- Mi itt megvárunk.
Már nem is tudom, mi volt a terv. Mennyi időbe telhet megjárni nekik az utat oda-vissza?

Szóval akkor ki megy és ki marad?

Maradok. Feltételezem Fleron is.
Ha esetleg van köztük egy felcser, azt is hozd ele. Szólok még gyorsan Gim után.

A törpével tartok, de nem akarok túl közel menni a tömeghez. 'Lőtávolból' szándékozom figyelni az eseményeket.

Kényelembe helyezem magam a földön, s onnan nézem, ahogy a csapat néhány tagja eltávolodik a sikátorok között.
Ha nem lenne ilyen felzavarodott a város, felajánlanám, hogy egy közeli kocsmából összeszedek egy felcsert és némi élelmet, de hát így... Sokkal valószínűbb, hogy a nyakunkra hoznám a kíváncsiskodókat, aminek senki se örülne...
-Nincs valakinek valami harapnivalója? - kérdezem, kissé akadozó hangon - Tudom, hogy nem a legalkalmasabb, de csak most van ideiglenesen nyugtunk.

Ahogy Gloern is mondta, maradok.

- Nesze - nyomom Fleron kezébe az egyik húsos pitémet. Miközben a másik felét rágcsálom, keresek egy helyet, ahonnan jól rálátok az utcára. Észreveszem, milyen búval bélelt hangulatban van Fergenthil, de gyorsan eldöntöm, hogy most nem tudnék neki semmi vigasztalót mondani.

-Köszönöm! - hálálkodok Trubaldnak két falat között - Lekötelezettségem jeléül szívesen előadnék egy történtet, de nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat.
Egy keveset még fészkelődök a helyemen, majd mikor végre kényelmesen ülök, megeszem a maradék húsos pitét is. Jóllakottságomat egy elfojtott böfögéssel jelzem.

Hát, legalább nem undorodott tőle, hogy  megegyen valamit, amit megfogtam. - Szerintem nem rossz ötlet szórakoztatni egy kicsit a társaságot - bökök jól láthatóan a megsemmisült elf felé. Vajon hány ilyen "kaland" után fog így összezuhanni az én józanságom is?

