- Micsoda, Liebnitz? Ez nevetséges... -mondja Schultzmann, de közben visszamegy a szobába és felvesz egy köntöst.- Liebnitz ellopott egy káosz ereklyét, Káosz kultista volna? Hogy tudta volna megtartani a Helyettes Főpapi rangját anélkül, hogy bárki észrevett volna bármit is? Vagy a Sigmar hívők elleni vádjára történő replikációként azt mondjátok, hogy egész Ulric egyháza romlott? Ilyen szavakat nagyon veszedelmes használni ebben a városban...

- Ilyetén kijelentésektől valóban ódzkodnék, azonban Liebnitz árulása felettébb valószínű, lévén, hogy az ügy koronatanújának a fejét találtuk a bronzkoponya helyén, márpedig aki elemelhette egyértelműen ekvivalens azzal a személlyel kinek a birtokában volt a láda az elmúlt időben.

- Mér, teljesen jó álca: ha köztiszteletű egyházfő valaki, még egy négyéves lyánykát is hamarabb fognak kultistavezérnek kikiáltani, mint őt. De nem biztos ám, hogy Liebnitz lepaktált a Káosszal. Ami biztos, az az, hogy gyilkos és őrült, szóval mihamarabb le kell rugdosni a pozíciójából, azt mondom! - Veszek egy nagy levegőt a jóleső kirohanás után. - Hány őrje van a palotában, ha esetleg meg kell magunkat védeni a teutogenek ellen?

Kiváncsian figyelem az ulrich papot mit szól az elhangzottakhoz.
Én aztán nem fogom tépni a számat tovább, ezmár egyértelmű. Liebnitznek meg kell halni!

-Egyetértek Trubaldal. Viszont, hogyha be szeretné vetni a teutogeneket, akkor már rég megtette volna. Nem hinném, hogy kimozdulna a menedékéből és azt sem, hogy annyira ostoba lenne, hogy ilyen mód vállalja magára az egészet. - mondom, közben tekintetemet Shultzmannon, a professzoron és Trubald között kapkodom.

Dühösen csak annyit morgok. Már volt hogy bevetette őket. Ezzel köpök egyet.

-Könnyű belátni, hogy hataloméhséggel állunk szemben. Nincs jelen a főpap és a helyettes a helyére tör, kihasználva a zűrzavart. A káoszerekly kiszabadult és a legvalószínübb, hogy Leibnitz-nél van. Parancsnok kérem mihamarabb intézkedjen.

Elég ha engedélyezi, hogy felkoncoljuk. Ezzel kezembe veszem hatalmas csatabárdom!

Miután Schultzmann magára kapta a köpenyét kiviharzik a szobából.
- Jöjjenek! Biztos vagyok benne, hogy a Főpap helyettesnek megfelelő magyarázata van erre! -mondja Ulrich, majd miközben maga mellé rendel fél tucat városőrt, öles léptekkel indul meg a palota azon szárnyába, ahol az Ulriciták szállása van.

- Jó. Menjünk beszélgetni.
Még véletlenül sem jut eszembe, hogy elrakjam a pajzsom és a csákányom, úgy trappolok utánuk.
This message was last edited by the player at 08:00, Mon 12 Apr 2010.

Remélem ezután lesz egy kis nyugtunk, hogy végre jobban szemügyre vegyem a pisztolyomat, kikérdezzem a professzort a náluk tárolt tudásról és felkeressem a helyi mérnökcéhete.
Trubaldhoz hasonlóan én is bekészitem a fejszémet meg a pajzsomat, de kicsit lemaradok, hogy a csoport végefelé kerüljek. Mikor Fleron mellé érek, halkan mormogom.
Nem lesz ez igy jóe. Ennyien a teutogének ellene? Nem lesz ez igy jóe.

Elröhögöm magam. Jól van, menjünk csak beszélgetni! Majd arcomon vigyorral, kezemben csatabárddal szorosan követem a parancsnokot.

-Nem örülnék neki, hogyha harcra kerülne a sor. Ha nem vagyunk elegen, nagy az esély rá, hogy mi járunk rosszabbul. - mondom Gloernnek halkan, miközben megtapogatom az övöm lévő kést, s nagy levegőt veszek - Voltunk már a helyettes pap fogságában, nem lenne túl jó még egyszer a tömlöcébe kerülni. Ezúttal nem hinném, hogy ilyen szerencsénk lesz.
This message was last edited by the player at 08:19, Mon 12 Apr 2010.

Hátrafordulok Fleronhoz, ahogy elcsípem a szavait. Az biztos, hogy most nem fog minket rászedni, és így nem jutunk tömlöcbe! Vicsorgom mérgesen.

-Nincs kétségem e felől, viszont szerintem biztos, hogy már vár minket. - mondom Gimnek miközben folytatom az utamat -Talán pont belesétálunk a csapdájába. Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, szerintem a testőreinek egy része a főbejáratnál fog minket várni. Mi lenne, hogyha valami oldalsó bejáraton közelítenénk meg?

- A legkevésbé se aggódjanak! -mondja Schultzmann, miközben épp egy lépcsőházi előtéren haladtok keresztül.- Uraljuk a helyzetet... egyébként a lakosztályokba nincsenek oldalbejáratok.

Keserű szájízzel, de némán haladok tovább. Pont ezaz, amitől tartottam. Eddig is ,,urai’’ voltak a helyzetnek és a helyzet egyre rosszabb lett.

Én csak remélem, hogy már várnak minket és elrebegték utolsó imáikat ebben az életben!

Úgy legyen uram, úgy legyene. mondom Schultzmann kijelentésére.

Szóra sem méltatom a 'helyzet urai' kijelentést, és inkább csak a legrosszabbakra felkészülve szorongatom a fejemet a köpeny alatt, és követem a katonákat.
Szükségtelen előre rohanni...

Schultzmann elérkezik a Főpap helyettes lakosztályának ajtajához veletek együtt...

Meglepetésetekre egyetlen Teutogen Őrt sem látni ott, de Schultzmann ezt szóra se méltatva ököllel kezd dörömbölni a lakosztály ajtaján.

Majd újra... és újra, mivel semmi válasz nem érkezik.

Ranulf is ekkor érkezik a Főpap helyettes ajtajához. Értetlen arccal pislog a csapatra.
- Mi van itt...?

- Uram ööö... -mondja Schultzmann-nak az egyik városőr. - Liebnitz atya elhagyta a palotát némi ideje... néhányan látták is távozni a kapunál...
This message was last edited by the player at 11:48, Mon 12 Apr 2010.

Várható volt.. -
Hülye lett volna megvárni minket miután kicserélte a fejeket. - morgolódok leginkább magamnak.
Merre indult Liebnitz? - kérdezem határozottan a városőrt.

Biztos a templomába ment vissza az a kutya! Köpök egyet a földre.

In reply to Ranulf atya (msg #22):

- A nap ké... az évtized kérdése, jó atyám! - förmedek rá maró hangon. - Mondja, hogy legalább Opfer lefejezésében nem segített annak a pöcscumizónak!

Ranulf szemeiből a sok váratlan információ hatására kiszalad az álom és elkerekednek.

- MI?!

Morogva legyintek. Bizonyára nem ő a ludas... Ha mégis, hát majd akkor elnáspángoljuk.
- A koponya, amit adott. Opferé volt, nem az a káoszereklye. Fölöslegesen mentünk el Zweisteinért, mialatt Liebnitz ki tudja, miket művelt itt.

- Azonnal szólok Stolznak! -mondja Ranulf majd rohanva elsiet.

Az államat vakarva nézek utána. - Remélem, nem Liebnitzet megy riasztani. Kell nekem járatni a pofámat... - csóválom a fejem kínomban-dühömben-fáradtságomban mosolyogva.

- Nem... nem tudjuk hol van -vonja meg a vállát a városőr.- Talán a kapunál lévők... akik látták kimenni...

Még erősebben vakarom a borostámat.
- Úgy? És ő miért is áll fölötte a kijárási tilalomnak? Amúgy is sokszor szökik el álruhában bordélyokba meeeg kultistapincékbe?
This message was last edited by the player at 17:46, Mon 12 Apr 2010.

Gyere veleme. megragadom Fleron karját és húzom Ranulf után. Ha nem hajlandó jönni, akkor elengedem és sietek Ranulf után mielőtt még elveszne szem elől és követem ahova megy.

Schultzmannhoz fordulok. Na akkor most hová menjünk? Hol keressük? Kitudja milyen ördögi rituálét akar elvégezni, hogy az ereklyének hatalmára szert tegyen. Szerintem a templomába ment, ott gyanúsan nagy volt a felfordulás.

Schulztmann csak Gimre néz, de válasz helyett a városőrökhöz szól.

- Maguk ketten, menjenek ki és rendeljék ide hozzám a kapuőröket!

Ugyanmár, ne tegyen ilyen elhamarkodott döntéseket. - mondom miközben a falnak támaszkodom. - Az őröket később is felelősségre lehet vonni. Viszont ha Liebnitz figyelteti a ki- és bejáratokat, akkor a változás szemet szúrhat neki, és nehezebb lesz tettenérni. - majd elmosolyodok. - Talán inkább figyeltetni kéne. Egyelőre.

Ahogy Gloern rángatni kezd szinte ösztönösen követni kezdem, majd mikor tudatosul bennem, hogy mi folyik itt, követni kezdem magamtól is. Remélem tudod mit csinálsz.

Ahogy Fleron és Gloern elrohan a megszólaló Konrad mellett, már mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a nemes is felébredt.

A törpe és a mutatványos követik Ranulfot a Sigmarita szárnyba, ahol ő elkezd perlekedni a Sigmar papokkal, hogy rögtön beszélnie kell Stolz-al.

Eközben Schultzmannhoz és a többiekhez megérkezik a két értetlen arcú kapuőr.

Kócos hajjal, hálóingben a Verena főpapnő is -egy elnyomott ásítás után- a nagy gyülekezethez sétál.
- Mi ez a felbolydulás Schultzmann?

-Már elnézést, hogy közbevágok és ne vegyenek tolakodónak, de az ügy rendkívül fontos. - szólok oda annak a papnak, akivel Ranulf beszélget - -Mindenképp fontos lenne, hogy beszélhessünk vele, de a legjobb az lenne, hogyha neki magának adnánk át az üzenetet, és most azonnal! Életbevágó! - a beszédem végét megnyomom, hogy ezzel adjak neki nyomatékot.

- Maguk voltak Stolz tanúi a tárgyaláson? -kérdi Fleront ferde szemmel a Sigmar pap.

Többek közte. válaszolom Fleron helyett a papnak. És valóban fontose.

Na még egy főpap. Ezekből ebben a városban minden bokorban terem egy? Meg még előkerült az a gyáva nemes is, és elkezd itt okoskodni. Remélem a kapuőrök látták, vagy tudják hová ment az a szemét Liebnitz, hogy mihamarabb elkaphassuk és kibelezzük!

-Ahogy Ő is mondja, igen, többek közt mi vagyunk a tanuk. - mondom neki -És megtenné végre, hogy szól neki?

A Sigmar pap besiet és pár pillanat múlva köntösét igazgatva jön ki a Sigmarita főpap.

- Mi az, mi történt?

- Liebnitz eltűnt... -válaszolja kurtán a városőrök kapitánya Verena főpapnőjének, majd a megilletődött kapuőr felé. fordul- Szóval Liebnitz... látták elmenni?

- Ööö... hát Liebnitz főatya úgy fél órával ezelött... hagyta el a templomot, jó néhány alacsonyabb rangú... pa...pap társaságában -dadogja az őr.

- ÉS MIÉRT NEM ÁLLÍTOTTÁK MEG?! -csattan fel Schultzmann. - A kijárási tilalom rá is ugyanúgy vonatkozik!

