Már pirkad mikor a Teutogen Őrök Lehurcolják Fleront, Trubaldot, Gloernt és Fergenthilt a pincelépcsőn. Keresztül egy őrszobán, egy igencsak felvidult, nagydarab, kopasz börtönőr mellett, majd végig egy hosszú börtönfolyosón, cellák között. Végül bevágják őket az utolsó előtti cellába. Döndül a kovácsolt vas rácsos ajtó és fordul a zárban a kulcs, majd a Teutogen Őrök már távoznak is.

A szemközti cellában egy magányos alak ül. Azonnal felismeritek, a merénylő akit még ti fogtatok el. A szomszédos cellában azonban ismerős, kedves arcok rémlettek mikor az Őrök bevonszoltak titeket... a társaitok...



- Ez a mai nap egyre ironikusabb... -jegyzi meg halkan a kultista.

"Tegyél már lakatot a szádra!"

Eszelős nevetésben török ki, ahogy a fém ajtó bezáródik. A kultistával nem törődök.
-Tudjátok, bármilyen sok dolgot is éltem meg, mindig is a nyomoron tudtam a legjobban nevetni. - újabb nevető görcs kap el, majd kényelembe helyezem magam a cellában. Nicolja hangját hallva magamhoz térek végre, majd átszólok nekik: - Veletek mi történt?

- Adjonisten - rogyok le a cella sarkába. Amikor észreveszem a kultistát, rámosolygok. - A cimboráid nem szenvedtek sokat, de velük gyorsan kellett végeznünk. Imádkozz, hogy mindig rácsok válasszanak el tőlünk, mert egyre gyűlik a behajtanivalónk a Káoszon.

De legalább kipihenjük magunkat újabb kultisták rajtaütésének lehetősége nélküle.

Örülök, hogy tetszik nektek itt, de inkább valahogy ki kéne jutnunk, nemgondoljátok?
Piers barátunk mindjárt öngyilkos lesz, annyira magába roskadt, nic szokása szerint folyton perlekedik, én meg nem bírtam szétfeszíteni a rácsokat. Elmondható, hogy ez egy rossz nap. Várom az ötleteket.

Hangomból erőteljesen kicseng a harag és a lemondás.
This message was last edited by the player at 05:34, Thu 07 Jan 2010.

- Nem találtátok meg a boszorkányvadászokat? - Hümmögök egyet. - Titeket is Liebnitz csábított ide mondvacsinált okokból, vagy legalább leütöttetek néhány városőrt, mi meg bűntársiasság miatt kerültünk mellétek?

- Ó dehogy... -kuncog a szabotőr.- Komoly vádakkal vagytok itt mindannyian, ebben bizonyos vagyok! Az emberiség ellenségei vagytok... cö!

- Valaki hallgattassa már el! -tehetetlen dühében a lovag az ajtóhoz lép és a rácsokra csap.

Tordimir a karjaiba temeti a fejét, nagyokat sóhajt, miközben a messzeségbe révedve előre hátra billeg a földön.

A szabotörhöz fordulok.

Reménykedj, hogy hamarabb kerülsz a bitóra, mint a szemeim közé, mert annak nem fogsz örülni.
Hideg mosoly ül ki az arcomra.

Egyébként, meg a Liebnitz hozott ide minket, amikor meg akartunk menteni egy férfit a lincseléstől, akinek a fejére szarvakat kötöttek. A tömeg ránk támadt, majd jött Liebnitz, elvette a fegyvereinket, hagyta hogy felkoncolják szegény szerencsétlent, majd bevágott minket ide.
Azzal a rohadékkal is el fogok még játszadozni.

Mérgemben, dühtől eltorzult tekintetetl Nic varázslatától enyhén meghajlott vascsöveket próbálom teljes erőből szétfeszíteni.

09:54, Today: Gim Gronisson rolled 17 using 1d100. erőpróba 40%. 
This message was last edited by the player at 08:54, Thu 07 Jan 2010.

Gim majd megfeszül az erőlködéstől... az égett bőre fájdalmasan feszül, csikorgatja a fogait, hatalmas izmai megdagadnak, bőre alatt csak úgy lüktetnek az erek...
A rácsokat csal alig bírja meghajlítani, alig egy hüvelyknyire... most már egy ember talán át tudja dugni közöttük a fejét...

egy távoli sarokhoz csoszog, leül, hátát a falnak támasztja,és felfelé néz.gondolatai ismét a távolba kalandoznak.gyerekkorába,meg a háború előtti időkbe.
Percekig csak néz maga felé,majd lassan előre billen a feje,és körbenéz a társain.
Ismét a föld alatt vagyunk.magára erőltet egy kis mosoly félét.
szerintetek megtalálhatom még valaha Nei-t?vagy inkább ne is ámítsam magam?
hangja elég halk,nem biztos,hogy mindenki hallja,de ez őt nem zavarja.felhúzza térdét, átkulcsolja rajta a kezét,és állát térdére támasztva várja a választ a társaitól,akiknek talán legkisebb gondjuk is nagyobb ennél,de neki most ez a legfontosabb.

Tordimir odamegy a másik cella falához, ahogy hallja az elfet, majd fülét a falra tapasztja és ököllel a hideg kőfalra vág.
- Kitartás tyiestvérem! Nyekem is hiányoznak Kislev hatalmas tyájai és vágtató ményesei!

Feltápászkodok. Rácsapok Fergenthil vállára - ez a legkevesebb, de a legtöbb is, ami most tőlem telik -, és a rácsokhoz megyek, úgy próbálom kivenni, mit csinálnak a szomszédban. Figyelek a lépcső felé is, nem jön-e valaki.
- Mi egy eltorzult kezű kislánynak segítettünk megszökni a tömeg elől. Ehh... segítettünk volna, ha nem sereglik ott a fél város. És mit értünk el vele? Úgy csapták falhoz a gyereket, mint egy túlfőtt krumplit. - A rácsnak döntöm a fejem. Az ártatlanok megdöglenek a legcsúfabb módokon, míg ha sikerül is lefülelni a kultistákat, ez a dühöngő, ostoba csőcselék fog megmenekülni.
This message was last edited by the player at 09:08, Thu 07 Jan 2010.

Egy kissé hitetlenkedő mosolyt enged meg magának,és körbenéz ismét.
Köszönöm.megpróbálok kitartani,remélem mihamarább kikeveredünk ebből a helyzetből,és minden jóra fordul.

Piers talál a padlón egy kallódó bádogbögrét. A rács mellé telepszik és elkezdi sorban kongatni a rácsokat a bögrével unalmában.

- Tjartsunk össze tyestvírem, érzem, hogy a Kaosz nagyon erős most Middenheimben! -megint keményet vág a falra.- Mi meg itt sjínylődünk tehetetlenül...

Nicolja ismét mormolni kezd amiből egy idő után csak morgás lesz...
"Nyugalom.." megy oda Nic Tordimirhez és öleli át hátulról "A kezedre még szükségünk lesz..."

Tordimir megfordul és megöleli a lányt, majd fájdalmasat sóhajt.

A férfi csak Nicolját figyeli és megint megrázza a fejét.
- Te is kezded már szánalmasnak érezni magad?

"Miért érezném?..előbb utóbb úgyis kijutok..."

Eddig azthittem milyen kemény ez az elf, méltó fegyvertárs, mégha fajom ősellensége is, de úgytűnik egy kis megrázkódtatás és már egy sarokba borulva zokog is szerencsétlen. Egy törpe ilyet sosem tenne.
Hogy is lehetne innen kijutni...
Aztán fülembe jut Trubald által elmondottak.

Ti segítettetek egy káosz által megfertőzöttnek? Bolondok vagytok, a ti tudatotokat is megzavarta a káosz? Akit megfertőz, az menthetetlen és halnia kell. Idő kérdése csak és a fizikai fertőzés átterjed a tudatára is és teljesen a káosz oldalára áll.
A papnál bezzeg fordított helyzet állhat fenn, még csak a tudata fertőződött meg, és nem ütköztek ki rajta a káosz jegyei....

Feszülten dörzsölgetem a tenyeremet.
- Csak egy csökevényes kéz volt az egész. Lehet, hogy semmi köze nem volt a Káoszhoz, talán csak belterjes a családja, vagy mittudomén. Néhányatok még a szörnyszülötté változott templomszolgákat is sajnálta leölni, hát én meg nem vagyok hajlandó kisgyerekeket mészárolni, csak mert... van egy kis szépséghibájuk - mondom, önkéntelenül is a jobb halántékomra téve a kezemet, ahol természetellenesen csupasz a koponyám.

Nicolja el kezd sutyorogni kislevi nyelven Tordimirnek

Tordimir végighallgatja Nicolja mondanivalóját, majd a többiek felé fordul.

- Ssshh ssshh davaj! -suttogja és inti társait közelebb.- Gyét! Nyikolkának van tyerve!

Az nem én voltam, aki sajnálta az átváltozott templomszolgákat legyilkolni!

Trubáld is meghülyült, miket feltételez rólam...

Meghallom Tordimir hangját és közelebb megyek.

- Na már megint valami átkozott boszorkányság... itt nincs egy feláldozásra alkalmas csecsemő sem!

- Nem mondtam, hogy te voltál - horkanok fel már-már nevetve. - Mégis min ügyködtök ott?

Nic csak legyint Piers ostoba megjegyzésére majd halkan elkezdi mondani az ötleteit:
"Azon gondolkoztam hogy ha be tudnánk csalni az egyik őrt akkor ha elég közel jön a rácshoz ellehetne kapni...dong a fejét a rácsnak és akkor ellehetne tőle szedni a kulcsot....vagy meglehetne próbálni babrálni a zárral övcsattal...egyenlőe ennyi de várom a további javaslatokat..."

Erre már én is gondoltam, csak nem tudom, hogy tudnánk idecsalni egy olyan embert, aki szarik a fejünkre...

nem rossz ötlet...és utána?
az egész városőség üldözne,és mindegy lenne,hogy mit teszünk,nem nyerhetnénk.el kéne bujdokolnunk.Bár ezt kéne tennünk,nem lenne rossz ötlet visszamehetnék athel lorenbe a védelmet nyújtó hatalmas fák gyökereinél...talán ezt kéne tennem.És mi is a káosz?ami ellen annyira harcolunk.hol van a határ,amíg valami isteni eredetű,és honnan van a káosz?Ti gondolhatnátok az én isteneimről,hogy a káosz teremtette,mert félig állat félig elf testű hatalmas lények,akiknek olyan hatalmuk van,amiről sokan azt sem hiszik,hogy lehetséges...

- Így is van te mocskos gyilkos! -pattan fel Piers és üvölt át a másik cella felé.- Csak burjánztok és tenyésztek az erdőben, a mocskotokban a Káoszban és kegyetlenül gyilkoljátok azt aki az utatokba kerül! Falunyi embereket, terhes asszonyokat mészároltok le!

"Igen? És a Tó Hölgyének nagy harcosa meg egy cella közepén gubbaszt szégyen és gyalázat...úgyhogy jobb ha befogod a szádat és békén hagyod az elfet!" mordulok Piersre

"Hogy csaljuk be az őrt?...nem tudom...üvöltözünk rángatjuk a vasat...fogalmam nincs..." felelem Gimnek...