-Rendben van! - csattanok fel lelkesen, majd egy olyan helyet keresek, ahonnan rálátok mindenkire. -Itt történt, Middenheimben, a Fehér Farkas városában! - kezdem a történetet - De akkoriban a város még nem volt ilyen fényes, dicső és hatalmas! De nem ám! Egy apró, földművelő település volt még, amely a ma lévő, hatalmas befolyásról még csak álmodni sem mert! Úgy két emberöltővel azután, hogy Artur, a teutogén törzsfő megalapította Middenheimet, Ulrich akkori főpapjának látomása volt! A látomásában egy templomot látott, amely magasan emelkedik, a fellegek közé! A hatalmas kastély dicsőséget és hatalmat hirdetett Ulrich nevében! És látott még valamit! Ulrich szent tüzét, amely nem égeti meg az igaz hívőket! - hangommal dicsőséget sugalmazok - A főpap nyomására megkezdődtek az építkezések, abból a kőböl, amelyet maga Ulrich hozott létre, puszta kezének csapásával! - közben kezem lóbálom, ezzel is nyomatékot adva szavaimnak - Egyidejűleg költözött erre a helyre, a dicsőség, a büszkeség, de a nyomor is! A virágzó várost tolvajok lepték meg, akik mint a fertő, úgy szaporodtak erre! Emberek sokasága jött ide, a jobb élet reményében! Ám az egyikük története korántsem hétköznapi. Annyira volt szokványos ember, amennyire ti, vagy én vagyok az. - kezemmel végigmutatok a körülöttem lévőkön - Egyesek szerint Dagmarnak nevezték. De vannak, akik arra esküsznek, hogy a neve Konrad volt. De történetünket nézve, ez lényegtelen! Ragyogó nap volt, de az ő élete korántsem volt ilyen fényes! Abból élt, amit másoktól vett el. Middenheim azon lakói közé tartozott, akik megkeserítették a többi életét. Ezen a napos délutánon, Dagmart elfogták a városőrök. A főtérre hurcolták, hogy ott végezzék ki, ezzel is példát statuálva a többinek. - kezeimmel úgy teszek, mintha egy kötelet simítanék végig, amelynek a végén hurok található - Azonban, a sors Dagmart mellé ált! Egy, a Middenheimbe érkező kereskedő pont ekkor haladt el arra. A főtérre lovagolt hát társaival. ,,Mit követett el?'' - kérdezte, miközben a városőrök felhurcolták az emelvényre. ,,Lopott! Halál vár rá!'' felelte az őr, miközben a kötelet a nyaka köré tekerte. ,,Nem loptam! Esküszöm!''. A kereskedőnk szíve megesett a hurokban vergődő tolvajon. Fizetett az őröknek, hogy ne végezzék ki. Dagmar élete tetőtől talpig felfordult. A kereskedő szolgálatába állt, aki letelepedett a városban. Az őrség segítségére volt. Talán ez volt az az időszak Middenheim hosszú történetében, amikor a bűnözés szinte teljesen kiveszett. Keringenek legendák arról, hogy a Káosz megpróbálta lerombolni az épülő Ulrich templomot. Egy hatalmas portyázó falka suhant át észrevétlenül a határokon, egyenesen Middenland szívébe. Dagmart és a városőrök maroknyi csapata volt az, aki megfékezte ezt a rohamot, ezzel megvédve Ulrich dicsőségét! Sokak szerint ennek a tolvajnak köszönhető, hogy Middenheim ma az, ami. Egyesek szerint még egy szobrot is találhatunk róla, itt Middenheimben, amely mára már szinte teljesen lekopott, de a neve még mindig ott virít a kőtömb alján. ,,Dagmart, a tolvajból lett hős''. - széttárom két karom - Barátaim, ne feledjétek hát el, a történet tanulságát! Ne feledjétek el, Dagmard nevét, aki megmutatta, hogy mindenkinek a szívében ott lakozik a jó, a küzdelem szelleme, csak tudatára kell ébreszteni! Talán egy napon, a mi történetünket mesélhetem el, nektek!
Ahogy az utolsó szavakat is befejeztem, visszaheveredek a földre.
Remélem, megérte fáradnom. Rettenetesen fáj ez az átkozott seb!
This message was last edited by the player at 17:58, Thu 24 Dec 2009.

Eszembe jut a csótányom a zsákban. Ha még kapálódzik, kipöckölöm onnan, hadd menjen. Remélem, nem látszanak rajta a torzkő kései hatásai... Menekülj legalább te az estimesétől.

Amikor Fleron befejezi az ömlengős és hiteltelenül emelkedett történetet - amiből csak annyi maradt meg bennem, hogy nem világos, Dagmarnak, Dagmartnak vagy Dagmardnak hívták-e a fickót -, köhintve felállok és kilesek az utcára.

Legyintek egyet Trubald felé, majd a többiekre nézek, reménykedve, hátha valakinek elnyerte a tetszését az imént előadott történet.
Sebaj, a pitét már nem kérheti vissza.

Zenával már elindultunk és határozottan törünk előre célunk felé.

Szép történet volt, Gimnek tetszett volna! Ha hallotta volna.

Gim, Zena, Piers, Nicolja és Tordimir útnak indul az éjszakába, míg a többiek maradnak.

Szerepjátsszatok ezerrel! Mivel mást nem nagyon tudtok most tenni...

-Ne legyetek szerények! - szólok a földön ülve a többieknek - Elmesélek bármilyen történetet, amit csak kértek! Ha kértek!

Tétova mozdulattal a borostámba túrok. Végigfuttatom az ujjaim a friss hegeken, amikkel ez az egész őrült kalandozás ajándékozott meg, és a Káosz ki tudja, milyen aktuális inkarnációja, amely mozgásba hozta a történéseket.
- Milyen történeteket ismersz a Káoszról? - mondom rekedt hangon. - Kék lángok, torzkő, a patkányemberek részvétele, tűzokádó démonok... - megborzongok, pedig direkt ügyeltem rá, hogy ne látszódjon rajtam a természetellenes mágia iránti viszolygásom. - Jó volna ismerni az ellenséget. Legalább egy kicsit, hogy ne lephessen meg még egyszer.
This message was last edited by the player at 20:35, Thu 24 Dec 2009.

