Altdorf - Kereskedönegyed, Reik partja, Törött Hordó Kocsma ----> Gim, Trubald, Gloern, Garret

A négyes átvág a még naplementében fürödve sem pihenő Altdorfon. A tömegeken átvágás és a rengeteg séta már iszonyatosan lefárasztotta a csapatot, nem is beszélve a megannyi verekedésről és fárasztó kérdezősködésről. Rettenetesen sajog a lábuk, kiváltképp a törpéké.

Átkelve a hídon (2 penny fejenként a vám), eljutnak a folyóközbe, ahol, a szerencsésen pontos útmutatásnak köszönhetően viszonylag hamar megtalálják a Kakasvermet.

A város egy nagyon szegény területén található, körülötte nyomornegyed helyezkedik el; de ennek ellenére az épület meglehetősen nagy és jól karbantartott. Odabentről meglehetős zaj szűrődik ki és a néhány fokot lefele vezető lépcsővel megfejelt ajtó elött a két izmos bedobó 2 penny-t kér a belépésért.

Előbb körbejárom a helyet és számba veszem a hátsó kijáratokat.
Aztán fizetek és lemegyek.

Trubald körbejárja a helyet és talál egy hátsó ajtót, de ott is kidobók ácsorognak. A ki-be járkáló vendégekből azonban látszik, hogy - a környék lepukkantsága ellenére is - vannak igencsak tehetős látogatói a létesítménynek.

Trubalddal tartok a körúton, majd én is kifizetem e belépődíjat.

Morcosan kifizetem a pénzt és megyek le a verembe.

A csapat lesétál a kis lépcsőn és be az ajtón a zajjal és tömeggel teli, méretes terembe.

Középütt egy ring helyezkedik el, amely körül drukkol, üvöltözik, pénzét lengeti a tömeg. A harci ring körüli terület úgy hatoda le van kordonozva, fenntartva a társadalom gazdagabb tagjainak. Ezeket az embereket elnézve a csapat hamar kiszúrja Lord Frederick-et, aki ugyancsak észreveszi őket és mosolyogva integet nekik, majd visszafordítja figyelmét a kűzdelemre, ahogy a ringben két kakas tépi éppen egymást.

Megannyian iszogatnak a teremben és kisebb csoportokban más szerencsejátékokat is űznek, de látszik, hogy a kakasviadal a hely fő profilja. Elég ellentmondásos látvány, ahogy a lecsúszott alakok és a gazdagok, szinte együtt éljeneznek.


This message was last edited by the GM at 10:15, Thu 22 Sept 2011.

Kissé össze vagyok zavarodva. – Ezek valami... különleges egzotikus madarak a délföldekről? – Közelebbről megszemlélve őket... nem. Milyen furcsa, hogy egyszerű kakasok harca még most, a Káosz Viharának túlvilági tombolása után is mennyire le tudja kötni a népet!
This message was last edited by the player at 07:30, Thu 22 Sept 2011.

Odamegyek egy sötétképű fickóhoz, aki épp nem foglalkozik a viadallal és halkan, de határozottan megszólítom. Solveiget keresem, hol van?

A fickó rosszallóan, homlokát ráncolva méri végig a trollvadászt.
- Milyen Solveig-et?

Amíg Gim kérdezősködik, végigvizslatom a jelenlévők erszényeit.
Ugyan már, te nyomorult, így is rengeteg a pénzed, több, mint amit valaha reméltél! És mégis mire mégy vele, he? Ulric aszonta, érte fogsz megdögleni valami nyamvadt kultista mocskos pengéjétől, vagy rosszabbtól, és ez alól nem lehet csak úgy kimenteni vagy kivásárolni magad, ez a nagy helyzet!
Megeresztek egy fintort, és a kezemen lévő szimbólumot dörzsölgetve odamegyek Gim mögé, hogy halljam, mire megy.

Thudrun!

– Egészségedre!

In reply to Gim Gronisson (msg #11):

A férfi csak ráncolja a homlokát, majd visszafordul a társasága felé, miközben Gim felé vető rosszalló pillantásokkal suttog valamit egyik társának.

Figyelem a jelenlévőket. Meg Gim társalgási partnereit.

– Kérdezz meg egy kidobót vagy csapost vagy akinél fogadni lehet – biztatom Gimet.

Várj csak, mindjárt megkapom innen a választ! Intem nyugalomra Trubaldot, lassan ökölbe szoruló kezemmel.

– Gim, már nagyon fogy a lámpaolajam! Intézzük el ezt csendesebben. Lehet, hogy ez a tag nem is tudja, hisz csak egy vendég.
This message was last edited by the player at 17:15, Wed 28 Sept 2011.

Láttam a szemében, hogy tudja és hidd el, nem csak vendég! Az olajadat, meg többet ne pazarold, inkább a saját bőrötöket óvjátok, nem lehetek mindenhol ott. A kezem végül ökölbe szorul és elkezd fehéredni az elfolytott, idegességtől.

Tikk-takk-tikk-takk

Elkapom hátulról a férfi karját, egy kicsit betöröm neki és magam felé fordítom, úgy morgom a képébe. Kérdeztem valamit te szarzsák! Hol ez a Thudrun? Van három másodperced, mielőtt eltöröm a karodat!

- Fogalmam sincs, hogy kiről beszél! - lihegi a férfi remegve Gim karjának szorításában.

A tömegben néhányan felhördülnek, páran hátrébb lépnek Gimtől. Trubald észreveszi, hogy jóval hátrébb a tömegen túl egy fickó néhány magas és igencsak izmos legénynek magyaráz és felétek mutogat.

Én lépek a fafej törpéje mellől!
Messzebb keresek egy csapost/kidobót/fogadásszervezőt, és megkérdem tőle: – Nem láttad véletlenül Thudrun Solveig cimborámat?

- Nem tudom - vonja meg a vállát az épp nem üzletet kötő fogadásszervező férfi. - Valószínű, hogy láttam, ha erre járt. Hogy néz ki?

Félrelököm a mihaszna alakot, majd szétnézek a tömegen és próbálok valami sunyi képű mocskot találni.

In reply to Gim Gronisson (msg #24):

Jó néhány sunyi képű mocsok drukkol éppen a ring melletti palánknál.
3-4 izmos férfi kezd áttörni a tömegen Gim felé.

In reply to GM (msg #23):

Gim elmondása alapján személyleírást adok.

In reply to Trubald Altmann (msg #26):

Halljuk! :)

In reply to GM (msg #27):

Én (itt) is gyorsítanék, ha szabadna..

In reply to Trubald Altmann (msg #28):

Én nem.

In reply to GM (msg #29):

Pedig ráférne.

Rákérdezek másnál a névre.

In reply to Trubald Altmann (msg #30):

Ahogy Trubald egyszerűen elfordul a fogadótol, ő ignoránsan kezdi számolgatni a kezében lévő pénzt.
- Na mivan? - bődül Trubald után. - Nem tudja, hogy néz ki a cimborája?

Mikor észreveszem a tömegben a változást, és hogy jönnek a nagyfiúk elmosolyodok és negibdulok feléjük, nem tűrve hogy bárki köztem és a balhé közé álljon!

Trubald, nem kérdeztem, hogy néz ki és nem mondták!

Több lépés távolságból figyelem mindkettejük tevékenységét. Ha rájuk látok egyáltalán.

Trubald kérdésére mindenki csak csóválja a fejét, de néhányan elég rosszallóan néznek a kelletlenül kérdezősködő férfire.

Gim fölé három hústorony tornyosul egy pillanattal később, mindegyik szótlanul, mogorva tekintettel néznek le a törpére.

Na mi kéne? Akkora barmok vagytok, mint akik troll tejen nevelkedtek és úgytűnik annyi eszetek is van! Köpöm oda nekik gúnyosan, közben felkészülök, hogy ha ütni fognak, akkor időben tudjak reagálni.

Csak komoran bámulnak le Gimre, nem veszik fel a sértését.
- Mi nem szeressük a fajtádat!

- Bizony, nem szeressük itt a kérdezősködő törpéket!

Engem az hol érdekel, hogy ti mit szerettek! Nagy a pofátok... Hol van a főnökötök? Morgom nekik dühösen, és felmérem, hogy van-e náluk fegyver.

Első látásra Gim nem lát náluk fegyvert.

- Úgy látom nem érted... - morogja az egyik. - Nem szeressük, ha ismeretlen törpék, ismeretlen emberekről kérdezősködnek itt. Mi nem szeretjük, a vendégek nem szeretik és a főnökök sem szeretik... Azt ajánlom húzd meg magad törpe, különben hamar kint a sárban találod magad...

Dolgom van itt, de előtte még belefér, hogy széjjel verjem azt a hülye fejeteket! Ha nem tudjátok hol van Thudrun, akkor el az utamból! Ezzel kezeim ökölbe szorulnak.

A lehető legjobban megközelítem Lord Fredericket, anélkül hogy túl nagy feltűnést keltsek.
Ez kb. mennyire sikerül?

In reply to Gim Gronisson (msg #39):

- Na takaroggyá kifelé törpe - mordul Gimre az egyik kidobó. - Különben mi rakunk ki!

Gloern próbál közel kerülni Frederickhez, de sajnos a felsőbb rétegeknek fenntartott rész el van kordonozva és oda nem engedik őt be.

A kordonon kívülről mennyire tudom megközelíteni őt? Nem túl hangos kiabálással fel tudnám-e kelteni a figyelmét?

In reply to Gloern Magnarsson (msg #43):

5 méternél semmiképp sem közelebb. Igen fel lehetne.

Odamegyek egy másik fogadásszervezőhöz.
– Nem láttad azt a fasz Solveiget? Lóg nekem egy rahedli pengőssel!
Próbálom beleszőni indulatos szavaimba a tehetetlenségünk miatt érzett frusztrációt.

- Ammeg ki a f*szom? - mordul vissza a láthatóan elfoglalt, igen csúnya arcú, félig kopasz férfi a kérdezősködő Trubaldnak.

Hát ez nem törzsvendég, úgy tűnik, hogy Morr rohassza le mindhárom lálbát!
Fancsali pofával továbbállok. Keresek egy magaslatot (lelátó, pad, asztal), ahonnan gyorsan körülnézek, nem akad-e meg a szemem egy-két gyanús alakon, akiknek különösen felkeltette a figyelmét Gim Gimeskedése.
11:23, Today: Trubald Altmann rolled 49 using 1d100. Perception: 43%.
Ha nem látok semmit, körbejárok a falak mentén és az asztalok mellett, ismerős tolvajjelek után kutatva. Talán ezek segítenek eligazodni... valahogy.
11:24, Today: Trubald Altmann rolled 86 using 1d100. Secret Signs (Thief): 43%.
This message was last edited by the player at 09:25, Wed 19 Oct 2011.

Trubaldnak nincs nehéz dolga. Körülbelül negyven embernek keltette fel a figyelmét Gim parédéja.

Na ebből most már elég, nincs időm ezekre a barmokra.
Előrántom a kétkezes bárdomat és rájuk ordítok. Takarodjatok az utamból, Thudrunt keresem, veletek nincs dolgom, de ha nem kotródtok előlem, akkor megdöglötök!

A fejem fogom Gimet látván, de most nem megyek segíteni.

Nagyjából a fél hely hördülve/sikítva/üvöltve ugrik hátrébb egy jó yardnyira Fim körül, ahogy ő előkapja a fegyverét.
- Na ebből elég! - förmed Gimre az egyik kidobó. - Most azonnal rakja le a fegyverét, különben nem fogunk kegyelmezni magának!

Gim, hogy Morr szeretgetne meg, jöjjön már meg a diónyi eszed! Nem a városlakókkal állunk hadban!

Csak vicsorgok a nagyra nőt kidobókra. Még ilyen gyáva férgeket, nagy a pofájuk és még móresre se taníthatom őket, mert a végén mindenkit le kell vágnom a helységben, utána viszont nem sok esélyem lesz a kultistákkal megküzdeni... Úgy tűnik Thudrunt más módszerekkel kell előkerítenem, de már tudom hogyan. Elröhögöm magam és csak annyit mondok halkan a kidobóknak. Remélem még találkozunk! Ezzel sarkon fordulok és kimegyek a hely elé.

A kidobók feszülten, homlokukat ráncolva nézik végig, ahogy Gim kisétál a Kakasverem elé.

