Hüledezve hallgatom a többieket. Te jó ég mibe csöppentem.... Igyekszek rájuk koncentrálni, de a sebem elvonja a figyelmemet, már megint összevertek, mióta velük vagyok hálni jár belém a lélek.

Gottri parancsára megkezdődik a kölyök kínzása.

A Sigmar templom pincéje ugyan nem kínzásra van kitalálva, de a boszorkányvadász és a börtönőr kreativitásának hála minden kéznél lévő eszközt felhasználnak. A kínzás első részében a gyerek bőrfelületének jó részét megégetik, utána körmöket, ujjakat távolítanak el, térdeket, lágyékot törnek össze, izzó vassal szúrják ki az egyik szemét... de a gyerek csak üvölt, nem válaszol semmire...

Kezd kissé sok lenni a kegyetlenség azoknak akik nézik... pedig Gottri még csak be sem melegedett.

Trubald, Zena és Gim. Dobjatok WP tesztet. Ha eltrontjátok újabb 1 IP-vel gazdagodtok.

A gyomrom után az öklöm is görcsbe szorul, úgy csapok vele a tenyerembe, és szinte dühösen Gottrira rivallok, sőt leüvöltöm a fejét: – Miért nem beszél végre ez a nyomorult?! Miért nem beszél?!
14:44, Today: Trubald Altmann rolled 51 using 1d100. WP: 45%.
This message was last edited by the player at 12:45, Mon 26 Mar 2012.

- Barátom valóban jobb lesz, hogyha kimész innen... - mondja mogorván Gottri, miközben egy kis tálkányi olvasztott ólmot tart lassan a leszorított gyermek füléhez.

– Ez nem tud semmit se... Törölték az agyát, vagy valami... Sigmarra, ez tényleg nem tud semmit se – motyogom a totális lemondás keserű epéjétől karcos hangon. Hirtelen meglódul a kezem és összetörök vagy felborítok valamit a közelben, aztán dúlva-fúlva magam mögött hagyom csúf bukásunk újabb helyszínét.
Ha abba az ólombeöntésbe nem is hal bele, akkor is megsüketül, szóval a kikérdezésének annyi. Igazán nagyszerű. Rohadt Káosz.
Rohadt kölyök.
A rohadt életbe.

Odafent mérgesen levetem magam egy ülőalkalmatosságra. Fleronék hullasápadtnak láthatnak, noha halántékomon és homlokomon az erek úgy lüktetnek, mintha törpe szivattyúmasinák pumpálnák bennük a vért. Hangosan csikorgatom a fogaim, és időnként motyogok valami csúnyát.
This message was last edited by the player at 14:03, Mon 26 Mar 2012.

Újabb számba kezdek bele, amelynek a nevére be kell vallanom magamnak nem emlékszem, pedig többször is megkérdeztem az illetőt akitől tanultam. Lassú, ámde az előzőeknél sokkal energikusabb és vidámabbnak mondható és szépen is játszom, csak akkor kezdek a húrok között rossz helyre nyúlni, amikor Trubald érkezik a szobába, duzzogva. Sóhajtok egyet és elteszem inkább a hangszert, majd a mérges fickóhoz szólok: -Mi történt Trubald?

A kínok közt vergődő kis lényt elnézve egy pillanatra felmerül bennem, hogy akármi is történt vele, valószínűleg ő is csak a káosz áldozata, és a sötét erők milyen jól mulathatnak, hogy kegyetlen tréfájuk beteljesítői, legnagyobb ellenségeik. - Ez a gyermek már rég meghalt. - ismételgetem magamban elkeseredetten. - Nem hagyhatom hogy megtévesszenek a sötét erők! - mondogatom, míg végül talán elhinnem is sikerül.

– A Pörölyöklű megégette, megcsonkította, megtörte, kicsinálta a tökeitz ágyékát és a szemét, és most ólmot önt a fülébe – sorolom halkan, csukott szemmel, a halántékomat dörzsölve. – Nem válaszol. Zsákutca! – összegzem a szükségesnél kissé erősebb hangon.
This message was last edited by the player at 14:14, Mon 26 Mar 2012.

Elborzadva képzelem el, ahogy Pörölyöklű - habár még nem találkoztam vele, így nem tudhatom ki az - teljesen megcsonkítja a fiút lányt aki még a legnagyobb kínok között sem mond semmit. Ez most nem annak az ideje, hogy felidézzem szóltam, hogy nem fog tudni semmit sem, úgyhogy inkább csak pengetek néhányat a lantomon, ezzel is komorítva a teremben ülő sötétséget és csendet.
This message was last edited by the player at 14:15, Mon 26 Mar 2012.

- Nincs ennek semmi értelme! Ha képes lett volna válszolni már megtete volna! Végezzetek vele, Sigmar majd ítélkezik felette. - fordulok a papnő felé.

Ebből elég! Üvöltöm, majd hirtelen előrántom a csatabárdom és belevágom a fejébe. Ezt követően sokkal nyugodtabb hangon. Már beszélt volna, ha képes lett volna rá! Kisétálok a teremből, fel a többiekhez.

Gottri komoran néz Gim után...
- Valóban nem beszélt Trollölő mester... de a mutáns megérdemli a fájdalmat és a kínt... örülsz, hogy megfosztottad tőle...? - morogja a boszorkányvadász mániákus csillanással a szemében, majd félvállról int a börtönőrök felé. - Takarítsátok el! Ássátok mélyre a temetőben... oda ahol Vlad von Carstein is nyugszik...

Klara csak morog valamit az orra alatt és rázza a fejét.
- Térj vissza a lakodba Pörölyöklű mester. Keresni foglak, amint megtudunk valamit... s kérlek te is tégy így... - mondja, majd Gimék után megy, hogy megtérjen a többiekhez a lakócellájába.

A törpe felettébb diplomatkus intervenciója után csendben követem a papnőt vissza a lakócellájába, remélve hogy végre némi információhoz juthatok arról, miért is volt szükség minderre.

-És most hogyan tovább? érdeklődök társaimtól -Gyanítom nem találnánk senkit az utcán aki korábban is látta volna már ezt a szörnyszülöttet.

Pörölyöklű! Legyen az az örömünk, amikor eltakarítunk egy ilyen korcsot a világunkról! Nem nyertünk semmit a sikolyaival! Ha beszélt volna ítéletnapig is játszhattál volna vele! Majd követem Klarát. Gondoljuk végig mi történt és pihenjünk le!

- Csak kopogtassatok annál a Messnernél... - morog a törpe, miközben összeszedi a holmijait és távozik. - Ott lesz minden válasz...

Hallgatom Fleron játékát, kissé kizökkent a dal keltette érzésekből Trubald érkezése, amikor elmondja mi történt a lánnyal, nem döbbenek meg, valahonnan már sejtetem, hogy így fog végződni. Ő már nem volt az aki, boldogabb lesz a végtelen utakon mint itt valaha is lehetett volna, még hogyha szenvedve is lépett rá az ösvényre. Nem szólok semmit csak figyelem mi történik és közben a történteken merengek.

Klara. Szkségünk lesz a gyereken látot jel másolatára, hogy információt gyűjtsünk. De vigyázzatok, mert mágikus szimbólum lehet, aki meglátja meg szokott őrülni...

-És mit mondjunk neki mit akarunk? kérdezem a boszorkányvadász törpét.

- Mivel most hogy épp nincs hová rohannunk, igazán megtisztelnétek vele, ha beavatnátok mi történt mióta Altdorfba jöttetek. Kutakat említettetek, gondolom ugyanúgy 'fertőzöttek ' mint Middenheimben. Nyilvánvaló a Leibnitz féle szekta jelenléte is. Jutottatok még információhoz ezeken kívül? -kérdezem nyomatékosan, remélve hogy végre valaki veszi a fáradtságot és válaszol.

Cavindel, te fent vagy Klara szobájában, Gottri pedig a pincében volt, mikor mondta azt amit mondott. Utána pedig lelépett...

- Meg fogom kérni a börtönőrt, hogy nyúzza le a billogot a válláról - mondja Klara. - Azt hiszem ez a legkevesebb amit tehetek. - majd Zenára pillant és újra a csapatra. - Kutak? Én is szívesen hallanék többet a történtekről...

Kutakkal itt nem volt probléma! Viszont ellopták az aranyam! Morgom nagyon mérgesen.

In reply to Gim Gronisson (msg #138):

- Ebből nem tudtunk meg többet... - fonja össze a karjait Klara.

– Ismerjük már azt a billogot. Akár le is rajzolhatjuk. Kell a fasznak egy démonkölyök lenyúzott bőre – morgok.
Eszembe jut valami, pedig ebben a borús állapotomban nem könnyű lenyelni a dühömet és konstruktívan beszállnom a társalgásba: – Valamelyikőtök ért a... mágiához? Úgy értem, tulajdonképpen mi a retek volt ez a gyerek, egy démon bábja? Önszántából cselekedett vagy irányították? Mert elképzelhető, hogy valahol ott... "helyezték üzembe" őt a piactéren, akkor pedig vissza kellene menni oda körülnézni. Lehet, hogy egy közeli épületben a mestereire vagy a cinkosaira akadhatunk. Persze ezek után nem a legjobb ötlet megint ott mutatkoznunk... csak esetleg papi vagy templomőri kísérettel?