Altdorf - Palotanegyed, Tempelplatz ----> Gim, Gloern, Fergenthil, Garret, Larna


A csapat elér Sigmar leghatalmasabb templomkomplexumához a világon.



Majd belépnek a főszentély hatalmas kapuján. Odabent mindenütt körben csillogás és a hit megannyi szimbóluma, szobrok, freskók, mozaiküvegek, rézdomborművek végeérhetetlenül. Rengeteg hívő és pap nyüzsög odabent.

Nagyszerű tűt a szénakazalban! Ismét elkapok egy novíciust felmutatom neki a szimbolumot és egyre ingerültebb hangnemben szólok hozzá! Vezessen Klara Robanhoz!

Az ifjú papsegéd majdnem üvölt mikor Gim letámadja.
- E... elnézést egy pillanat és megtudakolom, hogy hol van! - mondja, majd elsiet egy pappal beszélni. Pár pillanat múlva vissza is jön. - Bocsánatát kérem trollvadász mester, de a Tisztelendő nem tartózkodik a templomban.

Sürgősen beszélnünk kell vele, az ügy nem tűr halasztást! Jelentem ki határozottan és morcosan, majd várakozva nézek rá!

- Sajnálom Herr, de a Tisztelendő jelenleg a város szegényei között végzi kötelességét. Ma már valószínűleg nem fog visszatérni. Azt tudom javasolni, hogy keressék fel holnap.

Mérgemben a levegőbe csapok! Majd káromkodok egy pár sort anyanyelvemen. Reggel visszajövünk, de mondja meg neki, hogy nagyon fontos beszélni valónk van vele és várjon meg minket!

- Igenis uram! - néz ijedt szemekkel Gimre a papsegéd.

Morgolódva intek a többieknek! Menjünk vissza a fogadóba, ma már úgyse tudunk többet tenni!

A csapat hát csalódottságában elhagyja a hit házát és elkezd átvágni a hatalmas városon vissza az északi városrészbe, egyenest a fogadóba.

Gim, Gloern, Fergenthil, Garret, Larna ---->  Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Gim, Cavindel, Eleanor

A csapat átvág Altdorf korareggeli sűrűjén. A gyalogjárás már igencsak fárasztó és időigényes, főleg Gim számára, aki folyamatosan káromkodik is emiatt, ezért a csapat a legjobb megoldásként egy kereskedő szekerére kéredzkednek fel, aki átvág a városon. Szerencsére van elég hely a stopposoknak és mindössze 5 penny fejében fejenként, a kereskedő elviszi őket a Tempelplatz-ra. Még a Reiken való átkelés vámját is állja.

Végül a csapat a szerzetesektől és hívektől nyüzsgő Tempelplatz-ra érkezve lehuppannak a szekérről, amely továbbhaladtában némi porral lepi be őket. A nagytemplom elött jó nagy a forgatag. Valahol flaggelánsok egy csoportja ostorozza magát, miközben hangosan jajgatva siratják az emberiség bűneit. Máshol egy hordón ácsorgó prédikátor beszél a világvégéről, megint másutt pedig valami szentnek gondolt ereklye köré (ami speciel egy pár kopott bakancsnak néz ki) emelnek éppen egy emelvényt és raknak virágokat és mécseseket köré.

A csapat felvonul a gigászi templomkomplexum főhajójának lépcsőzetén, majd elérkeznek a főbejárathoz.

Elkapok ismét valami papnövendéket, mint a tegnapi napon és kemény rádörrenek, miközben másik kezemen megmutatom az egység jelét!

Klara Robant keressük! Vezessen hozzá!

A papsegéd átvezeti a csapatot Sigmar hatalmas templomán, majd be egy oldalfolyosóra, ahonnan egy szűk csigalépcsőn haladnak fel egy emeleti folyosóra. A folyosó sötét, csak apró ablakokon szűrődik be a kinti fény. Végül egy komor, vasalt faajtóhoz lép amelyen bekopog, majd miután egy női hang jelzi, hogy szabad benyit és int nektek.

A szoba kicsi és teljességgel egyszerű, minden luxust és felesleges dolgot nélkülöz. Csak egy szimpla ágy van benne, egy kis láda és egy mély ablakbeugróban több szobor és gyertya.

Klara Roban egy kopasz, határozott kinézetű, fiatal nő, aki Sigmar rendjének ruháit viseli.



- Sigmar hozta önöket. Miben segíthetek?

-Szép napot. köszönök a hölgynek, majd háttérbe húzódva figyelem az eseményeket, teret engedve a társaimnak.

-Que Mohrr vous bénisse - hajlok meg a nő előtt tisztelettel, majd Gimre sandítok.

Na végre sikerült találkoznom Önnel, ebben a rohadt nagy városban lassan tövig járom a lábam. A segítségére lenne szükségünk, a káosz elleni harcban, remélem még nem rozsdásodott be annyira, mint ebben a városban az emberek többsége! Kifújom magam, majd meghúzom a tömlőmet! A lényeg, Gim Gronisson vagyok és egy démonikus tőrt keresünk, amit el kell pusztítanunk, Middenheimben már megtettük a dolgunkat, a nyomok pedig ide vezetnek. Ezzel fel is mutatom a kezemen a jelet.

Jobban szemügyre veszem én is a jelet, mert még nem láttam. Mi a kénköves ménkű az???

- Klara Roban! - áll fel a nő, büszkén kihúzva magát. Ruhája alól előbukkanó tagjain korbácscsapások és önkínzás egyéb nyomai láthatóak. - A Káosz elleni harcban?! - szorítja ökölbe a kezét. - Úgy vélem, hogy minden igaz Birodalmi polgár és Sigmar hű követőjének kutya kötelessége a Káosz ellen felvenni a harcot, a lehető leghatásosabb módon! A korrupció egyetlen apró morzsáját sem hagyhatjuk meg, mert a romlottság hangyaseregét vonzza magához. Számíthatnak rám!

Ez a beszéd papnő! Kiáltom diadalittasan! Menjünk és kultisták vérével fessük vörösre az utcákat. Addig nem pihenünk, amíg egy csepnyi erőm is van forgatni a bárdomat! Ezzel könnyedén meglendítem, hatalmas csatabárdom. Az istenek pedig velünk vannak harcunkban! Ezzel felmutatom a jelet a kezemen, amit még Middenheimben szereztem, miután a földre szállt démont legyőztük és Ulrich visszahozott minket a halál mezsgyéjéről!
Hol találhatjuk meg azt a démonikus ereklyét, ami egy tőr és a leghatalmasabb démon idézéséhez szükséges? Azt kell elpusztítanunk, mielőtt megidézik vele a démont.

Klara Roban éppen válaszra nyitná a száját, azonban becsukja némán. Összehúzza a szemét és egy kicsit szkeptikusan méregeti a törpét.
- Miért is kell önöknek egy Káosz-ereklye, amely a leghatalmasabb démon megidézéséhez szükséges?

Hülye kérdés! Azért hogy elpusztítsuk, na meg persze ha már tudjuk hol van, akkor ott rengeteg kultista van, ami azt jelenti hogy ha elég erősek, akkor út a dicső halálhoz! Röhögök egy jót!

Teljesen megrökönyödve nézek Gimre, majd már kissé simultabban a papnőre.
-Madame Rhoban, kérhem, bízzon bennünk. Az idő sajnos nagyon sürhget minket. Meg kell akadályoznunk, 'ogy a káosz tovább munkálkodjon. A midden'eimi 'ősök máhr bizonyítottak. Gim tudja mit csinál.

