- Szarv... kötve? -rázza meg a fejét Liebnitz.- Nem tudom miről beszél Herr Gronisson, de jelenleg nagy baj van a városban és a nép őrjöng, hogy megfékezze ezt...
This message was last edited by the player at 19:23, Tue 05 Jan 2010.

Nem tudom mit örjöngenek, aki fegyvert vesz a kezébe viselje is a következményeket...
Egyébként meg megtaláltuk azokat akik a kutakat fertőzték és egy hordonyi torzkő volt náluk. A kultistákat és egy káoszvarázslót megöltünk.
Ezzel megmutatom a szuvenírem és röhögök.

A fegyvereinket meg mikor kapjuk vissza? Kérdem szemrehányón.
Na meg a kifüstölésért is jól jönne egy kis jutalom. Ezzel összedörzsölöm a kezeimet.

- Nem elég gyorsan -rázza meg a fejét aggodalmasan Liebnitz.- Úgylátszik több kutat is sikerült megmérgezniük. A városban elszabadultak a mutánsok, a nép őrjöng... próbálja levadászni őket... az emberek félnek...

Na akkor mutasson valakit atyám akivel megküzdhetek, mert már viszket a tenyerem. Morcosan nézem a lovagot, akinél a fegyverem van.

- Ne aggódjon Herr Gronisson, bizonyosan lesz olyan, akit még a fejszéje alá rakhat... -mondja kissé elmerengő hangon a Főpap.- Azonban most siessünk a templomba! -azzal gyorsabbra veszi a lépteit.

Sietek...

Lepororlom a ruháimat és felegyenesedek.
Idióta vadbarmok.... - mormolom csendben.
Majd duzogva követem a Főpapot.

Keresztülvágtok a város északi részén, a felbolydulás zajai mindenhonnan hallatszódnak.
Liebnitz bevezet titeket Ulric hatalmas templomába, amely, most az éjszakára való tekintettel üres és nyugodt.
A Teutogen Őrökkel kísérve elvezet titeket a templom hátsóbb részébe, egy kisebb terembe.
A teremnek nincsenek ablakai, csak néhány zsák van odabent és egy lefele vezető lépcsősor.

Liebnitz szembe fordul veletek.
- Sajnálom, ha csalódást kell okoznom, -mondja kétszínűséggel a hangjában.- de nagyon úgy néz ki, hogy kinőttétek a hasznosságotokat. Jó néhány dolog követeli meg a figyelmemet jelenleg, de hamarosan visszatérek, hogy a ti ügyeteket is elsimítsam... addig is, élvezzétek ki legjobban az egyszerű vendégszeretetemet. -mondja, majd a Teutogen Őrökre pillant és int a lefele vezető lépcsősor felé, majd hátat fordít és kimegy.

A lovagok nem tétováznak, erős karjaikkal azonnal lefognak titeket (Gim-et hárman is), majd elkezdenek titeket lefele hurcolni a lépcsőn.

- Ketyszinu gyesznó! -kiálltja Tordimir és próbál kitörni a lovag karjaiból, de azok túl erősek, könnyedén vonszolják őt lefele a lépcsőn.

- Merrd... -sziszegi a brettoniai, majd további breton átkokat sziszeg az orra alatt, de akárhogy is vergődik túl erősen fogják.

Legszívesebben sikoltanék!
Mégis miért???
De tudom hogy kapálózni nem sok értelme volna, így inkább hagyom hogy lecipeljenek.

Rugok, tépek, harapok, fejelek. Mindent megteszek, hogy megnehezítsem a dolgukat.

Rohadt kétszínű emberek, az isteneitek verjenek meg titeket, és én még segítettem nektek, a káosz már titeket is megfertőzött biztos, dögöljetek meg mind!

Egy ökölcsapás elég az így is iszonyú fáradt és sebesült törpének, hogy elveszítse az eszméletét.
Utána már könnyedén cipelnek le titeket a pincébe, le a lépcsősoron egy őrszobába, ahol egy templomi börtönőr örömmel fogadja az új bentlakó klienseket. Majd végigvonszolnak titeket egy folyosón cellák között, végül a legutolsó cellába vágnak be. A vasrácsos ajtó hangosan döndül, záródik a zár... majd távoznak a Teutogen Őrök. Gim lassan eszméletéhez tér, de nagyon gyenge...


This message was last edited by the GM at 08:02, Wed 06 Jan 2010.

Várom, hogy magamhoz térjek...

Már magadhoz tértél...

A szomszédos cellából ismerős hang szűrődik át.
- Nocsak nocsak... a nagy hősök is a 'félreértettek' közé kerültek? Na milyen érzés mikor nem hisznek nektek és csak vakon elfognak?
A sötétségben meglátjátok, hogy az a férfi hever abban a cellában, akit ti fogtatok el a kutak mérgezése miatt.

"Fogd be a szád míg jól van dolgod..."

"Minden kutya csak a kerítés mögött ugat..."

"Jégszobrot csinálok belőled ha így folytatod!" emeli meg kezeit fenyegetően a jégboszorka

A férfi csak unottan néz a jégboszorkányra, miközben a földön ücsörög.
- Ne hidd, hogy félek tőled... én már láttam az Igaz Istenek valódi erejét... számukra te csak egy apró porszem vagy amit elfújnak a föld színéről...

Mikor magamhoz térek csöndesen szemlélődök a kicsiny szobában, majd a rácsokhoz megyek és felmérem a szilárdságukat, hajlanak-e egy törpe akarata, vagy legalább a keze alatt...

Szilárd öntöttvas rácsai vannak a cellának. Gim megfeszíti az izmait, hogy próbálgassa az erősségüket, de nem mozdulnak.

Piers fájdalmasat sóhajt és a falat bámulja, miközben folyamatosan lemondóan rázza a fejét.

Mi a fene van veled Piers? Mi ez a nyögdécselés?