Trubald és a többiek fellélegezhetnek...

De vajon most mit fognak tenni?

Követem Gimet.
– Itt egyik dolgozó sem ismeri. A nyomoronc életbe, lehet, hogy hazudott, aki ideirányított minket?

Ha vannak utcalányok csokorban, gondolok egyet, és odavillantok feléjük egy ezüstöt.
– Haó, hölgyek! Ismeritek Thudrunt?

Tiszta Assasin's Creed :D

Kurtizánok egy 3 fős csoportját sikerül megtalálnia Trubaldnak, akik nemesinek mímelt mégis felháborítóan kacér ruhában illegetik magukat egy sarkon. Az ezüstöt látva rögtön tomporukat rázva, mosolyogva sétálnak oda Trubaldhoz. Az egyikük rákacsint, a másik megigazítja a melleit, míg egy harmadik Trubald mögé kerül (elnyomja a férfi szagából eredő irritáció okozta grimaszt az arcán) és átkarolja a nyakát.

- Egy kis társaságra vágysz jóképű? - kérdezi kacérkodva a kacsintgató.

Kicsit pánikolva nekioldalazok-hátrálok egy falnak, hogy minél kisebb "támadófelületet" nyújtsak... Koncentrálj, te marha!
– Ehh-heh, az csak a erszényem – mondom, ha az egyikük netán megérezné azt a kemény dudort a gatyámon belül. – Naszóval, ez a Thudrun figu... cimborám mindig jókat mondott rólatok. Most is őt keresem, mert hát megbeszéltük, hogy görbe estét csapunk! Ha megtalálnám, kétszer annyi pénz ütné a me... markotokat, bizony mondom!

Mivel Trubald a falnak hátrál, a hozzá közel lévő csak odlalról tud nekisimulni, majd végigsimítja a nadrágján a kezét és kuncog Trubald erszényes megjegyzésén.
- Szeretem a vicces férfiakat - búgja mély hangon az ex sírásó fülébe.

- Nem ismerős a neve - gondolkodik el a kacsintgató, miközben félresöpri lágyan a haját. - Hogy néz ki ez a te cimborád jóképű?

– Öö, biztos jóképű ő is... A Solveig név se cseng ismerősen? – feszengek. "Sajnos" kezd egyre kellemesebb lenni a helyzet - mit nekem démonok fenyegetése meg világvége?!

11:29, Today: Trubald Altmann rolled 15 using 1d100. Charm: Fel/2=14%. ÁÁÁÁ!! xD

11:30, Today: Trubald Altmann rolled 84 using 1d100. Gossip: 28%.
This message was last edited by the player at 10:30, Wed 09 Nov 2011.

Rádörmögök Trubaldra. Erre most nem érünk rá!

- Hogy néz ki a te kis barátnőd szépfiú? - kérdi a mellét igazgató kurtizán. - Mert a neve nem cseng ismerősen.

Csalódottan és erőnek erejével ellépek a nőciktől, odamenekülök Gimékhez, és megtapogatom az erszényem, megvan-e még a gatyámbam (remélem, nem értik félre).
– Nem ismerik még a kurvák se. Milyen ember az ilyen? – zsémbelek.

- Mondd csak, mi nem vagyunk elég jók neked? - lép Trubaldhoz közvetlen közel a bögyös ribanc, társa pedig nem engedi el a betörőt, hanem finom mozdulatokkal visszahúzza magához. - Mindenképpen csak az a Solveig lány kell?

- Sok trükköt tudok ám... - suttogja halkan, közvetlen közelről Trubald fülébe a mellette álló lány.

– Megkapja az ezüstöt az, aki el tud engem irányítani egy olyan helyre, ahol zsoldosokat tudok felbérelni! Bármire – hangsúlyozom. – Na nem úgy bármire... hanem mondjuk betörésre, vagy, hehe, ilyesmi...

- Ismerek néhány fiút, itt a szomszéd utcában - mondja az egyik kurtizán. - Na ugyan nem zsoldosok, de pénzért bármiféle gazemberségre kaphatóak...

Odaadom neki a schillinget.
– Remek! Mutasd!

De sok a pénzed, hogy ilyen megbízhatatlan ribancokra szóród! Dörrenek rá jó hangosan Trubaldra.

- Gyere! - karolja át a lány Trubald derekát és kezdi elvezetni egy mellékutcába. - Erre jóképű, megmutatom őket.

Az egyik lány sértődötten pillant a trollölő felé.
- Nem ribancok vagyunk, hanem... kurtizánok!

– Ha van jobb ötleted, amiben nem játszik szerepet a drágalátos bár... – replikáznék, amikor hirtelen vonszolni kezdenek. – Gim, gyere má' te is! – kiáltok fojtott hangon, természetesen zsigerből rosszat sejtve.

Ostoba emberek. Remélem nem most jönnek ki a kidobók, akikkel még el szeretnék beszélgetni. Bár lehet, hogy a kurtizánokból is ki lehet valamit szedni. Követem Trubaldot.

A magukat illegető lányok elvezetik a csapatot egy szomszédos utcába, ahol az egyik sikátor szájánál 4 férfi lopja éppen a napot.
Csak ácsorognak, méregetik a járókelőket. Cingár, rossz tartású, kifejezetten nem szépnek mondható arcú egyedek.

A korábban melleit igazgató leányzó Trubald mellől egyszerűen csak rájuk mutat.

Elröhögöm magam. Úgytűnik csak hasznukat vettük ezeknek a némbereknek, megyek is megkérdem az új barátaikat mit tudnak Thudrunról. Ezzel előveszem a kétkezes csatabárdom és megindulok a 4 rossz arcú férfi felé.

Először csak értetlen érdeklődéssel, majd hátrálással és tőrök, kisbalták és konyhabárdok előrántásával reagál a négy fickó Gim cseppet sem baráti közeledésére.

Elkezdek röhögni a négy fickón. Ezt már szeretem! Végre találok olyan embert, akinek vér is van a pucájában. Gyertek játszunk egy kicsit, aki túléli azzal beszélgetek is majd! Folytatom az utam feléjük.

A legbaloldalibb a fogai közé kapja a tőrét, majd egy gyakorlott mozdulattal felugrik egy alacsonyabb, fa melléképület tetejére. Elkapva a tető szélét rántja fel magát.

A mellette álló és a legjobboldalibb mereven néz Gimre, miközben lassan hátrál, miközben az utolsó sarkonfordul és a legközelebbi sikátor felé kezd rohanni.

Ha nem lenne rajtam a sapkám, bizisten a hajamat tépném.
– Hé! Fel akarunk bérelni titeket! – kiáltok utánuk meddő próbálkozásként.

Megállok és köpök egyet. Férgek! Valamit ki kell találnom, ha elszaladnak sosem érem utol őket. Odafordulok a kurvához és fennhangon mondom neki, hogy a férfiak is hallják, ha van valahol legalább egy a környéken. Azt mondtad ezek a semmirekellők tudnak segíteni te ribanc! Te is átvertél minket? Morgom fenyegetően.

A lány amelyikre Gim ráförmedt sikolt egy hangosat, majd szoknyáját nyakába kapva kezd teljes erejéből rohanni és pillanatok alatt eltűnik.

A másik lány azonnal elájul és utolsó társuk guggol le hozzá a földre s kezdi pofozgatni.

A tetőre fölpattant tolvaj egy alacsony háztetőre ugrik fel és annak a széléről guggolva, dobótőrökkel célozza be Gim-et.

A hátsó sikátorba futott fickó eltűnik ott, majd pillanatokkal később kiabálás visszhangjai érkeznek onnét.

A másik két alak csak továbbra is áll és dermedten néz Gimre fegyverrel a kézben.

– Nagyon jó! – kiabálom túl a káoszt. – Megfelelően talpraesettek! Most már felbérelhetjük őket, nemde, Gim? – pillantok rá és biccentek a zsoldosok felé sokatmondóan.

Hátra se nézek Trubaldnak, csak úgy válaszolok miközben az előttem álló két férfira nézek. Nem is tudom, hogy melyikük szart be jobban, az aki elszaladt vagy ez a kettő mihaszna! Az a gyáva féreg a tetőn, meg csak a fogpiszkálóiban bízik!

Pár pillanat múlva dobogó léptek visszhangja közeledik a sikátorból, majd fél tucat férfi jelenik meg. Láthatóan néhány közülök zsoldos, megviselt, sebhelyes arcuk és foghíjas láncingeik mutatják ennek jeleit. Mások egyszerű, utcai harcokban edződött csürhét képeznek, bunkókkal és favágóbaltákkal.
Az imént elmenekült tolvaj vezeti őket, aki rögtön Gimék irányába mutat.

A még mindig fegyverüket tartó, Gimmel szemben álló tolvajok gonoszul elvigyorodnak.

Basszammeg...
Utolsó mentsvárként a kezemmel mutatok egy univerzális titkos tolvajjelet, ami a békét/közös érdeket/lehetséges kooperációt vagy hasonlót fejezi ki a bennfentes alvilági körökben, hátha esetleg megértik és tiszteletben tartják.
This message was last edited by the player at 09:54, Fri 18 Nov 2011.

Meglátva a jelet, a közvetlenül elöttük álló egyik tolvaj kicsit értetlenül hátrahőköl miközben ő is reflexszerűen mutatja ugyanazt a jelet.

Társa hátraint a közeledő csürhének, mire azok megtorpannak, acsarogva, fogcsikorgatva lengetik fegyverüket.

- Mit akartok tőlünk rohadékok? - kérdi a tovlajjelet mutató fickó.

Hála Sigmarnak, az istenit...
– Ez egy méretes nagy félreértés, renbe'?! Nem akarunk itt balhét. Azok a kurtizánok ajánlottak titeket, mert szükségünk van némi információra. Meg kell találnunk valakit, aki az alsóbb körökben mozog... feltehetően. Aztán már itt sem vagyunk, kollégák. – Ránézek Gimre, remélve, hogy nem akar mindenáron dühöngő mészárlásba kezdeni itt is. – Thudrun Solveiget keressük. (Javítsatok ki, ha tévednék, de ő egy személy, nem Thudrun és Solveig, ugye?...)
This message was last edited by the player at 12:08, Fri 18 Nov 2011.

Korrekt.

- Meg akart támadni minket! - mutat a törpére a tolvaj, kötve az ebet a karóhoz.

– A barátom nem szereti a nyápicokat, főleg ha kilátásban van, hogy felfogadjuk őket. Szerencsére kiálltátok a próbát! – vigyorgok erőltetetten.

Csak köpök egyet és egyenlőre tartom a szám.

- Rendben... - ereszti le a fegyverét a fickó, majd Trubaldra mutat. - Beszélünk veled! De csak veled... és ott ahol mi akarjuk!

Morgok és köpök még egyet. Fogytán a türelmem. Ha így folytatja sorban vágom ki a nyelvüket.

– Há' akkor legyen úgy – bólintok a fogamat csikorgatva. Pofátlan csürhe, minden megbízójelölttel így bánnak? – Menjünk vissza a Kakasverembe, ott van egy köpésre, nyilvános hely, nagy a zaj, és a többi – indítványozom, és lassan el is indulok.
Amikor Gim mellé érek, halkabban: – Nincs jobb ötletem, mint megkérdezni ezeket, ne nézz így rám, ez is hirtelen jött!

- Nem nem... - mondja a tolvaj, majd int és elindul hátra fele a többihez, a sikátor irányába. - Velünk jössz. De csak te! A két törpe marad!

– Te ütődöttnek nézel, vagy mi?

- És ha igen...? Jössz vagy nem?

Szerintem meg beszéljünk itt és most! Ezzel elteszem a csatabárdom. Nincs sok időnk, úgyhogy jobb lenne, ha végre haladnánk.

- Ezek a feltételeink!

– Morr bassza szájba a feltételeiteket, amatőrök – mondom nyugodtan, egy perc őrlődés után. – Azt hittem, rendes zsoldosok vagytok, akik vevők lesznek 10-20 koronára egy nevetségesen könnyű feladatért, nem ilyen nyilvánvaló rablógyilkosok. Ha azt állítanátok, hogy volt már épeszű ember, aki veletek tartott egy sikátorba egyes egyedül egy ilyen előjáték után, pofán röhögnélek titeket. Szégyent hoztok a "szakmánkra" – csóválom a fejem gunyorosan. – Asszem, máshol kell keresnünk válaszokat, hacsak nem akarsz megvacsorázni ezekkel – nézek a trollölőre.

Az elől lévő fickó újra int, mire a hátul lévő acsargó csürhe közelebb jön.

Visszahátrálok a Kakasveremhez, remélhetőleg nem távolodtunk el "meneküléstávon" kívülre. Sigmarra, én ezeket nem is akarom megmenteni, megyek szabadságra, a koponya meg meggebedhet!

Nem mozdulok. Na akkor most mi lesz? Szerintetek hányan döglötök meg, mire elbántok velünk? Közben rámutatok pár tolvajra. Te talán túléled, vagy te, végül a vezetőjükre, esetleg te, akinek itt a legnagyobb a pofája! Esélyetek sincs, mind meghaltok, csak azt hagyom életben, aki megmondja, hol a pénzem.

Az arcokon feszült idegesség látszik. Az utca másik felén a háztetőn lévő kis padlásablakból két alak mászik ki, miközben számszeríjat fognak Gimre.

- Nagyon gyorsan tűnjetek el... - mondja a szószóló. - Jobban teszitek...

Számszeríjászok. Köpök egyet. Ez nem lenne dicső harc, és dicső halál már. Hátat fordítok és elindulok a kakasverem felé vissza.

Trubald, Gim és Gloern visszasétálnak az aréna bejáratához.

A többiekhez fordulok. - El kéne kapni valami sötét képű gazembert és kiverni belőle mit tud Thudrunról! Az őrök például biztos tudnak valamit, de túl sokan figyeltek, nem lett volna jó bent intézni el őket.

Nekidőlök egy falnak és erőtlenül nekivágom párszor a tarkómat.
– Tűt a szénakazalban...! – Grimaszolva gondolkodom pár percet. – Kerítsünk egy küldöncöt! Minden kapcsolatunknak írunk erről a Thudrun gyerekről, és megkérdezzük őket, tudnak-e róla valamit.

Megvakargatom az állam. Ez is jó ötlet, de a tenyerem viszket, és a torkom száraz!

– Menjünk vissza a szállásunkra, onnan lebonyolíthatjuk.

Bólintok egyet. Várj csak Thudrun, hosszú és keserves halálod lesz!

Időközben Gloernnek nyoma veszett. Trubald és Gim egy jó ideig keresgélik a környező utcákban még a Kakasverembe is benéznek, de nem találják. Végül vállat vonva elindulnak vissza a fogadóba... mondván, hogy majd hazatalál...

Gim, Trubald ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

Altdorf - Tempelplatz, Sigmar Nagytemploma ----> Cavindel, Fergenthil, Fleron, Garret, Gim, Konrad, Siegfried, Trubald, Zena

A Gorgonnál már várakozik Lord Frederick hintója, amelybe beszáll a csapat. A nemes odabent türelmesen ücsörög.

- Üdvözlöm önöket barátaim! - fogadja jókedélyűen a csapatot. - Megvallom az, hogy megvárakoztattak csak izgalommal töltött el a kakasviadalra várva... szóval ne is vesztegessünk szót induljunk! Oh guten aben fraulein - mosolyog Zenára a nemes. - Üdvözlöm köreimben. Kocsis, indulás!

A hintó újfent keresztüldöcög Altdorfon, de ezúttal kényelemben utazhat a csapat a Lord társaságában. Végül elérkeznek a sokak által már ismert épülethez. A város egy nagyon szegény területén található, körülötte nyomornegyed helyezkedik el; de ennek ellenére az épület meglehetősen nagy és jól karbantartott. Odabentről meglehetős zaj szűrődik ki és a néhány fokot lefele vezető lépcsővel megfejelt ajtó elött a két izmos kidobó ácsorog.

A Lord tenyerét izgatottan dörzsölve száll ki a hintóból.
This message was last edited by the player at 09:27, Wed 28 Mar 2012.

Látom ismét békés környékre érkeztünk. - nézek körül, miközben a vállamat dörzsölgetem.

Egy udvarias mosollyal veszem tudomásul a nemes köszöntését, és út közben csak csendben nézelődök a hintó ablakából. Megérkezvén hagyom hogy a nemes bevezessen minket az épületbe, remélve hogy neki szabad bejárása van ide. - Igazán izgalmas szórakozás egymásnak uszítani pár szerencsétlen állatot, de szívesen látnám a kedves gazdáikat is a ringben, megmutathatnák ők mit tudnak. Abba a viadalba még talán én is beszállnék. - mondom egy megnyerő mosoly kíséretében.

Ennyi udvariaskodás kezdi megfeküdni a gyomrom, ezért kussban maradok. És hátra.

Zena ötletén vigyorgok. Az nekem is tetszene!

-Gyanítom vennél is egy kakast, csak hogy mehess a ringbe. Mondom Gimnek.

A kidobók rendesen 2 pennyt kérnek el a belépésért, de Lord Fredericket és kompániáját tiszteletteljes főhajtás kíséretében engedik be.

A csapat lesétál a kis lépcsőn és be az ajtón a zajjal és tömeggel teli, méretes terembe.

Középütt egy ring helyezkedik el, amely körül drukkol, üvöltözik, pénzét lengeti a tömeg. A harci ring körüli terület úgy hatoda le van kordonozva, fenntartva a társadalom gazdagabb tagjainak. Lord Fredericket és titeket ide kísérnek be.

Megannyian iszogatnak a teremben és kisebb csoportokban más szerencsejátékokat is űznek, de látszik, hogy a kakasviadal a hely fő profilja. Elég ellentmondásos látvány, ahogy a lecsúszott alakok és a gazdagok, szinte együtt éljeneznek.

Elfintorodok ahogy a zárt terem ember és állatszaga megcsapja az orromat. - Micsoda fennkölt szórakozás. - Mivel maga a viadal cseppet sem érdekel, inkább a közönséget veszem jobban szemügyre. - Meg tudnátok mondani hogy nézett ki a nő aki azt a levelet adta? - kérdezem csendben a többiektől.

Figyelek ugyan Zena kérdésére, de nem reagálok rá, mivel én nem nagyon tudom az eddigi történéseket. Mármint mielőtt találkoztam volna ezzel az érdekes társasággal.
Trubaldhoz megyek közelebb. -Miért hívatott minket ide a nemes?

Az ápolás miatt valamennyivel jobb kedvre derülve folytatom az utat, azonban a sebeim még mindig fájnak és búságom nem száll tova még a gyógyítás valamint a zenémet érő dicséretek ellenére sem. Még ahhoz sem nagyon van kedvem, hogy a tolvaj beszámolója alatt megjegyezzem, hogy az én pénzemet is elvitték, több tucat aranyat.

Amikor megérkezünk Lord Frederickhez üdvözlöm őt illedelmesen, valamennyi mosolyt is erőltetek az arcomra a jobb benyomás érdekében, habár elég üresnek hat ha a szemembe néz, azonban szakmámnak köszönhetően legalább az arcomra kiült mimika őszintének hat.

Ahogy megérkezünk a kakasviadal helyszínre szótlanul követem a csapatot azonban kíváncsian kapkodom ide oda a tekintetemet, elsősorban azt figyelem, hogy milyen emberek járnak egy ilyen helyre. A beszélgetésbe nem szólok bele amíg valaki közvetlenül engem nem kérdez, az egyetlen amit hallani tőlem az, hogy néha szívom a szám szélét ahogy valamelyik sebhelyemhez vagy dudoromhoz hozzáér valami.

Még mielőtt elindulnánk, válaszolok a nőnek. -Semmi gond drága Zena, egy ilyen hölgy nevére érdemes várni. - Mosolyodok el, arany metszőfogam is megvillan. Mikor aztán megérkezünk a kakasviadalra, szórakozottan nézek minden felé, felszabadít ez a kavalkád. Széles mosollyal arcomon fordulok a Lordhoz. -Lord Frederick, ha nem zavarom, megkérdezhetem, hogy van-e esetleg egy jó tippje a mai alkalomra?

Nem tudjuk Zena. Csak annyit tudunk, hogy Thudrun Solveignek hívják és nő...

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg #120):

- Peeersze barátom! - mondja a nemes titokzatoskodva, miközben Siegfried vállára csapja a kezét. - Klementin a harmadik meccsben, egészen biztos, hogy leveri az ellenfelét. Azt mondják, hogy frissen lett kifenve a csőre... pedig háromszoros a szorzó ellene!

- Ez nem sok... Küldönc hozta a levelet? Talán azt el lehetne csípni. És miből gondoltátok hogy itt találjátok meg? Mármint... ki adta a tippet? - próbálom rendbe szedni a fejemben kavargó kérdéseket. - Ha tudnék róla valamit, legalább megpróbálhatnék kérdezősködni itt a nagyérdemű körében. -

– A küldönc nem tudott semmit. És már körbekérdezősködtünk, bár... – Zena bájaira sandítok és az ajkamat lebiggyesztve méregetem őket. – Talán te nagyobb sikerrel járhatsz ezeknél. Csak villants.
This message was last edited by the player at 08:37, Thu 29 Mar 2012.

Az arcomra tetovált lángok tácolni látszanak ahogy leginkább vicsornak betudható mosolyt erőltetek az arcomra az iménti bók/tanács hallatán. - Tehát Thudrun Solveig. Megyek és villantok.... - mondom miközben jobb kezemet magam elé emelve, megtáncoltatom ujjaimat.

Zena megmozgatja ujjait, mire váratlanul táncoló lángok szökkenek elő közülük, amelyek gyorsan el is tűnnek. A közelben néhányan rosszallóan pillantanak rá, de inkább kicsit arrébb húzódnak... de jóformán nem is törődnek vele. Altdorfban egy Ragyogó Varázslótól senki nem vár kevesebbet...

Undorral szemléli a viadalokat
Próbál úgy helyezkedni, hogy ne lássa. De a lelkiismeretét nehezen tudja leküzdeni.
Legszívesebben minden drukkolónak nyilat repítene a szeme közé, aztán felgyújtaná az egész épületet...Egyelőre tud magán uralkodni. Az ad erőt neki, hogy próbálja megjegyezni a szurkolók, és a gazdák arcát, hogy esetleg később, egy alkalmasabb időpontban el tudjon számolni velük.

Sarkon fordulok, és tekintetemmel valami kocsmapultot, kiszkot, esetleg fogadóiroda szerű helyet keresek, ahol az emberek gyülekeznek, illetve valakit aki sokukkal beszél (kocsmáros, fogadóbiztos mittudomén).

-Hát ez a kis "trükk" nem hozott lázba senkit, az már biztos. jegyzem meg némi cinizmussal.

Zena talál egy jó hosszú bárpultot, ahol igencsak elfoglaltak a pultosok, mert a vendégek elég gyakran látogatják azt. Talál megannyi bukmékert, akik a saját asztaluknál intézik az üzleteiket, rendszerint igen sűrű tömeggel körülöttük. Nem lehet kivenni minden fontosabb arcot, mivel sok gyakori vendég lehet, aki sokmindenkivel beszélget, jó néhány nemes akiket kompánia leng körül és hasonlók.

Fergenthil is lehetetlenre vállalkozik annyi arcnak a megjegyzésével...

Finom mozdulattal végigsimítom köpenyem és szoknyám, a nemlétező ráncokat kiegyengetve, majd magasra emelt fejjel, határozott lépésekkel a bárpulthoz megyek. Megpróbálok elkapni egy pultost.

– Nem egészen ezt értettem villantás alatt – nézek a trükköző varázslónő után.

Némi idő után az igen elfoglalt pultos végül Zena-ra emeli kérdőn fáradt tekintetét.

-Nos nem mindig van meg az egyetértés férfi és nő között. mondom Trubaldnak mosolyogva.

– Uraságodat nagyobb becsbe' tartják itt minálunk – fordulok a lord felé. – Nem érdeklődné meg a kapcsolataitól nekünk, hogy ismerik-e ezt a rosszarcú, nagydarab asszonyt, Solveig Thudrunt?

- Uhh kaland, izgalom! - mondja Trubaldnak mosolyogva Frederick. - Persze, hogy segítek várjanak csak itt! - majd elsiet.

