Elborult aggyal, röhögve ugrok a démonnak! Na most mutasd meg mit tudsz nagyfiú, lássuk állod-e a törpeacélt! Ezzel irdatlan tempóban, és teljes erővel esek neki a démonnak, közben pedig fegyveremmel a felém matató karokra is csapok, hogy el ne érjenek.

Őseim csarnokai, mily szép és tágasake. S mily sokan vagyunke. Ó, atyáim atyja Grungni, remélem méltónak találsz hogy én is itt éljek tovább, hogy kellő dicsőséget hoztam klánomrae. motyogom magamban, majd egy mély, dübörgő hangot hallok.
Magnar fia Gloern, halld hát itéletemet... A hang elhal, s előttem minden elsötétül.

Kötelet szorongatva a kezemben gondolkodok további ötleteken, hátha valami használható is az eszembe jut.
- Nem létezik, hogy pont most nem jut eszembe semmi jó...
Közben odapillantok a földön heverő Gloernre.
- Szegény törpe. Azt hiszem nem ilyen halált érdemelne...

Az démon eddigi áldozatai is csak tovább növelték az ijedtségemet, de amikor Gloern kapja az ütést és több méteres zuhanás után földet ér, majd mozdulatlanul fekszik, az végképp elszakít bennem valamit. Néhány hosszú pillanatra még levegőt venni is elfelejtek, s csak bámulom a padlózaton, saját vérébe heverő törpét.
This message was last edited by the player at 13:55, Tue 15 June 2010.

Balthasar kötéllel a kezében meredten ácsorog és molyol...

A démon két csapást mér a rá támadó Gimre, az első elől a trollvadásznak sikerül kitérnie a második azonban talál, hatalmas csapást mér Gim mellkasára, amelytől a trollvadász vért hörögve repül végig a termen és csapódik neki a torony falának, félresöpörve az útból minden városőrt... Gim élettelen teste a földre hullik.

Fergenthil rögtön az elesett (ill. kirepült) Gim helyére lép lándzsával a kezében.

– Hát akkor nosza! -üvölti hátra Trubald idegesen, majd a harcoló felek körül sertepertél, rést keresve...

Gloern elhalóan hörög valamit, ahogy az élet lassan kiszáll belőle...

Fleron elkerekedett szemekkel, teljesen katatón állapotban bámulja a mészárlást.

- Pusztulj te rohadék! -üvölti Zena, majd újabb lövedék csapódik a démonba a tenyeréből. A szörnyeteg üvölt Zena felé, és látszik, hogy legszivesebben megrohanná, de túlságosan lekötik, minden irányból.

A városőrök morálja a mészárlás látványától egyre romlik egyre nagyobb a félelem a szemükben...

Gim helyére lépve azonnal egy szúrást indít a démon felé,ám sajnos a támadása mellé megy.

Elkerekedett szemekkel lesem, ahogy Gim szimplán elrepül a démon mellől.
- Most kellene valami használható ötlet. A kötelem tényleg szart sem ér ide, de attól függetlenül még a szeme világát elvehetem a démonnak.
Elteszem a feleslegesen előkotort kötelemet, majd egy szabad helyet várok, hogy kiszúrhassam a démon szemét. Közben mérgesen odaordítom a démonnak: - TAKARODJ VISSZA ODA, AHONNAN JÖTTÉL!!!

Ahogy a földön fekszem vért bugyborékolva, némán álmodozok őseim csarnokáról.

Kivár, amint lát esélyt arra, hogy támadjon rohamoz.

Szemeimmel követem ahogy Gim repül, szinte perceknek érzem azt a néhány pillanatot amíg a falhoz ér, a nyekkenésének hangja pedig olyan, mintha közvetlenül mellém csapódna be. Néhány pillanatig csak nézem a már második társam, aki csak a földön hever, mozdulatlanul. Majd visszakapom a szemem, egyenes Fergire és egy néma kiáltást hallatva várom, az elkerülhetetlen bekövetkezését...
This message was last edited by the GM at 10:57, Wed 16 June 2010.

