Donar meghúzódik a háttérben, alkoholt nem iszik, nem kenyere a mulatozás. -A bestia megölése engem érdekelne, ki tudja egyéb információ is a birtokunkba kerül közben ami előrébb viszi aaz ügyünket.

Bár nem tetszik egészen az elf berendezés, de még mindig jobban örülnék mintha valami lepukkant helyre mentünk volna. Mikor végre leülünk, mert elvégre elég sokat kutyagoltunk már az elmúlt 3 héten, megszólitom a legközelebbi pincért Sert, sok sert, rengeteg sert testvére. majd széles vigyorral várom a válaszát, vagy hogy elmenjen érte.
Előbb igyunk, utána jöhetnek a bestiáke. Nem volt még elég belőlük igy hirtelene? szólok közbe a többiek gyilkolászós témájába, majd háradőlök a széken és elengedem minden testrészemet. Szétcsúszok mint a seggrészeg.
Bár leszek még ma olyan ise.

Kit nevezel testvérednek Gloern, egy hosszúfülű anyámasszony katonáját, egy esküszegőt? Mindjárt levágom a szakálladat, mert nem érdemled meg, hogy törpe legyél, ha ilyet mondasz! Fortyogom megdöbbenve, amikor hallom Gloern szavait, és még a bestiáról is megfeledkezek!

Köszönetet mondok Eriknek, az italát - már hogyha iszik - én állom.

Újonnan szerzett ruháimban jelenek meg, sőt, még a lantomat is magammal hoztam, hátha lesz alkalmam szórakoztatni vele a többieket.
Kis csodálattal tölt el ez a berendezés, mindig is szerettem volna közelebbről megismerni az elf kultúrát. Mikor megérkezünk néhány percig csak a bútorzatot nézem, majd ahogy a többiek egyre kezdenek beszélgetni abbahagyom a nézelődést.
Gim veszekedését csak fejem csóválva nézem, próbálom kicsit csitítani a kedélyeket: -Mit szólnátok valami történethez? - kérdezem -Ha van kedvenc történetetek, szívesen előadom, de ha szeretnétek akár az elmúlt pár nap történését is szívesen elmesélhetem nektek, saját szavaimmal.

Nekem a legjobban ahhoz a történethez lenne kedvem most, ahol levágom annak az egyszeműnek a fejét! Szóval igyunk jó sokat, mert kell az útravaló!

Az idillihez közeli állapota nem lehet teljes,míg a faját sértegető derekáig érő tagbaszakadt szőrös egyén nem hallgat el,vagy ájul be a sok sörtől.Azért próbálja a füle mellett elengedni a bántó megjegyzéseit.
Na végre nem a törpéknél a szó...
Halljunk valami szépet Fleron

Látsz te itt elfete? Kezdesz már paranoiás lenni Gime. vágok vissza, majd mielőtt még válaszolhatna, már Fleronhoz beszélek.
Mondjuk elmesélhetnéd részletesebben hogy mi is történt Bauerék fogadójábane.

Rendelek valami finom vörösbort és rízst párolt hallal.
Csendben egy széken elnyújtózkodva hallgatom a többieket.
Nem sok kedvem van több bestiához, de sosem árt egy kis gyakorlat. Inkább azon elmélkedem hogy lassan ideje lenne visszatérni Altdorfba és beszélni a mestereimmel. Sok kérdésem volna.

A személyzet kihoz minden megrendelt ételt és italt. Garret kinéz magának egy csinos pincérnőt. Kissé kerekebb és teltebb a szokottnál, de megjárja, ahogy a mondás tartja: nagy bőröndbe sokat lehet pakolni, csak kínos vele utazni.

– Az ember aszinné, a sok démon meg kurafi elvette az étvágyamat... – Nekiesek az ételnek.
Amikor befejeztem, félrehajigálom a kolbászcsücsköket, aztán vérszemet kapok Garret sikerén, és én is asszonyfajzat után nézek. Ha kell, az üres kupa miatt hangosan elégedetlenkedve csalogatom magamhoz.

Fintorogva nézem az 'úriemberek' próbálkozásait.
Nekik bezzeg mindent szabad, engem meg felkötnének....
De végül elégedetlenkedés helyett inkább rendelek még egy pohát bort.