-Sok szörnyűséget hallottam és láttam már eddigi utam során. - ezúttal nem kelek fel, hanem a földön maradok - A Káosz mindig is a Birodalom területén belül volt, soha nem lehetett kiűzni onnan. Hallottam történeteket arról, hogy egy Bretonniai grófot megszállta a Káosz, és teljes mértékben az irányítása alá vonta. - kicsit aggodalmas arcot vágok, ahogy felmerülnek a légmúlt emlékei - Azt mondták, hogy a gróf áldozatokat mutatott be a Káoszisteneknek, és lassacskán az egész falut maga mellé állította! Végül Bretonnian lovagok leszámoltak vele. - fejezem be a mondatot nagy megnyugvással - Egyesek azt is állították már, hogy a Káosz összes követője képes mágiát használni. nem tudom mennyi igazság van ebben, de én nem igazán hiszek neki. És a torzkő? Erről nem mesélhetek túl sokat. Kevés ember foglalkozik vele, és azok akik igen, féltve őrzik azt, amit megtudtak. De leginkább azt suttogják róla, hogy a Káoszfattyakra gyógyító hatással van, és ez az eredeti célja. Magukról a lényekről viszont nem tudok többet, mint te. Hallottam néhány balga mesét róluk, miszerint képesek emberi alakot ölteni, de ezek csak a gyermekek ijesztgetésére lettek kitalálva. - megvonom a vállamat - Viszont, hallottam meséket arról is, hogy nagyon régen, a Káosz még nem létezett. Sokak szerint valamiféle mágia hatására születtek erre a világra, és mint valami járvány, úgy kezdett terjedni. Eltorzította az embereket, elfeket, törpöket és félszerzeteket, akárcsak a torzkő.
This message was last edited by the player at 12:28, Fri 25 Dec 2009.

- Hm. Kár volt a világra szabadítani ezt a nem emberi fertőt, az biztos - köpök ki megvetően. - Elképzelni sem tudom, miért jó egyeseknek, ha csápok sarjadnak a seggükből is és démonok szolgáivá válnak. Ami engem illet, hálásak lehetnek nekünk a kultisták, akiket lemészárolunk. Már csak az a kérdés, mi közük hozzájuk a skaveneknek.
Nem akarok tovább ezen elmélkedni, ahhoz nem vagyok megfelelő lelkiállapotban. Ha igaz, van egy lyuk a tetőn még az ostromból. Megpróbálok felmászni oda, a padlásra vagy egy gerendára, ládákon vagy hordókon, aztán elhelyezkedni úgy, hogy rálássak a környező utcákra és épületekre. Felhúzom a számszeríjat is.

Kiengedem a szijakat a pajzsomot és magam mellé teszem, még mielőtt a mutatványos hozzákezdene a történetéhez. Az első mesét hitetlenül hallgatom...
Lett volna inkább serfőzőe.
A másodikkal nemigazán törődöm, amig el nem ér a torzkőig. Ott felé fordulok, hátha mond valami hihetőt is.
Káosz jobbra, káosz balrae. Mondhatnál most valami szivderitőbbet, de hihetőte...

-Szívderítőt és hihetőt? - nevetek fel - Ha ezt komolyan mondtad, akkor nagyon úgy látszik, hogy nem utaztál még eleget ebben a világban. A mutatványosok által mesélt vidám történetek nagyrészt kitaláltak. Az olyan, amelyen akkor is nevet az ember, ha nincs benne elég ital, pedig nagyon kevés. Elmondhatnám neked Frank, a répatermesztő történetét, vagy Altornról is mesélhetnék, aki ekevonó ökörnek hitte magát egész életében, de ha a feltételed az, hogy hihető legyen... - megvonom a vállamat - ...akkor nem biztos, hogy elnyerné a tetszésedet. - egy pillanatra elhallgatok - Az igazat megvallva, nem a mókás történeteimről vagyok híres.
És amúgy is, iszonyatosan sajognak a sebeim.

