Csakazértis közelebb megyek Zenához. - Na és mi lesz a neve a kicsinek? - bökök a csomagra.

A palótaőrök elirányítanak titeket, keresztül néhány folyosón, néhány előszobán, galérián és lépcsőházi előtéren.

Végül eljuttok egy galériára, ahonnan lepillantva a hallra, melynek márvány padlatán Middenheim címere ékeskedik csempékből kirakva, jó néhány városőr és Teutogen Őr látható, amint ott postolnak, vagy halkan beszélgetnek. Odalent egy közeli szobából fény árad, és perlekedés hangjai szűrődnek ki.

Stolz, Liebnitz és Schultzmann hangja is kivehető.

Menjünk, hagy csapjam végre szét annak a káoszimádónak a fejét! Ezzel utat keresve megindulok a szoba felé, ahonnan fény szűrődik ki.

Jóelőre biztos fogást keresek az övemen fityegő csákányon, és Gim után törtetek.

Továbbra is az övemen csüngő kard markolatán nyugtatom a kezemet, úgy sietek a többiek után, hogy én is láthassam a történéseket.

A csapat lesiet a galériáról és be a terembe.

Egy szalonba érkeznek, körben szobrok és festmények helyezkednek el a fal mentén, de most azokkal foglalkoznak a bent lévők a legkevésbé. A terem közepére már egy vitrines emelvényt helyeztek el, benne van az ikon, amelyet hosszú taláros szakértők vizsgálgatnak tisztes távolból. Vannak odabent palotaőrök, Sigmar papok, Ulric papok, Teutogen őrök, városőrök. Schultzmann kétségbeesetten próbál rendet tartani, ahogy a Törvény Lordok, a Verena papnő és Stolz próbálják megemészteni a szőnyegbombázást, amelyet az elégedetten mosolygó Liebnitz zúdított rájuk.

- Lehetetlen! -fortyog Stolz, majd ahogy beléptek, rögtön felétek is fordul.- Láttátok rajta azt a szimbólumot, amikor az ikont Middenheimbe hoztátok?!

- Ez elsöprő... -mondja Evina.- Még ha ki is derül, hogy ez hamis, a Birodalom darabora szaggatja magát, ha a híre kél! Liebnitz mégis mit képzelt, mikor ezt nyilvánosságra hozta?

Liebnitz szemrehányóan tekint a főpapnőre.
- Drága Evinám. Az igazság eltitkolását tanácsolod? Bármit amelyet az isteni úrnőd mondana neked?

Én is lesietek a galériáról.
Útközben ódasúgom Trubaldnak:  - Gondolkodtam már a nevén, de még nem szállt meg az ihlet. Neked van ötleted? -

- Drága tömeggyilkos barátom! - toppanok a képbe, Liebnitzre vicsorogva. - De jó, hogy Morr még nem karolt beléd... - ...segíteni akarunk neki a dologban.

Mivel csak hallomásból ismerem az ikon előtörténetét, egyelőre csak figyelek.
Közben gondolataim el-el kalandoznak.
Hmmmm. Mi lenne az ideális...

A nagy gyűlölködés közepette, szerepemből teljesen kiesve Zenára és a "fejére" nézek, majd odasúgom: - Te beteg vagy, kedves.

Liebnitz rá sem hederít az őt megszólító Trubaldra, a Teutogen Őrök úgyis távol tartják őt.

Stolz azonban kifakad Liebnitz megjegyzésén.

- Igazság?! Ezt nevezed igazságnak? Ez egy förmedvény! Valami eretnek festette, -aki már odaveszett az Ő igazságos ítéletének köszönhetően, nagyon remélem-, azért, hogy hamis vádakat szórjon Lord Sigmarra és összezúzza a Birodalmat!

- Na na Stolz -Liebnitz, kigúnyolva, affektálva beszél, miközben kezét a főpap vállára rakja.- A Fehér Farkas gyermekei biztonságban tartják majd a Birodalmat. A Teutogen Őrség lovagjai, a Balta Testvériség harcosai, visszavezetnek majd titeket a nagyság útjára, Ulric igaz útjára. Természetesen a templomodat majd átkutatják és az eretnekséget a gyökerénél fogva tépik ki. A Nagy Theogonistának le kell majd mondania természetesen, mivel nem engedheti, hogy ilyen eretnekség történjen a fennhatósága alatt. Majd egy fertőzetlen Teutogen vérű fogja váltani...

Bagoly mondja verébnek. - súgom Trubaldnak, miközben próbálok sértődött kifejezést erőltetni arcomra, és a kitörni készülő vigyort elrejteni.
Majd mikor Stolz megszólal, elhallgatok.
This message was last edited by the player at 20:45, Wed 03 Feb 2010.

- Szóval ez...? -sziszegi Stolz.- Mindezt becsvágyból tetted?

Hatalomimádó szemétláda, emberek ezreit dönti a káoszba, csak hogy még hatalmasabb legyen, már most a káoszt szolgálja, öljük meg!

Micsoda egy hólyag ez a Liebnitz...
Ez volt a célja végig. Elég a kétely szikráját elültetni a sok parasztban, és így már szinte lehetetlen tárgyalással vagy bármi hasonlóval tisztára mosni a Sigmariták nevét.
És persze a miénket....

Ezek a nők! Az ember nem tudja, haragból vagy... más természetű ösztönből ugorjon-e nekik, azt meg főleg nem, hogy ők mit akarnak. Pláne, nők egy készülő polgárháború kataklizmájának küszöbén!
A fejem rázva visszatérek a realitás vérmocskos talajára. A bírák felé fordulok, leesik-e végre nekik is, hogy Liebnitz csúnyán a fejére esett a közelmúltban.

Előrébb lépek csatabárdommal a kezemben és felmérem, hogy hány védelmezője van Liebnitznek.

- Eretnekek vezetője jobban oda kellene, hogy figyeljen a kijelentéseire -mondja Liebnitz Stolznak, majd Gim felé bök, aki elé éppen három Teutogen Őr áll.- És a habzó szájú kutyáira. De ne aggódj Stolz. Biztos vagyok benne, hogy az inkvizitorok nagyon elnézőek lesznek az esetedben. Talán még én is szólhatok egy két jó szót és próbálok majd szerezni neked valami templomi munkát. Természetesen nem szónokolhatsz majd, de biztos vagyok benne, hogy mindig lesz hely a könyvtárba vagy az istálló... -eddig jut, amikor Stolz üvöltve esik neki, ujjai a nyakára fonódnak és mindketten a földön végzik.

Városőrök szedik szét a két papot és Schultzmann azonnal üvöltözve elrendeli, hogy a palota két külön szárnyába takarodjanak a szobájukba.

Nagy elégtétellel szemlélem a két atya birkózását. Ha nekünk nem lehet...
- Inkvizítorok? És őket nem fogod meggyanúsítani eretnekséggel, csak mert minden nap kultista tárgyak veszik őket körül, mint Bauert?

Csak állok a két főpapot nézve, és nem tudom eldönteni, hogy a helyzet valóban mulatságos-e, vagy csak én látom a humort benne...

A két pap egymásnak esése után kissé el kezd kuncogni.
Ezek az emberek...
majd komolyságot erőltet az arcára,elvégre itt ő senki, csak egy hegyesfülü délről.
Némán várja,hogy most mi fog követezni.

Az elf kuncogását meghallva, elvigyorodom.
Hát nem vagyok egyedül....