Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Gim

Gim továbbsiet az utcán arrafelé, amerre a kölyök mutatta. A kissé kevésbé forgalmas mellékutcából egy emberáradattól hömpölygő uta által alkotott kereszteződéshez ér. Látja, hogy akárcsak a nagyobb főutakon, itt is megtalálható Altdorf színe, java... szaga. Királykék palástok, fehér prémszegélyes kabátok, seszín zekék, frissensűlt pite szaga, parfüm, izzadság, lószar... dühös kiabálások a távolban, valahonnan kicsit közelebbről éneklés, a kereszteződés felől agitáló felhívások hangzanak...

Ismét a jól bevált módszeremhez folyamodok és keresek a kereszteződésben egy hajléktalan koldust, vagy egy árust, vagy csak egy utcai suhancot, aki láthatóan már egy ideje itt van és a szemét a járókelőkön is tartja. Majd odalépek hozzá elkapom a karját és egyből a tárgyra térek! Arcom megint kezd elvörösödni az idegességtől és a feszültségtől! Egy embert és egy törpét keresek, úgyhogy nagyon figyelj minden egyes szavamra!

A sólymokat és egyéb énekesmadarakat áruló férfi úgy megrémül Gim fellépésétől, hogy majdnem szívrohamot kap, de legalább átesik egy rétisas ketrecén és be egy csomó vadul csivitelő, rikítozó színestolló aprómadár kisketrece közé...

Na most pedig figyelj, vagy megetetlek a madaraiddal! Az egyik egy törpe volt, teljesen le volt borotválva a feje és egy nagy csatabárdot tetováltak a halántékára! A másik meg egy ember volt, aki nagyon magas és széles. Hosszú haja és szakálla volt. Rövid idővel ezelőtt jártak erre! Mit tudsz róluk mondani?

- Hát...há...hát... - hebeg a kereskedő és csak remegő kézzel elmutat az egyik szemközti mellékutca felé.

Ha tévútra vezetsz, visszajövök és a beleidet a nyakad köré tekerem! Megindulok a mellékutca felé.

Gim továbbaktat a jelölt mellékutcán. Itt is emberek tevékenykednek. Valahol egy férfi néhány fa, szekérkereket görget az utcán, másutt egy ablakból lógó nő beszélget egy utcán ácsorgó férfival, valahol néhány suhanc egy kapualjban golyózik...

Odamegyek a suhancokhoz. Aki elsőnek válaszol a kérdésemre és igazat mond, megkapja ezt a pennyt! És fel is mutatok nekik egyet.
Röviddel ezelőtt járt erre egy törpe, akinek teljesen le volt borotválva a feje és egy nagy csatabárdot tetováltak a halántékára! Vele volt egy ember, aki nagyon magas és széles. Hosszú haja és szakálla volt. Merre mentek?

A suhancok egyszerre kezdenek üvöltözni, egymáson szabályosan átesve és mindegyik tovább mutogat az utcán, mivel mindegyik magáénak akarja a pennyt. Az eredmény egy érthetetlen kakofónia:
- A..! Ott...! Én! Is! IGEN! ARRAF... Én Én!

Elkapom a legközelebbit, ami elég lelkes is volt, hátul a nyakánál fogva, felemelem a földről és kicsit meg is rázom. Te leszel a szerencsés, aki megmutathatja az utat, induljunk! Ezzel le is teszem a földre és várom, hogy elinduljon.

- Hát arrafele mentek - int tovább az utcán. - Igen láttuk őket és arra mentek, de, hogy utána pontosan merre azt nem tudom! - emeli fel tehetetlenül a kezeit.

Nesze köjök! Odaadom neki az érmét és meg is indulok a mutatott irányba.

Gim egy enyhén íves utcán halad tovább, amely a Reik felé kanyarodik el. Egyre élesebben halható a hajók csilingelése, a mólón dolgozók üvöltözése és egyre inkább érződik a víz és halszag.

Gim egy idő múlva elér egy kisebb, mellékutcák alkotta a kereszteződésre, ahol több irányba, több utca elvezet.

A közelben néhány idős ember hintázik hintaszékjükben, nem messze egy ficsúr adja a szelet egy háziasszonynak. Valahol a magasban egy fancsali képű nő egy jó poros pokrócot ráz ki.

Odamegyek az öregekhez!
Jó napot! Két férfit keresek! Röviddel ezelőtt jártak erre, egy törpe, akinek teljesen le volt borotválva a feje és egy nagy csatabárdot tetováltak a halántékára és egy ember, aki nagyon magas és széles. Hosszú haja és szakálla volt. Merre mentek?

- Hááát mink láttuk azokat a huligányokat! - mondja az egyik idős hölgy.

- Ne mondj neki semmit Mariett! - förmed rá a zsémbes öregember aki mellette ül. - Hát miért beszélel te ilyenekkel?

- Eléég legyen már te vénember! Hát nemlátod, hogy tetszek neki? - majd két fogát kivillantva elvigyorodik a rusnya vénasszon. - Fiatal koromban nagyon szép énekhangom is volt. Szeretné hallani törpeuram?

- Hogy te még mindig mekkora egy cafka vagy! - zsörtölődik a másik.

