Re: Middenheim Hamvai - 5. Fejezet: Pánik az Utcákon
Elmosolyodik,és a sírásközéli állapotok miatt már pirosló szem is kissi vidámabbá válik.
Ugyan lovag...mi nem támadunk soha,addig amíg a határaink,és fáink békében vannak.
Mi lehet szentebb a természetnél?Az árnyat adó hűs fák alatt sétálni az aláhulló levelek közt,és tudni,hogy minden a helyén van.Nem kell semmiféle kőből épített ház,sem város,ahol a lények a saját mocskukban tobzódnak...Én feladtam az erdei életemet,hogy segítsek ezeknek a népeknek a nagy ellenségükkel szemben...a Káosz ellen.És mi lett a vége?Elvesztettem azt akit szerettem,és még elismerést sem kaptunk..bevágtak minket ide,és itt rohadhatunk...Ez miféle eljárás?Nem tudom,hogy ezt mi irányítja,de hogy nem a szent isteneitek,hanem inkább a káosz,hát...az is biztos.Miért érdemes élni,és harcolni?Nektek itt van a világotok,de én elvesztettem mindent.értsd meg az én álláspontomat,és gondold át.szakadj ki a dogmák közül,és érezd,hogy mi helyes,és mi nem az.