- Mi... mi próbáltuk uram -nyel egyet a városőr. - De azt mondta, hogy visszatér Ulric templomába, imádkozni és meditálni azon, hogy mit kellene tenni ily nehéz időkben... és hát... mégsem állíthattuk meg azt az embert, aki... Ar-Ulricot képviseli...

- És engem miért nem értesítettek?!

- Hát... nem... nem gondoltuk lényegesnek... elvégre, csak... imádkozni ment a városért és a Birodalomért nem igaz...? Az nem baj...? -vonja meg a vállát a városőr idegesen.

Schultzmannhoz fordulok. Azt hiszem nem kéne megvárnunk mi sül ki abból az imából! Jobb lenne indulni, mielőtt elkésünk!

Egy gyors összefoglalóe. A koponya amit az erdőből hoztunk eltűnt, van helyette Opfer koponyája, Liebnitz elhagyta a palotát, időpont és helyszin ismeretlene.

Beleborzongok a gondolatba, hogy Liebnitz milyen démont szabadíthat rá a városra. - Előtte körülnézhetnénk Liebnitz szobájában - ötlik fel bennem; talán tudat alatt mégis késleltetni akarom a konfrontációt? - Ha a koponya nincs is ott, talán találunk valami könyvet vagy mást, amiből kiderül, mire készül. Vagy hogy tényleg a Káosz korcsa, hivatalosan is.

In reply to Gloern Magnarsson (msg #53):

- MI?! -kiállt fel Stolz. - Azonnal vigyetek Schultzmann elé!

Trubaldhoz fordulva. Szerinted olyan ostoba lenne, hogy itt hagy olyan könyveket, ami egy ördögi rituáléhoz kell, amit épp most hajt végre?

Atyák, akkor menjünke. válaszolom Stolznak és egy pillanatig várok nem-e akar még hozni valamit vagy valakit, majd elindulok vissza.
Na, a főpap megvan, a parancsnok szintén megvane. Más már nem is kelle.

Követem a többieket közben azon gondolkodok, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek és azon, hogy tulajdonképpen, hogy is keveredtem bele mindebbe.

A parancsnokra nézek.
- Azért csak küldjön pár embert Liebnitz lakosztályába. Nem árthat, ha végre "hivatalosan" is eretneknek tudják nyilvánítani. Esetleg akkor a városlakók a helyes irányba fordíthatnák a dühüket, és megadnák neki, amit érdemel... - mondom sötéten vigyorogva, és észre se veszem, hogy közben nagyban dörzsölöm a tenyeremet.

- Egyelőre amit elkövetett az, az, hogy megszegte a kijárási tilalmat. Amíg több nem derül ki, addig nem nyílváníthatunk egy Főpapot eretnekké! -mondja sietősen Schultzmann.- Azonnal egy csapatot állítok össze és a templomba megyünk! Maga ott! -mutat az egyik emberére. - Szóljon a Palota őrzéséért felelős kapitánynak, gyűjtsön össze annyi embert amennyit csak tud, szervezze őket alakulatba és készüljenek fel az indulásra!

- De uram, csak váltás fegyvereink vannak itt! -mondja az őr. - Ennyi ember felszereléséhez meg kell nyitni a legközelebbi fegyverraktárunkat.

- Rendben, a kapitány küldessen oda embereket és intézze, gyorsan cselekedjen, a csapatot készen akarom látni, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges!

A városőr tiszteleg és elrohan.

Stolz és Gloernnék sietős léptekkel érkeznek vissza Schultzmannékhoz.

- Mit hallok, Liebnitz?! -kiállt a főpap.- Azonnal magyarázatot akarok!

- Verena igazságára... ez vicc -túr a kócos hajába álmosan a főpapnő. - Schultzmann tegyen valamit, ha Liebnitz valóban bűnös ahogy ezek a derék férfiak s hölgy mondják, akkor minél elöbb igazságot kell szolgáltatni!

- Jólvan jólvan azon vagyok! -mondja ingerülten Schultzmann a nőnek.

Lassan a lépcsőházi előtér kezd megtelni érdeklődő papokkal, városőrökkel, írnokokkal, udvaroncokkal, törvényszolgákkal...

Schultzmannhoz fordulva. Úgytűnik mire az emberei gatyába rázzák magukat felkel a nap. Ha gondolja mi szíves örömest előre megyünk és ha találunk valamit akkor gyorsan intézkedünk. Ezzel vigyorogva meglengetem a csatabárdom.

In reply to Gim Gronisson (msg #67):

- Az ki van zárva! -mondja Schultzmann. - Nem akarok még több kihágást! Ez a mi dolgunk!

Tetszik ez a papnő, ő is szereti csírájában elfolytani a dolgokat egy határozott és gyors lépéssel.

- Schultzmann ott akarok lenni! Úgy hiszem Sigmar főpapjára is tartoznak eme események! Azonkívül az embereim támogatására is számíthat.

- Nem értik?! Megmondtam, hogy nem! Attól, hogy valaki megszegi a rendet, nem jelenti azt, hogy mindenkinek követnie kell a példáját! Mit fognak gondolni az emberek? A főpapok szabadon mászkálhatnak a kijárási tilalom idején... akkor majd ők is azt teszik! Nem! Én és az embereim rendezzük az ügyet!

Na de parancsnok! Mi már az elejétől kezdve benne vagyunk a szószban és nem lehet ránk panasz mivel jó pár patkányt, bestiát, és kultistát küldtünk a pokolra. Ha pedig igaz a gyanúnk, akkor végre lecsaphatjuk a szekta fejét. Arról nem is beszélve, hogy egy összecsapásban kitudja hány emberét ölnék le, de ha mi meghalunk még azon is nyer, mert nem kell megjutalmaznia minket.
Ami meg a legfontosabb ez tényleg egy dicső csata lesz, ahol kemény harcosokkal csaphatok össze és Liebnitzel is, aki azért gondolom nagy hatalmú pap, úgyhogy a biztos halálba megyünk.
Távolba réved a tekintetem, majd gonosz mosoly ül ki az arcomra, ahogy holtan fekszem a templomban, kezemben meg ott van Liebnitz szíve. Lelki szemeim előtt látva ezt a csodás képet el is röhögöm magam.

- Gimnek igaza van... ha ... már nem is a megjutalmazós részben... de ők aztán tudják, hogy mit kell tenni bármiféle gonosz praktika ellen... akárcsak Sigmar papjai akik ajkukon dicsőítő imákkal mennek a harcba!

- Nem! Nem értik? Ebben a városban, most csak és kizárólag az én irányításom alatt indulhat meg egy csapat a templomba Liebnitzt kérdőre vonni!

- Kérdőre vonni! -emeli fel az ujját a professzor. - Alaposan és ha kell bármely eszközzel... igenn igen, azt hiszem ez a kifezetten pontos kifejezés!

- Schultzmannak igaza van, ha eme apró kihágás felett eltekintene akkor megint káosz törhetne ki a városban...

- Most maga is mellette áll?!? A fenébe is cselekedni kell!

- Egyértelműen és kétségtelenül tiszta, hogy itt két egymással tökéletesen szemben álló nézőpont ütközik egymással...

Szúrósan nézek Stolz főpapra, mikor a jutalmazós részt pedzegeti. Majd visszafordulok a parancsnokhoz.
Már nem azért de a városban így is káosz van jelenleg és ez csak nőni fog, ha Liebnitzet hagyjuk véghezvinni a tervét! Egyetlen megoldás, ha most indulunk és mivel csak a maga vezetésével hagyhatja el bárki is a palotát ezért magának is velünk kell jönni.

- Legfeljebb arról lehet szó, hogy maguk tartanak a csapatommal... de akkor teljesen át kell szervezni az alakulatot...

Alakulatot szervezgetni. Ez vicc. Menjünk be és csapjuk szét a fejüket. Fortyogok magamban egy darabig, majd csak annyit bökök ki. Jó legyen így, de induljunk mihamarabb, mert Liebnitz is felkészül addig ránk!

Ranulf Fleron vállára teszi a kezét, kihúzza őt a tömegből és kicsit arrébb a fő vitától odasúg neki valamit.

- Akkor jöjjön velünk, parancsnok, meg pár embere, a többiek meg csatlakoznak a felszerelkedés után - mondom, közben feszülten dobolok a csákány fején az ujjaimmal.
Amikor meglátom, hogy Ranulf titokzatoskodik, nagy elánnal odalépek hozzá.
- Má ne haragudjon, atya, de Opfer kobakja után nem a legjobb ötlet tovább sunnyognia. Ki vele, mi a mondandója?

Ranulf szúrós pillantást vet Trubaldra, de szerencsére ez az egész nem kel túl nagy feltünést, a vitatkozó felek eléggé elvannak egymással.

- Nem! Megmondtam, összeállítjuk a csapatot és ESETLEG velünk tarthatnak, de megmondom őszintén még ezt a megoldást sem tartom túl jó ötletnek...

- A fenébe Schultzmann cselekedni kell azonnal... ha kell én vezénylem ki az embereimet.

Összeborzolom a szemöldököm a jaj de feddhetetlen atyácska reakciójára.
- Mi, fordított helyzetben maga talán megbízna bennünk ezek után, Ranulf? Mit mondott neked, Fleron?
This message was last edited by the player at 08:34, Wed 14 Apr 2010.

Ranulf halkan mond valamit Trubaldnak is.

Kevésbé halkan válaszolok: - Úgyis az lesz... Nem tudna mondani valamit a templomról? Titkos bejáratok? Helyek, ahol Liebnitz lehet, ahol démont idézhet vagy ilyesmi? A templomban lévők ugye nem akkora barmok, hogy segítsenek neki, ha valami istentelenséget forgat a fejében?

In reply to Trubald Altmann (msg #89):

Ranulf atya a szája elé teszi az ujját csitítólag és lopva a perlekedő Schultzmann felé pillant, majd megfogja Trubald vállát és elfordítja őt a vitatkozó felektől.

Lejjeb veszem a hangerőt, és morcosan Ranulf arcába tolakodok.

Ranuld atya kicsit nyugodtabban visszasúg.

Vállat vonok és Schultzmann felé fordulok.
- Mennyi idő múlva mehetünk? Mármint a katonákkal meg magával?
This message was last edited by the player at 13:33, Wed 14 Apr 2010.

Suttogok.

Kissé fáradtan álldigálok hátrébb, és vizslató szemekkel méregetem a súgdolózókat.
Bár még engem is megijeszt, kivételesen kénytelen vagyok egyetérteni Gimmel.
Uraim! Amíg mi itt vitatkozunk, Leibnitz talán éppen démonokat idéz a városra!  - mondom hidegen
Itt nincs helye vitának! Hogy a főpap velünk tarthat-e, azt nem az én tisztem megítélni, de a szervezősdire tényleg nincs időnk. Minél többen vagyunk, annál több esélyünk van. -
És persze minél többet vitatkozunk, annál kevesebb.... - teszem hozzá.

Reménykedő szemekkel Zenára nézek. Gondolod lesznek démonok is? Akkor ráérünk még, adjunk egy kis időt Liebnitznek, hogy eleget idézzen. Hangom szokatlanul lágy és vágyakozással teli. Egészen megbabonázott a gondolat, hogy még démonok is lesznek, ez érzem tényleg dicső halál lesz!
This message was last edited by the player at 16:08, Wed 14 Apr 2010.

- Hát... -pillant Trubaldra Schultzmann, amikor visszaérkezik az elküldött városőr.
This message was last edited by the player at 06:33, Thu 15 Apr 2010.

- Uram a kapitány nekikezdett az emberek összegyűjtésének!

- És mennyi idő míg gatyába rázza a fiúkat?

- Az gyorsan fog menni! -húzza ki magát a városőr. - Egy fertályóra alatt megvan!

- És míg a megfelelő fegyvereket a palotába szállítják?

- Háttt... az úgy nagyjából körüllbelllül... húsz perc.

- Mások is jönnek velünk! -int végig rajtatok Schultzmann.

- Ohh... értesítem a kapitányt! -tiszteleg majd siet el a városőr.

