Amikorra már legalább a tizedik különböző nőcskét figyeli és mindegyik kacifántosabbnál-kacifántosabb mozdulatokat produkál... Huszonkettes legyint inkább csak egyet és egy nagy sóhajtás kíséretében felhagy a további próbálkozásokkal.

Aztán a pap és a komisszár is megállnak beszélgetni.
- Ugyanazt, mint a komisszár úrnak. - feleli, bár mindezt leginkább Emeron felé fordulva mondja.

In reply to GM (msg # 10):

Fejenként egy adag kaját veszek, átlagosan 3 trónust szánok egy emberre. A maradékból főleg víz, és egy-két alkoholos ital. (Fertőzéseket elkerülendő, bár nem hinném, hogy a bolygó technikai nívójával ebből baj lenne.) Ha ez nem éri el a negyven trónust, akkor veszek egy-két tartalék adag kaját. Összesen negyven trónust szánok az egészre.

- Ha megvan az étel számunkra, akkor következik a ruházat. Az elvegyülést nagyban segítené.
A lehető legvisszafogottabb ruhaneműkre gondolok, ami nem tudom ezen a bolygón milyen lehet, de e rongyoknál minden jobb.

Az elvegyülést segítené, ha le tudnánk fürdeni.

Úgy vélem, szükségünk lesz még pénzre. Sok pénzre. Vagy...rekvirálunk.

Emeron 7 trónusból tud élelmet venni mindhármuknak (csomagolt, csipegetni való zöldség-hús kombót, egy falafel szerüséget, illetve egy doboz elcsomagolt főzeléket), három palack vizet és három kisebb üveg olcsó amasecet tud vásárolni összesen 10 trónért.

In reply to GM (msg # 14):

A csoport maradékának is vennék, nem csak azoknak, akik itt vannak most.

Ebben az esetben 26 trón az élelem (és egy jó nagy zsák), ami egy jó kiadós étkezésre elegendő mindenkinek. A víz és alkohol pedig szűkösen ugyan, de megvan 28-ból.

Tehát összesen 54.

- Semmink sem maradt - jelent Emeron, miközben kedves mosollyal átnyújtja a komisszárnak szánt porciót. - Jó étvágyat!

Ezzel a 22-esnek is odatartja a zsákot.

- Válassz kedvedre, lányom!

Huszonkettes ahelyett, hogy kivenne a zsákból bármit is, inkább rámarkol és visszakínálja a papot.
- Ráérek később is, egyenek. - azzal ha Emeron is kivette amit megenne/inna, akkor a zsák száját beköti és a vállára kanyarítva indulásra készen várakozik.

Emeron egy kiadósabb fajta tésztába tekert étket választ magának, és egy kis alkoholt hozzá. Ha már úgyis nincstelenek vagyunk, legalább élvezzük ki, gondolja. Az arcán elszántság villan fel és egy mosoly, mintha csak direkt erőfeszítést tenne, hogy jól érezze magát.

Biccent a 22-es felé a gesztusért.

In reply to Huszonkettes (msg # 18):

- Egyen Huszonkettes! Szükségem van az erejére katona. Ne dacoskodjon. Majd a lövészárokban visszasírja e pillanatot, mikor lehetősége lett volna enni, de elutasította.

Kriegi humor. Emeron félre fogja érteni, de Huszonkettes a helyén kezeli vélhetően. Hiába, mindig is dacos volt. Ígéretes alapanyag, és élvezet vele dolgozni. Míg a legtöbb Gárdista bevizel a nadrágjába a hangomtól, addig Huszonkettes csak dacosan felemeli a fejét. Kihívás, de amíg nem viszi túlzásba, addig a legjobb fajta kihívás amit katonaember egy katonanőtől kívánhat.

Majd Emeronnak szólok, miközben eszek. Hogy miként? Nos, bármilyen furcsa is, leemelem a maszkomat előtte. Felfedve majdnem kopasz, mindössze 4,8 mm hajhosszal megáldott fejemet, és szoborszerű, hamis arcomat. Szoborszerű, tehát emberidegen. A szobrászok a tökéletesség utáni hajszájukban elfelejtik, hogy mikor megalkotják szobraikat, azok nem embereket, hanem valamilyen embernél nemesebb misztikus lényt ábrázol, mert nem él a Birodalomban túl sok alattvaló ily vonásokkal. Mindenható Istencsászárunk is így gondolkozhatott mikor megalkotott.

Két falat közt szólok, evés közben egy komisszár nem beszél.

- Elmondom harmadszor is atya. Vagy szerzünk pénzt, vagy rekvirálunk.

Emeron tele szájjal bólint, aztán hátradobja fejét, lenyeli a falatot, és felteszi a kérdést, ami gyötörte:

- Rendben. És milyen jelvénnyel kívánja igazolni jogosultságát a rekviráláshoz?

