Szépséges öreganyám, inkább azt dalold el, merre mentek, és mikor, mert ellopták az aranyamat és addig nem nyugszom, amíg móresre nem tanítom őket!

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Eleanor, Trubald, Fleron, Cavindel és Gloern (?)

Őszintén szólva Trubaldéknak nincs nehéz dolga. Cavindel útmutatására már tudják, hogy merre indult a trollöló. Az első kereszteződéshez érve rögtön meglátják az ijedt arcú madárárúst, akire, ahogy a rosszarcú csapat ránéz az rögtön megint ijedten visszaesik a ketrecei közé, de már mutat is tovább az egyik mellékutca irányába. Hogy a csapat ki nem mondott kérdésére vagy Gim korábbi vallatására válaszolt még azt nemtudni...
A mellékutcán továbbhaladva egy csapat suhancot lát, akik az egyik, elkerekedett szemű és még remegő társukat fogják körbe és jól hallhatóan egy trollölőröl beszélnek. Ahogy a csapat megközelíti őket a suhancok rögtön közlik, hogy jó volna, ha nem bántanák őket, és rögtön el is mondják merre ment a magas férfi és a borotvált fejű törpe.
A csapat szinte megállás nélkül halad tovább, és már látják is a távolban Gimet, amint két, hintaszékben ücsörgő öreggel perlekedik.

- Rabló banda! - fakad ki Gim szavaira a néne. - Há ezek csak lopnak csalnak rabolnak nap mint nap! - fröcsögi fogatlan szájával. - A múlt héten is lelőltek egy embert itten a szomszéd utcában, csak, hogy elcsennyék azt a pár pennit ami volt nála, gusztustalan! Eccer engem is megfenyegettek, hogy adjam oda azt ami nálam van... pedig én csak mentem kora reggel a pékhez, hogy vegyek még friss meleg zsemlyét! Mert tudja fiatalember, olyankor még ropogós, frissen a sütőböl!

- Ne höbörögj mán asszony! - szól rá a zsörtölődő öregúr. - Annyit beszélsz, hogy szétreped a fejem teeee!
This message was last edited by the GM at 07:39, Fri 01 July 2011.

Mos azt hiszem nem volt követni ezt az idiótát. -Tessék megtaláltuk, kezdjetek vele valamit.

– Neked könnyebb a nyomodon maradni, mint egy csigának zárt szobában – lépek Gim mellé. – Csak nem látták a két rablónkat?
This message was last edited by the player at 08:21, Fri 01 July 2011.

- Fürggyön meg fiatalember! - csípi össze fintorogva az orrát az öregasszony, ahogy Trubald megjelenik.

- Nefürgyéle! - vágja rá vigyorogva az öreg. - Minek az? Csak a flancos csitrik kedvéért? Ugyan... van a férfiembörnek jobb dolga is... no meg néha úgyis esik az eső.

- Hogy te milyen egy mocskos patkány vagy! - válaszol a néne.

- Már megest engem szídol asszony? Hát nem hallottad, hogy kérdeztek tőled valamit? Milyen egy zsémbes vénasszony lettél te?!

Ehh...
– Ellopták a fürdőruhám – biggyed le az ajkam. – Többek között. Látták, merre ment az a két szarházi?

-Szimpatikus a tata. jegyzem meg jókedvűen, laza az öreg, nem egy piperkőc

Mielőtt elindulnánk, elrakom még a szobámban a nálam lévő mérnöki papirokat, majd csatlakozom a többiekhez.
A két öreg vitáját csak vigyorgó képpel hallgatom, eszem ágában sincs megzavarni az előadást.

- Ojj, még a szájából is keegyók-béékák gyünnek! - kapott a szája elé rémülten a néne, miután Trubald újra szólt. - Hát mitképzelnek maguk suhancok hun vannak? Talán a halpiacon he? Hááá moderájja magát fejatalember, hogy Morr rúgja bokán!

- Higgyék el fiatalon is sokat járt a szája, de jól tutta, hogy ha dolog van dolog van úgy bizony! - kacsint az öreg Cavindel felé.

-Hejj öreg! Ha nem lopták volna el a pénzem biz egy kancsó borral térnék vissza beszélgetni! mondom és közben nevetek. illetve próbálok, mert a nevetés még mindig fáj. hála az idióta törpének

Gim ne vedd magadra, csak a karakterem rühell picit:D

Némán sóhajtok. Előveszek egy ezüstschillinget, meglengetem a párocska előtt és joviálisan vigyorgok.
– Ebből jó néhány zsömlye kitelik. Mi szeretünk segíteni azokon, akik nekünk is segítenek!

- Milllllyen kedves fijjatalember!

- Nnno csitrikorodban is mindig a pínzes ömbörök elvették a eszedet asszony - zsörtölődik tovább a férj. - Látom jottányit se változtál!

Nagyon nehezen fogom vissza magam, hogy ne kezdjek hangosan nevetni a furcsa párocska láttán. Igazából csodálkozom, hogy Gim leállt velük beszélni, hiszen eddig a legkisebb jelét se mutatta bármifajta türelemnek.

Várom, hogy a pár hajlandó legyen végre felelni a kérdésre.

Mosolyogva figyelem az öreg házaspárt, akik igen jó hangulatot teremtenek a környékünkön a veszekedésükkel. Nem szólok bele a beszélgetésbe, annyira leköt a két személy viselkedésének megfigyelése, hogy később még felhasználhassam valamilyen komédiában.

nem túl kedves hangnemben gimhez szólok: -na mire jutottál az esztelen tombolással?

A betört arcnak csak annyit vetek oda. Nyomon vagyok.
Majd az öreghez szólók. Na most már íziben mutassanak utat nekem, mert viszket a tenyerem! És ezzel meg is ropogtatom a kezeimet!

Képzelem micsoda nyom lehet az. Boldog boldogtalan fenyegetve és már inkább mondanak valamit, csak hagyja őket békén.

- Arrafele mentek a folyó felé... - mutat az egyik kisebb mellékutca felé az öreg. - Biztosan az ott lévő kocsmák irányába én mondom!

Bicentek felé, mint egy köszönésképpen, majd hátra se nézve megindulok a mutatott irányba!

A nénitől jó messze tartva a fickó kezébe nyomom az ezüstöt, de nem engedem el, amíg nem felel erre: – No és látták már errefelé vagy ott a kocsmában máskor is ezeket az alakokat? Tudnak róluk valami, vagy a fajtájukról?

- Nem járunk mi kocsmába, mi jómunkásemberek vagyunk! - mondja az asszony, de a férfi lopva kacsint. - Csirkefogók azok, huligánok!

Gim a mutatott irányba indul.

Bandukolok Gim után.

Tisztes, 2m távolságból követem Gimet.

A csapat az idős házaspár által jelzett mellékutcán megy tovább a Reik felé. Végül elérik a vízpartot, ahogy moszat, víz és izzadságszag keveréke csapja meg az orrukat. A távolban hajók úsznak végig fennségesen a hatalmas folyón. A rakodómunkások kurjongatása és hajóharangok kondulása hallatszik.

Látni, illetve hallani, hogy a közelben jó néhány fogadó is elhelyezkedik. A legtöbbjük lepukkant matróztanya.