"Mivan törpe uram megijedt hogy menekülőre fogta?" kérdi Nic gúnyosan

Húzzál inkább haza boszorka, elegem van abból a kígyó nyelvedből. Ha nem tisztelném a védelmeződet, aki derekasan küzd a harcok idején, akkor már kivágtam volna a nyelved. Közben nem is lassítok és megyek kifelé, ha valaki akar jöjjön velem.

- Nyet nyet! Hagyjatok abba! Ne veszedj! Gim többen kellene menni is... hátha baj lesz az útközben!

- Sigmarra, ne ködösíts, csak hülyéskedtem a démonszüléssel - dörzsölöm meg fáradtan a halántékom. Majd sóhajtva az oltárra nézek. - De én biztos nem fogok káoszisteneknek gyertyát égetni. - Azzal fogom a csákányt és elpattintom vele a fekete gyertyák nyakát. Ha tovább égnek, addig ütöm őket a fémcsőr tompa oldalával, amíg ki nem alszanak. Jóleső sóhajjal lépek ismét hátrébb.

"elég pocsékul próbálod leplezni a félelmed..de végül is nekem mindegy...fuss csak...."

Mondtam már, ketten jöhettek velem, akiknek nem fontos az élete.

- De hová is indulnánk pontosan?

Amint eltakarítottuk ezt a trutyit, neked véged boszorka...

Egy baráthoz ennyi legyen elég.

"ne csak a szád legyen nagy...mutasd mit tudsz..."

Miután az oltár már végképp veszélytelennek tűnik a törpe mellé lépek.
- Itt nem szívesen maradnék - pillantok idegesen a hordó felé, így azthiszem veled tartok. - mondom.
This message was last edited by the player at 21:06, Sun 20 Dec 2009.

Tordimir Nicolja elé lép, hogy védje a törpétől és megszakítsa a vitájukat.
- Ényis mennék inkább mint tétylenül ácsorogjak!

Egy pillanatig csak értetlenül nézek Gimre. Már a legsimanyelvűbb csapattag is ködösít...
Aztán úgy döntök, nem érdekel, ha ez a megoldás. Nem kell tudnom, én csak véget akarok vetni ennek a napnak.
- Na hűtsük le magunkat, jégkirálynő - lépek inkább Nicoljához. - Ha Gim elment, szétkarmolhatod a falat. Vagy, ha van más ötleted, elmehetsz te is valakiért, aki ért ahhoz a hordó homokhoz.

"tudd hogy kivel beszélsz!" sziszegi nicolja idegesen trubaldnak..."nah jó elegem van...mindenki kifelé innen! a járatokat elzárjuk hogy senki be ne tudjon jönni és szólunk akinek kell...lóduljatok!" parancsolja a jégboszorkány

Akkor Tordimir és Zena jön velem, sietünk vissza...

- A faszomért nem bírsz egy percig bajtársakként kezelni minket! - Ez jobban örült volna, ha az előbb mind leghalunk, őt is beleértve, vagy mi?

Füstölögve elcsörtetek a nő mellől, mielőtt még elrepülne a kezem a szája felé. Áttrappolok a legnagyobb terembe, és az itókámat előszedve vizsgálgatni kezdem az imént már észrevett beomlásszerűséget az egyik végén.

Már nem is hallom a boszi üres locsogásait, csak magamban mérgelődök.
Ha nem egymás oldalán harcoltunk volna, akkor már levágtam volna a fejét, de ha mégegyszer kinyitja a száját ide-oda bajtársiasság megölöm.

"tordimir legalább neked lehetne eszed és segíthetnél...mindenki megy a hülye feje után..."

- Öööö hát én... -mondja Tordimir keresve a szavakat.- Da igaza van! -kiáltja.- Össze kell fognunk... tartanunk!

Lassan énis kezdek ideges lenni, így meddő vita helyett inkább elindulok kifelé.
Útközben még az ugyancsak távozó Trubald felé vetem szemrehányóan: - És te még boszorkánynak mersz nevezni! -

-Az én hülye fejem csak annyit lát, - szólok oda a többieknek, legfőképp Nicnek - hogy mindenki sérült, és alig áll a lábán. Számomra lényegtelen, hogy hova megyünk, de ott legyen egy kis nyugalom, ahol ki tudjuk pihenni magunkat. És a legutolsó esetből okulva, a templom sem túl biztonságos... Ki tudja mikor támad meg minket megint egy adag mutáns.

Egy Zenának címzett, felháborodott "Hö?!" helyett inkább jól meghúzom a pálinkámat. Nők ÉS varázslók, Sigmar segíts...

egyszer csak feláll,és elindul kifelé.útközben ha talál ép nyílvesszőt,azt mélán felveszi,és folytatja az útját.A többiekkel nem törődve halad a létra felé,ahol utoljára látta kedvesét.
Még kissé ködös az elméje,de a lehető legnagyobb figyelemmel próbál keresni valami nyomot amit Nei hagyhatott háta.

Értetlenül nézem a többieket.
Te, ezek megint kezdike... mondom a mutatványosnak.

Visszasúgok Gloernnek.