Pár perc múlva visszatér, kicsit rosszallóan rázza meg a fejét.
- Nem... igazán ismernek ilyet itt... - mondja bizonytalanul. - Mármint, feltűnik ritkán egy Solveig Thudrun nevű nő, de ő nem felel meg a leírásnak. Azt mondják, ő nagyon magas és vékony... semmi alakja nincsen. Mély hangja van... az ismerősöm azt mondja csak onnan tudják, hogy nő, mert nem működött mikor megrúgták a... ah mindegy. Szeret feketét viselni általában valamivel, ami rettentően feltünően vörös. Van valami sebhelye ami állítólag nagyon ijesztő és az ismerősöm meg mert volna esküdni rá, hogy időnként... változik. Ő az akit kerestek...?

– Igen, ez lesz az a szarházi! Senki se tudja, hol kereshetnénk? Mikor szokott itt feltűnni, csak véletlenszerűen?

-Nem hangzik valami bizalomgerjesztőnek a dolog. Az is lehet hogy eunuch.

- Azt mondják most is itt van... valahol.

Egy pohár bort kérek. - mondom a pultosnak. - És esetleg nem ismer egy Solveig Thudrun nevezetű hölgyet? Úgy hallom gyakran jár erre. - kérdezem meg még gyorsan, miközben a kért összeg mellé csúsztatok egy ezüstöt.

A pultos kitölti a bort, majd elveszi a pénzt, a bónuszként nyújtott ezüsttel együtt, végül megrázza a fejét.
- Nem.

-Kell tartanunk tőle? kérdezem a társaimat.

- Csodás. - válaszolom lemondóan. - Mégis hogyan találjak meg valakit akiről azt sem tudom hogy néz ki? - háborgok magamban. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, majd újra a tömegre emelem tekintetemet, ezúttal azonbal pillantásom áthatol a valóság szövetén. Lassan körbefordulva a mágia bármily jelét keresem a teremben.

In reply to Zena Zumwald (msg #143):

Zena szemei szabályosan lángba borulnak, ahogy végigtekint a termen.

Úgy megkeményednek az arcvonásaim, hogy szinte fáj. – Micsoda? Most is itt van?
Mohón a vendégekre kapom a tekintetem.

Mérgesen fújok egyet, miközben elindulok vissza a többiekhez. - Ez így kilátástalan. - csóválom a fejem a rengeteg ember láttán.

In reply to Trubald Altmann (msg #145):

Én is fújtatni kezdek dühömben, talán még a taknyom is kifolyik az erőlködéstől, és vérben forgó szemeim majd' kiugranak a helyükből.
– Morr... kaszája... basszon... szájba, te... – motyogom, és mániákus, gonosz vigyor terül szét a képemen. – Látom őt, fiuk-lyányok – mutatok suttogva a sarokban álló asztalra. – Na most. Mindenki. Szépen. Induljon el szertefelé, és kerítsük be ezt a luvnyát. Halkan. Szépen. – Majdnem vihogni kezdek, akkora megelégedettségemre szolgál, hogy végre a markunkba kaparinthatjuk az ellenséget.

én kiszúrhatom a hallottak alapján a tömegben?

Aki hallja Trubald bejelentését, némi nézelődés után mind megpillanthatja a nőt.
Így pl. Zena nem, mert ő a pultnál van.

A terem hátsó részében, a fal mellett egy kicsi asztalnál ücsörög, amely mellé csak két szék fér. Ott ül, szinte elterülve, unottan piszkálgatja a körmét egy tőrrel. Fekete tunikát visel, fekete nadrággal és egy irizálóan vörös sálat. A szeme alatti vágásnyom éjfekete és, valahogy furának tűnik.

Ne má, miért Antje Traue arcát adtad rá? Így nem fogom akarni meglékelni a csákánnyal.

In reply to Trubald Altmann (msg #151):

Mert a kurva portrait gallery tele van dögösen csücsörítő, csillogó bőrű luvnyákkal. Ez legalább koszos és viharvert, még ha nem is csúnya...

Azt hiszem nem nekem kéne előre menni. Mindenesetre igyekszek előnyösebb pozíciót felvenni.

Megmarkolom a pajzsot, előveszem és a hátam mögé lógatva készenlétben tartom a csákányt, és lassan megközelítem a célpontot. Remélem, a többiek követnek, illetve bizonyos távolságra mellettem szintén arrafelé tartanak.
Ha be akarjuk keríteni a tömegben, dobni kell lopakodásra vagy valamire?

Amint elindulok vissza, látom hogy a többiek egy csapásra szétszélednek. Összehúzott szemöldökkel figyelem tevékenykedésüket pár másodpercig, majd úgy döntök a hozzám legközelebb kerülőtől megkérdezem mire fel ez az izgalom.

Ha csak nem vagytok NAGYON szembetűnőek (pl. látványosan közelítitek meg, fegyvert lengettek stb.), akkor nem kell dobni Lopakodásra. Solveig nem számít támadásra és nagy a tömeg.

Trubald nem tudja elővenni a pajzsát, ahhoz túl nagy a tömeg. Maximum a csákányt tudja fogni, de azt is csak lábszinthez lelógatva.

In reply to Zena Zumwald (msg #155):

- Trubald megtalálta a nőt... - súgja Garret ahogy elhalad Zena mellett.

Csak sétálgatok úgy a nő körül, figyelem a tömeget, a helyet és az arénát is, keresek egy pontot ahonnan láthatóbb a nő is és az aréna is.

Elbattyogok a tömegben egyenesen a nő asztalához, azért igyekszem nem ordítva közelíteni, bár ez is megeröltető számomra. Most kitépem a szíved, te ribanc!

Miután körülálltuk az asztalát legalább hárman, hangosan megköszörülöm a torkom. *shit-eating grin*

Amint meghallom hogy megtalálták akit keresünk, sietve Trubaldék felé indulok.

Követi társait, és próbál úgy közelíteni, hogy ha bármi baj történne, és menekülni próbálna a nő, akkor útját állja.

Garret, Gim, Cavindel, Trubald, Fergenthil és Zena (meg aki még akar), körbeveszi a nőt.

Ő egy kicsit késve reagál. Ahogy észreveszi az indokolatlanul sok, köré tornyosuló alakot, mozdulna... de megtorpan, ahogy látja, hogy minden oldalról körbevették.

Ugrásra készen, ülve marad, jobb kezében a tőrét szorongatja, miközben rosszalló szemekkel néz fel s alá a díszes társaságon.

- Gyanítom nem munkát kínáltok... - morogja fenyegető hangon.

In reply to Solveig Thudrun (msg #162):

– Miért, mennyibe kóstálod az öngyilkosságot? Persze csak miután elmagyaráztál egy-két dolgot...

A nő nem válaszol, csak sarokba szorított fenevad tekintetével mered Trubald szemébe, miközben láthatóan ugrásra készen, szorongatja a tőrét. Láthatóan bármelyik pillanatban kész lecsapni, de nem mozdul egyelőre.
This message was last edited by the player at 14:17, Thu 29 Mar 2012.

-Kérdésekkel jöttünk. mondom a nőnek.

– Nézd, te csak a pénzért csináltad, nem? – Ha nem (vagy akárhogy is), felkoncolunk, öhöhö. – Szóval nem terád vagyunk berágva. Csak mondd el, ki bérelt fel ellenünk, hogy a te irányodból az övébe fordulhasson a felbőszült óriásölő cimboránk – bökök Gimre, aki remélhetőleg úgy néz ki, mint aki mindjárt kettéharapja az épületet. (Ugye most óriásölő vagy? Vagy ez inkább metajátékos fogalom?)

In reply to Trubald Altmann (msg #168):

Inkább meta. Gotreket mindig trollölőnek nevezték, akármit is nyírt ki.

- Emlékeztessetek. - mondja még mindig ugrásra készen a nő. - Mit is követtem el ellenetek?

 Ököllel rávágok az asztalra. Megloptál te mocsok! 200 aranyat vittél el tőlem! Az már csak mellékes, hogy meg is akartál öletni minket! Szóval hol a pénzem és ki bérelt fel?

– Nem rémlik a Három Szakáll, ahol megbíztál egy küldöncöt, hogy kézbesítsen nekünk egy levelet? Amiben egy kurva démon volt!

Ez a végén kinyírja mielőtt megtudhatnánk bármit is.
-Valahogy érjétek el hogy lehiggadjon.... mondom a többieknek.
-Mit vállalsz pénzért és mi annak az ára?

In reply to Cavindel Gron (msg #172):

Cavindel, most nem érünk rá kurvázni! :D

In reply to Trubald Altmann (msg #173):

kuss:D későn jöttem rá milyen szarul jön ki:D

In reply to Cavindel Gron (msg #174):

KI NE MERD JAVÍTANI! xD

- Ohh... - néz rátok és a Gim által megroppantott asztalra, kicsit értetlenül a nő. - Nyilván akkor ti vagytok akiknek fel kellett túrnom a szobáját... De nem tudok semmilyen levélről, se démonról, se semmilyen szakállról. - majd Cavindel kérdésére, csak értetlenül néz a férfire. Amolyan... ez most komoly? nézéssel.

-Ki bérelt fel?
This message was last edited by the player at 15:02, Thu 29 Mar 2012.

Hol az aranyam!? A szemem már vérben forog az idegességtől, meg az erölködéstől, hogy visszafogjam magam.

-Azt hiszem most nem az átokverte aranyad a legfontosabb! mondom Gimnek, kezd már idegesíteni a korlátoltsága

Figyelmesen szemlélem a tömeget, egészen addig, míg Trubald meg nem látja a keresett nőt, akkor aztán én is velük tartok a nő bekerítésében, a faggatást csak figyelem, egyik kezem pisztolyom markolatán nyugszik, ki tudja mikor lesz rá szükség.

Ha valakinek van még Heal képzettsége Siegfried-en kívül és ott van a nővel való beszélgetésnél, akkor dobjon rá!

- Egy férfi bérelt fel - mondja szűkszavúan. - A pénz nincs meg...

Cavindel mikor közbeszól csak ráförmedek. Azt akarod, hogy megint feltoljam az orrodat az agyadba? Ezután már épp fordulnék vissza a nőhöz, amikor meghallom, hogy már nincs meg a pénzem. Hirtelen elakad a lélegzetem, teljesen lefagyok, majd paprikavörös leszek és ráordítok. Most megdöglesz! És már lendülök is a nő felé.

In reply to Gim Gronisson (msg #182):

Kezdeményezést és cselekedeteket kérek, a megfelelő dobásokkal.

– Ójaj.
Egyet hátralépek és nagy hangon megpróbálok Gimre hatni: – Inkább ne itt, ne így! Vigyük el ezt is a boszorkányvadászhoz!
This message was last edited by the player at 19:08, Thu 29 Mar 2012.

Feléugrok és megpróbálom pofán verni....

Az események hatására kettőt hátra lépek, eszem ágában sincs közbe avatkozni, úgy látszik, a trollölő tudja mit csinál, vagy ha nem is, biztosan nem én leszek az aki megmondja neki.

Gim után nyúl, megpróbálja megfogni a karját
-Gim! várj.Van ennek kultúráltabb módja is.Ne zavarjuk ezeket a "jónépeket"-mondja kissé összeszorított fogakkal,megerőltetve- a mulatásban.
Kissé közelebb hajólva-Nem lenne jó még egy tömebverekedésben részt venni...sőt kirobbantani.Inkább vigyük el valahová ezt a nőt, ahol kikérdezhettjük.Így talán több esély van arra, hogy visszakapjátok a pénzeteket, és nem utolsó sorban egy két dolgot is megtudhatunk.
This message was last edited by the player at 10:03, Fri 30 Mar 2012.

Amikor meghallom, hogy a többiek megtalálták az illetőt aki ellopta a pénzünket én nem megyek oda körbeállni, tartok tőle, hogy ismét egy kocsmai verekedésbe fajulna a dolog amit már nem élnénk túl. Ehelyett inkább kérdezősködök egy kicsit, hallgatom az embereket miről beszélnek, megpróbálok felcsípni néhány friss pletykát és nagyon óvatos kérdésekkel megpróbálok utánatudakozni annak is, hogy hallott-e valaki valamit a piacon történő mészárlásról és ha igen, akkor azt is megpróbálom megtudni, hogy mit hallottak, kik voltak és kikkel számoltak le.
Természetesen nem próbálok meg túl messze kerülni a csapattól, hogyha ők vagy pedig én kerülnék bajba elég közel legyünk egymáshoz.

