- Éne? Most vándor vagyok, úton Middenheimbee. Az erdűben találkoztam velük amint iszapbirkóztak, vagy mifenét csináttake. Osztán mivel ugyanaz a célunk hát csatlakoztam hozzájuk az útrae. Iszaka a fa alatt aludtunk, s reggelre körbevettek a bestijáke. Onnantól már tudod magad ise. Hogy miaza medál, fogalmam sincse.
Beszéd közben tovább vizsgálom a pisztolyt, vigyázva nehogy elsüljön vagy megsérüljön. Mondókám befejeztével a vizsgálódással is elkészülök, s visszanyújtom tulajdonosának.
- Köszönöm a lehetőségete. Szép példánye, le merném fogadni sok bestija végét okozta máre. Kisértetiesen hasonlit az egyik Középhegyseg mellett lévő fegyverkészitő tábor munkáihoze. Bár ott már több ilyesmi nem készül, a bestiják lerombolták a háború végefelée. Én is ott dolgoztam, s főként lőfegyverek alkatrészeit készitetteme. Később saját puskát szeretnék kesziteni, meg a fejemben létező találmányokat megvalósitanie.

"Megeshet" mondja röviden Bauer. "Sigmar egyháza biztosítja a fegyvereket lovagjai számára" majd kiveszo Gloern kezéből a pisztolyt s övébe tűzi.

"Piers ne is reménykedj..." Sziszegi Nicolja idegesen...."Ha valami problémád van gyere intézzük el mi ketten...vagy csak a szád nagy lovag?"

Látásra én is megvizsgálom a fegyvert, majd a két veszekedőre pillantva halkan odasúgok valamit a törpének, hogy a többiek ne hallják.

Visszasúgok az embernek.

Közelebb bicegek a "boszorkányvadászokhoz".
- Jóurak, maguknál hozzáértőbb személyeket nem is találhattunk volna. Tisztáznák végre a csapat békéje kedvéért, hogy maguk szerint feketemágus-e a kislevita fehérnép?

"Nem vagytok képesek felfogni amit mondok?!" Rivall Trubaldra Nic,....

- A lovagodra üvöltözzél, asszony, nekem aztán mindegy, mi vagy - vigyorgok rá ádázul. - Itt a lehetőség, hogy egyszer s mindenkorra tisztázd magad. - ...vagy pusztulj a vadászok kezétől.

Egymásra néz a szőke és a páncélos alak, majd a páncélos Nicolja felé fordul.
"Davaj asznyenka... Nu prozdvaja jász nyészá kofosznyecska , nyi kotofsznyi rofoja szaszka pszinycskaj?"

 Nicolja fagyos tekintettel vet valamit oda Kislevi nyelven a lovagnak...
This message was last edited by the GM at 12:54, Fri 14 Aug 2009.

A lovag végigméri őt, majd megint mond neki valamit, de ezúttal röviden.
This message was last edited by the player at 12:56, Fri 14 Aug 2009.

Nicolja valamit elszaval a lovagnak

A lovag folyamatosan figyeli Nicolja arcát, szemét és gesztusait szúrós szemekkel, majd végül a többiekre néz.
- Engem meggyőzött... S egyébként, jégmágiát aligha tudna más használni mint a Jégboszorkányok beavatottjai, ahogyan azt láttuk a harc közben. Nem gyanakszom rá, de természetesen, mint minden mágiahasználón, rajta tartjuk a szemünket. Akármi megtörténhet.

"Nah most már végre békén hagytok?" Kérdi Nic elégedett hangon a csapattól...

Bólintok a törpének, majd kissé megszaporázom a lépteimet. Kicsit bicegek az oldalamat ért seb miatt, de végül elérem a célom. Közelebb hajolok a mellettem álló kissé görnyedt alakhoz.

- Szívesen - vonok vállat randán vigyorogva Nicolja felé.

Tovább bicegek a férfi mellett, kissé furcsálló tekintettel.

Nos rendben, ezek szerint most nem áll a rossz oldalon... vagy csak olyan jó színész lenne. Mindegy, a lényeg hogy ennyi furcsaság után meg kell bíznom benne és a többiekben is. Legalább míg elérjük Middenheimet, különben könnyen megpusztulhatok. Ha eltérne arról a keskeny útról amelyet még elfogadhatónak tartanak és átlép a sötét oldalra akkor úgyis lesújt rá a végzet.

Mikor már kissé lecsillapodtak a kedélyek, odaballagok a kisleviekhez. - Ugye több marakodás már nem lesze?

Némán ballagok,Nei mellett szorosan...Néha egy két szólt váltanak egymással,de leginkább fájdalmai leküzdésével van elfoglalva...
Na...egyre többen vagyunk, majd ügyesebbnek kell lennünk a vadászatainkon.
Mondja halkan társának,miközben egy szolid,kissé erőltetett mosolyt gyűr az arcára,amibe halványan egy kis fintor is vegyül.Majd súg a lánynak valamit.

Na és..attól, h kislevi meg jégboszorkány, még bocsáthatott álmot a papra, és kitudja mire képes még azon kívül, hogy tavakat fagyaszt... Fergibe kapaszkodva bicegek a többiekkel, halkan válaszolok, h a többiek ne hallják

Sajnálkozó pillantást vet Nei re,aki még mindig biceg majd elmosolyodva Mondja neki valamit a saját nyelvükön
Majd a lányra kacsint,és támogatja tovább.

Gloernre pillant Nic majd visszasúg valamit

A nőre nézek, majd a férfire.

Tordimir csak legyint.

A csapat tovább folytatja az útját a Drakwaldban, egész nap. A csapat tagjai halkan beszélgetnek egymással, a boszorkányvadászok elég szótlanok, kezük nem távolodik el túlságosan fegyverüktől és tekintetükkel az erdő sötétjét fürkészik.

Este a csapat tábort ver, de ezúttal semmi váratlan nem történik, majd másnap folytatják utukat.
Délelöttre jár, mikor végre kirajzolódik Middenheim látképe a csapat elött. A boszorkányvadászok sóhajtanak.
- Végre -mondja a páncélos alak. -Visszatértünk, minden probléma nélkül. Örülök, hogy a káosz borzalmas ereklyéje végre biztonságba kerül, de legyetek óvatosak. Mi most elválunk tőletek, sok fontos dolgunk akad még Middenheimben, de alkalomadtán előfordulhat, hogy felkeresünk titeket.... Ja, és még valami... -kicsit suttogóbbra veszi a hangját.- Kérlek, ha lehet, Ulric templomában ne nagyon említsétek, hogy találkoztatok velünk... legyen ez csak... a ti dicsőségetek...

Vége a fejezetnek, következzék a jól megérdemelt XP osztás ;)