Fejlesztés előtt mint mindig kéretik velem PM-ben egyeztetni!

Gim, Zena, Fergenthil (meg aki még velük akar tartani) kimászik a raktárház sötétjébe a csapóajtón ki a hordók és bálák közé.

Tordimir is kimászik a raktárba a többiekkel, majd csipőjére rakott kézzel néz körbe.
- Te Gjim... nem tudnánk lezjárni a csapóajtót ezekkel? -int a hordókra.- Akkor mjindenki kijöhetne a káoszfjészekből. Egyébkéntis... hova akarsz mjenni?
This message was last edited by the player at 21:56, Sun 20 Dec 2009.

Gondolod, hogy annyira biztonságosan le tudnánk zárni, hogy egy kultista ne tudja felfeszíteni és megszerezni a hordót, vagy annak tartalmát?

Egyébként meg a barátunk aki az erdőben segített, most is a segítségünkre sietett az embereivel. Ők tartják szemmel az északi kutakat, azért nem kellett azokat nekünk szemmel tartanunk. Azt mondta, hogy ha megtaláljuk a kultisták fészkét szóljunk neki és segít az embereivel kifüstölni. Viszont, ha idejöttek volna ideje korán, akkor nem lett volna ilyen izgalmas móka ez a baráti vendéglátás. Most viszont szerintem tudna segíteni a por elpusztításában, vagy biztonságos helyre juttatásában.
Viszont az egyházzal, vagy a város vezetésével nincs valami jóban, mert arra kért ne beszéljünk a segítségnyújtásáról.

Ha kitalálsz valamit, ami olyan hatékony, hogy még én se tudnék átmenni rajta, akkor azt elég biztonságosnak ítélem, egyébként nem merem felügyelet nélkül hagyni a port, annyi van belőle, hogy az egész várost megfertőzheti.

- Nyet tudok olyat amin nyettudnal atmennyi bjaratom -csap a törpe zömök vállára Tordimir, majd a raktárház szétfeszegetett kijárata felé mutat.- De amint lathatod még éjszaka van és a kjörnyéken is álálkodhatnak vagy bjármi... Njem lenne bölcs dolog se njagyon szetválnunk sem egyenkent futkorászgatnyi!

Valamiben csak meg kell halnunk...
Ha ez megnyugtat, akkor ácsoljunk össze gyorsan valamit és a boszorka barátnőd is talán tud valami praktikát, ami megnehezítené a bejutást, de siessünk vele.

Tordimir bólint, majd felnyitja a csapóajtót és lekiált a többieknek.
- Gyjertek ki davaj! Lezarjuk a bjejaratot!

A tenyerembe köpök és elkezdem a legsúlyosabb hordókat odacipelni a csapóajtóhoz.

fogom az ágy legpuhább részét (gondolom valamilyen párna) és elviszem a kultisták barikádjához. Belső oldalról leteszem mellé és ráülök.
Őrt kell állni és akkor már inkább a bejáratnál valami puháne.
Ekkor hallom Tordimir kiáltását. Kidugom a fejem a nyiláson és megkérdem tőle:
Mit találtatok kie?

Mit működnek ezek fent?
Még mindig a beomlást nézem, rugdosom, ütöm a csákánnyal. Nem szeretném, ha ennek a túloldaláról hatolna be valami, amíg mi távol vagyunk.

Tordimir Gloernra pillant majd hüvelykujjával a nehéz ládákat cipelő Gim felé bök.

Trubald rugdossa az omlást, de abszolút masszívnak és vaskosnak tűnik.

Visszamegyek a többiekhez.
Az északi nemes, meg a törpe le akarja zárni a bejáratot a fenti hordókkal, ládákkale. Kijöttök, vagy maradtok, de én inkább mégsem maradok bezárvae.
Fogom a fegyceres pokrócot, meg minden mást amit most "zsákmányoltam" a párna kivételével és kimegyek a felszinre.

Elrakom az itókát. Mielőtt indulnék a kijárathoz, a tőrömmel két tolvajjelet vések a falba: a "káoszét" és a "torzkőét"... vagy a veszélyét, ha ez utóbbit nem ismerem. Tenyérnyi jeleket csinálok, hogy jól észrevehetőek legyenek a hozzáértőknek.

Nicolja karbafont kézzel, szótlanul sétál a létrához majd kimászik Tordimir mellé.

Gloernhez hasonlóan én is magamhoz veszek egy párnát, valamit egy pokrócot, majd követem a törpét a kijárathoz, és a szemközti falhoz letelepszek, miközben iszok vizéből, amely jóleső frissességgel tölt el. Kissé csüggedten kelek fel, ahogy rájövök, mit is csinál Gim. A falnak támaszkodva, fejem rázogatva nézem, ahogy a törpe lassan elzárja a csapóajtót. Mikor Gloern feljön a felszínre, visszaadom neki a kulacsot.
This message was last edited by the player at 22:32, Sun 20 Dec 2009.

Miután a szédelgő, és elfehéredett arcú elf és az események hatására rendkívül szótlanná vált lovag is kimászik, Tordimir és Gim a legnehezebb hordókat és ládákat pakolják rá a csapóajtóra.

Mikor végeznek, mindannyian úgy gondoljátok, hogy egy hadsereg troll sem tudná azokat onnan elmozdítani...

Akkor igyekezzünk segítségért...

Ezzel el is indulok a város É-i része felé.

Leülök valamire, ahonnan kinyújthatom a lábamat. Szórakozottan a számszeríjjal babrálok, és körülnézek, honnan lehetne rálátni erre a pontra, ha ittmaradunk őrködni. Mondjuk egy kapualj, egy porta, egy kis udvar... Valójában azt várom, mikor robban ki egy újabb elkerülhetetlen veszekedés a csapattagok között. Nem is baj, legalább eltereli a figyelmünket a démonokról, meg erről az egész istenekverte összeesküvésről...

Ahogy a pakolászással Gimék végeznek, és elcsendesül minden a csapat felfigyel valamire.

A csendes éjszakai Middenheim, amilyen még a kutak őrzésénél volt egyszeriben megváltozott. Morajlás jő a távolból, a városból... még innen is hallatszik a városőrség őrjáratainak a zaja, nem messze fáklyák fénye látszik.

Szótlanul követem a törpét, nem kívánok most több vitába bonyolódni.
Remélem az éjszakai levegő jót tesz majd.
Még most is kiráz a hideg ha arra a hordóra gondolok.

Letelepszem a földre, hogy végre kifújhassam magam. Pokolian fájnak a sebek, amelyeket odalent szereztem. Még az előző összetűzés után maradt hegek se forrtak be, és ez a mostani akció azokat is felszakította.
És törp barátunk megint csak megy... Ha Gim elveszítené a fél lábát, a baltájára támaszkodva haladna tovább, ezt nem kétlem. De igazán pihenhetne is néha.

Felkapom a fejem a zajokra, és fülelni kezdek, vajon mi lehet a felfordulás oka.

megállok mikor meghallom a távoli zajokat és megpróbálok összpontosítani, és kideríteni, milyen messziről jöhetnek, miket hallok bennük, dühöt, félelmet, esetlegesen szavakat.

Aaa, nincs egy perc nyugtunk see.

Mikor felér,egy csendes sarokba húzódik,hogy n legyen láb alatt,ha segíteni már nem tud.A zajok oly távolinak tűnnek,ahogy minden gond is.Úgy érzi nem számít már semmi,és csak egyedül akarna lenni.De nem teheti meg,ezért amíg kissé rendbe nem jön,addig próbál a legkevésbé útban lenni,ha már hasznára nincs a csapatnak.

Némileg hallgatózva úgy tűnik mintha a tömeg őrjöngene, de nem egy helyen hanem mindenfele Middenheimben. Városőr alakulatok acélcsizmás lábdobogása hallatszik többfelől és az érzékeny orrúakat még füstszag is megcsapja.

