-Szerintem hagyjuk meg Gimnek hogy verje szét a lebujokat szépen sorban aztán mehetünk kérdezni...

A szemem forgatom. Ha nem szállsz le a dologról, a te fejeddel fogja szétverni őket.
Fél szemmel a fogadók falára vagy hirdetőtáblákra firkált tolvajjeleket keresek.

Szétnézek megint a környéken, hátha észreveszek egy koldust, vagy valamit ami elég régóta tétlenkedhet ott.

-Tudsz valamit arról, hogy hogyan néztek ki azok akik kiraboltak minket Gim? - kérdezem, még mielőtt elindulna kérdezősködni, hogy én is tudjak segíteni a dologban.

Az egyik egy törpe volt, teljesen le volt borotválva a feje és egy nagy csatabárdot tetováltak a halántékára! A másik meg egy ember volt, aki nagyon magas és széles. Hosszú haja és szakálla volt.
Morgom oda Fleronnak.

Egykedvűen követem a fiúkat. Cavindel hallatán rosszallóan megcsóválom a fejemet.
Pauvre con...

Ennyi még a fogadónál kiderült..... de nem szólok, mert megint verekedni fog

Segítek én is a kérdezősködésben, a Gim által megadott információkat használva.

Némi gyors kérdezősködés után kiderül, hogy a keresett párocska egy Törött Hordó nevezetű kocsmába mentek, ami tudniillik amúgy is a törzshelyük. A csapat még útbaigazítást is kap a kocsma felé.

– Törzshely? Pompás, előre örülök – zsémbelődök magamnak, miközben a csákány fogását próbálgatom a markomban. Gimre sandítok. – A változatosság kedvéért ide nem kéne ajtóstul rontani, vagy legalábbis nem mindenkinek. Először nézzünk szét, hány hátsó kijárat van, vagy hogy föl lehet-e mászni az emeletre.

-Hát rendben, gyerünk, de most tőlem ne várjatok hősies küzdelmeket. Örülök, hogy élek. Bár lehet ilyen szétvert fejjel én lennék a legkevésbé feltűnő abban a csehóban. Senki se ismerne fel. Jegyzem meg próbálva jókedvet árasztani magamból.

Végignézek a társaságunkon...
Nem lesz ennek jó végee.

Ti szétnézhettek, hogy van-e hátsó kijárat, de én biztos, hogy bemegyek és kiverem belőlük a pénzem, amint meglátom őket! Morgom mérgesen.

Hajrá... véletlenül se próbálj valamit ésszel, bár kétlem, hogy menne.

Megyek, körbejárom a kocsmát amennyire lehet. Egyébb ki/bejutási lehetőséget keresve.

Gloernnel tartok bárhova is megy. Bár gondolom körbeszimatol. Remélem jó harcos. -Várj, megyek én is. mondom neki.

Gloernékkel ellenkező irányba indulok el a kocsma körül, bejutási pontokat keresve.
Meg figyelmeztető vagy informáló, tolvajok használta rejtjeleket.

Én is elindulok Gloernnékkel ellenkező irányba, Trubald társaságában. Közben állandóan ott lebeg a gondolat a fejemben, hogy futva körbeérnénk-e az épület körül, minthogy Gim berontson az épületbe és ok nélkül megpróbáljon mindenkit lekaszabolni aki rosszul néz rá.

A társaság az útbaigazítás alapján elmegy felkeresni a kocsmát.

Gim, Gloern, Fleron, Trubald, Cavindel, Eleanor, Garret ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, Reik partja, Törött Hordó Kocsma

Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó ----> Fleron

A nyüzsgő Altdorf, mint mindig megannyi színnel, szaggal és hanggal szórakoztatja a lakosait. Fleron a kereskedőnegyed egyik nagyobb utcáján sétál éppen végig, mikor a mellette lévő házsor tetején a magasban észreveszi, hogy egy ruganyos mozgású fehérköpenyes, csuklyás férfi ugrál végig kéményről-melléktetőre arról tetőgerincre, mögötte pedig egy őr bukdácsolva rohan utána kezébe karddal és üvöltözik:
- A paraszt fajtádnak tilos ide feljönnie!

Pár mellékutcával arrébb egy felborult kocsiba fut bele Fleron, a kocsis meg a férfi akinek elgázolták a lovát és most döglötten fekszik, fröcsögve üvöltöznek egymással.

Kicsit arrébb egy mellékutcában Fleron megtalálja a mesterember házát. A kis rendben tartott házikó tölgyfa ajtaján kopogtatva, egy perccel később egy meglett korú, intelligens kinézetű, apró okkulárét viselő kis ember nyit ajtót.

- Igen jóuram? Miben lehetek szolgálatára?

Kicsit meglepetten figyelem a tetőn folyó eseményeket. Mivel nem áll módomban semmit sem megtudni az eseményről ezért vállamat megvonva folytatom az utat. Minden esetre megjegyeztem magamnak a történteket.
A tipikus kocsis jelenet cseppen sem lep meg, kicsi mosolyt is csal az arcomra, mivel Middenheimre emlékeztet az egész. Időzni azonban itt sem állok meg, tovább folytatom az utamat a célom felé.
Mikor az öreg ajtót nyit, enyhén meghajolok: -Jó napot uram! Fleron Merrilin vándorbárd vagyok. A közemberek között érdeklődtem, hogy kitől tudnám elsajátítani az írás és olvasás dicső tudományát és a maga nevét emlegették a legtöbben, mint a környéken megtalálható legjobb mesteremberét.

- Ó ez igazán hízelgő - mondja lassan az öreg. - Schweinerstocher mester vagyok fiam... és mondd csak, miért érdekel téged a betüvetés tana?
This message was last edited by the GM at 14:32, Wed 25 Jan 2012.

-Mint említettem uram, vándorbárd vagyok. - mondom -Történetek és dallamok feljegyzése. Részben sajátjaim, részben pedig más emberek által mesélt történetek a világ számtalan tájáról. Talán még egy könyvet is kiadok róla egyszer, hogyha életem tengerén nyugodtabb vizekre hajózom majd.

A kis öreg embereset csap Fleron hátára.
- Jól van, derék legény vagy! Húsz aranykoronáért hajlandó vagyok tégedet megokítani az írásvetésre. De nem két pillanat lesz az ám!
This message was last edited by the GM at 08:24, Thu 26 Jan 2012.

Igencsak meglep az ár, amit az öreg mond. Arcomon látható egy kis elkeseredettség mivel ez rengeteg pénz egy rablás után és ennyi nincs is nálam éppen.
-Mint már mondtam, vándorbárd vagyok jó uram és ez nem inkább a legkifizetődőbb szakma, ráadásul nem régen ki is raboltak a szállásomon így csak 18 aranykoronám maradt. Hogyha tudna engedni az árból egy keveset vagy legalább ennyit segíteni, hogy ne egyszerre kelljen befizetnem az egész összeget... Amúgy is azt mondta, hogy hosszú idő megtanulni ezt a művészetet, nemde?