Kivételesen csendben szemlélem az eseményeket, mivel engem személy szerint nem lopott meg,és a démont sem láttam,így nincs mit számonkérnem rajta. Inkább a közelben álló embereket figyelem , főleg mikor látom hogy Gim már megint a híres törpe diplomáciát veti be.

Ahogy Gimet mozdulni látják Trubald és Fergenthil egyszerre cselekszik.

– Ójaj - lép hátra Trubald. – Inkább ne itt, ne így! Vigyük el ezt is a boszorkányvadászhoz!

Fergenthil Gim mögé szökken és megragadja a karját meglepően erősen, ezáltal megakasztva a támadását.

- Gim! várj. Van ennek kultúráltabb módja is. Ne zavarjuk ezeket a "jónépeket" a mulatásban. Nem lenne jó még egy tömegverekedésben részt venni...sőt kirobbantani. Inkább vigyük el valahová ezt a nőt, ahol kikérdezhettjük. Így talán több esély van arra, hogy visszakapjátok a pénzeteket, és nem utolsó sorban egy két dolgot is megtudhatunk. - mondja gyorsan a törpének.

Siegfried hátralép.

Gim öklének lendülete megakad, ahogy Fergi hátulról elkapja a kezét.

A nő ezt kihasználja és az őt körülvevő alakok között kelt résen kirúgja magát és kislisszan Siegfried és a helyéről ellépő Fergenthil között... elkezd rohanni a tömegen keresztül, egyenesen a kijárat felé.

Fleron úgy hallja, hogy meglepően sok pletyka terjeng a piacon történtekről. Hallani arról, hogy elszabadult egy démon és sok ember felfedte magát mint káoszhívő kultista, akiket a városőrök lemészároltak. Más azt meséli, hogy rabok szabadultak el az altdorfi börtöntoronyból és azok vadultak meg a piacon s kezdtek mészárolni, megint más híresztelések szerint norscai fosztogatók egy csoportja gazdag kereskedőkre csapott le álruhában a piacon, de a hős városőrség közbeavatkozott. Hallani arról, hogy a támadók közül 4-et holnap reggel fognak kivégezni, mondanak olyat, hogy boszorkányvadászok fogják őket hetekig vallatni. Mindenesetre állítólag a városőrség egy különleges alakulata nyomozást indított az ügyben.

Szívesen boszorkány...
mondja ingerülten, ahogy csak egy elf képes, a nő után fut.olyan mint régen odahaza...csak itt a bokrok, fák törzse helyett az ostoba embereket kerülgettem rohanás közben...

Ez nem ér. Nem dobhatok valamire, hogy reflexből a nő elé álljak vagy elkapjam a kezét, vagy legalább rögtön utána rohanjak?

-Hogy az a..... folytom magamba a szitkokat amikor meglátom a nőt elfutni a többiek között. Utána indulok én is, bár semmi remény nincs bennem afelől hogy bármi érdemlegeset tenni tudnék.

In reply to Trubald Altmann (msg #192):

Nem kell. A kezdeményezés tökéletes mérvadója annak, hogy mennyire lesztek előnyben vagy hátrányban a nő elkapásában. Ez gondolom téged megnyugtat :)

Kimondhatatlanul.
.)
Káromkodva a nő után eredek.
Szólj, ha csákánytávon belülre érek, GM.

In reply to Cavindel Gron (msg #193):

Kezdeményezés nélkül valóban.

In reply to GM (msg #196):

Az 1 W-re gondoltam...

In reply to Cavindel Gron (msg #197):

Milyen 1W-ra?

In reply to GM (msg #198):

bocs, tényleg, már kettő:D

Vörös fejjel az elf után kiáltok. Leszakítom azokat a hegyes füleidet te mocsok! Eleget futottam. Durcásan megindulok a többiek után sétálva. Aki az utamban áll azt mérgesen félretolom.

Nem számítok a nő hirtelen megindulására, így tenni sem tudok ellen semmit. Elengedem nálam gyorsabban reagáló társaimat, majd én is a nő után eredek.

Hol tudok fogadni? - kérdezem Fredericket - A folyamatos vámok eleszik mindenemet, ideje lenne valakiből visszaszerezni a pénzemet.

Valamelyest megnyugtat, hogy ennyi különböző dolgot hallani a piacon történt eseményekről mivel ez annak a jele, hogy a város lakossága valójában nincs tisztában azzal, hogy pontosan mi történt. Hogyha véletlenül valaki személyleírás alapján felismerne minket akkor azzal is könnyű lesz elhitetni, hogy semmi közünk nincs a dologhoz. Azt is remélem, hogy a városőrség ezen bizonyos különleges nyomozócsapata is csak valakinek a kitalációja, nem pedig konkrétum.

- Szívesen boszorkány... - mondja Fergenthil és rohanni kezd a nő után, azonban a tömeg a legkevésbé sem hasonlít Athel Loren fáira és bokraira, így ő nem is tudja olyan hatékonyan kerülgetni azokat, mindenesetre közeledik.

Trubald is káromkodva a nő után ered. Ő azonban már inkább otthon van a város dolgaiban, így a tömeget is hatékonyabban tudja kerülgetni. Egyre közeledik a Kakasvermen átvágó nő felé, azonban megpillantja, hogy a nagydarab kidobók is megindulnak mind feléjük, mind Solveig felé.

Trubald és Fergi mögött Siegfried rohan.

- Hogy az a... - káromkodik Cavindel majd ő is rohanni kezd társai után.

- Leszakítom azokat a hegyes füleidet te mocsok! - bömböli Gim, majd durcásan, sétálva a többiek után ered.

Frederick bizalmaskodva Konradhoz hajol, majd egy kissé távolabbi asztalnál ücsörgő, minden hájjal megkentnek tűnő, rókaképű fickóra mutat.
- Annál az alaknál tud fogadni barátom. Remek szorzói vannak és nem mindig lép meg a pénzzel!

Rohan tovább a nő után

In reply to GM (msg #204):

Sétálok tovább a nő után.

Ahogy meglátom, hogy a kidobók mozgásba lendülnek, szép lassan lelassítok. Eszem ágába sincs megveretni magam a keményöklűekkel, volt már hozzájuk párszor szerencsém, máskor be is vállalnám a kockázatot, de egy nap két verés sehogy se esne jól. Bevárom míg a törpe mellém ér, majd lemondóan így szólok neki. -Tied a terep barátom, most igen csak elkennék a számat ezek a keménylegények.

Továbbra sem avatkozom bele a csapat dolgaiba, lassan közeledve figyelem, hogy valakinek sikerül-e elkapni a nőt akit kergetnek.

Ma már pont elég összetűzésbe kerültem a hatóságokkal, nincs kedvem ismét a figyelem középpontjába kerülni. Legalábbis nem így. Az emberek hajlamosak megjegyezni. Inkább távolabbról figyelem a kibontakozó összetűzést.

Milyen fogadást ajánl az első meccshez? - puhatolózok Fredericknél.

Fergenthil rohan a nő után és kezd már igencsak közel érni hozzá, de ő is látja, hogy a kidobók is már a nyakunkon vannak.

Trubald az elffel egy vonalban, kis híjján már eléri a nőt.

Siegfried lelassít, majd a mellé érő Gimhez szól.
- Tied a terep barátom, most igen csak elkennék a számat ezek a keménylegények.

Cavindel rohanva követi a társait, ugyanis látja, hogy a nő a kijárat felé rohan.

A termetes kidobók már közvetlenül a nő elött, Fergenthil és Trubald mellett, illetve Cavindeltől kicsit messzebb bukkannak fel. Emelik vaskos kezeiket, hogy elkapják a rendbontókat.

- Nem is tudom - válaszol Frederick Konradnak. - Talán arra a puffaszkodó kövérre tennék...

Felteszek 10 ezüstöt az említett kackasra. Visszamászok Frederickhez. - Remélem nagyobb szerencsével járok vele, mint a tőr elpusztításával kapcsolatban.

– Kapjátok el, a szuka meglopott minket, én mondom! – kiáltom a kidobóknak a nőre mutatva.
Tovább futok utána, és ha elérem, megpróbálom a földre teperni.

Nem is mondok semmit a hozzám szólóknak, csak méregesen menetelek tovább, szemeim vérben forognak és a nőt, valamint az elfet keresik. Most a te füledet tépjem le előbb, vagy a nőnek küldjem fel az orrát az agyába.

Valamivel közelebb kerülök a csapathoz de még mindig nem elég közel ahhoz, hogy a kidobók esetleg engem is a társaság tagjának nézzenek. Nyakamat nyújtogatom, hogy lássam az eseményeket miközben abban reménykedek, hogy nem kerül sor még egy harcra.

Mivel a trollölő nem szándékozik hozzám szólni, elegánsan megfordulok és kiszállok az üldözésből. Ezek tuti megjárják megint, ilyen emberek látszik rajtuk... Keresik a bajt, ami nem is baj, csak az, hogy viszont túl sokszor meg is találják, na az baj... Tekintetem Fleront, vagy esetleg ha ő nincs meg akkor Konradot keresi. Végül aztán odasétálok a dalnokhoz. -No' barátom, ebbe most nem leszek benne... -Mondom neki arcomon vidám mosollyal.

Fut tovább, ha látja, hogy Trubald mie készül, nem akadályozza meg, sőt, ha kell kis előnyt is ad neki.De ha nem sikerülne a nőt elkapni, akkor ő tudjon utána futni.

Néhány lépés távolságra van tőlem Siegfried amikor észreveszem, hogy közeledik. Felé fordulok és várom mit akar.
-És hozzád hasonlóan én is távol maradok ettől. Ez most nem az én ütközetem lesz. - jelentem ki újdonsült társunk számára miután az befejezte a mondandóját.

-Megharcoltuk már mi a mai harcunkat, azt sem lehet túlzásba vinni, még képes és a kelleténél jobban megárt a végén. - Mosolygok a dalnokra. -Dobtak már ki sokszor, sok helyről, és habár az esetek többségében semmit nem éreztem, biztosan állíthatom, hogy nem kellemes dolog. Amellett itt sem lenne szerencsés a vérontás eszközéhez nyúlnunk, ha véletlenül rákényszerülnénk. 

Csendben hallgatom a mosolyogó férfi szavait, de leginkább a többieket figyelem. Habár nem vagyok abban az állapotban, hogy harcoljak - és a morálom sincs meg hozzá - minden esetre, hogyha baj kerülnek még sem hagyhatom őket segítség nélkül (de addig is jobb távol maradni). -Sok helyen voltam már én is problémás helyzetekben. - mondom neki, miközben a régi sérülések jutnak az eszembe. A törött őr, a karomon átrohanó kés, a megannyi kisebb verekedés, korábban összetűzések a káoszfattyakkal. -De a legrosszabb ha engem kérdezel még is csak az, amikor egy felbőszült tömeggel kell szembenézned. Ha mutánsokat, skaveneket vagy hasonló lényeket kell megölnöd vagy megsebesítened nem érzel lelkiismeret furdalást, azonban ha a felbőszült tömeg által magával ragadott emberek ellen harcolsz és ők is sebesítenek meg. Na, az a lehető legrosszabbak között van, szavamra. - fejezem ki magamat.

-Igazad lehet, gondolhatom, ti már megannyi bajnak a közepét találtátok meg. Nem kellemes dolog az mikor kénytelen vagy elvenni egy másik ember jogát a lélegzethez, mióta összeakadtam veletek, máris több embert kényszerültem továbbküldeni erről a világról, mint annak azelőtt. Én mondom tíz útból ha egy végzett vérontással... - A többiek után nézek. -Nézzenek oda, hogy rám ragasztotta a melankólia bitang fátylát! Igazán rád férne már egy asszony lágy ölelése, az feletetné a megannyi problémát, ha nem is soká, de épp elég ideig.

