Testsúlyomat teljes egészében a sértetlen lábamra helyezem, igyekszem csillapítani a fájdalmat amennyire ez lehetséges.
Nem is merek lenézni a sebre.
Inkább összeszorított fogakkal koncentrálok, és érzem ahogy a mágia végre formálodni kezd az akaratom szerint.

Én is megpróbálok kerülni. Őrjöngve felgyorsít és ha tud előre tolakodik.

Dermedten, tétlenül lesem a mészárlást.
- NEM LEHET IGAZ. EZT NEM HISZEM EL... SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD GARRET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Önmagam bíztatása még mindig sikertelen.

A démon a katonák közt csapkod. Egyik kezével végigkarmolja az egyik őr arcát. a másik támadása nem talál. A katonák is próbálják vagdalni, megsebezni.

Fergenthil lándzsával a kezében indul meg a démon felé.

Trubald közelebb rohan, de látja, hogy Liebnitz mozdulatlanul fekszik. Kivérzett... a bronzkoponya a nyakában csüng, de teljesen "inaktívnak" tűnik.

Gloern hátulról kezdi megkerülni a démont...

Fleronnak végül sikerül kirohannia a teremből, ahonnan már alig jutnak el hozzá a csata képei, hangja... ott végre meg tud állni és esetleg összeszedni magát.

Zena kezében egy termetes tüzgolyó formázódik amely kiröppen onnan, elsuhan az őrök között és a démonba csapódik. Az felmordul, majd Zena felé pillant.
- VÉÉÉÉÉRT A VÉR ISTENÉNEK! ÁLDOZATOKAT KHORNNAK!

Donar is közelebb rohan.

A városőrök egyre közelednek és folyamatosan veszik körbe a démont. Gim ahogy megkerüli azt megint abba a kellemetlen helyzetbe kerül, hogy nem fér oda...

Új Action: Ebben a harcban lehetőség van arra, hogy arrébb lökdössétek, elrángassátok az útból a saját társaitokat (akár PC akár NPC). Ehhez egy sima pusztakezes WS dobás kell, ha sikerül nincs sebzés, de egy Opposed Testet kell végrehajtani a lökdösődő Erejével (Strength) és az "áldozat" Ügyességével (Agility). Ha az "áldozat" győz nincs arrébb lökés, ha a lökdösődő akkor annyi lábbal húzza, rántja, löki arrébb az általa megadott irányba ahány fokú a siker (ha szimpla siker a kb 1 lábbal vagy kevesebbel, de a helyére tud lépni...

Folytatja útját,összeszorított fogakkal,és ádáz tekintettel.

- MOZDULJ TE RÜHES TOLVAJ!!!!!!-majd bíztatgatásom végre eredményt hoz. Kardom magam elé emelem és megpróbálok a démon mögé kerülni. De a tisztes távolságot megtartom.
- Fog az menni!!!

Hát lökdösődni én aztán nem fogoke. Közelebb megyek, hogyha netán szabadul fel hely, akkor beálljak, de nem tolongok érte.

Ebből aztán már elég! Toporgok mérgesen a városőrök mögött! Engedjetek oda, vagy kettécsaplak titeket!
Ezzel meg is próbálom elkapni az egyik őrt, hogy utat csináljak magamnak, de az túl izgága és így nem bírom megfogni.

Lerugdosom/csákánnyal leemelem a koponyát Liebnitzről, és Ranulf felé rohanok vele.
– Több szarvas-patás galibát nem fogol nekünk ideokádni...
This message was last edited by the player at 05:54, Sat 12 June 2010.

Balról kerülök.

A hátamat az ajtófélfának vetem, két kezemmel megtámasztom magamat a térdeimen és lihegve fújom ki magamat. Néhány kósza pillantást vetek a városőrre majdnem velem szemben, amúgy csak azzal vagyok elfoglalva, hogy összeszedjem minden bátorságomat és erőmet, mivel muszáj vagyok visszamenni abba a terembe.

Teszek egy bizonytalan lépést hátra, és közben varázsolni próbálok, de szinte fellök az ujjaim közül zabolázatlanul szétcsapódó energia.

Garreth a démon mögé oson.

A Vérontó csupasz karmaival szakítja fel egy férfi mellkasát, amelyből ömleni kezd a vér. A városőr hörögve zuhan el. Egy másik arcán marja végig fekete karmaival.

Fergenthil még néhány lépést megtesz, hogy odaérjen a démonhoz, majd tétlenül áll.

Miután csákányával levette a bronzkoponyát Liebnitz nyakából a sírása, Ranulf atyához siet vele.
– Több szarvas-patás galibát nem fogol nekünk ideokádni... -morogja, miközben az atya értetlenül pillant rá.

Gloern beáll a városőrök által felszabadult helyre, de a démont nem támadja.

Fleron a termen kívül megáll, hogy kifújja magát.

