Eszelősen csépelem, függetlenül, hogy mozog-e vagy nem. -Pusztulj, pusztulj már!

A pusztítás láttán akaratlanul is könnyek szöknek a szemembe. Mozdulni nem merek, mert félő ha megteszem, sérült lábam végképp felmondja a szolgálatot.
Lassan mintha nem is én állnék ott. Kívűlről nézem amint szinte transzban újra támadásra emelem kezeimet.
Nem is tudom hogy csak a gondolataimban hallom-e vagy tényleg én szólalok meg, de Myrmidiához fohászkodom ismét.

- Nem mész előlem sehova! -üvölti Garret és megrohamozza a démont, de ügyetlenül mellé üt.

A Vérontó egyik szemére megvakulva üvöltve fordul meg és vaskos karjával arrébb taszítja Donart és Garretet, majd kihúzza magát, recsegnek ropognak csontjai a masszív mellizmok alatt és hatalmasat üvölt... az egész csarnok belezeng... Donar és a tolvaj elterülnek a földön...

Trubald a vérző mellkasát markolva botorkál a démon után...

Fleron betölti a nyílpuskát és céloz.

Zena újabb tűzgolyót bűvöl és nekicsapja a démonnak... a lövedék szinte azonnal szénné égeti a démon bal karját, mire az még jobban felüvölt...

- Pusztulj, pusztulj már! -esik neki Donar és iszonyú erővel suhint a mellkasára, amelytől bordák és mellcsontok törnek és repednek...

Gim talpra kényszeríti magát... felszakadt szájából véres nyál folyik a sarjadó szakállára, tömzsi lábaival állásra kényszeríti magát miközben vaskos ujjai a csatabádra fonódnak...

A démon, szinte hitetlenül fordul meg, egyetlen ép szeme dühtől izzik, majd iszonyatosat üvölt a trollölőre..



...aki erejének utolsó cseppjeivel megemeli a csatabárdot és belevágja azt a démon mellkasába. Gim és a Vérontó együtt zuhannak el, ahogy a penge áthatol a csonton mélyen be a démon testébe...

Gim ájultan esik a földre, egyenest a halott szörnyeteg mellé...

A földön fekvő démonra szegezem a számszeríjamat és teszek néhány lépést felé. Eszem ágában sincs leengedi a fegyvert vagy csak egy pillanatra is levenni a tekintetemet a teremtményről.
-M-meghalt? - kérdezem kissé erőtlenül.
This message was last edited by the player at 10:59, Thu 17 June 2010.

Hirtelen hangos reccsenés hallatszik, a hang szinte visszhangzik az üres teremben... Ranulf értetlenül pillant a kezében, nehéz láncon csüngő bronzkoponyára, amin váratlanul egy repedés fut végig. Teljesen kifakul és jellegtelenné válik...
This message was last edited by the player at 11:01, Thu 17 June 2010.

- Gyorsan! -üvölti Stolz atya az életben maradt városőröknek.- Hívjanak gyógyítókat és papnőket Shallya templomából! Ne csak ácsorogjanak ott gyerünk!

Szavaira féltucat városőr rohan ki a templomból.

Odalépek a halott démon mellé, beletörlöm a kardomat, és elteszem. Gim mellé lépek és baráti módon megdícsérem: - Ez szép volt Gim!!! Majd elkezdek a sérült bal karommal foglalkozni.
- Háthhh mégis csak túléltük. Köszönettel tartozunk neked Ranald.

Bár könnyeim fátylán keresztül látom ahogy a démon felbukik, már nem gondolkodom, csak hisztérikus sikoly kíséretében ismét támadni próbálok.
Azonban a kimerültség kezd úrrálenni rajtam, és a mágia elszökik ujjaim közül.
Megvetem a lábam a következő támadáshoz, mire iszonyú fájdalom nyilall belém.
Majnem összeesek, de a fájdalom legalább kiránt a révületből, és végül körbenézek.

Körbenézek és azonnal felajánlom segítségemet:-Kinek kötözhetem be a sebét, kinek legsúlyosabb a sérülése?-Közben előveszem a gyógyító borogatásaimat.

Donar körbenéz és látja, hogy Fergenthil, Gim és Gloern haldoklik... de válaszolni nem igazán tudnak a kérdésére...

A démonhoz csoszogok és megböködöm a csákánnyal. Amikor már vért fakasztok, kuncogva-göcögve vállat vonok, és Gim mellé esek féltérdre.
– Hé, megvagyol még? – pofozgatom a fejét, és magam is készülődök a kifekvésre...

Az eddig halottnak hitt Liebnitz egy hörgő sóhajtás kíséretében nyitja ki szemeit...

- Ostobák! -kuncog, a vérében fuldokolva, ahogy az élet csordogál ki belőle. - Nem győzhetitek le a Vér Isten akaratát! Amit legyőztetek, csupán a vörös mesterem esszenciájának egy apró darabja volt. És legyőzve az anyagi formáját, szabad utat engedtetek neki, hogy visszatérjen a Káosz szívébe! Van két további tárgy, az esszenciájának többi darabját hordozva... és ha a három rész egy helyre kerül, Xathrodox a Vörös Nyúzó vissza fog térni erre a világra teljes erejében és a gyenge halandók vérét fogja inni! Vért a Vér Istenének! Vért... -végül elhomályosodik a tekintete és belecsúszik a saját élénkvörös vértócsájába.

Nem törődve a haldokló főpap szavaival Gimhez szaladok és legjobb tudásom szerint ellátom.


Majd Gloernhez és Fergi-hez megy ebben a sorrendben, de rajtuk hosszabban elidőzik és nem tud segíteni.

-Tartsatok ki testvéreim, együtt megyünk innen el.
This message was last edited by the player at 12:42, Thu 17 June 2010.

- Tudok valamit segíteni??? Kérdezem kicsit kétségbeesve.
- Nem szeretném látni, ahogy bajtársaim előttem haljanak meg. Remélem tudok segíteni bármiben is.

Hitetlenkedő szemekkel pillantok a károgó főpap felé, és szavai hallatán megremegek.
Gyorsan lerázom magamról a rémületet, és egyelőre igyekszem nem gondolni a hallottakra.
Inkább sietve letépek egy darabot a ruhámból, és a lábamra kötöm amilyen erősen csak tudom.
Remélem hamar ideérnek a Shallya papnők...
A tüsténkedő Ulrich papot látva, inkább nem zavarom a többiekéhez képest elhanyagolható sérülésemmel.
Leülök a földre, hogy minél jobbn kinyújthassam a lábamat.

Váratlanul a hatalmas kehyelből, amely a terem közepén áll hatalmas lángok kezdenek előcsapni és akár a spriccelő víz, úgy söpörnek végig az egész termen, az egész templomon... nyomukban elég a démon teste, Liebnitz és a Teutogen Lovagok holttestei is, de úgy, hogy se por se hamu nem marad utánuk...

Mindannyian konyítotok valamelyest a Birodalom történetéhez és ezt látván tudjátok, hogy nagy eseménynek vagytok a szemtanúi. Kétszáz évvel ezelőtt Magnus a kegyelmes, Sigmar követője mikor először Middenheimbe jött, hogy a Birodalom isteneinek szolgáit összegyűjtse és egyesítse a közös gonosz ellen nagy gyanúval fogadták őt Ulric hívei. Ulric főpapja csalónak és istenkáromlónak jelentette őt ki sőt olyan pletykák is terjengtek, hogy a Káosz szolgája aki a Birodalmat belülről akarja bomlasztani... Magnus titkon jött el Middenheimbe és szembe szállt a Főpappal Ulrich templomában.

A templom szívében mai napig égő lángot, az Örök Lángnak nevezik és azt mondják, hogy azokból a szikrákból származik, amelyek akkor keletkeztek, mikor Ulric öklével zúzta laposra a Fauschlag hegyet. Rengeteg szent erőt tulajdonítanak a tűznek. Azt mondják, hogy amíg ég a Fehér Farkas városa Ulric védelmét élvezi és sosem bukik el. Mindenki úgy hiszi, hogy a láng senkit nem éget meg akinek Ulric a pártját fogja...

A Főpap és követőinek rémületére Magnus levette a köpenyét és belépett a lángba... és ott állt, a tűztöl teljesen érintetlenül...

Ahogy a lángok végigsöpörnek a templomon csak végignyalnak titeket, de nem éreztek hőt, holott Liebnitzék teste nyom nélkül ég el... Ulric megtisztítja a templomát... mintha távoli hatalmat éreznétek önnön szívetekben megfoganni... hatalmat és erőt!
This message was last edited by the GM at 13:18, Thu 17 June 2010.

Hirtelen mindannyian egy hangot hallotok a fejetekben (még az ájultak is):

- Megvédelmezted a templomomat és a népemet. Rakjuk félre a viaskodást, hogy szembenézhessünk a valódi ellenséggel. Legyen ez, egy jel mindenkinek!

Hirtelen rövid, hideg érintést éreztek a jobb kézfejeteken. Odapillantva meglátjátok, hogy egy jel van rajta, akár egy fehér sebhely és olyan élesen van formálódva akár egy tetoválás. A jel egy hátsó lábain álló fehér farkast ábrázol, amely egy kalapácsot fog a mellső mancsai közt.



Írjátok fel a Talentek közé!
AZ EGYSÉG JELE
+10%-ot kaptok minden Fellowship tesztre, amit Ulric vagy Sigmar hithű követőivel szemben kell tenni. Ez a Bónusz +30%-ra növekszik, ha hitbéli harmóniával vagy a Birodalom ellenségei elleni összefogással kapcsolatban próbáltok vitázni.

Ezt mindegyikőtök megkapja az ájultak is.

Ezen kívül mindenki kap egy Fate Pointot :)
This message was last edited by the GM at 13:49, Thu 17 June 2010.

Mikor a tisztítólángot látom elmerengek egy kicsit, majd mikor észreveszem, hogy a jobb kézfejemre egy kalapácsos farkas kerül kicsit elcsodálkozok. A hangról nem is beszélve, majd megkérdezem: - Ti is hallottátok?

Hang hallatán térdre esem és imádkozni kezdek fennhangon.-Köszönjük Ulric, hogy megóvtad szolgáidat e nemes harcban. szeretnénk méltók lenni nevedhez. Áldott légy az istenek között.-Majd folytatom a kezelést.

Meredten bámulok magam elé, néha a kezemre pillantok.
Hányszor is meséltem ezt a történetet? Magnus Middenheimi látogatását? Megszámlálni se tudom. Mindig kételkedtem a történet bizonyos részeiben, de most... most, hogy a saját szememmel láttam ezt az egészet, és itt voltam. És ez a jel, és ez a tűz, és ez a hang... Egy csodának voltam a részese, egy olyan csodának, amiről még sokáig beszélni fognak. Én legalább is biztosan.

Csak bámulom a lángokat míg tart a jelenség. Képtelen volnék akárcsak lehunyni is a szemeimet, annyira magával ragad a látvány.
Elbűvöl ahogy a tűz mindent megtisztít, egy pillanatra azt kívánom bárcsak én is érezném a forróságot és a nyaldosó lángokat.
Mikor a lángok eltűnnek, az érintés hatására a kezemre pillantok.
Finoman végigsimítom a jelet.
Így lesz. Harcolni fogok.

Arcomra mosoly húzodik. Megöltem a dögöt, most már büszkén léphetek be őseim csarnokába. Ezzel lehunyom a szemem és hagyom magam elájulni és a sötétségben zuhanni, lebegni.

Mikor kellemes kábultságomból feleszmélek gyengéden áthúzom a jelen a kezem, hogy megbizonyosodjak róla, nem-e hallucináció volt. - Jéé ez mégis csak valódi. De jól néz ki. És még fizetnem sem kellett érte. Ezután ismét megkérdezem: - Tudok valamiben segíteni???

A fejemet rázogatom, és egy pillantást vetek a sebesülésemre, de amikor meglátom a szimbólumot a kezemen, elvetem az ötletet, hogy csak a vérveszteség játszott velem.
– Bármikor, Ulric – motyogom magam elé, kissé megszeppenve szemlélve a lángok forrását. – De azért ne legyen még egy Liebnitz, kérlek. – Fennhangon folytatom. – Micsoda volt ez, és mi ez a kezemen? És hol van Liebnitz? Mi van a koponyával? Hé, éltek még?
This message was last edited by the player at 15:09, Thu 17 June 2010.

Nemsokára Shallya papnők, városőrök, Ulric és Sigmar papok lepik el a templomot... a sebesülteket azonnal elkezdik kivinni hordágyakon, a súlyos sérülteket helyben ellátni.

Az ájult Gimet, Gloernt és Fergenthilt Shallya templomába szállítják, ahol a papnők a legnagyobb gondoskodással kezdik ápolni őket. A többieket a városi őrség vissza kíséri a palotába, hiszen sajnos, még jó néhány ügy hátra van...