Ha letáborozunk lenyergelem Comédort és hagyom hogy nyugodtan legelésszen. Leheveredek egy fa tövébe nem messze a tűztől. Leveszem a láncingem és megnézem a zúzódásaim és sebeim, komolynak tűnnek szóval jó lenne valakivel ki tisztítattni. Én sajnos nem értek hozzá, na igen a nemesi származásnak is lehetnek hátrányai.
Én hallom Nicolja szavait, vagy észreveszem hogy Gim melett sündörög? Ha igen:
Mikor felfigyelek az északi perszónára, gondolkodás nélkül a kardom után nyúlok.
Tudtam hogy nem fogja kibírni sötét praktikák nélkül. Remélem törpuram nem oly bolond hogy hagyja behálózni magát.
- Hé, Gronisson uram, hogys mint? - kérdem miközben feltápászkodok és az alacsony termetű harcos mellé lépek.
- És ön kedves "hölgyem", önnek hogy telik az estéje?

Comédor miután gazdája leszállt róla, Gimékhez közel, egy ideig figyeli Pierst, aztán fújtatni kezd, kapani a talajt és ideges fejrázás közepette folyamatosan hátrálni, mintha egyre távolabb próbálna kerülni gazdájától.
This message was last edited by the GM at 14:51, Mon 13 July 2009.

Mikor Comédor elkezd nyugtalankodni, kardom kirántva megyek hozzá és elkezdem csitítani és hátrébb vezetni a banyától.
- Látod az állatok megérzik a gonosz szándékokat. Szerintem ne kíváncsiskodja ha jót akarsz. Nyugi Comédor, én is tudom ki itt a sötét.

Mit akarsz rajta megnézni? kérdezem a boszit. Majd gyanakodva méregetem a lovagot, aki olyan kedvesen közeledik felém és a boszi felé. Itt mindenki megőrült?

Felvonom a szemöldököm "Mit akarsz?"

Miután Piers beszélt hozzá a ló kissé megnyugszik, de még így is kissé feszültnek tűnik.

Igen, azt mondtam. Szóval kivele, nem szeretem a kerítést. Mikor fel kellett hozni a felszínre senki nem kapkodott felé, hogy majd ő hozza. Én óvatosan eltettem, de nem szívesen akarom elővenni újra. Majd a papoknak odaadjuk és kész, nem a mi feladatunk a káosz ereklyék nézegetése, vizsgálata. A női kiváncsiskodás csak bajt hozhat ránk. De a férfiaké is. Az utolsó mondatom már hangosabban a társaság összes tagjához szól.

"Csak megnézném...hátha látok rajta valami érdekeset...segíteni akarok csak azért vagyok itt..." Az utolsó mondatomnál összehúzott szemöldökkel nézek Piersre

- Perpillanat a legjobb helyen van. Ha sokat nézegetjük talán még szentségtelen gondolataink támnadnak. Maradjon csak egy hátizsák mélyén.
Óh, a fenébe. Mi van ha...
Hé gyorsan nézd meg hogy megvan-e még egyáltalán.

Én igazából csak sodródok az eseményekkel, nem ismerek innen senkit, megmentették az életem és nagyon hálás vagyok, de nem tudom kifélék. Inkább nem folyok bele ilyen vitákba.
Elkezdek dúdolászni, majd csenben énekelni egy kellesebb, tengerész nótát, amolyan nyugtatás képpen.

Ami a táskámba bekerül az ott is marad, amíg én ki nem veszem. Biztosíthatlak titeket, hogy ott van, és ott is marad, amíg nem érünk a templomba. Szokatlan, hogy mind a ketten meg akarjátok nézni. Ne aggódjatok nállam biztonságban van, úgyhogy a pihenő után akár indulhatunk is, mert minél hamarabb meg akarok szabadulni ettől a tehertől.

Az este szép lassan leszáll a tájra, sötétség veszi át a napfényes erdő helyét, a levelek, bokrok s lombkoronák baljóslatúan zizegnek az enyhe koraőszi szélben.

szorosan fogva a táskámat félálomba szenderülök

nyitva tartom a szemem, bár eléggé sérült vagyok, de "aludtam" egy napot, ennyivel tartozom megmentőimnek hogy virrasztok egy kicsit.

Nicolja Tordimirrel beszélget egészen addig míg álomba nem szenderül...

Comédort kikötöm jó távol Nictől. Én leheverek egy fatövébe, láncingemet visszavettem, kardom melettem. Mi rossz történne?

Lassan mindenki álomba szenderül, mindannyian igencsak kimerültek és hamar jő a pihentető alvás, még a vadon körülményei ellenére is...

Mindenki gyógyul 1 W-ot

Eleinte senkinek nem tűnik fel, de lassan mindenki észreveszi a megdöbbentő dolgot. Gim táskája kibontva van, a földön hever a szétbontott rongy és tőle fél yardnyira a medál.

Nicolja idegesen tápászkodik fel és elindul a közelébe de nem ér hozzá meg semmi megáll tőle kellő távolságba és bámulja a medált...
This message was last edited by the player at 18:34, Mon 13 July 2009.

- Mi az isten történt itt? Gim? - meredek a törpére. Nem hinném, hogy neki ment el az esze a medáltól, annak ő már jóideje híján van... mégis, azt hittem, nála lesz a legnagyobb biztonságban.

Óvatosan újra betekerem a rongyba és elteszem ismét a táskámba, majd megvonom a vállam. Ideje lenne sietnünk, túl sokat próbálkozik ez az izé...

Mikor meglátom a medált arcomra kiül a jellegzetes "Na ugye én megmondtam" kifejezés. Felpattanok és kardom máris Nicolja hátának szegezem, baljós hangon szólalok meg.
- Szerintem egyértelmű. A kedvenc boszorkányunk nem tudott ellenállni a sötétség "hívó szavának. Remélem most már ön is belátja Atyám hogy nem viselkedhetünk vele ilyen könnyelműen. Te pedig meg ne merj mozdulni, ördögi nőszemély.

"Ha most azonnal nem ereszted le a kardod megbánod!" Sziszegem a lovagnak idegesen...

- Ugyanmár. Ha megpróbálsz a szemünkbe hazudni és azt állítani hogy mindehhez semmi közöd akkor hitemre esküszöm, most azonnal keresztül döflek.

- Teljesen egyértelmű, tényleg. Kivette a táskából, el akarta lopni, de túl nehéz volt és pár lépés után le kellett ejtenie a földre. - Szórakozottan a nőre mutatok. - Szerintem vetkőzz le meztelenre, hogy lovag urunk lássa, megpecsételt-e valahol a Káosz.
This message was last edited by the player at 19:07, Mon 13 July 2009.

- El sem hagyni alvóhelyét -próbálja magyarázni Tordimir.