Érzem ahogy kezd egyre jobb lenni a kedvem a töménytelen mennyiségű sör és vodka elfogyasztása után. Végül Gloern vállára csapok és anyanyelvemen szólok hozzá.

Egyre mulatságosabbá válik a helyzet. Kuncogok egyet Donar jogos megjegyzésén, aztán majdnem hangosan nevetni kezdek Garret szenvedésén a vodkával és egyre esetlenebb flörtölésén a felszolgálólánnyal. Kétségtelenül én sem a szemébe néztem mikor elém tette a vacsorámat, de ma este inkább maradok a békés borozgatásnál.
Nem az a típus akiért megéri máglyára menni... - fut át az agyamon, és jóízűt kacagok a saját viccemen is.

A falnak dőlök, és figyelem ahogy a tolvaj issza a vodkáját. Óóó, ez érdekes lesz!

Már-már éppen kezdeném, az egyik történetemet, amikor Gloern elkezdi az élete történetét mesélni. Hogyha valami ennél jelentéktelenebb dologról beszélne - mint például, hogy szerinte milyen rossz ez a sör - akkor valószínűleg én vágtam volna a szavába, de egy mesét soha nem szakítanék félbe...
Garret bemutatkozása közben egy hangos hümmögéssel adom tudtára mindenkinek, hogy engem sem hagy hidegen a dolog, hogy egy tolvaj van köztünk, aki abból él, amit mástól vesz el.
Amikor a mutatványosokról beszél, gyorsan végiggondolom, hogy kiről is beszélhet, hátha ismerem az illetőt. Viszont eszembe nem jut eszembe semmi. Talán öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen apró dolgokra emlékezzek...
Majd amikor a - mint újonnan kiderült - tolvaj elkezdi vedelni a vodkát jóízűen mosolyogni kezdek. Várom, hogy végre véget érjen Gim ,,beavatási szertartása'' aztán esetleg meghallgassanak egy történetet. Közben felelek Trubaldnak is, mosolyogva, mivel egy régi történetet juttatott az eszembe: -Egyszer régen, pontosan már nem tudom mikor, beszélgettem egy kislevi férfival a tavernában, ahol megszálltam aznap éjszaka. Elmondtam néhány történetet az ott lévőknek, aztán ő azt kérte, hogy most én hallgassak meg egyet tőle. Biztos voltam benne, hogy valami rettentően ismert mesével áll majd elő, amit végig se tud mondani részegen. De persze meghallgattam. Azt mondta, hogy egyszer átkelt a Magas Hágón. Úgy emlékszem, azt mondta, hogy ez kislev északkeleti részén van. Elmondása alapján át tudott kelni a kislev keleti részén lévő hegységrendszer, a Világ Peremén. Azt mondta, hogy a hegyeken túl, egy hatalmas lángtenger terült el. Csak úgy lángolt... A semmi... Ameddig a szem ellátott mindenhol tűz volt, onnan törtek elő a káoszfattyak, hogy megtámadják a hegy ezen oldalán élőket. Hát nem érdekes történet? - mondom, még mélyebb mosolyt felvéve -Háh, az illető még azt is felajánlotta, hogy elvisz, hogy megnézhessem és elmondhassam másoknak, mert neki nem hiszi el senki. Csak azt akartam mondani, hogy ilyen és ehhez hasonló ostobaságokra fogunk kilyukadni, hogyha arról kezdünk el vitatkozni, hogy miért is jönnek a démonok. Egyezünk meg abban, hogy sörért jönnek, mivel a lángtengerben nem lehet komlót termeszteni. - mondom végül nevetve.
This message was last edited by the player at 20:07, Sun 27 June 2010.

Fanyar félmosollyal az arcomon csóválom a fejem.
– Ha a Birodalom tudná, hogy elég volna pár tucat teli hordót görgetnie a Káosz seregei elé száz meg ezer halálra ítélt katona helyett...! – Az asztalra csapok nagy komolyan. – Mindenesetre bassza meg a Káosz.

