- Hagyjál Gim... elég megalázó helyzet ez így is... a Királyság lovagja, egy cellába zárva mint egy mocskos bűnöző...

"Tovább idegesítesz cafatokra szedlek mosmár!"

Nicolja próbálja maga köré gyűjteni a fagyos szeleket...de kis idő múlva dühödten csapja le a kezeit...."Ez is azért van mer felidegesítettél..." veti oda a szabotőrnek...
This message was last edited by the player at 12:04, Wed 06 Jan 2010.

Az felnevet, kacagásától visszhangzik a cella.
- Látod... az Igaz Istenek híveivel sosem történik ilyen... ők igazi hatalommal áldják meg hű követőiket. Hatalommal, erővel... annak aki kiérdelmi... nem ilyen kicsinyes, szánalmas próbálkozásokra biztosítanak erőt mint a ti varázslóiskoláitok vagy Isteneitek... Sigmar, Ulric, Shallya, Morr...és a többi... -köp egyet.

"Jah akkor hol a te nagy hatalmad szerencsétlen?" vág vissza Nic...

Tordimir nyugtatólag megöleli a lányt és finoman suttogja neki.
- Nyjugalom Nyikolka. Nye húzd fel magad fjeleslegesen ezen... késobbre kell az erőd!

- Odakint -bök kifele halálos nyugalommal a kultista hüvelykujjával.- És készül az újabb nagy csapásra... csak várd ki...

Untat a szópárbajotok, úgyhogy befoghatjátok.

"Untat akkor most mutasd meg mekkora az erőd törpe...kapd szét a rácsot ha olyan nagyon erős vagy..."
This message was last edited by the GM at 12:32, Wed 06 Jan 2010.

Csodálatos.... - mondom szarkasztikusan.
A város tele van idiótákkal, a papjaik meg kitudja kit szolgálnak. -

Én meg egy csapat hülyével vagyok ide bezárva!

- Kuss legyen boszorkányok! -dühöng Piers.- Miért nem főztök kígyólábból, denevérszemből meg gyíkfarokból valami főzetet ami szétmarja a rácsot? -fröcsögi szarkasztikusan.

Még szerencse hogy z nem nekem szólt. - mondom erőltett nyájassággal.
Mivel nekem semmi közöm a boszorkányokhoz. - Az utolsó szót szinte köpöm.

"Fogjátok le meg ne harapja magát..."

- Persze... -dühöng összefonott karokkal a lovag.- Bárkit meg tudtok csalatni nyájas szavaitokkal boszorkák de engem nem én átlátok a szitán... a ti ténykedéseitek miatt rohangálnak most mutánsok Middenheim utcáin és ugyanezért vagyunk mi most ide bezárva...

- Nu elég! -áll fel Tordimir a veszekedő felek közé és rakja ki feléjük nyugtatólag a tenyerét.- Majd egy jó krumplivodku mellett megbeszéljük... ne most öljétek meg egymást!

Dühösen fújok egyet.
Nem érdemes veszekedni sem evvel a felfuvalkodott hólyaggal...
Majd a szobát kezdem el felmérni, az ablakokkel zárakkal együtt.

A cella egy föld alatti pincében van, nincsenek ablakai. Egyetlen öntöttvas rács ajtaja van, egy nagy masszív zárral, amibe egy vaskos kulcs illik.

Nicolja morog magában egy sort majd becsukja a szemeit és mormolni kezd....lassan egy világító fagyos gömb kezd megjelenni a kezei közt ami egyre nagyobb és nagyobb lesz majd végül a cella rácsainak hajítja...

A rácsok kondulnak egy hangosat, és itt-ott apróbb horpadások lesznek észrevehetőek a vason...
A kondulás visszhangzik valamelyest a cellák közti folyosón...

- Elég a boszorkapraktikáidból banya! -rivall rá dühödten a lovag.

A szabotőr megint csak felnevet.
- Milyen szánalmas...

"Kussoljatok már basszameg! Én nem fogok itt megdögleni!!!"

A folyosó végén nyikordul az őrszoba ajtaja, majd egy üvöltés hallatszik.
- Kuss legyen odabent! Igenis itt fogsz megdögleni, ha Ulric is így akarja! -majd ajtócsapódás.

Most miértelme lenne kimennünk innen, majd ha jönnek értünk, akkor hősi halált halunk az őrökkel szembeni harcok során. Vagy valami, addig esetleg leütöm a többieket, addig is nyugtom lesz.