- Hmmmm... nem kétlem - dörzsöli meg állát a nő. - Nem egy alkalommal harcoltam már a Káosz ellen, de sokkal inkább kedvelem a bestiákkal és mutánsokkal szemben folytatott nyílt harcot, mikor a torz undormányok embertelen koponyájába vághatom Sigmar megszentelt kalapácsát; mint a hazugságok és rejtélyek hálóját. A Káosz mocskos kultistái pedig pont ezt teszik. Senkiben nem bízhat az ember. Jegyezzék meg a szavaimat, senkiben.

A nő elgondolkodva járkál fel s alá az apró szobában.
- Nem egy alkalommal dolgoztam össze boszorkányvadászokkal, hasonló ügyekben. Ők professzionálisak ugyanis eme témában. Pörölyöklű Gottri és Theodora Pferig mindketten keményen harcoltak a Káosz ellen az évek folyamán. Az ő információik minden bizonnyal használhatóak és megbízhatóak is. Jut is eszembe, megtudhatom, hogy rólam kitől szereztek tudomást?

Maximilian Saer nevezte meg Önt, mint hasznos segítséget! Hozzá Theodorán keresztül jutottunk, aki ahhoz képest, hogy ember nagyon szimpatikusnak is tűnt! És teljesen egyetértek Önnel, úgyhogy keressünk minél hamarabb kultista fészkeket, mert már kezdem unni az ismerkedést a várossal. Ha épp nem támadnak meg minket, halálra unom magam mindig!
This message was last edited by the player at 11:17, Wed 25 May 2011.

- Max... Saer - csuklik el egy pillanatra a nő hangja, ahogy kipillant az ablakon, de gyorsan összeszedi magát. A pillanatnyi bizonytalansága alig volt észrevehető. - Ha Fraulein Pferig nem tudott önöknek segíteni, bizonyos vagyok hogy Gottrival fogunk tudni. Habár magam manapság a templom és az egyház ügyeinek minisztrálásával vagyok inkább elfoglalva, ő még ma is szemmel tartja a fontosabb veszedelmeket.

Nagyon jó, induljunk mihamarabb, nincs vesztegetni való időnk! Ezzel meg is indulok az ajtó felé, mint aki tudja hova kell menni.

Káoszhívek? Meg mészárlás? Te jó ég mibe is csöppentem! Hirtelen felkapom a fejem a merengésből, mikor meglátom, hogy törpe barátom megindul. Már megyünk is? Túlságosan elkalandoztak a gondolataim.
-Hol találjuk herr Gottrit? érdeklődök

- Ha megfelel önöknek - vesz fel a darócruhája felé egy meleg, prémes szegélyű medvebőr kabátot Klara. - Elvezetem önöket a házához. Ott konzultálhatunk vele.

Számítottam is a társaságára Klara! Ha szerencsénk van még versenyezhetünk is, hogy maga zúz be több fejet, vagy én csapok ketté több kultistát!

- Nem csak a betört fejek száma a lényeges trollölőmester - mosolyodik el enyhén Klara, ahogy kivezeti a csapatot a templomból. - Hanem a Sigmar és a Birodalom iránti végtelen tisztelet és hűség.

Végül elérnek a templom melletti egyik istállóhoz, ahonnan Klara kihozza a lovát. Felnyergeli és felszerszámozza azt.
- Szerezzenek egy gyaloghintót - mutat a tér egy távoli sarkába. - Ott vannak... Gottri, Altdorf északi részén lakik, a Metalschlack negyedben. Nem kicsi út lesz.

Gim Gronisson, Eleanor Labeau, Cavindel Gron ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Pörölyöklű Gottri városi háza

privátból ----> Cavindel

Egy alaposabb körbenézés után Cavindelnek megakad a szeme a Tiszteletreméltón. Klara néhány pap és templomsegéd kíséretében siet keresztül a templomon, a kezében néhány kegytárgy.

Merre tartanak?

A templomon belül ügyködnek csak.

Nem tulajdonítok nekik nagy jelentőséget. imádkozok Sigmarhoz segítségért, útmutatásért, és áldásért.

Cavindel lekuporodik és könyörög a hatalmas úrhoz.

Hát nagy csoda nem történt most sem. Remélem meghallgatta a hatalmas Sigmar fohászomat, és segít ha rászorulok. Felállok az ima végeztével és elhagyom a templomot.

Cavindel kisétál a templom elé, vissza a Tempelplatzra.

Felnézek az égre, amerre meglátom szállni az első madarat, arra megyek én is.

Most nem látni madarat az égen.

Remek, akkor a templom bejáratának háttal állva, jobbra indulok el, ha innen semmi ismerős helyre nem juthatok át.

Cavindel céltalanul kezd lődörögni el a Reik irányába.

Cavindel ----> Altdorf - Tempelstrasse

Altdorf - Tempelstrasse ----> Cavindel, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Konrad, Siegfried, Trubald, Zena

A Tempelplatzra beérve már könnyedén feltünést kelthetnének a vergődő zsákkal Trubald vállán, de szerencsére a kölyök sem mozgolódik annyira, másrészt megfelelőképp körülállják a zsákot, így a felületesebb szemlélődő nem igen veheti észre.

A csodás, gigászi épületkomplexum széles lépcsősorán felhaladva végre elérik a Sigmar templom belsejét. Most nincsen túl nagy nyüzsgés, de odabent így is jó sokan vannak, némán imádkoznak, gyónnak, beszélgetnek a papokkal, akik meg intézik bokros teendőiket.

Rákiáltok egy templomszolgára.
– Azonnal beszélnünk kell Klara Roban tiszteletessel! Említsed meg neki Gim Gronisson nevét, arra biztosan emlékezni fog. Most rögtön!

- Igenis uram rög... - szemöldökráncolva rápillant a zsákra. - Rögtön! - majd elsiet.

Nem is kell sokat várni, alig két perc múlva érkezik hozzátok Klara, az egyik erkély alatti oszlopok közül.

- Üdvözöllek titeket újra! - köszönti a csapatot. - Sigmar és Ulric megszentelt szolgái üdvözölve légyenek urunk házában. - majd átpillant Trubald válla felett a mozgolódó zsákra. - Ghal Maraz haragjára! Ez meg mi a jó...káosz lehellete?

Valami olyasmi! Menjünk egy biztonságos mindenkitől elzárt helyre! Csak magában bízunk, másnak egyenlőre nem akarjuk a zsák tartalmát megmutatni!

Csak nem csuknak le ilyesmi miatt..... mérgelődök magamban, elvégre bújtatjuk a kis átkozottat.

- Jöjjenek... jöjjenek! - nogat titeket Klara, majd gyorsan elsiet és elvezet titeket a templom egyik emeleti folyosójára, ahol a kis lakócellája található. Oda beterelget titeket, majd bezárja az ajtót végül rosszalló tekintettel fordul felétek.

- Mit jelentsen ez az egész?!

– Csak magában bízunk meg – lódítom (félig-meddig), és lerakom elé a zsákot. – Egy mutáns gyerekboszorkány van benne, aki egy fertályórával ezelőtt ránk uszított egy fél piacteret csupán annyival, hogy hozzáért az emberekhez, akik elvesztették az eszüket és vadakká váltak. És... nem tudjuk, mitévők legyünk vele. Ki kell kérdeznünk őt, de nem válaszol az istenekért sem.

Várjunk csak! -Velem is ez történt?

- Egy... mutáns boszorkány...? - lép hátra óvatosan Klara, miközben szemét a zsákra szegezi. - Én... miért hozták ide?!

– Hát reméljük, nem önszántadból támadtál ránk – felelek Cavindelnek. Aztán Klárának:
– Valahová csak vinnünk kellett! Ha ott helyben megöljük, nem tudunk meg semmit arról, hogy honnan jött, ki küldte, mit akar és mit tud erről az egészről.
This message was last edited by the player at 15:10, Thu 22 Mar 2012.