- Nézzék! -mutat az egyik előtéri átjáróhoz Ranulf atya. - Az ott nem az egyik Teutogen őr? Talán ő tudhat valamit!
This message was last edited by the player at 06:38, Thu 15 Apr 2010.

- Mi?! Hol?

- Gyorsan, kapják el, beszélnünk kell vele!

- Mindenképpen úgy interpretálnám jelenlegi gondolataimat, hogy ez egy felettébb izgalmas fordulat!

Ranulf Trubaldék felé pillant és a lépcsők felé bök a fejével.

Mielőtt indulnék, halkan körbekérdezek a kompánia tagjai közt. - Kinél van a koponya doboza? Vinnünk kell.

Hol az a teutogén, majd én idehozom! Ezzel vigyorogva a vállamra vetem a csatabárdom és határozott mozdulatokkal megindulok a mutatott irány felé. Barátocskám csicseregni fogsz majd, abban biztos lehetsz.

Kissé tanácstalanul áll, úgy tűnik, hogy ez most nem az ő ideje.

-Atyám mit tud az ügyről, tanácstalan vagyok kissé. Már nem tudom ki van ellenünk és ki velünk?- Fordulok Ranulfhoz kétségbeesett arccal.

Mielőtt még törppicúr megint hülyeséget csinálna, gyorsan lehajolok, és elkapom a vállát.
Neki ne menj annak a teutogénnek Gim! - mondom halkan, de dühösen.
Hogy meg akarsz halni az szép, de legalább legyen valami értelme! -
Ha most rátámadsz, akkor legalább az egész palota idecsődül, és sosem jutunk ki Leibnitzhez. - fortyogok.
És akkor az esetleges démon is ugrott. Mert azt már nem érjük meg.... - teszem szét a kezem, mintha valóban szíven ütne egy démon elszalasztása.

Ranulf fájdalmas arcot vág és a homlokára csap.

Ranulf lopva Schultzmann és a többiek felé pillant, majd ahogy nyugtázza, hogy azok még mindig az állítólagos teutogent keresik a tekintetükkel dühösen sziszeg felétek.

- Menjetek már!
This message was last edited by the player at 08:33, Thu 15 Apr 2010.

Hmmm. Ha már Ranulf atya is ennyire arra a hülye teutogénre vágyik. - rántom meg a vállam.
Akkor menjünk többen talán lesz esélyünk. - elengedem Gim vállát és elindulok a mutatott irányba.

Ranulf szinte elárvulva, kétségbeesetten néz Trubaldékra...

- Maga! -mondja az egyik városőrnek. - Menjen Lady Zumwalddal és nézzék meg! -mondja a parancsnok miközben szemmel kíséri az eseményeket.
This message was last edited by the player at 08:43, Thu 15 Apr 2010.

Azonnal megnézem! - mondom fennehangon, igyekezve mindenki figyelmét magamra vonni.
Merre is látta atyám? - kérdezem Rnulftól.
A hátam mögött próbálok inteni Trubaldék felé, hogy tűnjenek el.

- Ott ott annál a lépcsőházi átjárónál! -mutat Ranulf egyenest a kijárat felé vezető lépcsősorral ellentétes irányban lévő átjárók felé. - Látják, ahol az a kettő van egymás mellett!

Azonnal megnézzük! - intek a katona felé, és látványosan elvonulok az árkádok irányába.
Egyedül talán könnyebben felszívódhatok később....

Az igazság istennőjének főpapnője összefonja a karjait és szemöldökét ráncolva néz Ranulfra, de nem szól semmit.

– Sigmar fütykösére... – morgok az orrom alatt, ahogy a csapat gyönyörűen szétszéled. Lassan a kijárat felé hátrálok, figyelve, ki követi a példám. Tényleg érdekelne, hol a koponya doboza, anélkül mégis mit csinálunk majd vele?

Zena vállon ragadása nem nagyon hat meg, úgyhogy folytatom az utamat a mutatott irányba, ahol az a finom falat teutogén van. Nem lesz semmi maradandó baja, megígérem! A múltkor úgy is elszalasztottam összemérni velük az erőmet, de majd most meglátjuk milyen kemények ezek a fajankók.

A fejemet ingatva lépkedek törppicúr után az árkádok felé, azt vizslatva, vajon van-e elég árnyék alattuk, illetve az árkádokon túl.

Zena és Gim a két ellentétes irányba futó lépcsőházi átjáróhoz érnek, bár fogalmuk sincs Ranulf melyikben látta a gyanús alakot. Mindkettőben lámpások csüngenek végig, enyhe, otthonos, sárgás fénnyel világítva meg a tapétázott falu palotafolyosókat.

Szerintem arra mentek. - mutatok a bal oldali átjáróra.
De a másik folyosót is meg kéne nézni. - biccentek a katona felé.
Mi ketten elindulunk balra, te meg jobbra. Úgyis valószínűleg mi futunk össze velük. -

Elindulok balra és minden búvóhelyet megnézek. Hová lett az a rohadék...

Kezd szürreálissá válni a helyzet. Kiváncsian várom most mi lesz a fejlemény. Lépni kellene, de szerintem senkinek nincs semmi fogalma.

Ennyi idiótát egy kupacon, nem hiszem el, hogy ennyire együgyűek tudnak lenni. Ranulf pedig sok mindent tett ezzel kockára. Követem Trubaldot, közben Gloern vállát is megragadom és magammal húzom, vagy ha kell rángatom. Közben integetek Donarnak és Ferginek, hogy jöjjenek ők is velünk.

Hmm... 15 percig tart felkészülni egy ember felkeresésére... azon se csodálkoznék, ha már rég elhagyta volna a várost, és odakint összegyűjti a démoni csatlósait. Herr Schultzmann, nem lenne jobb, ha utánamennénk Liebnitznek, amíg a maga csapatai összeszedik magukat?

Értetlenül és kérdőn nézek Fleronra, de szólni nem merek, csak követem.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #131):

- Herr von Oderschwank eddig ezt beszéltük, hogy miért nem lehetséges -Schultzmann próbálja megtartani a jó modorát, de látszik, hogy már a dühroham szélén van.

Suttogok, közben néha Donar és Fergi felé pillantok, az utóbbinak egyszer intek is.
This message was last edited by the player at 23:12, Thu 15 Apr 2010.

In reply to Fleron Merrilin (msg #134):

Követem, bár még nem tudom mi fog kisülni belőle, de most nincs jobb ötletem.

Morcosan szemlélem Schultzmannt, és Fleronéknak súgom: – Nem hinném, hogy Schultzmann arra pazarolná az embereit és az időt, hogy lecsukasson minket, ha most nyilvánosan szembeszállunk az akaratával és előremegyünk a templomba. Persze ahhoz meg kéne győzni őt valahogy, hogy így vagy úgy, de csak nyerhet a közreműködésünkön - sandítok sokatmondóan az ékes beszélőkéjű mutatványosra.

Az elf óvatosan a mutatványoshoz siet.

Zena és Gim elbarangolnak a lépcsőházi átjárókon, de csak meglepett szolgálókat és üres folyosókat találnak, Teutogennek semmi nyoma.

Hová tűnhetett az a szemétláda? Kérdőn nézek Zenára. Van ötleted?

-Rendben, beszélek vele, de ahogy elnézem a parancsnokot, nem lepne meg, hogyha dührohamot kapna. Közlöm vele, hogy előremegyünk ,,felderíteni''. De azt biztos elérnénk, hogy kapkodja az embereit és siessen. Viszont Ranulf pont azért terelte el a figyelmüket, hogy észrevétlenül tünhessünk el. - egy pillanatra kételkedően pillantok az említett felé, majd nyugtázom, hogy Gloern, Donar és Fergi is idejött. Remek, öten vagyunk. Ebből talán egyedül Fergi íja jelent fenyegetést a teutogenekre. -Szóval, megbeszéljem vele a dolgot vagy eltűnünk?

Nincs itt semmiféle teutogen. - rázom a fejem Gim buzgalmát látva.
És nem is volt. -
Ranulf akarta a tömeg figyelmét elterelni. -
Csak nem ártott volna ezt velünk már az elején közölni. -
Illetve nyilván közölte is ezt a mutatványossal meg a hullaszagúval, de ők voltak olyan előzékenyek hogy ezt az információt megtartották maguknak... - mondom, miközben két ujjamal az orrnyergemet masszírozva próbálok gondolkodni.
De mindegy is. A lényeg, hogy valahogy ki kell jutnunk a palotából. Sürgősen. -
A ládika Opfer fejével nálad van, vagy az öregnél? - kérdezem hirtelen.

Nálam biztos nincs, vagy a professzornál van, vagy az irodájában maradt. De a láda nem is fontos, mivel a koponyát kell megtalálnunk és a profeszornak adni.
Egyébként merre akarod elhagyni a palotát?

- Ha szavazósdi van, én azt mondom, álljunk elébe, oszt legföljebb elszaladunk, ha nem tetszik neki az ötlet - súgom.

Tőlem beszélj, de ennyivel nem győződ mege. Már azt is kétlem hogy van valami amivel meg lehete. Én mindenesetre nem állok eléje, majd innen végignézeme. Kevesebbet kell futnie.

- Semmi?! -kiállt oda Schultzmann Zenáéknak.

– Látja, parancsnok? A falnak is füle van, ki tudja, hol jár már az a teutogen? Marha sebesen el kell érnünk Liebnitzet, most rögtön indulni kell! Mi felderítjük a terepet, mire odaérnek. Addig nem megyünk a templomba. A-a, az dőreség volna!
Megköszörülöm a torkom, a többiekre nézek, aztán öles léptekkel a kijárat felé indulok.

- Nem! -dobbant egyet a lábával Schultzmann. - Parancsba adtam! Maguk csak szépen menjenek vissza a szobájukba és mi intézkedünk!

Kezdek vörösödni.
– Nélkülünk ez a város már rég térdre rogyott volna! Mi az istenért akar éppen most eltávolítani minket, parancsnok? Én a maga helyében húsz körömmel kapnék minden segítség után.

- Nézze... a Gráf távollétében én felügyelem a város biztonságát, a szavam parancs és jobb ha nem szállnak szembe vele!

Összeszorítom az állakapcsom, nehogy valami csúnyát mondjak. Villámot szórón is esdeklő tekintettel nézek Fleron, Gloern, a varázsnő meg a többiek irányába, segítsenek már értelmet harsogni Schultzmann fejébe.
This message was last edited by the player at 07:24, Mon 19 Apr 2010.

-Értettük parancsnok, visszavonulunk. Többieknek suttogva, hogy a parancsnok ne hallja:-Menjünk keressünk más módot a kijutásra.

Miután végre az ordibálás kiráz a gondolataimból én is közelebb megyek a parancsnokhoz: -Nézze, parancsnok! Mégis, milyen város biztonságát akarja garantálni, hogyha démonok fogják a földel egyenlővé tenni! Nem kérünk semmit, csak azt, hogy engedjen minket előre menni. Mitől tart? Hogy megöljük? Öltünk már meg valakit indok nélkül? Nem! Engedjen minket utunkra! Másrészt, ha nem teszi, akkor is megyünk. Küldjön csak nyugodtan embereket a letartóztatásunkra nem érdekel! - majd várom a reakciót.

Schultzmann komor tekintettel néz Fleronra, majd int a legközelebbi városőrnek.
- Háromszorozzák meg az őrséget a kapuk és a falak mentén! Senkit nem engedhetnek ki, csak engem és azokat akik velem vannak megértette?

- Igen uram!!! -tiszteleg a városőr és elrohan.

Az az együgyű fejed került volna inkább a ládába, hogy miért nem tudod felfogni, hogy mire odaérsz, talán késő lesz?
-Az imént mintha még az lett volna a baj, hogy kevés az embere parancsnok. Nemde? - mondom fejcsóválva, majd csalódottan visszafordulok a többiekhez -

- Mindenki vissza a szobájába! -mennydörög Schultzmann. - Mindent helyre fogunk tenni, csak menjenek a szobájukba! Most! -majd néhány emberét maga mellé intve a a lépcső felé indul, de Stolz, a professzor meg jó néhány ember még követi és csak nem hagyja békén.
This message was last edited by the player at 11:05, Mon 19 Apr 2010.

Még nemlátom! -
Megnézzük beljebb! - szólok vissza fennhengon.
Majd Gimhez fordulok.
Hogyaza..! Így még nehezebb lesz kijutnunk. Egyik lehetőség, hogy most felszívódunk, és esetleg ööö...kölcsönvesszük egy őr ruháját, vagy reméljü hogy ennyi idő alatt még nem erősítették meg az őrséget. A másik pedig hogy visszaballagunk és a szobáinkból próbálunk megszökni. -
Én nem várnám meg míg a szobáink elé is őrséget állítanak... -

-Az egyik probléma amiért még Schultzmann nem indult el, hogy nincs elég embere. Legalábbis, ezt mondta. - mondom Zenának - Abban nem kell kételkedni, hogy a parancs gyorsan terjed, de nem lesz elég ember hozzá. Először a kapukat fogják biztosítani, aztán a falakat és egyéb helyeket. Legalábbis, én ezt tenném. Ha gyorsan cselekszünk, még könnyen kijutunk.

Ránézek Zennára, majd széttárom a karom. Láttál már ilyen méretekkel rendelkező városőrt ebben a városban. Ha kettőnek összefércelném a felső részét talán beérné a mellkasomat. Amúgy kezd elegem lenni Schultzmann akadékoskodásából, meg ebből a városból is. Azt se tudom mikor ittam egy jót utoljára. Szerintem nyugodtan lemehetünk a konyhába, hogy együnk és igyunk jó sok valamit. Végülis korgó gyomorral nem lehet gyilkolni.

Na meg persze időt kell adni annak a Leibnitz kutyának is, hogy elég démont idézzen.

Ezzel meg is indulok a konyha irányába.

Én megmondtame. Megszökünk most azonnal, vagy megyünk a szobánkba pihenni egyet amig Schultmann maga is el nem indule? kérdem a körülöttem lévőktől.
This message was last edited by the player at 13:23, Mon 19 Apr 2010.

-Az is igaz, hogy némileg el kellene látni a sebeimet, még igencsak gyengének érzem magam. Hol is van Ranulf atya? Egyébként meg jelentkezzen akinek szüksége van elsősegélyre.

Közelebb megyek a többiekhez.
– Érthetetlen. Mindenesetre most meglóghatunk, Schultzmann máshol húzza a drága időt, nem lát. – Szemügyre veszem Donar sebeit. – Meddig tart összefoltozni magad?

In reply to Trubald Altmann (msg #162):

-Szerintem néhány perc, csak lekezelem magam a gyógynövényes borogatásommal.

Utánamegyek Schultzmann-nak, és próbálom menteni a menthetőt:
Ugyan már, magának épp hogy joga van engedélyt adni nekünk. Több szem többet lát, és akármikor jól jöhet még a segítségünk. Felesleges lenne egy ilyen ajánlatot elhanyagolni. Talán néhány kislevita is segíthet, meg ismerek még egy-két embert a városban. Ha megengedné hogy már most induljunk, akkor pedig még azelőtt elcsíphetjük Liebnitzet, hogy bármit is tehetne ellenünk. - majd kicsit erősebbre váltom a hangomat: - Sigmarra mondom, mi itt mind egy célt képviselünk, felesleges lenne ilyen esélyt elhalasztani egy kellően meg nem alapozott döntés miatt! - közben már vadul csapkodok fel le a karjaimmal.

Konrad hangja csak egy a rengeteg közül aki körülötte van és próbálja győzködni, akik csak nehezítik és nehezítik rá a nyomást... de ő szótlanul, öles léptekkel megy a palotafolyosón, az őrök távol tartanak körülötte mindenkit.

Félrevonul ellátni magát.

Ó Myrmidia. Miért büntetsz!? - kérdezem kicsit teátrálisan, miközben kezeimbe temetem arcomat.
Jó legyen a konyha. Annak kell hogy legyen szolgálati bejárata. Ott talán kislisszanhatunk. - csillan fel pár másodpercnyi gondolkodás után a szemem.
A többieknek azért nem ártana szólni. Ketten még ha ki is jutunk, nem sok esélyünk lesz Liebnitz démonaival szemben. És én törppicúrral elentétben nem kívánok elpatkolni.

Nagy nehézségek árán, sikerül ellátnia magát.-Sokkal jobban érzem magam, most már részemről mehetünk.

Jó akkor meglógunke. Terv merree?

Persze előtte iszunk és eszünk! Förmedek mérgesen Zennára.

Hát persze. Csak gyorsan. - Tárom szét lemondóan a kezeimet.
Ha nem sietünk még az is lehet hogy Liebnitz meglép a városból is, és akkor aztán nem lesz kivel harcolni. - gondolkodom hangosan.
Meg addig a többiek is meglépnek talán.

Nemhiszem, hogy meglépne, azzal a hatalmas ereklyével a kezében, inkább valami ördögi rituáléra készül. Na de hol van már az a konyha?! Kiáltom mérgesen.

Halljuk mi Zenáékat?
Elcsörtetek a konyha irányába. – Ha más nem, majd kibújunk az éléskamra ablakán. Jobb, mint keresztülpofozni magunkat a kapuőrökön. Legalábbis a többségünknek jobb.

-Akkor induljunk, ha jobb ötlet nincs, mindenki kész?

-Csak induljunk már... - mondom a többieknek, reménykedve abba, hogy valaki elindul végre valamerre.

Elindulok a konyha fele, és intek a többieknek, hogy jöjjenek.

Donar intésére a csapat elindul a palota hátsó részei felé... bár fogalmuk nincs, hogy a konyha merre van...

Áthaladnak néhány átjárón, majd egy lépcsőházi előtérről egy hallba érkeznek le két kígyózó lépcsősoron, ahonnan egy előszoba vezet tovább hátrafele. Itt csak elvétve sürgölődik egykét szolgáló, fejüket lehajtva nagyrészt ügyet sem vetnek a csapatra.

A tömegek a palota ezen részében nem igazán fordulnak elő... itt csend van és nyugalom.

-Innen merre tovább? - kérdezem a többiektől szinte már-már suttogva -Ha kell megpróbálhatom megtudni az egyik szolgálótól, de akkor számolnunk kell azzal, hogy talán a nyakunkra hozza az őröket.

Nekem már mindegy, csak haladjunk valamerree. válaszolom Fleronnak az ismeretlen terepet figyelve.

Megyek a az ételszag után. Ha nem érzek ilyet, akkor a cselédrészleg fele tartok.

Ki innen minél gyorsabban, meg kell találni a módját, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Ha végeztünk lehet, hogy örökre leszámolok az  itteni egyházzal, vagy visszatérek vidékre. Otthon minden másképp volt, nem volt ennyi aljasság. A város őrültté teszi az embereket. Nagyon remélem, hogy Ranulf nincs benne az ügyben, sajnálnám ha ővele is le kellene számolni.

Ha Zena és én sem találjuk meg a konyhát, akkor mérgemben elkapok egy szolgálót és ráförmedek. Hol a konyha, ahol tudok végre enni és inni?

A rémült szolgálólány könnyek közt mutogatja el a csapatnak a konyha hollétét.

Elengedem és miután megköszöntem az útbaigazítást folytatom az utam.

Felzárkózok Gimhez.
– Ha inkább harcolnál evés helyett, itt a fasza alkalom, hogy meglépjünk. A konyhának kell legyen kijárata.

Én is ebben reménykedem, de az úr előbb étkezni kíván... - hajlok meg Gim felé, míg hangomban gúny csendül.
Valószínűleg így is találkozunk majd bőven katonákkal. -
Ha kijutunk persze.. -

A gúnyt nem érzékelve. Úgy van ahogy Zena mondja! Előbb eszek, ha már erre jöttünk, meg iszok is valamit. Talán itt még méz sör is van, abból pedig szívesen legurítanák egy hordócskával és máris jobb kedvem lenne. Majd a többiekre förmedek csatabárdal a kezemben. Akinek ez nem tetszik, az most szóljon! Legyintek egyet fenyegetöleg a csatabárddal. Megbeszélhetjük!

– Együnk útközben. Hm?
Jó tudni, hogy a hasa legalább előrébb való a vérszomjánál. Persze ez nem változtat azon, hogy a józan esze mind mögött kullog.

a csapat eléri a konyhát, ahol felháborodott szakácsok, kuktak és felszolgálók ugranak el az eltökélt trollvadász útjából, aki rögtön lekap néhány felakasztott kolbászt, egy pár cipót, egy kancsó bort és némi sajtot... némi keresgélés alatt a csapat többi része megtalálja a konyha hátsó kijáratát amely az épület mögé nyílik a kertbe, egy olyan részre, ahol fel vannak halmozva zöldségeg, hordók és egyéb élelmiszerek...

Elkezdem tömni a fejem. Arra sem emlékszem mikor ettem utoljára. Közben nagyot húzok a boros kancsóbol. Sör nincs, vagy ey vödör vodka? Kérdem felháborodva a szakácsoktól, de válaszra sem várva eszek és iszok tovább.

- De... de kérem tegye le! Hisz... hát az... az a vendégeknek lett.. félrerakva. -próbálják a kukták és a szakács körbeállni Gimet, de csak az idős szakácsnak van annyi mersze, hogy rángassa a trollölő fatönkhöz hasonlatos karját.

Nem igazán hat meg az idős szakács rángatása, folytatom a kajálást. Én is vendég vagyok, ez jár nekem!

Megvárom míg Gim feltankol, Mikor látom, hogy már felszerelkezett megsürgetem:-Most már talán mehetnénk, gondolom a baltád is éhezik már?

Miután benyomtám pár rúd kolbászt, valami jófajta cipóval és egy két aprósággal amit találtam, amit végül leöblítettem pár kancsó borral, nagyoot böfögve felállok. Ez jó volt, megveregetem a hasam. Bár azért jobban esett volna egy hordó sör a bor helyett. Majd felkapom a csatabárdom és a többi felszerelésem és még egy böfögés közben csak annyit kérdek. Na akkor most merre menjünk?

Továbbra is Schultzmann után megyek, és próbálom győzködni.

Konrad csak követi Sczhultzmannt és győzködi, amíg 5 városőr le nem szedi a piócákat (egyben Konradot is) a parancsnokról s végre tud menni, intézni a dolgát.

Amíg Gim a fejét tömi, kimegyek az ajtón körülnézni. Kijáratot keresek a palotán kívülre, vagy legalább megint egy megfelelően elhelyezkedő fát a fal tövében. Közben azért elrágok egy kóbászt, amit a konyháról kaptam föl.

Hasonlóan a többiekhez én is magamhoz kapok valami élelmet, aztán követem Trubaldot, hogy megtudjam miben sántikál.

Trubald és Fleron tesz egy pár perces sétát. MEgkerülik a palotát majd az elejéhez sétálnak, hogy nagyrészt belássák a falat és a kaput teljes szélességében.

A fal mentén közvetlenül őrök járkálnak fel alá csoportokban, a kapunál legalább 4 őr posztol. Lehetetlen lesz oly módon kijutni, mint ahogy korábban tette a csapat... hála a megerősített őrségnek.

Én nem dézsmálom kéretlenül a raktárkészletet. Majd nyugodtan belakmározok ha végre az egésznek vége. Egy óra össz-vissz már nem számit. Kilesek az ajtón merre mentek a többiek, de nem megyek ki pár lépésnél távolabb.

Akkor ideje kultistákat ölni, menjünk a templomhoz! Ezzel megindulok a főbejárat felé, ahol az őrök állnak.