Elmosolyodik,és a sírásközéli állapotok miatt már pirosló szem is kissi vidámabbá válik.
Ugyan lovag...mi nem támadunk soha,addig amíg a határaink,és fáink békében vannak.
Mi lehet szentebb a természetnél?Az árnyat adó hűs fák alatt sétálni az aláhulló levelek közt,és tudni,hogy minden a helyén van.Nem kell semmiféle kőből épített ház,sem város,ahol a lények a saját mocskukban tobzódnak...Én feladtam az erdei életemet,hogy segítsek ezeknek a népeknek a nagy ellenségükkel szemben...a Káosz ellen.És mi lett a vége?Elvesztettem azt akit szerettem,és még elismerést sem kaptunk..bevágtak minket ide,és itt rohadhatunk...Ez miféle eljárás?Nem tudom,hogy ezt mi irányítja,de hogy nem a szent isteneitek,hanem inkább a káosz,hát...az is biztos.Miért érdemes élni,és harcolni?Nektek itt van a világotok,de én elvesztettem mindent.értsd meg az én álláspontomat,és gondold át.szakadj ki a dogmák közül,és érezd,hogy mi helyes,és mi nem az.

Köszönöm Hölgyem.Te is messze vagy az otthonodtól,és te is szeretsz valakit.érezheted,hogy én most mit élek meg.
This message was last edited by the player at 12:49, Thu 07 Jan 2010.

- Nem támadtok!? Fenéket nem! Brettoniai faluk lakosságát mészárolták le a fájtádbéliek, mocskos, démon erdőlakók! Ne hazudj! Azért jöttél ide, hogy a Káoszt segítsd, a boszorkányok oldalán! Nagyon helyes, hogy odaveszett az a másik Káoszimádó is... -mondja fortyogva, szinte suttogva.- Azt kéred, hogy felejtsem el a lovagi erényeket, dobjam el őket? Engem ne próbálj a Káoszba csábítani!

Nicolja lendít egyet a karján azt jól arconsomja Pierst végre...

Ütemesen kongatom a fejem a rácshoz. - A falra kell mászni tőletek. Mikor jön az, hogy az elfek kannibálok, a bretonok meg a szüleikkel hálnak?

Ostoba emberek, folyton csak marakodnak... Mindjárt leütöm legalább Pierst, aztán nyugtunk lesz.

Trubald biztosíthatlak,hogy nem vagyunk kanibálok.Ami a bretonnokat illeti,nem tudok túl sok mindent róluk,mert nemigen jártam a földjükön.

Nem akarok csipkelődni,nincs igazán hangulatom most hitbeli kérdésekről vitázni.De ugye te sem hiszel el mindent,vagy nem gondolsz mindent komolyan azokból,amiket mondasz ugye?
kérdi kissé lefelé kókadó szájjal a faltól,ami mögött minden bizonnyal piers örjöng

Piers meglepődötten néz Nicoljára miután az felpofozta, majd dühödten emeli a karját... de végül átkozódva maga mellé csapja azt.
Fel alá kezd járkálni és breton nyelven szitkozódik hangosan, néha közben fröcsög a nyála és Nikoljára mutogat.

Nicolja elégedetten nyugtázza pofona végeredményét majd a többiekhez fordul ismét

"Nos akkor mi is legyen az őrrel?"

- Milyen szórakoztatóak vagytok kis emberkék... az Istenek játékszerei...

"Te is kérsz egy kurvanagyot?" fortyan fel Nic ismét

nem hiszem el...egyik végre elhallgat azt máris kezdi a másik...

Piers ne idegeskedj,lesz ez még így sem...többször fogsz csalódni a fajtádban,és hitedben,mint hinnéd.és egyszer csak nem lesz elég az önuralmad,és az engedelmes jól nevelt bárány mentalitásod is elszáll,és akkor végre jól fogod érezni magad a bőrödben.Ne mások elvárásainak felelj meg,hanem magadnak.A magaddal szemben állított értékrendnek felelj meg,és ne a vallás dogmáinak.hidd el..jobb lesz ez neked is..és végre nekünk is.

"elég legyen már nah!..azzal kéne foglalkoznunk hogy hogy szökhetnénk meg mielőtt még felakasztanak..."

- FOGD MÁR BE! -üvölt Fergenthilre a lovag, majd próbálja lenyugtatni magát és halkabb hangon folytatja.- A te barbár népednek fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent lovagnak lenni, hogy mik a lovagi erények, hogy minek áldozza életét egy igaz lovag. Csak jár a szád ostobaságokról amikről fogalmad sincs!

In reply to Nicolja Bukosky (msg #46):

A kultista felnevet.
- Alig várom báblány... -mondja cinikusan.- Mindig is tudtam, hogy Tzeentchnek jó humora van, de hogy ennyire... ennyi felfuvalkodott meg lelkileg összeroskadt szerencsétlent összezárjon... komolyan mulattató. Bábok vagytok csak Tzeentch színpadán, semmi mások...

Igazad lehet.de mindazonáltal mióta is élsz ezen a földön?és mióta állja meg a helyét a te általad követett út?nem akarlak megbántani,és eszem ágában sincs hogy jobb belátásra bírjalak,mert szerintem fel sem bírnád fogni,hogy mit jelenthet több száz évig élni.és hogy ez idő alatt menyire értelmetlenné vállnak dolgok,amiket fontosnak tarthat valaki,és hogy mik is az igazi értékek.

- Mert a primitív őrjöngés és mások becsmérlése biztosan nagyon lovagias erények - forgatom a szemeim. - Honnan veszed, hogy felakasztanak? Talán "csak" itthagynak megrohadni. Annak meg ott szemben legalább élve kibelezés járna.

Mit marjátok egymás torkát, fogjátok be és a megoldáson gondolkodjatok, aki meg nem hisz a kijutásban az csöndben dögöljön meg.

Ücsörögtök a cellában, nem is tudjátok mennyire járhat az idő, lassan már dél is elmúlhatott. Idejét se tudjátok mikor ettetek utoljára... nagyot kordul a gyomrotok... telik az idő.
This message was last edited by the GM at 14:02, Thu 07 Jan 2010.

Sokadszorra végigtapogatom a falakat meg a rácsok illesztéseit, ezúttal alaposabban, az éhség inspirál.
15:10, Today: Trubald Altmann rolled 73 using 1d100. Search: 38%.

- Olyan ismerős a hangotok... -hallatszik hirtelen egy nagyon gyenge, erőtlen, ámbár ismerős férfihang az eddig üresnek hitt cellában. Ezzel egy időben a sötétben egy fekvő test mozdul meg, de körülbelül ennyiben ki is merül minden mozgása.

Intelligencia teszteket kérek

Ki lehet ez?

15:54, Today: Gim Gronisson rolled 48 using 1d100. intelligencia 22%. 

- Hm?
15:58, Today: Trubald Altmann rolled 14 using 1d100. Int 38%.

- Ti... ti hoztátok vissza... a ... rézkoponyát... az erdőben lévő sírhelyről... -erőlködik a férfi.

- Hoffer? - hunyorítok a sötétbe. - Matthias? Hát maga meg...

>16:25, Today: Fergenthil Fastspear rolled 30 using 1d100. inteligencia(25).
This message was last edited by the GM at 15:27, Thu 07 Jan 2010.

...mit keres itt?

Továbbra is csendben ülök a falnak támaszkodva. Az idegen hangját hallva kis remény tölt el.

17:20, Today: Fleron Merrilin rolled 85 using 1d100. Int teszt (36).

- El...elfogták Bauert... -nyögi a sebesült boszorkányvadász a sötétben.- A mé...mérgezőket kerestük... szektások egy fészkét találta meg a... a Nyugati kapuhoz kö...közel, egy fogadó pincéjében... Kard és Buzogány volt a... a neve... a ... a címere egy koponya.... koponya volt... egy vérben ázó koponya... ott volt a könyv... a Városőrség elkapta...

Tovább! Mi történt még?

- Elkapták és... és nagyon nagy a... -folytatná, de elveszti az eszméletét.

- Milyen könyv? És miért nincs itt Bauer is, ha elkapták? Különváltak Hofferrel? - A rácsokon dobolok, ahogy egyre gyűlnek a kérdőjelek. - Zena, hol van az a könyv, amit mi találtunk?

Mellettete még aludni sem lehete. Morgom a többieknek. Zárat törni gondolom egyikőtök sem tude.

Némán üldögélek a falnak támaszkodva. Közben egy dalt fütyülészek alig hallhatóan, amit még utazásaim során hallottam. A rabságról és a biztos halálról szól, majd a hirtelen megmenekülésről. Közben a szövegen töröm a fejem.

Hé valaki ott a labirintus másik végébene! Kapunk valamikor kaját vagy piáte? Igazán nem lehet érdeked, hogy it rothadjunk ele. Mert hát a bűz a te orrodat fogja facsarni nem a miénkete.
Kiáltom ki a cellán a földön elnyúlva, majd a többiekhez fordulok.
Ha van olyan hülye hogy bejön, akkor onnantól a tiéteke.

Remélem végre értelmesen társaloghatunk és ezek a hülyék abbahagyják a civakodást....
- Kétlem hogy ez lenne a könyv. - válaszolok.

Módosítottam, mert nincs nálad a könyv (GM)
This message was last edited by the GM at 07:25, Fri 08 Jan 2010.

Piers visszaül és tovább kongatja a bádogbögrével a rácsokat.

Tordimir öleli Nicolját és lehel a nyakára, hogy ne fázzon a lány.

Morcosan üldégelék és törpe nyelven szitkozodok halkan.

Mivel válasz nem jön kintről, a végtelen ricsaj is alábbhagyott, lefekszem az ajtóval ellentétes oldalon a fal mellé és megpróbálok aludni egyet.
Azért majd ébresszetek fel ha van valamie. mondom még a többieknek.

Piers frusztráltan fúj egyet.
- Ti beletörődtetek ebbe a szarba?

Én beletörődtem abba, hogy fáradtan, minden felszerelésemtől megfosztva, nem tudok semmit sem tennie. Igy inkább kipihenem magam, hátha eszembejut közben vagy utána valamie.

Kulcs nyikordul a kifele vezető rácsos ajtó zárjában.
- Jöjjön! -hallatszik a börtönőr hangja. Majd csattan a rácsos ajtó és megint fordul a zár.- Erre!

Léptek közelednek, majd lassan a börtönőr jelenik meg, egy férfit vezetve a cellafolyosón.


A börtönőr odasétál a csuklyás köpenybe burkolódzó magányos alak cellájához és jó nagyot rásom a cellarácsra.
- ÉBREDJ MOCSOK! -röhögi a börtönőr.- LÁTOGATÓD ÉRKEZETT!

A szabotőr ijedten ugrik egyet a cellában, majd felpillant.

- M... mi? Hozzám?

Odalépek a rácshoz megnézni, mi van. Ahogy felállok a fal mellől, a ruhaujjamba dugom a tőrömet a csizmámból.
This message was last edited by the player at 12:58, Fri 08 Jan 2010.

Hátrébb lépek a rácstól, s úgy a szoba közepén megállok. Nyugodtan várom, hogy ki jön be.
Bárki is az, ha bejön a cellába, akkor elkapom és a torkához szegezem a tőrömet. A többiek is biztos segítenek, talán még a börtönőrt is elkapják. De sajnos, nem lesz annyira ostoba, hogy bemerészkedjen.

