Mert a parancsnok tudni akarta, hogy ki ölte meg. Nekünk meg...illetve nekem szükségem volt a pénzre, amit az információkért ajánlott...Egyébként miért baj az, ha a városörség parancsnoka fel akar deríteni egy bűntényt?

- Mit akarnak tenni az ereklyével?

"Visszavinni és elpusztítani....mégis mit gondolt? Majd felváltva fogjuk hordani és örömtáncot lejtünk benne..." Mondja cinikusan Nic

- És mégis mire képes ez az ereklye? Milyen mágikus tulajdonságai vannak? -kérdezi felvont szemöldökkel a férfi.

"Mégis honnét kéne azt nekünk tudnunk?" Kérdi Nic összefont kézzel...

- Előszöris megőrjíti a közelében alvókat, de még fontosabb, hogy vonzani látszik a bestiacsordákat. - Megpróbálok felállni, de gyorsan meggondolom magam és leülök egy gyökérre. A kulacs után kezdek matatni remegő kézzel. - A páncélos nagyfiú, akiről leszedtük, esetleg... feléledhetett volna vele, nem tudom, ejtem is ám én le, mi csak futárok vagyunk.

Megvakarom a fejem, majd nagyot sóhajtva leülök a földre. Pedig szép halál lett volna, dicső egy törpéhez. Suttogom magam elé.
This message was last edited by the player at 21:24, Wed 12 Aug 2009.

Csendben figyelem az eseményeket, és reménykedem abban, hogy az a férfi, aki ellátta a másik kettőt, velem is foglalkozik majd egy keveset. Leülök egy nagyobb gyökérre, s elmorfondírozok azon, hogy miken mentek keresztül, s hogy milyen fantasztikus történetet lehetne megalkotni, erről a maroknyi vándorról. Némán várom a megfelelő időt, hogy többet megtudjak róluk.
This message was last edited by the player at 21:24, Wed 12 Aug 2009.

- Szedelődzködjenek! -mondja a férfi. -Elkísérjük önöket Middenheimbe. Ne időzzünk itt túl soká, mert még erősítéssel térnek vissza a káosz bestiák. Ha kérdésük van most tegyék föl és lehetőleg gyorsan!

- Nos a boszorkáról én azért még mindig feltudok bármit tételezni. - lassan én is bekapcsolódom a beszélgetésbe. Előbb is szólhattam volna de addig nem lehetett nyugodt a lelkiismeretem míg el nem kapartam Comédor maradványait. A dolgaim amik a nyergen voltak most szét vannak dobálva majd összeszedem őket. Valahogy olyan fura ez. Igazából soha nem kötődtem hozzá annyira ami megindokolná ezt az ürességet amit most érzek. Talán az lehet benne hogy rajta kívül másom már nem is volt a szülőföldemről. Ezzel az utolsó kötelékeim egyike szakadt el. Nem tudhatom hogy látom-e még viszont Bretonnia földjeit.
- Az ereklyére visszatérve, bárkinek is volt az akarata hogy elkerüljön onnan ahol volt, el kell pusztulnia. Azt hiszem hogy mindenki vagy talán majdnem mindenki egyetért abban hogy a lehető leghamarább tűnnie kell a világról eme förtelemnek.
Most már az sem érdekel hogy a banya keze benne volt-e a történtekben vagy sem.
- Itt mi most majdnem meghaltunk. Bárki vagy bármi miatt történt is, a vitáknak nem most van itt az ideje.
Nic, ne értsd félre. Valószínüleg nem fogsz egyhamar meggyőzni arról hogy semmi közöd a sötét hatalmakhoz, vagy hogy nem ostoba, felelőtlen sőt eretnek dolog amit művelsz. Azonban most nem akarom a halálod, most...
Ki kellesz majd a biztonság kedvéért kérnem a harcosok véleményét a mágikus praktikák elhárításáról.

- Ne aggódj Brettoniai barátom. Ulric erelye hatalmas, mire visszaérünk Ranulfék képesek lesznek, legjobb reményeim szerint, elpusztítani, vagy legalább biztonságban eltárolni a bronzkoponyát. S most szedjük a lábunkat, hosszú még az út. Hol az a kedves fiú aki eddig fogta a kezemet? Riksen! -kiállt az atya.
This message was last edited by the player at 21:39, Wed 12 Aug 2009.

Tordimir finoman végigtapogatja Nicolja kezeit hátát arcát.
- Nyincsen sjérülésed da?

Nicolja fülig elvörösödik "Nem...nem..semmi bajom...." Majd motyog valamit a saját nyelvén Tordimirnak miközben megöleli...: "De az elf nőszemély és a lovag már kezdenek nagyon idegesíteni..."

