Tordimir Gloernra pillant majd hüvelykujjával a nehéz ládákat cipelő Gim felé bök.

Trubald rugdossa az omlást, de abszolút masszívnak és vaskosnak tűnik.

Visszamegyek a többiekhez.
Az északi nemes, meg a törpe le akarja zárni a bejáratot a fenti hordókkal, ládákkale. Kijöttök, vagy maradtok, de én inkább mégsem maradok bezárvae.
Fogom a fegyceres pokrócot, meg minden mást amit most "zsákmányoltam" a párna kivételével és kimegyek a felszinre.

Elrakom az itókát. Mielőtt indulnék a kijárathoz, a tőrömmel két tolvajjelet vések a falba: a "káoszét" és a "torzkőét"... vagy a veszélyét, ha ez utóbbit nem ismerem. Tenyérnyi jeleket csinálok, hogy jól észrevehetőek legyenek a hozzáértőknek.

Nicolja karbafont kézzel, szótlanul sétál a létrához majd kimászik Tordimir mellé.

Gloernhez hasonlóan én is magamhoz veszek egy párnát, valamit egy pokrócot, majd követem a törpét a kijárathoz, és a szemközti falhoz letelepszek, miközben iszok vizéből, amely jóleső frissességgel tölt el. Kissé csüggedten kelek fel, ahogy rájövök, mit is csinál Gim. A falnak támaszkodva, fejem rázogatva nézem, ahogy a törpe lassan elzárja a csapóajtót. Mikor Gloern feljön a felszínre, visszaadom neki a kulacsot.
This message was last edited by the player at 22:32, Sun 20 Dec 2009.

Miután a szédelgő, és elfehéredett arcú elf és az események hatására rendkívül szótlanná vált lovag is kimászik, Tordimir és Gim a legnehezebb hordókat és ládákat pakolják rá a csapóajtóra.

Mikor végeznek, mindannyian úgy gondoljátok, hogy egy hadsereg troll sem tudná azokat onnan elmozdítani...

Akkor igyekezzünk segítségért...

Ezzel el is indulok a város É-i része felé.

Leülök valamire, ahonnan kinyújthatom a lábamat. Szórakozottan a számszeríjjal babrálok, és körülnézek, honnan lehetne rálátni erre a pontra, ha ittmaradunk őrködni. Mondjuk egy kapualj, egy porta, egy kis udvar... Valójában azt várom, mikor robban ki egy újabb elkerülhetetlen veszekedés a csapattagok között. Nem is baj, legalább eltereli a figyelmünket a démonokról, meg erről az egész istenekverte összeesküvésről...

Ahogy a pakolászással Gimék végeznek, és elcsendesül minden a csapat felfigyel valamire.

A csendes éjszakai Middenheim, amilyen még a kutak őrzésénél volt egyszeriben megváltozott. Morajlás jő a távolból, a városból... még innen is hallatszik a városőrség őrjáratainak a zaja, nem messze fáklyák fénye látszik.

Szótlanul követem a törpét, nem kívánok most több vitába bonyolódni.
Remélem az éjszakai levegő jót tesz majd.
Még most is kiráz a hideg ha arra a hordóra gondolok.

Letelepszem a földre, hogy végre kifújhassam magam. Pokolian fájnak a sebek, amelyeket odalent szereztem. Még az előző összetűzés után maradt hegek se forrtak be, és ez a mostani akció azokat is felszakította.
És törp barátunk megint csak megy... Ha Gim elveszítené a fél lábát, a baltájára támaszkodva haladna tovább, ezt nem kétlem. De igazán pihenhetne is néha.

Felkapom a fejem a zajokra, és fülelni kezdek, vajon mi lehet a felfordulás oka.

megállok mikor meghallom a távoli zajokat és megpróbálok összpontosítani, és kideríteni, milyen messziről jöhetnek, miket hallok bennük, dühöt, félelmet, esetlegesen szavakat.

Aaa, nincs egy perc nyugtunk see.

Mikor felér,egy csendes sarokba húzódik,hogy n legyen láb alatt,ha segíteni már nem tud.A zajok oly távolinak tűnnek,ahogy minden gond is.Úgy érzi nem számít már semmi,és csak egyedül akarna lenni.De nem teheti meg,ezért amíg kissé rendbe nem jön,addig próbál a legkevésbé útban lenni,ha már hasznára nincs a csapatnak.

Némileg hallgatózva úgy tűnik mintha a tömeg őrjöngene, de nem egy helyen hanem mindenfele Middenheimben. Városőr alakulatok acélcsizmás lábdobogása hallatszik többfelől és az érzékeny orrúakat még füstszag is megcsapja.

Hmmm... Úgytűnik buli van a városban. Biztos ezek a mocskos káoszhívök csinálták itt a felfordulást, mennyünk és aprítsuk fel a rendbontókat... Ezzel vidáman egy törpe kocsma dalt kezdek énekelni és megindulok ki az épületből.

Most már végre én is meghallom a távolból érkező zajokat.
-Én szívesebben maradnék, minthogy megölessem magam. - szólok, miközben kicsit fészkelődök a helyemen - Szédülés fog el, hogyha állnom kell. Azok a dögök elég mély sebeket okoztak, még a vérzés sem állt el teljesen.

- Ne felejtsd el a hordót, talán azért jönnek! Áruld már el, kinek akartál szólni róla. Meg kell semmisíteni, nem hagyhatjuk itt. Ez jelenti most a legnagyobb veszélyt - kiáltok Gim után fojtott hangon.
This message was last edited by the player at 23:13, Sun 20 Dec 2009.

Hát nemigazán esik jól most elmenni az ténye. Csakaztán mit mondunk ha netán betéved a városőrsége?

Megtorpanok az ajtóban.

Mathias Hoffer barátunknak.

Reménykedő tekintettel Trubaldra nézek. Gondolod idejön majd egy több száz fős tömeg, aminek minden tagjánál fegyver lesz és meg akarnak majd ölni minket, hogy a port elvigyék? Hangomon teljesen kiütközik a reményteli sóvárgás.

- Az még a jobbik eset, lefoglalják a hordót, minket meg majd utólag kimentenek a papok legfeljebb - kocogtatom a térdemhez a nyílpuskát. Fel kéne húzni, mielőtt menekülni kényszerülünk valami szektás tömeg elől. Majd Gimhez fordulok: - Te javíthatatlan vagy. Igen, igen, elég rohadtnagy rá az esély. De még ennél is jobb lenne, ha szólnál a boszorkányvadásznak, hogy mi a helyzet.
This message was last edited by the player at 23:48, Sun 20 Dec 2009.

Hmmm, az előbb oda akartam indulni, de hát ha a tömeg idejön, akkor előbb mókázunk egy kicsit!

Ezzel röhögök, és megeresztek egy-két rövid csapást a csatabárdommal a levegőbe.

A csapat percekig várakozik az éjszakában, de a kihalt raktárházhoz csak nem jön senki. Közben sikerül a közeli utcákon kivenni a zajokat, a tömeg elvonul erre, a városőrség arra... de veletek senki sem foglalkozik...

Kezdek egyre türelmetlenebb és idegesebb lenni. Nem jönnek erre. Vicsorgom mérgesen. Induljunk! Ezzel dühösen káromkodva elindulok az É-i kutak felé.