In reply to Emeron (msg # 21):

- Miért kellene jelvény? Az Istencsászár a tanúja, hogy tetteinket az Ő akarata vezérli. Ennél több nem kell.

Valamiért a kétkedés magvait látom Emeron tekintetéből a földre hullani. Vagy csak a morzsa. Hogy ehet így egy pap?


- Figyelembe véve a közrend súlyos eltérést mindattól amit normálisnak vélünk, a rekvirálást a tömeg vélhetné pusztán performansznak, melyet vérrel - eretnek vérrel - meglocsolva teljessé tehetnénk az előadást. Már persze, előadás lenne a városlakók szempontjából, de jogos rekvirálás számunkra, kik nem tértek el az Ő tanaitól.

A komisszár dacnak veszi és tréfával próbálja elütni a dolgot, hogy a nő gondolatai valójában a többiek felé járnak és leginkább ezért nem akar jelenleg enni.
Ám ilyen kérlelésnek, végiggondolva jobban a helyzetet végül képtelen ellenállni és Huszonkettes egy halk sóhajjal veszi tudomásul a bújtatott parancsot. Így aztán hamarosan már ő is egy adag sült húsfélén rágódik.
A további beszélgetésbe sem szólna bele, ha nem figyelte volna korábban meg az erőviszonyokat a környezetükben.
- Az egyáltalán nem helyi nemesség rangja alapján szerintem nem javasolt a rekvirálás. Feltűnőbbek lennénk. - arra már nem tér ki, hogy akkor a több csapatra oszlás vajon minek volt szükséges és kifejezetten kerüli a maszk nélküli DKK tekintetét.
Még a végén nem csak a szavaimat veszi majd zokon.
This message was last edited by the player at 13:56, Wed 13 Aug 2014.

In reply to Huszonkettes (msg # 23):

- Tehát jobb, mint a rongyaink. Kiválóan állna rajtunk, a Birodalom nevében felhasználva. Minket véd a hitünk pajzsa, de mi védi vajon őket? Hitvány páncélok, amik mögött gyáva és alantas lelkek lapulnak.

Ugyanakkor, egy frontális rekvirálás kudarcba fulladhat. Halasszuk a tervet későbbre.

Emeron atya. Miféle performanszt javasol pénzkeresési javaslattal? A csapat morálját nagyban javítaná, ha nem koszos és véres rongyokban munkálkodnunk e környezetben.

Legszívesebben hirtelenjében forgatná a szemeit, amikor a komisszár ilyen következtetést von le rögtön az első mondatában a nő megjegyzésére.
Képtelen lenne elképzelni ugyanis saját magát egy itteni karneváli női viseletben. Abszurdum és kifejezetten felháborító részére már csak a feltételezés is, hogy afféle túlcicomázott és feleslegesen sok anyagból álló ruházatot magára vegyen önszántából, mint amikben a magas rangú és nemesi családok szülöttei errefelé éppen saját szórakozásukra parádéznak.
Aztán DKK második mondatára már felvonja a szemöldökét és a maszk hiányáról elfeledkezve farkasszemet néz egy rövid ideig a férfival, hogy a következőkben ismét a baljába fogott sültjére koncentráljon inkább.
Amikor aztán ismét elhangzik egy kérdés, akkor Emeron válaszára várva ő is félig-meddig a pap felé fordul.

- A magam részéről teljesen jól megvagyok a rongyokkal - válaszolja Emeron. - Meglepő módon teljesen belesimulunk vele a tömegbe. Ezt másképp csak nemesi ruhában vagy testőri minőségben tehetnénk meg. Az pedig... nehéz ügy lenne.

Elhúzza a száját, 22-es felé pislog, aztán vissza a komisszárra.

- Mindazonáltal... a fegyverekre talán lenne ötletem. Kérdés, hogy lesz-e rá alkalom.

Emeron körbenéz, és ezúttal fegyveres standot keres. Minél többet. És amint talál, megnézi, kik figyelik a fegyvereket.

Emeron nagyon határozottan keres. Olyan nemeseket kutat, aki a fegyverek felé bámészkodik, és akit láthatóan izgatnak azok. Nem feltétlenül vásárlót, hanem... egy vérszomjas műértőt. Lehetőleg nőt.

Valójában, Emeron két dolgot keres: pénzt, és vérszomjas tekintetet.

- Nem a ruhájuk kell, hanem a páncéljuk és a fegyvereik. Látványos eszköz a harcban a láncbárd, de nem praktikus. És a maguk fegyverei is hagynak kívánni valót maguk után.

Eleve feladatunk volt fegyverek, felszerelés és kommunikációs eszközök felkutatása. Ebből még nem teljesítettünk semmit.

