Most le vagyok maradva kicsit az ajtós dologgal kapcsolatban...deeeeeeee....Nicolja elkezdi piszkálni az előtte lévőt..megpróbálja kinyitni valahogy :S

Sajnos Piers ellenfelét csak Tordimir támadja, így meg tudja osztani a figyelmét az élőholt eléggé ahhoz, hogy kitérjen Piers támadása elől, azonban Tordimiré elöl már nem sikerül. A nemes keresztbe vágja a csontváz gerincét, ami a földre hull.

- GYERTEK KIFELÉ SENKI NE MARADJON BENT!! -kiálttja Neitetta miközben hátrál kifele.

- Gyertek vissza, hozzátok Dietert!! -kiáltja Fergenthil miközben egyre hátrál és fegyvert cserél.

A kőlapon se kulcsjuk se kilincs se semmi, Nicolja hiába kapargatja, rángatja, semmi hatása...

Dieternek sikerül talpra vergődnie.

Trubald fegyverét az utolsó csontváz könnyedén hárítja, de Gim-ét már nem. Úgy tűnik mintha a törpe támadása egyszerűen finom porrá zúzná a csontváz minden egyes csontját...

Elhalnak a harc zajai, csak a csontok közt éledező tűz ropogása marad...

Hirtelen hangos recsegéssel elcsúszik mind a két folyosót elzáró kőlap.

Olyan gyorsan fordulok a közelebbi kőlap felé, hogy majdnem seggreülök a csontok között. Felemelem a csákányt és a pajzsot, és Sigmar nevét mormolva várom a végzetem.

Nicolja hátraugrik riadtan és kardot rántva várja az előbukkanó rémet...

A kalandorok remegő lábbal várják az előbukkanó szörnyűséget, de semmi nem történik, csak a csontok lángolnak ropogva.

Zavartan, de annál nyersebben kiáltok a papra.
- Atyám, beszéljen hozzánk! Jobbra vagy balra? Ha nem muszáj, nem akarunk még több bajt a nyakunkba.

Az atya, botjával idegesen csap a kövezetre.
- Honnan tudjam? Érzem a közelségét, de ennyire nem pontosan!

Én a pajzsot magsan magam elé tartva nézek be a jobb oldali terembe, szigorúan kívül maradva ajtaján, nem akarok semmiféle alvilági csapdát aktiválni.

Nicolja bemegy óvatosan lassan az előtte kinyílt szobába....

Nicolja és Piers óvatosan elindul a tőlük jobboldalra lévő járat felé, miközben mögöttük komótosan ropog a tűz és árnyak táncolnak a falakon.
A járat falain szörnyű tetteket ábrázoló vésetek éktelenkednek, emberek tömegeit lemészároló káoszharcosok és démonok groteszk képei. A rövid folyosó egy terembe vezet, amelyből enyhe vörös derengés szűrődik ki idáig.

Húú... na nézzük csak magunkat. Először is csatáztunk egy hatalmas minotaurusszal, aztán egy csapat bestiával, akiknek a barátai valószínüleg még mindig kint nyüzsögnek. Idebent kifogtunk egy nagy adag csapdát, egy savas vért okádó szökőkutat, két pokoli vérszörnyet és egy rakás csontvázat. Most pedig itt állok egy másik veszedelm kapujában, oldalamon egy mindenbizonnyal sötét széndákok vezérelte boszorkánnyal. Azt hoszem végképp elvesztettem a józan eszem hogy még mindig itt vagyok.
Ha a banya be akarna menni megállítom.
- Ne, ne menjen be, biztos tele van csapdával. Talán valamelyik könnyű léptű barátunknak kéne próbálkozni, nekik van a legkissebb esélyük valamelyik csapda beindításásra.

No nem mintha gyáva lennék, csak éppen itt az idő hogy kissé kíméljem magam.

"Te nekem nem parancsolgatsz..." Feleli Nicolja anélkül hogy ránézne és bemegy a terembe és körbeles...

Nem tudom mitévő legyek, félek nagyon, egy hajszálon múlott, hogy nem hagytam ott a fogam. Azt hiszem jobban teszem, ha nem hősködök, inkább csak sodródok az árral. Úgy érzem nálam sokkal tapasztaltabb emberekkel vagyok, jobb ha rájuk bízom magam, és alávetem az utasításaiknak. Egyébként is, megmentették az életemet, új reményt adtak, hogy még viszont láthatom a családomat. A családom... Dieter elszomorodik, egy könnycsepp folyik le arcán, mélyen elgondolkozott. Mindent meg kell tennem, hogy a családom és mások családjai is épségben túléljék ezeket a borzalmas időket. Értük hajlandó vagyok meghalni is. Kicsit feleszmél, majd ő is bemegy a hátborzongató helyiségbe.

A Saroktól ellépve a másik bejárat felé indul.óvatosan benéz,és jó szemeivel megpróbál valamit kivenni a sötétségben.ha nem lát semmit,hátrálva elindul a többik felé,útközben felveszi a lándzsáját,így most mind két kezében egy-egy fegyver van.A többiek felé közeledve hátvédként akar szerepet vállalni,miközben az egyik szemét végig a másik járaton tartja,nehogy valami meglepetés érkezzen onnét.

