Sigmar verjen húszfele!
Nyögve követem ezt a macskanőt egy kötélen. A ruhákban nem bízok, hogy megtartanának - már csak az általános balszerencsém miatt sem -, ezért a csákányt használom amolyan kampónak, egyik kezemmel a nyelét fogva a fej közelében, a másikkal az egyik "acélcsőrt".
This message was last edited by the player at 17:03, Tue 05 June 2012.

Bocs srácok, de mindannyian pont úgy cselekedtek szinkronban, hogy ez nagyon vicces lesz :D

Trubald feldobja a csákánya csőrét a kötélre és elkezd vele csúszni. Ketten már elég komoly súlyt okoznak, a szárítókötél elkezd elpattanni illetve kétszer olyan mélyre lógnak be a sikátorba.

Solveig éppen elérné a második emeleti ablak környékét amikor ez megtörténik. Alig lát ki már a feltorlódott ruhák mögül, de vagy még egy ablak mélységbe süllyed le Trubald cselekedete folyamán, viszont soha nem éri el az ablakot...

Fleron elképesztő fürgeséggel előkap egy dobótőrt, majd hajít... pontosan Trubald és Solveig között találja el a szárítókötelet, aminek az, az eredménye, hogy Solveig a lendületénél fogva lefele és előre zuhanva hangos üvegcsörömpöléssel repül be a földszinti ablakon.
Trubald immár ruhák garmadájába bugyolálva kezd el zuhanni lefelé és pont akkor ér földet, amikor a lassítva rohanó Siegfried nézelődve érkezik a ruhaszállító kötelek alá.
A betörő telibekapja az utónállót és mindketten elvágódnak a földön.
Körülöttük őszi levelek gyanánt hullanak alá a száradó ruhák.

Zena eléri a sikátor végét, Gim pedig a tetőn futva elér a "szakadékig", amelybe éppen Trubald és Solveig zuhant bele.

Cavindel mindeközben odarohan a létrához, majd felmászik rajta. Kilöki a plafonban lévő csapóajtót, majd a tetőszerkezeten belül is mászik kicsit, végül mégegy csapóajtó kilökése után a tetőre érkezik.

Ha valaki a betört ablakon szeretne beugrani, bevetődni vagy bármi hasonló gyors mozgást, akkor Agility tesztet kell tennie, különben az üvegszilánkok 1d15 Wound-ot sebeznek.

Az átkozott! Kiáltom mérgesen, majd az elvágott kötélen lemászok a sikátorba. Közben ordítom a többieknek, ne hagyjátok futni!!!!

felérkezvén körbe pillantok. Dühösen nyugtázom, milyen nagy távolságot vesztettem a trollvadász miatt, ki eltorlaszolta az ablakot. -Az istenit! hagyja el számat a szitkozódás, de a többit már magamban tartom, nincs ideje a pofázásnak, utánuk eredek.

-A rohadt kurva életbe... -Káromkodok hosszasan, és a végére már egész érthetetlenül szitkozódom szinte elmerülve saját dühös áradatomban, majd durván letaszítva magmaról Trubaldot kászálódok két lábra, egy két fájdalmas nyögés kíséretében porolom le magam. -Le kellett volna lőnöm azt a ribancot, de én nyavajás még képes voltam megsajnálni. Pfhh... - Engedem ki a gőzt, majd mikor már kissé lenyugszom, kezemet nyújtom Trubaldnak, hogy felsegítsem. -Jól vagy barátom? -Kérdem tőle, egy erőltetett de őszinte mosoly kíséretében.

Figyelem a komédiába illő jelenetet, s habár legszívesebben arcomat a tenyerembe temetném azonban e helyett inkább a velem szemben lévő ajtóhoz lépek és megpróbálok benyitni rajta. Hogyha nyitva van és nem valami olyan dolgot látok bent ami miatt egyértelműen nem mernék csak úgy belépni, akkor elkezdek a betört ablak irányába haladni az épület belsejébe. Elég nagyot esett a nő és az üveg is biztosan összevágta, szóval egy kicsit lassabb lesz, talán elé vághatok.

Titokban természetesen pont ezt akartam :D

A rám csavarodott ruhák és macskaügyességem (CAT burglar, ugye) megmentenek ugyan a nyakszegéstől, de a hirtelen jött rémület és a lendület így is jól kipasszírozza belőlem a levegőt. Amikor végre tudok lélegezni, lerázom magamról a rongyokat, Siegfried kezét, és ráüvöltök: - Nem, és ne pofázzál, fuss a lotyó után!
Felkapom a csákányt - az első bizonytalan lépéseknél sétabotként kerül használatra - és rohanok magam is. A másik kezemben a ruhákat lobogtatom, majd kisöpröm velük az üvegszilánkokat az ablakkeretből, azon rajta is hagyom őket, aztán bevetődök.

19:40, Today: Secret Roll: Trubald Altmann rolled 56 using 1d100. Ag: 56%. !!! :D
This message was last edited by the player at 17:51, Thu 07 June 2012.

- A rohadt kurva életbe... - káromkodik Siegfried miközben lelöki magáról Trubaldot. - Le kellett volna lőnöm azt a ribancot, de én nyavajás még képes voltam megsajnálni. Pfhh... Jól vagy barátom? - nyújt kezdet Trubald felé miután feltápászkodott a fostos pelenkák és csatornaszagú ingek közül.

Trubald azonban lerázza magáról a rongyokat és a segítő kezet.
- Nem, és ne pofázzál, fuss a lotyó után!
Majd az ablakhoz ugrik és csákányával elsöpri az útból az üvegszilánkokat. Odabent nem sokat lát mert a szeme még nem igazodott hozzá a benti sötétséghez.

Cavindel káromkodik, majd társai után ered.
A tetőn való átugrásnak ugyanazok a direktívái mint a többieknél volt. Kivéve, hogy most nincs ott Gim.

Fleron az épület ajtaján lép be. Egy kis sötét folyosó látszik elötte, amely T elágazásban végződik. A balra vezető folyosón lábdobogás és zihálás hangja hallatszik.

- Az átkozott! Ne hagyjátok futni!!!! - kiáltja Gim, miközben elkezd lefele mászni a lelógó kötelen. Eléri a harmadik emeleti ablakok magasságát. Jelentős súlya alatt azonban elkezd recsegni ropogni a kötél.

Sebes léptekkel elindulok a folyosó felé ami előttem van, kardomat közben már elő is rántom és arra készülök, hogy a markolattal jól pofán - vagy ahol érem - csapjam a közeledő tolvajt, hogyha meglátnám. Próbálok úgy időzíteni, hogy a takarásból kilépve csapjak le rá ezzel meglepetést okozva, de ha úgy érzem nem erre jön vagy nagyon lassú akkor természetesen elindulok az ő irányába.

Gyorsítok a mászáson, hogy minél lentebb legyek, ha szakad a kötél.

A szememet szoktatom a benti sötétséghez (ennyit a CAT burglarságról...).

In reply to Trubald Altmann (msg #86):

Hát ha macskát akarnál lopni, akkor már látnál is. De az emberrablási szándék megléte ellehetetleníti a Predátor maszk-hoz hasonlatos képességeidet.

Délről próbálom megkerülni az épületet, közben orrom alatt duzzogva megtöltöm üres pisztolyomat. Bizony ha mondom lelövöm azt a némbert... Lelövöm, ha még egyszer meglátom. Lelövöm, ha mondom...

Nagy lendületet veszek, hogy át tudjak evickélni a másik tetőre. Nekiiramodok a tető szélének.

Trubald belép a szobába és rögtön látja, hogy csak egy kicsi, nyomorúságos lakószoba, amelynek a sarkában egy szedett-vedett pár kuporog riadtan. A betörő nemtörődve a sikongatásaikkal rögtön a szoba másik végében lévő egyetlen ajtóhoz rohan, amely még lengedezik. Ahogy kirohan rajta, látja a folyosón távolodó Solveiget. Ez egy szűk kis lakóházi folyosó telis-tele zsúfolva ajtókkal.

Siegfried magában zsörtölődve megy déli irányba, miközben megtölti a pisztolyát.
Emiatt nagyon lassan haladsz ebben a körben.

Cavindel eléri a tető szélét. Elrúgja magát, rálép a boltívre... ám ekkor Gim otthagyott csimbókos, izzadt mellszőrein megcsúszik és üvöltve zuhan bene a sikátorba. Legnagyobb szerencséje, hogy egy halom szemétre zuhan rá, amely cunamiként záporozik szét körülötte minden irányba.

Fleron hallja a távolodó lépteket, ezért elrohan az elágazáshoz, majd rohanni kezd Solveig után. Trubald majdnem úgy csapja ki elötte az ajtót, hogy Fleron mindkettejüket felkeni az ajtólapra... de szerencsére nem.

Zena továbbra is élvezi a szagot.

Gim mászik tovább lefele. Érzi, hogy meg-megrándul a kötél, ahogy kezd kiszakadni a falból a rögzítőszeg. A második emeleti ablak magasságába érkezik le.

nyöhh

In reply to Cavindel Gron (msg # 91):

Naaah! Kicsit érzékletesebben ha kérhetném!

kiszalad alólam minden talaj. Nagy puffanással, rongybabaként érkezek a talajra. A becsapódás kipréseli tüdőmből az összes levegőt. Egy pillanatra elsötétül a világ, és nincs tudomásom magamról, megpróbálom újra kinyitni a szemem és szólni, de annyira fáj még a levegővétel is, hogy nem próbálkozok újra ezzel.

Mászok tovább lefelé, de ha elég alacsonyan vagyok, hogy ne törjem össze magam, elengedem a kötelet és a földre huppanok...

- Ezt a ribancot ekével fogom megkettyinteni - lihegem, és utána loholok.

Miután a golyó ott nyugszik fegyverem csövében, megszaporázom lépteimet. A kőfalnál megtorpanok, majd méregetni kezdem, hogy át tudnék-e rajta mászni. Ha nem túlontúl magas, meg is próbálkozok vele.

-Ne biztasd! - szólok oda Trubaldnak miközben mögötte haladva loholok én is. Számítok arra, hogy a nő be fogja vágni maga mögött az ajtót és fel is készülök erre az esetre, hogy nehogy véletlenül belerohanjak az előttem rohanó Trubaldba.

- Ezt a ribancot ekével fogom megkettyinteni - szuszogja Trubald és robog tovább Solveig után.

Solveig továbbrohan, majd az elötte lévő spalettás ablaknak veti neki magát. Recsegve-ropogva tör ki a spaletta ő pedig kigördül egy belső udvarra.
- MIÉRT NEM SZÁLLTOK MÁR LE RÓLAM!? - üvölti kétségbeesetten.

Siegfried odaér a falhoz, amely egy téglából rakott két yardnál kicsit magasabb fal. Úgy véli, hogy meg tudná mászni és neki is kezd.
Scale Sheer Surface teszt!

Cavindel csak fekszik a szeméthalmon és nyög.

- Ne biztasd! - mondja Fleron, miközben lohol tovább.

Zena nyaral a szemétszigeteken.

Valahol a második és harmadik emelet között jár Gim, mikor kiszakad a kötél a helyéről. A Trollvadász egy nyikkanással zuhan, majd egy nyögéssel ér földet a blúzok, ingek és alsóneműk kavalkádjában.

- Pofázd már el, amit tudni akarunk, és vége! - ordítok vissza, és átseggelek az ablaknyílás alsó falán a túloldalra.

Sietek én is Trubald után, miközben érzem magamon, hogy az a maradék néhány öltés ami a helyén volt most már egészen biztosan elvándorolt a rendeltetés helyéről és a nemrég megszilárdult var is kezd feltépődni, ahogy futok. De nem baj, ennyit ki kell bírnom és amúgy is meg kellett volna látogatnom megint a gyógyítót, így futok én is tovább Trubald után, ha pedig kimászott, akkor én is neki kezdek, habár én jóval lassabban és komótosabban a sebeim miatt, mint ő.
This message was last edited by the player at 15:22, Tue 19 June 2012.