A történet eddig
(Csak régi karakterek számára)
A karakterek a Misericordon töltötték az idejüket (külön-külön), mikor különböző támadások érték őket. Mindegyik azzal végződött, hogy a karakterek elvesztették az eszméletüket.
Utána hosszú időn keresztül eszméletlenül, vagy csak félig eszmélt állapotban voltak. Nem tudták mennyi idő telt el ezalatt, vagy, hogy hol vannak.
GM:
Sötétség hullott rátok, hagyván, hogy végtelenül zuhanjatok a tátongó ürességbe látvány vagy hang nélkül. Pillanatokra villanások kelnek életre, de csak azért, hogy újra elhomályosuljanak: hideg acél asztal és éles fény fölöttetek, egy gyermek gúnyolódó hangja, bestiák és nyers hús bűze, súlytalanság, hatalmas gépezetek zakatolása, és végül büdös, fekete víz csobogása alattatok. Állott levegőt kergető hideg szellő. Lassan ébredtek, bénának és mozdulatlannak találjátok magatokat a hideg sötétségben, a hangotok alig hallható és a testetek erőtlen, használhatatlan, akár egy rongybabáé.
Nem tudtok se cselekedni, se beszélni, sem arra nem vagytok képesek, hogy egyetlen gondolatot megfogalmazzatok a fejetekben, csak a többiek szaggatot légzését halljátok, ami arról árulkodik, hogy nem vagytok egyedül a sorsotokban. A végtagjaitokban csontig hatoló sajgást éreztek, amely arról árulkodik, hogy még éltek.
Beteg zöldes színű lámpások villognak a falakon és tucatnyi alak jelenik meg, vízben térdig gázolnak addig a hideg platformig, melyen ti és társaitok megkötözött alakja csüngg. Szakadozott köpenyeket viselnek sötét testpáncéljaikon és az arcukat groteszk állatmaszkok takarják, amelyeket csillogó fémből és összefércelt bőrböl készítettek. Minden maszk különböző, az egyik kutya, a másik kígyó, a harmadik disznó és így tovább. A vezetőjük aranyozott, karmazsin fogú Sakálmaszkot visel. Láncok csörögnek és jéghideg vízbe hullotok le a társaitokkal együtt, mindenki tehetetlen, egymásra hullotok, mintha csak az élők egy tömegsírjában volnátok.
Mindannyiótokat gyorsan, célszerűen átvizsgálnak a maszkos emberek, mint állatokat a piacon. A Sakálmasz rövid parancsot ugat és a többiek gyorsan visszahátrálnak a sötétségbe. Fagy kúszik a falakra és a víz alattatok oly hideggé válik, mint a sír, ahogy a sötétségből egy ember alakú, tüskés fém ketrec jön be a képbe, amelyet két elsatnyult, alaktalan figura tol. Egy másik magas és vékony alak ácsorog mögöttük éppen a látóhatárotok szélén. Rettegés hull rettegésre, ahogy a fémketrec kinyílik, hogy felfedje egy fiatal nő levágott fejét és megcsonkított felsőtestét, amely egy fényoszlopban úszkál. A nő szeme kinyílik és gonosz, fehér fény ömlik ki belőle. Érzitek, ahogy egy gonosz erő karmai vágódnak az elmétekbe fertőző érintésükkel, amint ti és társaitok végre összeszeditek az erőtöket, hogy sikoltsatok. Az erő hirtelen húzódik vissza, ahogy a fémketrec becsapódik. Egy ezüstkarmos kéz emelkedik a sötétségből és egymás után három fogolyra mutat. Az alaktalan figurák előreugranak és elrángatják őket a sötétségbe, ahol a sikoltásuk hirtelen szakad meg. Szerencsére ti nem vagytok köztük. A fény elhalványul és az üresség újra elragad titeket...
Miután végül rendesen visszanyerték az eszméletüket, egy arénában találták magukat több túlélővel, ahol ismeretlenek idegen lényeket eresztettek rájuk, hogy kűzdjenek az életükért. A kűzdelmet szemmel láthatóan csak egyetlen alak, egy Kócsagmaszkos nézte végig a verem tetejéről:
Link back to this game
A harc brutális volt és rengeteg áldozatot szedett a túlélők körében. Végül a Kócsagmaszkos mintha meghúzott volna valami kart, amelynek hatására egy létra ereszkedett le a verembe, de a maszkos eltűnt. A létrán keresztül végül sikerült kimenekülniük a raboknak.