-hehhh..... hüledezek és fogom a fejem. elvarázsolt ez a kis korcs. -Kínozzuk meg faggassuk ki és végezzünk vele! mondom dühödten

- Ha ez valóban egy mutáns boszorkány, akkor ki kell végezni! El kell pusztítani mielöbb! - hüledezik a Sigmarita.

In reply to Klara Roban (msg #53):

– Nem is akarja kifaggatni? Tudja, mint egy elfogott ellenséget általában szokás? – ráncolom erőteljesen a homlokomat. Vajon a Pörölyöklű is így állt volna hozzá? Vagy Messner? Hát, most már mindegy, ide hoztuk...

- Rendben... - mondja Klara. - Rendben, akkor... menjenek el Gottriért! Én levitetem ezt a mutánst a templom börtönébe. Ne aggódjanak, onnan nem szökik ki. Annak idején ott tartották foglyul magát Isabella von Carsteint is. De a kivégzésre akkor is hamarosan sor kerül!

Némán követi a társait.Amig nem tud minden részletet, addig nem csinálna bolondot magából egy rosz közbeszólással.

Meg sem próbálom palástolni jókedvemet. Van benne egy adag egészséges(nek érzett) szadizmus - Most megkapod, te kis nyomorult káoszivadék! - és egy jó adag megkönnyebbülés - Talán most majd véget ér a sötétben tapogatózásunk! - is.
– Ahogy csak akarja, tiszteletreméltósága, már rohanunk is a törpéért – kiáltom, és sietve elindulok.

rohanás rohanás... -Esetleg addig el tudnák látni az új sérüléseimet? Nem tudom mit művelt velem ez az átokfajzat! fordulok mély tisztelettel és alázattal a papnőhöz.

Trubald és én megyünk! Mi nem sérültünk meg. Ti tegyétek rendbe magatokat, és vigyázzatok meg ne fogjon senkit a káoszivadék! Szigorúan a ti őtizetetekre van bízva, nem akarom, hogy pár templomszolga kiváncsiságból az áldozatául essen és megszökjön!

Megkönnyebbülve lélegzek fel mikor már adódik rá lehetőség, nagyokat dobbantok, hogy kicsit lerázódjon csizmámról a lerázni való. Majd mosolyogva válaszolok a modoros elfnek: -Szintúgy örvendek Fergenthil. - Mosolygok jó szokásomhoz híven. -Én bizony a furfangos sorsnak köszönhetem itt létemet, na meg persze a kaland melléktermékért, a drága vagonért amit hozhat a főnyeremény. - Egy kis szünetet tartva gondolom át saját szavaim. -Mondhatni hazardírozok barátom.
A templomban csak némán figyelem az eseményeket, lassan már kezd derengeni előttem valamiféle kép a csapat munkásságáról. Mikor szóba kerül a gyógyulás lehetősége kissé megkönnyebbülök, hogy nem nekem kell megvillantanom szegényes ismereteimet az elsősegély terén. Azt a szegény lányt sem tudtam megmenteni... -Jól mondja jó Cavindel barátunk, ránk férne egy kis ellátás.

Trubald csatornáknál feltett kérdésére nem felelek, csak egy afféle ,,komolyan gondolod?'' arcot kap válaszul. Függetlenül attól, hogy mégis mit csinál és mit tesz még mindig egy gyerek akit a káosz felhasznált.

Ahogy megérkeztünk a célunkhoz bemutatkozok a papnőnek, onnantól kezdve pedig csendben is maradok végig. Ha van lehetőségem leülök mivel egyre inkább kezd kiszaladni az erő a lábaimból és bizonytalanodni alattam a talaj. A felszakadt sebek nem tesznek jót és az újonnan szerzettek csak tovább súlyosbítják az amúgy is súlyos helyzetet, így csak magam elé bámulva, fél füllel hallgatom a többiek tervét, minden esetre annak örülök, hogy lesz egy kis nyugtom, ha valóban maradok ,,őrködni''.

Amint meghallom hogy a papnő is végezne a kis fattyúval, fellélegzek. Örömöm azonban nem tart sokáig, mivel mielőtt még hangot adhatnék egyetértésemnek, Trubald már megint meggyőzött valakit eszement mániájáról, hogy élve jobb nekünk egy káoszfattyú. Apró megnyugvást jelent csupán a tény, hogy a papnőt nem sikerült teljes mértékben eltéríteni nemes szándékától.
- Azt sem tudjuk egyáltalán érti-e amit kérdezünk tőle. És még ha érti is, kétlem hogy az intelligenciája meghaladná a gyerekét aki valaha volt. Végeznünk kell vele minél előbb. -  mondom határozottan, főleg a papnő felé intézve szavaimat.- A saját érdekében is. -teszem még hozzá gondolatban.
Elégedetlen arccal nézek körbe a társaságon, és érdeklődéssel figyelem ahogy a törpe parancsokat osztogat a nekik.
This message was last edited by the player at 20:17, Thu 22 Mar 2012.

- Gondoskodni fogok róla, hogy a hajnal eljövetelével máglyán égjen el... és a boszorkányvadász is biztos vagyok benne, hogy így akarja majd. Ne aggódjatok, ismerem a módszereit... ha tud beszélni a kis fattyú, akkor beszélni is fog... ez biztos.

Meglátjuk! Szerintem csak a gondolatolvasás segíthet! Beszélni nem tud, mert különben regélt volna már!

Egy kis pihenés nekem sem árt...nem hiányzott a nagy városok nyüzsgése...főleg nem egy jó kiadós verekedéssel vegyítve.
Marad a táesaival templomban.

In reply to GM (msg #67):

Én is pont ezért gondoltam, hogy ha kapok egy halálos sebez, akkor még negyed óra múlva nem fogok talpra állni.

Keresek valami széket amire leülhetek, és próbálok életben maradni, és nem hangot adni annak, hogy ezt a kölköt már rég le kellett volna vágni, nem zsákban hurcolászni a városon keresztül.

- A barátotok nagyon nincs jól... - pillant Klara Konradra. - Leviszem a mutánst a cellákba, és rögtön jövök... hívok felcsert. Addig pihenjetek. Ti pedig siessetek Gottrihoz! - mondja végül Trubaldéknak a papnő.

Kisiet a szobából és hív néhány templomszolgát, akikkel együtt kiviszik a vergődő zsákot.

Trubald, Gim ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Pörölyöklű Gottri háza

Klara percek múlva visszatér három fiatal Sigmarita papnővel, akik rögtön elkezdik ellátni a sebesülteket. Hoznak magukkal prémeket, amelyeket a lakócella padlójára terítenek s ide fektetik le azokat, akiket gondoznak. Jó ideig tart míg lekezelik őket, addig Klara eltűnik, de elöbb közli, hogyha Gottriék visszatérnek, a pincében keressétek.

Konrad 1W-ot gyógyul
Fergenthil 6W-ot gyógyul
Fleron 1W-ot gyógyul
Siegfried 1W-ot gyógyul
Cavindel 1W-ot gyógyul

Nincs sok kedvem beszélgetni, a sérülések által generált fajdalom valamint az átélt élmények nem hatnak jól az ember lelkére. Csak néhány szót szólok a papnőkhöz, megköszönöm nekik amiért ellátták a sebeinket, majd néhány perc néma üldögélés után lantomon kezdek játszani. Egy lassú, melankórikus és szomorú dallam, amelyről az embernek a régi szép idők jutnak az eszébe. Habár nem játszom rosszul azonban néhányszor mellényúlok, de szerencsére nem kritikusan, a szám amit a ,,Poros útnak'' hívnak felismerhető ha valaki ismeri, annyira azért nem rontom el.

Mielőtt még a papnő távozik felajánlom neki bárminemű segítségemet az elfogott káoszfattyúval kapcsolatban, a helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Amennyiben lehetséges velük tartok a pincébe.

