Altdorf - Kereskedőnegyed, Theodora Pferig városi háza ----> Konrad, Fleron, Eleanor, Trubald

A hintó megint átszeli fél Altdorfot. A csapat kezd rájönni, hogy ez az utazgatás rengeteg időt elvesz, de még mindig gyorsabb és kevésbé kimerítő mint gyalog caplatni.

A hídadókat Dieter állja, és néhol a tömegek miatt ácsorogva, néhol akadálytalanul gördülve tudnak haladni.
Végül begördülnek az embertömegektől nyüzsgő Tempelplatzhoz, majd onnan tovább a széles Geheimnistrasse-re, el a zöld Tempelgarten mellett.

Végül egy meglepően tisztán tartott épület mellett állnak meg, amelynek az ajtajához vezeti Dieter a csapatot.

Egy visszafogott és felemelt orrú ajtónálló fogadja a varázslót, aki felismerve őt meghajolva engedi be a többieket, bár a férfiak közül néhányat igen rosszallóan megnéz magának.

- Lord Konrad Messner itt van? -kérdi Dieter a férfit.

- Természetesen Klemperer mester -mondja modoros hangon a férfi. - Az emeleti, második olvasóteremben találják!

- Köszönjük -válaszol Dieter majd int nektek. - Jöjjenek
Öreg kora ellenére meglepő élettel teltséggel indul meg az épületben.

A folyosón haladva a csapat látja, hogy a klub díszítése főként világosabb színekre koncentrál és szinte mindenhol amerre néznek takarítók dolgoznak. Meglepő tisztaság van. A berendezés, a díszítés és a színek úgy vannak megoldva, hogy minél több fény jusson be. A termek mellett, ahol elhaladnak fotelekben és székekben ücsörgő férfiakat és nőket látni, akik szinte mind egytől egyig olvasnak, mellette irogatnak esetleg valamit. Más termekben csoportostul ülnek és valami abszurd témán vitatkoznak. Láthatóan ez a klub tudósok és filozófusok számára van fenntartva.

Látszik, hogy egyik terem sincs könyvek híján, mindegyikben van legalább egy pár, még a folyosón is helyezkednek el könyvespolcok. A legtöbb könyv láthatóan furcsa tudományos témákat dolgoz fel.

Hmm, nem is csoda, hogy ide járnak a varázslók. - mosolyodom el - Magam is szívesen tölteném itt a szabadidőmet, ha lenne...

Sóhajtozva próbálom kidekkelni ezt a napot. Úgy érzem magam, mint egy... ami azt illeti, fölösleges hasonlatokat használni, én magam ebben a közegben a lehető legkirívóbb jelenségnek érzem magam.
– Nekem mondod, minden nap erről álmodom... – válaszolok a nemesnek. Inkább nem nézek magam után, milyen sárnyomokat hagyhatok hátra, úgy csörtetek láncingcsörgetve a csapat nyomában.

Dieter felvezeti a csapatot az emeletre egy belső lépcsősoron keresztül, majd ott egy kis privát olvasószobában, ahol egyetlen férfi olvasgat egy igen vaskos kötetet.

A férfi fehér köpönyeget visel és egy arany Fény Kígyója gallért hord. Fekete haja őszesbe kezd fordulni, de még mindig fiatalnak és életerősnek tűnik.



Ahogy Dieter odalép hozzá érdeklődve vonja fel szemöldökét és felpillant a Mennyei Varázslóra, aki mélyen meghajol elötte.
- Lord Messner.

- Klemperer mester -áll fel a Fényvarázsló és bólint, miközben egy kis asztalkára rakja le maga mellett a kötetet. - Üdvözlöm, régen láttam önt itt a Berekben. -mondja, de közben már titeket vizslat szigorú szemeivel.

- Sajnos a Mennyei Iskola ügyei túlzottan lefoglalták az időmet Lord Messner -egyenesedig ki az idős varázsló. - De most is egy nagy fontosságú ügyben járok el. Hadd mutassam be a társaimat -int hátra felétek.

- Üdvözlöm önöket -lép előre és nyújtja ki a kezét az elől álló Fleron felé. - Konrad Messner a Fény Iskola varázslólordja. Örülök, hogy megismerhetem Klemperer mester társait. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudományos kutatás céljából vannak itt, de nem is protekció szerzése miatt. Állok a rendelkezésükre.
This message was last edited by the player at 07:53, Tue 30 Nov 2010.

-Örülük a találkozásnak Lord Messner. - mondom, miközben én is kezet nyújtok és egy enyhe meghajtást is intézek. -Jómagam Fleron Merrilin vagyok. Ők itt Eleanor Labeau, Konrad von Oderschwank és Trubald Altmann. - mondom, miközben kezemmel rámutatok az említett emberekre. -Ha nem haragszik, rögtön a tárgyra térnék. Nincs túl sok időnk.

- Üdvözlöm önt hölgyem és önöket is uraim. -mondja. - Herr Merrilin, szeretem az egyenes embereket, de azért kérem kövessenek a szomszéd olvasószobába, ne ácsorogjunk itt -mondja, majd átvezeti a csapatot a szomszéd, nagyobb olvasószobába, ahol jelenleg senki nem tartózkodik. Ott több fotel helyezkedik el körben, feltehetőleg itt felolvasásokat, vitákat szoktak tartani. Konrad int, hogy foglaljatok helyet, majd ő maga is leül. - Hallgatom Herr Merrilin.

Követem a fiúkat, mivel mást nem tudok tenni, ahogy elhaladunk az olvasó emberek mellett, sóvárgó pillantásokat vetek a vaskos könyvekre, és arra gondolok, milyen jó lenne, ha egyszer én is egy ilyen helyen olvasgathatnék... De persze Morr akarata az első.
Mikor Fleron bemutat minket Lord Messnernek, enyhe mosoly kíséretében meghajolok, úgy, ahogyan még azt otthon tanultam. A foteles szobában természetesen Fleron mellé igyekszem leülni.

Beleügyeskedem magam az öblös ülőalkalmatosságba -- ami az övemen lógó csákány és ásó miatt nem egyszerű --, és várom, hogy Fleron folytassa virágnyelven.

Szúrós tekintettel nézek Trubaldra.

-Szóval - mondom, miközben helyet foglalok gondolom már értesült a middenheimi eseményekről. Vagyis arról, hogy a helyettes Ulrich főpap hogyan lett káoszimádó és hogyan idézett meg egy démont amelyet a városőrséggel karöltve sikerült megfékeznünk. Természetesen,, a middenheimi incidens nem csak ennyiből állt, bővebben is elmondhatom hogyha esetleg nem hallott volna mindent, de erről később...
Szóval, Albrecht Zweistein professzor és Sigmar egyházának a kutatásainak köszönhetően hamarosan megtudtuk, hogy a Liebnitz által megidézett démon csak a terv egyik apróbb része volt. A helyettes főpap azt szerette volna elérni, hogy a három hatalmas erejű káoszereklye mindegyikét használják fel, idézzék meg a bennük lakozó démont. Amennyiben ez sikerül és a démonok meghalnak, a bennük lévő ,,szilánk'' visszatér a káoszhoz. Ha mindhárom darab hazakerül... Nos, akkor a valaha látott legveszedelmesebb káoszinváziónak nézünk elébe. Jelenleg Yul K'chaum - mondom ki ismételten nehézkesen ezt a neve tőre után kutatunk, hogy elzárjuk majd a professzorral megtaláljuk az elpusztításának módját. Lényegében, tömören összefoglalva ennyi.

"Mi a fasz van?", formálom a szavakat vicsorogva, némán a nemes felé, majd fennhangon hozzáteszem Fleron mondandójához: – És jókorára értékelnénk, ha ez köztünk maradna, mert odafönt Middenheimban éppen csak a szűz apácatanoncok nem ugrottak a nyakunknak azok közül, akiket eleinte nem gondoltunk volna ellenségnek. A Káosz megőrjíti a népeket. Jobban.

- Bízhatnak a diszkréciómban -bólint a férfi. - Nos... gratulálok a véghezvitt cselekedeteiknek. Middenheimből ugyan lassan érkeznek el ide a hírek, de valami mutánsok miatti felbolydulásról hallottam. Értem a céljaikat, felteszem ebben számítanak a segítségemre, de pontosan miben?

Két dologban is szükségünk lenne a segítségére: megkeresni a démoni tőrt, és megtalálni az elpusztításának módját. - hátradőlök a fotelben - Lehetőleg minél kevesebb emberveszteséggel...

Konrad Messner Oderschwankra néz és összehúzza a szemeit, majd összekulcsolja a kezét.
- Nem vagyok csatamágus, régen magam mögött hagytam az olyan munkákat ami kultisták és bestiák irtásáról szól.

Egy apró, alig észrevehető legyintéssel ignorálom a nemest, majd folytatom: -Nem kérünk sokat, de az nekünk annál többet jelentene. Arra lenne szükségünk, hogy megmozgasson néhány szálat az érdekünkben és segítsen megtalálni a tőrt valamint annak elpusztításának módját. Minden bizonnyal ismer néhány olyan embert aki nálunk sokkal jártasabb az ilyen hatalmú káoszereklyékben és van elképzelésük arról, hogy milyen módon lehetne elpusztítani. De persze ehhez előbb meg kell tanulnunk az említett tárgyat, amellyel eddig szintúgy nem állunk a legjobban.

Csendben figyelem a beszélgetést, és fejben továbbra is jegyzetelek. Nagyrészt a nemes arcát fürkészem. Szinte szuggerálom, hogy tudjon segíteni nekünk.

- Nos -dörzsöli meg az állát elgondolkodva Messner. - Varázstárgyak vadászásában a boszorkányvadászok szakértők. Tudok ajánlani egy hozzáértőt. Theodora Pferig. Ő semmit sem szeret jobban manapság, mint a régi kalandjairól mesélni, de meg se próbálják javasolni neki, hogy újra bele kéne vágnia. Mégis... jó néhány képességgel rendelkezik, amely hasznos lehet az önök számára...

– Hát az nagyszerű, mert ő már az ügyünk mellett áll. A csapat másik felével épp további segítség után kajtat – mondom, és nyilvánvaló várakozó tekintettel várom, hogy folytassa.

Mi pedig pont azért jöttünk, mert Pferig asszony mondta, hogy a Fény varázslóinál lehet a tőr. Magát ajánlotta, mint ebben az ügyben a legkompetensebbet.

Messner kicsit közelebb húzódik.
- Mégis mit hallottak pontosan?

– Valami naplórészletből tudjuk, hogy Altdorfba hozták a tőrt. Gondolom, egy ilyen hatalmú sötét ereklye rendesen megbolygatta itt a káoszimádó alvilágot, ezért is reméltük, hogy a helyi boszorkavadászok, papok meg hasonlók irányt tudnak mutatni nekünk mondjuk egy különösen kiessé vált kultistaodú felé. De az se lenne rossz, ha megtudnánk, mit is kéne csinálnunk a tőrrel, ha egyáltalán megtaláljuk, mert odafent Zweisteinnel együtt halvány fingunk sem volt és sincsen róla.

- És miből gondolják, hogy én tudok segíteni önöknek?