Botomhoz kapok és a tömeg fele állok feltartott kézzel. (Mint Mózes a hegyen.) Ulric nevében állj!
Tudom hogy hatástalan, de az ösztöneim azt súgják valamit meg kell próbálnom.
This message was last edited by the player at 14:54, Tue 02 Feb 2010.

Hisztérikusan felnevetek, miközben az oldalamon lógó kardra helyezem a kezem.
Keresett előadó leszek, már ha nem tép szét a tömeg itt helyben, esetleg vet oda Bauer mellé.
Meg sem próbálok ordibálni, mivel semmi eredménye nem lenne, valamint talán még jobban nekünk is esnek.

Ordítom a többieknek. A káosz megfertőzte az ikont és a pap az erejét használja, hogy őrületbe taszítsa a tömeget! Miközben ezt ordítom, kezemben a csatabárdommal rohanok Liebnitz felé. El kell pusztítani a papot és az ikont! Olyan veszélyes, mint a koponya ereklye!

Én se tudok másra gondolni, de ez még nem nyert bizonyságot! - kiáltok utána a törpének, de igazából nem remélem, hogy figyel rám. A legjobb lenne minél előbb lelécelni innen. Szemeimmel kutatom, hogy merre menekülhetnénk.

Werner Stolz gyorsan lerohan az emelvényről, miközben páncélozott Sigmar papok veszik őt körbe, Liebnitz köré a Teutogen őrség von gyorsan vasfalat, a városőrség pedig Schultzmannt, Verena papnőjét és a Lordokat kezdi védeni, majd így próbálják a térre betörő tömeg elől kimenekíteni a fontos személyeket.

Stolz a Sigmar papok mögül integet nektek.
- Gyorsan! A palota felé! Gyorsan mielőtt... a tömeg! -bár hangja már alig hallatszik.

Láthatóan Schultzmann is üvöltözik valamit, a városőröket utasítja és a palota felé mutogat, de az örjöngő tömeg morajlása elnyomja a hangját.

A pavilonba ülőkre szabályosan elkezd ráömleni az emberáradat, pillanatok alatt eltörnek az emberek súlya alatt a tartópányvák és aláhullik a pavilon vászna. Az emberek vérben forgó szemekkel, mint egy csorda úgy közelednek...

Megtorpanok rohanás közben. A fene vigye el ezt a rohadék papot, megbabonázta a tömeget és nem tudom időben elérni, hogy lecsapjam a fejét. Az meg nem dicső halál, hogy a polgárok késsel és villával leszurkáljanak. Irányt váltok és a Sigmariták felé rohanok. Tünjünk el, majd ha bizonyítottuk az állításom lecsapom a fejét annak a kultistának!

Megpróbálok a tömeggel ellenkező irányba kimenekülni.

- LIEBNITZ ŐRÜLT! -üvölti valaki.- ŐRÜLTEK VEZETNEK MINKET!

Tengerként morajlik a tömeg, recsegve ropogva dől fel a máglya és a karó. Üvegcsörömpölés és elkeseredett üvöltések hallatszódnak.

- EZ EGY CSELSZÖVÉS! HOGY LÁZADÁST ROBBANTSANAK KI!

A rosszsorsú kötélkerítésnél maradt városőrök sikoltva zuhannak alá és pillanatok alatt törnek a csontjaik ahogy a tömeg elkezd keresztültrappolni rajtuk, vagy szabályosan meglincselni őket.

- LÁZADÁÁÁÁS!
This message was last edited by the GM at 15:35, Tue 02 Feb 2010.

Stolz és a többiek után rohanok.
Gyerünk, nagy Sigmar, tapostasd el a jónéppel Liebnitzet, kérlek!

"Tordimir gyere!" üvölti Nic amint elindul a Sigmar pap felé

- Davaj davaj! -kiált ijedten Tordimir és rohanni kezd Nicolja felé, de már közéjük is kezd beömleni a tömeg.

Piers elkeseredetten üvölt, ahogy a nagy tömegben nem képes rohanni a rajta lévő páncél miatt. A nekizúduló emberektől hamar felbukik és eltűnik csorda közepén.

Menekülök a sigmaritákkal.
Ennél még az erdőben is nemesebb halál ért volnae. Nem mintha bármikor is hiányoznae.

Hirtelen egy nagyobb emberáradat szakít át egy sorfalat, ami néhány városőrből áll. A hirtelen meginduló emberáradat azonnal elnyeli Nicolját... Tordimir üvöltve, elkeseredetten vetődik utána... mindketten eltűnnek szem elől...

Futok tovább, és ha valaki a közelembe kerülne futás közben félrelököm a csatabárdommal, de azért igyekszem nem súlyosan megsebesíteni.

Úgy futok, mint eddig még soha életemben. Előttem lebegnek azok a friss emlékek, amiket nem rég szereztem a tömeg taposásával kapcsolatban. Próbálok a többiek sarkában maradni.

Szent egek, mi lett Bauerrel?
Nem vagyok képes hátrafordulni, hogy megnézzem. Rohanok, ahogy csak bírok.

Fele se tréfa, én is megindulok a pap fele, támogatom, ha lehet a társamat.

- ERETNEKSÉG! MÉG TÖBB SZEKTÁS VAN A VÁROSBAN!

A csapat tagjai riadtan ugrálnak le az emelvényről s kezdenek teljes erőből rohanni. A tömeg föllöki a pódiumokat, emelvényeket, amelyek hangos reccsenéssel törnek össze, szétzúzva néhány szerencsétlent maguk alatt.

- LÓGASSÁTOK ŐKET A MAGASBA!

Az emberek teljesen megvadultak, a csapat tagjai kezdenek elszeparálódni egymástól. A távolban még ki lehet venni a Teutogenek magas alakját és az üvöltöző Schultzmannt, de Stolzék, Bauer a bírák és a többiek már nem láthatóak.

Huha...na ez még izgalmasabb
Próbál egy ideig hátrálni,majd körbepillant,hogy melyik társát ragadhatná magával,mielőtt még valamelyiküket elnyeli az áradat,és fut a papok után.

Idióták! - dühöngök, és futni kezdek a palota felé, remélve hogy ott viszonylagos biztonság vár.
Hihetetlen! Sokkal nagyobb veszélyt jelent ránk Middenheim 'jóravaló' lakossága, mint akár a káoszhívők....

- De... megígértem a kölyköknek, hogy ma égetés lesz! -hallatszik valahonnan egy méltatlankodó kiáltás.

A tömeg már teljesen ellepte a tér minden részét. A csapat tagjai már elvesztették egymást, mind csupán hajótöröttek a tomboló nép tengerében, és próbálnak zöldágra vergődni. A küzdés már szinte az életben maradásért történik, ahogy a tér északi része felé próbáltok átvergődni a tömegen.

- LE SIGMARRAL!

Úgy tűnik, hogy rettentő messze van a tér széle, csak vergődtök keresztül a feldühödött embercsűrhén, próbáltok talpon maradni, nehogy leverjenek a lábatokról és megtapossanak. Egyetlen társatokat, egyetlen ismerős arcot sem láttok már, a cél csupán, hogy elérjétek a palotát minél előbb!

- MIDDENHEIMIEK MINDÖRÖKKÉ!

- Mi...mit mondott?

Szinte az időérzéketek is elveszik, ahogy csak sodródtok az árral.

Nem törődök semmivel, csak mentem az irhám.
Ölelem a köpenyemet és futok.