Persze! Ismerem őket, kiket régebb óta, kikkel az utolsó kultista fészek felszámolása során hozott össze a sors. Például Trubalddal, Fergivel, Tordimirrel harcolok már egy ideje a káosz ellen. A többiek később csapódtak hozzánk. Ahhoz képest, hogy emberek a legtöbbjük meglepően jól helytállt a harcok során. Hiszen még élnek. Nem úgy, mint egy két másik társunk.

- Egy trollvadász! -emeli fel a hangját Liebnitz.- Fajtájának szégyene, klánjainak szégyenfoltja, aki leborotválta a fejét és szakállát mert bánatot és hazugságot hozott a törpékre! Egy ilyen emeli magasba Sigmar dicsőségét s egy ilyen társaságát keresik a korrupt, meghasonlott boszorkányvadászok... akik nyilvánvaló, hogy mind csupán a Káoszban találnak menedéket a világ elől!

Az igaz, hogy szégyent hoztam klánomra és ezért halálomig fogok vezekelni, vezeklésképpen pedig annyi szörnyeteget fogok magammal a halálba vinni amennyit csak bírok. Egyébként meg az emberi faj egyik istene iránt sem vagyok elkötelezve. Jut eszembe a maga egyházának is segítettem a barátaimmal együtt, két küldetésben is a káosz elleni harcban. Most meg elismerésképpen itt ócsárol minket a város előtt. Talán ennek a bíróságnak nem Bauer fölött kéne ítélkeznie, hanem azok felett, akik a káosz ellen harcolókat akarják kivégeztetni.
A tömeg felé intek és még hangosabban folytatom, hogy minél többen hallják.
Mi az életünket kockáztattuk a város lakosaiért, ott segítettünk ahol tudtunk! Most is egyik társunk vígyáz egy szegény gyermekre, aki elveszítette a tömegben az anyukáját.
Intek ezzel a papunk felé.
Majd visszafordulok Liebnitz felé.
Maga pedig meg akarja hurcolni Bauert, és úgy tűnik minket is, hogy ezzel saját egyházát hozza előtérbe és foltot ejtsen a többi egyházon.
Majd ismét a tömeg felé fordulok.
Az igazság úgy is diadalmaskodik és akkor végre Bauer és mi is folytathatjuk munkánkat tovább, hogy minél több káoszhívőt a pokolra juttassunk és a ti békés álmotokat megóvjuk!
Végül a bíróság tagjai felé fordulok.
Herr Schultzmann, Lady Evina Klug és Tisztelt Lordok! Részemről mindent elmondtam, és fölöslegesnek tartom, hogy tovább tépjem itt a szám, amikor máshol káoszfattyakat is ölhetnék, és kereshetnék még hatalmasabb szörnyeket, hogy a nevemen esett foltot lemossam! Kérem Önöket, hogy zárják le ezt a komédiát és engedjenek minket a dolgunkra.
Ezzel a tömeg felé fordulok és feléjük ordítom.
Ami nem más, mint a városlakók védelme és a szörnyek elpusztítása!
Végül karba teszem a kezem és várom az ítélkezők döntését.
Szemét csuhás, forgasd ki a szavaimat és itt helyben felszabdallak. Egy törpe kiáll az igaz elvek mellett és a régi és új eskük mellett! Tőled is megszabadítjuk a várost, ha kell, mert nagy a gyanúm, hogy megfertőzött téged is a káosz!

Ez mindennél hatásosabb a nép szemében, de remélem a bíróság nem értékeli.Gondolom a helyettes felcsattanása után.
This message was last edited by the player at 20:46, Mon 01 Feb 2010.

- Elég ebből! -sújt kalapácsával az emelvényre Richter.- Elég ebből a vég nélküli ócsárlásból! Vagy vonultassanak fel valódi vádakat és bizonyítékokat vagy szüntessük be ezt a komédiát ahogy a trollvadász mondta!

- Megkérem a tanúkat, hogy foglaljanak helyet! -int a főatya Gimnek és Bauernek. A vádlott a városőrök által kísérve visszaáll a helyére.- A tanúk emelvényére szólítom... Johann Opfert!

Opfer eléggé megilletődve, és még mindig remegve, félve, de lassan véve a lépcsőket felmászik az emelvényre.

- Herr Opfer -kezdi a főatya.- Kérem mondja el az ön oldalát a történetben. Hogyan ismerte, illetve látta meg Bauert! -int a vádlott felé.- Illetve mit tud róla elmondani?

Liebnitz értetlenkedve pillant körbe, majd szegezi tekintetét a meglepetés tanúra. Szemei értetlenséget sugároznak, arcára pedig düh kezd kiülni.

Gim született diplomata és demagóg, höhö.
Amikor Richter valamiért szögelni kezdi az asztalát, Zenának odasúgom: - Nem kéne felhajítani eléjük azt a bájos fejet? Hamarabb megoldaná az ügyet, mint a duma...

Most majd megkapja az a rohadék, dörmögöm a többieknek.

- Hát én... hát engemet már... már sokkal... sok napokkal ezelőtt elraboltak a mocskos Káoszimádó szektás hívők. Sokáig nem tudtam, csak később tudtam meg, hogy az északi kapu közelében lévő Kard és... és Buzogány kocsma alatt lévő szektafészekben tartanak fogva -magyarázza Opfer. Liebnitz arca már kezd vörösödni a dühtől.- Egy kis oldalkamrában, egy ketrecben tartottak. Voltak ott borzalmas mutánsok... torzult emberek is. Olyanok mint amiket a Káosz vihara idején lehetett látni... Szóval ott tartottak napokig, de egy alkalommal rájuk tört egy férfi... igen, igen az a férfi! -mutat Bauerre, aki boldogan felszegi a fejét. Liebnitz csak zavarodottan, dühödten pillant a fogolyra, majd vissza Opferre. - Bátran harcolt, talán... mint Sigmar maga... a csatabárdjától hullottak a mutánsok... túl gyenge voltam, hogy felhívjam magamra a figyelmet... de ő... csak irtotta őket. Pont ahogyan elmondta... de túl sokan voltak... szóval sebekkel és a gonosz könyvükkel a hóna alatt visszavonulásra kényszerült. A szekta vezetője dühös volt és azt mondta, hogy fel kell áldozni engem... hogy megtisztítsák a templomot... de szerencsére jöttek ezek a bátor harcosok -mutat a csapatra.

Opfer beszéde után átható csend telepszik a térre.

Azthiszem ezt meg is beszéltük, teszem karba a kezeimet és szúrósan nézek Liebnitzre.

Kétlem hogy bárki értékelné a kéretlen közbeszólást.  - súgom vissza.
Remélem engem is megkérdeznek, hiszen az ő vallomását, - mutatok Opferre - én tudom leginkább alátámasztani.

- Na igen - nézek Opferre -, azért örülök, hogy szegény nem pisálta össze magát... még. Bár... talán érthető volna.

- Azt hiszem ez alátámasztja Jakob Bauer vallomását -emeli meg a kezeit Stolz, a bírák felé nézve.

- Ami azt illeti igen -mondja elismerően Verena főpapnője, majd Liebnitzre pillant.- Főatya, van még valami hozzáfűzni valója?

Liebnitz meglepően gyorsan összeszedi magát.
- Tulajdonképpen igen -köszörüli meg a torkát.- Kedves Johann Opfer... -néz gyilkos tekintettel a meglepetéstanúra.- Foglaljon helyet! -majd szúrós szemekkel nézi végig, ahogy Opfer helyet foglal.- Tanúnak szólítom Gim Gronissont, Trubald Altmannt, Tordimir Bondarenkót... és Werner Stolz főatyát!
This message was last edited by the player at 21:33, Mon 01 Feb 2010.

Már megint kezdi... Morgom dühtől eltorzult fejjel.

Megigazítom a sapkám, és kelletlenül fintorogva odamegyek. Ha minden kötél szakad, így legalább hárman ugorhatunk a torkának egyszerre. Esetleg négyen.
This message was last edited by the player at 21:40, Mon 01 Feb 2010.

Tordimir kissé meglepődik, de összeszedi magát és kissé tántorogva kimegy a pódiumhoz.

Stolz szemét Liebnitzre szegezi, de szó, hang nélkül kimegy a pódiumra.

- Mondják csak, pontosan mi is volt az, az ügy amely Middenheimbe hozta önöket? -fonja össze a kezeit Liebnitz.

- Egy haldokló pap utolsó kívánsága egy szent ereklye visszaszolgáltatására - köpöm neki a szavakat felvont szemöldökkel.

Hát igen, egy ikon visszaszolgáltatása az egyház számára.
Olyan régen történt, hogy már szinte el is felejtettem.