Válaszolok Gimnek anyanyelvünkön, majd jó hangos óbégatásba kezdek vele együtt, lévén hogy énekelni nemigazán tudok. Fleron történetére nem tudok közben figyelni, csak a végét hallom, amikorra kissé lecsendesedtünk kezdeti nekirugaszkodásunk után. Attól a résztől fogom fel a történetet, hogy "hogy miért is jönnek a démonok.".
Nanae. Csak ember sert vigyeneke. Nem érdemlik meg a jó törpe serte. vágom rá végül méltatlankodva. Nehogymá a mi minőségi lénket akarjáke. Bár, legalább van izlésük ha mégise.

Köpök egyet. Egy démon se ihat a sörünkből, inkább a vérem follyon! Közben nagy felindulásomban fel is kapom a castabárdom. Na hol van egy, mutassátok, úgy is már két hét is eltelt az előző levágása óta!

Épp én is elkezdeném rövid de annál inkább tömör és eseménymentes élettörténetemet (Leszámítva az árvaságomat és a kalandos utat amivel ebbe a városba jutottam.), amikor Gim felhorkan, hogy menjünk.

-Akkor ne késlekedjünk, már szívesem belemártanám az új kardomat a gonosz szolgáiba és elég volt a kispolgári létből egy ideig.

Ez a beszéd! Mennyünk és gyakjuk le azt az egyszeműt! Na meg hátha találunk útközben egy pár démont, vagy bestiát! Szomjazik már a bárdom éle! Ezzel az asztal mellett állva, egyik kezemben markolom a csatabárdom, másikban a vodkás vödröt.

– Jóvan, de előbb inkább aludjuk ki ezt az estét, különben mi fogunk hordóként legurulni a Middenheimből kivezető úton – böködöm az asztalom egyik kezemtől a másikig a sajna kiürült kupát.

Látva, hogy Gim csatára készül felállok és az üres vodkás vödröt a fejemre helyezem sipkaként, majd a tetejére csapok egyet. - Garret Balthasar szolgálatra... HUKK!!... ööhhhhh készen áll... Majd egy enyhe szalutációt próbálok mutatni Gimnek, persze stabil egyhelyben állást nem tudok mellé párosítani.

Nem nagyon bírjátok az italt, ti emberek, röhögök Garetten, majd finoman megkopogtatom a csatabárdommal a vödröt a fején! Majd megemelem a másik kezemben lévő vodkás vödröt és jól meghúzom. Korai még aludni menni Trubald, hiszen még alig ettünk, ittunk és az erőnket se mértük össze!

Émelyegve gondolok arra, hogy még egyek valamit, de nem esik nehezemre elhinni, hogy mindezidáig Gim gyomrának még csak a legkisebb csücske telt meg -- félig. Mindenesetre kissé megnyugszom, hisz az előbb azt hittem, a törpe most rögtön elviharzik erdőt járni és kecskenyomokat keresni.

– Csak csínján a piával – mondom Garretnek –, nehogy valaki kizsebeljen...
This message was last edited by the player at 13:19, Mon 28 June 2010.

Lassan eszegetem a halamat és csak figyelem a többieket. Nem sok kedvem van társalogni. A tolvaj hülyesége azonban továbbra is mosolyt csal az arcomra.
Remélem Gim nem olyan idióta hogy félrészegen álljon neki valami dögöt üldözni.

Gim, az egyszarvút majd holnape. Ahogy mondod, még ennünk, innunk... és aludnunk kelle. mondom Gimnek, de az alvós részt már valamivel halkabban.
Utána keresek egy szabad pincért, hogy én is szerezzek magamnak valami ehetőt.

- Hehehehe... HUKKKK!!!.... öhh. Asszem rajtam is csak ja.. HUKKK!!!!.. öhh vítana az alvás... HUKKK!!!!. Igazad van Gim, én még nem bírom a HUKKK!!... z alkoholt... Majd visszakeveredek a székemre. Szerencsére nem hallom meg Trubald rosszalló megjegyzését.
- Uhhuhuhhúúúúú, a veres begyesem elszállt... Ilyen részegen tuti nem fog hozzámszólni. Hacsaaaaaak... Gondolatsorom után nem gyenge vigyor költözik bajszom alá.