Szépséges öreganyám, inkább azt dalold el, merre mentek, és mikor, mert ellopták az aranyamat és addig nem nyugszom, amíg móresre nem tanítom őket!

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Eleanor, Trubald, Fleron, Cavindel és Gloern (?)

Őszintén szólva Trubaldéknak nincs nehéz dolga. Cavindel útmutatására már tudják, hogy merre indult a trollöló. Az első kereszteződéshez érve rögtön meglátják az ijedt arcú madárárúst, akire, ahogy a rosszarcú csapat ránéz az rögtön megint ijedten visszaesik a ketrecei közé, de már mutat is tovább az egyik mellékutca irányába. Hogy a csapat ki nem mondott kérdésére vagy Gim korábbi vallatására válaszolt még azt nemtudni...
A mellékutcán továbbhaladva egy csapat suhancot lát, akik az egyik, elkerekedett szemű és még remegő társukat fogják körbe és jól hallhatóan egy trollölőröl beszélnek. Ahogy a csapat megközelíti őket a suhancok rögtön közlik, hogy jó volna, ha nem bántanák őket, és rögtön el is mondják merre ment a magas férfi és a borotvált fejű törpe.
A csapat szinte megállás nélkül halad tovább, és már látják is a távolban Gimet, amint két, hintaszékben ücsörgő öreggel perlekedik.

- Rabló banda! - fakad ki Gim szavaira a néne. - Há ezek csak lopnak csalnak rabolnak nap mint nap! - fröcsögi fogatlan szájával. - A múlt héten is lelőltek egy embert itten a szomszéd utcában, csak, hogy elcsennyék azt a pár pennit ami volt nála, gusztustalan! Eccer engem is megfenyegettek, hogy adjam oda azt ami nálam van... pedig én csak mentem kora reggel a pékhez, hogy vegyek még friss meleg zsemlyét! Mert tudja fiatalember, olyankor még ropogós, frissen a sütőböl!

- Ne höbörögj mán asszony! - szól rá a zsörtölődő öregúr. - Annyit beszélsz, hogy szétreped a fejem teeee!
This message was last edited by the GM at 07:39, Fri 01 July 2011.

Mos azt hiszem nem volt követni ezt az idiótát. -Tessék megtaláltuk, kezdjetek vele valamit.

– Neked könnyebb a nyomodon maradni, mint egy csigának zárt szobában – lépek Gim mellé. – Csak nem látták a két rablónkat?
This message was last edited by the player at 08:21, Fri 01 July 2011.

- Fürggyön meg fiatalember! - csípi össze fintorogva az orrát az öregasszony, ahogy Trubald megjelenik.

- Nefürgyéle! - vágja rá vigyorogva az öreg. - Minek az? Csak a flancos csitrik kedvéért? Ugyan... van a férfiembörnek jobb dolga is... no meg néha úgyis esik az eső.

- Hogy te milyen egy mocskos patkány vagy! - válaszol a néne.

- Már megest engem szídol asszony? Hát nem hallottad, hogy kérdeztek tőled valamit? Milyen egy zsémbes vénasszony lettél te?!

Ehh...
– Ellopták a fürdőruhám – biggyed le az ajkam. – Többek között. Látták, merre ment az a két szarházi?

-Szimpatikus a tata. jegyzem meg jókedvűen, laza az öreg, nem egy piperkőc

Mielőtt elindulnánk, elrakom még a szobámban a nálam lévő mérnöki papirokat, majd csatlakozom a többiekhez.
A két öreg vitáját csak vigyorgó képpel hallgatom, eszem ágában sincs megzavarni az előadást.

- Ojj, még a szájából is keegyók-béékák gyünnek! - kapott a szája elé rémülten a néne, miután Trubald újra szólt. - Hát mitképzelnek maguk suhancok hun vannak? Talán a halpiacon he? Hááá moderájja magát fejatalember, hogy Morr rúgja bokán!

- Higgyék el fiatalon is sokat járt a szája, de jól tutta, hogy ha dolog van dolog van úgy bizony! - kacsint az öreg Cavindel felé.

-Hejj öreg! Ha nem lopták volna el a pénzem biz egy kancsó borral térnék vissza beszélgetni! mondom és közben nevetek. illetve próbálok, mert a nevetés még mindig fáj. hála az idióta törpének

Gim ne vedd magadra, csak a karakterem rühell picit:D

Némán sóhajtok. Előveszek egy ezüstschillinget, meglengetem a párocska előtt és joviálisan vigyorgok.
– Ebből jó néhány zsömlye kitelik. Mi szeretünk segíteni azokon, akik nekünk is segítenek!

- Milllllyen kedves fijjatalember!

- Nnno csitrikorodban is mindig a pínzes ömbörök elvették a eszedet asszony - zsörtölődik tovább a férj. - Látom jottányit se változtál!

Nagyon nehezen fogom vissza magam, hogy ne kezdjek hangosan nevetni a furcsa párocska láttán. Igazából csodálkozom, hogy Gim leállt velük beszélni, hiszen eddig a legkisebb jelét se mutatta bármifajta türelemnek.

Várom, hogy a pár hajlandó legyen végre felelni a kérdésre.