Gondolkodóba esek az útonálló szavait hallva. Néhány pillanatig csak némán bámulok magam elé, figyelem a többieket miközben a gondolatok mint homokszemek pörögnek át a homokóra száján, gondolataim kereszttüzében. Nem tudom mi volt az, amely ilyen beindító volt, talán az elképzelt érzés, egy nő illata, a gyönyör emléke, a múlt poros utakon vándorló dicső árnyai, de nem is lényeg. A fontos az, hogy a homokszemek leperegtek a melankólia tartályából és egy új terembe kezdenek szépen lassan átcsepegni. Az átmeneti időszak megkezdődött, a homokszerek szépen lassan átcsordogálnak a többlépcsős homokóra következő edényébe. Ismét érzem, ott a távolban, talán túl a keleten elnyúló káoszon túl és a middenheimi démon síkján is túl, valahol messze ismét felbukkant az inspiráció ragyogó fénye, az ihlet és a morál, amely kiveszett de most sokkal dicsőbb és erősebb fénnyel tér vissza mint eddig bármikor. Fény nélkül nincs árnyék, s ez a ragyogás is vet sötétet valahova, de ahogy közeledik minden folt kezd elhalványulni s végül megadja magát a nagyobb erőnek. Érzem, ott van megint, az ihlet és az inspiráció, egyre erősebben.
-Talán igazad lehet! - csattanok fel, az újdonsült erőmtől teljesen megszállva és megigézve. -Utazásaink messzebb nyúlnak vissza mint azt gondolnád barátom, de ez a kalandorok útja! Rengeteg harc és szomorúság, halállal és csalódottsággal keverve, azonban az ember ebben különb a káosztól amely ellen harcol: képes küzdeni és remélni, remélni azt, hogy valami jót fog tenni amelytől a holnap szebb lesz és a nap egyszer ismét újra fel fog kelni, az ég közepén fog virítani meleget és boldogságot fakasztva magából ahogy gyermekek rohangálnak a búzamezőkön mert tudják, nincs már többé mitől félniük. Ez a világ, amelyben most élünk még nem ez a világ, s nem is a mi cselekedeteink fogják elhozni, de mi megtesszük azt ami erőnkből telik, s talán mások is erőt merítenek bátorságunkból és fáradhatatlanságunkból. És csak ez, ami számít! - mondom immár teljesen átszellemülve Siegfriednek. Kezemet az oldalamon lógó kardra csúsztatom. -Nem akár milyen kard ez! Ez a kard egy ajándék, amelyet eddig én vak voltam és nem vettem észre de már tudom, hogy okkal került hozzám! Nem azért, hogy ezrek vérét ontsam vele, hanem azért, hogy jelképe legyen a küzdelemnek amelyet vívunk, s ez nem feltétlen vér és hamu formájában jelenik meg, de lehet szó, dal és tánc is, az emberek szívében való remény éltetésével! - továbbra sem veszem le a kezem a markolatról. Mindössze előre fele meredek, hol Siegfriedre hol pedig a többiekre pillantva.

Ezek ketten egy ilyen időbuborékba kerültek?

Arcomra széles és önfeledt mosoly terül szét, a bárd szavainak hallatán. -Ez a beszéd barátom! Lám lám, csak nem egy kis szenvedélyt látok csillogni, imént még búbánatos szemtükrödben. Mit beszélek én az már nem csillanás, lángok barátom, lángokat látok a szemeidben... -Egy kis szünetet tartok. -Jó tüzet látni ott hol az előbb csak szélfútta őszi puszta volt. A kaland az élet értelme, olyan mint az útban a kanyar, nem mindig könnyű bevenni de nélkülük csak mennénk egyenesen, aztán elaludnánk és arra ébrednénk, hogy zuhanunk lefele a világ széléről... A kaland az ami értelmet ad a bárminek is, így hát tiszteljük meg azzal, hogy örömmel szívünkben reménnyel dolgozunk azon, hogy bajból bajba csöppenve vágtassunk a kalandorok rögös útján. Nemes ajándékod látom, megtalálta igazi célját, hasznossága pedig felbecsülhetetlen. Bukjunk hát le a halál kaszája elől, aztán kerüljük el jó messzire a mérges gazdát, asszonyok ágya legyen nyugalmunk kristálytiszta forrása, és szülessen ajkadon megannyi új dal, mely a mi dicsőségünket zengi.

-Kell... - mondom, habár nem szándékosan azonban valamennyire ignorálom a férfi szavait, saját gondolataimban kalandozok el, amelyek között ugyan ott van a válasz számára, de a beszélgetés kezd abba az irányba terelődni, mintha csak a nem létező harmadik személynek próbálnánk érveket és gondolatokat felhozni. -Kell egy történet a küzdelemről és az elszántságról, az ember mivoltáról! Tudod mit, nem is egy, rögtön kettő! Egy dallamos és lángokkal táncoló, lanttal kísért, amely az ember fülébe mászik, s minden sorában egyaránt ott a keserűség, a nyomor, a bátorság, a harc, az összetartás - mondom ki a szavakat ironikusan, a csapat többi tagja felé nem elpillantva, habár ez bennem egyáltalán nem tudatosul, a hirtelen érkezett ihletet nem nyomhatja el semmi sem és minden olyan, amely egy kalandor életét jellemzi! Érzem, az lesz a sorsa, hogy más mutatványosok is meg fogják énekelni és zenélni, mert minden benne lesz amit csak az ember szíve és lelke hallani akar, ez lesz a káosz elleni harc himnusza, dicsősége és nyomora egyben! De kell valami, ami pontosan elmondja, hogy kik is voltunk mi! Ez azonban nem lehet ez a dallam, nem, ott nekünk nincs helyünk, mert az felettünk áll, nem szólhat a mi személyünkről, csak ez, csak ez mesélheti el a mi történetünket, hogy mit cselekedtünk átlagemberként! Nem vagyunk sem nagy hatalmú fővarázslók sem pedig hadseregparancsnokok vagy hírhedt nemesek, de még boszorkányvadászok sem. Nem, mi vagyunk az átlag emberek, kiknek történetét meg kell őrizni a jövő számára, hogy tanulságul szolgálhasson számukra és végső sorban a mi nevünk is megkapja azt a kevés dicsőséget, amelyet a nagy hősök árnyékában összeszedhetünk.

-Miféle szél kapott bele abba a lángocskába, hogy ily hatalmas erdőtűz kerekedett belőle? Te dalnokok dalnoka, a legjobb dalnok akit valaha barátomnak nevezhettem, te barátom, a te ajkad nem hagy minket cserben, oly dal, dalok fognak legördülni róla, mit a legutolsó paraszttanyában sínylődő kenyeret majszoló kisgyermek is boldogan dalolászhat, miközben bozontos szőrű kutyájával játszik. -Fülemhez tartom kezem. -Szinte már hallom is, a lágy merengő dallamot, meg a vidáman csengő verseket, mit nevetve őriz az emlékezet. Egy olyan világban emlékeznek majd meg erről a pár gyarló átlagemberről, melyben a káosz szót csak a varázslók tanítják egymásnak. Boldog lesz a világ, a pipacsok százával virágoznak majd a békésen pihenni hagyott földeken, míg a parasztlegény boldogan dalolja dallamod, szívében a munka egyszerű örömével, és miért? Mert vannak kalandorok, kik keveset kapnak, de sokat remélnek, de nem bánják csak néznek, néznek a távolba ily lángoktól ölelt szemmel, néznek és olyat látnak mit más talán el sem merne képzelni, mert félne a fájdalomtól. Mi barátom boldogságot látunk, szomorúság helyett, halál helyett életet, háború helyett, ünnepet. Az élet ünnepét melyet mindenki megérdemel, de mégis oly keveseknek adatik meg. Aranyat, aranyhajú lányt, fényt és dicsőséget, szép emléket idéző éneket, gondtalan létet, és még mindenféle végtelen szépeket, ezeket látom a jövő lágyan ringatózó tengerén.

Bár valószínűleg hasztalan, de loholok a többiek után én is. Rám férne már egy alapos pihenés, mert csak elrongyolódva vagyok napok óta.

Egy két kidobó terem Trubald és Fergenthil elött, akik rögtön a két férfiért nyúlnak, hogy megragadják őket. Cavindel mellett is egy hasonló terem, hogy elfogja a mélyőrt.
Ha szeretnétek valahogy védekezni, lehet kitérést vagy hárítást dobni.

Azonban látják a két kidobón túl, hogy a szánalmasan tiltakozó és visítozó Solveig-et szintén megragadja egy markos legény.

Konrad egy helyi bukmékernél megteszi a tétet, majd visszaballag Frederickhez.
- Egyet se aggódjon, biztosan... - kezd bele Frederick, de a megkezdődő kakasviadal rögtön elvonja a figyelmét. - Nézze, hogy rácsípett rögtön!

Fleron és Siegfried mélyreható csevelybe bonyolódnak a terem egy távolabbik részén.

Az istenekre...! De talán jobb is így. Dobjanak csak ki, ott majd nem áll senki közénk.

Felkapom a kezemet. -Hé! Hé! Hé! mondom a kidobónak, jelezvén, hogy állítsa le magát. -Az ott kirabolt minket. mutatok a nőre. -Inkább segítsenek és már itt sem vagyunk!

Nyugodtan közeledek az elfhez és a nőhöz. Kezem ökölbe szorítva, bütykeim lassan elfehérednek az erőlködéstől.

A távolból figyelem a többiek dolgait, valahol a beszélgetésünk közepén járunk Siegfrieddel.

Csak mosolygok a bárdra, majd ahogy a társainkra néz én is követem példáját...

Cavindelhez hasonlóan megáll, és felteszi a kezét, jelezve, hogy nem akar balhét.

A jó hír az, hogy megvan. - próbálom a földön tartani, nehogy a kakasokkal együtt elrepüljön ő is - A rossz hír az, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Kéne valaki, aki jártas a káoszereklyék elpusztításában.

Trubald próbál ugyan védekezni, de a pajzs jóformán használhatatlan a tömegben. A kidobó kiveri a kezéből, majd megpördíti Trubaldot és átkulcsolja őt hátulról, majd a kifele kezdi vonszolni. Fergenthil amint felteszi a kezét, a kidobó megragadja a mellkasánál a ruhát és úgy kezdi vonszolni a kijárat felé.

- Hé! Hé! Hé! Az ott kirabolt minket. Inkább segítsenek és már itt sem vagyunk! - mondja Cavindel megadva magát.
A kidobó megragadja a vállát, majd mögé lépve átkulcsolja izmos karját a férfi nyakán.
- Segítünk mi, hogy itt se légy... - morogja, majd a kijárat felé kezdi vonszolni Cavindelt.

Trubaldék a tömegen keresztül látják a sikoltozó vergődő Solveig-et, akit egy kidobó kapott el hátulról majd emelt fel a levegőbe. A nő most rúgkapál és sikítozik.
- Engedj el te bestiák fattya! MONDOM HAGYJ BÉKÉN! EREESSSZ! - de nem sokra jut, a kidobó ugyanúgy a kijárathoz viszi, mint a csapat tagjait a többi.

Bárki ki szeretne törni a szórításból, dobjon Strength tesztet!

- Nem 'tom - válaszol Frederick kissé félvállról Konradnak, mert a kakasviadallal van elfoglalva. - A varázslóknál kellene próbálkozni. Ők biztosan tudnak valamit!

Nem akarok kitörni a szorításból, ha ugyanoda vonszolnak, ahová Solveiget is.
Viszont a koponyafestéses pajzsocskámat nem akarom elveszíteni, ezért megpróbálok kinyúlni érte, még ha ez dulakodást is eredményez.

Miután csendben megvártam hogy a nőt kergetők távolabb kerüljenek tőlem, leülök a frissen felszabadult asztalhoz, és elkezdem iszogatni imént vásárolt italomat. Csak a pohár széle mellől figyelem a továbbiakat, és egyben a többi embert is, nem tűnik-e fel valaki akit a szokásosnál jobban érdekel mi történik evvel a Solveiggel.

-Oké oké oké! mondom kicsit pánikolva, bár igyekszem elfolytani. -Értem én, kimegyek rendbontás nélkül is! Csak engedjen el.

Megyek nyugodtan a többiek után kifelé a helyről.

Úúú, ez nagyon fájhatott. - próbálok egy szintre süllyedni Frederickkel - A fény varázslók nem tudtak neki mit kezdeni, kit lehetne még célszerű megkérdezni?

Még mindig a beszélgetésünkben vagyok benne, közben pedig a nyakamat nyújtogatva figyelem a többieket.

Nem ellenkezik.

Fergenthilt, Trubaldot és Cavindelt vonszolják kifelé a Kakasveremből, akárcsak a tiltakozó Solveiget. Végül kiérve az éjszakába mindannyiukat kicsűrik az épületből.
- MEG NE LÁSSUNK TITEKET ITT TÖBBET! - vetik nekik a kidobók, mielött becsapnák az ajtót.