Eleinte csak békésen iszogatom a sörömet, közben hallgatom a többiek mondókáját. Egy idő után végül elkezdek érdeklődni a többiek háttértörténetéről, hogy végülis hogyan kerültek Middenheimbe. Látván hogy senki se akar elsőnek kezdeni, elkezdem én.
Hogy hogyan is kerültem idee? Nem egy-két mondatos történet az biztose.
A napvilágot egy Nordlandi kereskedővárosban láttam meg előszöre. Gyerekkoromat apám mindenes üzletében tengetteme.
Unalom a köböne. Semmi izgalom, semmi szórakozas, csak a raktárban pakolászni jobbra-balra, számolni az árut, miegymáse.
Egy kisebb szócsata után jobbnak láttam távozni a családi házból, s Ragnar nagyapám öccsének, Imraknak a fia, Durak vett magához, s kötöttem ki puskakészitő és javitó műhelyébene. További éveimet ott töltöttem mint inas, s dolgoztam főként mint javitóe.
Természetesen ezidőtájt már nem vetettem meg a jól kifőzött törpe sert sem, igy állandó vendéggé váltam a szomszéd tavernában ise.
Érdeklődésemnek és jó hallgatói készségemnek köszönhetően hamarosan bejáratos lettem a taverna tulajdonosának kisebb serfőzdéjébe is, ahol esténként a serfőzés rejtelmeiről kaptam előadásokat és némi gyakorlati tapasztalatot ise.
Bár a rokonok és helyiek meglepetésére nálam a jó kedv nem a sokadik korsó ser után kezdődik, mint népem tobbi tagjánál, hanem sokszor már bőven azelőtt is megvane. Egyesek ezt nem nézték jó szemmel, mások meg inkább tudomást sem szereztek rólae. Szerencsémree.
De ez még mindig a távoli északon történte. Hogy miért is távoztame? Hát ugye egyszer kifogytuk a lőporból, s úgy gondoltam olcsóbb lenne házilag előállitanie. Tudtam ugyan miből áll, de hát tudjátok hogy van eze. Ennyi távolról sem elég az előállitáshoze. A végeredmény meg is látszik rajtame. jobb szemöldökömre bökök ujjammal, majd folytatom A produkcóm után a műhely egy része karbantartásra szorulte.
Ennek, s különc viselkedésemnek köszönhetően a mesterem úgy vélte ideje lenne világot látnom és más mesterek tapasztalatait is átvenneme.
Igy ezután útnak indultam, s városról városra haladva javitgatásokkal keresem meg kenyereme. Bár egy ideig egy emberi serfőzdében is sekédkeztem, de az egyszer leégett, termszetesen ez most nem az én hibám volt, s tovább kellett állnome.
Ezután visszavergődtem az északi határokhoz, s a Káosszal történő háborúskodás alatt egy fegyverkészitő tábor tagjaként tengettem életemete. Mig végül azt is megtámadták és lerombolták a Káosz hordáie. Azóta újból a környéket járome.

Elkezdek szemezgetni a kiszemelt pincérlánnyal, majd TŐLE rendelek valami pörköltszerűséget krumplival. Néha felé is kacsintok jelezve, hogy elnyerte tetszésemet a hölgyike.
This message was last edited by the player at 10:14, Fri 25 June 2010.

Miután kihozták a rendelésemet és hallom, hogy nem beszél már senki rákezdek: - Én itt születtem, Middenheimi vagyok. Nem hinném, hogy el fogja nyerni a tetszéseteket, de az én szakmám.... kicsit elcsuklik a hangom, majd alig hallhatóan folytatom: .... tolvaj .... Majd lehajtom a fejemet és egy pillanatra elhallgatok. Várom kinek mi lesz erre a reakciója. - Azt hiszem eddig tűrtek, most meg kipenderítenek... Úgy érzem ideje útnak erednem... Még mielőtt Gim lenyakal... Aztán kicsit visszanyerem az önbizalmamat. - De nem nagyon tudtam ellene tenni. Most már nem is akarok. Fiatalon ebből KELLETT megélnem, hiszen családom az nem volt. Anyám születésemkor halt meg. Apám nemrégiben hunyta le szemeit. Mégis megálltam a talpomon. Jelenleg céltalanul járom az utamat, semmi konkrétabb célom sincs az életbenmaradásnál. Ha még érdekel valakit az élettörténetem, akkor annak folytatom. Gyerekként találkoztam egy vándor mutatványos csoporttal. Egyikük igen értett a kardforgatáshoz. Kardzsonglőr volt. Megmutatta nekem, mégis hogyan forgassam a fegyvert. Pár taktikát is súgott, hiszen felfedezte, hogy tolvajlásból élek. Egyszer rajta is kapott, de nem szólt senkinek. Behívott magához, és adott enni. Akkoriban sokat éheztem, így nem tagadtam meg tőle az ételt. Két hétig voltak itt. Ezalatt az idő alatt sűrűn tettem látogatás hozzá, de nem az étel miatt. Mesélt nekem pár sikeres mestertolvajról, aki majdhogynem példaképem lett. Én is olyan sikeres akartam lenni, mint az említett tolvajok. Akkor még ahhoz túl fiatal voltam. Nagy szerencsémre börtönbe emiatt még nem kerültem, nem is tervezek ilyet. Remélem bízhatok bennetek. Majd engedek korgó gyomromnak, és egy falatnyit eszek a kihozott ételből. Miután lecsúszott a torkomon a kaja folytatom: - Szívesen veletek tartanék, de megértem, ha nem akartok tovább magatok mellett tudni egy tolvajt.Majd Gim felé mutat a tekintetem. Őszintén szólva tartok tőled kicsit Gim. Nem mondom, hogy nem vagy jó fej, csak valahogy mindig rajtam csattan a dügöd. Szeretnék javítani ezen a helyzeten, de nem úgy reagálsz azokra a dolgokra ahogy arra számítok. Javulhat ez? Mondandómmal nagyjából végeztem így végre elkezdek enni.

Felröhögök, amikor Garret szégyenkezve bevallja, hogy "tolvaj", aztán szabályosan a könnyeimet kell visszatartanom, amikor Gimnél próbálkozik.

Rosszallóan, kimeredő szemekkel lesek Trubaldra... - Jösz TE még az én utcámba...

Felhorkanok mikor meghallom, hogy tolvaj, aztán a kezem ösztönösen az erszényemre tapad. A népemnél szent a másik tulajdona, ha hozzányúlsz az enyémhez, akkor nagyon lassú kínhalálod lesz! Majd tovább hallgatva a mondandóját a végén csak köpök egyet. Csak a nők szoknyájába kapaszkodó kölykök viselkednek így, mint te! Minek nézel te engem, hogy itt könyörögsz?! Ha azt akarod, hogy ezek után legalább ember számba vegyelek, ami nem sok, akkor álld a sarat a harcokban, és bírd fele annyira a piát, mint én! Most akár be is mutathatod! Ezzel kérek a pincértől egy vödör vodkát. Az emberek söre túl vizes, de ez a lőre, majdnem olyan tápláló, mint a mi sörünk, úgyhogy húzd csak meg, hátha kinő a gerinced közben! Ezzel elé lököm a kihozott vödör vodkát.

- Legyen ÚGY!!! Azzal elkezdem inni a vodkát.

A suhanc töredelmes vallomását hallgatva csak a szememet forgatom.
Ez most komoly?
De mikor meglátom a vodkát felcsillan a remény. Lehet hogy mégsem lesz olyan unalmas ez az este?

Ez az ember% Sokat beszél, és látszólag semmit se szégyel... Remélem ezt majd valamelyik tárgyalásán is elmondja...

A telt pincérlányka vörös hajú és szeplős. Úgy 25 év körüli lehet, a pincéreknél szokásos hosszú szoknyás ruhát és kötényt visel.

-Kedves Gim, azért a helyedben én nem ugrálnék és ítélkeznék. Gondolom te sem lettél Trollvadász minden ok nélkül. Ugyanakkor eddig azt láttam, hogy modorod ellenére tiszták a szándékaid. Jó harcos vagy és hűséges társ. Mindannyian biztos követtünk már el hibát. Te meg Garret ne keseredj el még nem lefutott az életed. Máris véghez vittünk egy hatalmas tettet, amit nem sokan mondhatják le magukról. Nem hiába éltünk és még komoly feladatok várnak ránk.

Ahogy ismételten a kupa fenekére nézek, kibukik belőlem valami, amin ezidáig csak magamban rágódtam.
– Mondja meg nekem valaki, hogy honnan gyönnek a démonok! És mifélék? És... miért?

Fortyogok egy sort mérgemben, és a vodkás vödör aljára nézek.

Igyekszek Gimnek bizonyítani, és megállás nélkül vedelem a vodkát. Közben eszem a pörköltemet, ami egy darabig enyhíti a vodka hatásait. De késő, lassan kezdem érezni, ahogy a stabil szék is instabillá kezd vállni alattam. - Huhúúú, asszem abba kellene hagyni!?!?! Nem... közben csuklok egyet. HUKKK!!! - Nem, mert Gim még jobban semmibe vesz. De az a lányka is olyan jól néz ki. Őt sem kellene elmulasztanom. Ha berúgok oda a csaj, de Gim talán kiengesztelődik... De ha a csajt választom Gim semmibe sem vesz... NADE EDDIG VETT MÉGIS VALAMIBE???????