A veremből kimenekülve a csapat talált egy megorvgyilkolt eretneket. Mellette a kezelőpanelbe egy papírost tűztek egy tőrrel. A tőr egy remekbeszabott darab volt, a markolatgomb egy szent fejét formázta. A psziker megvizsgálta a tőrt és a következőt nyilatkozta:
quote:
A késben lakozó erő nem elég nagy ahhoz, hogy pontosan meg tudjam állapítani micsoda, de gyengesége nem jelenti azt, hogy veszélytelen. Engem már az érintésétől is elkap a rosszullét, de láthatóan téged nem. Én itt hagynám, ez a kés szentségtelen és potenciálisan veszélyes, de ha hozni akarod ne tartsd magadnál sokáig. Néha add oda másnak, esetleg tedd le a földre, lehet csak nem érzed, hogy munkálkodik benned
Ennek ellenére Lionel megtartotta a tőrt. Ami az egyetlen használható fegyver volt.
A csapat megnézte a feltűzött papírost is, a következő állt rajta:
quote:
Nem bízhatok bennetek. Senkiben sem bízhatok és nektek sem szabadna, legkevésbé sem ebben a szegény, elveszett szolgában.
A mestereteket elárulták, ahogyan az enyémet is, és vannak rosszabb dolgok, amelyek ránk várnak.
Ölj vagy megölnek, ez a dolgok rendje, nincsen más igazság, legyünk akár ezen sötét ketrecekben, egy kicsapongó karneválon odafönt vagy a bűnösök megcsömörlött palotáiban.
Ha az Özvegyembernek megvannak a módszerei, a poklok fekete fényeibe fogunk mindannyian belefúlni számolatlanul, amikor az óra az utolsót üti.
Az Istencsászár védelmezzen vagy a Torzió átkozzon el titeket. Mindannyian, ahogy megérdemlitek, akárcsak mi.
A Kalandhoz Kapcsolódó Dokumentumok msg. #2
A csapat végül elmenekült az aréna helyszínéről, és egy hatalmas, rémálomszerű, indusztriális pokolban találták magukat. Rengeteg időn keresztül haladtak át ezen, amelyet különböző események szakítottak meg:
- Találtak valamiféle laboratóriumot, ahol néhány felszerelést találtak, 1-2-t a saját elveszett felszerelésük közül is
- Ráleltek egy teremre, ahol valamiféle összebarkácsolt szentély állt. A szentélyen egy bállvány állt, előtte egy férfi teste, aki látszólag öngyilkos lett, és egy adatlemez, rajta a következővel:
GM:
++++$%* míg megkapom, de folytatnom kell az utam dokumentálását eme ipari poklon keresztül. Találtam egy furcsa szentélyt, és habár minden ösztönöm azt követeli, hogy szétzúzzam és megsemmisítsem a visszataszító totemet, valahogy nem tudom rávenni magam, hogy megtegyem. Olyan, mintha valami más lenne az elmémben.+++
A Kalandhoz Kapcsolódó Dokumentumok msg. #3
Lazerust itt megszállta valami és megtámadta a társait. De mikor Grendel széttörte a bálványt, minden rendbejött.
- Hidakkal átszelt kürtőn haladtak át, amelyben a levegő hömérséklete és haladási iránya változott, akárcsak a hidak, amelyek elforogtak, a kijárati ajtók csukódtak és nyiltak.
- Rácsokkal elzárt, sötét labirintusba keveredtek, ahol eretnekek jelentek meg. A csapat meglapult, és végignézték, ahogy néhány eretnek elvezetett és megregulázott pár xeno förmedvényt.
- Egy aknán kellett átvágniuk, amelyen az egyetlen átkelési lehetőség néhány leomlott, egymásba gabalyodott állványzat és átvezető híd törmeléke volt. Itt megkűzdöttek néhány dögevővel és egy holttestről sikerült szerezniük néhány héjpáncél darabot.
