A zászló felét Trubaldnak adom...

Leszerelem a kötelet Comédorról, és elrakom a nyeregtáskába. Hadd cipeljék csak azokat amiket a kincstárban találtak, ha nem jut eszükbe hogy egy ló egyben is elbírná az egészet. Most hogy úgy tűnik nem kell tartanunk semmitől, leveszem a sisakom és a láncfátylat is meglazítom és megtörölgetem átizadt hajam. Jó szolgálatot tesz egy ilyen páncél, csak épp baromi meleg. A kesztyűmet is a nyeregre kötöm, kardom, pajzsom elteszem, kopjám a lóra kötözöm. Útra kész vagyok. Már csak egyetlen teendőm maradt.
- Nos azt hiszem indulás előtt még lenne egy fontos dolgunk. Dönteni a banyáról. - mondom a lehető legnagyobb nyugalommal. - Én semmiképp sem engedném a medál közelébe, sőt azt sem hogy bármi mást elhozzon a sírból. Ha tényleg igényt tart valamire az maradjon csak Odo atyánál. Ha a papok leszenek oly bolondok hogy bármi veszélyest a kezébe adjanak, hát áldásom reá. Én viszont nem vagyok hajlandó úgy utazni vele hogy nem vagyok teljesen biztos a veszélytelenségével kapcsolatban.

Odo atya sóhajtva összefonja a karjait.
- Megint kezded fiam?

Nicolja fúj egyet..."Nem hagynál már végre békén?!" Rivall rá idegesen, már nagyon elege van belőle hogy mindenki csak őt piszkálja...

Tordimir a lány mellé megy, egyik kezével védelmezően átkarolja a vállát, másikat a kardmarkolata közelébe rakja.
- Nyet ljovag... mi mennyi vissza Middenheim. Nyet csinál problematyika!
This message was last edited by the player at 11:55, Mon 13 July 2009.

- Na, ezzel máris elnyerted a bizalmunkat, boszorkány! Mehetünk tovább? - csapom össze a tenyerem szemeimet forgatva. Jussunk már ki ebből az erdőből...
This message was last edited by the player at 11:56, Mon 13 July 2009.

"Engem hidegen hagy hogy bíztok-e bennem vagy sem...nem miattatok vagyok itt elhiheted..." Mondja hűvösen Trubaldnak, majd egy csókot nyom Tordimir arcára....

- Szpaszíba -mondja mosolyogva a nemes.

Na ezt is megbeszéltük, indulás! Szórakozottan meglobogtatom a fél zászlóm és próbálom megfejteni mi lehet rajta.

Szóval úgy gondoljátok, hogy elég sok megpróbáltatás vár még ránk? Nem túl jó hír, bár ezekben az időkben mit várjon az ember?

- Menjünk egy órácskát és álljunk meg pihenni. - Gyakorlatilag vércsíkot húzunk magunk után. Bárki vagy bármi követne is, nem úsznánk meg szárazon.

Fáradtan megvonom a vállam. Nem mindegy?

Egy órát kutyagol vissza a csapat az erdőben, majd megáll pihenni. Riksen továbbra is támogatja a papot, Tordimir meg Nicolaj egymást, ugyanis mindketten igen sérültek. Gimnek sikerül megfejtenie, hogy egy gyönyörű színekkel festett, gazdagon díszített kék, fehér, arany színű motívumok közt ágaskodó fehér farkas látható a zászlón.

Hát visszafelé sem lesz egy sétagalopp, de ha a lovag szemmel tartja a banyát, legalább néha alhatok...

Mindenki sokkal tapasztaltabbnak érzi magát :)

Nicolja a saját nyelvén sziszegve valamit félrevonul Tordimirrel és elkezd hozzá halkan suttogni

Sokkal szívósabbnak érzem magam az átélt kalandot követően. Míg a többiek pihennek én félrevonulok és óvatosan csodálattal ámulva megszemlélem a kalapácson található rúnákat és véseteket.

Keresek valami vízfelületet a közelben, ahol lemoshatom magamról a démoni vért. Jobb híján földdel dörzsölöm le a testemről.

Tordimir megrázza a fejét.

Nicolja is keres valami vízforrást a közelben hogy ismét patyolat tisztává válhassék...

Figyelemmel kísérem az északiakat. Most vitatkoznak azon, melyikük vágja el éjjel melyikünk torkát. Sötét vigyorral a szám szélén ülök le egy fa tövébe. Csak adj rá okot, boszorkány, és hamu formájában hagyod el ezt az erdőt.

Mire a csapat letelepedik pihenni már jócskán este van. Az erdő egy eldugott zugában, biztonságban, pár fa által jól körbebástyázva táboroznak le.

Szokás szerint tüzet rakok magam elé. Inkább a fáradság, mint a hideg vagy farkasok.

Nicolja Gimhez lépdel... "Megnézhetem a koponyát? Nem kell a kezembe adnod meg semmi csak 1 pillantást szeretnék rá vetni..."

a tűztől kicsit távolabb egy fa tövében ülve figyelem a környéket...
ha hallom amit nicol mond közelebb huzom a mankóm, erősen kapaszkodok, hogy ha kell, hirtelen fel tudjak pattanni...