Gim légibemutatója nem derít jobb kedvre, de most nincs időm összeszarni se magam. Serényen keresgélek egy jó pozíció után a dög körül.

A démon pillantása láttán lassan hátrálok néhány lépést, de a törpék elestének látványa nem hagyja hogy megfutamodjak. Így inkább tovább támadok.

- TAKARODJ VISSZA ODA, AHONNAN JÖTTÉL!!! -üvölti Balthasar, miközben ő is egy szabad helyre vár.

A démon egyik támadásával szétloccsantja a mellette lévő katona fejét, az elhulló férfi helyére Balthasar gyorsan be is slisszol.
A második támadás Fergenthilt találja el a jobb karján... a fekete karmok mélyen beleszántanak a vállizületbe, főartériákat tépve fel... spriccelni kezd az egészséges, oxigéndús vér Fergenthil karjából aki a sokktól döbbenten bámul a hirtelenjében távozó testnedveire és elkezd hátratántorogni, de a vérveszteségtől pillanatok alatt féltérden van... két városőr azonnal odaugrik hozzá, hogy szorítókötést tegyen rá.

Trubald az elhátráló Fergenthil helyére lép.

Stolz Gloernhez rohan, miközben gyorsan felméri a törpe helyzetét a többieknek üvölt.
- GIMET IS! NÉZZÉTEK MEG! GYORSAN!

Ranulf és néhány városőr kezd rohanni Gim felé.

Fleron tehetetlenül nézi, ahogy bekövetkezik az elkerülhetetlen...

Zena újabb mágikus lövedéket küld a démonba, de az láthatóan észre sem veszi a lánglabdát amint az a testébe csapódik.

Az egyik városőr megtörik és elszakad a démontól, menekülni kezd... mire Donar rögtön a helyére tud lépni.

Hát Grimnir, úgytűnik méltó ellenfelet küldtél az utamba, akivel folytatott harcban vár a dicső halál. Félelem nélküli Grimnir, mond hogy sikerült lemosnom nevemről a szégyent és csatlakozhatok őseimhez, klánomhoz.

Végre a démon előtt lehetek, majd mélyen a szemébe nézek. Közben meglegyintem a kardomat, de mellé ütök. Utána hárításra emelem vissza a kardomat. - Nem ártana, ha túlélném ezt a mocskot itt előttem. Viszont szívesen hallgatnám a rohadék halálhörgését.

Mindent beleadva rásújt  a démonra.-Pusztulj!

Térdre rogy,és meredten bámulja a karjából ömlő vért. Értetlenül néz körbe.A csata zajai egyre távolabbról hallatszanak, a látvány,ami a szeme elé tárul egyre színtelenebbé, fakóbbá válik,mígnem egy nagy homályba vész,amit kisvártatva a sötétség vált fel fokozatosan.
Jövök Nei nemsokára ismét karjaimban tarthatlak

Az elf-el történteket látva egy elkeseredett sikoly kíséretében újabb lángcsóvát hajítok a szörnyeteg felé.

Ahogy a talpon lévők egyre fogyatkoznak, egy pillanat alatt átfut bennem a gondolat: vagy mi, és most öljük meg, vagy az egész várost kiírtja. Ebből a gondolatmenetből sikerül annyi erőt merítenem, hogy képes vagyok végre felülkerekedni a félelmeimen és újra cselekvésképes leszek. Egy pillantást vetek a földön heverő számszeríjamra, majd egy másikat a démonra, mintha csak arról akarnék megbizonyosodni, hogy a démon észreveszi-e, hogyha megpróbálom felvenni a földről a szerkezetet.
Lassan, remegő lábakkal elindulok, hogy magamhoz vegyem a számszeríjamat.
This message was last edited by the player at 20:26, Wed 16 June 2010.

