Re: Altdorf - Folyóköz, Drecksack kerület, Három Szakáll Fogadó
Trubald szavait hallva a szemöldököm olyan magasra szökik a homlokomon, amennyire lehetséges neki, és ha nem lennék ennyire berezelve a helytől, talán nevetésben törnék ki. A kis szösszenet végeztével ismét Cavindelhez fordulok, hogy válaszoljak neki.
-Nos, jó kéhrdés... nem is igazán tudom, 'ogy van-e vezető a csapatban...
Mikor látom, hogy a csőcselék érdeklődését veszti, és Fleron csüggedten felhagy a kérdezősködéssel, érzem már, hogy ennek nem lesz valami jó a kimenetele.
Valamit tenni kell...
-Monsieur, szehrintem készüljön, ’amahrosan szükség le’et az ehrejéhre… - mondom Cavindelnek.
Tőrömet kezem ügyébe igazítom, a medálomat gondosan ruhám alá rejtem, nehogy kikandikáljon, és a dekoltázsomat kicsit megigazítom a cél érdekében. Megindulok az iszákos csapat felé. Kezemet finoman ráhelyezem valamelyikük karjára (de csak éppen, hogy bármikor el is tudjam kapni onnan).
-Oulálá, Mon Dieu, uhrak, ne vegyék hrossz néven táhrsaim ’evességét, ’isz életünkhre töhrtek, ettől mindenki mohrcos lenne. A maguk fajta ehrős, szép szál embehrek sem ’agynák az ilyesmit annyiban, j’en suis sur. Kéhrem, legyenek oly jók, páhr ezüstöt csak megéhr az, ’ogy segítenek megtalálni a gazt.
Mondanivalómnak velőbelátó szemeim hosszú, kérlelő pillantásaival adok nyomatékot.