-Nézd csak Garret! - mondom, majd mosolyogva magamhoz veszem a három tőrömet - a tőröket, amelyek oly kedvesek nekem - és boldogan zsonglőrködni kezdek velük. Hárommal problémamentesen megy, hiszen az elmúlt két hétben sokat gyakoroltam ezt a mutatványt. -Szeretnéd megpróbálni? Ne félj, csak ügyesnek kell lenned! - mondom, miközben jobb kezemmel ügyesen, egymás után elkapkodom őket, majd felé nyújtom a késeket.
This message was last edited by the player at 18:31, Mon 28 June 2010.

Ne fesd az ördögöt a falra. Járni is alig tud, mi lesz ha leszúrja saját magát? Mondom halkan Fleronnak, miközben csóválom a fejem.

Csak visszanézek a nemesre, egy afféle ,,ne nézz bolondnak'' tekintettel, majd egyesével feldobálom a késeket és újból elkezdek zsonglőrködni, hátha valakinek még meg is tetszik a mutatvány.

Morózusan bámulom a zsonglőrködést. Bezzeg a démonba sajnálta belehajigálni a késecskéit.

Kössz Fleron, de ezt kihagyom. Kezdem érezni, ahogy az alkohol beszél belőlem. Addig míg én... HUKKK!!!!... parancsolok, addig nem. Kérlek utána se engedd, hogy dobálgassam... Talán majd, ha józanabb leszek. Hüühhhűűűűűűűű... Nem semmi, de másra is használhatnád... Eközben szemezgetek a kiszemelt pincérlánnyal. Persze ha szem, előtt van. - Remélem nem sokára letelik a műszakja és haza tudom vele vitetni magamat...

Hozzon valami ehetőt, jót, de ne túl elfesete. mondom a pincérnek, s visszatérek a hordómhoz. S mivel elment az embereknek a kedve az ismerkedéstől, igy újból felteszem Fleronnak a kérdésemet.
Ha már ennyire unatkozole. Meséld csak el pontosan mi is történt Hofferek kocsmájábane.