Mosolyogva figyelem az öreg házaspárt, akik igen jó hangulatot teremtenek a környékünkön a veszekedésükkel. Nem szólok bele a beszélgetésbe, annyira leköt a két személy viselkedésének megfigyelése, hogy később még felhasználhassam valamilyen komédiában.

nem túl kedves hangnemben gimhez szólok: -na mire jutottál az esztelen tombolással?

A betört arcnak csak annyit vetek oda. Nyomon vagyok.
Majd az öreghez szólók. Na most már íziben mutassanak utat nekem, mert viszket a tenyerem! És ezzel meg is ropogtatom a kezeimet!

Képzelem micsoda nyom lehet az. Boldog boldogtalan fenyegetve és már inkább mondanak valamit, csak hagyja őket békén.

- Arrafele mentek a folyó felé... - mutat az egyik kisebb mellékutca felé az öreg. - Biztosan az ott lévő kocsmák irányába én mondom!

Bicentek felé, mint egy köszönésképpen, majd hátra se nézve megindulok a mutatott irányba!

A nénitől jó messze tartva a fickó kezébe nyomom az ezüstöt, de nem engedem el, amíg nem felel erre: – No és látták már errefelé vagy ott a kocsmában máskor is ezeket az alakokat? Tudnak róluk valami, vagy a fajtájukról?

- Nem járunk mi kocsmába, mi jómunkásemberek vagyunk! - mondja az asszony, de a férfi lopva kacsint. - Csirkefogók azok, huligánok!

Gim a mutatott irányba indul.

Bandukolok Gim után.

Tisztes, 2m távolságból követem Gimet.

A csapat az idős házaspár által jelzett mellékutcán megy tovább a Reik felé. Végül elérik a vízpartot, ahogy moszat, víz és izzadságszag keveréke csapja meg az orrukat. A távolban hajók úsznak végig fennségesen a hatalmas folyón. A rakodómunkások kurjongatása és hajóharangok kondulása hallatszik.

Látni, illetve hallani, hogy a közelben jó néhány fogadó is elhelyezkedik. A legtöbbjük lepukkant matróztanya.

-Szerintem hagyjuk meg Gimnek hogy verje szét a lebujokat szépen sorban aztán mehetünk kérdezni...

A szemem forgatom. Ha nem szállsz le a dologról, a te fejeddel fogja szétverni őket.
Fél szemmel a fogadók falára vagy hirdetőtáblákra firkált tolvajjeleket keresek.

Szétnézek megint a környéken, hátha észreveszek egy koldust, vagy valamit ami elég régóta tétlenkedhet ott.

-Tudsz valamit arról, hogy hogyan néztek ki azok akik kiraboltak minket Gim? - kérdezem, még mielőtt elindulna kérdezősködni, hogy én is tudjak segíteni a dologban.

Az egyik egy törpe volt, teljesen le volt borotválva a feje és egy nagy csatabárdot tetováltak a halántékára! A másik meg egy ember volt, aki nagyon magas és széles. Hosszú haja és szakálla volt.
Morgom oda Fleronnak.

Egykedvűen követem a fiúkat. Cavindel hallatán rosszallóan megcsóválom a fejemet.
Pauvre con...

Ennyi még a fogadónál kiderült..... de nem szólok, mert megint verekedni fog

Segítek én is a kérdezősködésben, a Gim által megadott információkat használva.

Némi gyors kérdezősködés után kiderül, hogy a keresett párocska egy Törött Hordó nevezetű kocsmába mentek, ami tudniillik amúgy is a törzshelyük. A csapat még útbaigazítást is kap a kocsma felé.

– Törzshely? Pompás, előre örülök – zsémbelődök magamnak, miközben a csákány fogását próbálgatom a markomban. Gimre sandítok. – A változatosság kedvéért ide nem kéne ajtóstul rontani, vagy legalábbis nem mindenkinek. Először nézzünk szét, hány hátsó kijárat van, vagy hogy föl lehet-e mászni az emeletre.

-Hát rendben, gyerünk, de most tőlem ne várjatok hősies küzdelmeket. Örülök, hogy élek. Bár lehet ilyen szétvert fejjel én lennék a legkevésbé feltűnő abban a csehóban. Senki se ismerne fel. Jegyzem meg próbálva jókedvet árasztani magamból.

Végignézek a társaságunkon...
Nem lesz ennek jó végee.

Ti szétnézhettek, hogy van-e hátsó kijárat, de én biztos, hogy bemegyek és kiverem belőlük a pénzem, amint meglátom őket! Morgom mérgesen.

Hajrá... véletlenül se próbálj valamit ésszel, bár kétlem, hogy menne.

Megyek, körbejárom a kocsmát amennyire lehet. Egyébb ki/bejutási lehetőséget keresve.

Gloernnel tartok bárhova is megy. Bár gondolom körbeszimatol. Remélem jó harcos. -Várj, megyek én is. mondom neki.

Gloernékkel ellenkező irányba indulok el a kocsma körül, bejutási pontokat keresve.
Meg figyelmeztető vagy informáló, tolvajok használta rejtjeleket.

Én is elindulok Gloernnékkel ellenkező irányba, Trubald társaságában. Közben állandóan ott lebeg a gondolat a fejemben, hogy futva körbeérnénk-e az épület körül, minthogy Gim berontson az épületbe és ok nélkül megpróbáljon mindenkit lekaszabolni aki rosszul néz rá.