Odasietek Gim mellé, mielőtt célba érne.
– Ne hagyjuk, hogy a nemes úrfi is hasznosítsa magát? Elterelheti az őrök figyelmét, amíg meglógunk. Öö, teli hassal nem volna jó most bunyózni, de mire a templomhoz érünk, leülepedik. – Vadul rágom a kolbász csücskét, ennél a töröpnél nem tudni, mi lesz a reakció. Illetve nagyon is...

Milyen nemes úrfi? Mindegyik Schultzmann körül sündörög! Amúgy meg nincs tele a hasam és nem fogok bunyózni... ha nem állnak az utamba. Elvigyorodok és töretlen lendülettel haladok előre.

Lemondóan leköpöm a palota falát a kóbászcsücsökkel és körülnézek von Oderschwank után. Ha legalább Donart meglátom, odamegyek hozzá. – Gyere, villogtasd meg a papi... kitűződet, vagy mitek van. A palotaőrségnek ki kell engednie minket. Mondjad, hogy... mittomén, kirendeltek a zavargásokhoz. Vagy valami templomba.

Már messziről röhögve integetek az őröknek és felmérem, hogy milyen kemény gyerekek, és hogy hogy reagálnak ránk.

Előresietek az őrökhöz, előveszem a papi szimbólumomat és jelentőségteljes arccal odaállok.-Uraim, ki kell mennünk a palotából ezekkel az emberekkel. A templomba küldtek, hogy segítsek a fennálló helyzet tisztázásában.

Gondolkodok egy kicsit a folyosón: Vajon mivel lehetne rávenni Schultzmannt, hogy hallgasson rám?

Kicsit sértetten követem a többieket, amiért nem engem kértek meg az őrökkel való beszélgetésre, de ezúttal csendben figyelem az eseményeket. Valamint azon gondolkodok, hogy mennyire fogják elhinni a történetét Gimet látva.

Halva amit Donar mond, mikor közelebb érek röhögve csak annyit mondok az őröknek. Bizony, megyünk tisztázni a helyzetet, na meg lefejezni pár kultistát, azzal a Liebnitz kutyával az élen! Lépteimen közben nem lassítok, így már mindjárt elérem én is az őröket.

Kössz Gim. :(-Sietnünk kell ne tartóztassanak fel.-Mondom ellentmondást nem tűrően.

A városőrök duplán zárják el a kivezető utat keresztbe tett alabárdjaikkal.

- Schultzmann parancsnok parancsára, senki nem mehet ki! -mondja az egyik.

Látjátok, hogy a fal mentén járőröző egyik csoport is felfigyelt az incidensre, és meredten figyelik mi történik, miközben közelítenek.

Mikor látom, hogy több katona közeledik, elpillantok a többiek felé majd a városőrök elébe megyek: -Kérlek, várjatok! - mondom nekik, miközben széttárt karokkal próbálom megáljra kényszeríteni őket -A törpe, a trollölő, tudjátok kicsit többet ivott a kelletténél. - mondom úgy, hogy Gim ne halja majd ezután még néháy lépéssel közelebb lépek, immár leengedett kezekkel -Nem akarunk semmit, de ha most beleállnak a trollölőbe akkor lehet, hogy végül az ital győz benne és nem a józan ész...

A csuklyámat ismét a fejembe húzom, és még véletlenül sem megyek Gim és a többiek közelébe. Inkább énis csendben a fal mentén sétálva próbálom felmérni hol a legritkább az őrség.

- Itt ugyan nem randalíroznak! -mondja a városőr.- Na iszkiri, vissza a palotába zárlat van!

Láthatóan a falat már több helyen is megvilágították lámpásokkal és folyamatosan figyelik az őrök.

Még hogy mi randalírozunk? Te átokverte kutyaütő! Akkor lett volna ekkora a pofád, amikor az a káoszimádó Liebnitz masírozott ki a többi kultistával. A drága parancsnokod most is az őrséget szedi össze, hogy elég embere legyen elfogni azt a rohadékot, amit meg lehetett volna előzni azzal, ha akkor nyílik ki a csipád, amikor erre megy. Most meg azokkal baszakodsz, akik mindent rendbe akarnak tenni te agyalágyult! Fortyogok ingerülten, oly mértékben, hogy a kezem belefehéredik a csatabárdom szorításában.

– Mit kerestek itt ennyien? – kérdezem az őrtől jóval kevésbé indulatosan, mint Gim. – Liebnitz épp az elébb lépett elő a város első számú közellenségéve. A parancsnok embereket verbuvál ellene. Csak a legbátrabbak kellenek ám egy ilyen hatalmas, istentelen káoszimádó ellen, a többiek ittmaradnak védeni a karonülőket meg a véneket. – Ahogy mondom, egyre nagyobb gúnyos vigyorra húzódik a szám sarka, amit látszólag nem szánok senkinek.

- Csak távozzanak innen... -mutat vissza a városőr komoran a palota felé. A társa közben közelebb inti a többieket, látva a felfordulást.

Akkor itt várjuk meg a parancsnokot. Ezzel le is ülök a földre, úgy is erre jön a többiekkel. Liebnitz meg kap egy kis időt démonokat idézni. Szám közben vigyorra húzódik.

Amikor a városőr továbbra sem válaszol a szövegemre, szélesen legyintek.
– Nem hibáztatlak titeket. Nem semmi vakmerőség kell annak, aki önként akar démonok ellen vonulni. Nem mindenki olyan merész. Biztonságosabb itt hátul, ahol semmi se történik.
Atyáskodón vigyorgok.

A városőrök nyugodtan visszasétálnak hát a posztjukra.

Fogy az idő...

Ülök a kapu tövében és várom, hogy jöjjenek Schultzmannék...

-Ugye nem akarjátok azt mondani, hogy tényleg megvárjuk, ímg ezek kikényelmeskedik a dolgot? - suttogom hallkan.

Hangosan válaszolok. Miért mit akarsz tenni? Kaszaboljuk le az őröket, akik csak uruk parancsát teljesítik?

Nincs jobb dolgom igy követem Gim példáját. Ha találok egy kis füves részt akkor lefekszem, ha nem, akkor csak leülök és nyújtózkodok egy jót.

A Főpap is kijön a palotából és ahogy látja, hogy csak lazán hédereltek a füvön, dübörgő léptekkel megy oda hozzátok.

Kérdőn nézek a főpapra, hogy mit idegeskedik.

-Herr Stolz segítsen kijutni, mi elrendezzük az ügyet. A hatóságok tehetetlenek. Ha mi elveszünk értünk nem kár, de tudjuk, hogy Leibnitz bűnös és valakinak lépnie kell, mert komoly veszteség éri a várost, ha a káosz elszabadul.

Na kiváncsi vagyok, hogy ez a pap mit fog elrendezgetni, egy kaviccsal fejbe dobják és már is elterül.

- Ranulf atya éppen tökéletesen megadta a lehetőséget önöknek. Mégis mit csinálnak még itt?

In reply to Werner Stolz Fopap (msg #228):

-Nos épp a kapunszerettünk volna kijutni, de sajnos nem jártunk sikerrel.Suttog

Stolz a homlokára csap.
- Korábban hogy jutottak ki? Mikor a professzorért mentek...?!

In reply to Werner Stolz Fopap (msg #230):

-Igen, akkor sikerült, de most erős az őrség. Sajnos így már nem megy.

Ez nem látja, hogy mi a helyzet?

- Sigmar haragjára... találjanak valami kiutat, mert mire a városőrség összevakarja magát késő lesz!

Összecsapom a két tenyeremet, majd magamhoz veszem a szót: -Találjunk ki végre valamit! Járjuk körbe a falakat vagy amit akarunk. Vagy talán ha Zena valami trükkel el tudná csalni az őröket a kaputól. Kirohanhatnánk, aztán kövessenek csak ha akarnak.

Én senki elől se futok! Úgyhogy valami más megoldást találj ki. Mondjuk kereshetnél egy cselédet, aki ismeri a palotát, szerintem biztos tud valami föld alatti, vagy föld feletti titkos utat.

Hát Sigmar faszára már tényleg, na!
- Mi lenne, ha odaállna az őrök elé, és megparancsolná, hogy engedjenek ki?! - hadonászok ingerülten a sültgalambot váró, követelőző főpap előtt. - Mi lenne, ha felvállalná, hogy szembemegy egy apró kérdésben a parancsnokkal? Maga sokkal jobban tudja, mint ő, milyen veszélyes lehet Liebnitz. Menjen, mondja az őröknek, hogy eretnekké lesznek nyilvánítva, ha az utunkat állják, és kész!
Igyekszem lehiggadni, de a helyzet őrjítő abszurditása nem engedi. Még a csúf kínhalálba se engednek ezek a barmok, pedig az ő hasznukra volna!
This message was last edited by the player at 21:28, Thu 06 May 2010.

Hát a trükkök épp kivitelezhetőek, de akkor mindannyiunknak egyszerre kell cselekednie. Sokáig semmi sem fogja elterelni az őrök figyelmét. - mondom nagyon halkan Fleronnak.
Ha van valami konkrét ötleted, örömmel hallgatom. -

- Ilyet nem tehetek, és nem állok Schultzmann felett. Liebnitz már eljátszotta az egyházának bizalmát, én nem fogom megtenni ugyanezt Sigmaréval! -mondja ingerülten az atya.

Hát ha gondolja felvagdoshatjuk szerencsétlen őröket a jó ügy érdekében, bár ebben nem lenne túl nagy kihívás! Mondom elgondolkodva.

- GIM SIGMARRA MÁR! -borul ki a pap. - Maguk most segíteni akarnak nekünk vagy hátráltatni miket?

Kimegyek a többiekhez, és odamegyek hozzájuk.
Van egy ötletem, de lehet, hogy nem fog sikerülni... - dörmögöm - Ehhez viszont tényleg szükségünk lesz pár őrre... Arra gondoltam, hogy ha esetleg beöltöznénk őrnek, akkor mi is járkálhatnánk szabadon fel-alá. Ti voltatok kint, ugyanazt az egyenruhát viselik a kinti őrök, mint akik a palotában vannak? - majd Stolz-hoz fordulok - Magának nincs valami azonnali démonölő izéje?
This message was last edited by the player at 11:32, Mon 10 May 2010.

Egyrészt nekem van démonölő izém, ezzel büszkéne megveregetem a csatabárdom nyelét. Másrészt, látott maga ebben a nyamvadt városban ekkora városőrt, mint én? Ezzel kihúzom magam két ember szélességemmel és törpékre jellemző magasságommal. Harmadrészt. Fordulok ezzel az atya felé. Unom már a folytonos várakozást. Jutasson Liebnitz és a szolgái elé, én meg kicsontozom mindet, de nehogy már nekem kelljen törni a fejemet egy fondorlatos szökésben!

-Nem ismerem kegyed tudományát, de ha jól emlékszem a legutóbbi alkalommal egy kacagó női hanggal csavarta el az őrök fejét. - súgok halkan vissza -Képes valamilyen személy hangját megszólaltatni? Példának okán, Shultzmannt amint valahonnan a távolból üvöltve hívja magához az összes katonát? Esetleg valamilyen csatazajt? Talán adnának egy esélyt, hogy kiszökjünk...

Az álruha segithetne, de akkor mar egyszerűbb fogni és leütni ezekete. És nem vesződni az öltözéssele. Schultzmannt utánoznie? Az sem egy rossz megoldás, még talán működhet is ha olyan lökötteke. Meg ha jól emlékszem, a múlt reggelen mikor a csőcselék elkapott a raktárban, valami palota alatt futó csatornáról zagyváltake. De most komolyane. Muszáj nekünk elsőnek odaérnie? A katonák vannak arra hogy megvédjék a lakosságote. Körbenézek. Mi is csak közönséges emberek vagyunke.

In reply to Werner Stolz Fopap (msg #239):

– Nem tudom, atyám, mégis melyik verzió tetszene? – morgok magamban.

Nem lehetne egyszerűen átfutani az őrökön? Milyen a kapu, van rácsozat is?