- Egy terembe érkeztek, ami valamiféle aréna alatt helyezkedett el, ahol éppen harc folyt, feltehetően embertelen bestiákkal. A teremben húsdaráló üstök és kampós kezű szervitorok foglaltak helyet, amelyek a fenti arénából csöveken aláhulló húsdarabokat dolgozták fel. Ezek a karaktereket is fel akarták dolgozni, ám egy harc során sikerült megmenekülniük.
- Olyan kriptába érkeztek, amely egy rozoga parókiát tartalmazott. Az épületben, illetve az udvarban csontvázakat találtak, és ráleltek néhány használható, primitív fegyverre is.
- Liftaknában másztak fel néhány lelógó acélsodronyon. Szárnyas, fúriaszerű xenok támadtak rájuk odabent. Itt veszett oda Castus.
Végül megtalálták a 13-as kriptát. Ez egy nagyobb terület volt, amelynek a közepén egy felfelé vezető liftakna húzódott. Néhány egyéb terület is megragadta a figyelmüket: egy hadtéri orvosi egység, egy húsüzem, bestiákat tartó vermek és ketrecek, gépezetek és egy áttekintő szentély képernyők tucatjaival. Eretnek csapatok elszórva találhatóak itt.
A csapat többi tagja megközelítette az orvosi egységet lopódzva. Mikor közel értek hozzá, egy jelenet szemtanúi lehettek:
Sakalmaszkos:
Látszik, hogy a medicae egység elött ácsorgó férfi némileg különbözik az eretnekek többségétől. Valami könyebb testpáncélt visel, a kezében pedig egy rohampuskát szorongat. Az arcát egy bronz disznómaszk takarja.
Ám ekkora a páncélozott egészségügyi egység ajtaja kicsapódik és egy brutális alak, aki Sakál Maszkot visel vaskos léptekkel jön ki onnan. Két alak követi őt, akiket vérpettyezte köpönyegek fednek, testükön sebészeti eszközöket tartalmazó hámokat viselnek. Eretekek. Egy harmadik állig felfegyverzett, disznómaszkos testőr is követi őket. A Sakálmaszk dühödten fordul az eretekek felé, aki félelemtől rezdülnek össze.
- Átkozott legyen a torziórothasztotta írhátok, és legyen ő is átkozott a pokol szemében! Milyen játékot játszik itt? Egy Inkvizitort hoz ide, az én birodalmamba, hogy megcsonkítsa és kivallassa? És nem láttátok szükségesnek, hogy szóljatok róla? - üvölti a Sakálmaszkos.
- De mester, arra kértél minket, hogy adjunk meg neki minden segítséget... - könyörög a reszkető eretek, de nem tudja folytatni, mert a Sakálmaszkos lecsap rá a keze helyén lévő energiától sistergő mechacsápokkal. Az eretek felsikolt, majd egy pillanattal később a földre hull, de már csak egy darab égett húsként.
- Nem vagyok űzött préda, akit ki lehet űzni, hogy becsalogassa a bestiát, akármit is higyjen a Kócsag! Tudd meg, hogy mit mondott neki az a szétroncsolt izé odabent, vagy a társad sorsán fogsz osztozni! - sziszeg a Sakál a másik eretekre.
Az eretek remegve meghajol, majd visszasiet az egészségügyi egységbe. A Sakálmaszkos a két disznómaszkos testőr kíséretében a liftplatformhoz sétál. Majd később elindulnak lassan, dübörögve felfelé, magasabbra, magasabbra...
A csapat betört az egészségügyi egységbe, amelyet kínzókamrává alakították át. Miután megölték az ott lévő eretneket, megtalálták Grando Leopoldo inkvizitor megcsonkított, megkínzott, halál küszöbén lévő testét.
Sikerült néhány kérdést megválaszoltatni vele:
Eretnekek fogtak el mindnyájunkat. Mondja el, mit tud a helyzetünkről!
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Eretnekek igen... A Bestiaház... vagyis... vagyis egy része annak - itt egy pár pillanatig lekókad a feje, és billeg egy kicsit, de váratlanul megint felkapja és Lazerus felé néz. - Rabszolgakereskedők, xeno vadászok, vérnyomkövetők, csempészek, gyilkosok és rosszabbak... A karmuk mélyen váj a teljes szektor tetemébe. De... de ők itt... ők itt csak a mancsok... nem a mesterek.