Hátulról megtámadom az őrt. 2x támadok rá mind két támadás attack to stun.
WS:57+10Unarmed attack(Street fighter)
14:00, Today: Felix Artemon rolled 22 using 1d100. Attack to stun 1.
Sebzés:10(7+4-3+1+1)
14:02, Today: Felix Artemon rolled 7 using 1d10. Sebzés.

2ik támadás
WS:57+10Unarmed attack(Street fighter)
14:02, Today: Felix Artemon rolled 26 using 1d100. Attack to stun 2 .
Sebzés:7(4+4-3+1+1)
14:03, Today: Felix Artemon rolled 4 using 1d10. Sebzés.

Ha az őr elájult kitöröm a nyakát, elveszem a kulcsait és az őr kulcsaival megpróbálom kinyitni azt a cellát amelyikben a tarajos törpe és a lovag van.
This message was last edited by the player at 13:06, Fri 08 Jan 2010.

Az ismeretlen férfi mozdul és leüti a börtönőrt, akinek az ájult teste a földre hull. Odalép hozzá, eltöri a nyakát és leemeli a masszív karikát az övéről, majd azzal Gimék cellájához megy és elkezdi a kulcsokat a zárba próbálgatni.

- Engem is, engem is! -ugrik a rácshoz a köpenyes alak és kezdi rázni azt.

Közelebb lépek Trubaldhoz, és a könyökömmel oldalba bököm, majd alig hallhatóan mondok neki valamit:

Mikor látom az őrt és az idegent, csak felnézek, hogy ki ez az idegen, aki a kultistához jött látogatóba.

- Fogd be a szádat vagy beletaposok. Azt akarod, hogy leleplezzenek te pojáca? Maradjatok csöndben és mindenkit kiszabadítok.

Felállok és az idegen felé fordulok.
Te meg ki vagy? Morgom neki morcosan, bár szívem mélyén örülök, hogy valaki kiszabadít.

Megvakarom az állam, a másik kezemmel megmarkolom a tőrt. - Közben azért elkezdhetnél mesélni, mi a rosseb folyik.
This message was last edited by the player at 13:18, Fri 08 Jan 2010.

Piers értetlenül méregeti az ismeretlent, miközben feláll és a padlóra hajítja a bádogbögrét.
- A Tó Úrnőjének küldötte ki más... bár az Úrnő kissé szakadt külsővel áldott meg mit ne mondjak...

- Az én nevem nem számít. Aki küldött azét meg nem tudom. Elég pénzt kapok azért, hogy itt legyek ne félj, nem a jó szivemnek köszönhető, hogy megmentelek titeket. A felszerelésetek az egyel fentebbi emeleten van. A börtönőr kulcsa nyitja, mindjárt kinyitom ezt a zárat és akkor kiszabadíthatjátok a többieket is. A börtönőrnél lévő összes pénz az enyém! A fegyverei a tietek lehet amíg a felső részhez nem érünk. Átvertem egy Ulrich papot és ezt az őrt. A pap lehet nemsokára visszatér, hogy megnézze valóban csak megalázni jöttem-e azt a férgetbiccent a szabotőr felé.Amint kinyitom a zárat legyetek készenlétben az ajtónál mert lehet, hogy le fog jönni

Piersre morgok.

Piers te megint csak ábrándozol.


Majd ismét az idegen felé fordulok.

Szóval ki vagy idegen? És miért engedsz ki minket?

Mikor kiengedett kilépek a cellából, majd odamegyek a kultistához és mondom az idegennek.

Nyisd ki ennek a féregnek az ajtaját. Ezzel oda is lépek a kultista ajtajához.
This message was last edited by the player at 13:19, Fri 08 Jan 2010.

Felixnek végre sikerül Gimék cellájához kulcsot találni. Kattan a zár és nyikordulva nyílik az ajtó. Gim rögtön a szabotőr cellájához lép.

- Ne ne ne! -hátrál el ijedten a kultista.- Inkább hagyd bezárva inkább hagyd bezárva!

- Nyikolka szjabadok vagyunk! -öleli meg örömködve a lányt Tordimir, majd már húzza is ki a cellából.

Odaadja a törpének a kulcsot.
Azért én előbb a társaidat szabadítanám ki.
Ezt követően elveszi a börtönőrnek adott erszényt és minden egyébb értéket ami a börtönőrnél van.

- De, de, de! - kontrázok rá vicsorogva a merénylő nyivákolására.

Ugyanmár barátocskám, csak egy kis hitbeli vitáról van szó. Legalábbis te hangoztattad annyira, hogy a korcs isteneid milyen hatalmasak. Én nem kérem a törpe istenek segítségét, hogy egy nyáladzó, felismerhetetlen szarkupacot csináljak belőled. Meglátjuk segítenek-e rajtad a te isteneid.

Közben türelmetlenül toporgok a cella előtt.

Na jó, előbb a munka aztán a szórakozás. A kulcsokkal előbb Trubaldék ajtaját nyitom ki, majd Hoffer celláját.

Trubáld, Piers segítsetek Hoffernek ő is velünk jön.

Majd odalépek a kultistához.

Na akkor most már jöhet a szórakozás.

A cella hátuljában lévő szabotőr komoran Gimre néz.
- Talán nem segítenek nekem, mivel én csupán egyetlen porszem vagyok a világban akárcsak te... de úgy elsöprik minden birodalmatokat, hogy azoknak az emléke sem marad meg világunkon...

-Ha a halálsikolyára lejönnek az őrök, nagyon nagy bajban leszünk. - vetem oda a törpének, miközben késsel a kezemben várom, hogy kiengedjenek végre.

Visszacsúsztatom a tőrt a bakancsom szárába és Matthias cellájába lépek. Felrázom és a hóna alá karolok. - Jöjjön, eltűnünk innét.

- Nagyon ne örüljetek. Még ki is kell jutnunk. Fent rentgeteg pap és lovag van.

- Szóval, mi a terved? Csak akkor kapsz fizetséget, ha biztonságba kerültünk, nem?

A földön heverő börtönőrhöz lépek és megnézem van-e nála dobásra alkalmas tőr.

Ha végre kinyitottam az ajtókat és a kultistáét is, akkor miközben vigyorogva belépek hozzá annyit mondok.

Ne foglalkozzunk a holnappal, élvezzük ki a pillanatot! Ezzel elkezdek röhögni.

Majd ököllel elkezdem csépelni, időközönként a fejét a falba verem, eltöröm majdnem az összes bordáját és közben reménykedek, hogy minél később veszíti el az eszméletét.

Trubald felé.
- Oh ne félj. Én már megkaptam a fizetségem. Ami a kijutást illeti az egyel fentebbi szinten vannak a felszereléseitek. Amíg ti azzal bajlódtok én szépen kisétálok és majd kint találkozunk. Most már szabadok vagytok. Feleslegesen nincs kedvem harcba keveredni. A kijutás a ti feladatotok.

A börtönőrnél már nincs semmi, Felix kipakolta.

Trubald kinyitja a kulccsal a cellát majd Hofferét is. A férfi borzalmasan össze van verve, súlyos sérülései is lehetnek. Éppen hogy csak magához tér pár pillanatra.

- Sigmar... te...templo...mába... kell...me...mennünk... a...zonnal... -majd megint elájul.

Gim kinyitja a szabotőr celláját. Perverz élvezettel kezdi csépelni a szerencsétlen férfit, annak törnek a csontjai, fröcsög a vére. Pillanatok alatt elveszti az eszméletét, majd nemsokára megreped a koponyája és feltehetően életét is veszti.

Gim felé:
- Most már visszaadhatod a kulcsot. A fenti ajtó zárva van. Még azt is ki kell nyitni. Próbáljatok meg csendben maradni.

Megpróbálom óvatosan éberré pofozni a boszorkányvadászt. Ha nem sikerül, káromkodva kiszólok a többieknek, hogy segítsenek már vele. Megfogom a karjait, készen a szállításra. - Sigmar temploma... kicsit késő van már az imádkozáshoz... - zsörtölődök, de azért fejben visszaemlékszem, körülbelül milyen messze is lehet innen a templom.

Vérmocskosan kisétálok a cellából, majd a többiek képébe vigyorgok.

Úgyérzem jó nap előtt állunk. Mindig is hittem benne, ha a napot egy kis testmozgással kezdjük, akkor sokkal szebb lesz.

Ezzel megindulok a kijárat felé, de azért benézek még a többi cellába is, hogy ott kik vannak.

Miközben nézegetem a cellákat odaadom a kulcsot az idegennek.

- Szoljatok ha készen álltok és mehetünk a felszereléseitekért.
This message was last edited by the player at 13:51, Fri 08 Jan 2010.

Némán bólintok neki, jelezve, hogy készen állok.
Sosem lesz nyugtunk mától fogva.

Piers (?) segítségével kihozom Hoffert a cellájából. - Menjünk végre. Büdös van idelent.

Piers segít megfogni Hoffert és vonszolni kifele. Bár elég nehéz őt hurcolni, mivel komoly sebei vannak. Piers a sírásóra néz.
- Csak magadat érzed...

- Hát persze, a hínárszag nálad elnyom minden mást - morgom, és fogást váltok Hoffer kezén, mert észreveszem, hogy majd' kifordul a csuklója.
This message was last edited by the player at 14:02, Fri 08 Jan 2010.

Ha még van bezárt cella amiben vannak foglyok, azt kinyitom, majd elindulok a fenti bezárt ajtó felé, hogy azt is kinyissam.

A többi cellában csak sötét üresség fogadja az érdeklődőket...

- Nya de ki bízott meg? -értetlenkedik tovább Tordimir, kérdését Felixnek címezve.
This message was last edited by the player at 14:09, Fri 08 Jan 2010.

- A nevét nem mondta meg. Félholtra volt verve és azt mondta ti mentettétek meg a lincseléstől. Valaki szarvakat rakott rá és mutánsnak kiáltották ki.

A cellazörgésre felkelek, kissé hitetlenül nézem és hallgatom az idegent, majd a többiekkel együtt kimegyek a folyosóra, készen hogy elmenjek a holmimért.

- Na, nektek mégis megérte lecsukatni magatokat - rázom a fejem keserűen, a torzkarú kislányra gondolva, akivel ki tudja, milyen borzalmakat művelt a felhergelt tömeg.

Hányan vannak fent idegen? Mi lesz a jel, amire indulhatunk?
Ezzel összecsapom a két tenyerem és sovárgó tekintettel nézek magam elé, ahogy elképzelem hány koponyát fogok fent szétzúzni puszta kézzel.

Némán szemléli az eseményeket,majd mikor kinyílik a cella ajtaja,ő is kilép a zárkából.
Én készen állok,felőlem indulhatunk,bár nem tudom hogy minek,és hova.
a második mondatot halkabban szinte csak magának mondja az orra elé.fejét lehajtja,és míg nem történik semmi a kövek közti rések bámulatos világával foglalja el magát.

Fergihez fordulok, mikor a lépcsőhöz érünk.
Ne csüggedj, ha kiírtottuk a városban a káoszhívükét és a többi förtelmet, akkor keresünk valami mágiatudort, akinek a segítségével Nei-t is vissza tudjuk hozni. Addig meg koncentrálj arra, hogy túléld.

Utána már csak várom, hogy néhány börtönőrt széttépjek.

