Fergenthil nem talál ép nyilvesszőt.

és Riksent csak úgy itthagyjuk?

korog a gyomrom iszonyatosan éhes vagyok már és fáradt, élelemre lesz szükségem
nem tudom ti hogy vagytok vele de én baromi éhes vagyok, jó lenne némi élelem után nézni....

Amíg a többiek eldöntik, hogy indulnak vagy vitatkoznak még egy keveset, visszamegyek oda, ahol eldobtam a tőrömet, s megnézem, hogy a bestia amit eltaláltam vele, elhajította, vagy benne maradt és elfutott vele. Ha végeztem visszatérek a többiekhez.

Fleron megtalálja a tőrét a fűben.

Nicolja elkezd valamit magyarázni a saját nyelvén...

Tordimir bólint és válaszol.

- Majd szóljatok ha eldöntöttétek mi legyene. Addig én szétnézeke. De ha lehet siesseteke.
Majd sarkon fordulok és végignézem a hullákat, használható és jobb minőségű fegyverek után kutatva. Elsődlegesen egy kisebb baltát (a sajátomhoz hasonló méretűt) és tőrt keresek, meg végignézem az eldobált hajitóbárdokat is.

Baltából, hajítóbaltából és tőrböl van rengeteg de mindegyik elég rossz minőségű.

- Hogy még egy normális baltát se lehet szerezni tőleteke.
Mordulok fel és belerúgok a legközelebbi dögbe. De azért gyorsan övemre húzom a legjobbnak kinéző baltát és a hátizsákomba rakok néhányat a tőrök közül. Elvégre valamiből meg kell élnie.

Elkérem Trubald csákányát, és kicsit odébb húzódva a fától ásni kezdek...

Sötét pillantás kíséretében visszamarom az elf kezéből a csákányt, és helyette az ásót adom neki. - Ezzel egyszerűbb lesz. - Sóhajok és fájdalmas felszisszenések közepette elkacsázok segíteni neki.

Neitettának sikerül elásnia Riksen maradványait.

Együnk indulás előtt gyorsan egy pár falatot, aztán irány Middenheim, minél hamarabb meg kell semmisíteni ezt az ereklyét, mert egyre ravaszabb. Ezzel nekiülök egy kis szárított ételt enni.

Az ismeretlen csapat vezetője bólint és ők is előveszik saját élelmüket amelyet elkezdenek fogyasztani, közben óvatosan figyelve környezetüket.

Én is eszek pár almát, adok Ferginek is, aztán, ha a többiek elindulnak, megyek velük...
Kicsit furcsállom, hogy az atya egy szót sem szólt a "kedves fiú" lelki üdvéért, ha már Ulrichért adta az életét....

Természetesen megteszi :)

A csapat folytatja az útját Middenheim felé, a három férfi kíséretében.

Kb. 24 órátok van (nem játékidőben) beszélgetni, tenni bármit, mielőtt visszaértek Middenheimbe.

Nicolja folyamatosan méregeti a kísérőiket és néha vált egy két szót Tordimirrel a saját nyelvén....

Megérdeklődöm, hogy akkor végülis mibe csöppentem bele, beszélgetek a mutatványossal (bőbeszédűnek tűnik), a sebesültebbektől is megérdeklődöm hogy érzik magukat, közben mesélek egy-két goblin viccet is. A pisztolyos ismeretlentől is elkérem a pisztolyát egy szemrevételezésre.

Kissé fura arckifejezéssel, de átadja a pisztolyát, viszont szorosan Gloern mellett halad és figyeli amint a pisztolyával bíbelődik.

az út alatt nem nagyon szólok. Nincs igazán olyan a társaságban akivel könnyedén elbeszélgethetnék, elvégre csak egy halász vagyok....
figyelem a többieket, elég díszer társaság ahhoz hogy ne unatkozzak:D

Hallgatagon baktatok a többiek mellett. Milyen fura most gyalog járkálni, gyalog lovag... hm máskor talán nevetnék is rajta. Igazából ilyenkor érzi meg az ember milyen sok holmija is van, mikor nem csak elteszi málhaként hanem ő maga cipeli. A kopjámat is elhoztam habár sok hasznát nem veszem. Emlékként Comédor sörényéből egy tincset elhoztam a láncomra kötve. Middenheimben muszáj lesz vennem egy másik lovat.
- Ãœdvözlöm uram - mondom a kis csapat páncélos vezetőjének. - Még nem is köszöntem meg segítségüket. Önök nélkül azt hiszem ott pusztultunk volna.
Visszatérve önökre mesélhetne magukról. Látszik hogy tapasztalt harcosok, és a medálból úgy sejtem hogy egy szervezet tagjai. Netalántán egyenesen boszorkányvadászok lennének.

- Boszorkányvadász?... Neveznek így minket... és még sok más módon is.- megemeli a medálját.- Ez a rendünk jele, amelyhez tartozunk. A neve: Ordo Fidelis. Ennél többre már ti is rájöhettek. Az ártó varázslatok elhárítására és a káosz szolgáinak elintézésére gyakorlás, hit és csapatmunka való. Talán egy nap ti is megtudjátok csinálni amit mi itt ma. Addig legyetek óvatosak ezekben az erdőkben!

Az út alatt a törpe mellett haladok, aki most az egyik idegen pisztolyát vizsgálja. Nem mintha kételkednék a tudásában, de inkább kiállok a fegyver csöve elől.
-És mond csak. - szólok oda a törphöz, lehetőleg úgy, hogy minnél kevesebben hallják rajtunk kívül - Hogy kerültél te ehhez a díszes társasághoz? A veszekedés alatti viselkedésedből ítélve, magad sem ismered pontosan a történetüket.
This message was last edited by the player at 13:10, Fri 14 Aug 2009.