A társaság az útbaigazítás alapján elmegy felkeresni a kocsmát.

Gim, Gloern, Fleron, Trubald, Cavindel, Eleanor, Garret ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Reik partja, Törött Hordó Kocsma

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Fleron

A nyüzsgő Altdorf, mint mindig megannyi színnel, szaggal és hanggal szórakoztatja a lakosait. Fleron a kereskedőnegyed egyik nagyobb utcáján sétál éppen végig, mikor a mellette lévő házsor tetején a magasban észreveszi, hogy egy ruganyos mozgású fehérköpenyes, csuklyás férfi ugrál végig kéményről-melléktetőre arról tetőgerincre, mögötte pedig egy őr bukdácsolva rohan utána kezébe karddal és üvöltözik:
- A paraszt fajtádnak tilos ide feljönnie!

Pár mellékutcával arrébb egy felborult kocsiba fut bele Fleron, a kocsis meg a férfi akinek elgázolták a lovát és most döglötten fekszik, fröcsögve üvöltöznek egymással.

Kicsit arrébb egy mellékutcában Fleron megtalálja a mesterember házát. A kis rendben tartott házikó tölgyfa ajtaján kopogtatva, egy perccel később egy meglett korú, intelligens kinézetű, apró okkulárét viselő kis ember nyit ajtót.

- Igen jóuram? Miben lehetek szolgálatára?

Kicsit meglepetten figyelem a tetőn folyó eseményeket. Mivel nem áll módomban semmit sem megtudni az eseményről ezért vállamat megvonva folytatom az utat. Minden esetre megjegyeztem magamnak a történteket.
A tipikus kocsis jelenet cseppen sem lep meg, kicsi mosolyt is csal az arcomra, mivel Middenheimre emlékeztet az egész. Időzni azonban itt sem állok meg, tovább folytatom az utamat a célom felé.
Mikor az öreg ajtót nyit, enyhén meghajolok: -Jó napot uram! Fleron Merrilin vándorbárd vagyok. A közemberek között érdeklődtem, hogy kitől tudnám elsajátítani az írás és olvasás dicső tudományát és a maga nevét emlegették a legtöbben, mint a környéken megtalálható legjobb mesteremberét.

- Ó ez igazán hízelgő - mondja lassan az öreg. - Schweinerstocher mester vagyok fiam... és mondd csak, miért érdekel téged a betüvetés tana?
This message was last edited by the GM at 14:32, Wed 25 Jan 2012.

-Mint említettem uram, vándorbárd vagyok. - mondom -Történetek és dallamok feljegyzése. Részben sajátjaim, részben pedig más emberek által mesélt történetek a világ számtalan tájáról. Talán még egy könyvet is kiadok róla egyszer, hogyha életem tengerén nyugodtabb vizekre hajózom majd.

A kis öreg embereset csap Fleron hátára.
- Jól van, derék legény vagy! Húsz aranykoronáért hajlandó vagyok tégedet megokítani az írásvetésre. De nem két pillanat lesz az ám!
This message was last edited by the GM at 08:24, Thu 26 Jan 2012.

Igencsak meglep az ár, amit az öreg mond. Arcomon látható egy kis elkeseredettség mivel ez rengeteg pénz egy rablás után és ennyi nincs is nálam éppen.
-Mint már mondtam, vándorbárd vagyok jó uram és ez nem inkább a legkifizetődőbb szakma, ráadásul nem régen ki is raboltak a szállásomon így csak 18 aranykoronám maradt. Hogyha tudna engedni az árból egy keveset vagy legalább ennyit segíteni, hogy ne egyszerre kelljen befizetnem az egész összeget... Amúgy is azt mondta, hogy hosszú idő megtanulni ezt a művészetet, nemde?

- Hát, hogy lásd a jó szívemet fiam. Legyen 18 aranykorona hát...

Ugyan ez még mindig nagy ár, azonban bólintok az öregnek. -Köszönöm, akkor megegyeztünk. - mondom.

- Mikor kívánsz kezdeni?

-Minél hamarabb annál jobb. - mondom határozottan.

- Nos, akár most is nekikezdhetünk!

-Számomra ez lenne a legjobb. - mondom, majd várom, hogy az öreg beengedjen a lakásába. Hogyha máshol akar tanítani akkor természetesen követem.

Fleron és az öreg bemennek a házba, ahol a mester elkéri Flerontól a pénzt, majd nekikezdenek az első órának.

Átnyújtom a pénzt az öregnek (kicsit húzom ugyan a szám szélét mivel ez rengeteg pénz és a régi életemben ennyit soha egyszerre nem láttam, nemhogy elköltöttem volna) de azért a lelkesedésem töretlen marad.
Figyelek minden szóra amit az öreg kimond, nagyon nagy koncentrációval próbálok minden dolgot memorizálni az írással kapcsolatban. Leginkább azért is tartom ennyire fontosnak az odafigyelést, mert ritkán lesz majd lehetőségem elszakadni a csapattal, így minél rövidebb idő alatt kell megtanulnom minél többet.

Az öreg, dohos dolgozószobájába bágyadtan süt be a hideg napfény, de szerencsére odabent jó idő van. A poros és pókhálós könyvek adta hangulat valahogy mégjobban a háttérbe űzi a zsibongó város zajait. A férfi lassan tanítani kezdi Fleront a különböző betűkre. A dalnoknak még nem kell írnia, csupán figyelnie mesterére.

Nagy koncentrációval figyelek arra amit az öreg mond. Hogyha valamit esetleg nem értek abból amit mond, nem titkolom és nem bólintok rá, hogy értem, hanem inkább addig kérdezgetik amíg nem fogom érteni.
Ujjaimmal mellesleg türelmetlenül dobolok az asztalon (már ha annál ülök, máskülönben bármin amin csak tudok) miközben figyelek arra amit a tanító mond. Habár tudom, hogy ennek a mesterségnek az elsajátításához sok idő kell, azonban a türelmetlenség (amely nem megy a jelen pillanatra való koncentrálás rovására) úgy érzem egészséges.

Az öreg alig egy órát tanítgatja Fleront, irogat neki betüket egy kis noteszba.
Végül összezárja a noteszt és odaadja a zenésznek.
- Egyelőre ennyi - mondja. - Nem akarok rögtön túl sok terhet róni rád, úgy nehezebben marad meg a tudás. Menj és gyakorolj, tanulj a noteszből és térj vissza amilyen hamar tudsz, hogy folytathassuk.

-Rendben. Amilyen hamar csak lehet visszatérek. - nyugtázom az öreggel a beszélgetést, majd elköszönök és elhagyom a házat.
Szerettem volna még meglátogatni egy hozzám hasonló vándorbárdot, aki tud nekem néhány dolgot tanítani az éneklés tudományáról, azonban erre már nem maradt pénzem. Mivel a többieket már nem tudom pontosan, hogy merre vannak - és egymagamban pedig nem sok kedvem vagy csak lehetőségem van arra, hogy folytassam a küldetésünket - ezért elindulok vissza a fogadóban.
Út közben ha találok megfelelő helyet, ahol láthatóan nem a szegénység és az éhhalál peremén táncoló emberek is elhaladnak és mellesleg forgalmasnak is mondható, megállok egy kicsit. Vigyázva a hangszer épségére, hátamról leveszem a lantomat és az út egy nyugodtabbnak mondható pontján (tehát ahol nem tipornak majd el az emberek, de még látható/hallható vagyok) játszani kezdek rajta. Illetve előtte még a táskámból előkaparom a fa evőeszközkészletemből a tányéromat és a földre rakom, ha ne talán tán valakinek adakozni lenne kedve egy vándormutatványos számára.
A dal lassú, erőteljes pengetésekből épül fel. Ez volt az elsők közötti dal amit megtanultam Middenheimben, így nem csoda, hogy ahhoz a bizonyos városhoz kapcsolódik. A neve más, mint a ,,Middenheimi napkelte''.
This message was last edited by the player at 11:41, Tue 07 Feb 2012.

Az embereknek igencsak tetszik Fleron előadása láthatóan. Sorran koppannak a rézpennyk a fatárnyérban, miközben a lantos, magával elégedetten adja elő a dalt.

Örülök neki, hogy az embereknek tetszik a dal, így folytatom a játékot. A következő, egy nehezebb, gyorsabb, élénkebb dal. Már belekezdés előtt tartottam tőle, hogy nem fog túlzottan jól sikerülni és a félelmem beigazolódni látszik. Dal címe ,,Middenheimi nappal''.
This message was last edited by the player at 12:10, Tue 07 Feb 2012.

A pénzérmék egyre kevésbé koppannak a tányérban. Néhányan megállnak nézni az előadást, majd fejüket rázva állnak tovább, vagy csak szemüket forgatják. Valahonnan egy közel iablakból kirikácsol egy nő, kifogásolva a "macskanyávogást".

Kicsit elbizonytalanodom a játékban, ahogy az emberek kezdenek morgolódni és egyre rosszabb hatással is kezd rám lenni a dolog. Megállok egy kicsit és összeszedem magamat, majd újból belekezdek a játékba.
A ,,Middenheimi éjszaka'' következik, amely egy pörgős és merész váltásokból álló mű. Kalandos és izgalmas hangulatú és sokat gyakoroltam, így mindenképp mennie kell. Nem mondható könnyűnek, de megbízok a tudásomban és elkezdem játszani.
This message was last edited by the player at 18:48, Tue 07 Feb 2012.

Immár jó néhány ember gyülök Fleron köré. Néhányan tapsolnak, mások mosolyogva kezdenek táncolni az utcán. Meggyorsuló kopogással hullanak a pénzérmék a fatányérjába.

Nehezen tudom eldönteni, hogy játszok-e még valamit az embereknek akik táncra is perdültek a middenheimi éjszaka dalait hallva, de végül úgy döntök, hogy megpróbálok még egy gyorsabb, táncra való dallamot előadni, remélve, hogy nem bánom meg.
Egy igen erős mellényúlás után végül még sikerül javítanom a helyzetemen, de úgy látszik, hogy nem kellett volna erőltetnem. A hátralévő részek sem mennek már annyira jól, inkább azt várom, hogy vége legyen a dalnak aztán indulhassak vissza a fogadóba.

