A megoldóművészen röhögök egy jót, majd türelmetlenül toporzékolok, hogy mikor fejezi már be a sereg méretű társaság a bemutatkozást.

- Piers de Artois lovag, Brettoniából, Artois tartományból nagyúr! -csap a mellvértjére a breton.

- Ény lenni Tárgyimir Bángyárenkó, Kislev havas tájairól, ő pegyiglen a földim, Nyikolká Bákuszkij.

- Zena Zumwald - mondom miközben hátravetem a csuklyám.
 - Atyám felvilágosítana minket mi folyik itt? Miért viselkednek az emberek őrültek módjára az egész városban? - kérdezem.

Miután Fergenthil is bemutatkozik, a főatya végignéz rajtatok.

- Nos hát... a dolgok még serényebbek lesznek... Egy Sigmarita boszorkányvadász bírósági tárgyalása -akit a Káosszal való szövetkezéssel gyanúsítanak-, remek lehetőség Ulrich egyházának, hogy bemocskoljon minket és ahogy Liebnitzet ismerem, a legtöbbet próbálja majd kihozni belőle. A jelenlegi feszült helyzetben, most, hogy a mutáns zendüléssel pánik alakult ki, az emberek egy bűnbakot fognak keresni... akire kezet emelhetnek, nem árnyas híreszteléseket a sötétben mérget szóró alakokról. - Hoffer komoran bólint.

És mit kívánsz tőlünk?

Khm. Elmondta valaki az Ulricos papnak hol találtuk meg a kultisták fészkéte? Ha emlékezetem nem csal túlságosan, mi konkrétumot nem mondtunk rólae. De a városőröktől megtudhatják hol kaptak el minkete.

- Bauert megégetik biztosan, hogyha nem mentjük meg! -mondja Matthias.

- Tanúskodnunk kellene mellette? - fut át rajtam a rémület. - Vagy... csak kimenteni a börtönből?

-Egyszer megmentettétek az életünket. - fordulok Matthias felé - Úgy érzem, hogy meg kell próbálnunk.

Fleronra nézek kikerekedett szemekkel.

Ezt meg hogy érted, hogy megmentették az életünk?

Kérdem iszonyú morcosan és mérgesen.

- Szóval nálatok ez minden napos, hogy meg kell menteni az életeteket...
megint jó helyre keveredtem...

Úgy érti, minket megmentettek, Te meg sajnálatodra túlélted velünk együtte.
nyugtatom Gimet.

Sóhajtva pillantok Gim felé.
-Ugyan már törp uram, a te nevedben eszem ágában sem volt beszélni. - fordulok mostmár felé -Csak utaltam rá, hogy az a harminc fős bestiacsapat nem egy halálos áldozatot szedett volna, ha nem érkeznek meg.
This message was last edited by the player at 20:35, Mon 11 Jan 2010.

Arra akarsz célozni, hogy ha nem jöttek volna meg a boszorkányvadászok, akkor lett volna esélyünk hősi halált halni?

Gim felé.
- Miért akarsz te minden áron hősi halált halni?

Neked lett volna esélyede. Számomra nem lett volna annyira hősiese. Én még ráérek meghalni kicsit késpbb ise. Mondjuk valamely ősi törp erőd visszavételénéle.
folytatom a csillapitást.

- ELÉG! -visszhangzik a terem.- Nem csak az ő élete az egyetlen amely veszélyben van! -pillant előbb Matthiasra majd mindannyiótokra.- Szóval ha bármi heroikusra gondoltok amivel megmenthetitek őt a tárgyalás megkezdése előtt, akkor azt jobb ha kiveritek a fejetekből! Ez mindannyiótokra igaz! -egy figyelmeztető pillantással mér végig mindannyiótokat.
- Nem... nem fognak megállni Bauernél -folytatja.- Mert ha ő bűnős, akkor az egész Ordo Fidelis az. És akkor, az a tömeg odakint, immár a városőrséggel egyetemben követelni fogja, hogy téged Matthias és Fischert is átadjam. És ha továbbra is védelmet biztosítok nektek, Schultzmann parancsnok utasítása ellenére -aki a Gráf távollétében az ő teljes hatókörét ellátja, ne feledjük- Liebnitz csak örülni fog, hogy bedobhatja a megmaradt Teutogenjeit a forrongó sütőbe, azzal az álcával, hogy ő csupán a törvényt tartja fent. A fülünk körül fogják lebontani a templomot, majd felakasztani vagy felégetni minket.- a padlóra mered.

-Hősi halál lett volna, többszörös túlerőben lelni halált, ebben igazad va... - ahogy a főpap elordítja magát, elhallgatok.

- Nekem semmi hősi nem lett volna abban, ha beletipornak a fa gyökereibe már amúgyis félholtan - vonom össze a szemöldököm. - Ahogy biztosan Hoffer uram se úgy képzelte a fűbe harapást, hogy egy tömlöcben vérzik el - küldök egy kérdő pillantást a boszorkányvadászra, akit még mindig érzek a vállamban.

...n, de inkább maradok életben, hogy elmesélhessem a történetet. - fejezem be nagyon halkan, szinte alig hallhatóan, miután a pap befejezte a beszédet. Majd távolabb megyek Gimtől, reménykedve, hogy nem folytatja a szópárbajt.

Trollölőe. Egy olyan klán amibe bár önként csatlakozik az illető, de nem azért mert az volt minden vágyae. súgom Felixnek miután az atya abbahagyta.

Gyorsan elhallgatok. - Atyám, nincs a tömlöcükben néhány lator, akiket Hofferéknek megnevezve kiadhatunk Liebnitznek? Olyan egészen nagy latrok? Amolyan gyerekekre csábuló, családjukat kiirtó, csáposodásnak indult rabok? - hozom fel az iménti ötletet, készen rá, hogy le lesz rivallva a sipkám.

Először ez, hogy lehet, hogy sikerült volna hősi halált halnom végre, miközben egy káosz ereklyét mentünk a bestiáktól, aztán meg az, hogy nem tehetünk semmi heroikusat, hogy megmentsük a boszorkányvadászt.

Megcsóválom a fejem.

Akkor minek vagyunk itt? Ülünk majd mint ürgék a lyukukban?

- NEM! NEM NEM NEM! Ismerik az Ordo Fidelis tagjait! És nem fogunk tétlenül ülni! Mert ha ezt hagyjuk, mindez csak a kezdet lenne! Szerte Middenlandon és a Birodalom északi részén ezen templom eleste egy jel volna az ulrikitáknak, hogy megtámadják Sigmarita szomszédjukat és befessék őket a Káoszhívők bélyegével! A Császárnak és a Nagy Theogonistáknak erre válaszolniuk kellene... és a polgárháború elkerülhetetlen lenne! Archaon széttöredezett hordáival amelyek még mindig a környéken pásztáznak, ez egy nagyon veszélyes hiba volna. Biztos, hogy kihasználnák a helyzetünket és akkor már semmi nem állíthatná meg azt, hogy a Birodalom is Kislev sorsára jusson. És akkor már mi reménye van az egész Óvilágnak? -megáll egy pillanatra, hogy a szavainak a jelentősége leülepedjen.