Hmmm... Úgytűnik buli van a városban. Biztos ezek a mocskos káoszhívök csinálták itt a felfordulást, mennyünk és aprítsuk fel a rendbontókat... Ezzel vidáman egy törpe kocsma dalt kezdek énekelni és megindulok ki az épületből.

Most már végre én is meghallom a távolból érkező zajokat.
-Én szívesebben maradnék, minthogy megölessem magam. - szólok, miközben kicsit fészkelődök a helyemen - Szédülés fog el, hogyha állnom kell. Azok a dögök elég mély sebeket okoztak, még a vérzés sem állt el teljesen.

- Ne felejtsd el a hordót, talán azért jönnek! Áruld már el, kinek akartál szólni róla. Meg kell semmisíteni, nem hagyhatjuk itt. Ez jelenti most a legnagyobb veszélyt - kiáltok Gim után fojtott hangon.
This message was last edited by the player at 23:13, Sun 20 Dec 2009.

Hát nemigazán esik jól most elmenni az ténye. Csakaztán mit mondunk ha netán betéved a városőrsége?

Megtorpanok az ajtóban.

Mathias Hoffer barátunknak.

Reménykedő tekintettel Trubaldra nézek. Gondolod idejön majd egy több száz fős tömeg, aminek minden tagjánál fegyver lesz és meg akarnak majd ölni minket, hogy a port elvigyék? Hangomon teljesen kiütközik a reményteli sóvárgás.

- Az még a jobbik eset, lefoglalják a hordót, minket meg majd utólag kimentenek a papok legfeljebb - kocogtatom a térdemhez a nyílpuskát. Fel kéne húzni, mielőtt menekülni kényszerülünk valami szektás tömeg elől. Majd Gimhez fordulok: - Te javíthatatlan vagy. Igen, igen, elég rohadtnagy rá az esély. De még ennél is jobb lenne, ha szólnál a boszorkányvadásznak, hogy mi a helyzet.
This message was last edited by the player at 23:48, Sun 20 Dec 2009.

Hmmm, az előbb oda akartam indulni, de hát ha a tömeg idejön, akkor előbb mókázunk egy kicsit!

Ezzel röhögök, és megeresztek egy-két rövid csapást a csatabárdommal a levegőbe.

A csapat percekig várakozik az éjszakában, de a kihalt raktárházhoz csak nem jön senki. Közben sikerül a közeli utcákon kivenni a zajokat, a tömeg elvonul erre, a városőrség arra... de veletek senki sem foglalkozik...

Kezdek egyre türelmetlenebb és idegesebb lenni. Nem jönnek erre. Vicsorgom mérgesen. Induljunk! Ezzel dühösen káromkodva elindulok az É-i kutak felé.

- Mi itt megvárunk.
Már nem is tudom, mi volt a terv. Mennyi időbe telhet megjárni nekik az utat oda-vissza?

Szóval akkor ki megy és ki marad?

Maradok. Feltételezem Fleron is.
Ha esetleg van köztük egy felcser, azt is hozd ele. Szólok még gyorsan Gim után.

A törpével tartok, de nem akarok túl közel menni a tömeghez. 'Lőtávolból' szándékozom figyelni az eseményeket.

Kényelembe helyezem magam a földön, s onnan nézem, ahogy a csapat néhány tagja eltávolodik a sikátorok között.
Ha nem lenne ilyen felzavarodott a város, felajánlanám, hogy egy közeli kocsmából összeszedek egy felcsert és némi élelmet, de hát így... Sokkal valószínűbb, hogy a nyakunkra hoznám a kíváncsiskodókat, aminek senki se örülne...
-Nincs valakinek valami harapnivalója? - kérdezem, kissé akadozó hangon - Tudom, hogy nem a legalkalmasabb, de csak most van ideiglenesen nyugtunk.

Ahogy Gloern is mondta, maradok.

- Nesze - nyomom Fleron kezébe az egyik húsos pitémet. Miközben a másik felét rágcsálom, keresek egy helyet, ahonnan jól rálátok az utcára. Észreveszem, milyen búval bélelt hangulatban van Fergenthil, de gyorsan eldöntöm, hogy most nem tudnék neki semmi vigasztalót mondani.

-Köszönöm! - hálálkodok Trubaldnak két falat között - Lekötelezettségem jeléül szívesen előadnék egy történtet, de nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat.
Egy keveset még fészkelődök a helyemen, majd mikor végre kényelmesen ülök, megeszem a maradék húsos pitét is. Jóllakottságomat egy elfojtott böfögéssel jelzem.

Hát, legalább nem undorodott tőle, hogy  megegyen valamit, amit megfogtam. - Szerintem nem rossz ötlet szórakoztatni egy kicsit a társaságot - bökök jól láthatóan a megsemmisült elf felé. Vajon hány ilyen "kaland" után fog így összezuhanni az én józanságom is?

-Rendben van! - csattanok fel lelkesen, majd egy olyan helyet keresek, ahonnan rálátok mindenkire. -Itt történt, Middenheimben, a Fehér Farkas városában! - kezdem a történetet - De akkoriban a város még nem volt ilyen fényes, dicső és hatalmas! De nem ám! Egy apró, földművelő település volt még, amely a ma lévő, hatalmas befolyásról még csak álmodni sem mert! Úgy két emberöltővel azután, hogy Artur, a teutogén törzsfő megalapította Middenheimet, Ulrich akkori főpapjának látomása volt! A látomásában egy templomot látott, amely magasan emelkedik, a fellegek közé! A hatalmas kastély dicsőséget és hatalmat hirdetett Ulrich nevében! És látott még valamit! Ulrich szent tüzét, amely nem égeti meg az igaz hívőket! - hangommal dicsőséget sugalmazok - A főpap nyomására megkezdődtek az építkezések, abból a kőböl, amelyet maga Ulrich hozott létre, puszta kezének csapásával! - közben kezem lóbálom, ezzel is nyomatékot adva szavaimnak - Egyidejűleg költözött erre a helyre, a dicsőség, a büszkeség, de a nyomor is! A virágzó várost tolvajok lepték meg, akik mint a fertő, úgy szaporodtak erre! Emberek sokasága jött ide, a jobb élet reményében! Ám az egyikük története korántsem hétköznapi. Annyira volt szokványos ember, amennyire ti, vagy én vagyok az. - kezemmel végigmutatok a körülöttem lévőkön - Egyesek szerint Dagmarnak nevezték. De vannak, akik arra esküsznek, hogy a neve Konrad volt. De történetünket nézve, ez lényegtelen! Ragyogó nap volt, de az ő élete korántsem volt ilyen fényes! Abból élt, amit másoktól vett el. Middenheim azon lakói közé tartozott, akik megkeserítették a többi életét. Ezen a napos délutánon, Dagmart elfogták a városőrök. A főtérre hurcolták, hogy ott végezzék ki, ezzel is példát statuálva a többinek. - kezeimmel úgy teszek, mintha egy kötelet simítanék végig, amelynek a végén hurok található - Azonban, a sors Dagmart mellé ált! Egy, a Middenheimbe érkező kereskedő pont ekkor haladt el arra. A főtérre lovagolt hát társaival. ,,Mit követett el?'' - kérdezte, miközben a városőrök felhurcolták az emelvényre. ,,Lopott! Halál vár rá!'' felelte az őr, miközben a kötelet a nyaka köré tekerte. ,,Nem loptam! Esküszöm!''. A kereskedőnk szíve megesett a hurokban vergődő tolvajon. Fizetett az őröknek, hogy ne végezzék ki. Dagmar élete tetőtől talpig felfordult. A kereskedő szolgálatába állt, aki letelepedett a városban. Az őrség segítségére volt. Talán ez volt az az időszak Middenheim hosszú történetében, amikor a bűnözés szinte teljesen kiveszett. Keringenek legendák arról, hogy a Káosz megpróbálta lerombolni az épülő Ulrich templomot. Egy hatalmas portyázó falka suhant át észrevétlenül a határokon, egyenesen Middenland szívébe. Dagmart és a városőrök maroknyi csapata volt az, aki megfékezte ezt a rohamot, ezzel megvédve Ulrich dicsőségét! Sokak szerint ennek a tolvajnak köszönhető, hogy Middenheim ma az, ami. Egyesek szerint még egy szobrot is találhatunk róla, itt Middenheimben, amely mára már szinte teljesen lekopott, de a neve még mindig ott virít a kőtömb alján. ,,Dagmart, a tolvajból lett hős''. - széttárom két karom - Barátaim, ne feledjétek hát el, a történet tanulságát! Ne feledjétek el, Dagmard nevét, aki megmutatta, hogy mindenkinek a szívében ott lakozik a jó, a küzdelem szelleme, csak tudatára kell ébreszteni! Talán egy napon, a mi történetünket mesélhetem el, nektek!
Ahogy az utolsó szavakat is befejeztem, visszaheveredek a földre.
Remélem, megérte fáradnom. Rettenetesen fáj ez az átkozott seb!
This message was last edited by the player at 17:58, Thu 24 Dec 2009.