Gim re emeli a tekintetét,és megfogja a vállát.és elmosolyodik egy kissé
Nem lenne helyes ha a bosszú hajtana előre,de segítek nektek,vagy legalábbis megpróbállak nem hátráltatni semmiben.Remélem még hasznát fogjátok venni az íjamnak,amint visszaszerzem.
majd ismét kissé elmosolyodik

Rávigyorgok Fergire.

Na meg persze remélem, hogy nagyon, de nagyon sok káoszhívő meg akar majd akadályozni minket ebben, a rengeteg hatalmasabbnál, hatalmasabb szörnyetegével és bízom benne, hogy lesz köztük egy, akivel ha megküzdök dicső halált halhatok.

A gondolatmenetem végén elkezdek röhögni.

A csapat a kulccsomóval kinyitja az őrszobába vezető rácsos ajtót. Az őrszobában nincs senki, az asztal mögötti polcokra fel van pakolva az összes felszerelésetek.

Visszadugom az övem füleibe az ásót és a csákányt, megkeresem a pajzsom, felkapom a számszeríjat is, biztos, ami biztos. A skavenérmét nem találom sehol...
- Érdekes lesz ez a kimenetel - morgok, miközben pajzsostul próbálom megfogni Hoffer kezeit, hogy vihessem.

Hátamra kanyarítom a hátizsákon, övembe tűzöm a fegyvereim, majd pedig mesés kétkezes csatabárdommal a kezemben megindulok kifelé az őrszobáról.

Visszaveszem a felszereléseimet. A dobókéseimből kettőt az övemre teszem, a harmadikat vissza a kabátujjamban. Míg a többiek elkészülnek felhúzom a számszeríjamat és ráhelyezek egy vesszőt a szerkezetre. Utána még körbenézek, nem-e találok más egyéb fegyvereket, majd ha mindenki kész, a sor végén én is elindulok.

Összeszedem a cuccaimat és újratöltöm a számszerijamat.
Jobb lesz most hátrébb maradnie.
Ha elkészültem, beállok a sor közepére.

Gim felé.
- Gyere vissza. Egyedül nem sok esélyed lesz. Előszőr próbáljunk meg kiosonni. Ha nem csak akkor harcoljunk. A fenti szint teli van Ulrich papokkal és lovagokkal. Esetleg megpróbálhatnánk lecsalni pár papot és az ő ruhájukban kimenekülni?
This message was last edited by the player at 11:30, Sat 09 Jan 2010.

Megdöbbenve fordulok az idegen felé!

Hööö!
Mit vartyogsz, te ember? Méghogy én osonjak, papi csuhába öltözve? Ha nem most szabadítottál volna ki minket, akkor már ezért az ötletedért beverném az orrod.
Akinek nem tetszik, hogy Groni fia Gim kisétál ebből a kócerájból annak fejét veszem, vagy ha szerencsém lesz találok egy méltó ellenfelet, aki dicső halálban részesít!

Ezzel megindulok az ajtó felé, boldogan fütyürészve.

Gim kisétál a templomba a lépcsőn keresztül.

Visszafordulok, majd szólok a többieknek.

Tiszta a terep, gyertek.

Majd ismét felmegyek a lépcsőn és kisétálok a templomból.

Végig gyanakodva figyelem az idegent. Megtartom a 3 lépés távolságot.
Visszaveszem a felszerelésemet, és eligazgatom a ruháimat.
Természetesen egy mocskos pincébe kellett lerángatniuk. Most tisztíthatom a ruhámat...

Piersszel felráncigálom a lépcsőn jobb napokat látott erdei megmentőnk holtsúlyát.
This message was last edited by the player at 16:28, Sat 09 Jan 2010.

A csapat kiér a templomba. Alapvetően senki rájuk nem hederít, de azért, most, hogy egy sebesült, ájult férfit hurcolnak sok szem rájuk szegeződik.

Egy rosszalló tekintetű pap lép oda hozzájuk.
- Maguk meg mit csinálnak itt?

- A pajtást helybenhagyta valami rabló az éjjel - felelem rosszalló fejcsóválással. - Az egyik pap azt mondta, vigyük inkább Sigmar templomába...
This message was last edited by the player at 16:42, Sat 09 Jan 2010.

- Betörtek a templomba?!

- Ömm... miért törtünk volna be egy félhalottal? Atyám, talán maga is megteszi, nem kötözné be a sebeit? Aztán itt se vagyunk. Mondták, hogy sok a dolguk, de Sigmar temploma olyan messze van.

Visszavesz a cuccait,táskáját a hátára kanyarítja,íját felajza,és átveti a vállán,lándzsáját a kezébe markolja,és mint valami egyszerű bottal megindul a többiek után ki a templomból.

- Rendben hozzák! -mondja a pap és elsiet egy alkóvba a főterem oldalánál. Ott ágyak vannak kialakítva. Odafektetitek Hoffert és a pap nekilát ellátni őt.

Halkan kifújom a levegőt. Azt se tudom, mit csinálok. Sürgősen másra kell hagynom a beszédet. Körülnézek, ki van látótávolságban.

Meglátom Trubald arcát a kissé árulkodó izzadságcseppet, igy odasomfordálok a mutatványoshoz, megbököm a könyökömmel, majd odasúgom neki.
Te, szegény ember kivan már a sok hazugságtóle. Igazán segithetnél neki, te úgyis olyan jókat mesélsze. Folytathatnád most talán a papoknále.

Rosszalló tekintet vetek a törpére, de azért bólintok.
Még szerencse, hogy a pap nem hallotta meg amit mond.
Elindulok az ágyakhoz, közben úgy igazítom a ruhám, hogy ne látszódjanak a sebek, és kihúzom magam, hogy a sérülésnem ne legyen nyoma. Halkan felszisszenek a fájdalomtól, de erőt veszek magamon. Majd odalépek az ágyon fekvő Mathiashoz, és az atyához szólok:
-Köszönjük atyám, hogy szánt rá egy keveset az idejéből.
Reménykedjünk benne, hogy nem akarja majd mindenáron itt marasztalni egy éjszakára. És abban is, hogy közben senki sem tér vissza, azok közül, akik tudják, hogy kik vagyunk. Gyorsan el kell mennünk innen.

- Még nem végeztem -mondja a pap.- Ez az ember rengeteg ápolásra szorul, nagyon komolyan helyben hagyták.

-Értem, atyám. - válaszolok neki aggodalmas tekintettel - Mit gondol, fel fog épülni?

- Nagyon erős szervezete van! -mondja.- Meg fog gyógyulni, de még napokat kell pihennie... lefertőtlenítem és bekötöm a sebeimet.

Mikor beérek a templomba, körülnézek. Majd nagyot dobbantok a lábammal, és fennhangon így szólok:
Itt lenne az emlúlt napok felfordulásának az oka? Hol van a pap?

Egy féltucat pap néz rá az újonnan érkezőre és kissé értelmetlenül néznek össze.

Tisztelettudóan bólintok az atyának, ezzel kifejezve a köszönetemet. Majd a balhézó illetőre nézek, de csak egy pillantás erejéig. Utána visszafordulok az ágyhoz.
Remek, valami idióta nemes elkezdi nekünk itt felverni a port. A fél templom ide fog csődülni, ha valaki felismer minket, végünk.

Már a fél város arról beszél, hogy idegenek járkálnak a városban. És véletlenül pont ide kötöttem ki az útmutatások során.
Oldalra fordítom a fejem, és jól megnézem magamnak az ácsorgó embereket.
Ezek lennének azok?!
Hát remélem többet tudnak, mint amennyi külsőre látszik. De a törpével legalább valami hasznosat is csináltathatnék.

Az egyik pap közellép a nemeshez és csendre inti.
- Kérem ne kiabáljon! Igen ők azok a hősök akik visszahozták a bronzkoponyát és segítették Middenheim városát több alkalommal is.
This message was last edited by the GM at 19:06, Sat 09 Jan 2010.

Az egyik kezemmel ellenőrzöm, hogy a dobókésem a helyén van-e a kabátujjamban, majd a férfi felé fordulok.
Ha erről nem jönnek rá az őrök, hogy kiszabadultunk, semmiről. De elkapnak minket, elvágom a torkát.

Gyorsan a férfihoz lépek.
- Nem hiszem hogy minket keres kedves Uram, de ha elmondja mit szeretne esetleg segíthetek. - mondom halkan, miközben egy csendes sarok felé invitálom a jövevényt.

Hmm, tehát a főpap magánakciójáról senki más nem tud, csak a börtönőr és a lovagjai. A tenyeremet dörzsölgetve várom, mi sül ki a sérült Hoffer, a puccos idegen és a papok összekuszálta helyzetből.

Hmm, úgy tűnik, téves információkhoz jutottam. Mondom mostmár rendes hangsúllyal, közben végigmérem az előttem álló nőt. Előfordul. Ennek ellenére itt az ideje végre pontot tenni az összevisszaságok végére.

Akkor jöjjön és beszélgessünk. - intem ismét félre, ahol papok nem hallhatnak minket.
Küzdök hogy mosolyomat ne engedjem vicsorba torzulni.

Odalépek a paphoz, aki hoffert foltozza össze.

Atyám mostmár mennünk kell, úgyhogy jó lenne ha talpra állítaná a társamat, hogy ne kelljen cipelni. Tökös egy legény ez, és arra nincs időnk, hogy napokig itt fetrengjen.

Közben rásandítok az idegenre, majd odamegyek hozzá.

Te meg ki fia borja vagy és mit akarsz?

Morgom neki morcosan, miközben hatalmas csatabárdomat hanyag mozdulattal a vállamra vetem.

A pap bólint és segít talpraállítani a magához térő Matthiast.

Ő aggódó szemekkel pillant rátok.
- Mennünk kell!

Köszönjük atyám a segítségét!

Ezzel megindulok kifelé, hacsak a nagyszájú nemes nem akar valamit mondani.

-Örülünk, hogy jobban vagy. - szólok Matthias felé, majd újból az atyához fordulok - Köszönjük a segítségét, atyám.
Odamegyek én is a nemeshez. Türelmetlen és dühös tekinteteket vetek rá, siettetve, hogy mihamarabb kezdje a mondandóját.

Megvárom amíg a többiek már majdnem kiértek, majd odalépek az előttem álló ficsúrhoz..
 - Azthiszem mégsem én válaszolok a kérdéseidre. - mondom erőltetett nyájassággal.
- De igazán remélem, hogy megtalálod akiket keresel. -
Majd nagy fekete köpönyegemet összehúzva, annak csuklyáját felvéve, a többiek után sietek.

- Most már megállsz a lábadon? - nyúlok Matthias válla felé, majd odasúgom neki: - Még nem vagyunk biztonságban, kövess minket.

Elindulok kifele. A csapattal maradok, de próbálok minnél előbb kikerülni a templomból, feltérképezni, milyen a kinti hangulat. Nem ismerem a benti szokásokat, de ha őrségváltás van vagy eljött az ebéd/vacsora/uzsonnal elnézve a börtönőr állapotát ezt egy nap igen gyakran ismételgeti ideje akkor igen nagy bajba keveredhetünk.

Elindulok a többiek után, néhány lépéssel lemaradva.
Mi dolgotok van, ami annyira fontos, hogy magyarázatot kéne adnotok, hogy az elmúlt napokban mit csináltatok? - majd lassabban hozzáteszem: - Vagy a rossz lelkiismeretek miatt siettek annyira?
Figyelem, milyen reakciót vált ki belőlük a kérdésem.
Kizárt dolog, hogy ne ez a díszes társaság okozta volna az emlúlt napok zavargásait.