Solveiget kicsit korábban vitték is dobták ki, így ahogy a három férfi a földön landol, ő már felpattant és rohanni kezd el az utcán. Egy jó 7 yard előnye van.

Frederick figyeli a "mérkőzést" miközben válaszol Konradnak.
- Azt az élet varázslót próbálták már? - mondja. - És a boszorkányvadászok sem tudtak semmit mondani?

Picsába, futok utána!

Kimegyek a helyről és megyek a többiek után, a tempót kocogásra váltom.

Ahogy tud felpattan, és el kezd rohanni a nő után

büdös kurva! Felpattanok amennyire tudok és rohanok a nő után a többiekkel.

Trubald, Cavindel, Fergenthil ----> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai

Gim kocog keresztül a helyen. Jócskán lemaradásban van a többiekhez képest. A kakasviadal folyik tovább, az élet zubog a Veremben.

Amint a kidobók kitessékelik a nőt és üldözőit, én felállok az asztaltól, és egyszerűen kisétálok az épület elé. Kiérve igyekszem legalább az irányt bemérni merre futhattak a többiek. Ha sikerült, hangok alapján vagy akár még épp látva őket megtudni merre indultak, sietős léptekkel, de nem futva utánuk indulok.

Zena is elkezd átvágni az egész termen.

Zena és Gim tovább közeledik a kijárat felé. Konrad és Frederick kakasa pedig megnyeri az első viadalt. Frederick újjong, Konrad pedig megkétszerezte a pénzét.

Csodálatos! - vigyorodok el - Épp ideje volt! - majd visszatérek az előző témához - Milyen Élet varázslóval? A boszorkányvadászokkal nem beszéltünk róla, ami azt illeti, ha a varázslók nem tudnak vele mit kezdeni, akkor ők sem. Azt hiszem, ideje növelni a tétet. Milyen szorzó várható a következő viadalra?

Nagy megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy a többiek nem provokáltak verekedést a kidobókkal hanem hagyták, hogy kivigyék őket így nem volt szükség a segítségünkre. Amikor mindannyian eltűnnek a falak takarásában Siegfriedhez szólok: -Utánuk kellene mennünk és szólni a nemesnek, hogy egyedül marad. - mondom neki, miközben hol az ajtó felé pillantgatok hol pedig Konradot keresem tekintetemmel.

Csak nézek társaink után, éppen vállamat készülök megvonni mikor a bárd szava késztet megállásra. -Utánuk? Nem akarlak megsérteni barátom, de nem lenne nagyobb értelme, szar bőrben vagyunk és le is vagyunk maradva... Maradjunk itt... Vagy inkább nézzünk fehérnépek után, valamivel le kell zárni ezt a csodás napot, kár lenne erőszakkal, vagy oktalan loholással... Na mi legyen? Tudod engem melyik választás csábít jobban. -Kacsintok a dalnokra.

Rohanok az után a kurva után és mérgelődök magamban, még mindig nem jutottam döntésre, hogy mi legyen a hegyesfülűvel!

Amikor Siegfried befejezte a mondandóját csak a fejemet csóválva pillantok rá: -Nem hinném, hogy csurom véresen túl sok kacér asszony ragadna ránk barátom. - mondom, miközben végigpillantok magamon és a társamon is. Habár a gyógyítót nem zavarta a dolog - amely csak természetes - de ettől függetlenül az utcán is jópáran megnéztek minket, amiért csurom véresek vagyunk, arról nem is beszélve, hogy a városőrség figyelmét is könnyen felkelheti. Nem is értem, hogy innen miért is nem dobtak ki, de ahogy nézem ezeket az embereket akik itt vannak körülöttünk megszokták már, hogy különféle rétegek különféle tagjai jelennek meg, s talán a kidobóknak fel sem tűnt, hogy néhányunk csurom vér.

-Hát akkor majd a vad asszonyok ugranak majd a ránk a megveszve a vér szagától... - Jegyzem meg komolytalanul, ravaszkásan mosolyogva. -Persze meg is mosakodhatnánk előtte... -Végig nézek magamon, mintha nem lennék egészen meggyőződve ennek szükségességéről. -Lehet nem is ártana túl sokat... Na, mindegy, mi legyen akkor?

- Én említettem - válaszol Frederick. - Guillaume Deschampsnak hívják. Breton. Ne legyen ilyen elhamarkodott Konrad, attól, hogy valaki nem ismeri a megoldás kulcsát, az nem jelenti azt, hogy valaki más sem ismeri. Altdorfban nem mindenki szereti megosztani a másikkal értékes tudását. A következőre? Ööö... egy a háromhoz.

Gim és Zéna kimegy a Kakasveremből.

Gim, Zena ----> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai
This message was last edited by the GM at 07:51, Tue 08 May 2012.

Hát, lehet hogy itt nem kéne kockáztatni... - felrakok 10 ezüstöt az esélyesebbik madárra - Hol találhatom meg ezt a Deschampsot?

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #261):

- Amennyit én tudok róla, nem igen hagyja el az Élet Iskoláját - mondja Frederick, majd miután megtette ő is a tétjeit, szurkolni kezd a kakasnak. - Hajrá! Hajráá!

-A mosakodás mellett kitartom, annak semmi hátránya nem lehet. Hacsak nem az, hogy a rászáradt vér lemosása után ismét felszakadnak a sebek. - mondom teljesen komolyan szánva és a felszakadt seb szóról azonnal eszembe is jutnak azok az öltések amelyeket ma csinált az a fickó. Szinte biztos vagyok benne, hogy egytől egyig mind felszakadt így hangulat sincs megnézni mivel tudom a választ és egyáltalán nem örülök neki. Főleg így, hogy minden pénzemet elköltöttem azokra az órákra, s most kénytelen leszek az utcáról összezenélni egy keveset, azonban ahhoz rendbe kell szednem magamat s ehhez megint csak pénzre van szükség... Sóhajtok egyet a gondolatmenet végén amikor belátom, hogy kénytelen leszek valakitől a csapatban kölcsönkérni, de el is hessegetem a gondolatot mivel ráér még ennyire előrelátónak lenni. Inkább válaszolok a férfinek: -Azt hiszem ez a hely erre nem lesz alkalmas. Sem pedig a lóitató az utcákon. - mondom -Vissza a fogadóba?

-Hát a fogadásról már lekéstem... pedig éreztem hogy bizsereg a zsebem, no' de sebaj majd legközelebb. Menjünk vissza a fogadóba, ott jó helyünk lesz, legalább kialusszuk magunkat, meg a sebeinket. A puha ölű lányok meg várnak még egy napot, a férfi ember meg úgyis csak egyre szépül a napok elteltével. Nem igaz barátom? -Nevetek halkan, majd tekintetemmel a nemest keresem.

Az is valami. Bár gondolom ma már késő lenne megkeresni.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #265):

- Mármint, mihez lenne késő? - értetlenkedik Frederick.

-Ezt már elődeink is tudták. - mondom erőltetett mosollyal az arcomon miközben félig visszapillantok Siegfriedre a nemes kereséséből. Tekintetemmel már megtaláltam és ha Siegfried nem lelné akkor felé fejemmel abba az irányba biccentek. -Vele mi legyen? - kérdezem. -Szóljunk neki, hogy elmegyünk? - pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy talán tanácsosabb lenne megvárni a nemest. Egyrészt mert könnyebben tud kocsit intézni vissza a fogadóba - habár pontosan nem tudom, milyen messze vagyunk a fogadótól - másrészt pedig nehogy véletlenül megtámadják, ismét.

Elégedetten bólintok, mikor én is megtalálom a nemest a tömegben, majd a bárdra nézek. -Szóljunk neki mindenképpen, ne maradjon itt egyedül. Ha véletlen nyert volna, még prédává válhat... Mellesleg hátha megtudott valamit az ügyetek... apropó ügyünkről.

Bólintok az útonállónak majd elindulok a nemes valamint a beszélgetőpartnere felé. Lassan közeledem és olyan szögből, hogy Konrad megláthasson minket, ezzel is megkímélve minket attól, hogy nekünk kelljen az ő beszélgetésükbe beleszólnunk - ehelyett inkább meghagyom neki a kezdeményezést. Ha odaértünk és már láthatóan figyelnek ránk akkor szólok csak: -Lord Frederick. - köszöntöm a nemest habár ma már találkoztam vele, azonban így illik. -Mi elindulunk vissza a fogadóba és megkeresni a többieket. - mondom Konradnak, majd várok egy kicsit, hogy maradni akar-e vagy pedig velünk jön.

In reply to Fleron Merrilin (msg #269):

Fleron sajnos nem tud odamenni úgy Frederickékhez, hogy azok mindenképp észrevegyék őt, hacsak nem mászik be a verembe, ahol a kakasok kűzdenek.

Ez esetben mögéjük lépek - ha kell akkor udvariasan kérem meg az embereket, hogy engedjenek oda - majd egy torokköszörüléssel hívom fel magamra a figyelmet. Hogyha a hangzavarban nem vesznek észre megérintem a nemes vállát.

Megkeresni a varázslót. Semmi kedvem éjjel zargatni, még a végén kiátkoz az egész Birodalomból.

Mivel a nemes ignorálta a mondandómat ezért nemes egyszerűséggel megvonom a vállamat majd elindulok az ajtó felé. -Amint látom nem kíván velünk társalogni. - mondom Siegfriednek miután már elfordultam Konradtól majd biccentek neki a fejemmel az ajtó felé.

-Biztosan szégyell minket az úrfi! - Jegyzem meg fennhangon, hogy a nemes is hallhassa, azzal követem a bárdot, kifelé. -Na, fogsz egy kocsit, vagy vigyelek a lovacskámon? Igaz szarul néznénk ki, de mégis több a semminél. - Kérdem meg, mielőtt még kiérnénk.

Természetesen Lord Frederick észreveszi a figyelmét udvariasan felhívő férfit.
- Ohh nem kedvére való a viadal? Maradjon még egy kicsit! - majd a hozzá szóló Konradhoz intézi szavait. - Ja hogy így érti! Hát igen, ilyen kései órán már nem ildomos zavarni még egy varázslót sem, de holnap biztosan szívesen segít önöknek.

Lord Frederick csak rosszallóan figyeli Fleron összeszólalkozását a nemessel.

A világért sem hagynám ki, hogy ne lássam Klementint. - kacsintok a lordra.

- Áháá! - mosolyog Frederick. - Háthh ő később fog jönni, de bizonyosan nagy kűzdelem lesz!

Siegfried, Fleron hova mennek?

Lord Frederick szavaira természetesen még válaszolok: -Sajnos tudja, hogy az idő sürgeti feladatunkat. - mondom neki, majd udvariasan egy enyhe meghajlás keretében köszönök el: -Viszlát Lord. - mondom, majd néhány lépés hátrálás után fordítok csak hátat a duónak. -Azt majd még meglátjuk, hogy a többiek merre vannak. - mondom, majd elindulok kifelé az épületből.

Hát az attól függ, hogy láthatjuk-e még a többieket merre mennek vagy már csak a hűlt helyüket.

- Üdvözlettel barátaim! - int nagy karmozdulattal Frederick. - Remélem mielöbb találkozunk és sikerrel járnak!

Fleron, Siegfried ----> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai

A káosznak annyi esélye sincs, mint annak a szerencsétlen kakasnak. - bökök a vesztésre álló felé - Sikerrel fogunk járni, meglátja Herr Frederick!

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #280):

- Szeretem ezt a fajta lelkesedést Herr Oderschwank! A Káosz ellenségei a szememben mindig is nagy hősök voltak. Néha azt kívánom bárcsak nekem is több bátorságom lenne közéjük állni! - mondja mosolyogva a nemes.

Szép spanolás Konrad! Növeltem a csapat kapcsolatának típusát Lord Frederickel.

Na, mi lett a mostani viadal eredménye? :D

Nagyjából "csendben" nézi végig Konrad és Frederick a meccs további részét, persze a Lord gyakorta szurkol. Végül az esélyesebbnek mondott kakas győzedelmeskedik, Konrad pedig 30 ezüsttel gazdagabb lesz. (ha levontad azt a 10-et amit feltettél. Ha nem, akkor csak 20-al.)

Na nézzük meg mit tud Kelemtin. - vigyorgok Frederickre, ezúttal egy egész aranyat felteszek rá. (És levonom most.)