Szerencsére az előző dal lendülete tovább viszi Fleront de főleg a tömeg lelkesedését. Egy kisebb utcabál alakul ki a zenész körül, meglehetősen elkönyvelheti magának a sikert erre a délutánra. Az emberek boldogan hallgatják a dalát és végre az újabb érmék már nem a fatányér alján koppannak leggyakrabban, hanem csördülve esnek társaikra.

Egy meghajlás keretein belül megköszönöm az embereknek a biztatást és az érméket is, majd elkezdem elpakolni a dolgaimat. Először a lantomat rakom rendbe, hogy lássák az emberek, hogy végeztem a dalolással. Hogyha már kicsit hígul körülöttem a tömeg akkor felveszem a fatányéromat és gyorsan összeszámolom, hogy mennyi pénzt sikerült összezenélnem.

Fleron 38 rézpennyt számol meg.

Örömmel konstatálom, hogy több pénzt sikerült összeszednem mint amennyire számítottam, azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy az énekléssel kapcsolatos tervembe belekezdhessek. Utánakérdezni azonban sosem árt, talán sikerül pont egy olyan tanárt kifognom, aki különösképpen nem kér semmit érte, vagy megelégszik azzal, hogyha én tanítom meg valamire.
Mit is mondtak, valami Arany Sörcsepp fogadóban kérdezősködjek? Megvonom a vállamat és megkérdezek néhány embert, hogy merre találom meg majd elindulok a fogadó felé.

A kérdezősködés során egy fiatal férfi lesajnálva mosolyog és csóválja a fejét, miközben elmondja, hogy valaki vagy nagyon félreinformált téged, vagy te értetted félre, de az Arany Sörcsepp nem itt van, hanem a Déli városrészben, a Domplatz negyedben. Azonban hozzáteszi végül, hogy az valóban igaz, hogy van ott egy nagyon jól éneklő bárd rendszeresen...

Akkor valóban jól sejtettem, hogy nem erre a környékre mondták.
Megköszönöm az illetőnek az információt, miközben vállat vonok és láthatóan ezen a dolgon gondolkodom. Habár abból ítélve, hogy arról a bizonyos bárdról mindenki eddig még csak jókat mondott, minden bizonnyal kérni fog pénzt is azért, hogy órákat adjon nekem. Sebaj, legalább beszélni lesz alkalmam vele. Ki tudja, talán néhány színész vagy történetmesélő praktikáért cserébe megtanít énekelni. Esetleg zsonglőrködni szeretne de nem talált rá elég rátermett mestert.
Elindulok a fogadó irányába.

Fleron elindul a déli városrész felé. A lába csak úgy viszi, megint igazi vándornak érzi magát a sikeres utcai zenélése után. A siker igencsak felbuzdította őt.
Kissé elábrándozva, álmodozva halad, így gyorsan telik az idő.
A hídon áthaladva vámot kell fizetnie, de ez nem tántorítja el.
3 penny

A déli várorészbe érve némi kérdezősködés, útbaigazítás elirányítja őt az Arany Sörcsepp felé... azonban az út áthalad a Richten Platz-on...

Fleron ----> Re: Altdorf - Domplatz: Richten Platz, piac

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó --> Fleron

Fleron egy könnyed sétával elmerül a kereskedőnegyed széles utcáinak és nyüzsgő tereinek sokaságában. Altdorf színes kavalkádja teljességgel magával ragadja a vándorművészt. Annyi sokféle nép fordul meg itt, a kultúra igazi gyüjtőverme.

Ámulva bámulva figyelem a sokféle különböző itt megforduló népet, ahogy megannyi távoli, a hétköznapi ember által csak mesékből érinthető hely képviselői jelennek meg ezen a helyen. Meg sem fordul a fejemben, hogy ez a sok-sok gondtalan ember nem is sejti mekkora veszélyben van az élete, ehelyett inkább az érdeklődő és megfigyelő tekintetek helyett az foglalja le a gondolataimat, hogy nehogy véletlenül valami zsebtolvaj megfosszon a Trubaldtól kapott aranytól - ettől mondjuk nem kell félnem, a kabátom belső varrásába van rejtve, de bőven van rajtam más is amit el tudna vinni egy szemfüles tolvaj, példának okán itt van Fergenthil kardja amelyért biztosan több pénzt kapna mint bármi másért ami nálam van.
Pillanatra még el is feledkezem róla, hogy nem nézelődni érkeztem erre a piactérre hanem céllal: valami ócskást próbálok keresni aki mindenféle dolgokkal kereskedik. Törött bútorok, kézikocsik, használt ruhák, régi fegyverek, értéktelen művészi alkotások, zöldség, egyszóval bármi ami csak a keze közé kerül.

Nem ismerve annyira alaposan ezt a városnegyedet Fleron jó ideig bolyong az utcán. Egyszercsak azonban figyelmes lesz egy kordét toló alacsony, jó kedélyű, pofaszakállas figurára. A kordé rendesen fel van pakolva mindenféle kacattal. Kisebb szekrények is vannak rajta, amelyekből a legkülönbözőbb tárgyak lógnak ki zörögve, csilingelve. A szekrény és a kordé oldalára papírlapok vannak szögezve, azon a legkülönfélébb kacatok áraival...