A csákányra támaszkodva felkelek és elkezdem összeszedni a vonszolásom nyomán elszórt cuccaimat. Végül odamegyek az elégett sámánhoz és belekotrok a maradványaiba valami érték után kutatva, bár most még ehhez sincsen sok kedvem.
- Szerintem most nem indulhat el olyan irányba, atyám, amerre nem botlana pár lépés után Riksenbe - mondom keserűen, amikor megpillantom a férfi durván szétmarcangolt testét. Amennyiben jól értem, hogy neki már könnyű - Előveszek egy aranypénzt és amikor senki sem figyel, a szájába csúsztatom, onnan nem fog kiesni idő előtt. Morr vigyázzon rá odalent. Kiérdemelte, azt mondom.
Egy perc múlva a többiekhez bicegek.
This message was last edited by the player at 21:53, Wed 12 Aug 2009.

Tordimir ugyancsak magához szorítja Nicolját, majd elereszti és izgatottam mondja neki.
- De mostmár menjünk da? Sietni kell Middenheim! Koponya nyem jó!

"Nem csak tőlem függ..." Felei Tordimirnek majd az atya felé fordul....

"Atyám indulhatunk" Sétál felé Nic..."Sajnos Riksen eltávozott az élők soraiból..."

A sámán elégetett teteme semmi hasznosat nem tartalmaz.

Romantika, viszályok, csaták, rég elfeledett kincsek! De végül a hősök legyőzik a Káoszt! Igen! Ez kell a népnek!
A halott férfira pillantva eszembe jutnak régi emlékeim. Kissé alábbhagy a lelkesedésem, hisz magam is könnyen így végezhettem volna.
-Veletek tartok! - csattanok fel, nem is törődve azzal, hogy figyel-e rám egyáltalán valaki.
Az odúmhoz lépek. Kezembe veszem a táskám, leporolom, majd hátamra veszem, s visszatérek a többiekhez.

Tordimir megöleli Fleront majd csókot nyom arcának mindkét felére.
- Üdvözöllek, gyjere gyjere davaj bjarátom! Kis vodkut?

- Úgy? És te ki is vagy? - Kissé durvábban szólok az idegenhez a kelleténél, de az ismeretlen arcok feltűnése krízishelyzetek után mindig is nyugtalanított. Ráadásul kóválygó fejemnek hála eddig észre sem vettem ezt itt. - Hagyjuk - legyintek fáradtan és morcosan. - Ha mégis a torkunkra pályázol, megtennéd, hogy vársz vele, amíg találok magamnak egy puha ágyat pihenni?

Hm... Két kislevi is van, nem csak egy! Érhetnek majd még meglepetések, de ilyen egy igazi történet!
Egy kissé furának tartom a kislevit, de hát nem ismerem az ottani szokásokat, így elfogadom, nehogy megbántsam.
-Persze! - válaszolok a kislevinek -Fleron Merrilin, mutatványos! - fordulok a másik férfi felé. Enyhén meghajlok, s közben mindkét kezemmel egy bonyolult mozdulatsort írok le a levegőben.
This message was last edited by the player at 22:13, Wed 12 Aug 2009.

- Szóval - állok meg a lovasok előtt - most már mi is megtudhatnánk, hogy maguk kik? Schutzmann vagy Ulric egyháza küldte magukat utánu... Odo atya után? - Próbálok szúrósan nézni, de a vérveszteségem nem segít benne. És nem mintha nem vívták volna már ki az elismerésemet a kis seregoszlatásukkal... csak nehogy úgy döntsenek, hogy a csapatunk alja nem érdemes a további életre ilyen kudarc után.
This message was last edited by the player at 06:14, Thu 13 Aug 2009.

Hogy a rák marná szét a beleiteket. Mérgesen felpattanok összeszedem a cuccom,megnézem a három ereklyét a táskámban, majd a koponyát is beteszem oda negyedikként. Már egy kész vonuló hadsereg vagyunk, tele emberekkel. Köpök egyet. Ezek a szent célok, hogy összehozzák a különböző fajokat. Na de csak tudjam le ezt a szent kötelességet, aminek a végén talán sikerülne is dicső halált halnom, vagy legalább várjon egy jó kis kocsma, tele finom, hazai sörrel.

- Katonák vagyunk a Káosz elleni harcban, csak néhány a megannyi közt... -a férfi finoman megfogja és megdörzsöli az O.F. feliratot tartalmazó medálját.

Nei sérüléseit nézi,próbál segíteni a gyógyítójának,amikor az elmegy,segíti a lány mozgását,visszaadja a ruháit.Próbálja kitalálni,mire lehetne segítségére,ad neki vizet,és vele marad,amíg a csapat el nem kezd készülődni az induláshoz.Akkor gyorsan végigpillant a társaságon,és a csatamezőn.Megpróbál ép nyílvesszőt visszaszerezni,és az egyik négylábú rémtől elveszi a lándzsáját,és a hátára  penderíti a sajátja,és az íja mellé,majd a többiek után baktat,Neit segíti,ha szüksége van rá.