Zena a papnővel és néhány hozzájuk csapódó pappal, templomsegéddel, illetve a börtönbe érve, börtönőrrel tart.

Elég zord és komor hely a Sigmar templom börtöne. Kevés fény világítja meg a barnás falakat, a rácsokkal elzárt cellákban vad, gyilkos tekintetű alakokat zártak.

Zena végignézi, ahogy a zsákból kidobják az összevert kölyköt és látványosan megdöbbennek a mutáció láttán. Végignézi, ahogy a börtönőrrel ólmot olvasztanak, majd a szerencsétlen, félájult gyerek kezeit leöntik vele, aki kétségbeesetten üvölt az égés fájdalmától... ezzel megfosztják egyetlen fegyverétől. Végül a folyosón végigrúgdosva bezárják egy, zúgnak is alig nevezhető cellába.
This message was last edited by the GM at 14:43, Fri 23 Mar 2012.

Altdorf - Kereskedőnegyed, Pörölyöklű Gottri háza ----> Gim, Trubald

Jó másfél óráig tart, míg alaposan leápolják a sebesültek sérüléseit a papnőt, miközben Zena a pincében vesztegel és asszisztál a kislány kínzásában.

Végül megérkezik Trubald, Gim és Gottri (a boszorkányvadász az úton minden költséget nagylelkűen állt).

Benyitnak a papnő lakócellájába, ahol a sebesült társaik hevernek.

– Hol van a kis seggdugasz?

Akaratlanul is elfordítom a fejem mikor a gyerek /-mikor lett gyerek a fattyúból..-/ kezeit ólomba öntik, de gondolatban azonnal meg is feddem magamat. - Nem érdemel szánalmat egy ilyen abomináció! - Dühít hogy most mennyire mellbevág még az égő hús szaga is, pedig már fel sem szokott tűnni. Mikor újra felnézek, pillantásom végigfut a torz lényen, szemügyre véve a mutációkat, de leginkább csak önigazolást keresve.

Beszélt már? Kérdem a többieket.

Mielött a reszkető, didergő kislányt a cellába vágják, letépnek róla minden ruhát. Zenának feltűnik, hogy a szerencsétlen, meztelenül remegő teremtés vállán van valami. Mintha korábban, a vállába, feltehetőleg erőszakkal, valami szimbólumot égettek. Mintha egy billog lenne.

Mielőtt belöknék a cellába a lényt, előrébb lépek, és egy kézmozdulattal jelzem a foglárnak/papoknak, hogy várjanak egy pillanatot. Anélkül hogy megérinteném közelebb hajolok, és szemügyre veszem a jelet. - Roban papnő! Kérlek nézd meg te is. - szólok a papnőnek.

In reply to Zena Zumwald (msg #83):

Zena megvizsgálja a szimbólumot.

Klara is megvizsgálja.

- Hmmm... nem láttam még - mondja. - Biztos valami szánalmas szekta jele... - köpi undorodva.

Amint közelebbről meglátom a jelet hátrahőkölök. A papnő szavait egy pillanatra nagyon távolról hallom, majd fokozatosan düh tölt el. Sötét emlékek törnek elő, melyeket igyekeztem elfelejteni. - Nem Papnő, ez nem csak valami kis szánalmas szekta jele. - mondom sötéten.

- Ön ismeri ezt varázslónő? - pillant Zenára a papnő, erősen fókuszált arckifejezéssel.

Gottrival lemennénk mi is a tömlöcbe.

In reply to Trubald Altmann (msg #88):

Ha tudnátok, hogy a papnőék ott vannak ;)

In reply to GM (msg #89):

-> msg #73

In reply to Trubald Altmann (msg #79):

A papnő levitte a pincébe.

- Már láttam korábban. És ez akkor sok ember életébe került. Még egy Ulrichita főpapot is hatása alá tudott vonni. - mondom emlékeim közt kutatva. - De ez egy meglehetősen hosszú történet, melynek én is csak egy részét ismerem. Ha társaim /-furcsa megint így gondolni rájuk, de ezek után nincs más választásom.-/ visszaérkeztek már, ők biztosan el tudják mesélni mindazt ami ide vezetett minket. - mondom becsukott szemmel, jobb kezem ujjaival orrnyergemet masszírozva.

Nagyjából ekkor érkezik meg Trubald, Gim és Gottri a pincebörtönbe. Látják, hogy Zena, a papnő, néhány papsegéd és pap meg egy masszív börtönőr ácsorog a kis lyuknak is alig nevezhető sötét cella elött, amelyben ott remeg a meztelenre vetkőztetett, ólomba öntött kezű tízévesforma kislány... a vállán egy ráégetett szimbólum látható, amelyet Trubald már korábban észrevett.

Megütközve nézek az ólomba öntött kezekre. – Öö, vallott már?
Ismerem a szimbólumot? Hogy néz ki?

-Amíg a többiek visszajönnek, valaki el tudja mondani, hogy miből maradtam ki, amíg nem voltam köztetek?.Kérdi társaitol a "betegszobában"

In reply to Trubald Altmann (msg #94):

- Csak üvöltött... - mondja Klara. - És ha nem kezd el beszélni, akkor még fog is...

Trubald felismeri a szimbólumot.

– Ezt a jelet láttuk Middenheimban is! – bökök rá. – Ez egy, az egész Birodalmat átszövő összeesküvés!

- Megmondom én már most... a rohadt mágusok állnak emögött - morogja a törpe és rosszalló szemmel nézi végig Zenát. - Nem is más mint az, az átokverte Messner. Ő az egész összeesküvés mesterelméje!

- Gottri mester, a lánynak meg kell halnia még napfelkelte elött... - mondja Klara, miközben meredten nézi a didergő teremtést. - Nem engedhetjük egy ilyen abomináció létét...

- Meg is fog, abban biztos lehetsz Klara... - morogja komoran a boszorkányvadász. - Ha beszél a máglyán... ha nem a kínpadon...

A törpe megjegyzését Zena csak egy sértődött/öntudatos hümmentéssel veszi tudomásul. - Mit tudhat egy törpe a mágusokról... -

Ahogy Zena hümment, a törpe rászegezi a tekintetét.
- Most is terveket forralsz nem igaz...? - morogja fenyegetően nézve. - Mind ugyanolyanok vagytok... a Birodalom rákfenéje! Fénylő piramisokban, halovány tornyokban meg rejtező csúcsokon bújkáltok és a Császár hőseinek állítjátok be magatokat, közben meg magát a Káoszt szabadítjátok ide a Birodalom szívébe! - köp egy hegyeset.

– Na, maradjunk csak a lényegnél inkább. Ilyen alapon minden nemest és drága boltost és... elfet fel lehetne koncolni, mert nem tesznek eleget, csak ülnek ott fent a magas lovukon – adom ki magamból. – Hol az a kínpad? – kérdezem nagy levegőt véve, egyáltalán nem minden rosszérzés nélkül.

- Azt bízd csak ide! - csap Trubald vállára a törpe, szemében mániákus csillanással. - Nem fogadná be aztat a ti kis, gyenge gyomrotok emberkék... Menjetek, folytassátok a küldetéseteket én pedig üzenni fogok nektek, amint kinyög valamit a kis mutáns féreg... Jut is eszembe, hova küldjek...?

Beharapom az ajkam. Mérlegelem a helyzetet. Erőszakosan megvakarom az állam, amitől megsajdul minden heg a pofámon.
– Nem, én itt akarok maradni. – Akar a farom... – Látni és hallani akarom.

A törpe igaztalan  rágalmai hallatán ökölbe szorulnak kezeim, és érzem ahogy dühömben Aqshy tüze járja át minden porcikámat. Szemeim még a megszokottnál is fényesebben látszanak izzani, miközben kitör belőlem felháborodottságom. -Van róla fogalmad hány mágus adta  már életét egyetlen szó nélkül  a birodalomért? Hány állt a Káosz söpredéke elé rettegést nem ismerve, csak hogy békét és nyugalmat adjon az embereknek?! talán csak nyelvbotlás Mi is csak halandó lények vagyunk, köztünk is van akit elragad a hatalomvágy. De ne tégy úgy mintha ez csak ránk volna igaz. Igenis vannak hőseink. -

Most hogy a kultista már ártalmatlan odalépek hozzá. Kinyitom a száját, megnézem a nyelvét, mevizsgálom a nyakát van-e rajta vágás, ami a hangszállaiban tett volna kárt. Tehát ellenőrzöm, hogy egyáltalán képes-e a beszédre!

- Tudok... többet tudok mint te valaha tudni fogsz varázslónő. Rengeteget láttam pályafutásom során! Láttam, hogy a mágusok, hogyan ármánykodnak, hogyan szövik intrikáik hálóját... Ismerem a mocskos kis trükkjeiteket...

Gim megvizsgálja a gyermeket és úgy tűnik, hogy a fején lévő mutációtól (és a vállára égetett sebhelytől) eltekintve sem nem torzult sem nem sérült (ha nem veszi tekintetbe a saját meg társai okozta sérüléseket).

- Ostoba vénember! - üvölteném legszívesebben, de inkább veszek egy nagy levegőt, és lassan kifújom. Csak most hogy elszállt a vörös köd az agyamból, kezdem felfogni valóban milyen nevetségesen is hangzanak a törpe elvakult rágalmai és összeesküvéselmélete. - Egyáltalán miről hiszi hogy olyan sokat tud? - Belátom hogy egy ilyen emberrel teljesen felesleges vitatkozni, mitöbb, időpocsékolás. A kikívánkozó gúnyos megjegyzést nagy önuralommal lenyelve, inkább csak csendben, arcomra nyugalmat erőltetve figyelem tovább a többiek ügyködését.

-Rám ne nagyon nézz barátom. - Csóválom meg fejem a narancs hajú elf felé. -Én még csak másfél napja ismerem ezt a bandát. Azóta már egyszer megmentetem a nemes úr életét és egyszer majdnem el is vettem azt. A kezeim között halt meg egy fiatal lány. Fejbe vágtak egy csülökkel és kis híján Cavindel cimbora véget vetett az utamnak. -Hadarom el a velem megesett dolgokat, így belegondolva elég mozgalmas. nem csoda, hogy ilyen furcsa ez a társaság. Ekkor figyelek fel igazán a bús dalnok szívfacsaró dalára, felé is fordulok. -Szép ez a dal barátom. Irigyellek érte. -Hiába a gyógyítás még mindig fáj mindenem, habár kétségtelenül jobb mint eddig.

Gottri nézd ezt a billogot! Neked nem ismerős? Hol találhatunk további szektatagokat ehhez kötve?

- Nem láttam még soha... de utána fogunk járni! - vizsgálja meg a billogot Gottri.

-Nincs ebben semmi amit irigyelni lehetne barátom. - mondom Siegfriednek. Én nem mentem le a többiekkel a pincébe, ehelyett inkább itt maradtam pihenni. Miközben bámulok magam elé egy újabb dalt kezdek játszani, hasonlatos az előzőhöz, ugyan az emberben ez a nosztalgia másik módját váltja ki. A dal címére nem emlékszem, egy utcai előadótól hallottam, így nem csoda, hogy nem tökéletesen játszom el, de semmi laikus számára hallható hibát nem vétek.

Figyelmesen hallgatom az új dalt, arcomon egy széles mosoly terül szét. Harsányan fordulok ismét a dalnokhoz. -Még, hogy nincs mit, úgy játszol az érzelmekkel mint erős szél a gyenge léggyel. Te biza bármely asszonyt az ágyadba csábíthatnál, csak húrokat kéne karistolnod..., rögtön vidámabb lenne az estéd, nem enné szívedet a mélabú, még ha csak egy rövid ideig is lépsz ki az árnyékból, de azért legalább rád mosolyog a nap. - Mondandóm végeztével kacagni volna kedvem, de csak halk kuncogást engedek meg magamnak.

Hüledezve hallgatom a többieket. Te jó ég mibe csöppentem.... Igyekszek rájuk koncentrálni, de a sebem elvonja a figyelmemet, már megint összevertek, mióta velük vagyok hálni jár belém a lélek.

Gottri parancsára megkezdődik a kölyök kínzása.

A Sigmar templom pincéje ugyan nem kínzásra van kitalálva, de a boszorkányvadász és a börtönőr kreativitásának hála minden kéznél lévő eszközt felhasználnak. A kínzás első részében a gyerek bőrfelületének jó részét megégetik, utána körmöket, ujjakat távolítanak el, térdeket, lágyékot törnek össze, izzó vassal szúrják ki az egyik szemét... de a gyerek csak üvölt, nem válaszol semmire...

Kezd kissé sok lenni a kegyetlenség azoknak akik nézik... pedig Gottri még csak be sem melegedett.

Trubald, Zena és Gim. Dobjatok WP tesztet. Ha eltrontjátok újabb 1 IP-vel gazdagodtok.

A gyomrom után az öklöm is görcsbe szorul, úgy csapok vele a tenyerembe, és szinte dühösen Gottrira rivallok, sőt leüvöltöm a fejét: – Miért nem beszél végre ez a nyomorult?! Miért nem beszél?!
14:44, Today: Trubald Altmann rolled 51 using 1d100. WP: 45%.
This message was last edited by the player at 12:45, Mon 26 Mar 2012.

- Barátom valóban jobb lesz, hogyha kimész innen... - mondja mogorván Gottri, miközben egy kis tálkányi olvasztott ólmot tart lassan a leszorított gyermek füléhez.

– Ez nem tud semmit se... Törölték az agyát, vagy valami... Sigmarra, ez tényleg nem tud semmit se – motyogom a totális lemondás keserű epéjétől karcos hangon. Hirtelen meglódul a kezem és összetörök vagy felborítok valamit a közelben, aztán dúlva-fúlva magam mögött hagyom csúf bukásunk újabb helyszínét.
Ha abba az ólombeöntésbe nem is hal bele, akkor is megsüketül, szóval a kikérdezésének annyi. Igazán nagyszerű. Rohadt Káosz.
Rohadt kölyök.
A rohadt életbe.

Odafent mérgesen levetem magam egy ülőalkalmatosságra. Fleronék hullasápadtnak láthatnak, noha halántékomon és homlokomon az erek úgy lüktetnek, mintha törpe szivattyúmasinák pumpálnák bennük a vért. Hangosan csikorgatom a fogaim, és időnként motyogok valami csúnyát.
This message was last edited by the player at 14:03, Mon 26 Mar 2012.

Újabb számba kezdek bele, amelynek a nevére be kell vallanom magamnak nem emlékszem, pedig többször is megkérdeztem az illetőt akitől tanultam. Lassú, ámde az előzőeknél sokkal energikusabb és vidámabbnak mondható és szépen is játszom, csak akkor kezdek a húrok között rossz helyre nyúlni, amikor Trubald érkezik a szobába, duzzogva. Sóhajtok egyet és elteszem inkább a hangszert, majd a mérges fickóhoz szólok: -Mi történt Trubald?

A kínok közt vergődő kis lényt elnézve egy pillanatra felmerül bennem, hogy akármi is történt vele, valószínűleg ő is csak a káosz áldozata, és a sötét erők milyen jól mulathatnak, hogy kegyetlen tréfájuk beteljesítői, legnagyobb ellenségeik. - Ez a gyermek már rég meghalt. - ismételgetem magamban elkeseredetten. - Nem hagyhatom hogy megtévesszenek a sötét erők! - mondogatom, míg végül talán elhinnem is sikerül.

– A Pörölyöklű megégette, megcsonkította, megtörte, kicsinálta a tökeitz ágyékát és a szemét, és most ólmot önt a fülébe – sorolom halkan, csukott szemmel, a halántékomat dörzsölve. – Nem válaszol. Zsákutca! – összegzem a szükségesnél kissé erősebb hangon.
This message was last edited by the player at 14:14, Mon 26 Mar 2012.

Elborzadva képzelem el, ahogy Pörölyöklű - habár még nem találkoztam vele, így nem tudhatom ki az - teljesen megcsonkítja a fiút lányt aki még a legnagyobb kínok között sem mond semmit. Ez most nem annak az ideje, hogy felidézzem szóltam, hogy nem fog tudni semmit sem, úgyhogy inkább csak pengetek néhányat a lantomon, ezzel is komorítva a teremben ülő sötétséget és csendet.
This message was last edited by the player at 14:15, Mon 26 Mar 2012.

- Nincs ennek semmi értelme! Ha képes lett volna válszolni már megtete volna! Végezzetek vele, Sigmar majd ítélkezik felette. - fordulok a papnő felé.

Ebből elég! Üvöltöm, majd hirtelen előrántom a csatabárdom és belevágom a fejébe. Ezt követően sokkal nyugodtabb hangon. Már beszélt volna, ha képes lett volna rá! Kisétálok a teremből, fel a többiekhez.

Gottri komoran néz Gim után...
- Valóban nem beszélt Trollölő mester... de a mutáns megérdemli a fájdalmat és a kínt... örülsz, hogy megfosztottad tőle...? - morogja a boszorkányvadász mániákus csillanással a szemében, majd félvállról int a börtönőrök felé. - Takarítsátok el! Ássátok mélyre a temetőben... oda ahol Vlad von Carstein is nyugszik...

Klara csak morog valamit az orra alatt és rázza a fejét.
- Térj vissza a lakodba Pörölyöklű mester. Keresni foglak, amint megtudunk valamit... s kérlek te is tégy így... - mondja, majd Gimék után megy, hogy megtérjen a többiekhez a lakócellájába.

A törpe felettébb diplomatkus intervenciója után csendben követem a papnőt vissza a lakócellájába, remélve hogy végre némi információhoz juthatok arról, miért is volt szükség minderre.

-És most hogyan tovább? érdeklődök társaimtól -Gyanítom nem találnánk senkit az utcán aki korábban is látta volna már ezt a szörnyszülöttet.

Pörölyöklű! Legyen az az örömünk, amikor eltakarítunk egy ilyen korcsot a világunkról! Nem nyertünk semmit a sikolyaival! Ha beszélt volna ítéletnapig is játszhattál volna vele! Majd követem Klarát. Gondoljuk végig mi történt és pihenjünk le!

- Csak kopogtassatok annál a Messnernél... - morog a törpe, miközben összeszedi a holmijait és távozik. - Ott lesz minden válasz...

Hallgatom Fleron játékát, kissé kizökkent a dal keltette érzésekből Trubald érkezése, amikor elmondja mi történt a lánnyal, nem döbbenek meg, valahonnan már sejtetem, hogy így fog végződni. Ő már nem volt az aki, boldogabb lesz a végtelen utakon mint itt valaha is lehetett volna, még hogyha szenvedve is lépett rá az ösvényre. Nem szólok semmit csak figyelem mi történik és közben a történteken merengek.

Klara. Szkségünk lesz a gyereken látot jel másolatára, hogy információt gyűjtsünk. De vigyázzatok, mert mágikus szimbólum lehet, aki meglátja meg szokott őrülni...

-És mit mondjunk neki mit akarunk? kérdezem a boszorkányvadász törpét.

- Mivel most hogy épp nincs hová rohannunk, igazán megtisztelnétek vele, ha beavatnátok mi történt mióta Altdorfba jöttetek. Kutakat említettetek, gondolom ugyanúgy 'fertőzöttek ' mint Middenheimben. Nyilvánvaló a Leibnitz féle szekta jelenléte is. Jutottatok még információhoz ezeken kívül? -kérdezem nyomatékosan, remélve hogy végre valaki veszi a fáradtságot és válaszol.

Cavindel, te fent vagy Klara szobájában, Gottri pedig a pincében volt, mikor mondta azt amit mondott. Utána pedig lelépett...

- Meg fogom kérni a börtönőrt, hogy nyúzza le a billogot a válláról - mondja Klara. - Azt hiszem ez a legkevesebb amit tehetek. - majd Zenára pillant és újra a csapatra. - Kutak? Én is szívesen hallanék többet a történtekről...

Kutakkal itt nem volt probléma! Viszont ellopták az aranyam! Morgom nagyon mérgesen.

In reply to Gim Gronisson (msg #138):

- Ebből nem tudtunk meg többet... - fonja össze a karjait Klara.

– Ismerjük már azt a billogot. Akár le is rajzolhatjuk. Kell a fasznak egy démonkölyök lenyúzott bőre – morgok.
Eszembe jut valami, pedig ebben a borús állapotomban nem könnyű lenyelni a dühömet és konstruktívan beszállnom a társalgásba: – Valamelyikőtök ért a... mágiához? Úgy értem, tulajdonképpen mi a retek volt ez a gyerek, egy démon bábja? Önszántából cselekedett vagy irányították? Mert elképzelhető, hogy valahol ott... "helyezték üzembe" őt a piactéren, akkor pedig vissza kellene menni oda körülnézni. Lehet, hogy egy közeli épületben a mestereire vagy a cinkosaira akadhatunk. Persze ezek után nem a legjobb ötlet megint ott mutatkoznunk... csak esetleg papi vagy templomőri kísérettel?

-A mágiához nem értek, de szerintem is mindenképp vissza kéne menni a piactérre, hátha kiderül valami.Ám én is szívesen hallanám, hogy pontosan mikenn mentetek keresztül, mióta nem vagyok a csapat tagja.

– Hát... lássuk csak. Összemelegedtünk néhány városatyával, vagy legalábbis nevesebb személyekkel, akik érdemben segíthetik az ügyünket, bár egyik-másik nem sokkal kellemesebb, mintha kígyókat melengetnénk a mellkasunkon... má' bocsánat, Roban nagyság. Azt hiszem, maga is ismeri Pörölyöklűék hozzáállását a Fényes varázslóiskolások felé. Ez van: az egyiknek ez a gyanús, a másiknak amaz a gaynús, mi meg bízzunk meg mindben, mert az úgy lesz jó nekünk... – panaszkodok, mint egy litöl biccs. – Ehh, mindegy, a lényeg az, hogy a tőr, amit keresünk, a middenheimi koponya párja, itt van a városban, a Fényes iskola varázslói őrzik. Legalábbis nekünk ezt mondta Konrad Messner lord. Aki nem enged minket oda a tőrhöz, amíg meg nem találjuk helyettük a módját, hogyan lehetne elpusztítani. A tőrt. Ami elpusztíthatatlan. És ha netán sikerülne elpusztítanunk, talán ez is egy démont köpne ránk, mint a middenheimi koponya. Hehehe. – Ezen olyan rosszat derülök, hogy majd' kibuggyannak a könnyeim. – És van még egy jádevarázsló és egy Schmidt nevű nemeske is, akikkel eddig nem találkoztunk, de ajánlották őket. Lehet, hogy el kéne menni hozzájuk is? Nemtom, talán jobb elfoglaltság lenne, mint lincselést kockáztatni egy piacon, egy kocsmában vagy egy kakasviadalon. Naná, hogy tapasztalatból beszélek... – fejezem be grimaszolva. Elment a kedvem attól, hogy tovább részletezzem a dolgokat.