Ki a tököm ez a ficsúr?
Felé fordulok, de nem állok meg. - Nem hallottad? Hősök vagyunk meg minden. A kérdés az, te miért követsz?

Hősök? Te inkább bajkeverőnek tűnsz. - majd széttárom a karomat - És épp itt lenne az ideje, hogy valaki rendet tegyen ebben a városban. Ha csak egyszer is rájövök, hogy ti vagytok a dolgok hátterében...
Ez nagy fogás lehet, akár még a város élére is kinevezhetnek
Közben végig szúrós szemmel, feltűnően nézem az előttem haladókat.

- Matthias Hoffer vagyok! -nyújt kezet a férfinak.- Az Ordo Fidelis tagja, boszorkányvadász... -vár egy pillanatot, hogy a mondottak leülepedjenek a nemesben.- Ezek az emberek valóban hősök, egy démoni ereklyét juttattak vissza a Káosz karmai közül. Ha kell maga adom rá a szavamat. Nincs szükségük megfigyelésre, azonban ha maga elkötelezett Sigmarita akkor velünk tarthat, minden hasznos kézre szükségünk van most, mikor sok forog kockán. -majd sietősebbre veszi a lépteit.

- Ha csak bűnbakokat akarsz, kövesd az ordító tömeget, biztos találnak megint egy gyereket, akinek rosszul áll a szeme - vetem oda neki. - Ha véget akarsz vetni a káosznak, jobb, ha hagyod, hogy menjünk a dolgunkra.
A "dolgunk"?! Az rendben van, hogy tisztázni kéne a nevünket a főpapnál, de ahogy most állnak a dolgok, talán okosabb, és biztosan könnyebb is volna elmenekülni a városból és soha vissza nem jönni.

Megálok és szúrós tekintettel nézek az idegenre.
- Na ide figyelj. Két választásod van. Békén hagysz minket vagy pedig egy sikátorban fogsz ébredni ruha és fogak nélkül azt kérdezve magadtól: -Te jó ég miért van eltörve mind a két kezem?

Tetszik a szabadítónk modora.

A nemesnek csak annyit mondok foghegyről.

Ha továbbra is piszkálsz minket, akkor lecsapom a fejed. Szóval inkább fog be és hagyj minket.

- Hmm... egy nemes segítsége sokszor, ajtókat nyithat meg -mondja Matthias jelentőségteljesen társainak.

Egy nagy levegő után, Trubaldhoz hajolok és suttogni kezdek.
- Hol szálltatok meg? -
- Én azt javasolnám hogy rejtőzzünk el valahol a város szélén valami fogadófélében.
Mindannyian több sebből vérzünk. -
- Még ő is. - biccentek Gim felé.
- A belvárosi fogadók túl veszélyesek most. -
- És nemes vagy sem, erről a ficsúrról sem ártana megtudni mit akar. Vagy ha azt nem, hát megszabadulni tőle. - mondom halkan.

Mathiasnak csak annyit mondok. Egyenlőre egy zsák bolhát többre értékelnék, mint ezt a két lábon járó pökhendiséget, bár lehet Nicel majd jól kijönnek...

Majd megvonom a vállam.

De most igyekezzünk a templomba, még dolgunk van...

Elégedet vigyor jelenik meg a képemen.

Jó pár koponyát be kell zúznunk még ma.

Zena erőlködését látva szinte meghatottan elvigyorodom. Lüke boszorkány, de legalább szokni fogja a hullaszagot mellettem.
- Én is aludnék egy hetet most, de elég feltűnő társaság vagyunk, Liebnitz könnyen a nyomunkra bukkanhatna bármelyik fogadóban. Esetleg... pihenhetünk a kiirtott skavenfészekben a csatornában - vonok vállat. Eegen, az biztos hely. Majd Hofferre nézek. - Hé, boszorkányvadász, félájultan beszéltél valami könyvről, meg Bauerről, meg Sigmar templomáról. Miről van szó?

- Azonnal oda kell mennünk! Werner Stolz majd elmond mindent... nagy a baj...

- Werner Sto...? - Zavartan megrázom a fejem, és a csapathoz verődött újoncok felé biccentek. - Kezd kicsúszni a fejemből a sok új név meg arc. Most gyakorlatilag szökevények vagyunk, nem kellene nyilvánosan villognunk. Arról nem is beszélve, hogy alig állunk a lábunkon.

Szerintem meg menjünk csak Trubald. Vigyorgok rá. Voltál már sokkal rosszabb bőrben is. Ezzel röhögök egyett. Werner Stolz remélem ad majd valami izgalmas feladatot, mert már kezdem halálra unni magam. Ezzel ásítok egy hatalmasat.

A nemessel nem törődök, épp elég paranoiás van a csapatban akik majd figyelnek rá, meg épp elég van már olyanokból is, akik szerint nagyobb az arcuk mint valójában.
A fogadó semmivel sem tűnik jobb helynek mint egy templome. És az utóbbinak legalább vastagabb fala vane. És ha szerencsénk van, lesz annyi időnk, hogy az ottani papok a mi sebeinket is ellássák némilege.

- Mért, voltam én jó bőrben valaha is? - mosolygok fáradtan. - Jól van, menjünk már akárhová, messzire a templomtömlöctől.
This message was last edited by the player at 12:39, Sun 10 Jan 2010.

- A Middenheimi Sigmar templom főpapja -magyarázza Hoffer.

Nekem mindegy hová megyünk, de egy fürdő nagyon jól esne. - duzzogok.
Majd ruházatom állapotát igyekszem felmérni.

Rávigyorgok Zenára is. Kezdesz Trubald szintjére sülyedni! Majd hangosan röhögök egy jó ízüt.
De mostmár tényleg siessünk abba a Sigmar templomba.

-Akkor irány Sigmar temploma. - jelentem ki én is, majd a többiekkel együtt én is elindulok.

Már késő délutánra jár mire eléritek Sigmar templomát.
Észreveszitek, hogy a főbejárat előtt egy hatalmas tömeg gyűlt össze, vadul dörömbölnek a főajtón.
A templom előtt egy karót és egy máglyát barkácsoltak, még a környező boltok is ki lettek fosztva a megfelelő anyagokért.
A levegőt üvöltések töltik meg:

- ÉGESSÉK MEG AZ ERETNEKET!

- ADJÁK ÁT!

Néhány városőr próbálja fenntartani a rendet, de nem sok esélyük van a hatalmas tömeggel szemben, alig tudnak tenni valamit.

- Bauer volna az az eretnek, Matthias? - ráncolom a homlokom. - A jónép téged is eretneknek gondol, vagy egyelőre biztonságban vagyunk?
This message was last edited by the player at 13:07, Sun 10 Jan 2010.

Mathias tudsz valami hátsó bejáratot, vagy át kell vágnunk magunkat rajtuk?

Ezzel lelkesen összecsapom a két tenyerem.

A tömeget látva a csuklyát még szorosabbra húzom.
Csöbörből vödörbe....
 - A tömegen átvágni őrültség volna. - mondom Gimnek
Mondjuk ezt pont jónak mondom...
- És még ha bejutnánk is, nem biztos hogy a legbiztonságosabb most a dühöngő tömeg másik oldalán lenne... - ingatom a fejem.

Szerintem meg kifejezetten izgalmas lenne. Kár hogy nincsenek normális fegyvereik, úgy még mókásabb lenne...

Röhögök.

Fúúú, de szomjas vagyok és elfogyott a piám, van valakinél valami finom? Mondjuk egy vödör tömény?

Ezzel várakozva nézek a társaimra.

- De csak ha megígéred, hogy nem csapsz agyon senkit fölöslegesen. - Sóhajtva előveszem a maradék fél palack pálinkámat.
This message was last edited by the player at 14:48, Sun 10 Jan 2010.

Gim felé cinikusan:
- Jaj a 2 vödör pálinkát amit neked hoztam, pont ott hagytam a cellában...
Normál hangon:
- Viszont, ha mindenáron verekedni akarsz, akkor, legalább előtte kérd meg azt a pár balek városőrt akik ott szenvednek, hogy nincs-e szükségük tömegoszlató segítségre. Te kiéled magad és talán még jutalmat is kapunk érte.

A tömeg rossz ötlete. Másfelől vagy sehogye.

- Pontosan - bólintok Gloern felé.
- Ha te meg akrod öletni magad, az a te dolgod. De előbb szólj hogy elég messze kerülhessek tőled. - mondom az őrült törpnek.
- Én inkább végérejutnék ennek az egész káoszosdinak, mint kinyirassam magam pár parasztal pusztán a szórakozás kedvéért. -
- Azthiszem inkább megpróbálok másik bejáratot találni ha barátunk itt nem tud segíteni. -mutatok Matthiasra

-Megpróbálhatom megtudni, hogy mi folyik itt. Nem hinném, hogy megtámadna bárki is, hogyha a nyugodtabb részeken valakitől megkérdezném. - vetem fel a lehetőséget a többieknek.

Bólintok Fleron felvetésére. - Ne felejts el félőrülten dühösnek látszani.

-Nem kell féltened. - felelek Trubaldnak, egy bólintás közepette, majd elindulok, elvegyülnek a tömegbe.
This message was last edited by the player at 15:29, Sun 10 Jan 2010.

Trubaldra nézek. Najó várok egy kicsit, ezzel el is veszem tőle a piát és egy hajtásra megiszom a fél üveg pálinkát.

Hmmm... Már igencsak szomjas voltam, köszönöm Trubald.

Majd az idegenhez fordulok. A cinikus megjegyzéseid helyett pedig inkább bemutatkozhatnál. Egyáltalán mit keresel még itt, nem az volt a megbízásod, hogy kijutass minket? Vagy azért is fizettek, hogy rajtunk próbáld meg élezni a nyelved, mert akkor hamar kitépem.

Majd Mathiashoz fordulok.

Szóval tudsz hátsó bejáratot?

- A nevem Felix. A feladatom pedig az, hogy segítselek titeket. Hamár a nyelveknél és az élességnél tartunk? Neked melyik az élesebb? A nyelved vagy a baltád? Vagy ezt a fegyvert nem is harcra csak borotválkozásra használod. Fura ez egy törptől. Vagy lehet, hogy nem is te hordozod a baltádat, hanem a balta hordoz téged?

Remek. Amíg Fleron tudakolózik, Matthiasnak pedig megered a nyelve, addig se maradunk szórakozás nélkül. Az üres palackot lóbálva nekidőlök egy falnak és lapos szemekkel nézem a törpét és a kalapos jövevényt.

Groni fia Gim vagyok, ha ennyire kiváncsi vagy a csatabárdom élére, akkor ha gondolod megborotvállak vele.

Ezzel egy hanyag és könnyed mozdulattal meglendítem Félix felé.

Kitérek a csapás elől ha tudok.

Nem támadó célzattal lendítettem meg, ezért alapból sem éri el a bárdom éle.

Fleron elvegyül a tömegben és kérdezősködik.

Matthias csak megforgatja a szemét a kakaskodás láttán majd felétek fordul.
- Van egy hátsó bejárat. A mutatványos barátotok jön vagy nem?

Szól valaki neki, vagy én hozzam ki a tömegből?