És azt tudjuk, hogy a szektor mely koordinátáján foglalunk most helyet Nagyuram?
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Ku... kv... Quaddis, hírhedt Quaddis - nyögi ki Leopoldo. Láthatóan próbálja elkerekíteni a szemeit, mély levegőt venni, koncentrálni, és kimondani a szükséges és lényegretörő szavakat. - Gyönyörbolygó, hamis paradicsom, nemesi játékszer. A Megtépázott Sorsok fesztiváljának ideje alatt... óriási és bűnös könnyelműsége a hatalmasoknak...
Kik felelősek ezért és mi lett volna a parancsa Inkvizítor?
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Kik felelősek... - nyögi keserű hangon Leopoldo. - Sakálmaszkos ember... Vupla, Marcus Vupla... az egyik rab...szolgatartó vezérük, megcsalatott bolond. Ide követtük őt, remélve..., hogy megtalálom a klienseit... bestiák, bestiák a hatalmas szórakoztatásra, vér a karneválra... rosszabbat találtam... Halál az ítéletem rá! Purgáljátok ki a tisztátalant! - mély levegőt vesz, majd köhögni kezd.
Elmondott még néhány dolgot magától:
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Sötét ómenek, sötét próféciák, sötét lelkek gyülekeznek... a...a Hatalmas Együttállás ideje... egy ősi gonosz olyan titkokért leselkedik, amelyek jobb volna, ha... ha... elásva maradnának. A Kócsagnak van valami mocskos terve, valami... ve... veszedelmes cselszövés, amelyet nem fog felfedni; szüksége volt a ré...gi vérre, azt hi... hiszem azért, hogy kicsalogassa. Elhoztak titeket mind, elhoztak másokat is... - itt egy ideig hörögni kezd, majd vért köp. - Por és hamu, nem látom... Vér, mindig erre tér vissza a dolog náluk. Haarlock, a régi szörnyetegek... túl sokat tudtak, az ő világuk akkor, most és mindörökké... akármilyen hazugságokat csacsognak is a nemesek. Ezt ne feledjétek!
Kicsoda Harlock Nagyuram?
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Nincs már... időm történelemleckére! Ez a világ elpusztul, ha... ha nem állítjátok meg, és ezzel még mennyien? Meddig fog a rothadás terjedni...? - újabb köhögés, újabb adag vér. - A daganatot most kell kivágni, mielött túl késő...
Honnan burjánzik a daganat? Hogy jutunk el a legrövidebb úton oda?
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Meg... kell találnotok, mielött... túl késő - gurgulázva hörög egy ideig, majd köhhint egy nagyot. - Ezt a helyet úgy nevezik... A Vörös Ketrecek, Xicarph városának... alvilága, ősi és gonosz - gyengén megmozdítja megmaradt kezén lévő mutatóujját, majd mintha alig-alig felfelé mozdítani. - Fel... menjetek, fel!
Maga az utolsó? Legutóbb a Kék Láng fedélzetén fogadott minket. Hol vannak a többiek?
Grando Leopoldo Inkvizitor:
- Akoliták... - nyögi Leopoldo válaszként. - Szinte... szinte mind... meghaltak - hangosan felhördül, majd megremeg a teste és nagy erőt vesz magán. - Már... nincs sok időm! Fi... figyeljetek! Életek múlnak rajtatok... menjetek... menjetek! És... - a teste egyre vadabbul kezd remegni az erőfeszítéstől. - Vigyázzatok a Kócsagmaszkossal! Ő egy... hazug, hazug! Ne bízzatok benne...! A torzió világít a fekete lelkében... Ezt... tette... velem. Szórakozásból, élvezetből... és, hogy csaléteknek használjon valakinek... valami másnak... de azt hitte az őrületbe kergetett. Nagyot tévedett... Féljétek! Állítsátok meg! - lassan múlik testének a remegése.
Lionel leszakadt a csapattól és eltűnt.
Ezután az akoliták megcélozták a liftet, hogy Leopoldo tanácsára feljussanak, de az eretnekek észrevették őket, és harc alakult ki. Ez zajlik most.
This message was last edited by the GM at 14:14, Tue 08 July 2014.