- Ohh, Klementin nagyon esélyes. Ezért csak egy a kettőhöz rá az arány, ellenben az ellenfelére egy a hathoz! - mondja izgatottan Frederick és már dörzsöli is a markát. Eközben Konrad egy bukmékerrel lezsírozza a pénzügyeket ott mellette közvetlenül.

Csak nem arra kell tenni, amelyiknek nagyobb a szorzója, hanem amelyik nyerni fog. - kacsintok a nemesre.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg #286):

- Ohh engem igazán nem kell felvilágosítania erről kedves Herr Oderschwank! - csap hátba Frederick nevetve, majd koccint veled a borral amelyet ő rendelt.

Végignézitek a meccset és természetesen a nagyra tartott Klementin győzedelmeskedik. Széttépi ellenfele torkát. Szerencsétlen kakas vérezve rángatózik a ringben.

Konrad nyert 1 aranyat.

Mi sem egyszerűbb. Vannak olyan kakasok, amiknek nagy a szorzója, mert esélytelenebb hogy nyer, és vannak olyanok, amelyeknek kisebb, mert valószínűleg ők fognak nyerni. Csak hogy a személyzetnek is legyen bevétele ebből. Nos nem mindig az esélyesebbre kell tenni, mert ha valamiért az esélytelenebb nyer, akkor ő több pénzt hozhatott volna, ennek ellenére elbukjuk. Ha mindig az esélyesebb nyerne, akkor nem lenne értelme fogadni, akkor egyszerűen senki se tenne a vesztesre. Sok módja van a végeredmény befolyásolásának. Egészségére. - emelem meg a poharamat a magyarázatom végén.

- Ohh köszönöm a felvilágosítást - nevet a Lord, majd koccint Konraddal.

Jó néhány ismerőse és üzlettársa vágódik be Lord Frederick mellé és csevejbe keveredik velük, amibe Konrad nem igazán tud beleszólni. Időközben a verem takarítása kezdődik meg, a fél óra múlva kezdődő új viadalhoz.

Körbenézve meglepődötten tapasztalom, hogy a csapat többi tagja lelécelt. Valószínűleg annyira belemerültem a kakasviadalba, és a tőrproblémába Frederickkel, hogy egyszerűen itthagytak. Végülis mindegy, egyelőre szerzek egy kisebb vagyont, majd utána ráérek a többi varázslóval foglalkozni. Ha esetleg addig nem skalpolnak meg a helyi káoszhívő bandák.

Lord Frederick továbbra is ismerőseivel cseveg. Betelepedik mellétek még három ember.

Előrehajolok Frederick mellé, majd közlöm vele. - Azt hiszem ideje lenne visszavonulnom mára. Köszönöm az estét, igen szerencsésnek mondhatom magam. - ezzel elbúcsúzok tőle, és visszaindulok a Lángoló Asztalba.

- Önnek is minden további jót! - int Lord Frederick. - És keressenek bátran bármikor, ha segítségre van szükségük! - válaszol a nemes, majd int és újra elmerül a társalgásban.

Konrad ----> Altdorf - Kereskedőnegyed, A Lángoló Asztal Fogadó

Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai --> Garret, Oskar

Egy rövid sétával Oskar, Adolf és Garret elérik a Kakasverem alacsony, tömzsi épületét. A hátsó bejáratnál a két kidobó, láthatóan ismerik Adolfot, ezért egyből beengedik a hármast.

A csapat lesétál a kis lépcsőn és be az ajtón a zajjal és tömeggel teli, méretes terembe.

Középütt egy ring helyezkedik el, amely körül drukkol, üvöltözik, pénzét lengeti a tömeg. A harci ring körüli terület úgy hatoda le van kordonozva, fenntartva a társadalom gazdagabb tagjainak.

Megannyian iszogatnak a teremben és kisebb csoportokban más szerencsejátékokat is űznek, de látszik, hogy a kakasviadal a hely fő profilja. Elég ellentmondásos látvány, ahogy a lecsúszott alakok és a gazdagok, szinte együtt éljeneznek.



Adolf egy félreeső asztalhoz vezeti Oskarékat, ahol hellyel kínálja őket, majd maga is helyet foglal. Odainti a felszolgálót.
- Na, miről is lenne szó? - fordul Oskarhoz.

Körülnézek, hogy lássa, hogy óvatos vagyok.

-Nos barátom, olyan hírt hoztam ami nem minden nap kerül a birtokomban. Azt hallottam, hogy egy nagyon értékes tárgyat fognak idehozni a városba és valamikor a napokban. Ez egy vallási kegytárgy vagy egy erekje. Nem tudom, de nagyon sok pénzt megér a füles szerint.
Újra idegesen körülnézek, hogy növeljem a feszültséget.

-Ehhez kellene a segítségetek, én nem mutatkozhatok nagyon a városban, mert túlságosan is ismer az őrség. Nektek kellenekideríteni mikor és hol lesz a szállítás. Én eltünök pár napra, hogy ne keltsek gyanút.
This message was last edited by the player at 21:31, Sat 09 Feb 2013.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 295):

Charm-ra dobhatsz.
Adolf közben rendel egy sört, majd ahogy elmondod a mondókádat ő száját húzva rázza a fejét.
- Hááát... nemt'om. Értem én, hogy mire megy ki a játék, és hálás vagyok barátom, hogy miránk gondoltál, de... az egyházakkal nem szaroznék. Sigmar egyháza is nagyon erős. Pont most... hogy Sigmar újra testet öltött meg minden... nagyon erősek én mondom...

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 296):

-Nos itt kicsit más a helyzet. Tudtommal még nincs az egyház kezében a tárgy. Az éj leple alatt akarják a városban szállítani. Nem lesznek papok, lovagok. Csak néhány zsoldos. Könnyű préda, aztán ha megvan el kell tüntetni a városból és eladni valahol máshol.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 297):

Adolf összeráncolja szemöldökét.
- Az egyháznak fáj a foga a tárgyra, de még egy utolsó paptanoncot sem küldenek oda, hogy biztosítsa, a zsoldosok ne vigyék haza magukkal - megrázza a fejét. - Ez... elég fura. Melyik egyházról is van szó?

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 298):

-Azt hiszem Verana követői. Elképzelhető, hogy lesz ott pap, de én úgy hallottam, hogy el akarják kerülni a feltünést és valahogy álcázzák a karavánt. Itt arról lehet szó, hogy inkább elrejtőznek, hátha senkinek nem tűnik fel. A legnagyobb titoktartás közepette akarják szállítani a dlgot.
Ezúttal rajtavesztettek, mert kitudódott. Egy kiugrott növendék árulta el nekem részegen. Elég dühös volt a papokra mert nem jó szemmel nézték a kicsapongó életét. Kihallgatta még elötte a felettesét és szerencsétlenségére pont belebotlottam egy kocsmában.

- Pap is lesz velük... - morfondírozik. - Nagyon nagy szerencsétlenség lenne végezni egy Verena pappal...nagyon nagy.

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 300):

-Nem is kell, ha elég gyorsak a támadók nem sok esélye van a védelemnek. Ne felejtd nem számítanak támadásra. Az éj leple alatt próbálják becsempészni a városba a szállítmányt.
Na de elég a szószaporításból, ha nem érdekel a dolog eladom az infót másnak. Biztos van valaki aki akar keresni pár száz aranyat.

Ezzel felállok és otthagyok 6 penny-t az asztalon az italokért.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 301):

- Öööhm... na várj! Na jól van... - adja meg végül magát. - Rendben. Mik a részletek?

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 302):

Visszaülök.

-Annyit tudok, hogy egy előre nem bejelentett útvonalon fog közlekedni a karaván és zsoldosok kísérik az árut. A zsoldosok azt hiszik valami műtárgyat szállítanak. Ők nem tudják a valódi természetét a dolognak. Valamikor éjszaka fog indulni a menet. Viszont a feladat része lenne figyelni a templomokat és varázslóiskolákat, hogy többet tudjunk a dologról. Ez lenne a ti feladatotok. Ehhez sok ember kell. Ha nincs ínyetek részt venni a csetepatéban, jólvan nem kell. De akkor a zsákmány fő része is a mienk.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 303):

- A... varázslóiskolákat? - kerekedik el Adolf szeme. - Nah várj csak... mármint... melyikeket?

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 304):

-De lehet nem is kell, jobb lesz, ha csak a papokat figyelitek, még túl feltünő lesz. Állítsatok egy embert a fontosabb vallási helyekre. Egyébként nekem mindegy, hogyan szerzitek az információt, csak legyen meg.
De én most már tényleg megyek, mert belevetem a forgatagba, hátha én is találok valami használhatót.

Meg kezd túlságosan kínos lenni ez a beszélgetés. Nem kellett volna az elején elrontani Átkozom magamat, de igazából nincs komoly jelentősége, talán így is ráharapnak a témára és még ott a konkurencia, nekik is beetetek egy harmadik verziót, hátha ott sikeresebb leszek.

- Na várjál! - ragadja meg a kezedet Adolf. - Mi a biztosíték, hogy megkapjuk a részünket. És egyébkéntis! Még meg sem egyeztünk benne!

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 306):

-Természetesen a régi barátságunk és az, hogy elkisértek a vevőhöz, hogy addig se legyen baj. A résedés pedig egyszerű, ahányan vagyunk, annyi felé osztjuk a zsákmányt. Csak nem a régi cimboráimon fogok nyerészkedni?
De erről még korai beszélni, előbb nyomára kell bukkanni a szállítmánynak. Kutassatok utána, én is ezt fogom tenni.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 307):

- Jól van... akkor próbálok annyira kevés fickót bevonni, amennyire csak lehet... - kacsint Adolf, majd elengedi a karodat.

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 308):

-Ha dobsz egy pár rezet néhány koldusnak és cserébe megkéred őket figyeljék a gyanús szállítmányokat sokat segíthet. Nem kell tudniuk miről van szó, csak szóljanak, ha látnak valamit. A balhéhoz meg 5-6 ember elég.
This message was last edited by the player at 09:28, Thu 14 Feb 2013.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 309):

- Jól van ne aggódj pajtás, nem véletlenül hívják Szemfüles Adolfot szemfülesnek! - kacsint egyetlen szemével, ami így inkább pislantásnak tűnik.

In reply to Tolvajok, Rablok es Csempeszek (msg # 310):

-Akkor azt hiszem egyenlőre rendben vagyunk. Gyere Garret, menjünk.

Felhörpintem az utolsó kortyot és felállok, hogy lássák komoly az elhatározásom.

Adolg csak hátradől és kortyolgatja az italást, Oskar és Garret pedig kiindul a Kakasveremből. Adolf hallótávolságán kívül Garret megjegyzi.

- Ez szép volt. És ezek után?

In reply to Garret Balthasar (msg # 312):

-Egyszerűbb is lehetett volna, ha nem ereklyét mondok, hanem csak sima műtárgyat, de mindegy egy darabig nem jöhetek erre a közeljövőben. Azt tudod, hogy most vágom el magam az alvilágban.
Na gyerünk keressük meg a konkurencia őrszemeit.


Elindulok egy másik banda területére és közeben keresek egy alkalmas besúgót az utcai lézengők között.
This message was last edited by the player at 18:10, Thu 14 Feb 2013.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 313):

- Hát... nekem csak az fordult meg a fejemben, hogy mi lesz majd, amikor a részüket követelik... - mereng el Garret.

In reply to Garret Balthasar (msg # 314):

-Jó esetben nem kerülünk ilyen helyzetbe, ahhoz meg kell találniuk a zsákmányt. Ha minden szépen alakul akkor erre nem kerül sor. Igazából azért csináljuk, hogy összezavarjuk az igazi ellenséget. Ha gyorsan lezavarjuk az akciót és eltűnünk akkor talán nem kell szembenéznünk az alvilág haragjával. De most koncentráljunk a konkurens bandákra.

In reply to Oskar Kudrach (msg # 315):

- Hát jó van barátom, csak nehogy a nyakunkra hozzunk egy üstnyi szart!

In reply to Garret Balthasar (msg # 316):

-Csak leadjuk az infót aztán megyünk is, nem akarok bratyizni a többi bandával.

Látok megfelő embert a téren akiről tudom, hogy a konkurenciának dolgozik?

Oskar és Garret távozik a Kakasveremből.

Oskar, Garret --> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai