A végtelen időérzéketlenség és féktelen hánykolódás után, szinte csak akkor tértek magatokhoz, ahogy valami döndül mögöttetek. Hamarosan rájöttök, hogy a palota egy kisebb, díszes előszobájában vagytok, amelynek kétszárnyú ajtaja a palotaudvarra nyílt. Az döndült, mikor a palotaőrök becsapták az ajtószárnyakat.

Vörös szőnyegen tapostok, körülöttetek faragott bútorok, fölöttetek kristálycsillár. Jó néhány remegő polgár is beszökött ide, akiket a beérkezett városőrök éppen terelgetnek kifele. Itt van Donar, Fergenthil, Fleron, Gim, Gloern, Konrad, Trubald és Zena. A főpapok a katonák, Schultzmannék talán másik bejáraton keresztül érkezhettek a palotába.

Egy palotaőr kérdő tekintettel áll elétek.
- Önök?

Rámeredek a puccsos berendezésre. Meghaltunk volna? Aztán észreveszem, hogy mennyien hiányoznak a csapatból. - Hol vannak a többiek? És hol vannak Schultzék? - kérdezem tompa hangon, figyelmen kívül hagyva az őrt. - Nem igaz, hogy az egész fölösleges volt!

Mikor végre felfogom, hogy valamelyest biztonságban vagyok, térdre rogyok és a csapat tagjait kezdem keresni tekintetemmel. Egy darabig még mindig az örökkévalóságnak tűnő, elmúlt perceken töprengem, mintha más dolgom se lenne. A városőr és Trubald szavai végül magamhoz térítenek.
-Mi... - mondom, még mindig kissé kábultan, majd egy kis hatásszünettel visszanyerem büszkeségemet, és erőt veszek a hangomon - Werner Stolz főpap hivatott minket ide a palotába. A főpapnak és Schultzmannak sikerült megmenekülnie?

Mikor végre csend lesz körülöttem, egyik kezemmel a térdemen támaszkodva igyekszem kifújni magam.
Hát ennek a csőcseléknek ez jelenti a tárgyalást?
Hol vannak a főpapok? Hol a fogoly?- kérdezem.

Mérgesen toporzékolok. Ez a rohadt csőcselék, a bőrünket tesszük nap, mint nap értük válsgára, erre egy a káosz oldalára állt pap egy pillanat alatt a város vezetősége és ellenünk tüzeli fel őket. Gyengék az emberek. Törpékkel ezt soha nem tudták volna megtenni!

Lihegve tér magához az események sokkjából.Döbbenten néz körbe,hogy mennyire megfogyatkoztak.
hallgatja a többieket,majd Gim mondata után felé fordul,és egy félmosoly kíséretében hozzáteszi.
Egyet értek veled Gim...bár a mi népünkkel is nehezen játszadozhatnak így a vezetők.Nem számít.Most az embereknek kell segítenünk,hozzá kell szokni,hogy ők bizony ilyenek.
Kissé szélesebbre húzódik a mosoly az arcán,ami pillanatok miatt le is hervad onnan.
nagy árat fizetünk a rendnek,hogy visszatérhessen ebbe a városba.néha azt érzem,hogy ez az ár nagyobb,mint amit megérdemel...de ha már itt vagyunk,és ennyit veszítettünk,akkor már csak a becsület kedvéért is meg kell tennünk mindent.

- A főatyák, az embereik, Schultzmann és a többiek a fő hallon keresztül érkeztek a palotába... -mondja a palotaőr sietve, de már rohan is el, kitessékelni egy akadékoskodó polgárt.

Pont egy elf van velem egy véleményen, ők se jobbak az embereknél, hitszegő kutyák, de azért Fergi derekasan harcolt az oldalamon, ezért nem teszem neki szóvá az ostobaságát! Akkor induljunk utánnuk!

Próbálok magamhoz térni a sokkból amit a tömeg és Liebniztz okozott. -Nem tudom hogyan mossuk le ezt a szégyent amit Liebnitz okozott, de meg kell tennünk mindent!  Ezzel csatlakozom a többiekhez.

Hát az Ulrich hívőkben mostanában elég sokat kellett csalódnunk, ami azt illeti. Először ottt volt az a pap a látomásaival, aki elvezetett a káosz koponyájához és közhelyekkel untatott minket. Persze a végén átváltozott valami ezer csáppal és szájjal rendelkező lénnyé és nekünk támadt. Most meg Liebnitz hadakozik ellenünk immáron másodjára, vagy harmadjára... A Sigmariták legalább elismerik a tetteinket....

Túlélteme.
Fújom ki magam, körbenézek hol is vagyok és kikkel. Az őr válasza után: Hát, találkoznunk kéne velük mihamarabbe.

Gimnek: -Biztosíthatom nem minden Ulric hívő ilyen. Remélem nem egy-két személyen keresztül itélik meg az egyházat.

Nem bonyolódok az emberiség butaságáról folyó veszekedésbe, inkább lassan a palotaőr után megyek. Hagyom, hogy elvégezze a munkáját, majd odalépek hozzá. Közben, hogyha látok egy olyat, aki nincs elfoglalva, akkor hozzá megyek oda:
-Tudna szólni a főatyának, hogy a csapat maradéka megérkezett? Tudni fogja, kikről van szó.

Vissza az Ulric papnak:
Csak az egyházad magasrangú papjaival találkoztam eddig, és ez alapján ítélkeztem. Ha te is csalódást okozol, vagy ártasz nekünk, akkor lecsapom a fejed.
Ezt teljes nyugodsággal közlöm vele.

Nem törődöm a bárdolatlan törpével.

Laposan Donarra pillantok.
- Hihetetlen szerencséd, hogy valahogy most nincs kedvünk bűnbakosdit játszani Ulric kegyeltjeivel, mint a tieid odakint a sigmaritákkal. - Lassan megrázom a fejem. - Nem, te talán még nem vagy elég régóta pap, hogy rád ragadjon ez az idióta helyi vérszomj. Mindegy. Keressük meg Hofferéket.

-Nézze én vidéken nőttem fel. Arrafelé nem divat az efféle városi vircsaft.

Szerintem is menjünk.ráérünk vitatkozni,és beszélgetni majd egy nyugodtabb helyen...

-akkor menjünk. Elindulok befele.

Akkor megyünk....

A többiek után indulok.
Jó lenne mihamarabb egy kis nyugalmat találni, mert a legújabb kiskedvencem lassan igen szagos lesz. - igazgatom a csomagot.
Nemmintha néhányunk illatosabb lenne.. - teszem hozzá csendben fintorogva.

Szerintem eldobhatod már, nem lesz rá szükség azután, amit Liebnitz csinált...

Felkacagok a javaslat hallatán.
Eldobni?! Eszem ágában sincs. -

Majd meglátjuk, jól jöhet még... - szólok közbe - Viszont figyelni kéne ezt a Liebnitz-et. Emellett van egy olyan érzésem, hogy most már nem járkálhattok biztonságban az utcákon.
This message was last edited by the player at 18:32, Wed 03 Feb 2010.

Pfff... Undorítóan beteg vagy.