Követi a többieket,és próbálja a nem is olyan rég történteket elfeledni,vagy ha az nem is fog sohasem menni,legalább igyekszik feldolgozni a dolgokat,és próbál valamit kitalálni,hogy hogy lenne könnyebb most egyedül,mi lenne az okosabb.A bosszú nem helyes,és nem is lesz tőle jobb.De ha már belecsöppent ezekbe a feladatokba,megpróbálja majd hasznossá tenni magát,és előrébb mozdítani a küldetést.ha már azért hagyták el fajtársaival az imádott otthonukat,hogy a káosz elleni harcokban ajánlják fel íjaikat,és tudásukat az embereknek,és törpéknek,akkor ezt kell tennie.
tovább kell lépnem,ha ez talán sohasem fog menni
Egyenlőre a csapattársai igen jó műsort adnak,amivel elszórakoztatja magát,és talán kevesebbet is gondol Neire.nem is lenne méltó ez a helyzet a múltba révedéshez.Talán majd csak újra Athel Loren hatalmas fái alatt leli meg ismét békéjét.de addig más feladat vár rá,és íjára.

- Gyertek! -mondja Matthias és int a mutatványosnak is.- Erre! -majd elindul a templom melletti sikátorok kuszaságában.

Mikor látom Matthias intését, elindulok feléjük, lassan, normális menettempóban.
-Semmi érdemleges. - jegyzem meg halkan - Csak azt mondogatják, hogy egy káoszhívő van bent, de a nevét, vagy, hogy kicsoda az illető, senki se tudja.
Majd követem Matthiast.

Követem Matthiast.
- Remélem erről a bejáratról nem sokan tudnak. És nekünk is úgy kell bejutnunk hogy azt senki se lássa. Elég egy a feldühödött csőcselékből és Sigmar temploma sem biztonságos hely többé. - mondom. Érzem ahogy kiráz a hideg mikor visszagondolok a néhány órája történtekre.
Nem mintha most az volna, a lincselésre vágyó parasztokkal az ajtaja előtt.

A tömegnek már az eszét is elvették a történtek. Ha már Sigmar papjaiban sem bíznak, hogy felismerik és megbüntetik az eretnekeket, ott nagy a baj. Innen már nem nagy lépés az a pont, ahol magukat a papokat kiáltják ki eretneknek, és lerombolják a templomot. A nyelvem hegyére csöpögtetem a maradék itókát, leteszem a palackot a fal tövébe, és követem a díszes társaságot.

Követem a többieket önfeledten.

Matthias egy csomó sikátoron vezet keresztül titeket, végül az egyik jellegtelen sikátorban egy rejtekajtóhoz siet.

A rejtekajtót két felfegyverzett Sigmar pap őrzi, akik ahogy meglátják a csapatot fegyverükhöz nyúlnak, de felismerve a boszorkányvadászt nem tesznek semmit.

- Siessetek! -mondja Matthias majd beterel titeket a hátsó ajtón.

A templő egyik hátulsó, hosszúkás felkészítőtermébe érkeztek. Félhomány uralkodik itt, márványoszlopok tartják a szoba mennyezetét. Odabent papi ruhák, kegytárgyak vannak körben. Néhány asztal és szék, az asztalokon élelem, körben néhány ideges pap. És egy ismerős arc.

- Matthias, Sigmar áldjon meg, hogy sikerült visszatérned! -mondja Ulrich Fischer az Ordo Fidelis orvosa és kínzómestere, majd a sebesült férfit az egyik székre ülteti le. - Gyertek gyertek ti is! -mondja a csapatnak.- Ellátom mindannyiotok sebét és utána a Főpap elé járulunk. Nagyon rossz a helyzet, sokkal roszabb mint elsőre gondoltuk volna...

- Tiszteletem - mormogom, de figyelmemet máris eltereli az étel. Csak egy percet várjatok, mielőtt tömlöcbe vettek vagy máglyahalálra ítéltek ti is... éhes vagyok. Latolgatni kezdem magamban, illő-e most azonnal rávetni magam az ételre.

Mintha csak látná Trubald szemében csillogó vágyat Fischer az asztal felé int.
- Egyetek van bőséggel! Csak sorban és sietve! Nincs sok időnk, mindenki sebeit látni akarom!

- Kit akar a csőcselék? Most kit kiáltottak ki eretneknek? - kérdem a minket megszólító férfitől.

Megpróbálok szemből bejutni a templomba.
Utat, utat kérek!
Megpróbálok a városőrökhöz közel férkőzni, hogy kifaggathassam őket néhány dologról.

- Az Ordo Fidelist madam... minket... -mondja Fischer, miközben elkezdi ellátni Zena sebeit.

- Ugye ez az étel nem a délnyugati raktárakból való gabonából készült? - kérdezem kissé komolytalanul, és már fel is kapok egy-egy (mit is? :D) az asztalról mindkét kezemmel.

belépve a rejtekajtón,körbetekint.
Mi történt?mit ért ez alatt,hogy roszabb a helyzet,mint várták?

A tömeg őrjöng és nem törődik a nemessel legkevésbé sem, avárosőrök őt is ugyanúgy próbálják távol tartani a kaputól.

Követem a társaságot.

Trubald falatozni kezd némi kenyeret és sajtot.

- A városőrség letartóztatta Bauert -magyarázza Fischer miközben Fergenthil sebeit látja el.- A kultistáknál talált eretnek könyvvel a kezében. Most be van börtönözve, ítéletre vár. A Helyettes Főpap ügynökei rajtunk ütöttek, rajtam és Matthiason... nekem sikerült megmenekülnöm de szegény Matthiast összeverték és elvitték. Itt a templomban menedékre leltem, a tömeg ezt megtudta és most az eretneket akarják...

Gyorsan letekerem a rászáradt vértől keményítettbőr-szerűvé vált vászoncsíkokat a tenyeremről, aztán enni kezdek.
- Nem értem - csámcsogok közbe. - Boszorkányvadászok vagytok, nem? A nép tiszteli a fajtátokat, és az se épp szokatlan, ha istentelen könyveket hurcolásztok.

Ez a barnavégtermek nem frissitette az oldalt az előbb vazz. :-/
Az Ulricos fickónak is benne van a kezee? Ez nem túl reményteljes ránk nézve az igaze.
Gyorsan Ulrich elé állok, hogy gyorsan túl legyek a kezelésen és én is bekaphassak egy-két falatot.

- Ez a Fehér Farkas városa kalandor! -mondja jelentőségteljesen Fischer.- Ulric városa... nem Sigmaré! -közben nekilát Gloern sebeinek.

Elkezdem tömni a fejem és ha van valamilyen szesz, azt is elég határozottan kezdem magamba dönteni.

Közben teli szájjal, két falat motyogok.

Na és mi tévök legyünk? Kinek csapjam le a fejét?

- Azt tudjátok miért tart a nép eretneknek titeket? -

Mintha egy teljes napja éheztetnének - ami igaz is - úgy kezdek el falatozni az asztalon található ételekből. Várom, hogy az én sebeim is ellátásra kerüljenek.

Betömök még egy darab sajtot, aztán kénytelen-kelletlen a fickóhoz lépek, várva a soromat, meg hogy folytassa a magyarázkodást.

Fischer ellátja a mutatványos sebeit is.
- A könyv miatt adeptus! -mondja Zenának a kirurgus.- Megtalálták Bauernél... én nem láttam magát a könyvet, de ezekszerint eretnek volta könnyedén lerítt róla...

-Köszönöm, - hálálkodok - már nagyon régóta vártam, hogy valaki összefoltozzon.
Majd folytatom az evést, közben hallgatva Fischer szavait.

- Milyen könyv? - kérdezem erdeklődve.
- Nálatok van még? -

- Nem -rázza meg a fejét Fischer.- Bauernél volt, nyilván elzárták biztonságos helyre. -majd ellátja Trubaldot.

- És pontosan mit vártok tőlünk? Liebnitzék szemében, úgy néz ki, mi is eretnekek lettünk, a káoszt már nem tudjuk megfékezni a városban... és őszintén szólva egyre kevésbé is akarom, vagy látom értelmét - közlöm vállrándítva. - Köszönöm - biccentek Fischernek a kötéseket tapogatva.
This message was last edited by the player at 18:06, Mon 11 Jan 2010.

A főpapot megfertőzte a káosz, esetleg az ereklye hatása alá került, vagy csak simán meghibbant?
Bauer, akkor most a városőrség tömlöcében van?
Hogy rendezzük a helyzetet?

Ezzel folytatom a mohó zabálást és ivást.

Kik zárták el? És hová? -
Hogyan szerzett tudomást róla a köznép? -
És ez a Bauer itt a templomban? - árasztom el kérdéseimmel a boszorkányvadászt.
This message was last edited by the player at 18:10, Mon 11 Jan 2010.

- Én egyelőre nem merek semmit mondani -kezd hozzá Gim ápolásához, meglátva a komoly égett sebeket elfintorodik.- Jujj... ezek nagyon csúnyák... Stolz megmondja mi legyen...
This message was last edited by the player at 18:09, Mon 11 Jan 2010.

Annyit mondjon meg legalább, hogy ezt a Bauert hol találom. - próbálkozom.

- Fogalmam sincs -sóhajt Fischer.- Valószínűleg a Városőrség celláiban van. -mondja, miközben lekezeli Nicolját is.

-Remek, azokban a cellákban még nem ültünk. - ironizálok halkan, miközben tovább tömöm a számat.

Höhö, legalább lesz mire visszaemlékezni!

Röhögök a kinzómester képébe.

Eszembe jut egy sötét ötlet.
- Sigmar templomának tömlöcében nem rohad egy-két kötöznivaló mocsadék? Olyanok, akikért nem volna kár? Akiket a ti ruháitokba öltöztetve át lehetne adni a tömegnek? - pillantok a sebhelyemet vakargatva Fischerről Hofferre, aztán a papokra.
This message was last edited by the player at 18:19, Mon 11 Jan 2010.

De ezesetben önök sosem lehetnének azok akik most. Hiszen halottak lennének. Ha értik mire célzok. - nézek Ulrichékra.
Ha pedig mégis kiderülne később hogy élnek, hogy megtévesztették a népet... -

- Hagyjuk ezt a főatyára! -mondja Fischer majd int nektek és elindul a templomhajó felé.

Egy főatyával már pórul jártunk, nosza, kísértsük tovább a sorsot.
Megyek a nyomában.

Fischer néhány oldalfolyosón keresztül elvezet titeket a templom főhajójába.

Látjatok, hogy a templom főajtaja meg van erősítve és jó néhány felfegyverezett pap tartja, hogy a tömeg ne tudjon betörni.

Egy férfi áll az oltárnál. Életerős kinézetű férfi, a hatvanas éveinek az elején jár. Kb. 5'8" magas és közepes termetű.


- Hoffer, Fischer -konstatálja a két boszorkányvadász jelenlétét a férfi, amint belépnek a terembe. Majd kutató tekintetét veti rátok. - Szóval ti vagytok azok, akik elhozták az ikont Middenheimbe, visszahozták a koponyát a Káosz Harcos sírhelyéről, kiirtották a Skaveneket és megoldották a város kútjainak mérgezési ügyét? Rendkívül elfoglaltak lehettetek. Neveitek? -halkan beszél, de hatalom érződik a hangjából, egyértelmű, hogy arra szokta használni, hogy az emberek figyeljenek rá.

Groni fia Gim vagyok.