Nagyjából becélzom a dög lágyabbnak tűnő részét, mondjuk a hóna alatt, és odasózok a csákány csőrével, aztán a pajzs mögül lesem, mi a hatása.

Balthasar suhogtatja a fegyverét a démon előtt.

A vérivó egy vad karmolást intéz Trubald felé, feltépve a sírásó mellkasát, vadul vérző barázdákat hagyva maga után, bordákat repesztve és törve... Olyan gyors a mozdulat, hogy lehetetlenség kitérni...
Második támadása Donart célozza, de az Ulrich papra már nem marad elég ideje, hogy pontosan célozzon... vagy csak a férfi istene védelmezi meg őt a templomában?

Fergenthil arca teljesen elsápad és ébrenlét és ájultság közt lebegve esik a városőrök karjaiba. Azok ruháikat letépkedve, idegesen, gyorsan kötést próbálnak az elf karja köré rögtönözni.

Trubald egy kemény csapást mér a démon hóna aljába, bordákat, vállizületet, karcsontot (vagy ami van neki?) zúzva ízzé porrá... a démon megtántorodik, összegörnyed és fülrepesztő üvöltést hallat...

Fleron magához tér és felkapja a számszeríját.

Trubald végzetes csapásától a démon már védekezni is képtelen, magatehetetlenül tántorodik meg, viszont hatalmas testsúlya viszi őt ahogy próbálja visszanyerni egyensúlyát. A sebesült Trubaldot szabályosan félrelöki az útból, ő a földön köt ki. A városőrök Fergit, Stolz pedig Gloernt az utolsó pillanatban tudja csak félrerántani a szinte megrészegült démon csempét repesztő, tántorgó lépései elől.

Zena túzgolyója telibe kapja a démon arcát, aki így még jobban felvisít, karmos kezeivel arcához kap és vakon, égett bőrrel tántorog tovább... összegörnyed, hátát mutatva a harcosok felé és csak fogva megégett képét.

Donar nekifut, utánarohan és rávág a démon gerincére... csont roppanása hallatszik a démon mégjobban felüvölt és tovább tántorodik, a trollölő elé...

Gim törpe feletti erőt összeszedve rázza életre magát, szemei kinyílnak, erejének utolsó cseppjeivel szorulnak össze ujjai a csatabárdja nyelén, miközben a városőrök és Ranulf odafutnak hozzá, szinte észre sem véve a mögöttük tántorgó démont...

Minden erőmből utánarohanok a démonnak és megpróbálom megrohamozni, mindaddíg amíg ilyen gyenge, és kábult. Közben kicsit morcosan utánaordítok: - Nem mész előlem sehova!
- Ha az én kezemtől halna meg a démon, talán még a városőrség is kegyelmet adna, nekem mint tolvajnak. Ráadásul az itteni megbecsülésem is valamilyen szinten növekedne. Sikertelen rohamom után hárításra emelem vissza a fegyveremet.

Látva, hogy a démon már nem áll egy helyben, hanem össze vissza futkos, kapkodva kezdem el felhúzni a számszeríjamat, miközben néhány lépést előre araszolok. Legszívesebben kardot rántanák és nekirohannék, de tudom, hogy valószínűleg félúton megtántorodnék.

Csak még egy csapáshoz adj erőt Grimnir, hogy magammal vihessem ezt a dögöt a pusztulásba! Nehézkesen talpra tántorgok, félretolom az útból ranulfot és az őröket, majd amikor odaér a démon belevágom a bárdomat a fejébe. Védekezésre és másra visznot már nincs erőm.

Warhammergazmus!
Megríkattam a dögöt... Sigmar, hallod?!
Nem érzem olyan jól magam, mint szeretném, látva a démon szánalmas menekülését, hisz minden erőmmel azon vagyok, nehogy elcsússzak a saját vérem tócsájában. Mégis, fél kezemmel a mellkasomat markolva tántorgok a szentségtelen lény után. Most már csak rá kell mászni, oszt fölfordul! Ugye, Sigmar?!