Ahogy meglátom a fickót azonnal tudom, hogy bizony megtaláltam az én emberemet. Hiszen miért is kellene nekem összeállítanom a saját kordényi szemetemet, hogyha valakitől megvehetem az egészet egybe? Ezt nevezem én mesélői hitelességnek!
-Várjon! - szólok oda az illetőnek, közben pedig természetesen haladok felé. -Maga az én megmentőm! - valós beleéléssel nézegetem a portékákat, mintha csak egész életemben pont ezeket a dolgokat kerestem volna pont ebben az elrendezésben. Annyira tetszik az egész, hogy még köszönni is elfelejtettem - természetesen szándékkal, hadd érezze meg az ipse, hogy milyen jó üzlet áll előtte. -Ez a bútor valami gyönyörű! Meg van kímélve, a fiók nincs beszakadva, honnan szerezte? Ne, ne, ne is mondja el, gondolom üzleti titok! Mennyit kér a szekrényért? - szándékkal nem az egészre kérdezek rá, majd utána még gyorsan hozzácsapom: -Bocsánat, még köszönni se köszöntem. Jakob vagyok, most érkeztem Altdorfba azzal a céllal, hogy vándorlásaim után itt telepszem le az unokahúgom házában. Gyönyörű a kilátás a sikátorra, és ez a szekrény oda a sarokba... - méregetem ismét a bútort.
This message was last edited by the player at 13:26, Tue 12 Feb 2013.

- Ööhh hát... - illetődik meg. - A szekrény? Hát persze, persze! Három ezüst! De várjon, mert... izé, abban tartom a többi portékát... jól ki köll pakolni elébb!

-Ez nagyon baráti ár! - csattanok fel. Nem teljesen, de majd alkudok még rajta, de folytatom is a kereskedő bűvölését: -Miért mi van benne? - láthatóan érdeklődően nézek bele a szekrénybe ha a fickó hagyja. Természetesen arra hajazok, hogy az egészet megvegyem, de hogyha a kereskedő tudja felajánlani az egészet akkor egyrészt árban jobban jövök ki másrészt pedig a sikerélményén felbuzdulva könnyebb lesz tőle megvenni az egészet. Szememben valami olyasmi csillog ahogy az apróságokat nézegetem, hogy talán nem kell vacakolnom az apróságokat megvételével a házba.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 96):

Elkezdi kiömleszteni a fiókok tartalmát bele a kordéba.
- Hááát lássuk csak... van itten, egy réz nyaklánc Shallya szimbólumával, egy pár dobókocka, egy tucat fa ruhacsipesz, Három bádogbögre (az egyik elrepedt, elnézést naccságosúr), ez itten két serpenyő, két fakanál és egy bádog merőkanál, meg egy agyag lábos, de nézze teljesen jó állapotú! Meg itten van ez a kis játék falovacska... két ezüstpénz Kegyelmes Magnus nemes ábrázatával, egy kézzel faragott játéktábla bábukkal, egy... ez... egy letört székláb, egy varrókészlet sok különböző színű cérnával meg tűvel, három gombolyag fonál, egy pár kötőtű, egy kalapács és egy maréknyi szeg... - és így folytatódik nagyon hosszan.

Hallgatom a férfi beszámolóját, bizonyos daraboknak láthatóan megörülök, némelyeknél láthatóan olyan méricskélő arcot vágok mintha csak lenne már otthon ilyen - azért nem szabad nagyon lelkesíteni a fickót mert még fentebb viszi az árat - egyeseket olyan semlegesen fogadok másokat meg mintha csak el akarnék utasítani mert láthatóan nem tetszik a darab. De általánosságban véve azért örülök a dolgoknak amik benne vannak. -Tudja mit barátom nekem ez mind kell a házamba! Mennyit kér értük? Meg a kocsiért! Ne kelljen kézben elcipelnem ezt a sok hasznos holmit, a végén még széthordják az utcakölkök!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 98):

A férfinek először láthatólag leesik az álla. Aztán kapkodni kezd.
- Hát... persze persze! Én önnek... nah várjunk egy pillanatra... meg kell számolnom... mármint ne értsen félre, én örömmel eladom önnek, csak fel kell mérnem... izé... Öt aranyért mind az öné!

Nem igazán tudok alkudozni a fickóval mivel annyi kacat van ebben, hogy talán valóban ér ennyit. Na, az igazság az valójában az, hogy nagyon sietnék a magamra vállalt feladattal és mivel egy egész aranyat biztos nem fog engedni a férfi ezért nem is vacakolok azzal a pár pennyvel vagy schillinggel, elfogadom az ajánlatát. Meg így legalább több időm lesz nézelődni e között a sok távolról érkezett ember között. -Kiváló! - mondom miközben előkotorászom az aranyakat. Habár az elgondolás más volt, de így ahogy a kezemben tartom ezt az öt érmét kicsit kezd megváltozni a véleményem, megpróbálkozok azért egy keveset lecsikarni az árból. -De mit szólna négy aranyhoz és hat ezüsthöz? Még nagyon sok mindent kellene vennem a szobámban, biztos maga is megérti!

- Jólvan, legyen! - csap a kezdebe a kereskedő boldogan, majd átadja neked a taligát és kéri a pénzt.