Eszembe jut a csótányom a zsákban. Ha még kapálódzik, kipöckölöm onnan, hadd menjen. Remélem, nem látszanak rajta a torzkő kései hatásai... Menekülj legalább te az estimesétől.

Amikor Fleron befejezi az ömlengős és hiteltelenül emelkedett történetet - amiből csak annyi maradt meg bennem, hogy nem világos, Dagmarnak, Dagmartnak vagy Dagmardnak hívták-e a fickót -, köhintve felállok és kilesek az utcára.

Legyintek egyet Trubald felé, majd a többiekre nézek, reménykedve, hátha valakinek elnyerte a tetszését az imént előadott történet.
Sebaj, a pitét már nem kérheti vissza.

Zenával már elindultunk és határozottan törünk előre célunk felé.

Szép történet volt, Gimnek tetszett volna! Ha hallotta volna.

Gim, Zena, Piers, Nicolja és Tordimir útnak indul az éjszakába, míg a többiek maradnak.

Szerepjátsszatok ezerrel! Mivel mást nem nagyon tudtok most tenni...

-Ne legyetek szerények! - szólok a földön ülve a többieknek - Elmesélek bármilyen történetet, amit csak kértek! Ha kértek!

Tétova mozdulattal a borostámba túrok. Végigfuttatom az ujjaim a friss hegeken, amikkel ez az egész őrült kalandozás ajándékozott meg, és a Káosz ki tudja, milyen aktuális inkarnációja, amely mozgásba hozta a történéseket.
- Milyen történeteket ismersz a Káoszról? - mondom rekedt hangon. - Kék lángok, torzkő, a patkányemberek részvétele, tűzokádó démonok... - megborzongok, pedig direkt ügyeltem rá, hogy ne látszódjon rajtam a természetellenes mágia iránti viszolygásom. - Jó volna ismerni az ellenséget. Legalább egy kicsit, hogy ne lephessen meg még egyszer.
This message was last edited by the player at 20:35, Thu 24 Dec 2009.

-Sok szörnyűséget hallottam és láttam már eddigi utam során. - ezúttal nem kelek fel, hanem a földön maradok - A Káosz mindig is a Birodalom területén belül volt, soha nem lehetett kiűzni onnan. Hallottam történeteket arról, hogy egy Bretonniai grófot megszállta a Káosz, és teljes mértékben az irányítása alá vonta. - kicsit aggodalmas arcot vágok, ahogy felmerülnek a légmúlt emlékei - Azt mondták, hogy a gróf áldozatokat mutatott be a Káoszisteneknek, és lassacskán az egész falut maga mellé állította! Végül Bretonnian lovagok leszámoltak vele. - fejezem be a mondatot nagy megnyugvással - Egyesek azt is állították már, hogy a Káosz összes követője képes mágiát használni. nem tudom mennyi igazság van ebben, de én nem igazán hiszek neki. És a torzkő? Erről nem mesélhetek túl sokat. Kevés ember foglalkozik vele, és azok akik igen, féltve őrzik azt, amit megtudtak. De leginkább azt suttogják róla, hogy a Káoszfattyakra gyógyító hatással van, és ez az eredeti célja. Magukról a lényekről viszont nem tudok többet, mint te. Hallottam néhány balga mesét róluk, miszerint képesek emberi alakot ölteni, de ezek csak a gyermekek ijesztgetésére lettek kitalálva. - megvonom a vállamat - Viszont, hallottam meséket arról is, hogy nagyon régen, a Káosz még nem létezett. Sokak szerint valamiféle mágia hatására születtek erre a világra, és mint valami járvány, úgy kezdett terjedni. Eltorzította az embereket, elfeket, törpöket és félszerzeteket, akárcsak a torzkő.
This message was last edited by the player at 12:28, Fri 25 Dec 2009.

- Hm. Kár volt a világra szabadítani ezt a nem emberi fertőt, az biztos - köpök ki megvetően. - Elképzelni sem tudom, miért jó egyeseknek, ha csápok sarjadnak a seggükből is és démonok szolgáivá válnak. Ami engem illet, hálásak lehetnek nekünk a kultisták, akiket lemészárolunk. Már csak az a kérdés, mi közük hozzájuk a skaveneknek.
Nem akarok tovább ezen elmélkedni, ahhoz nem vagyok megfelelő lelkiállapotban. Ha igaz, van egy lyuk a tetőn még az ostromból. Megpróbálok felmászni oda, a padlásra vagy egy gerendára, ládákon vagy hordókon, aztán elhelyezkedni úgy, hogy rálássak a környező utcákra és épületekre. Felhúzom a számszeríjat is.

Kiengedem a szijakat a pajzsomot és magam mellé teszem, még mielőtt a mutatványos hozzákezdene a történetéhez. Az első mesét hitetlenül hallgatom...
Lett volna inkább serfőzőe.
A másodikkal nemigazán törődöm, amig el nem ér a torzkőig. Ott felé fordulok, hátha mond valami hihetőt is.
Káosz jobbra, káosz balrae. Mondhatnál most valami szivderitőbbet, de hihetőte...

-Szívderítőt és hihetőt? - nevetek fel - Ha ezt komolyan mondtad, akkor nagyon úgy látszik, hogy nem utaztál még eleget ebben a világban. A mutatványosok által mesélt vidám történetek nagyrészt kitaláltak. Az olyan, amelyen akkor is nevet az ember, ha nincs benne elég ital, pedig nagyon kevés. Elmondhatnám neked Frank, a répatermesztő történetét, vagy Altornról is mesélhetnék, aki ekevonó ökörnek hitte magát egész életében, de ha a feltételed az, hogy hihető legyen... - megvonom a vállamat - ...akkor nem biztos, hogy elnyerné a tetszésedet. - egy pillanatra elhallgatok - Az igazat megvallva, nem a mókás történeteimről vagyok híres.
És amúgy is, iszonyatosan sajognak a sebeim.

Mesélj inkább mulatságokról, esküvőkről, ünnepekrőle. Ha már részt nem vehetünk egyiken seme. szétnézek magamon Se rendezve nincs, se a ruhánk nem alkalmas ilyesmiree. Pedig az hianyzik legjobban mindenkineke. Vagy akármi másról amiben nincsenek bestiák, káoszkövetők, háborúke. És ha végképp nincs ilyened, akkor inkább legyen hihetetlen, de igazán vidáme.

-Esküvők? Nem gondoltam volna, hogy erről fogsz kérdezni, de véletlenül pont van egy ilyen történetem! - kezdek bele a történetbe - Éppen Altdorfban voltam, átutazóban. Valamilyen főnemesnek tarthatták a házasodási ünnepségét. Magán az ünnepségen nem szívesen látták szabadon a pórnépet, de a város sok pontján osztogattak élelmet, hogy ezzel is hirdessék a jeles eseményt. Igaz, én nem tartozom se a nemesség, se a gazdagok körébe, de beengedtek. Illetve hát, nem engedtek be, de bementem, és ez a lényeg. - elmosolyodok - Rengeteg ember volt bent. Nagyrészt nemesemberek, finom, úri ruhákban. Én a mutatványos kosztümömben voltam bent, így tulajdonképpen nem keltettem akkora feltűnést. Az emberek egy hosszú, virágszirom szőnyeg mellett foglaltak helyet. Káprázatos ünnepség volt, az tény. Igaz, én már csak a végére tévedtem oda, tehát magáról az ünnepségről nem sokat beszélhetek, hanem inkább a lakomáról. A menyegzőt állófogadással zárták. Az ünnepeltek foglaltak csak asztalnál helyet, valamint azok hozzátartozói. A jelenlévő vendégek között rengeteg szolgáló folyamatosan, tálakon hurcolta az ételt. Annyira finomakat, és tetszetőseket, hogy a nemeseknek még kedve se volt amiatt panaszkodni, hogy nem voltak ülőhelyek. Eközben a környék egyik leghíresebb mutatványosa - aki megjegyzem, egy általam kitalált történetet adott elő éppen - pedig folyamatosan szórakoztatta azokat a vendégeket, akik kíváncsiak voltak rá. Én egy darabig hallgattam, tettem is neki néhány szúrós megjegyzést, amelyet csak elengedett a füle mellett, de a nemesek jót mosolyogtak a dolgon, néhány poedig nyíltan ki is nevette. A mulatság másnap reggelig tartott. Az éjszaka tűzfúvók is felléptek, talán a létező legjobb egyesület. Volt szerencsém már látni őket párszor, tényleg káprázatos az előadásuk. És persze egész nap zsonglőrök, óriásbábosok és más mutatványokat előadók szórakoztatták az embereket. A nap végére a nemesek nagyrészt teljesen részegek voltak, de ez gondolom nem meglepő. Viszont azt, hogy ki házasodott össze kivel, nem tudtam kideríten. - nevetek fel végül.

Tudtam én hogy nem lesz hihetőe... Legalábbis az amit a tudomanyaról hablatyolt összee.
Most hogy igy éhségszenvedésre iteltél minket, igazán csillapithatnád bűnödet egy jó kis vacsorával ide nekünke.

-Szívesen szerzek némi élelmet egy környező fogadóból, de szerintem csak magamra vonnám olyan szemek figyelmét, amiket szeretnénk elkerülni. Biztos lenne aki követne egy csupa vér, alig élő mutatványost, és ha netán az egyik éppen ezeknek a kultistáknak volt a szövetségese... Akkor hamar körbe lennénk véve.

Ehh, ebben igazad vane. Hogy Grungni csákánya szúrná keresztbe ezeket a kultistákate...
Kiballagok az ajtóhoz és szétnézek az utcán, van-e valami változás.
This message was last edited by the player at 23:20, Fri 25 Dec 2009.

- Ne röpüljünk szerte - szólok le a tetőrés mellől (már ha sikerült felmásznom). - Itt van még egy húsospite -- akit nem zavar, hogy sajna minden rossz előfordulhat benne, amit csak el tud képzelni, tessék - dobom le Gloernnek. - Majd legközelebb ti fizettek nekem valamit. - Visszafordulok az utcát kémlelni, nehogy a figyelmetlenségem miatt ne legyen legközelebb.

-Úgy gondolod, hogy a fogadókból vett étel különb? - nevetek fel, ami egy fájdalmas köhögésbe torkollik - Mellesleg, látsz onnan fentről valamit?

Odaballagok az elfhez és felajánlom a Trubaldtól kapott pitét, vagy a nálam lévő száritott kajából egy adagot.
Egyél valamite. Az mindig segite. Húsos pite, vagy száraz utikajae?
Állok előtte egy darabig mit választ. Ha nem reagál, akkor a kezébe nyomom a száraz kaját, az legalább biztosan ehető. Ha megmondja melyiket kéri, akkor azt. Majd visszaülök a helyemre és megeszem a másikat.

- A húsos piték különösen rossz hírűek. Csak az a helyzet, hogy finomak is egyben, és ha épp a patkányvelőtől vagy éticsigától ilyen az ízük, hát nekem mindegy igazán - vonogatom a vállam komisz félmosollyal. Tényleg, Nagash, mit látok innen? "Itt" vagyok egyáltalán fent, vagy nincs mód a tetőlyukhoz férni?

-Én maradok annál, hogy láttam és ettem már rosszabbat is. - hajtogatom továbbra is - Igaz, mi mutatványosok nem szoktuk előadni ennek a szakmának az árnyoldalát, de azért gondolhatjátok. Egyrészt azért nem, mert ha a nemeseknek vagy az egyszerű embereknek arról adnék elő, hogy miképp úsztam meg az éhhalált annak a dögnek a teteméből, amit még azonosítani se tudtam... - felnevetek - Másrészt pedig azért, mert az utazóembereknek ezek nem ismeretlen dolgok. De a fenébe is, még mindig jobbak voltak azok a körülmények, mint amik között találkoztam veletek. - újból felnevetek, majd a ládákra pillantok - Mit gondoltok, mik lehetnek ezekben?
Azzal feltápászkodok a földről, és keresgélni kezdek a szobában lévő tárolókban.

12:26, Today: Fleron Merrilin rolled 18 using 1d100. search 18.

Trubald próbál felmászni a raktárépület tetejéhez, de sajnos nincs elég kapaszkodó az egyszerű faépületen, hogy elérjen odáig.

Fleron csak gabonát, árpát és hasonlókat talál a ládákban, bálákban.

Na, mit találtál bennüke? kérdem a mutatványostól miután befejezte a keresgélést.

-Gabona, árpa, búza és más növények. Nem hinném, hogy vennénk valami hasznát ezeknek... - felelek a törpének kissé elkeseredetten, majd visszaülök a fal tövébe.

Áááh, főzünk belőle jo kis serte? Persze nem most azonnal ittene. vigyorodok el a válaszán.

Kiráz a hideg. -Én ebből inkább nem csinálnék semmit. - szólok Gloernnek, remegő hangon - Utólag végiggondolva, ostoba voltam magam is, de szerencsés is. Nem nyúltam hozzá, csak a zsákokhoz és dobozokhoz, ugyanis bármelyik termény meg lehet már rontva a torzkővel.

Elfintorodok...
Ehh, ebben van valamie. Mi lenne még jobb módja a városszintű fertőzésnek, mint a szennyezett étele...

-Nem való nekem ez a semmittevés. - morgok magamnak. Szórakozásként egy dobótőrömet próbálom meg eldobni, de az oldalamba nyilalló fájdalom miatt leteszek a dologról. Egy hirtelen ötletnél fogva a tőlem nem messze lévő törpét szólítom meg - Gloern, engedd meg, hogy gyarapítsam a mesélői tudásomat! Mesélnél nekem, a törp istenekről? Nagyon keveset tudok a nemzetetekről, pedig az emberek nagyon szívesen hallanánk törpe legendákat, történeteket is!

Hát a törpék istenei az emberek számára nehezen érthetőek igy felesleges lenne elmesélneme. Úgysem tudnál vele mit kezdenie.

-Nehezen érthetőek? - kérdezek vissza - Egyáltalán nem nehezen érthetőek, csak kevés ember hallott róluk bármit is. Nagyon hálás lennék, hogyha bármit is elmondanál. És persze a környék legkeresettebb mutatványosa is. Reménykedve nézek a törpére, hátha hajlandó mesélni számomra valamit.

Egy törpe történetet szeretnéle? Egyet talán elmesélheteke. Karak Azgal elfeledett tárnáiban történt, mielőtt még őseink elvesztették volnae. Grongi, mikor még ifjú volt, nemes és erőse. Habár nemességét utána is megőrizte, ereje is sokáig kitartott, na de az ifjúságae... Aaaz gyorsan elrepült mint mindenkinek e földöne... Ööö, hol is tartottame? Ja, hogy régen volte. Igen igen, jó régen volte. Szóval akkor Grongi egyszer egy új tárnában dolgozott, melyben Izril köveket keresteke. Ismeritek az Izril kövekete? Kétlem mert jó régen elveszett egyetlen lelőhelyüke. Igen igen, pont Karak Azgalról van szóe. A lényeg hogy páratlanok, szépségük semmihez sem fogható ezen a világone. Na szóval Grongi éppen egy ilyen tárnában dolgozott mikor egy nagy csörömpölést, morajlást, kiabálást hallott a bejárat felőle. Mire megfordult hogy megnézze mi az, már omlott is össze a tárnae. Sokan bent rekedtek, köztük Grongival, nagyon sokan. Néhányan bepánikoltak, mások csak kinjukban, dühükben kezdtek kiabálni, de beállt a káosze. Grongi egyetlen Nyugalom testvéreim! kiáltására mindenki elnémulte. Az a kiáltás úgy viszhangzott az épen mardt tárnában, mint ezer harcos kiáltásae. Gyorsan felvázolta társainak a helyzetet és kijutásuk egyetlen reményét, mégpedig hogy kiássák magukate. A sok törpe egyetlen testként kezdett hozzá a munkához egy hét alatt megfelelő méretű járatot vájtak a törmelékbe hogy kijussanake. Mikor az első törpék kimásztak a járaton, akkor jelent csak meg az első felderitő csapat, amelyik a megkésett bányászok hollétét volt hivatott kideritenie. Akkor döbbentek le igazén, hogy Grongi nélkül lehet ott pusztultak volna a tárnában, mert segitség még sokáig nem jött volna, és már igy is sokan a tűrőképességük határán voltake. Mikor visszatértek Karak Azgal központjába, Grongit hősnek választották meg, s ezután ő felügyelte a tárnák azon részeit mig meg nem halte. Azóta kering eme szólás a bányászok köreiben, Ha kell kiássa magát, mint Grongi és csapatae. Remélem tetszett, ha nem, te bajode.

Türelmesen hallgatom Gloernt. Mikor végzett, nem hagyok neki egy szusszanásnyi időt sem, azonnal kérdezgetni kezdek.
-Mesélnél még azokról a bizonyos Izril kövekről? Miért omlott be a járat? Hogy lehet, hogy csak ilyen későn érkeztek kutatócsapatok? Meg kell mondanom, kissé illúzióromboló lehet az emberek számára, hogy a hegyek rátermett bányászainak járatai csak úgy beomlanak, aztán teljesen bepánikolnak és ha nincs velük megfelelő vezető akkor ott is ragadnak. De sebaj! Majd a magam verzióját adom elő az embereknek, amelyet egyenesen imádni fognak!

Eltöprengek egy pillanatra, közben kifújom magm.
Ahogy már mondtam, ez olyan rég volt, amikor meg a törpék is csak tanulták a mesterségete. S embert se hordott a hátán e vidéke. Hogy a járat miért omlott be azt én nem tudome. De szerintem senki élőe. Egyszerűen beomlott és késze.

A betört ajtó félfájának támaszkodva állok egyik lábamról a másikra. Fél szemmel az utcát nézem, meg az se baj, ha fél füllel nem hallom a bentiek estimeséit, mert még állva elnyomna a fáradtság és az álom. Szórakozottan simítgatom az államat, és az éberségem biztosítására csomóstul kitépkedem a nagyon kiálló szőrszálakat.

Csalódottan veszem tudomásul, hogy semmit se tudtam meg azokról az Izril kövekről. Talán megkérdezem róla a másik törpét is... Talán. De legalább egy törpe szájából hallhattam az egyik történetüket. Elnyomok egy ásítást. Nem kérdezek mást a törpétől. Unalmamban az övömön lógó dobótőrömet kezdem dobálni egyik kezemből a másikba.

Telik múlik az idő... a városból csak nem múlnak a furcsa zajok, füstszag üti meg a csapat orrát... lassan aggasztóan sok idő kezd eltelni, de semmi hír a többiekről.

-Lehet meg kellene keresnünk őket... - zsörtölődök - De akkor meg hiába poshadtunk itt egész este.
Összébb húzom magam az egyik doboz mellett, várva mit mondanak a többiek.

- Nem mondták, meddig lesznek. A feje tetején áll az egész város, egy kis késés még nem jelenti, hogy elfelejtettek minket. Talán csak bujdosnak vagy ilyesmi - mondom, feszülten küzdve az ellen, hogy elaludjak a saját hangomon. - Te, biztos nem gyúlékony az a por? Vagy tényleg kőpor? Bárcsak gyorsan megszabadulatnánk tőle... - szusszanok vissza az ajtófélfa mellé, jobb időkről ábrándozva. Morr rágja meg, nem hittem volna, hogy ilyen kalandok közepette az unalom fog megölni. Bár inkább az, mint valami... ehh, de tudod úgyis.

A csapat tovább vár... lassan a hajnal fényei kezdenek játszani az ég alján, de a másik csapatról semmi hír. Se városőrök, se papok nem érkeznek a raktárházhoz.

Újabb órák telnek el, mire lassan elkezd világlani az ég alja.

Egyszer csak zokogás hallatszik a raktár melletti sikátorból, elkeseredett lihegés hangja közeledik... apró trappoló léptek. A távolból pedig tömeg morajlása, dühödt, haragtól fortyogó kiáltások zengnek fel.
- TÉPJÉTEK SZÉT!
- KAPJÁTOK EL!
- VÉGEZZETEK VELE! DÖGÖLJÖN MEG!

- Mi a harag... - rázom ki a fejemből a tompaságot, és kilesek a sikátorba.

Ahogy Trubald kipillant észreveszi, hogy egy kimerült, lihegő tíz év körüli iszonyúan rémült kislány rohan a sikátorban. Ártatlan arcát könnyek áztatják, vörös karikák vannak a szemei körül... mögötte vasalt csizmák döndülései hallatszódnak, dühödt üvöltések, fegyveracél csattogása és fáklyák fénye verődik vissza a szűkösen álló falakról.

Szabályosan eltátom a számat. A franc se készülhet fel mindenre, most én is ellenséggyilkolászós hangulatban vagyok...
- Hé - bukik ki belőlem. Remélhetőleg a lány és a csapattársaim is meghallják. Egy pillanatik fogalmam sincs, mit akarok, aztán leesik, hogy lincselés van kilátásban. Ráadásul a kibaszott városiak nem a kultistákra pazarolják az ostrom alatt felgyülemlett dühüket, ahogy kéne.
- Hé, erre. Gyorsan!

A lány rögtön ijedten ugrik arrébb, ahogy a sírásó megszólítja. Egész testében remeg, szemében félelem tükröződik. Gyorsan, rémülten néz körbe, de gyakorlatilag zsákutcába jutott mert a raktárház hátsó ajtaja egy sikátor végénél van. Amerre pillant csak magasan fölé tornyosuló falak zárják le a menekülése útját. A kislány idegesen, bizonytalanul, előre-hátra megy a sikátorban, próbál kiutat találni, de sehol semmi... az egyetlen kiút a raktárház ajtaja volna, de azt meg a furcsa idegen torlaszolja el Trubald személyében. Láthatóan nem tudja, hogy mit tegyen...

A tömeg hömpölyög a sikátorban. Acél csillan a fáklyák lobogó, sárgás fényében, hörgő, dühödt üvöltések és az ég felé emelt fegyverek...
This message was last edited by the GM at 09:15, Wed 06 Jan 2010.

Ó, hogyaza...
Beljebb lépek az ajtónyílástól és mosolyt erőltetek sebhelyektől és szőrtől gyakorlatilag láthatatlan arcomra.
- Elbújtathatunk. Nemigen van más lehetőséged. Vagy kiszaladhatsz a raktár túlsó végén. Nem tudom, mivel húztál fel annyi embert, de majd kinövöd, kölyök.

Mi a manóe...
Odamegyek az ajtóhoz hogy majd megnézzem mi történt, de még csak úgy állok meg, hogy ne látszódjak kivülről. Majd Trubald felé egy "Mi van?" szerű mozdulatot teszek.

- El akarják kapni - fordulok Gloern felé. Megküldök egy "a hátam közepére se" tekintetet, de ezt mondom: - Ha ideér a tömeg, adjuk majd ki magunkat a raktár megbízott őreinek. A betörést már nem tudtuk megakadályozni, de vigyázunk az ittmaradt javakra, amíg a gazda vissza nem jön... Mondjuk.

Még mindig félelemmel a szemében, de a kislány Trubald felé indul, mint megmentőjéhez. A sírásó ekkor veszi észre, hogy a kislány bal karjából egy apró csökevényes karocska nőtt ki...

- Ott van! -üvölt valaki a közelgő tömegből, ekkor veszitek észre, hogy városőrök is vannak közöttük nagy számmal.
- KAPJUK EL!
- Gyorsan, az a férfi meg akarja szöktetni!
- Ő IS VELE VAN!
- MUTÁNSPÁRTIAAAAK!

A tömeg még nagyobb irammal indul meg... behömpölyögnek a környező utcákra, többen választanak rövidebb utat, párhuzamos utcákat s kezdenek rohanni arra fele...
This message was last edited by the GM at 10:42, Wed 06 Jan 2010.

Ebbe könyékig beletenyereltünk.
Meglódulok a lány felé és elkapom a grabancát. Úgy, hogy a távolabbi tömeg ne hallja, csak mi, a fülébe súgom: - Figyelj, tépd ki magad, és rohanj keresztül az épületen, a végében van még egy ajtó!
Azzal a tömeg felé kiáltok: - Megvan a kis muti! Erre! - Meglazítom a szorításomat és úgy állok, hogy a lány befuthasson a raktárba. Remélem, társaim felfogják, mit akarok... bár még magam sem tudom, mi értelme az egésznek.

A többiektől intelligencia tesztet kérek. Ha sikertelen, azt hiszik, hogy Trubald át akarja adni a lányt.
Gloern előbb tehet Perception tesztet is, hogy hallja-e mit súg a sírrabló a lánynak.

This message was last edited by the GM at 13:09, Wed 06 Jan 2010.

-Mi a?!... - riadok fel félálomból, ahogy Trubald kiabálni kezd, és berohan a kislány.
Rémülten veszem észre, hogy a gyermek mutáns. Ha ezt itt találják, a tömeg elevenen nyúz meg minket! Majd felfogom, hogy mit is kiabált az ajtóban álló bajtársam és kissé megnyugodok. A fenébe is, nem tudom mi ütött belém, hogy azt hittem, Trubald lepártol egy mutánssal az életünk árán. Felkelek a földről és közelebb megyek az ajtóhoz.

15:14, Today: Fleron Merrilin rolled 89 using 1d100. Int teszt (36).

A kislány nyögve kirántja a kezét Trubaldébólés elkezd keresztül rohanni a raktáron, de átbucskázik a bálákon, ládákon... nagyon riadt, koordinálatlan a mozgása, de minden erejével törekszik a Gim által szétvert főajtó felé... a tömeg egyre közelít, dühödt kiáltások szállnak a hajnalban..
This message was last edited by the GM at 17:02, Wed 06 Jan 2010.

- Azistenit! - ordítom túl hangosan, és dühödten megfordulok a tengelyem körül... remélve, hogy azért ez még nem olyan gyanúsan komikus. - Hová lett ez az ördögfajzat?! - Addig nem szándékszom elmozdulni az ajtóból, amíg a lány nem ér ki a raktár túlsó végén az utcára. A felém közeledő tömeg felé kiáltok: - Gyorsan, ez ki akarja rabolni a raktárunkat, vagy mi!

-Mi a fészkes fenét csinálsz?- kérdezem Trubaldtól, hogy csak a házban lévők hallják, az utcán lévők ne.

Értetlenül nézem amint a lány elrohan mellettem. A kinti tömeget hallgatva úgy döntök nem érdekel a dolog.
Majd ők elkapjáke. Elegem van már a hajtóvadászatokbóle.

- Csak egy gyerek. Tegyetek úgy, mintha... - súgom, a többit már kifelé üvöltöm: - Fogjátok meg!
This message was last edited by the player at 19:14, Wed 06 Jan 2010.

Ahogy a kislány keresztül ér a raktáron, feltűnik, hogy a tömeg már a másik oldalon, a szétvert ajtónál is tömörül.
A kislány felsikolt, ahogy egy nagydarab férfi felkapja őt. A többi ember körülötte önelégülten felrikkant és mindannyian csikorgatják a fogaikat és rázzák a fegyverüket, szemüket éhesen a halálra rémült kislányra szegezve.

A hátsó ajtónál betörnek a városőrök, utána a tömeg, szinte elsöprik Trubaldot, de ahogy meglátják, hogy a kislányt már megfogták megállnak.

- Ők is! Ők is a mutánssal vannak! -mutogat rátok egy kövér férfi, egy széttört üveggel a kezében.

- Dehoogy! El akarták kapni! -emeli fel a kezeit egy nő.

- A fenéket csak menteni akarták magukat! -kurjant fel egy hórihorgas férfi hátulról.

- AZANYÁDÚRISTENIT! -üvölt fel a kislányt fogó férfi ahogy az beleharap a kezébe. Majd mint egy darab zsákot hozzácsapja a lányt a raktárépület falához, mire az összetört, véres arccal félájultan elernyed a kezében.

A legelöl álló városőr végignéz rajtatok karba font kézzel, láthatóan bizonytalanul, hogy mit tegyen.

Elönt a düh a gyerekbántalmazás láttán. Ez nem egy gyilkos káoszhívő, ez csak egy szerencsétlen kölyök. Miért kell a szükségesnél mindig több vérnek folynia?
- A kurva anyádat - sziszegem a gyerek felé, valójában a férfinak szánva, aki tartja. Aztán nagy levegőt veszek, és felidézem, mit találtam ki a védelmünkre, amikor először meghallottam a tömeget. - Ez Johann Schmidt terményraktára, mi vagyunk az őrei. A ma esti káosz miatt idesiettünk, mert egy büdös kanyit nem kapunk, ha valami baja esik azoknak a báláknak. Szerencsére a tolvaj banda másfajta értéket kereshetett - intek a szétvert ajtó felé. A városőr felé fordulok mérgesen. - Semmi szükségünk rá, hogy további tolvajokat üldözzenek be ide a városőrség tagjai, kolléga.

Megnyugvást és örömteli kifejezést ültetek az arcomra, ahogy a férfi elkapja lányt és zsákot húz rá. Egy kislány te idióta, attól, hogy szerencsétlennel elbánt a sors, legalább ne kínozd.
-Köszönjük jó uram a segítséget! - fordulok a városőrök vezetője felé, s közben amennyire csak tudom, nyugodt és valóban örömködő kifejezést erőltetek az arcomba, hangomból pedig azt sugallom, hogy igazat beszélem. Széttárt karokkal, nyitott tenyérrel, az őr szemébe nézek, és folytatom - Nagyon köszönjük! Rettentő gyors teremtés, gyorsabban szaladt mint ahogy mi követni tudtuk a szemünkel! Lehet, hogy meg is támadott volna minket, hogyha nincsenek itt!

20:25, Today: Fleron Merrilin rolled 15 using 1d100. performer actor 50 fortune.
20:25, Today: Fleron Merrilin rolled 67 using 1d100. performer actor 50.
20:22, Today: Fleron Merrilin rolled 49 using 1d100. Charm 50.

Meg se mukkanok. Intézzék el ők. Közben helyeslően bólogatok.

- HAZUG SZEMETEK!

- INTÉZZÜK EL ŐKET MOST AZONNAL! -üvölt egy izmos, kopasz férfi és egy húsvágóbárddal esne nektek, de a városőrök kapitánya leinti, majd keresztbe font karral végigmér titeket, végül a társaihoz szól.

- Kutassátok át őket! -mondja, mire a többi városőr néhány lelkes városlakó kíséretében előlép, hogy megmotozzon titeket.

Nem válik be... Micsoda meglepetés!
- És milyen jogon? - kérdem, de azért széttárom a kezem. - Különben mi is el akartuk kapni a kis szarházit. Ide nem jöhet be senki, főleg torzszülött utcakölykök.

Kérdőn nézek a városőrre, ezúttal nem szólok semmit.
Mily irónia... Talán pont azok keze által veszünk el, akiket lényegében megmentettünk.

Végigmérem az önjelölt motozókat, majd a városőrökre mutatok Ők megmotozhatnak, de nem őke. mutatok utána a civilekre.

- Kussolj! -mordul rá a kapitány Trubaldra majd Gloernre és a legkevésbé sem finom módon kezdenek megmotozni titeket.
Letépik a fegyveröveket, kiszórják a hátizsákotokat...

- Mifene! -rántja elő az egyik civil Fleron hátizsákjából a Csatornahálózat térképét. - Raktárőröknek térkép a csatornákról? MERÉNYLETRE KÉSZÜLTEK! BIZTOS BE AKARTAK JUTNI A PALOTÁBA!
A tömeg habzó szájjal kezd üvölteni.

- A Káosz lényei fegyverezték fel őket, nézzétek! -mondja az egyik városőr, és kirántja Gloern felszerelései közül a Skaven fegyvereket.

- Méghogy nem a Káosz hívei mi? Ezt nézzétek! -emeli fel a kapitány Trubald skaven rúnával ellátott érméjét.- A Sötét Istenek jelei! -mondja.- Verjétek láncra őket!

A városőrök lefognak titeket, majd nehéz vasbilincseket vesznek elő. Közben a nagydarab férfi a hőbörgő tömeg egy részével elviszi a félájult kislányt.

Képzeljétek mi lett volna, ha még a könyv is nálatok van amit Zena elvitt ;)
This message was last edited by the GM at 20:36, Wed 06 Jan 2010.

Morr harapja le a skalpotokat... Prímán meg lehetne magyarázni mindent, és az őrkapitánnyal tisztázatni a nevünket, de most inkább befogom és láncra veretem magam. A másik lehetőség, gondolom, a lincselés.
-  Helyes, vigyenek Ulrich Schultzmann elé - mondom félhangosan, miközben bánatos képpel nézem a trófeáink elkobzását.

Ha nálunk lett volna az a papírköteg, nem tartottam volna vissza a nagydolgom órák óta. :)

- Oda is visszük abban biztos lehet! -mondja indulatosan a kapitány, miközben Trubaldra rakja a nehéz vasbilincset és láncot.- Meglássa az igazságos döntésével a legforróbb máglyára küldi káoszhívő! -majd azzal a mozdulattal képen köpi a sírásót.

Ellenkezés nélkül hagytam magam megláncolni, majd csendben várom az indulást. Ulrich Schultzmann? A többiek említették már egyszer kétszer a nevét, de bővebben semmit. Ha Trubald ilyen magabiztos, akkor talán segíthet az illető. Most majd kiderül. Csak bírjam ki az utat. Így is alig állok a lábamon a sebek miatt, pláne most, hogy ilyen kényelmetlen tartással kell majd ,,utaznom''.
This message was last edited by the player at 20:52, Wed 06 Jan 2010.

- Hozzák Ranulf atyát is - csörgetem meg a láncokat -, osz' maj' meglátjuk, ki kerül hűvösre vagy a lángokba.
Na ja, csak nehogy pofára essek.

Megcsóválom a fejem. Közben tétlenül várom hogy megbilincseljenek és elinduljunk.

Miután mind a négyeteket láncra vertek és elvették a fegyvereiteket, dühödt de mégis büszke arckifejezéssel kezdenek kirángatni titeket.

A tömeg elégedetten kezd szétoszlani, a fületekben még zeng a távolból a kislány sikolya...

A Városőrök ráncigálnak titeket keresztül a szűk utcákon, míg nagyobb mellékutcákra nem érnek. Onnan a főút felé veszik az irányt... a Városi Őrség központja felé visznek titeket láthatóan.

Bízom benne, hogy jól el van rejtve a hordók alatt a csapóajtó, meg hogy nincs még megfertőzve az az élelem. Mindegy, hány szörnyeteget láttunk már, a kislány embertelen sorsa mutatja a legjobban, milyen átkos dolog is ez a rohadt Káosz.
Prüszkölve és a ruhaujjammal próbálok megszabadulni az őr szájszagától. Már nem is vagyok álmos, de ezeket itt jaj de kedvem volna örök, vagy legalább belátható időn belül nem gyógyuló álomba ütni a csákánnyal.

A városőrök hurcolnak végig titeket a főutcán.

- Mi ez itt? Mit csinálnak velük?! -hallatszik hirtelen egy ismerős hang.
Ahogy a városőrök arra pillantanak, ti is meglátjátok, hogy egy ismerős alak lép közelebb, egy kisebb csapatnyi kísérettel.

Claus Liebnitz az, az Ulric templom helyettes főpapja. Körülötte vagy féltucat tagja a Teutogen Őrségnek. Elit Ulrikita lovagok alakulata, vaskos farkasprémekbe burkolódzott, kemény, hatalmas izmos harcosok, hosszú hajjal és szakállal, nyakig vasban. Olyan impozáns, sokat próbált és kemény harcosoknak tűnnek, amelyekre még ti is merő csodálattal néztek.

- A Káosz ügynökei nagyuram! -hajt térdet Liebnitz előtt a városőr, majd büszkén kihúzza magát. -Elkaptuk őket, miközben próbáltak egy mutánst védeni s elkerülni az igazságszolgáltatást!

A fene essen az összesbe, amelyik dúrván bánt azzal a szerencsétlen gyerekkel... Legszívesebben a nyakukba önteném azt az egész hordó torkövet, hogy annyira eltorzuljanak, hogy azt is megkérdőjelezzék, embernek születtek-e egyáltalán!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal próbálom meg elterelni a figyelmemet az lüktető fájdalomról, amelyet annak a rózsaszínes-sárgás valaminek a harapása okozott.
Mikor a helyettes főpap megjelenik, megkönnyebbülök. Ekkor érzem meg igazán a fájdalmat. Biztos, hogy megint felszakadtak a sebek. Pedig ahogy ott üldögéltem, kezdett egész tűrhető lenni. Reménykedve nézek az újonnan érkező, ,,megmentőkre''.
This message was last edited by the player at 21:35, Wed 06 Jan 2010.

Na, végre egy ismerős arce. De ha nem húz ki a szarból, akkor nagyon benne leszünke.
Nézek a papra, s közben reménykedek.

- Főatyám - hajtok fejet a férfi előtt. Most aztán tényleg jó lesz vigyázni, ezek úgy néznek ki, hogy még Gimet is szétkapnák félkézzel. - Folytattuk a kultisták utáni kutatást, miután elváltak útjaink. A bizonyítékokat őriztük, amikor a kissé heves jónép bűnbaknak nézett minket. Megmutathatjuk a helyet, ahonnét a templom vizét megfertőző torzkő származik. A kultisták már halottak, de az az átkos szar még mindig ott van.
This message was last edited by the player at 21:43, Wed 06 Jan 2010.

Trubald alig kezd bele a mondókájába, az egyik városőr kardmarkolata a gyomorszájába csapódik. A sírásó köhögve, öklendezve esik össze.

Liebnitz végignéz rajtatok és alig bírja elfojtani mosolyát.
- Rendben kapitány, innen én átveszem -mondja. Csak legyint a városőrnek, amint az ellenkezni próbálna. -Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy kitüntetnek a letartóztatásért, és megkapod a megfelelő jutalmat.

Liebnitz int a Teutogen Őrségnek, akik azonnal körbevesznek titeket. A városőrök rögtön, bár kissé szomorkásan, feladják próbálkozásaikat és gyorsan arrébb lépnek.

- Jó vadászatot! -int Liebnitz a városőröknek.- Személyesen fogok Schultzmann Parancsokkal beszélni, miután kikérdeztem ezeket a gyalusítottakat. -mondja a főpap.
A városőrök meghajolnak, átadják a felszereléseteket a Teutogen Őrségnek majd távoznak.

- Kísérjék ezeket a gyanusítottakat a templomba! -mondja még hangosan Liebnitz az embereinek, miközben alig láthatóan kacsint nektek.

- Az... ta... kurva - nyöszörgök a váratlanul és a lehető legrosszabb ponton ért ütés után. Tántorogva elindulok, amerre terelnek, és próbálom megint értelmes szöveggé összekaparni az előbb lenyomott tiszteletköröket, de nem könnyű a szemem elé ereszkedő lila ködön keresztül.

Nem érzem sokkal nagyobb biztonságban magamat itt, mint ahol az előbb voltam. Habár tudom, hogy ők talán a mi megmentőink, most, hogy szinte a sisakjukra lihegek, mér elég félelmetesnek tűnnek.
Azért, remélem, hogy némi ellátásban is részesítenek majd minket... Ezek az átkozott sebek biztos súlyosak! És már enni se lenne rossz valamit...
Csendben haladok a megadott irányba, közben próbálom elterelni a figyelmemet a lüktető fájdalomról.

Ahogy megfelelő távolságba eltávolodtok a városi őrségtől, az élen haladó Liebnitz megszólít titeket.

- Mi történt magukkal? Hogy keveredtek ekkora bajba? És sikerült lefülelni a merénylőket?

- Halottak, atyám - nézek fel -, legalábbis egy részük. De egy hordó... torzkő... - le kell hajolnom, mert hirtelen erős késztetést érzek, hogy az egyik harcosbajnok nyakába hányjak. Amíg múlik az émelygés, intek a többieknek, hogy folytassák már.

-Sikerült elkapnunk egy szabotőrt, amint éppen megpróbálta egy kút vizét megfertőzni. - kezdek bele a beszámolómba - Kifaggattuk. Elmondta, hogy hol találjuk meg azt a házat, ahol a torzkövet tárolják. Elindultunk oda, hogy megvizsgáljuk az épületet. Egy raktárház, amelyben gabonát és más terményeket találtunk. Valószínűleg fertőzöttek lehetnek. Azonban, az épületnek volt egy alsó szinte. Lemerészkedtünk. Káoszpártiak vártak bennünket. Volt ott egy, Franz nevezetű illető, aki sötét mágiákat szabadított a nyakunkba. A nevét, még az elfogott szabotőr árulta el. Borzalmakat idézett ránk. Egy társunkkal... végzett. Végül, sikerült kitartanunk, és győzedelmeskednünk. A földalatti járatban találtunk egy teljes hordó torzkövet. Valószínűleg ezzel szerették volna megfertőzni a várost. Vázlatosan, ennyi lenne, főatya.

- Sajnos elkéstek... -mondja Liebnitz.- Sikerült még több kutat megmérgezniük. A mutánsok elszabadultak a városban. Nem sok, de ahhoz épp elég, hogy általános pánikot keltsenek. A nép felkelt dühben és haragban fortyogva, hogy elfogják őket...

- Szóval még többen lehetnek, még több hordó torzkővel? - Most fog elmenni a kedvem az egésztől, igazságosság ide, az emberiség pártolása amoda... - Atyám, tud valami módszert a torzkő megsemmisítésére?

Egy percig csak némán és értetlenkedve állok a hallottak előtt. A kislány jut eszembe, és az, hogy hány ember járhatott hasonlóan. Végül összeszedem magam: -Van... van valami mód arra, hogy a méreg eltávolításra kerüljön a vízből, vagy az érintett kutaknak örökre zárva kell maradnia?

- Meg fogjuk tisztítani a kutakat -mondja Liebnitz és sietősre veszi a lépteit. -A műveletek részleteit megtárgyaljuk a templomban rendben? Meg kell tisztítani Middenheimet a mocskoktól mielöbb!

És megint nem lesz pihenése.
A társainkkal nem találkoztake? Elvileg elindultak magukhoz hogy segitséget kérjenek a hordóval kapcsolatbane.

- Vissza kell mennünk a hordóért is, amit ott kellett hagynunk őrizetlen - kötöm az ebet a karóhoz. Nem tudom, Gimék mi a tökömet csinálnak, de ennél hozzáértőbb Káosz-gyűlölőket keresve se találhattak.

- Egyet se aggódjanak -válaszolja kurtán Liebnitz, majd vezet tovább titeket.

Keresztülvisznek titeket a hajnali városon, a nap már lassan pirkad de a felbolydulás csak nem csökken.

Liebnitz bevezet titeket Ulric hatalmas templomába, amely, most az éjszakára való tekintettel üres és nyugodt.
A Teutogen Őrökkel kísérve elvezet titeket a templom hátsóbb részébe, egy kisebb terembe.
A teremnek nincsenek ablakai, csak néhány zsák van odabent és egy lefele vezető lépcsősor.

Liebnitz szembe fordul veletek.
- Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, -mondja kétszínűséggel a hangjában.- de nagyon úgy néz ki, hogy kinőttétek a hasznosságotokat. Jó néhány dolog követeli meg a figyelmemet jelenleg, de hamarosan visszatérek, hogy a ti ügyeteket is elsimítsam... addig is, élvezzétek ki legjobban az egyszerű vendégszeretetemet. -mondja, majd a Teutogen Őrökre pillant és int a lefele vezető lépcsősor felé, majd hátat fordít és kimegy.

A lovagok nem tétováznak, erős karjaikkal azonnal lefognak titeket, majd elkezdenek titeket lefele hurcolni a lépcsőn.

Kis híján közlöm a minket hurcoló őrökkel, hogy megyünk mi magunktól is, de inkább meggondolom magamat, mert eszembe jut, hogy járt Trubald a városőrrel. Hát a francba is... Bárkinek is segítünk, ez a hála. Maradtam volna inkább Altdorfban... Az a fogadó egész kellemes hely volt, és az embereknek tetszettek a történeteim. A fogadós lánya is egész szemrevaló teremtés volt... Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy felcser és étel helyett megint csak fogság vár ránk. Remélem tévedek, és mégis úgy lesz.

Bután nézek magam elé, aztán sötéten a társaimra vigyorgok. - Már azt se tudom, fiú vagyok-e... - morgom magamban. "Kinőttük a hasznosságunkat"? Hát a "hősi" címünk az ikon visszaszolgáltatásáért? Hát az idióta, nyaktörő igyekezetünk, hogy megmentsük ezt az egész ragyavert várost, ahol most járunk először?
Őreinkre nézek és elbiggyesztem az ajkam. - Továbbra is jobb, ha megkeresitek azt a hordót a déli kaputól északnyugatra lévő romos raktárban.