉT konstatálnia kell, hogy tüskék meredeznek belőle és szegecsekkel van kiverve, ezért mászhatatlan.

A verem tetején váratlanul megjelenik egy alak. A sötétség félig eltakarja a testét. Hosszú, sötét, bőr köpenyt visel és mocskos páncélt. Az arcát egy polírozott, ezüsttel díszített csontból készült kócsagmaszk mögé rejti, amelyet aranytollak garmadája koronáz.
De miután megjelent a fal tetején, nem tesz semmit, csak áll és néz. Nem vagytok biztosak benne, hogy titeket néz, vagy a félig beakadt vasrácsra tekint várakozólag.

A bömbölés egyre közelebb jön, már annyira, hogy különálló csaholásokká, visításokká oszlik szét a járatban, amelyeket gyors lábak dübörgése kísér.

Felnézve látom, hogy néző is akad a műsorhoz. Egy kócsagmaszkot viselő férfi. Az arany dísztollak alapján valamilyen vezéregyéniség lehet, vagy varázsló. Egy biztos, hogy ő már letért a Császár által kitaposott ösvényről, és a kárhozat útját járja.
A különálló hangok alapján elég egyértelmű, hogy elég sok éhes szájat kell majd betömni, még az is lehet, hogy mindegyőnkre jut egy.

Felveszek egy lábszárcsonot, valami jó vastagot - mármint a többihez képest - és várom az elkerülhetetlent.
Néha átfut az agyamon, hogy talán nem kellett volna a tudomány és a technikai eszközök használatára vonatkozó képesítések mellett elhanyagolni a harci képzést, elvégre elég vérzivataros időket él az Impérium.
De végül elvetem a céltalan gondolatokat, és koncentrálok arra, ami a csőből jön. Vagy azokra.

Kezdeményezés:
15:31, Today: Secret Roll: Armininus Esannason rolled 10 using 1d10+3. Kezdeményezés.

In reply to Kocsagmaszkos (msg # 24):

Most akkor van improvizált fegyver, vagy nincs?

In reply to Lazerus Multorum (msg # 26):

Aki csontot használ vagy szúró vagy zúzófegyverként (választani kell, egyszerre a kettő nem lehet, vagy törött, vagy kvázi egész csontot tudtok csak felvenni), annak lehet impro fegyver! Aki övet használt, ahogy Alicia javasolta, annak is!

In reply to GM (msg # 27):

In reply to Armininus Esannason (msg # 28):

Egyáltalán nem biztos, hogy úgy törik el, hogy szúrásra alkalmas lesz. Improvised weaponnak számít.

Remélem beesel madárfejű rohadék, mert ha nem - akkoris megdöglesz. Kezemben a csonttal, néhány fogollyal megegyezően - csak néhány pillantást váltva velük - várom a csőcseléket, mely a hangok alapján rövidesen bizonyosan kiáramlik a járatból.

Miután körbenéztem a veremben magamhoz veszek egy élesnek látszó szúrós csontot. Habár meglehetősen primitív és alkalmatlan fegyver azonban a semminél minden bizonnyal jobb lesz. Nagyjából ekkor jelenik meg felettünk a maszkos alak aki minden bizonnyal szórakozni jön, hogy szemtanúja legyen annak ahogy a felénk közeledő dögök felzabálnak minket. Nem foglalkozom vele túl sokat mivel jelen esetben a gyűlölködésen és átkozódáson kívül mást nem tehetek vele, így a csonttal a kezemben visszahúzódom a helyemre, távol a megakadt ajtótól Lazerustól pár lépésre.