A tőr említése hallatán kissé elkerekednek a szemeim. Egész eddig tulajdonképp mellette töltöttem napjaimat! Ha valóban az iskola őrzi akkor egyenlőre jó helyen van. Ám iménti szavaim csengenek ismét a fülemben, a varázslók is csak emberek. Még a Fényes Iskola varázslói is...(Eddig csak angolul láttam leírva, és nekem a Bright, eléggé fényes. SRY.) - Beszéltetek már a Fényes Iskola mágusaival, vagy csak azt hallottátok hogy ott lehet a tőr?  - kérdezem.
This message was last edited by the player at 15:05, Tue 27 Mar 2012.

Messner azt mondta ott van...

- Ha a varázslóktól akarják megszerezni a tőrt valóban nagy hatalmakat kell megmozgatniuk, mert a mélyentisztelt Pörölyöklű véleményével ellentétben kevés helyen lehetne nagyobb biztonságban mint egy varázslóiskolában. - gondolkodom hangosan. - Persze ha már oda is befurakodtak, akkor nagyobb bajban vagyunk mint azt a legtöbben elképzelni tudnák. - teszem hozzá rémülten ahogy lelki szemeim előtt megjelennek az Iskolák nagyravágyó és könnyen befolyásolható újoncai.- A Fényes Iskolában is százakról lehet szó! -

Habár nem túlzottan izgat a szobában folyó beszélgetés, azonban a sok új név hallatán valamennyi odafigyelést és koncentrációt erőltetek magamra. Már ez a hely is új számomra, nem jártam még ezelőtt itt, de Trubald még ezen kívül is tud olyanokat sorolni, akiket még nem hallottam említve ezelőtt. Nem szeretnék érdemében beleszólni a beszélgetésbe, jelenleg nagyobb figyelemmel tölt el az, hogy a sebeimet nyalogassam és bután nézzek magam elé miközben fél füllel hallgatom a többieket.

Kínomban nevetve megrázom a fejem Zena szövegére, de egyszersmind elismerem a józanságát is, amivel a helyzethez áll hozzá: tudja, nem lehetetlen, hogy az ellenség beférkőzött szeretett rendjébe.
– A Káosz még Ulric helyettes főpapjának is képes volt elragadni az eszét. Szerintem ne nagyon számoljunk azzal, hogy a deréknek megismert emberek derekak maradnak. És ez biza mindenkire vonatkozik – biccentek némi bocsánatkéréssel az ábrázatomon Cavindel felé, utalva a piacon látott pillanatnyi őrületére. – Ne haragudjá', öregem, de... biztos, hogy már rendben vagy? Nem maradt benned abból semmi...? – ráncolom a homlokom.

Klara szkeptikusan fonja össze karjait.
- Még mindig nem hallottuk, hogy, hogyan hozakodtak elő ezzel a mutáns gyerekkel...

In reply to Klara Roban (msg #148):

– Mi, há' azt hiszi, csak úgy előhúztuk a seggünkből? Egyszercsak ott termett és kavarta nekünk a kavarnivalót! Maguk nem tudnak valami gyanús tevékenységekről a Richten Platz-i piactér környékén ?

- Nem... - komorodik el Klara, ahogy Trubald tiszteletlenül beszél vele. - Mondja el mi történt pontosan!

Sóhajtok.
– Hát, öö... *visszaolvas; eltűnődik azon, miért csak ő pofázik mindig* Ott voltunk a piacon, békésen tettünk-vettünk, tudja, amikor egy hentes teljesen megőrült és az életünkre tört. A marhája. Nem is volt egyedül, egyre többen lettek. Aztán Fergenthil meglátta, hogy az egész rohadt káosz okozója ez a töpörödött csuklyás alak - akihez csak hozzáért, ilyen trollva... öö, ilyen északi berzerkerzszerűséggé változott. Elkezdtük üldözni, és verekedtünk, és mindenki a torkunknak esett, és aztán elértük őt, és leütöttük, egy zsákba gyömöszöltem, aztán megléptünk a csatornán keresztül.
Megvonom a vállam. Miért, magácskával nem történik ilyesmi minden nap??

Lehet, hogy a kölyöknek köze van a levélhez is. - szólok bele csukott szemmel.

Nem azért, de egy elf sose szúrta volna ki! Morgom Trubaldnak. A gyereket megbillogozót keressük, ő a helyi vezáér, neki van köze mindenhez!

Egyre kerekedő szemmel hallgatom a beszélgetést, alsó ajkam kibiggyesztem, de még mindig mosolygok, furcsa látványt nyújtva ezzel az idegen arckifejezéssel. Jobb kezemmel megérintem övembe tűzött pisztolyom markolatát. Kanyargós útra tévedtünk..., de mint már oly sokon ezen is keresztül megyünk, a szekérrel megfordulni kockázatosabb mint csak hajtani előre, félelmet nem ismerve, ha ez az én utam hát ezen keresem azt ami kell. Mi is kell neked? Na ná, hogy a pénz? Derülök magamban, belső monológom végkimenetelén.

Erősen koncentrálok minden elhangzó mondtara, és igyekszem összerakni a dolgokat a fejemben. - - Tehát a tőr, ez a Messner, a varázslók, a kutak, az őrültek, a gyerek, és...- milyen levél? És miért nem kerestétek fel a Jáde varázslót, és ezt a Scmidt nevű embert?-törnek elő belőlem a kérdések még mielőtt udvariasabb formába szedhetném őket.

Mert nem volt időnk, így is fel alá rohangálunk a városban!

- Néhány kapcsolatunktól igen sok ajánlást kaptunk - mondja rezignáltan, összefont karral Garret. - Zweistein professzor ismerőséhez érkeztünk Altdorfba a Mennyei Iskola varázslójához: Dieter Klempererhez, ő volt a kiindulási pontunk Altdorf szövevényes útvesztőjében. Egyik fő kapcsolatunk egy nemes: Lord Frederick, ő egy halom embert ajánlott és ezt a kettőt - Schmidtet meg a jáde varázslót- még nem tudtuk felkeresni. Meglátogattunk egy boszorkányvadászt: Theodora Pferiget illetve egy gazdag kereskedőt: Maximilian Saert. Konrad valami Elizabeth Baern nevezetű nemeshölggyel is konzultált, de róla még nem tudunk sokat. További ajánlásokat kaptunk, amely alapján megismertük Tisztelendő Robant és a Pörölyüklűt. Illetve ott van még ez a Konrad Messner nevű varázsló lord a Fény Iskolából, aki bizalmatlannak de segítőkésznek bizonyult. Arról nem is beszélve, hogy kaptunk valami nőtöl egy démonlevelet, ami igen....hmmm kellemetlen meglepetéseket okozott. Próbáltunk utána járni, de a kocsmában ahova irányítottak minket, nem találtuk a nevezett hölgyet. Utána nemsokkal felforgatták a szobáinkat, kerestek valamit de nem sokat vittek el - leszámítva persze Gim pénzét -, a felbérelt bajkeverőket kifaggatta a trollvadász, akik azt mondták, hogy valami nő bízta meg őket erre a Kakasveremben, de ott nem találtuk ezt a nevezett... Solveig-et.
This message was last edited by the player at 07:07, Wed 28 Mar 2012.

- Akkor bőven van mit tenni. Jól fog jönni egy kis segítség úgylátom. - Mire is mennétek nélkülem.. - Azt javaslom először beszéljünk a mágussal, és a nemessel. Ők talán hozzá tudnak tenni valamit eddigi ismereteinkhez. A hölgyet a kakasviadalon pedig esetleg ismét megpróbálhatnánk elcsípni... - mondom, ám közben végigpillantva a kis csapaton.. - Persze lehet hogy egy kisebb pihenővel kellene kezdenünk a kutatásunkat - húzom el a számat. - Meg talán ideje lenne bemutatkoznom is, mivel látom új tagokkal gyarapodtunk. Zena Zumwald vagyok a Ragyogó Iskolából. Bár azthiszem ez az apró részlet nem sokak figyelmét kerülte el. És utólag is elnézést Siegfried hogy korábban nem viszonoztam üdvözleted, de nem volt túl alkalmas az idő az udvariaskodásra. - biccentek a férfi felé.

- Ami azt illeti, Lord Frederick meghívott minket ma estére a Kakasverembe egy viadalra... és már... este van.

– Mire is mennénk nélküled, Garret?! Én indulásra kész vagyok.

In reply to Trubald Altmann (msg #160):

- Bizony cimbora, remek csapatot alkotunk! - csapja vállba Trubaldot a tolvaj.

Pillantásom ismét végigszalad a viharvert társaságon, de nem hagyom hogy a látvány elbátortalanítson. - Akkor azt javaslom sürgősen keressük fel ezt a kakasviadalt, még ha nem is mindannyian. -

Ellenőrzöm, hogy nem tűnt-e el semmim, amikor a tolvaj hozzám ért.

In reply to Trubald Altmann (msg #163):

Láthatóan minden megvan...

Menjünk!

A csapat rádöbbenve, hogy jelenésük van Lord Fredericknél rögtön elsietnek Sigmar templomából. A Tempelplatz-on felkéredzkednek egy szekérre, amely gyorsan keresztül juttatja őket Altdorf déli részén, egészen a Gorgon klubb-ig...

Cavindel, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Konrad, Siegfried, Trubald, Zena ----> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed, Kakasverem

Altdorf - Kereskedőnegyed, Theodora Pferig városi háza ----> Konrad

Lord Frederick és Konrad hintója végül megérkezik a másik városrészbe, Sigmar lenyűgöző Nagytemploma elé.

11:27, Today: Konrad von Oderschwank rolled 13 using 1d100. Common knowledge (the Empire) 46.

Mindig lenyűgöznek a Birodalom által épített templomok. - mondom Fredericknek, végignézve a hatalmas épületkomplexumon. Közben gondolkodok rajta, hátha van valami ok, ami miatt a papnő ne lenne elérhető. Megnézem magamnak (nem feltűnően) az itteni embereket, hátha furcsán viselkednek, vagy kirívóan a tömegből.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 168):

A tömeg egyáltalán nem tűnik gyanúsnak. A teljesen szokott Altdorfi forgatag, ami kívülálló számára mindig fura egy kicsit, de egy huzamosabb ideig itt tartózkodó már teljesen hozzászokik.

- Bizony. Sigmar Nagytemploma méltóságot és erőt sugároz - néz fel az épületre Frederick.

Elindulok be a templomba. - Mikor az emberek megtudják, hogy middenheimi vagyok, mindig arra számítanak, hogy Ulrich tanításait követem. Csak akkor viselhetek farkasprémet, ha én öltem meg azt a farkast, hasonlók. Igazából nem a városban nevelkedtem fel, hanem mellette, és Sigmar hitére neveltek. Nem is sokszor jártam magában a városban. Klara Robant keressük. - teszem hozzá az egyik papnak.
This message had punctuation tweaked by the player at 10:12, Wed 12 June 2013.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 170):

A papsegéd gyorsan el is vezeti Konradod és Fredericket a Tisztelendő cellájához. A kis cella sötétjében Klara térdeplésből emelkedik fel üdvözölni őket.

- Sigmar hozta Lord Frederick! - mondja mosolyogva, bár kicsit távolságtartóan Klara, majd biccent Konrad felé is. - És önt is jóuram.

Sigmar hozta. - köszönök vissza (bár minket nem :D ) - Remélem nem zavarjuk a látogatással.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 172):

- Természetesen nem - mondja mosolyogva Klara. - Sajnos nem sok hellyel tudom kínálni önöket az egyszerű cellámban, talán sétáljunk egyet! - int nektek illedelmesen a folyosó felé.

Illedelmesen elindulok a jelzett irányba, és odakint megvárom Robant.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 174):

Klarával együtt érkezik ki Konrad és Frederick a templom lakrészének folyosójára. Az első emeleti folyosó ablakai egy szépen gondozott kertre, és meglehetősen nagy temetőre néznek ki. Klara illedelmesen mosolyogva pillant Konradra.

Pont mindenki csak másodlagosan veszi észre Fredericket :P

Nos. Először is megtaláltuk a keresett tőrt. - kezdem rögtön a téma közepével. Nincs sok kedvem őt is körülugrálni, hogy hátha segít - A Fény Varázslók kezében van, és Herr Messner felajánlotta, hogy a rendelkezésünkre bocsájtja. - itt megtartom a "kötelező" hatásszünetet - De csak ha Herr Gottri békénhagyja.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 176):

Klara rosszallóan összehúzza a szemöldökét.
- Ezt meg, hogy érti?

Herr Messner attól tart, hogy ha kivenné a tőrt a széfből (vagy miből), akkor Herr Gottri ezt rögtön bizonyítékként kezeli arra, hogy Herr Messner káoszhívő lenne. Ezért kéri cserébe, hogy Herr Gottri hagyja abba az ellene való hadjáratát.

- De hát, Konrad Messner gyaníthatóan káoszpárti - mondja nyugodt hangon Klara. - Gottri azon dolgozik, hogy elkapja őt. Ő boszorkányvadász, a Birodalom védelmezője.

Kicsit meglepődötten nézek Robanra; ő már a második, aki a káoszhoz sorolja Messnert. Bár az első inkább tűnt valami vérszemet kapott hóbortosnak, Sigmar papnőjével viszont más a helyzet. - És... ööö... nem lehet, hogy téved...?

- Gottri boszorkányvadász, és a boszorkányvadászoknak alapos módszereik vannak a káoszhívők felderítésére.

Ha ez igaz, akkor a tőr viszont bent marad... - rázom meg a fejem. Bár nehéz belegondolni, hogy Gottrinak igaza lehet, most még nem állok neki méltatlankodni, hogy útba állnak.

- Értse meg Herr Oderschwank, mi csupán a Birodalmat próbáljuk védelmezni.

Én is azzal próbálkozom. - emelem fel a hangomat a papnő ellen - De értse meg, azzal semmi esetre se segítenek senkinek, hogy várják míg a templom méretű - körbemutatok, jelezve hogy erre a templomra gondolok - démon kikel a tőrből!

- Hol is van most ez a tőr, Herr Oderschwank? - kérdi rezzenetlen arccal a papnő.

Herr Messnernél.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 186):

- És még mindig hűen gondolja egy olyan emberről, hogy nem eretnek, aki egy káosz ereklyével a tulajdonában rohangál?

Azt azért nem említette, hogy magával vinné az ágyba. - vonom meg a vállam - Csak úgy gondoltam, hogy elég sokan ellenzik, hogy bármi köze lenne a káoszhoz, valamint hajlandó lenne kiadni a kezéből Gottriért cserébe. - közben már kezdem osztani Gim véleményét, hogy gyorsabb lenne mindenkinek beverni a képét, aztán elmenni a kocsmába... Egyszerűen nehéz felfognom, hogy mi az Sigmar rózsaszín zsebkendőéért kell minden egyes állítólagos segítőnknél lefutni ugyanazokat a köröket.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 188):

- Gottriért cserébe? Tessék? Ezt hogy érti? - a papnő megtorpan és rögtön megfeszül. Lángoló tekintettel néz Konradra. - Mi az, hogy Gottriért cserébe?

Konrad sietősen elmagyarázza, hogy a papnő valószínűleg félreértette a dolgot, de sajnálja, most mennie kell.

Majd mielött Klara kiverné a balhét, ő és Lord Frederick távoznak. A nemestől elvál a templom elött, majd visszasiet a fogadóba a társaihoz.

Konrad ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó