Akár abba is hagyhatjuk a bujkálást és mehetünk egyenest a palotába, legfeljebb csatlakozik egy pár városőr is a kíséretünkhöz. Liebnitz most már teljes bizonyossággal elárulta a várost és a káosz oldalára állt. Ha tovább folytatjuk a bujkálást és a besurranás során rajta kapnak minket, csak gyanúsak leszünk. Menjünk egyenest a palotába a főutcán!

- Jó volna tudni, a palota- és városőrség kinek az oldalán áll... meg hogy Liebnitz mivel etette Schultzmannékat a távollétünkben - mondom sötéten.

Majd út közben kiderül. Aki hátráltat minket annak betörjük az orrát!

Felhorkanok a törpe agresszív optimizmusa hallatán. - De a barikádoló jópolgárokat mostan hagyjuk ki belőle, ha lehet - csóválom a fejem mosolyogva.

Nem arra megyünk, hanem egyenest északnak a főutcán a palota felé!

Hát nem kell azért annyira egyenesen mennie. Ha nem is kerülünk, de attól mehetünk a szűkebb utcákone. Mutatok nyugat felé.

A csapat keresztülvág a kisebb utcákon, keresztbe a főutakon és mellékutcákon, csak itt-ott kell barikádokat, lincseléseket vagy zavargásokat megkerülniük. Két alkalommal állítja meg őket egy csapat városőr, de mindkét alkalommal Zweistein fontoskodó, zavarbaejtő és határozott fellépése megoldja a helyzetet.

Végül a csapat elér a palotanegyedet körülvevő falhoz, ahol a városőrök alabárdokkal zárják el a bejáratot, de azonnal felismerik a kalandozókat.

- Önök meg... hogy kerülnek ki? -vakarja a fejét az egyik.- Schultzmann kijárási tilalmat rendelt el, hát nem tudják?

-Azonnal a palotába kell mennünk Zweistein professzorral, fontos ügyben. A város érdekében cselekszünk, meg kell állítani a káosz terjedését.-Próbálom meggyőzni az őröket.

- Naa... na na... naaa... -inti nyugalomra Donart a városőr.- Vájjá... vájjá... figyejjé... figyelsz? Figyejjé... -majd szájbarágósan elkezdi magyarázni.- A káosz... EL ... MENT! Tudom nehéz megérteni... úgy, hogy ilyen állapotban van a város... de a HÁBORÚNAK... VÉGE. Elűztök a kájoszt...

Közben épphogy csak feltűnik a csapat számára, hogy az utcakölyök elszelelt mellőlük... nemcsoda, elég jelentéktelen figura volt.
This message was last edited by the player at 07:59, Wed 07 Apr 2010.

- Remek - csapom össze a tenyerem -, akkor akár be is engedhettek minket. Őtet kellett idekísérnünk, szükség van rá a tárgyalás folytatásához - bököm oldalba a profot.

-Így van, a káosz nem csak a falakon kívül van, hanem itt is burjánzik. Kérem engedjen be bennünket. Mint tudja a tárgyalás nem ért véget és a professzornak fontos szerepe van az ügyben.

Szerencsétlen eset hogy a parancs ellenére kikerültünk a palotából, valóban. - lépek előrébb, miközben hátradobom a csuklyámat.
De ha beengednek, mi örömmel visszatérünk oda, és máris meg van oldva a probléma. -
Mi is igazán boldogok lennénk ha nem kényszerülnénk tilosba, és az önök helyzetét is megkönnyítenénk, hiszen nem kellene velünk törődniük, visszatérhetnének az őrködés nemes feladatához. - magyarázom.

A két városőr egymásra néz, majd az egyik megvakarja a fejét.

- El kell vinnünk magukat Schultzmann parancsnokhoz... megszegték a kijárási tilalmat... -mondja az egyik.

Ezesetben nincs miért ellenkeznünk, ugye jól gondolom professzor? - kérdezem az öregurat.
Végülis eleve Schultzmannal akart beszélni....

- Eegen-igen... - Megunom a közjátékot, és a két őrt szinte magam előtt bökdösve elindulok befelé.

Zweistein professzor csak egyetértően bólogat.

A városőr csak a sisakját igazgatja ahogy Trubald lökdösi, és vezetnek titeket, be a palotába. Néhány lépcsősoron felsietnek, majd elérnek Schultzmann hálóterméhez, az egyik városőrt bezavarják, hogy ébressze fel a parancsnokot.

- Remélem, jó a viszonya Schultzmannal - súgom a profnak -, most a maga szava áll majd Liebnitzé ellenében az irhánkat illetően.

Már megint egy újabb fennakadás! Megértem, hogy végzik a dolgukat ezek az emberek, de viszket a tenyerem és betörném az orrukat, kezdem úgy érezni, hogy elvonási tüneteim vannak, a jófajta törpe sör hiányától. Követem a többieket szótlanul és próbálok nyugodt maradni, a sok magyarázkodás közepette amit a társaim nyögdécselnek kifele.

Schultzmann megjelenik a szobájának ajtajában, végig gombolós kezeslábas pizsamában.

- Mi... mitörtént? Hallom megszegték a tilalmat... kaphatnék erre magyarázatot...?

Persze parancsnok! Gondok vannak, amiknek komolyságát a professzor tudná igazán elmondani. De a lényeg, hogy a káosz koponyáját nem tudtuk az éjszaka folyamán megsemmisíteni, mert Liebnitz ellopta, és még kivégezte a tanút is akit megmentettünk a kultistáktól!

- Ranulf a kezünkbe nyomta a koponya dobozát, hogy pusztíttassuk el. Érthető okokból nem akartuk idő előtt kinyitni, mindenesetre nem egy bronzfej volt benne.
Nem tudom, Ranulf tényleg benne volt-e az átverésünkben, de ezek után nem is érdekel.

-Hogyha valóban az lopta el a koponyát, akiről gondoljuk, akkor mihamarabb cselekednünk kell! Nem lenne túl szerencsés kivárni, hogy elég ideje legyen tanulmányozni azt a valamit. - mondom, miközben türelmetlenül toporzékolok.

- Ehh, az már rég elvette a józan eszét annak a szarrágónak, elég csak nézni, mit művelt a gyűlölködése a várossal - legyintek mérgesen. - Különben meg mireföl volna ez a nagy Sigmar-utálat? Sigmar-papok fajtalankodtak Liebnitzzel kiskorában, vagy mi?

A falnak dőlve hallgatom a magyarázkodást. Jobban megy ez nekike.

-Hataloméhesség, mégis mi... És ki más állíthatná meg őt abban, hogy kedve szerint tehessen bármit? - morgom magam elé.
This message was last edited by the player at 00:09, Sat 10 Apr 2010.