Hirtelen csettintek, és megszagolom a hónom alját. Aztán a többiekhez fordulok.
– Mondjuk, hogy leprásak vagyunk! Egyből kieresztenek, vita nélkül! – csapkodok a tenyerembe elkeseredetten, utolsó szalmaszálként kapaszkodva mentőötletembe.

Gloern ne sértegess, mert betöröm az orrod! Morgom neki ingerülten. Majd a többiek felé fordulok. Megmondtam futni nem fogok! És Trubald szerinted úgy nézek ki, mint egy leprás?

- Nézze... -fordul Gloern felé a főpap. - Talán ön az elmúlt percekben nem itt tartózkodott, de jobb ha észreveszi, hogy HA Liebnitz valami rosszban sántikál, akkor a városőrség aligha fogja tudni megállítani, mivel mire összetetvészkedik magukat, Liebnitz ha akarná akár az egész Káosz Birodalmára kaput nyithatna és közben még egy teát is elszürcsölhetne, amit közben Arábiából importáltat... így mát világos? -a főpap még mindig az idegességtől remegve Trubald felé. - Nézze nekem bármely verzió megfelel csak tegyünk valamit!

ELmerengő moslygó arccal hallgatom a főpap szavait, amikor káoszhordákról kezd mesélni. Szinte látom magam előtt a hömpölgyő áradatot, ami ellen felveszem a harcot, és tucatszám ölöm a bestiákat, amik végül lenyomnak és megölnek.

Stolz rosszallóan néz Gimre.
- Ezen mit talál olyan tréfásnak trollölő?!

Atyám ilyen örömteli hírt rég hallottam, hogy őszinte legyek. Úgy érzem ha igaza van nagyon közel vagyok a célomhoz! Ezzel elröhögöm magam, majd a társaimhoz fordulok. Szóval találjatok ki gyorsan valamit, vagy nekiállok mindenkit felaprítani aki a célomhoz vezető utamba áll!

- Tudtam, hogy a törpék önzők, de álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire... -csikorgatja fogát a főpap. - Talán maga eléri a hőn áhított hősi halálát, de nem gondolja meg, hogy az legkevésbé sem fogja megakadályozni a Káoszt abban... hogy bekebelezze az öreg világot? Legjobb tudásom szerint a törpék felesküdtek az ősidőkben, hogy Sigmar népét fogják támogatni mint szövetségesek? Vagy ez talán feledésbe merült...?

Néze atyám én támogatom is az embereket, akik mellesleg megjegyezném, hogy elég sok csalódást okoznak! Manapság mindenhol káoszhívő emberekbe botlik az ember! Egyébként meg az én erőm arra telik, hogy legyilkoljak annyi bestiát és kultistát, amennyit bírok. Szerintem ezzel a saját eskümnek is eleget teszek és a népem esküjének is!

- Akkor pedig fogjunk össze és tegyük azt ami a legjobb Middenheimnek és mellesleg az egész világnak... beleértve a törpe királyságokat is Gim!

Minden tiszteletem az atyáé és igaza is vane. A törpék felesküdtek hogy támogatják Sigmar népét. Ez a támogatás részemről eddig abban merült ki hogy elkészitem a háborúhoz szükséges eszközöket, nem pedig használome. Nem mondom hogy ellenemre van néhány káoszhivő meg bestia levágása, de nekem már kezd egy kicsit sok lenni ez az állandó rohanás, bebörtönzés, menekülés, üldözés, egymás gyanúsitása, gyilkolása ami az elmúlt pár napban volte. Amióta belebotlottam ebbe a társaságba, nem volt egy nyugodt kétórám hogy kifújjam magam egy kicsite.
válaszolom kissé dühösen, majd ennél nyugodtabban folytatom
Ha végre kitaláltátok mi legyen, szóljatoke.
S ezzel eldőlök a földön pihenni egy kicsit.

Ne zsörtölődj gloern, mert betöröm az orrod! Na akkor halljuk a tervet én a káoszba akarom  mártani a csatabárdom mihamarabb!

– Törjünk ki – vonok vállat egykedvűen. Ránézek a kapuőrökre. – Ha atyám nem tudja elcsalni őket egy percre, nekik megyünk. Talán a szép szóból is érteni fognak, ha látják az elszántságunkat. Ha nem, jöhet a csúnya szó. – Erőltetetten kacagva a tenyerembe temetem az arcom. – Már úgy beszélek, mint Gim, de hát Sigmarra, tud valaki jobbat az ő megoldásánál?
This message was last edited by the player at 14:04, Tue 11 May 2010.

Szinte már-már késztetést érzek, hogy belekössek Gloern beszédébe, mivel az általa használt hangsúlyozással pont az ellenkezőjét jelentette ki, mint amit szerett volna, de még időben belémvág a gondolat, hogy nem egy előadásom után vagyok ahol néhány parasztgyereknek magyarázom miképp kell egy szöveget a lehető legjobban előadni. Türelmetlenül nézek Zenára, hogy tud-e valamit tenné az ügy érdekében, közben közben hol a főpapra, hol Gimre nézek mikor beszélnek.

Az sajnos nem fog menni. Ingatom a fejem. Másrészt talán ők sem olyan hülyék hogy őrizetlenül hagyják a kaput, még ha Schultzmann hívja is őket.
Az a baj, hogy itt nem elég egy két egyszerűbb trükk hogy elvegyük a kedvüket a kapuk őrzésétől.
Talán ha megtudnánk mikor van őrségváltás, ketten közülünk mégiscsak szerezhetnek őr egyenruhát, és leválthatják ezeket it.
Persze ehhez rettentő szerencse kell, mivel valószínűleg az őrök ha arcról is, de ismerik egymást.
És nyilván a két őrt akik váltani jönnének, el kell tüntetnünk. Hangtalanul...

- Fraulein Zumwald, most az idő a legfontosabb tényező... nem várakozhatunk őrségváltásra.

Odamegyek az egyik őrhöz és morcosan megszólítom. Merre találjuk a palota gondnokját, vagy ha esetleg van akkor patkányfogóját?

Én meg Stolzhoz fordulok. – A palota alatt is van csatorna, nem? Merre juthatunk le? Lehet, hogy le van zárva, de őrök biztos nincsenek – csapkodom meg a csákányomat.
This message was last edited by the player at 13:47, Sat 15 May 2010.

- Gondnok? -vakarja meg a fejét a városőr. - Aaa...az udvarmesterre gondol?

In reply to Trubald Altmann (msg #260):

- Fogalmam sincs -vonja meg a vállát Stolz. - Nincs térképem a csatornarendszerről...

Igen rá, de még jobb lenne ha valami patkányfogót tudna ajánlani nekem, aki itt dolgozik a palotában!

– Menjünk vissza a konyhába, azok jobban ismerik a palota beleit.
És remélem, segítőkészebbek lesznek, mint a múltkoriak a templomban...
Sietek is vissza.

- Uram a palotában nincsenek patkányfogók -fintorogva válaszol az őr, miközben Trubald a konyhába siet vissza.

Akkor menjünk. Megindulok Trubald után a konyhába, remélem találunk valami szenyvíz elvezetőt.

Ez már nem az én asztalom, egyszerű tanítványként nincs beleszólásom a nagyok dolgába. Követem a többieket -Akkor keressünjk egy alternatív útvonalat.

A csapat visszasiet a konyhába.

Útközben egy a még odakint a földről felvett néhány kavics valamelyikét egyik kezemből a másikba dobálgatva követem a többieket. Hogy a saját magam szórakoztatására, vagy talán csak az idegességem csillapítására teszem, azt magam sem tudom, de kifejezetten jó érzés. Mikor megérkeztünk abbahagyom a játékot majd körbenézek, hogy kiket látok a csapaton kívül a környéken.

A konyhában még mindig az ideges szakácsok és kukták zümmögnek...

Jobb dolguk sincs ezeknek... kiszedjük belőlük, hogy hogy lehet kijutni, aztán elzavarom őket aludni. Jobb lesz ha sietünk, ennyi idő alatt még Schultzmann emberei is összeszedték már magukat... És nem kéne hagyni, hogy a Káosz akár egy hüvelyk távolságot is tegyen a városon belül...
This message was last edited by the player at 06:42, Thu 20 May 2010.

Gunyoros nagyvonalúsággal ellépek a nemes elől és a kukták felé intem.
– Csak tessék. Ne kíméld a beszélőkéd, hogy kímélhesd az erszényed!

Rámorgok a kuktákra. Hol a lejárat, vagy elvezető a csatornába? Megjelenésem elég fenyegető, és ellentmondást nem tűrő, de egyenlőre nem erőszakos.

- Csatornába? -néz furcsálkodva az egyik kukta Gimre, majd elfintorodik.

Hát megint a csatorna! De már úgy vagyok vele, hogy csak jussunk ki.
Jobb lesz ha megmondja, mert ha egy törpe a föld alá vágyik, nem érdemes az útjába állni. - igyekszem közbelépni mielőtt a kuktákat is félholtra veri valaki...

- Háttt ööö... ööö... csatorna... Én aztat nem tudom, de a kertben öö... van két árnyékszék... a palota két oldalán. Oda szoktuk önteni a fölösleges ételt, meg amit kimernek a palotában lévő budikból, meg, hát ugye oda szoktunk...

Az egyik szakács gyorsan a kukta szavába vág mielött még az folytatná.
- Megmutassam, hogy hol van?

Mindenképp. - préselem ki a grimasz mögül.
Már szitkozódni sincs erőm. Csak oldjuk meg ezt az egészet és végre fürödhessek! Úgy érzem napokig tudnék ázni...

A szakács kisiet a konyha hátsó ajtaján, ki az udvarra, mutatva nektek az utat.

Rezignáltan követem.

A szakács készségesen odavezeti a csapatot az éjszakai udvaron elhelyezkedő budikhoz.

Egy hosszabb faépület, amelyen egymás mellett 3-4 ajtó sorakozik, de a bűze már messziről érződik.

- Ez... ezaz! -mondja a szakács készségesen és ahogy odasiet még az egyik budi ajtaját ki is nyitja nektek mosolyogva.

Odabent egy egyszerű kis fa budi található, néhány pókhálóval... középütt egy meglehetősen kis kényelmes ülőke, egy kellő nagyságú lyukkal le a végtelen sötét mélységbe, ahonnan tömény szarszag árad... szokásos kép.

Mindenki látja (már aki követte a szakácsot és Zenát), azonban hirtelen valami kevéssé szokványos látvány is beúszik a képbe.

Hirtelen a lyukon egy ember feje jelenik meg, majd a hozzá tartozó vállak, karok, ahogy kinyúl és nyögve próbálja magát felhúzni az árnyékszék nyílásából...

Kezeimet reflex szerűen varázslatra emelem, mivel egy embertől aki épp az árnyékszékből kászálódik elő semmi jóra nem számítok, és grimaszba tozult arccal, undorodva figyelem az eseményeket.

Na ez kész. Ez kicsit kínos. Szóval... ömm...kis dadogás után némi értelmes mondat:Szép jó estét, a nevem Garret Balthasar, őszintén szólva önökért jöttem, hogy kijuttassam magukat.
Kicsit kínosan érzem magad, de elvégre ők is itt fognak lejönni, szóval emelt fővel kérem meg őket, hogy:Kérem jöjjenek utánam, vigyázzanak, csúszós, és nem akarna itt senki sem leesni.

- Gnnn.... na most kimászol vagy mi?... -hallatszik egy hang lentről a latrinából.- Kissé nehéz vagy... és... és még mindig szaros a cipőd!! -már ha nem elég groteszk látvány az, hogy az árnyékszék nyílásán mellkasig kilógó fószer diplomatikusan magyaráz...
This message was last edited by the GM at 21:51, Wed 19 May 2010.

Megyek Otto.
Ezzel a lendülettel felhúzom magam és a nyílástól kicsit arrébbállok. Közbe a hölgyet próbálom nyugtatgatni:Hölgyem, kérem nyugodjon meg. Nem áll szándékomban bántani magukat. Nem mintha menne.
Majd leszólok Ottonak:Maradj lent, mindjárt megyünk visszafele.

- Na szép... szartok rám... -visszhangzik a budi.

Minek akarsz feljönni, hogy ha úgyis megyünk majd visszafele. És ha fel akarsz jönni, akkor számolj azzal, hogy eleshetsz, szóval nyakig szaros leszel. Azt meg egyikünksem szeretné. Gondolj a sörre amit majd fizetni fogok neked. De te érzed, felőlem gyere fel, ha akarsz.
Közbe figyelem a harcias hölgyet, mikor óhajtja letenni bájos kezeit.

Pár pillanatig a helyzet abszurditásán merengve csak szótlanul állok.
Nem tudom melyik isten rendezte így, de rettentő perverz humora van...
Ammm...Uram...Uraim - teszem hozzá bizonytalanul - ha szabad kérdeznem mégis kit tisztelhetünk önökben? - kérdezem, bár amint megszólalok úgy érzem hogy valami őrült színdarabba pottyantam.

- Én Otto vagyok! -visszhangzik a klotyó.- Herr Altmannék ismernek már!

Először társamat Ottot szeretném bemutatni, nélküle nem tudtam volna idáig eljutni. Jómagam Garret Balthasar vagyok. A foglalkozásom most nem ideillő, kérem induljunk. Gondolom, hogy most maguknak nem jó, ha sokat időzünk itt.
Majd keresek valamit, amibe beletörölhetem a kezemet. Közben még várok, hogy Otto feljön-e vagy sem.
És leglább már nem akarnak bántani amiatt, mert egy árnyékszékből bújtam ki.

Unottan követem a többieket a konyhába, majd az udvarra. A szagtól kissé elfintorodok. Még a csatornában is jobb volte. A budiból kibújó férfit meglátva elképedek. Az egy dolog hogy mi erre próbálunk kijutnie. De hogy valaki be akarjon jönni, és pont miértünke. Ködöse. Ködöse. Hát szarból lettünk, szarrá lészünke.

A fejemet a budi oldalának hajtva nézem a jelenetet, és erősen gondolkodom, hogy nem csak a szar illatának utánozhatatlan mámorától képzelődünk-e. Amikor meghallom a nevem, odalépek.
– Otto, mi a patkánygolyókat keresel te ott? Ki küldött titeket?
Odalépek a csuklyás fölé, eltolom a fejét és lenézek a háta mögött a lukba.

Trubald látja, hogy lent a latrina sötétségében, a bűzölgő szarkupac mellett ácsorog Otto és a luk alá hajol, hogy Trubaldot lássa, rá vetül a hold enyhe fénye.

- Háttööö... -vakarja meg a kopasz fejét. - Mittómén... amilyen hálátlanok voltak én nem gyüttem volna magamtól... Balthasar barátom kért meg erre...
This message was last edited by the player at 06:46, Thu 20 May 2010.

Nem is tudom... - morfondírozok, miután a bizarr jelenet a bizarr helyen lejátszodik - most mentsem meg a várost a pusztulástól, vagy verjek csapra egy boroshordót a pincében?

Menj elsőneke. Az elég lesze. válaszolom a nemesnek miközben a budira mutatok, majd a többiekhez fordulok És ki ez az Ottoe?

- Hölgyeim, Uraim!-szólítom fel őket-Gondolom maguknak sürgősen ki kellene jutniuk a palotából. Nem????
Majd kicsit közelebb lépek a budi nyílásához, hogy készüljek lemászni.
- Részemről jobb lenne, ha visszafele mennénk a csatornán, hogy végre kijussunk innen. Jelzem, hogy idefele volt egy acélrács, amin valami, vagy éppenséggel valaki csinált egy kisebb lyukat, amin egyesével, de átférünk.

– Derékig szarosan vagy se, legyen meg a jómodortok. Otto, mutatkozz be Magnarsson uramnak, te meg, idegen, mondjad már el, ki küldött.
Beszéd közben felugrok az ülőkére és lassan leereszkedek a pottyantónyíláson. A számszeríj szarvaival bűvészkednem kell egy kicsit, hogy leférjen a fegyver, meg a tenyeremre tekert vászon is azonnal lecserélésre érdemesen bemocskolódik. Integetek a többieknek, hogy ne várjanak a sült galambra.

- Nem küldött engem senki sem. Jöttem én magamtól, kalandozónak vallom magam. Ott vagyok ahol lennem kell. Most ide sodort a sorsom, hogy segítsek maguknak.
Majd integetek én is a többieknek, hogy kezdjenek el lefele mászni.
- Nem vagyok ellenséges, kérem ne tartsanak tőlem. Nem akarok semmi rosszat, csak a Káoszt kéne kitessékelni Middenheim falain kívülre. Gondolom ez a maguk célja is. Nemde?
- Csak fogadjanak el, és ne bántsanak. Segítségükre jöttem, erre a vöröshajú majdnem le akart fejezni valami hókuszpókusszal.

– De honnan tudtad, hogy itt vagyunk és hogy kik vagyunk? – szótagolom bele lassan Garrett arcába.
This message was last edited by the player at 12:10, Thu 20 May 2010.

- Há Otto vagyok... -mondja Otto a törpének, majd bakot tart Trubaldnak, hogy segítse a leereszkedését a legmegalázóbb mélységbe.

- Feltűnt nekem a maguk tarka csoportja. Gondoltam kalandozók. Hallottam, hogy holnap a palotában megbeszélés lesz. Úgy gondolom, hogy maguk a védelmet képviselik, ahogy énis szeretném azt. Számomra hihetőnek hallatszott az amiket meséltek. Sajnálom, hogy hallgatóztam, de a kíváncsoságomnak nem tudok határokat szabni. De kérem magukat, hadd tartsak magukkal.
Közben segítek a népeknek lemászni oda, ahova a legrosszabb álmukban se mennének le.

Elkapom a fickót a gallérjánál fogva, és a fejét az arcomhoz húzom. Na barátocskám, nekem te itt ne köntörfalazz, hanem egyenesen beszélj és az igazat, vagy kitaposom a beledet! Honnan a fenéből tudtad, hogy pont ide jövünk a budiba és pont akkor amikor feltűnsz! Na meg mikor figyeltél te ki minket? És ajánlom, hogy az igazat mond, vagy a beled kitaposása előtt kitépem a nyelved!
Elegem van, hogy minden őrültet felénk sodor a szél, és most már megtanultam, hogy vigyázni kell minden emberrel!

Hagyom magam kicsit ráncigálni. - Ez van, ha segíteni akar az ember...
- Törpe uram kérem engedjen el. Tisztázok mindent. Nincs itt szükség erőszakra, senki sem szeretné. Nem mintha lenne maga ellen esélyem.
Majd végigtekintek az ideges törpén.
- Feltűnt nekem, hogy ide-oda mászkálnak kijárási tilalom alatt. Ráadásul volt eset, hogy csatába is botlottak. Nevezze ezt annak, aminek akarja. De én jelenleg segíteni akarok. Tartsa rajtam nyugodtan a szemé, nem fogok pattogni.
Majd ha elenged a törpe, akkor megvárom míg lemászik. Esetleg ha azt akarja, hogy előtte menjek megfigyelés céljából, gond nélkül engedelmeskedek.
- Miért van az, hogy sose hisznek annak, aki éppenséggel segíteni akar fajtársain és még pár barátságosnak tűnő emberen. Mondjuk ez a mogorva töpre tény, hogy visszataszító, de attól függetlenül még elhihetné amit makogok...

Abban nem vagyok annyira biztos, hogy senki se szeretne itt egy kis erőszakot! Vicsorgom a képébe mérgesen. Mivel én idejét sem tudom, mikor bunyóztam egy jót! Ezzel ellököm magamtól az idegent, majd Ottó felé fordulok. Ottó remélem tudod a föld alatt az utat Liebnitz templomáig, mert már fogytán a türelmem és démonokat akarok ölni! A választ meg sem várva elindulok lefelé a pöcegödörbe.
This message was last edited by the player at 16:56, Thu 20 May 2010.

Megigazgatom magamon a ruhámat. Hmmmm... Majd ki kéne mosni a ruháimat, ilyen szarszagú sem voltam soha az életemben.
Majd mikor már mindenki lemászott, akkor mászok le, és sereghajtóként megyek a sor végén.

- Aaahj... már megint ez -forgatja meg a szemeit Ottó. - Hát talán a közelébe tudunk jutni -mondja.

Körülnézek a túlontúl ismerős földalatti járatban. Az utolsó pillanatban sikerül megállnom, hogy reflexből porolni kezdjem a ruhám, szerencsére, mert a tenyeremnél már csak a cipőm talpa mocskosabb. Leoldom a kötést a kezemről és messzire hajítom.
– Táguljunk innét. Majd odakint esetleg elverjük, akinek rosszul áll a szeme – morgok magam elé és a sötétbe hunyorgok. – Ugyen nem fáklyával jöttetek ilyen bélgázos helyen?
This message was last edited by the player at 14:05, Thu 20 May 2010.

Trubald Otto segítségével nagy nehezen lemászik, a sziklából kivájt rész oldalán lévő durva kiszögellésekben kapaszkodva.

Végül leér a sötét latrinába. Ez egy "szoba", fölöttetek "fa tető" amelyeken 3-4 luk sorakozik, minden budiból ide potyog a melléktermék. A földön több kupac bélsár emelkedik.

Innen egyetlen járat vezet be a csatornába...

Iszonyatosan büdös van, a kupacok felett tömegestől zümmögnek a legyek.

- Dehogy, lámpással! -emeli meg vidáman mosolyogva Otto.

Eleinte kissé morogva figyeltem a történteket, de mostmár inkább irónikus mosoly ül az arcomon, ahogy végiggondolom a helyzetünket. Jó nagy szarban voltunk, és most a legmélyére törünk.
Gim tipikus hozzállását fejcsóválva fogadom, de inkább nem próbálom csitítani a túlzottan ingerült törpét, mivel a végén még engem is lecsap mérgében.
Inkább nézem ahogy a többiek lemásznak, közben néhány pillantást vetek az idegenre, hátha elárul róla valamit a külsője. Mikor már alig maradt fent valaki néhány pillantást vetek a kezemben lapuló kövekre, majd a vállamat megvonva beteszem őket az egyik zsebemben, későbbi szórakozás céljából.
-Az legalább biztos, hogy itt nem fog minket keresni Schultzmann. - mondom, majd a végén egy köhögés szerű elfolytott nevetést hallatok -Aztán mond csak, Garret, egy ilyen Middenheimi ifjút mi vesz rá, hogy ilyen kockázatos dolgokat csináljon? - kérdezem miközben elkezdek lemászni. Arcomon szokásos mosolyom ül, amit általában akkor hordok, ha olyan kérdést teszek fel, amelyre tudom, vagy legalábbis sejtem a választ.
This message was last edited by the player at 14:13, Thu 20 May 2010.

Az sokkal jobb. Visszavigyorgok Ottóra. A mindenit, végre valaki, aki még tud örülni valaminek!
– No menjünk, vessünk már véget ennek a kurva napnak.
This message was last edited by the player at 14:14, Thu 20 May 2010.

Kicsit meglepődök azon, hogy valaki érdeklődik is felőlem.
- Nézze uram! Most nem nagyon alkalmas, jussunk először innen ki, mert lassan úgy érzem, kijön belőlem az a kevés vacsorám is.
- Legalább van akit érdeklek. Remek, na de most inkább azon kéne agyalnom, hogyan adom elő, hogy én valójában egy TOLVAJ vagyok...
Majd gondolataim után csak annyit válaszolok:- Elég szegényes emberke vagyok, itt születtem Middenheimben, ezért szívügyem ez a kis városocska.-majd hirtelen elterelem magamról a szót- Majd egy nyugodtabb pillanatban faggassanak ha lehet, most talán inkább azt kellene cselekedniük, amit kell. Vagy tévedek?

