Altdorf - Palotanegyed, Dieter Klemperer Háza ----> Eleanor, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Gloern, Konrad, Larna, Trubald

Dieter házától a hintók végig észak felé tartanak. Az út jó ideig tart, mivel a zsúfolt utcákon gyakorta csak lépésben tudnak haladni. A puha, bársonyozott, elfüggönyözött beltérbe igencsak beszűrődnek kintről a város zajai.

A csapat meglepetésére végül a hintók mintha egyenest a Lángoló Asztalhoz tartanának vissza. Visszadübörögnek a kereskedőnegyedbe és a fogadótól alig pár utcányira, egy nagyobb mellékutca mentén állnak meg. Ott a kocsisok nyitják az ajtókat és Dieter az egyik, utca menti ház ajtaján kopog be.

Az épület elég masszívnak tűnik, a földszinti ablakai ráccsal védettek és a csapatból a harchoz jobban értőek megállapíthatják, hogy úgy vannak kialakítva egyes elemei, hogy akár egy kisebb ostromot is lehessen védeni odabentről. A bejárati ajtó fölött egy farkaskoponya dísz vicsorog az érkezőkre.

Pillanatokkal később egy komornyik nyit ajtót, aki rezzenéstelen arccal néz végig rajtatok.

- Jó napot kívánok -mondja.- Kinek az érkezését jelenthetem az úrnőnek?

- Régi kapcsolatát Dieter Klemperer varázsló mestert a Mennyei Iskolából és barátait -válaszol Klemperer.

A főkomornyik meghajol.
- Kérem kövessenek a váróterembe, rögvest értesítem az úrnőmet!

Bevezet titeket a házba, majd egy kisebb földszinti folyosón egy trófeaterembe irányít titeket. Odabent egy kandalló és jó néhány fotel található. A falakon a legkülönbözőbb trófeák találhatóak. Van közöttük eltorzult mutánskoponyától kezdve, démonszarvig minden hátborzongató... eszetekbe jut, hogy a boszorkányvadásznak mi mindenen át kellhetett mennie, hogy ezeket beszerezze.

A komornyik elsiet szólni a házigazdának.

- Hmm-hmm. Ezeket ölte vagy vettee? - teszem fel úgy általánosan a kérdést miközben a házigazdára várunk. - Mi miért is nem tettünk el egy darabot a middenheimi dögbőle?

A trófeák látványától a torkomban érzem a szívemet, igyekszem egy mély lélegzettel visszatuszkolni a helyére. Nyugtalanít a többiek komor szótlansága. Odasúgok Fleronnak (aki mellől továbbra sem szívesen távolodnék el).

Mert mi járjuk a világot, hogy még több dögöt megöljünk, nem pedig letelepszünk és berendezünk egy házikót! Na meg amúgy is, mi szükségünk lesz rájuk, amikor dicső halált halunk?! Röhögök egy jót.

Kicsit elképeked a sok trófea láttán és végigszalad benne egy gondolat. - Ha ennyi dögöt ölt, biztos van egy-két sebhelye.

Sokak nem akarnak meghalni. - motyogom halkan, miközben a szemem sarkából szemügyre veszem a trófeákat.

- Úgy érted dicső halált halsze. - válaszolom Gimnek, majd a nézelődésbe beleunva, leülök az egyik fotelba.

 Ã‰n eközben a szobában körbenézek, vetek néhány furcsálkodó pillantást a levágott fejekre közben pedig végignézek a szobán, hátha valami más érdekességet is találok.