-Fel tudja ezt váltani ezüstökre jóember? - kérdezem a kereskedőt miközben odaadok neki négy aranyat majd még egy plusz aranyat amit váltania kéne, mivel Trubald csak egész pénzt adott nekem.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 102):

- Perrsze jóuram, fogja csak! - mondja boldogan a férfi, majd odaad neked 20 ezüstöt.

Na, most már legalább van váltópénzem is! A húsz ezüstből az ár szerint odaadok még neki hatot majd elbúcsúzom a fickótól aki vélhetően fel fog rúgni a garatra a mai nyeresége után de ez most engem nem izgat. Van egy teljes kocsinyi árum amivel azonban még mindig feltűnő vagyok mivel a ruházatom nem éppen megfelelő egy utcai árusnak. Nem távozom innen a kereskedőnegyedből, szétnézek nincs-e véletlenül olyan stand ahol rongyruhákat lehet venni, olcsón, minőségen alul. Az se baj, ha koszosak, sőt!

In reply to Fleron Merrilin (msg # 104):

Fleronnak gyorsan sikerült találni egy kis mellékutcában egy guberáló árúst. Egy öreg, csontsovány nő, madárfészek-szerű szürke hajzattal kuporog a földön, elötte egy terítőre kirakva megfakult, egyszerű, kopott ruhák.

Az életet javát már leélt asszony felé tolom a frissen vásárolt portékáimat, hogy jobban megnézhessem az áruit - közben azért arra figyelek, hogy az enyém elég közel legyen hozzám, nehogy véletlenül valami szemfüles utcakölyök vagy tolvaj meglovasítson valami apróságtól ezzel apró darabokat lopva az álcámból. -Szép napot hölgyem! - üdvözlöm az öregasszonyt miközben a ruhákat nézegetem. -Válogathatok? - ha megkapom az engedélyt akkor két emberre való öltözéket szedek össze.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 106):

- Pááááárszeee! - visong vigyorogva az asszony, miközben nagy nehezen talpra kűzdi magát. - Nézze csak és vaalasszon jóuram! - Nagyon lelkes.

Eredetileg két emberre való ruhát akartam összeszedni de végül is úgy érzem nem lesz baj, hogyha három embernek veszek. Próbálom kerülni az élénk színeket az öltözetekben, az átlag kispolgár koszos és szegényes viseletét akarom visszaadni - cipőket nem veszek. Valahova félrerakom a ruhákat, hogy az öreg hölgy lássa miket akarok megvenni: -Ezek így mennyibe kerülnek? - kérdezem.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 108):

A nő végignéz a rongyokon, gyorsan számítást végez magában láthatóan, majd fogatlan vigyort mereszt Fleronra.
- Nyaóc penny lesz nagyuram!

Egy kedves mosoly keretében odaadok egy ezüstöt az öregasszonynak. Elrakosgatom a rongyokat és a friss ruháimmal felszerelkezve valami kihaltabb helyre tolom el a portékáimat, ahol magamra tudom ölteni az újonnan vett ruhákat. Előtte azért gyorsan kirázom és megnézem a zsebekben nincs-e véletlenül valami olyan dolog aminek nincs ott a helye, semmi kedvem véletlenül rozsdás szögbe vagy hasonlóba nyúlni.

Megvárom, míg ezek megtörténnek utána haladok tovább.

Fleron a ruhák kirázása után, egy kovácsműhely mögötti üres udvarban magára ölti azokat a portékája mellett. Megfelelő házaló koldusnak tűnik így már.

Elégedetten tekintek végig magamon mivel eléggé megváltoztam ahhoz, hogy még talán a többiek sem ismernek fel. Egy kevés porral összekoszolom az arcomat és a kezemet is, hogy még inkább utcákon kopott megjelenésem legyen, a díszes ruházatomat a nemrég vett kocsim fiókjaiba próbálom belegyűrni, amennyiben ez nem lehetséges akkor a többi frissen vásárolt ruhámmal takargatom le őket, csak úgy mint a számszeríjamat is. A kevésbé míves kardomat is oda teszem, de a még elfektől ránk maradt fegyvert semmi esetre sem adnám ki a kezeim közül, az a köpenyegem alatt foglal helyet.

Mivel nem tudom a többiek merre lehetnek ezért jobb ötlet híján elindulok vissza a Fogadó felé. Illetve, ha esetleg útba esne  akkor betérek az öreg tanítóhoz, hogy írásleckékkel is gyarapítsam a napomat, de nem szeretnék sokat ott időzni mivel minden bizonnyal a csapat többi tagja is hamarosan segítségre szorulhat.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 112):

A fegyverek szerencsére mind elférnek a kocsin. Az öreg rendkívül meglepett és először el akar zavarni, de mikor tudatod, hogy te vagy, akkor mégis fogad. Folytatjátok a leckét.

Felírhatod magadnak a skillt!

Megköszönöm az idős embernek amiért ilyen jó tanárom volt és ennyi időt szánt a tanításomra - na persze ezt megfelelő honoráriumért, de a felett most szemet hunyok - majd elbúcsúzom tőle egy rövid rím keretében és elindulok vissza a fogadóba. Amennyiben álcám megfelelő, reményeim szerint először a hírünket a világ négy égtája felé kürtölő Matthias sem fog először megismerni.

Az idős mester nagyon meghatódik és közli, hogy Fleron remek tanítvány volt.

Fleron ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó