Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó --> Fleron

Fleron egy könnyed sétával elmerül a kereskedőnegyed széles utcáinak és nyüzsgő tereinek sokaságában. Altdorf színes kavalkádja teljességgel magával ragadja a vándorművészt. Annyi sokféle nép fordul meg itt, a kultúra igazi gyüjtőverme.

Ámulva bámulva figyelem a sokféle különböző itt megforduló népet, ahogy megannyi távoli, a hétköznapi ember által csak mesékből érinthető hely képviselői jelennek meg ezen a helyen. Meg sem fordul a fejemben, hogy ez a sok-sok gondtalan ember nem is sejti mekkora veszélyben van az élete, ehelyett inkább az érdeklődő és megfigyelő tekintetek helyett az foglalja le a gondolataimat, hogy nehogy véletlenül valami zsebtolvaj megfosszon a Trubaldtól kapott aranytól - ettől mondjuk nem kell félnem, a kabátom belső varrásába van rejtve, de bőven van rajtam más is amit el tudna vinni egy szemfüles tolvaj, példának okán itt van Fergenthil kardja amelyért biztosan több pénzt kapna mint bármi másért ami nálam van.
Pillanatra még el is feledkezem róla, hogy nem nézelődni érkeztem erre a piactérre hanem céllal: valami ócskást próbálok keresni aki mindenféle dolgokkal kereskedik. Törött bútorok, kézikocsik, használt ruhák, régi fegyverek, értéktelen művészi alkotások, zöldség, egyszóval bármi ami csak a keze közé kerül.

Nem ismerve annyira alaposan ezt a városnegyedet Fleron jó ideig bolyong az utcán. Egyszercsak azonban figyelmes lesz egy kordét toló alacsony, jó kedélyű, pofaszakállas figurára. A kordé rendesen fel van pakolva mindenféle kacattal. Kisebb szekrények is vannak rajta, amelyekből a legkülönbözőbb tárgyak lógnak ki zörögve, csilingelve. A szekrény és a kordé oldalára papírlapok vannak szögezve, azon a legkülönfélébb kacatok áraival...

Ahogy meglátom a fickót azonnal tudom, hogy bizony megtaláltam az én emberemet. Hiszen miért is kellene nekem összeállítanom a saját kordényi szemetemet, hogyha valakitől megvehetem az egészet egybe? Ezt nevezem én mesélői hitelességnek!
-Várjon! - szólok oda az illetőnek, közben pedig természetesen haladok felé. -Maga az én megmentőm! - valós beleéléssel nézegetem a portékákat, mintha csak egész életemben pont ezeket a dolgokat kerestem volna pont ebben az elrendezésben. Annyira tetszik az egész, hogy még köszönni is elfelejtettem - természetesen szándékkal, hadd érezze meg az ipse, hogy milyen jó üzlet áll előtte. -Ez a bútor valami gyönyörű! Meg van kímélve, a fiók nincs beszakadva, honnan szerezte? Ne, ne, ne is mondja el, gondolom üzleti titok! Mennyit kér a szekrényért? - szándékkal nem az egészre kérdezek rá, majd utána még gyorsan hozzácsapom: -Bocsánat, még köszönni se köszöntem. Jakob vagyok, most érkeztem Altdorfba azzal a céllal, hogy vándorlásaim után itt telepszem le az unokahúgom házában. Gyönyörű a kilátás a sikátorra, és ez a szekrény oda a sarokba... - méregetem ismét a bútort.
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 12 Feb 2013.

- Ööhh hát... - illetődik meg. - A szekrény? Hát persze, persze! Három ezüst! De várjon, mert... izé, abban tartom a többi portékát... jól ki köll pakolni elébb!

-Ez nagyon baráti ár! - csattanok fel. Nem teljesen, de majd alkudok még rajta, de folytatom is a kereskedő bűvölését: -Miért mi van benne? - láthatóan érdeklődően nézek bele a szekrénybe ha a fickó hagyja. Természetesen arra hajazok, hogy az egészet megvegyem, de hogyha a kereskedő tudja felajánlani az egészet akkor egyrészt árban jobban jövök ki másrészt pedig a sikerélményén felbuzdulva könnyebb lesz tőle megvenni az egészet. Szememben valami olyasmi csillog ahogy az apróságokat nézegetem, hogy talán nem kell vacakolnom az apróságokat megvételével a házba.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 96):

Elkezdi kiömleszteni a fiókok tartalmát bele a kordéba.
- Hááát lássuk csak... van itten, egy réz nyaklánc Shallya szimbólumával, egy pár dobókocka, egy tucat fa ruhacsipesz, Három bádogbögre (az egyik elrepedt, elnézést naccságosúr), ez itten két serpenyő, két fakanál és egy bádog merőkanál, meg egy agyag lábos, de nézze teljesen jó állapotú! Meg itten van ez a kis játék falovacska... két ezüstpénz Kegyelmes Magnus nemes ábrázatával, egy kézzel faragott játéktábla bábukkal, egy... ez... egy letört székláb, egy varrókészlet sok különböző színű cérnával meg tűvel, három gombolyag fonál, egy pár kötőtű, egy kalapács és egy maréknyi szeg... - és így folytatódik nagyon hosszan.

Hallgatom a férfi beszámolóját, bizonyos daraboknak láthatóan megörülök, némelyeknél láthatóan olyan méricskélő arcot vágok mintha csak lenne már otthon ilyen - azért nem szabad nagyon lelkesíteni a fickót mert még fentebb viszi az árat - egyeseket olyan semlegesen fogadok másokat meg mintha csak el akarnék utasítani mert láthatóan nem tetszik a darab. De általánosságban véve azért örülök a dolgoknak amik benne vannak. -Tudja mit barátom nekem ez mind kell a házamba! Mennyit kér értük? Meg a kocsiért! Ne kelljen kézben elcipelnem ezt a sok hasznos holmit, a végén még széthordják az utcakölkök!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 98):

A férfinek először láthatólag leesik az álla. Aztán kapkodni kezd.
- Hát... persze persze! Én önnek... nah várjunk egy pillanatra... meg kell számolnom... mármint ne értsen félre, én örömmel eladom önnek, csak fel kell mérnem... izé... Öt aranyért mind az öné!

Nem igazán tudok alkudozni a fickóval mivel annyi kacat van ebben, hogy talán valóban ér ennyit. Na, az igazság az valójában az, hogy nagyon sietnék a magamra vállalt feladattal és mivel egy egész aranyat biztos nem fog engedni a férfi ezért nem is vacakolok azzal a pár pennyvel vagy schillinggel, elfogadom az ajánlatát. Meg így legalább több időm lesz nézelődni e között a sok távolról érkezett ember között. -Kiváló! - mondom miközben előkotorászom az aranyakat. Habár az elgondolás más volt, de így ahogy a kezemben tartom ezt az öt érmét kicsit kezd megváltozni a véleményem, megpróbálkozok azért egy keveset lecsikarni az árból. -De mit szólna négy aranyhoz és hat ezüsthöz? Még nagyon sok mindent kellene vennem a szobámban, biztos maga is megérti!

- Jólvan, legyen! - csap a kezdebe a kereskedő boldogan, majd átadja neked a taligát és kéri a pénzt.

-Fel tudja ezt váltani ezüstökre jóember? - kérdezem a kereskedőt miközben odaadok neki négy aranyat majd még egy plusz aranyat amit váltania kéne, mivel Trubald csak egész pénzt adott nekem.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 102):

- Perrsze jóuram, fogja csak! - mondja boldogan a férfi, majd odaad neked 20 ezüstöt.

Na, most már legalább van váltópénzem is! A húsz ezüstből az ár szerint odaadok még neki hatot majd elbúcsúzom a fickótól aki vélhetően fel fog rúgni a garatra a mai nyeresége után de ez most engem nem izgat. Van egy teljes kocsinyi árum amivel azonban még mindig feltűnő vagyok mivel a ruházatom nem éppen megfelelő egy utcai árusnak. Nem távozom innen a kereskedőnegyedből, szétnézek nincs-e véletlenül olyan stand ahol rongyruhákat lehet venni, olcsón, minőségen alul. Az se baj, ha koszosak, sőt!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 104):

Fleronnak gyorsan sikerült találni egy kis mellékutcában egy guberáló árúst. Egy öreg, csontsovány nő, madárfészek-szerű szürke hajzattal kuporog a földön, elötte egy terítőre kirakva megfakult, egyszerű, kopott ruhák.

Az életet javát már leélt asszony felé tolom a frissen vásárolt portékáimat, hogy jobban megnézhessem az áruit - közben azért arra figyelek, hogy az enyém elég közel legyen hozzám, nehogy véletlenül valami szemfüles utcakölyök vagy tolvaj meglovasítson valami apróságtól ezzel apró darabokat lopva az álcámból. -Szép napot hölgyem! - üdvözlöm az öregasszonyt miközben a ruhákat nézegetem. -Válogathatok? - ha megkapom az engedélyt akkor két emberre való öltözéket szedek össze.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 106):

- Pááááárszeee! - visong vigyorogva az asszony, miközben nagy nehezen talpra kűzdi magát. - Nézze csak és vaalasszon jóuram! - Nagyon lelkes.

Eredetileg két emberre való ruhát akartam összeszedni de végül is úgy érzem nem lesz baj, hogyha három embernek veszek. Próbálom kerülni az élénk színeket az öltözetekben, az átlag kispolgár koszos és szegényes viseletét akarom visszaadni - cipőket nem veszek. Valahova félrerakom a ruhákat, hogy az öreg hölgy lássa miket akarok megvenni: -Ezek így mennyibe kerülnek? - kérdezem.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 108):

A nő végignéz a rongyokon, gyorsan számítást végez magában láthatóan, majd fogatlan vigyort mereszt Fleronra.
- Nyaóc penny lesz nagyuram!

Egy kedves mosoly keretében odaadok egy ezüstöt az öregasszonynak. Elrakosgatom a rongyokat és a friss ruháimmal felszerelkezve valami kihaltabb helyre tolom el a portékáimat, ahol magamra tudom ölteni az újonnan vett ruhákat. Előtte azért gyorsan kirázom és megnézem a zsebekben nincs-e véletlenül valami olyan dolog aminek nincs ott a helye, semmi kedvem véletlenül rozsdás szögbe vagy hasonlóba nyúlni.

Megvárom, míg ezek megtörténnek utána haladok tovább.

Fleron a ruhák kirázása után, egy kovácsműhely mögötti üres udvarban magára ölti azokat a portékája mellett. Megfelelő házaló koldusnak tűnik így már.

Elégedetten tekintek végig magamon mivel eléggé megváltoztam ahhoz, hogy még talán a többiek sem ismernek fel. Egy kevés porral összekoszolom az arcomat és a kezemet is, hogy még inkább utcákon kopott megjelenésem legyen, a díszes ruházatomat a nemrég vett kocsim fiókjaiba próbálom belegyűrni, amennyiben ez nem lehetséges akkor a többi frissen vásárolt ruhámmal takargatom le őket, csak úgy mint a számszeríjamat is. A kevésbé míves kardomat is oda teszem, de a még elfektől ránk maradt fegyvert semmi esetre sem adnám ki a kezeim közül, az a köpenyegem alatt foglal helyet.

Mivel nem tudom a többiek merre lehetnek ezért jobb ötlet híján elindulok vissza a Fogadó felé. Illetve, ha esetleg útba esne  akkor betérek az öreg tanítóhoz, hogy írásleckékkel is gyarapítsam a napomat, de nem szeretnék sokat ott időzni mivel minden bizonnyal a csapat többi tagja is hamarosan segítségre szorulhat.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 112):

A fegyverek szerencsére mind elférnek a kocsin. Az öreg rendkívül meglepett és először el akar zavarni, de mikor tudatod, hogy te vagy, akkor mégis fogad. Folytatjátok a leckét.

Felírhatod magadnak a skillt!

Megköszönöm az idős embernek amiért ilyen jó tanárom volt és ennyi időt szánt a tanításomra - na persze ezt megfelelő honoráriumért, de a felett most szemet hunyok - majd elbúcsúzom tőle egy rövid rím keretében és elindulok vissza a fogadóba. Amennyiben álcám megfelelő, reményeim szerint először a hírünket a világ négy égtája felé kürtölő Matthias sem fog először megismerni.

Az idős mester nagyon meghatódik és közli, hogy Fleron remek tanítvány volt.

Fleron ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó