Köszönöm a segítséget! - visszatérek a fogadóba.

Konrad távozik Theodora házából és egy jó kiadós séta, míg visszasétál A Lángoló Asztal-ba. Már iszonyatosan sajog a lába és úgy minden tagja amúgy. A nap már lenyugodott a város falai mögött.

Konrad ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

Altdorf - Kereskedőnegyed, Pörölyöklű Gottri háza --> Konrad

Lord Frederick, Konradot a már ismerős helyre viszi. Theodora háza alig pár utcányira található a Lángoló Asztaltól. Konrad már járt itt a többiekkel és ismeri a boszorkányvadásznőt.

Az épület elég masszívnak tűnik, a földszinti ablakai ráccsal védettek és úgy vannak kialakítva egyes elemei, hogy akár egy kisebb ostromot is lehessen védeni odabentről. A bejárati ajtó fölött egy farkaskoponya dísz vicsorog az érkezőkre.

Pillanatokkal később egy komornyik nyit ajtót, aki rezzenéstelen arccal néz végig rajtatok.

- Jó napot kívánok Lord Frederick - mondja. - Önt és Herr Oderschwankot jelenthetem az úrnőnek?

Majdnem két éve jártam itt utoljára :O Akarom mondani, tegnap :D

Frederick válaszát meg sem várva bólintok, és közben elgondolkozom, hogy vajon csak az lehet-e boszorkányvadász, akinek a házán megtörik egy WAAAAGH! úgy, hogy teljesen üresen áll. Ezt azonban nem osztom meg a társasággal, még a végén lehurrognának, hogy nyeglén veszem a Birodalom védelmét.

A komornyik beinvitálja a két férfit a nappaliba, ahol nem sokkal később Theodora fogadja őket.
- Áhh Lord Frederick! - fog kezet először vele férfiasan a nő, majd Konraddal. - Herr Oderschwank! Örülök, hogy láthatom önöket.

Viszont örülök. - mondom, és kezet csókolok a hölgynek. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán viszontláthatjuk egymást. Habár egy kicsit... más okból. - igyekszek nyomatékosítani, hogy ezúttal nem a tőr keresgéléséről van szó. Bár előre félek közölni vele, hogy milyen problémával kell ezúttal szembenéznünk.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 116):

- Kérem foglaljanak helyet! - Theodora két fotelből lepakol 1-1 halom könyvet. - Hozathatok önöknek esetleg egy-egy korsó hideg seritalt?

Én elfogadom. - majd ránézek az eddig meglehetősen csendes "társamra", hogy szerinte elfogadhatónak tűnik-e egy korsó a jelen helyyzetben.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 118):

Lord Frederick is örömmel fogadja azt a jóféle, hideg világos sert, amelyet Theodora inasa hoz nekik. Valóban rendkívül hűsítő és kellemes.

- Szóval mi volna az a más ok, amiért viszontlátjuk egymást Herr Oderschwank?

Ránézek Frederickre, hátha hajlandó beszélni, de aztán magamhoz veszem a szót - végülis, én vagyok a megszólított. - Nos, az a helyzet hogy... Egyrészt megtaláltuk a tőrt. Herr Messnernél van. Viszont a kiadásáért cserébe kérte, hogy intézzem el, hogy Pörölyöklű Gottri békén hagyja... - iszok egyet a korsóból, aztán kicsit közelebb húzódok Pferighez, jelezve, hogy itt akadtak gondok. - Herr Gottri viszont nem hajlandó tágítani attól az elképzelésétől, hogy Herr Messner káoszhívő, és csak játszadozik velünk. És - még hogy ha igaza is van - szerintem legjobb lenne egyelőre egyezkedni Herr Messnerrel, hogy segítsen nekünk. Mikor közültük Herr Gottrival... nos, elég hamar üvöltözésbe torkollott... és jelenleg fogalmunk sincsen, hogy mi tévők legyünk vele szemben. Hisz boszorkányvadász ő is, nem hagyhatjuk az egészet figyelmen kívül! - fejezem be a mondókámat, remélve hogy Pferig már ennyiből tudja, hogy az ő segítsége kell, hogy Gottrit végre meggyőzzük, hogy hagyjon fel a kísérleteivel Messner bemocskolására, hogy előre haladjunk.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 120):

- Sajnos nem ismerem az említett boszorkányvadászt - foglal helyet egy kényelmes, állatbőrrel fedett karosszékben Theodora. - De amennyiben valóban a Birodalom, vagy az egyház szolgálatában álló boszorkányvadász, akkor sajnos minden joga megvan hozzá, hogy a saját józan megítélése szerint boszorkányság vádjával gyanusítson valakit.

Ez nem sokat segít. - kezdek idegesen fészkelődni a széken, és iszok egy újabb adagot a sörből - A probléma ugyanis az, hogy eleve megvádolja Herr Messnert. Nincs valami olyasmi, hogy csak bizonyíték ellenében tehet ilyet? Vagy esetleg valami, amivel tisztázhatnánk Herr Messnert? - iszok még egyet, és közben már gondolkodok az esetleges folytatáson, hogy mi alapján lehetne még Gottrit visszafogni a vérszomjas vadászatától.
This message was last edited by the player at 11:36, Tue 11 June 2013.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 122):

- Nézze, én ismerrem őt. Lord Messner nem káoszkultista. Ez nevetséges! Még ha csecsemőket látnám feláldozni a saját szememmel, még akkor sem volnék biztos benne. Éveken keresztül a sötétség elkötelezett ellensége volt. Egy boszorkányvadász könnyedén elítélhet egy alacsony rendűt akármikor, de egy ilyen magasrangú ember ellen, mint Messner, komoly bizonyítékra lenne szüksége.

Klara Robanról tudok? Nem találkoztam vele, de ha tényleg offscreen megosztottunk egymással információkat, akkor tudhatok róla, hogy Gottri barátja?

Kicsit zavartan nézek Frederickre, hisz az ő ötlete volt, hogy ide jöjjünk. - Nos hát... Nem is igazán arról van szó, hogy már most biztos lenne Herr Messner elhivatottsága. - majd Pferighez fordulok - Hanem inkább azzal, hogy fél hogy ha előhozza az átkozott tőrt, akkor Gottri emiatt fogja megvádolni eretnekséggel. Sigmarra mondom, nem gondoltam volna, hogy a Káosz elleni harc ellen kell egyszer harcolnom... De elég egy fura helyzet, hogy pont egy boszorkányvadász miatt akadunk meg.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 124):

- Kétségtelenül a világunk nem kevés kifacsart helyzetet okoz - sóhajt Theodora.

Tudsz róla, igen.

Kicsit csalódottan nézek Pferigre, ennél azért több segítségre számítottam tőle. Végül egy pár percnyi töprengés után felteszem a kérdést. - Klara Roban állítólag közeli barátja. Lehet hogy esetleg őt kéne megkérdezni?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 126):

- Klara Roban jó ember, és Sigmar hű, igaz követője. Ő biztosan tiszta szívvel nyújtja segítségét... de, hogy Gottrival milyen kapcsolata van. Azt sajnos nem tudom. - tárja szét a karját.

A madarak csiripelték, hogy ők ketten közeli barátok. - majd Frederick felé fordulok - Talán őt kellene megkérni... megkérdezni. Mit szólnak hozzá?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 128):

- A Tisztelendőt jómagam is segítőkész embernek ismerem Herr Oderschwank - bólint mosolyogva Frederick. - Úgy vélem hasznos segítség lehet, igen... De, a társai nem jártak már nála?

Az még azelőtt volt, hogy Herr Gottri megpróbált volna megskalpolni. - legyintek - Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a vége.

De basszus, én is találkoztam vele, hozzá vittük a mutáns gyereket. Lehet nem ártana felvennem valami "Extended Memory" talentet...

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 130):

Lehet, nem ártana. Még elötte is találkoztatok már vele.

- Klara nem lesz önökkel ellenséges, hacsak nem adnak rá okot - mondja Theodora, miközben összefonja a karjait. - Ráadásul már ismeri önöket, és Lord Fredericket is.

Akkor azt hiszem jobb lenne minél előbb felkeresni, és pontot tenni az ügy végére. - felállok, és leteszem/visszaadom a korsót - Semmi kedvem nincs úgy aludni az éjszaka, hogy tudom hogy még itt kóborol egy démon...

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 132):

- Menjünk hozzá rögvest, Herr Oderschwank? - áll fel Frederick is, kihörpintve a serital maradékát.

Javaslom igen. - bólintok. Majd elköszönök Pferigtől - Köszönjük a vendéglátást és a segítséget Frau Pferig. - közben arra gondolok, hogy ezúttal se lettem sokkal okosabb a vele való beszélgetéstől.

- Bármikor szívesen látom önöket - kíséri ki a két úriembert az ajtóhoz Theodora.

Újabb út következik Frederick hintójával. Telik az idő, és Konradnak eszébe ötlik, hogy a többiek vajon, hogyan boldogultak a küldetésükkel, illetve végeztek-e már azokkal.

Konrad ----> Altdorf - Tempelplatz, Sigmar Nagytemploma