In reply to Trubald Altmann (msg #82):

Trubald megkérdezi a törpét, aki korábban Gimet állította le.
- Nézd emberifjonc - vakargatja a szakállát a kidobó.- Itt annyian fordulnak meg nap mint nap... nem jegyzünk meg mindenkit... De jobb ha tudod, ezek a népek nem szeretik az idegeneket, a kérdezősködő idegeneket meg főleg nem...

Valósággal megilletődök, de mindenképpen megkönnyebbülök a törpe nem automatikusan elutasító/bunkó/ellenséges hozzáállásán. Emiatt még az se tud nagyon letörni, hogy nem mond semmit, ami segíthetne.
– Állítólag feltűnően nagydarab, de nem kövér nő. Ilyen csak kitűnik a szokásos fogadói forgatagból... – Körülnézek, ez tényleg igaz-e. Aztán megrántom a vállam, a pulthoz megyek és lecsapok egy ezüstöt. – Minden kidobó a vendégem egy pofa sörre, vagy abból annyira, amire kitelik ez a schilling! Meg te is, csapos. Csak ne feledjétek, hogy kiknek éri meg segíteni – mutatok szedett-vedett csapatunkra. A kézmozdulat végén kurtán intek egy tolvajszignált a kocsmatöltelékek felé, ami nagyjából azt jelenti, "kapd be apádét", bár kétlem, hogy itt bárki is megértené (és ez az oka, hogy rászánom magam, höhö). – Szóvaal... nagy, erős, zord, talán gazdag kinézetű nő – próbálom meg még egyszer sóhajtva, de elszánt tekintettel, ahogy végignézek körülöttem mindenkin.

Trubald akciójára sem igazán reagál senki. Néhány kidobó odaszállingózik a pulthoz, a csapos elveszi a schillinget és fapofával kezd sört tölteni sorban jó néhány korsóba.

Odasétálok a pulthoz és rendelek egy kupa bort, mert már kicsit unom a tétlenséget.

kifizetem a bort, majd egy nagy kortyot letolok a torkomon.

A pultos három pennyt kér a borért.

Borommal együtt újra csatlakozok a többiekhez

Összeszalad a szemöldököm a nemes produkciója láttán.
-Felesleges gúnyolódnia, bahrátom. Nem mindig alakulnak úgy a dolgok, a'ogy az embehr akahrja. C'est la vie.

Kiiszom a söröm, aztán a kupát kocogtatva gondolkodok egy darabig. Egy perc múlva összehívom a csapattagokat egy sarokba, és suttogva beszélni kezdek:
– Figyeljetek, ezeknek a szarzsákoknak féleszükben sincs segíteni. De talán kiugraszthatjuk azt a nőszemélyt az árnyékból, ha ugyan tényleg vannak emberei vagy besúgói itt a kocsmában. Csak híreszteljük el itt és most, hogy megvan a tőr, amiért jöttünk, vagy hogy biztos nyomra akadtunk. Csak utalni kell rá, meg arra, hogy le van szarva az a nagydarab nő, mert mi amúgy is sínen vagyunk. Ha a fülébe jut, talán utánunk jön, vagy a fejünkért küldi néhány emberét, akiket majd kivallathatunk. Talán... – vakarom meg a hegeimet és borostámat töprengve. – Fleron vagy valaki más tálalja, aki ért a színészkedéshez. – Ráncba szalad a szemöldököm, ahogy végignézek a többieken. – Vagy van jobb ötlet?

Visszasúgok Gloernnek.

 válaszolok, majd Konrad felé fordulok.
- De tudnáde. Csak ugyanúgy kellene viselkedned mint máskore.

Egyik lábamról a másikra teszem a súlyomat miközben tovább jár a szám.

Összefont karokkal várom, hogy valaki lereagálja végre a javaslatomat.

Megvonom a vállam Trubald javaslatára. Na nem én vagyok az a színész alkat akit keresel öcsém.

Még mindig Gloern szavain gondolkodva fel sem fogom először, hogy Trubald miről beszél, csak akkor térek magamhoz a ,,kómából'' amikor jó ideje már csend van. Néhány hevesebb szívdobbanás után esik csak le, hogy elbambultam pedig még a nevemet is mondta, amire szintúgy nem figyeltem fel. -Ő. Hogyan gondoltad? Kezdjek el fennhangon beszélni arról, hogy megtaláltuk a kést, a nő le van szarva, mintha csak örömömben kezdenék el éljenezni, vagy úgy gondoltad, hogy a kémei érezzék azt, hogy jól csináltak valamit, egy darabot tudtak elkapni a beszélgetésből és legyenek benne biztosak, hogy megtaláltuk a kést? Mert másképp ez az elhíresztelés... Nem hinném, hogy jó ötlet lenne vevőt keresni a késre vagy bármi más, hasonló módon hírt adni róla, mivel a nő gyanakodna. Talán még ha egy hírnököt küldenénk, aki felvállalná azt, hogy a nő esetleges emberei biztos elkapják.
This message was last edited by the player at 14:06, Mon 18 Apr 2011.

– Pfhö, te túl sokat gondolsz erről a söpredékről! – Ingatom egy darabig a fejem. Aztán kurtán megcsóválom. – Há'... vagy nem. Akkor csináld, ahogy te akarod, te értesz ehhez.

Mindenkinek meg van a saját elképzelése, hogy kéne csinálni...

– Távozzunk – súgom aztán. – Ha van is, aki segítene, szerintem nem akar patkánynak tűnni a többiek szemében. Talán utánunk jön.

Elmosolyodok Trubald szavain, nem is lesz feltűnő, ha utánunk jön.
majd vigyorogva hozzá teszem:-Egyet értek, gyerünk mielőtt leégeti ezt is egy démon.

Én még jól érzem itt magam és inni akarok! Dörrenek rá a többiekre.

Hát nem tudom végülis a többiek mire számítanak, vagy mit remélnek.
A törpéhez szólok. -No akkor igyunk! a Következő kört én fizetem.
A csapos felé fordulok. -Csapos! Egy sör és egy bor rendel!

Tetszel nekem te fiú! Mohón rávetem magam ismét a sörre.

Trubaldra nézek amikor kijelenti, hogy lassan ideje lenne indulni. Bólintok neki, mivel ezekből soha nem fogunk használható információt kiszedni: nem véletlenül adta fel innen a levelet a nő. Kérek én is egy sört, de biztos ami biztos, figyelni kezdem az embereket, hátha feltűnik, hogy valamelyik huzamosabb ideje - vagy elég feltűnően - figyel minket.

A pultos kiadja a kért italokat, amelyeket Gimék lassan fogyasztani kezdenek. A hangulat továbbra is olyan NEM csöndes, mint eddig volt. A két férfi, aki összekapott Eleanor-on, lassan agyonveri egymást.

Őket meg miért nem baszogatják.... Morgom elégedetlenül.

-Biztos valami törzsvendégek lehetnek. jegyzem meg jókedvvel, majd felhajtom a bort.
-Na bír még a bendőd egy kis sört?