Néhány pillantást vetek Trubaldra, aki úgy látszik, hogy a legszívesebben a kezeimbe szúrná a késeimet. A fene essen ezekbe, még a fal is nagyobb reakciót mutatott ami előtt gyakoroltam! Mintha nem is lennének érzéseik. Elkapkodom a tőröket, majd Gloern felé fordulok. Magam alá húzom a székemet és elkezdek neki mesélni: -Zenával, Piersel és Fergenthillel a kocsma melletti sikátorban kezdtük a kalandunkat. Néhány pillanat alatt megállapítottuk, hogy három ablak van az épületen. Ez nagyon fontos, hohó! Kettő ugyanarra a szobára nyílt, a harmadik pedig egy másodikra. Zena mászott fel elsőnek, és betörte a magányos ablakot. Az üveg csörgése visszahangzott a sikátorban, s hosszú pillanatok teltek el mire elhalt csengése. Néhány feszült pillanatig vártuk, hogy meghallotta-e valaki, de szerencsénk volt. Senki. Következőnek én másztam fel, s bepillantottam az ablakon. Amit ott láttam... - közben mindkét kezemet a magasba emelem, ezzel is próbálván mutatni a meglepettséget és a csodálatot amit akkor éreztem -A szoba teljesen fordítva volt! Úgy biza! A plafon.. a plafon volt a padló, a padló pedig a plafon! Háh, még a szőnyeg is a plafonon volt, a székek is, az asztal, minden! Még az is fent volt! Néhány pillanatig csak bámultam a furcsa látványt, majd Zena felé fordultam, és valami ilyesmit kérdeztem: Zena, ugye nem fog velünk végezni a mágia, amint belépünk ebbe a szobába? - hangomba próbálom belevezetni a kétségbeesést és kételkedés -Mit is feleltél? - fordulok a nő felé -Valószínűleg nem! Úgy bizony, valószínűleg nem fog velünk végezni! - mondom, egy kis mosollyal az arcomon, kissé kikarikatúrázva a varázslónő magabiztosságát -Közben intett Ferginek, hogy jöjjön fel ő is. Az elf ügyesen, mintha csak az utcán járna felkapaszkodott, s már mellettünk is volt. Ő Ã©s Zena bemásztak a szobába, közben mutogattak is, hogy valaki itt jár, halkak legyünk, mivel a másik szobában - amire két ablak nyílt - van valaki! Közben intettem Piersnek, hogy jöjjön fel ő is, másszunk be. De csak halkan! - mondom ez suttogva, ezzel is próbálván eljátszani a szituációt -No, végül mind bent voltunk a szobában és léptek zaját hallottuk a folyosóról. Tehát, ahogy bent álltunk és vártuk, hogy az a hang, amit a folyosóról hallottunk merre mozog, valami más ütötte meg a fülünket. - a lábaimra csapok mindkét kezemmel -Egy puffanás és egy halk nyögés. Utána néhány lépés és egy ajtó záródása. Mintha valaki eltűnt volna abban a fordított szobában. Nem is lett volna csoda. Tovább vártuk, hogy mi történik, amikor gyors lépteket hallottunk s egy férfi hirtelen meglepett hangját, amint azt kérdezi, hogy mit akarsz tőlem. Következő pillanatban Gim csatakiáltását hallottuk: -Te káoszimádó! Kiverem belőled még a szart is! A férfi csak meglepetten nyögött valamit és máris hallottuk ahogy a pofonok csattannak. Zena gyorsan kirontott próbálván lefékezni Gimet, de tudjuk, hogy megy ez egy Trollölővel, aki ellenséget talált magának. Ahogy én is és a többiek is kiléptünk megláttuk, hogy Gim a fogadóssal - akinek a nevére már nem emlékszem vonom meg a vállamat -A fogadós próbálta rajtunk számon venni, hogy mit keresünk itt, de Gim mellett nem igazán jutott ideje ránk. Piers is segített neki, miután Zena noszogatta egy kicsit. Fergi és Én közben körbenéztünk a többi szobában, esetlegesen valami konkrétumot keresve, amivel egyértelműen bizonyítható, hogy a fogadós káoszpárti. Közben Zena a furcsa szobát próbálta megvizsgálni. A fogadós közben magyarázkodott, hogy az csak egy vicc, közben próbálta meggyőzni Gimet, hogy ugyan hagyja már végigmondani amit akar. Közben Zena Fergit is próbálta harcra bírni, de neki - akárcsak nekem - nem kenyere az ökölharc. Némi dulakodás és veszekedés után végül Gim abbahagyta pofozkodást s adott egy esélyt a fogadósnak, hogy elmagyarázza, mégis mi folyik itt. A fogadós mutatta, hogy nézzünk be. Egy részeg férfi feküdt bent, és halálra rémülve kiáltozott, hogy mi történik vele. A többiek nem igazán értették, hogy mégis mire fer ez az egész, végül én kérdeztem rá a fogadósra, hogy ezt az egészet a részeg emberek szívatására csinálta? Röhögve végül csak annyit válaszolt, hogy hát nem egyértelmű? Közben elmagyarázta, hogy csupán szög és kalapács áll a háttérben, semmi mágia. Közvetlenül utána megfenyegetett minket, hogy hívja a városőrséget. Tovább folyt a huzavona. Konkrétan nem emlékszem már, hogy mivel dobálózott a fogadós, de minden áron el akarta kerülni, hogy benézhessünk a pincébe. - megvonom a vállamat -Persze ez senkit se tántorított meg. Miután Gim felmutatta a papirost, ami feljogosít minket arra, hogy házkutatást végezzünk, s megnézzük a pincéjét, végül huzakodva, de leengedett minket. A fogadós lement, arra fogta a dolgot, hogy a vendégek ki fogják rabolni. Gim megbízta Pierset, hogy figyelje a férfit és ne engedje el. Közben mi körbenéztünk. Még két perc se telt, amikor a lovag máris feljött, hogy a fogadós bizony elment, csak úgy elsétált. Piers elsietett a többiekért, közben mi tovább keresgéltünk. Ahogy nézelődtünk, találtunk egy apró ládát. Gim megpróbálta leverni a lakatot, de nem sikerült neki. Majd odaléptem a kardom markolatával - feldobom az eddig fordítva tartott tőrömet, s elkapom, majd a markolatával szimbolikusan lefelé csapok egyet, mintha csak most nyitnám ki a ládát -s egy erős ütéssel leszedtem a lakatot. Egy erszény volt benne. Néhány perc veszekedés után, hogy elvihetjük-e a fogadós pénzét, abban maradtunk, hogyha nem káoszpárti visszakapja. - majd úgy mellékesen megjegyzem:-Még mielőtt bárki is kérdezni, a pénz a táskámban van, még Gimmel nem sikerült megbeszélnünk, hogy ki mennyit kap. - megköszörülöm a torkomat, s folytatom a történetet -Elindultunk lefele a pincébe. Lentről Zena kiáltása hallatszódott, ahogy éppen Myrmidiához fohászkodott segítségért. Azonnal elkezdtem felhúzni a számszeríjamat. Míg én ezzel törődtem Fergi, majd Gim mászott le a járatba, amit a söröshordók alatt találtunk. Mire ők leértek már én is készen álltam s követtem őket. - mélyebb hangot veszek fel, s próbálom kissé félelmetesebbé tenni a hangomat -Odalent több mutálódott kultista harcolt Zenával és a kislevi Nicoljával. Odalent a falakon a káoszt hirdető szimbólumok voltak a falon, vérrel felfestve. A belső teremben pedig egy oltár volt, amelyet gyenge fény világított meg, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy meglássuk: az emelvény emberi koponyákból készült. - hangnememet szokásosra viszem vissza -A kislevi nő sebe nagyon vérzett, láthatóan a kultisták szépen helybenhagyták. Itt találtuk meg a férfit, aki tanúskodott Hofferék tárgyalásán. A többit pedig ismeritek. - kifújom magamat, majd kortyolok egy keveset a söröskorsómból, megnedvesítve a torkomat.