Otto megvárja, hogy mindenki beadja a derekát, Zena és Donar is... és ha ők is lemásztak, a bűzös, enyhe csobogástól visszhangzó szűk járat felé indul maga elé emelve a lámpát, vezetve a többieket.

A budi előtti gyepen fetrengek össze-vissza. Vááá, ezt nem hiszem el. Majd felkelek, és integetek a többieknek. Én inkább keresek egy másik utat, de nem megyek le oda, az biztos. Bár lehet, hogy ők fognak megölni, ha sikerül egyszerűbben kijutnom...

Rosszallóan pillantok a földön fekvő emberszerű lényre, de nem izgatom fel vele magam.
- Hadd menjen! Mivel érdemeltem én ezt ki? Csak segíteni szerettem volna...

-Nyugodtabb pillanat? - simítom végig az egyik kezemmel borostámat, hogyha végre én is, és az idegen is lent van. -Az idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára nyugodt pillanatom, és kilátásaink szerint még hosszú ideig arra sem lesz időm, hogy kedvenc elfoglaltságom oltárán áldozzak fel némi időt. - hagyok egy kis hatásszünetet, és kissé halkabban folytatom, hogy lehetőleg ne az én hangom töltse meg az egész csatornát. -És a Káosz elleni harcban az ember jobb ha megválogatja az útitársait. Ki tudja, ki mit rejteget a köpenye alatt, arra várva, hogy valaki hátat fordítson neki.

- Bizakodjunk. Én is azt teszem magukkal. Ilyen alapon engem is megverhetnének, mégsem tették.EDDIG. Ami meg a köpenyem alatt való rejtegetést illeti, tekintsen körbe rajtam nyugodtan. Két árva fegyverem van. A jó öreg rövidkardom, no meg a tőröcském.
Már-már kezdem megszokni, hogy többen vannak körülöttem, mint eddig.
- Érthető, hogy ellenségeskednek, én is így cselekednék.... valószínűleg.
- Ha nem vennék tolakodásnak egy pár nevet megjegyeznék, hogy ne kelljen "uramoznom" és "hölgyeznem".
This message was last edited by the player at 15:29, Thu 20 May 2010.

No végre haladunke. Lemászok én is az alagútba, majd megvárom, vagy utánaeredek az újoncnak, helyzettől függően.
Gloern Magnarssone. Nem te vagy az első aki a semmiből előbukkan, majd egy órára rá távozike. Az efféle kirohanásokat meg kénytelen leszel megszokni, ha velünk akarsz tartanie. Kezd már mindenki besokallni a folyamatos átverés, árulás, hálátlanság utáne.

– Trubald vagyok. Altmann – kiabálok hátra, mert a lámpás Ottót már előrehajtottam a csatornában. – Majd még elválik, hogy örvendek-e!
This message was last edited by the player at 16:12, Thu 20 May 2010.

- Remélem lesz majd rá oka Herr Altmann. Köszönöm, hogy megtisztelnek kilétükkel. Herr Magnarsson szeretnék magukkal tartani, persze csak ha nem gond.
- Kezdek jó úton haladni, még igen az elején vagyok, de már elindultam rajta.
Megvárom míg az utolsó ember is lejön, majd ha engedik a népek, én megyek sereghajtóként a végén.

Most, hogy újra a csatornákot járom elkezdek mosolyogni és Ottó mellett törtetek előre. Mond csak Ottó, van itt errefelé valami bestia, vagy pár dög? A múltkor mikor lejöttünk semmit se találtunk, még a helyes utat se! Erről egyébként egy törpe nóta jut eszembe, ami biztosít minket arról, hogy helyes úton menjünk és ne tévedjünk el! Ezzel karcos hangomon anyanyelvemen elkezdek hangosan énekelni egy nótát. Jó itt a föld alatt, és emberek sincsenek annyian leszámítva  a mögöttem lévőket!

Gim éneklését hallva nem is bánom, hogy annyi zsír van a fülemben. Ez a törpe mindjárt ránk omlasztja a járatot a hangjával. De inkább óbégasson, mint hogy rajtunk köszörülje a kielégítetlen vérszomját.

- Ranald kéééérlek, mivel érdemeltem ki ezt a törpe vinnyogáááást.... Most segíts meg kérlek.
Igykeszem úgy helyezkedni, hogy felhőtlen hangulatú törpe, ne vegyen észre, hogy majd belehalok az éneklésébe.
This message was last edited by the player at 17:17, Thu 20 May 2010.

Egyre jobb lesz a kedvem, ahogy a hosszú-hosszú törpe nótával haladok, a többiekről meg is feledkezem ez alatt és a régi idők szép emlékei kezdenek felrémleni. Majd egyszer csak még a nóta vége előtt abbahagyom az éneklést, amikor a rossz emlékek is kezdenek előjönni. Végül köpök egyet és a többiek felé csak annyit mormogok... Van valakinél valami szesz? Innék valamit!

Vállat vonok. – Az enyémet már megittuk a múltkor. De nem vagy ezzel egyedül – pislantok hátra a többiekre.
This message was last edited by the player at 18:07, Thu 20 May 2010.

- Ajajjj, nincsen semmi alkoholom... Ebből még bajaim származhatnak.
Még idő előtt odaszólok a már nem daloló törpének:- Sajnálom, nekem nincsen jelenleg semmiféle alkoholos italom, de abban egyet értünk, hogy lecsúszna most. Nincs is jobb egy jó hordó finom törpsörnél

Pedig jó lett volna egyet inni még a dicső halál előtt, mondjuk egy jó fajta hordó hazait!

Otto épp válaszolna Gim kérdésére, mikor az belekezd a kőcsikorgáshoz hasonlatos dajdajozásba. Így a csatornatisztító csak legyint és vezeti a csapatot.

A szűk csatornajárat egyre tágul, míg végül egy oldalt padkával megerősített hömpölygő folyammá szélesedik.

Ahogy azon halad a csapat, elér egy egész járatot elzáró rácshoz, amit kb egy embernagyságú lyukon valaki felszaggatott.

Hátulról előreszólok a többieknek:- Látják? Ez az a rács, amit mondtam maguknak, ezen át kell másznunk, de ügyeljünk arra, hogy ami ezt széttépte, még lent lehet.
Majd mikor befejeztem a mondanivalómat a tarajos törpére helyezem a hangsúlyt.
- Törpe Uram! Ha lent lenne még ez a bestia, gondolom szívesen helyretenné az arcát. Feltéve, ha van neki olyan.
This message was last edited by the player at 09:27, Fri 21 May 2010.

Odahajolok a rácsokhoz. – Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni... – És már a képzeletembe is tódulnak Liebnitz démonhordái, melyek a csatornahálózatot használva eljutnak a város minden épülete alá, aztán szépen széttépik a polgárokat. Egy-kettőért nem is volna kár. – Otto, el tudunk jutni itt lent Ulric templomába, vagy az utcákon gyorsabb?

- Hát a csatorna kanyarog az szentigaz -mondja Otto.- Nem tudom melyik volna a gyorsabb, de el tudom vinni önöket a templom közelébe.

- Hagyjuk a magázódást a selyemgatyásokra, inkább szedjük a lábunk – csapok a vállára.

- Akko a templomig?

Templomige. morgom hátulról.

Remélem rám is vonatkozik az amit az imént Herr Trubald mondott.
Ezalatt követem a többieket a templom fele.
- Herr Trubald!!!-szólítom meg-- Rám is vonatkozott az előbbi mondata???
Közben figyelem a lehetséges árnyékokat, hátha látok valami szokatlant.

-Fleron Merrilin, mutatványos. - mondom, miközben egy enyhe, azonban annál trükkösebb meghajlást produkálok, szakmám kimutatása jeléül -És tényleg jobb lesz ha sietünk, így is rengeteg időt vesztegettünk el a palotában.

Üdvözletem, Herr Merrilin!
Majd mikor tudatosul bennem, hogy ő egy mutatványos, valamilyen szinten viszont látom benne azt a kardforgató mutatványost, aki engem oktatott néhány alap trükkre.
Majd kicsit izgatottan rákérdezek:Maga mióta mutatványos ?

In reply to Garret Balthasar (msg #334):

– Én aztán leszarom, milyen gatyát hordasz, de ja, beszélhetnél emberibben is. Lehet, hogy nem látszik rajtam, és Sigmarra, idősebbnek érzem magam vagy száz évvel, de még csak huszonhárom vagyok.
This message was last edited by the player at 08:34, Fri 21 May 2010.

Otto óvatosan vezeti a csapatot a kies csatornában... a lámpa fényhullámok reflekcióját veti a nedves falakra, valahol a távolból folyton egy-egy lecsöppenő vízcsepp visszhangját hozza ezerszeresen felerősítve a csatorna... odafentről néha vasalt bakancsok ütemes menetelése hallatszik, máskor emberek kiáltozása, de az éjszaka korábbi csődületéhez képest egész csendesnek tűnik a város...

Kösz Trubald. Legalább Te emberszámba veszel engem. És még persze Otto, rád is számíthat az ember, ha baj van.
Követem a csapatot a sor végén, közben éberen figyelek minden rezdülést.
Nem mondom, hogy nem esne jól, egy kisebb csata, de azért kipróbálnám mit bírok.

Ahogy a járatokban haladunk megpróbálom felidézni, hogy a múltkor erre mentünk-e, amikor kiszöktünk a palotából. Valamint, hogy a rács ismerős-e. Közben csak annyit kérdek Ottótól, hogy... A templom milyen messze van még?

A Herr Merrilin tényleg meglep, nem is tudom, hogy mikor szólított utoljára így valaki. -Személyemet tekintve azóta vagyok mutatványos, amióta csak az eszemet tudom. És ez már majd harminc telet jelent. - válaszolok, majd egy nosztalgikus sóhaj után folytatom -De vándormutatványosként... csak úgy az életem felét töltöttem el. Ezt a finomkodást pedig ránk ne vesztegesd, egyszerű emberek volnánk. Vagy legalábbis olyasfélék.

- Értelek Fleron, akkor, ha nem veszitek zokon, nem pazarolnám a nemesek szavait.
Majd kicsit elmosolyodok, látva, hogy kezdenek elviselni.
- Azt hittem, jobban fognak figyelni rám, mint új jövevény... Színes ez a társaság, meg kell hagyni. Törpék, tündék, emberek... kicsit meghitt egy társaság "tarajos puffanccsal az élen"

Csendben ballagva hátulról fogyelem az ismeretlent, miközben igyekszem elkerülni a nagyobb ürülékkupacokat.
Hónom alatt még mindíg szorongatom mostamra kissé viseltes zsákmányomat.
Igencsak itt volna az ideje hogy találjak neki egy kellemes lábost...
A törpe rikácsolását hallgatva csak elkönyvelem, hogy egy újabb oldalát ismerhettem még a pszihózisának.
De legalább ellenségtől nem kell tartanunk. Ezt meghallva úgyis inkább menekülőre fogják.

Gloerne. És hagyd ezt a herrezést, mert a fejem sajog belee. Mégis milyen szó már ez, mintha valakinek a torkán akadt volna az ebédje és nem tud tőle megszabadulnie.
Gim kérdésére én is várom a választ, mert már engem is érdekel mikor lesz végre vége ennek a felfordulásnak amibe csöpentem.

Kicsit zavarban érzem magamat, mivel pár jelenlévő illető nevét még nem ismerem, például a mögöttem sétáló vörös hajú hölgyemény nevét, a tarajos törpe nevét sem és még azt az elf nevét sem fedték fel előttem.
Próbálok Fleron mellé közeledni, majd halkan odasúgom neki:Próbálom ezeket a mondatokat úgy odasúgni Fleronnak, hogy a tarajos törpe még csak véletlenül se hallja meg.