Mesélj inkább mulatságokról, esküvőkről, ünnepekrőle. Ha már részt nem vehetünk egyiken seme. szétnézek magamon Se rendezve nincs, se a ruhánk nem alkalmas ilyesmiree. Pedig az hianyzik legjobban mindenkineke. Vagy akármi másról amiben nincsenek bestiák, káoszkövetők, háborúke. És ha végképp nincs ilyened, akkor inkább legyen hihetetlen, de igazán vidáme.

-Esküvők? Nem gondoltam volna, hogy erről fogsz kérdezni, de véletlenül pont van egy ilyen történetem! - kezdek bele a történetbe - Éppen Altdorfban voltam, átutazóban. Valamilyen főnemesnek tarthatták a házasodási ünnepségét. Magán az ünnepségen nem szívesen látták szabadon a pórnépet, de a város sok pontján osztogattak élelmet, hogy ezzel is hirdessék a jeles eseményt. Igaz, én nem tartozom se a nemesség, se a gazdagok körébe, de beengedtek. Illetve hát, nem engedtek be, de bementem, és ez a lényeg. - elmosolyodok - Rengeteg ember volt bent. Nagyrészt nemesemberek, finom, úri ruhákban. Én a mutatványos kosztümömben voltam bent, így tulajdonképpen nem keltettem akkora feltűnést. Az emberek egy hosszú, virágszirom szőnyeg mellett foglaltak helyet. Káprázatos ünnepség volt, az tény. Igaz, én már csak a végére tévedtem oda, tehát magáról az ünnepségről nem sokat beszélhetek, hanem inkább a lakomáról. A menyegzőt állófogadással zárták. Az ünnepeltek foglaltak csak asztalnál helyet, valamint azok hozzátartozói. A jelenlévő vendégek között rengeteg szolgáló folyamatosan, tálakon hurcolta az ételt. Annyira finomakat, és tetszetőseket, hogy a nemeseknek még kedve se volt amiatt panaszkodni, hogy nem voltak ülőhelyek. Eközben a környék egyik leghíresebb mutatványosa - aki megjegyzem, egy általam kitalált történetet adott elő éppen - pedig folyamatosan szórakoztatta azokat a vendégeket, akik kíváncsiak voltak rá. Én egy darabig hallgattam, tettem is neki néhány szúrós megjegyzést, amelyet csak elengedett a füle mellett, de a nemesek jót mosolyogtak a dolgon, néhány poedig nyíltan ki is nevette. A mulatság másnap reggelig tartott. Az éjszaka tűzfúvók is felléptek, talán a létező legjobb egyesület. Volt szerencsém már látni őket párszor, tényleg káprázatos az előadásuk. És persze egész nap zsonglőrök, óriásbábosok és más mutatványokat előadók szórakoztatták az embereket. A nap végére a nemesek nagyrészt teljesen részegek voltak, de ez gondolom nem meglepő. Viszont azt, hogy ki házasodott össze kivel, nem tudtam kideríten. - nevetek fel végül.

Tudtam én hogy nem lesz hihetőe... Legalábbis az amit a tudomanyaról hablatyolt összee.
Most hogy igy éhségszenvedésre iteltél minket, igazán csillapithatnád bűnödet egy jó kis vacsorával ide nekünke.

-Szívesen szerzek némi élelmet egy környező fogadóból, de szerintem csak magamra vonnám olyan szemek figyelmét, amiket szeretnénk elkerülni. Biztos lenne aki követne egy csupa vér, alig élő mutatványost, és ha netán az egyik éppen ezeknek a kultistáknak volt a szövetségese... Akkor hamar körbe lennénk véve.

Ehh, ebben igazad vane. Hogy Grungni csákánya szúrná keresztbe ezeket a kultistákate...
Kiballagok az ajtóhoz és szétnézek az utcán, van-e valami változás.
This message was last edited by the player at 23:20, Fri 25 Dec 2009.

- Ne röpüljünk szerte - szólok le a tetőrés mellől (már ha sikerült felmásznom). - Itt van még egy húsospite -- akit nem zavar, hogy sajna minden rossz előfordulhat benne, amit csak el tud képzelni, tessék - dobom le Gloernnek. - Majd legközelebb ti fizettek nekem valamit. - Visszafordulok az utcát kémlelni, nehogy a figyelmetlenségem miatt ne legyen legközelebb.