Morgom oda neki.
Már kezdenek untatni ezek a folytonos bemutatkozások, tárgyalások, jobb lenne végre valami méltó ellenfelet keresni, akinek a keze által dicső halált halhatok. Talán a másik főatya helyettese megteszi, ha bebizonyosodik, hogy a káosz beszennyezte, tuti lecsapom a fejét.

Gloern Magnarsson.
válászolom neki egy enhye meghajlással.

-Fleron Merrilin, mutatványos. - majd egy szakmámhoz illő meghajlással fejezem be a mondatot.

- Trubald Altmann. - Eredeti foglalkozásomat inkább nem osztom meg a viszkető tenyerű nagyérdeművel.

- A nevem Felix Artemon. Megoldóművész.

A megoldóművészen röhögök egy jót, majd türelmetlenül toporzékolok, hogy mikor fejezi már be a sereg méretű társaság a bemutatkozást.

- Piers de Artois lovag, Brettoniából, Artois tartományból nagyúr! -csap a mellvértjére a breton.

- Ény lenni Tárgyimir Bángyárenkó, Kislev havas tájairól, ő pegyiglen a földim, Nyikolká Bákuszkij.

- Zena Zumwald - mondom miközben hátravetem a csuklyám.
 - Atyám felvilágosítana minket mi folyik itt? Miért viselkednek az emberek őrültek módjára az egész városban? - kérdezem.

Miután Fergenthil is bemutatkozik, a főatya végignéz rajtatok.

- Nos hát... a dolgok még serényebbek lesznek... Egy Sigmarita boszorkányvadász bírósági tárgyalása -akit a Káosszal való szövetkezéssel gyanúsítanak-, remek lehetőség Ulrich egyházának, hogy bemocskoljon minket és ahogy Liebnitzet ismerem, a legtöbbet próbálja majd kihozni belőle. A jelenlegi feszült helyzetben, most, hogy a mutáns zendüléssel pánik alakult ki, az emberek egy bűnbakot fognak keresni... akire kezet emelhetnek, nem árnyas híreszteléseket a sötétben mérget szóró alakokról. - Hoffer komoran bólint.

És mit kívánsz tőlünk?

Khm. Elmondta valaki az Ulricos papnak hol találtuk meg a kultisták fészkéte? Ha emlékezetem nem csal túlságosan, mi konkrétumot nem mondtunk rólae. De a városőröktől megtudhatják hol kaptak el minkete.

- Bauert megégetik biztosan, hogyha nem mentjük meg! -mondja Matthias.

- Tanúskodnunk kellene mellette? - fut át rajtam a rémület. - Vagy... csak kimenteni a börtönből?

-Egyszer megmentettétek az életünket. - fordulok Matthias felé - Úgy érzem, hogy meg kell próbálnunk.

Fleronra nézek kikerekedett szemekkel.

Ezt meg hogy érted, hogy megmentették az életünk?

Kérdem iszonyú morcosan és mérgesen.

- Szóval nálatok ez minden napos, hogy meg kell menteni az életeteket...
megint jó helyre keveredtem...

Úgy érti, minket megmentettek, Te meg sajnálatodra túlélted velünk együtte.
nyugtatom Gimet.

Sóhajtva pillantok Gim felé.
-Ugyan már törp uram, a te nevedben eszem ágában sem volt beszélni. - fordulok mostmár felé -Csak utaltam rá, hogy az a harminc fős bestiacsapat nem egy halálos áldozatot szedett volna, ha nem érkeznek meg.
This message was last edited by the player at 20:35, Mon 11 Jan 2010.

Arra akarsz célozni, hogy ha nem jöttek volna meg a boszorkányvadászok, akkor lett volna esélyünk hősi halált halni?

Gim felé.
- Miért akarsz te minden áron hősi halált halni?

Neked lett volna esélyede. Számomra nem lett volna annyira hősiese. Én még ráérek meghalni kicsit késpbb ise. Mondjuk valamely ősi törp erőd visszavételénéle.
folytatom a csillapitást.

- ELÉG! -visszhangzik a terem.- Nem csak az ő élete az egyetlen amely veszélyben van! -pillant előbb Matthiasra majd mindannyiótokra.- Szóval ha bármi heroikusra gondoltok amivel megmenthetitek őt a tárgyalás megkezdése előtt, akkor azt jobb ha kiveritek a fejetekből! Ez mindannyiótokra igaz! -egy figyelmeztető pillantással mér végig mindannyiótokat.
- Nem... nem fognak megállni Bauernél -folytatja.- Mert ha ő bűnős, akkor az egész Ordo Fidelis az. És akkor, az a tömeg odakint, immár a városőrséggel egyetemben követelni fogja, hogy téged Matthias és Fischert is átadjam. És ha továbbra is védelmet biztosítok nektek, Schultzmann parancsnok utasítása ellenére -aki a Gráf távollétében az ő teljes hatókörét ellátja, ne feledjük- Liebnitz csak örülni fog, hogy bedobhatja a megmaradt Teutogenjeit a forrongó sütőbe, azzal az álcával, hogy ő csupán a törvényt tartja fent. A fülünk körül fogják lebontani a templomot, majd felakasztani vagy felégetni minket.- a padlóra mered.

-Hősi halál lett volna, többszörös túlerőben lelni halált, ebben igazad va... - ahogy a főpap elordítja magát, elhallgatok.

- Nekem semmi hősi nem lett volna abban, ha beletipornak a fa gyökereibe már amúgyis félholtan - vonom össze a szemöldököm. - Ahogy biztosan Hoffer uram se úgy képzelte a fűbe harapást, hogy egy tömlöcben vérzik el - küldök egy kérdő pillantást a boszorkányvadászra, akit még mindig érzek a vállamban.

...n, de inkább maradok életben, hogy elmesélhessem a történetet. - fejezem be nagyon halkan, szinte alig hallhatóan, miután a pap befejezte a beszédet. Majd távolabb megyek Gimtől, reménykedve, hogy nem folytatja a szópárbajt.

Trollölőe. Egy olyan klán amibe bár önként csatlakozik az illető, de nem azért mert az volt minden vágyae. súgom Felixnek miután az atya abbahagyta.

Gyorsan elhallgatok. - Atyám, nincs a tömlöcükben néhány lator, akiket Hofferéknek megnevezve kiadhatunk Liebnitznek? Olyan egészen nagy latrok? Amolyan gyerekekre csábuló, családjukat kiirtó, csáposodásnak indult rabok? - hozom fel az iménti ötletet, készen rá, hogy le lesz rivallva a sipkám.

Először ez, hogy lehet, hogy sikerült volna hősi halált halnom végre, miközben egy káosz ereklyét mentünk a bestiáktól, aztán meg az, hogy nem tehetünk semmi heroikusat, hogy megmentsük a boszorkányvadászt.

Megcsóválom a fejem.

Akkor minek vagyunk itt? Ülünk majd mint ürgék a lyukukban?

- NEM! NEM NEM NEM! Ismerik az Ordo Fidelis tagjait! És nem fogunk tétlenül ülni! Mert ha ezt hagyjuk, mindez csak a kezdet lenne! Szerte Middenlandon és a Birodalom északi részén ezen templom eleste egy jel volna az ulrikitáknak, hogy megtámadják Sigmarita szomszédjukat és befessék őket a Káoszhívők bélyegével! A Császárnak és a Nagy Theogonistáknak erre válaszolniuk kellene... és a polgárháború elkerülhetetlen lenne! Archaon széttöredezett hordáival amelyek még mindig a környéken pásztáznak, ez egy nagyon veszélyes hiba volna. Biztos, hogy kihasználnák a helyzetünket és akkor már semmi nem állíthatná meg azt, hogy a Birodalom is Kislev sorsára jusson. És akkor már mi reménye van az egész Óvilágnak? -megáll egy pillanatra, hogy a szavainak a jelentősége leülepedjen.

- Ha ennyire kilátástalan a helyzetünk akkor miért nem használjuk ki a városban uralkodó káoszt és lépünk le, minnél gyorsabban?

Ehh... beszari alak. Köpök egyet.

Még mindig nem hallottam a megoldást, csak a problémát atyám.

-Úgy mi tévők legyünk? - kérdezem, remélve, hogy most nem a mi ötleteinket fogja újból szidalmazni, hanem fel is vet valamit a főatya.

- A franc tudta, hogy ilyen a helyzet a két egyház között - motyogom magam elé, és kezem önkéntelenül a pörölymedálomra mozdul. Nem vagyok kifejezetten vallásos, de az utóbbi napokban épp elég káoszt láttam, hogy tudjam, van értelme az emberiség őristeneiben hinni.

- Tehát lehet, hogy valóban káoszkultusz virágzik a városban, és akiknek meg kellene védeniük tőlük, inkább ürügynek használják őket, hogy ellenségeskedést szítsanak? Vagy esetleg valaki épp ezt akarta elérni. - gondolkodom hangosan.

- Most koncentráljunk Bauer ügyére -mondja Stolz.- A tárgyalásnak le kell zajlania és Bauert fel kell, hogy mentsék. Ha nem így történik... sajnálattal ugyan, de Fischert és Matthiast át kell adnom, hogy megelőzzek komolyabb következményeket. A Nagy Theogonistáknak ezek után el kell dönteniük, hogy eretnekeknek nyilvánítják az Ordo Fidelis tagjait és beszállnak a megsemmisítésükbe, vagy melléjük állnak és polgárháborút kockáztatnak... vagy rosszabbat. Azonban nekem van egy ötletem...

Tárgyalás, tárgyalás, addig meg halálra fogjuk unni magunkat.
Egyre idegesebben toporgok.

- De hát Baueréknek nem az a nyavalyás dolguk, hogy eretnek dolgokat kobozzanak el? Azzal együtt jár, hogy náluk van egy darabig például az a könyv is, ez még nem bizonyíték semmire - súgom Zenának, hátha ő otthonosabban mozog e téren, elvégre varázstudóként "eretnekebb" a legtöbbünknél.

- Persze, de ezt ki hiszi el egy Sigmaritának a Fehér Farkas városában? Mivel boszorkányvadász, megvan az előjoga a tárgyaláshoz... elhiheted, hogy mást már azonnal karóra tűztek volna...

Szóval mi az az ötlet, ha már annyira szűkös az időnk...?

Ennek a vénembernek bagolyfülei vannak. Mindegy, legalább bizonyossá vált, hogy szart se tudok erről a városról, és Ulrich ministránsfiúit is félreismertem egy csöppet.

Néha csak kapkodja ide oda a fejét,aztán igen jót szórakozik magában a szokásos veszekedésen,aztán ő is behúzza a nyakát a ledorombolásnál,és ismét csak a nyakát forgatva néz ide oda a beszélgetés folyamán.Annyira távoli ez az ármánykodás,és ez a másik hátba szúrása stílus attól,amit ő megszokott odahaza.Még kell egy kis idő,mire megismerheti milyenek is az emberek valójában.De majd ha ez bekövetkezik, attól tart, hogy még ennél is jobban haza fog vágyni a saját földjére.
Ám most próbálja felvenni a fonalat,és megérteni mindent.

- Bebizonyítottátok, hogy nagyon leleményesek vagytok és úgy tudtok közlekedni a városban, hogy nem indítotok meg lázongást. El kell jutnotok a Kard és Buzogányig és bármiféle szektatevékenységre utaló bizonyítékot el kell hoznotok onnan. Hozzátok ide nekem, vagy, ha a Tárgyalás már elkezdődött, akkor a Katonák Terére. Emlékezzetek... a sikereteken megannyi élet múlik és talán magának a Birodalomnak a sorsa!
This message was last edited by the player at 10:08, Tue 12 Jan 2010.

