Odo atya unszolására és a legbensőbb késztetésre, hogy elhagyják azt a borzalmas helyet a csapat kimászik a földalatti labirintusból, a káoszbajnok sírkomplexumából, ki a napfényre, ahol már Neitetta várja a csapatot.

Szeretnék pontos meghatározást arról, hogy kinél és hol van a medál
This message was last edited by the GM at 07:01, Mon 13 July 2009.

Körbekémlelek hívatlan vendégeket keresve.
Van rá valami reális esélyünk, hogy kötéllel és lóval ledöntsük a monolitot?
- Atyám, megszűntek a látomásai most, hogy a medál nincs többé a harcoson?

Megpróbálhatjátok
- Most nem... most nincs látomásom

Senki más nincs ott a réten, csupán ti.

Kissé megnyugodtam, hogy végülis többé-kevésbé épségben kiértünk, de teljesen elégedett csak a jutalom birtokában, egy fürdő, egy hordó sör és egy fél sült disznó után leszek. A káoszmonolit ellen viszont már most tudunk tenni valamit.
- Sigmarnak hála, sikerült... eddig. És persze Ulricnak is hála. - A lovaghoz fordulok. - A lovaddal ledönthetnénk ezt az oszlopot. Nem akarom így itthagyni. - ... még ha nem is érünk el vele semmit, legalább a bosszús rosszindulatomnak jól fog esni.
This message was last edited by the player at 08:27, Mon 13 July 2009.

Nicolja unottan kibattyog Tordimir oldalán...

Hihetetlen, hogy kijöttünk minden gond nélkül, nem erre számítottam....
Megkérdezhetem az uticéljukat? Nekem különösebben nincs, és nem is tudom hova mehetnék... Ha nem gond önökkel tartanék egy darabig, ha nem gond, igérem teher nem leszek, elgalábbis igyekszek nem lenni.

"Visszamegyünk Middenheimbe...."

Egy hosszúnak tűnő pillnatig csak nézek Trubaldra.
- Tőlem aztán, egy a Káosz isteneinek felszentelt sír feldúlása után ez már csak a desszert lesz. Haragjukat már így is kivívtuk, legalább végezzünk alapos munkát.
Fogok eggy kötelet és a rákötöm Comédor szügyére és a másik végét odadobom örökké sáros barátunknak.
This message was last edited by the player at 11:01, Mon 13 July 2009.

Miután a csapat sikereken átvetette a kötelet a kövön, Comédor némi erőlködés után megmozdítja a követ, majd az elöször épp csak megdőlni látszik, de végül nagy lendülettel vágódik a talajnak, szinte kisebb földrengést okozva. A fejek, koponyák szétrepülnek, széttörnek, akárcsak az áldozati ajándékok. Távolban a fák felett riadt madárrajok jelennek meg.

Hát akkor leegyszerűsítve a helyzetet a sisakot a fejembe nyomom, a zászlót a kezembe veszem, a kalapács fejének darabjait beteszem a háizsákomba, a nyelét pedig a cstabárdom bőrtokjába rakom, útközben a csatabárdomat így végig a kezemben hozom. Ha nem teszi el senki a medált és az atya sem mond semmit hogy tároljuk, akkor óvatosan betekerem egy ronygyba, majd azt is berakom a hátizsákomba.

Gim taraja durván lekonyul a feje oldalára amint a fejébe húzza a sisakot. Egyébként a zászló is két darabban van.
This message was last edited by the GM at 11:13, Mon 13 July 2009.

Megpaskolom a ló oldalát. - Ügyes vagy, Komodor.
Ha kell, átveszek valamit Gimtől, hogy haladjunk.