22:09, Today: Fleron Merrilin rolled 44 using 1d100. Perform, Storyteller 60%.

A mutatványos (Vagy mi is vagy most?) története alatt majdnem elnyom az édes álom, ami nagyobb bók, mint amit szóban hajlandó volnék adni. Amikor a fejreállt szobához ér, majdnem felszólalok, hogy miért hagyták a szektások karmaiban az igazságtalanul megvádolt férfit, de ha ugyanarról beszél, ahol mi voltunk, akkor végül is mindegy. A zsákmány elmítésére felcsillan a szemem, és méregetni kezdem ezt a fickót, mennyire tűnik zsugorinak vagy testvériesen igazságosnak...
This message was last edited by the player at 04:33, Thu 01 July 2010.

A mulatozás, beszélgetés későig zajlik. Fleron rövid anekdótákkal és történetekkel mulattatja még a népet, Trubald végül a jó étek és ital hatására elszenderedik kissé... Gim még hőbörög jó ideig, gyakran emlegetve az egyszemű kecskét és valamiféle dicső halált... kitudja... de akkora mennyiségű pia hatására végül ő is hortyogva zuhan a sarokba... Donar még későig filozofál egy pár pohár jó ital mellett (bár egy idő múlva már csak magának) a teológiáról, istenekről és becsületről, az egyetlen igazán józan beszélgetőpartnere Fergenthil akik végig elég visszahúzódó és a berendezést méregeti, meg figyelmesen hallgat.
Garret borzalmasan berúg, elég vicces szórakozás, de miután már másodszor kell felmosni utána, annyira nem lesz vicces... az este késői részén eltűnik a kerekded vörös pincérnővel, mindannyian azt hiszitek, hogy sikerült gerincrevágnia, de kb. 5 perccel utána a pincérnő megint megjelenik és folytatja a felszolgálást, Garretet sehol nem látni .
Gloernkülönböző egzotikus és csodálatos ételek megkóstolásával tágítja gasztronómiai látómezejét és hallgatja Fleron rövid anekdótáit.
Konrad elég visszafogott, csendesen eszegetik és iszogat, csak néha vet be egykét rosszmájú megjegyzést és röhög a mulatságos Garreten.
Zena nagyon visszafogottan szinte magába fordulva tölti az estét, inni sem iszik sokat lévén reggel (Trubalddal és Donarral együtt) jelenésük van Zweistein professzornál, hogy folytassák a munkát...