Emeron többféle fegyverárúst is talál. Lát egyrészt boltokat, ahol páncélüveg mögött kiállítva, megvilágítva láthatóak a különböző fegyverek. Illetve van néhány stand, ahol simán ki vannak pakolva azok. Ezek mellett álltalában egy fegyveres gorilla áll.

Vannak nézelődők, fegyverekért főleg zsoldosabb kinézetű emberek jönnek, de érdekesmód nagyon sok, egyszerű nemesnek kinéző ember is fegyvert akar venni (sőt van aki elég sürgősen!) Vérszomjas tekinteteket nem sikerül azonosítani.
This message was last edited by the GM at 13:46, Thu 14 Aug 2014.

Emeron csalódott arcot vág, hogy az izgalmasabb út nem járható, de az érzés hamar lepereg róla. Nincs idő nyafogni, cselekedni kell! Új tervet eszel ki.

Ha Emeron lát egy olyan nemest, aki épp válogat egy standnál, akkor odamegy hozzá.

In reply to Emeron (msg # 29):

Emeron talál egy férfit, nehéz megítélni, hogy nemes-e, mindenesetre egy meglehetősen drágának tűnő, selyem kimonó-szerű jelmezt visel a vaskos flak mellénye fölött, az arcára pedig egy rubinokkal díszített rókamaszk van rögzítve. Éppen egy utcai pultnál beszélget az eladóval és sörétes puskákat méreget. A feje mellett lebeg egy fegyveres szervókoponya, amely apró géppisztolyát mindenkire ráfogja, aki elhalad a férfi közelében.

Emeron szeme a férfira fókuszál. Arca egy pillanatig gondolkodást árul el... aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra megváltozik. Mintha egy teljesen más ember lenne. Eddigi kíváncsi - és ösztönösen is összehúzott - tartását kiegyenesíti, vállait felhúzza, mint egy harcedzett veterán. Int társainak, hogy maradjanak hátra, és határozott léptekkel - nyílegyenesen - a pulthoz sétál.

Mielőtt megérkezne, már fülel, próbálja kihallgatni, miről szól a társalgás, hol tartanak, igyekszik magába inni minden szót, hangsúlyt, testtartást. Kíváncsi rá, hogy a vevő milyen hangnemet enged meg magának.

Egy lépéssel azelőtt, hogy a pulthoz érne, már kinéz magának egy puskát, és nagy hangon berobban a beszélgetés közepébe:

- Áh, igen! - kurjantja, és ha társai figyelik, most valahogy hangja is mélyebbnek tűnik, mint eddig. Egy olyan férfi hangján beszél, aki hozzászokott, hogy bármit megoldhat... és ehhez legfőképp fegyverforgató kezét használja. - Nem kéne új ruhát vennem, ha lett volna egy ilyenem pár órával ezelőtt!

Amikorra befejezi végre a sültön való rágódást, akkor továbbra is szótlanul figyel, ám most leginkább Emeron reakcióit és fellépését próbálja értelmezni.
Némiképp még a bal szemöldökét is felvonja, ahogyan tudatosul benne a pap színjátéka, bár a férfi korábban hirtelenjében a hasznukra fordította valami Huszonkettes által felfoghatatlan okból a komisszár és Leman viharos és majdnem kivégzéssé fajult vitáját.
Most mégis áll csak és néz, mint egy kíváncsi kisgyermek, hogy vajon ebből mi a fene fog kisülni.
Egy röpke pillanatra tétovának tűnő pillantással néz a komisszárra, ám el is kapja róla szinte azonnal a tekintetét, ha az még nem vette vissza az arca elé a maszkot.
This message was last edited by the player at 13:11, Sat 16 Aug 2014.

- ... szóval ekkora a tűzsebessége? Nem rossz, tetszik... ezzel darabokra szaggathatok bárkit, aki próbálkozna... - mondja éppen a férfi, amikor Emeron megjelenik.

A férfi csak felépillant, egy kis fintorral végigméri, majd arrébb áll, hogy helyet hagyjon Emeronnak a pultnál, de nem törődik vele, továbbra is a fegyvert nézegeti.

Emeron egy autópuskát szemelt ki. Az árús komótosan végigméri Emeront.
- Száz trón... - mondja.

Ha meg is lepődik, Emeron arcán nem látszik belőle semmi. Egy kicsit felpörgeti az adrenalin, talán.

- Milyen kaliber? - kérdezi hangosan. - Kicsit hosszú a kincsem az arénákhoz, de ha az átütőerő elég nagy, talán megéri!

Közben néhány pillantást lop a másik vevőtől és az árustól is.

Meg lehet érinteni az árut?

Láthatóan meg lehet, a másik vevő is taperolja, de megtöltve nincsenek.

- 8 milliméter - mondja az árús. - Nézze csak meg, ha kedve tartja!

A másik férfi nemigen reagál semmit, túlzottan el van foglalva a fegyverével.