Hát.gondolom megteszünk minden tőlünk telhetőt.Ha jól értem elég kevés időnk van,tehát siethetnénk.
És mégis miféle bizonyíték lenne az ami megoldaná a helyzetet?mit kéne keresnünk,hogy azért ne hozzunk el minden jelentéktelen dolgot,ha nem muszáj?

- Értelemszerűen valami olyan ami egyértelműen bizonyítja, hogy a Kard és Buzogányban szektatevékenység folyt.

Értettük atyám, akkor induljunk.

Ezzel társaimhoz fordulok.

Nézzük meg előbb a csatornahálózatról begyűjtött térképeket, vessük össze a városról begyűjtött térképekkel, ahol bejelöljük, hogy hol van az a fogadó. Majd elindulunk a csatornákban, ahol nem kell fölöslegesen a sok idióta embert leölni és talán mókázni is fogunk pár ismeretlen ismerőssel. Mikor megközelítettük a fogadót, akkor feljövünk a felszínre a fogadóban pedig kinyírunk minden kultistát és elhozzuk a fejeiket mondjuk.

Ezzel röhögök egy jót.

Jó móka lesz ez.

Szektatevékenységre a mi raktárunkban is találni bizonyitékote. Egypár halott kultista, sötét oltár és egy nagy hordó tele minden valószinűséggel torzkővele.
mondom az atyának, majd a többiek felé fordulva
Mi meg meghatározhatnánk valamiféle munkamegosztást igy a csoportban, mert ha igy folytatjuk, akkor egy egyszerű csőcselék is megöl majd a végén, Gimhez fordulva, amiben nincs semmi dicsőségese.
Amig felfogják mit akarok, előbányászom a hátizsákomból a bestiafegyverekért kapott pénzt és erszényestől Gim kezébe nyomom.
Ez meg itt az erdei kirándulásbóle.

- Találtunk egy szektás odút egy raktár alatt, atyám - lépek előre. - Még mindig tele lehet eretnekek hulláival, ott a szentségtelen oltár, meg persze egy teli hordó torzkő. Ezzel nem lehetne kezdeni valamit? - Hümmögök egyet. - Különben mi biztosítja, hogy hisznek majd nekünk, ha beállítunk valami eretnek bizonyítékkal, és nem ültetnek egyből Bauer mellé a máglyára? Elvégre megszöktünk Ulric főpapjának őrizetéből is...

Hát nem értitek, hogy azért kell a fogadót átfésülni, mert Bauer onnan hozta a könyvet?
Onnan kell bizonyítékokat gyűjteni!

Közben vigyorogva elteszem az erszényt. (Mennyi pénz?)Milyen munkamegosztásra gondolsz Gloern, hogy nállam legyen az összes pénz?

Na nézzük meg a térképeket és induljunk! A felesleges cuccunkat megőrzésre itt hagynánk atyám, mert értékesíteni akarjuk őket.

- Mindegy, honnan gyűjtünk bizonyítékot, csak azt kell mondani, hogy a fogadóban találtuk - világosítom fel Gimet, törpebecsülete rabját.

Előveszi a táskájából a csatornáról készült térképet,amit méh Ottótól kaptak,és megmutatja a többieknek,hátha azt is lehet használni valamire.
Hátha segít ez is...csak vigyázzunk rá,ezt még vissza kell még adnom...megígértük
majd kissé elkomorodik

Jellemző, hogy az emberek egyből hazudnának! Ezért burjánzik a káosz! Megyek a fogadóba és bizonyítékot gyűjtök, akinek tele a gatyája az maradjon, ezzel megtekintem a térképeket.

Valóban jó kérdés, hogy miért hinnének nekünk, miért ne égetnének meg minket is? - mondom félhangosan.
És mi a bizonyíték hogy valóban a fogadóban találtuk amit találunk, bármi legyen is az?  -
Nézzük meg a fogadót, de végső esetre ott a raktárház is. -

- A bizonyítékokat nekem adják át majd -mondja a főpap.- Maguknak nem kell szerepet játszaniuk ebben az ügyben... Arra nincs semmi garancia, hogy lesz bizonyíték a szektánál. Csak reménykedni lehet.

A szabotőr kihalgatásából is látszik, hogy nem jó ez a fejetlenség ami most vane. El kellene dönteni ki mit végezi, mig mások ugyanazt nem, hogy ne zavarják egymást munkájukbane.

- És mégis kiknek kürtölték már el, hogy kultista fészket találtak a raktárházban?

Nic csak karba font kézzel hallgatja a beszélgetést..

- Az őröknek, akik elfogtak, bár ők nem vettek komolyan. Meg Liebnitznek, amikor még úgy tűnt, a mi oldalunkon áll, de neki se mondtuk meg, pontosan merre van az a raktár. Atyám, mi lesz azzal a hordónyi torzkővel?

- Küldök érte embereket -mondja a főpap.- Liebnitz ezekszerint tud a kultistafészekről, így vele szemben nem sokáig állnák meg a helyüket az onnan hozott bizonyítékok... Valami olyan kellene ami egyértelműen a Kard és Buzogányból van.

Hofferre nézek. - Te velünk jössz? Legalább azt mondd meg, mit, hol vagy kit keressünk abban a fogadóban. - Ha megint démonokat hánynak a nyakunkba... - Atyám, nem tudna... megáldani a káosz erői ellen? - Vagy adni valami jókora démonölő kalapácsot mindegyikünknek?

- Hoffer NEM megy! -hördül fel Stolz.- Épp ezért kérlek titeket, mert ti nem vonzzátok nyakatokra a népet! Sigmár áldását bocsájtom a sebeitekre, hogy azok gyorsabban gyógyuljanak... lépjetek elém egyenként. Tartsátok ezt nagy becsben, mert ez hatalmas megtiszteltetés. Mióta nem aludtatok?

- "Alvás"? - rázom a fejem értetlenül, aztán bocsánatkérő félmosollyal Stolz elé lépek.

A börtönben volt időnk kicsit szunyókálni...

Jól lenne már menni, sok a duma, kevés a tett és még a tenyerem is viszket.

- Nagyon sürgős az ügy, de jó lenne ha pihennének egy kicsit... ha kidőlnek félúton az nem segíti az ügyet... -mondja, majd Sigmarhoz mormolt imák közepette, enyhén világítani kezdő kezét, mindannyiótok testéhez érinti.

Mindenki max W-ra kerül.

Áhh atyám ha adna pár hordó jó féle törpe sört, akkor talpon állva pucolnánk ki akár a következő tucat káoszfészket.

Ezzel öklömmel a mellemre csapok, majd szomjasan nyalogatom a szám szélét.

Megborzongok az érintésére, és ettől egy kicsit rosszul is érzem magam, mert hát mégiscsak Sigmar áldása volt, nem olcsó boszorkányság.
- Hát... köszönjük - mormolom még mindig zavartan. Ezzel tényleg felfigyelt ránk Sigmar, vagy ez csak a pap praktikája? Akárhogy is, Fischernek kár volt bajlódnia velünk.
Megtekintem végre a csatornatérképet én is.

Alváse? Tegnapelőtt éjjel azt hiszeme. De akkor is bestiák ébresztetteke. válaszolom a főpapnak mikor kérdezi, majd a gyógyitása után Köszönöme.
Egy újabb jele a szövetségneke. Nem hagyhatom viszonzatlanule.

Földbe gyökerezett lábakkal állok. Néhány perc telik el, mire magamhoz térek a csodálkozásból.
-Kö... - kezdem gyenge hangon, majd erőt viszek a beszédembe - Köszönöm.
Ez csodálatos! Ha ez valóban az volt, mint amire gondolok...
Néhány percig még magam elé bámulok.

Váratlanul egy pap jön be a terembe, kísérve a korábban látott nemest, aki az Ulric templomban talált meg titeket.

- Méltóságod! -hajol meg a főatya előtt a pap.- Konrad von Oderschwank, templomunk nagylelkű támogatója. Idevezettem ahogy kérted!

Stolz a nemes felé fordul.

- Üdvözlöm Lord von Oderschwank, köszönjük, hogy eljött hozzánk a szükség órájában. -visszafordul felétek az atya.- A nemes úr már sok alkalommal támogatta egyházunkat, reméltük, hogy akkor is hozzájárul Sigmar hitéhez segítségével, mikor annak a legnagyobb szüksége van arra.

Úgy hallottam, hogy a segítségemre szorul Uram. Minden tudásom az öné. - haha.
Majd a többiek felé fordulok.
És ismét összetalálkoztunk, - majd összehúzom a szemeimet - bár ez biztos a véletlen műve.

-Talán találkoztunk már korábban is? Véletlenül bizonyos embereket el szoktam feledni... Mennyi véletlen történik ma... - felelek neki cinikus hangnemben, közben furcsa grimaszokat vágok.
This message was last edited by the player at 17:23, Tue 12 Jan 2010.

A térképet egyenlőre visszahúzza,majd újra előveszi,ha alkalmas lesz az idő.
az áldás után kissé meghajol köszönetképpen,majd visszaáll a hátsóbb sorokba

- Tájékoztassák Lord von Oderschwankot az ügy részleteiről, ő segíteni fog nekünk. Ha most megbocsájtanak én távozok, elintézem a másik klánszállás ügyét... -mondja, majd indul ki a teremből.- Amint úgy érzik, hogy készenállnak, induljanak. A tárgyalás holnap lesz!

- A nemes úr is velünk tart eretnek bizonyítékokat meglovasítani és valószínűleg összeveretni magunkat a tömeggel? - eresztek meg egy gúnyos vigyort az új (és bántóan tiszta) arc felé. - Mi dolgod van velünk már az Ulric-templom óta?
This message was last edited by the player at 17:32, Tue 12 Jan 2010.

Ezúttal nem ti miattatok vagyok itt, hanem Sigmar miatt. Vagy ezért is kéztörés jár?
Ami a tömeget illeti: úgy tűnik, nem én vagyok a legfőbb célpontjuk. - majd égnek emelem a tekintetem - És miért is piszkolnám be a kezem bizonyítékok lopásával? Főleg, ha nem is tudom, miért kéne ilyet tenni...

-Lehet, hogy Sigmar miatt van itt, de nem az ő dolgát hátráltatja, hanem a miénket... A kéztörést meg vele beszélje meg... - bólintok jól látható vigyorral Felix felé.
Mondja el neki a történetet aki akarja, én nem fogom.
This message was last edited by the player at 17:45, Tue 12 Jan 2010.

Mindíg jól jön egy kis segítség még nekünk is urak! - mondom a többiek felé fordulva.
És mindíg jól jön eggyel több test köztem és az ellenség közt.....
Vita helyett inkább induljunk azonnal, és reménykedjünk hogy ha valóban volnának ott bizonyítékok, ne tudja meg idejekorán senki hogy minket érdekelnek. Nem örülnék ha valaki ügyesen mindent eltakarítana mire mi itt kibeszélgetjük magunkat. -

Rendben, induljunk. Ezzel megindulok a hátsó kijárat felé.
Majd a csatornában, megnézzük a térképeket, hogy melyik útvonalon menjünk.

Na...csak megértük ezt is...
Majd sarkon fordul,és követi Gimet.