A boszorkány után megyek, de nem lépek be az új terembe, csak kutakodva belesek.
13:02, Today: Trubald Altmann rolled 38 using 1d100. Search: 38%.
Elsősorban a medált keresem. Ha esetleg csapdát vagy ellenséget fedeznék fel, még meggondolom, figyelmeztessem-e a némbert.
:P

Nicolja s mögötte a többiek lassan besettenkednek a jobb oldali terembe.

A terem falai ugyancsak tele vannak vésetekkel és észreveszitek, hogy a vésetek a 200 évvel ezelőtti Káosz Elleni Nagy Háborút idézik fel, középpontba helyezve egyetlen káosz harcost.
A terem közepén van egy kis, sekély medence, amely talán 1 láb mély lehet, tele töltve vérrel. Egy nehéz fekete kő szarkofág emelkedik a közepén, egy nehéz kőlap fedi el a tetejét.

Fergenthil ahogy beles a másik terembe, látja, hogy fegyverek, páncélok, zászlók emelkednek nagy halmokban. Legtöbbjük sérült, törött, valószínűleg csatákból származó zsákmányok lehetnek, amelyeket a Káosz erői tulajdonítottak el az emberektől, törpéktől, meg akikkel megütköztek. Néhány különleges darab igencsak magára vonja a figyelmet...

Ahogy beéri a többieket,halkan megosztja velük a tátottakat.
A másik teremben egy halom fegyver,és egyéb holmik vannak,amiket még régen zsákmányolhattak.Majd érdemes lesz szétnézni ott,mikor majd visszafelé vesszük az utunkat.Remélem akad majd valami szép lándzsa,vagy kard,ami jobban illene hozzám,amit szívesebben forgathatnék.

Ha nem látok csapdára utaló jelet, a szarkofágtól tisztes távot tartva körbejárom a termet a medál után kutatva. A fenébe, valami azt súgja, ott lesz bent a koporsóban, amit pedig nem szívesen nyitnék ki.
Vetek egy pillantást a vésetek káoszharcosára is, rajta van-e a medál, vagy esetleg hogy róla mintázták-e. Legalább tudnánk, hogy tényleg nem a pap hallucinál...
This message was last edited by the player at 17:13, Wed 08 July 2009.

Körbenézek én is a teremben. Remélem nem kell többé soha ilyen hátborzongató helyre mennem. A káosz fészke, ki tudja mennyi szörnyűséget láthattak már ezek a termek. Bele se merek gondolni....

Fergi szavaira mohón felcsillan a szemem. Talán a kincseket kéne előbb megnézni!!!
Ezzel elbűvölten el is indulok arra felé...

Trubald körbejárja a termet, és valóban nem talál semmi mást, azonban a véseteket nézegetve, valóban fel-feltűnik egy szarvas koponyamedál a vésetek által favorizált káoszharcos nyakában.

Gim csillogó szemekkel átbiceg a másik terembe, és végigtekint a "kincseken", valójában mind használhatatlan, sérült, de három, mégis ereklye értékű, legalábbis annak aki tudja, hogy mi az a kincs... és egy törpe tudja. Tordimir is Gim-el tart és elkerekednek a szemei a tárgyak láttán

Található itt egy szakadozott Seregzászló, egy törött rúdon.
- Ez... ez itt -mutat rá Tordimir.- A Fehér Farkasku rendjéből szarmazik, a Grimminhageni csaataban elveszett, a rend ritka vereségeinek egyikén.

Tordimir ujja rögtön másik tárgyra tereli a figyelmet.
- És az ott -mutat egy bestiafejet ábrázoló sisakra.- Manfred von Torrlichelm sisakja volt da! A Kaosz elleni naagy haborucskaban elesett!

- Ezis igen erdekes még -mondja Tordimir és leguggol egy kalapácshoz, amelynek a feje három részre van törve, a kalapácsot törpe rúnák borítják.
Gim azonnal felismeri, ez egy ősi kincs, amely Fekete Hegységi törpe királyokhoz tartozik.

Nicolja nemigazán foglalkozik a "kincsekkel" inkább a szarkofághoz megy és megpróbálja kinyitni azt...

Nicolja amint a medence széléhez ér, rájön, hogy nem lehet elérni a szarkofágot anélkül, hogy bele ne lépne a vérbe.

"Tordimir van odaát pajzs esetleg több vagy valami nagyobb masszívabb láda vagy valami ezekhez hasonló?" Kiáltja át Nicolja

- Ha ez ennek a faldísz "hősnek" a koporsója, tényleg ki kell nyitnunk - ütögetem gondterhelten az államat. De felkészületlenül ez a lehető legrosszabb ötlet. Kiveszem a szatyromból a lámpaolaj palackját és előkészítem a tűzszerszámot is. - Amikor résnyire kinyitjuk, lelocsolok olajjal mindent, ami odabent van. Elővigyázatosságból. Ha megmozdul, felgyújtom - a medálnak nem fog ártani.