Zena varázsolni próbál, de megint nem sikerül neki

A városőrök a központi harc köré kezdenek gyűlni, de mivel nem férnek oda ezért csak fegyvereiket lengetve drukkolnak.

Donar balról kerül.

- Ebből aztán már elég! -üvölti Gim ingerülten és próbál valakit elrángatni a helyről, de nem sikerül elkapnia az őrt - Engedjetek oda, vagy kettécsaplak titeket!

Egyre mérgesebben várom, hogy beálljak valaki helyére, akit a démon szétkaszabol! Majd, mikor végre odaférek támadok és ösztönösen védekezek.
This message was last edited by the player at 12:00, Mon 14 June 2010.

Megcsapkodom a démont, majd miután észreveszem hogy Gim itt szenved mellettem, hogy ő is a démonhoz férjen, teszek egy-két lépést balra hátra, hogy odaengedjem.
Tessék, legyen Tiede. mondom neki közben.

– Nesze, legközelebb ezer darabban lássam viszont! – vágom a pap kezébe a koponyát. – Nem távozik innen a démon, ha ez már el van pusztítva? – kérdezem, de válaszra se várva már loholok is vissza a harcba, bár most, hogy végignézek az álláson, inkább mészárszékre hasonlít, ahol ezúttal a patás-szarvas jószág gyilkolja az embert.

Elkeseredetten és düsösen próbálkozom újra.

Várom mi sül ki ebből a helyzetből közben erősen gondolkodom valami cselen.
- Mi lenne, ha a nyakába ugranék??? ... Áhhhh az nem jó, onnan hamar lekap... Majd szitkozódva odalegyintek annak a dögnek. - Talááán, ha összekötném a lábát szép csendben... az még jó is lenne. Utána nekiugrok és ha előre lépne elesik!!! HÁHÁÁÁ!!! Na ennek nekiesek.
Elkezdem kikotorni a zsákomból a kötelet.

Nagy levegőt veszek, majd az ajtónak dűlve bepillantok. A látvány teljesen elborzaszt, elkerekedett szemekkel nézem ahogy a nálam valamivel bátrabbak próbálják megölni a démont.

Igyekszem közelebb hatolni, bár látom, hogy akkor van esélyem ha kihull előlem valaki. Semmi esetre sem öklel. -Hogy mennél vissza abba a kénköves pokolba ahonnan jöttél te vérivó dög.

Tovább siet,hogy balról kerülje meg a démont,és a háta mögé kerülhessen.

Garret előszedi a kötelét.

A Vérontó egyik csapását sikerül elkerülni a legközelebbi városőrnek, a másikat Gloernnek célozza és iszonyatos erejű csapást még a törpe jobb kezére... vér és húscafatok fröcsögnek mindenfele a törpe jó néhány yardot repül hátra a csapás erejétől majd a saját vérében terül el a padlón.

Fergenthil balról kerül és a démon mögé siet.

– Nesze, legközelebb ezer darabban lássam viszont! – vágja Trubald Ranulf kezébe a koponyát. – Nem távozik innen a démon, ha ez már el van pusztítva?

- Hát de! -kezdené Ranulf ahogy elkerekedett szemekkel, meredten fogja meg a koponyát, de Trubald már fordul is vissza, hogy szembesüljön társa brutális halálával.

Gloern mozdulatlanul fekszik elkerekedett üres szemekkel a nagy tócsányi sötét vérben...

Fleron az ajtónak dőlve liheg és nézi a borzalmat amely testet ölt előtte.

Zena újabb világító tűzgolyót lövell a démonba, de az csak fölényesen röhög a szánalmas próbálkozásán, miután újabb áldozat után néz.

- Hogy mennél vissza abba a kénköves pokolba ahonnan jöttél te vérivó dög! -üvölti kétségbeesetten Donar, hogy látja a mészárlást!

Az egyre nagyobb tömegmészárlás elől a bátrabb városőrök is kezdenek megtörni és egyre hátrálnak a démontól... már nincs aki betöltse az üres részeket... Gim szerencséjére.

Göm dühödten veti magát a dögnek és csapja az oldalába a csatabárdját. A démon dühödten vicsorog egyet és a trollölőre veti tekintetét...

a düh még mindig villog a szemeiben.Keresi azt a pontot,ahol a katonák közé tud ékelődni ,vagy egy elesett helyére lépni.ha adódik az alkalom,azonnal oda is lép

– Hát akkor nosza! – kiabálom hátra Ranulfnak, nem kevés hisztérikus felhanggal Gloern sorsát látva.
Önkéntelenül Sigmar nevét zsolozsmázva próbálok a démon védtelen részeihez férkőzni. A pajzs és a csákány szorításába majd' beleroppannak az ujjaim.

Pusztulj te rohadék! - kiáltom egyre dühösebben, és újabb tűzgolyót hajítok a démon felé.