Kissé elbizonytalanít a tény, hogy nem hallom olyan tisztán, sőt szinte egyáltalán nem hallom a többiek ordibálását, így nagyot harapok a levegőből és ahogy csak bírok futok tovább, majd próbálom megkerülni az elém felelőtlenül kilépő járókelőt.

Oldalamat fogva kezdek lassítani majd meg is állok, karddal a kezemben. A hüvelyébe csúsztatom és fél kézzel a térdemre támaszkodva, másikkal pedig az oldalamat fogva kapkodok levegőért. Hiába, ennyi sebbel az ember nem tud olyan könnyedén rohangálni egy ilyen fürge tolvaj után, de legalább valaki megpróbálta megfogni, ennyit elértem. Fújok kettőt majd lassan, lépésben haladva megyek Trubald és a nő után.

Trubald rohan tovább és a pult mellé érve egy agyagkancsót felkap (- Hé jó ember...!), majd elhajítja Solveig felé (- Mi a...?! Sigmar gombás lábkörmére!!!).
A nőt nem találja el, de egy járókelőt igen, aki félájultan zuhan el, pont az üldözés útjába, így Trubald kénytelen azt átugrani.

Solveig rohan tovább és ahogy elfut egy szalmát szállító ökrös szekér mellett, fordulásból rásóz az állat farára. Az bőg egy rövidet, majd reflexből előre baktat pár lépést, annyira pont eleget, hogy Trubald elé vonszolja a kis szekeret.

Siegfried elől elvetődik egy járókelő káromkodva, ahogy ő kiront a mellékutcára, ami láthatóan egy nagyobb út felé vezet. Az utonálló rohan.

Cavindel rohan dél felé.

Fleron egy pillanatra megáll kifújni magát, de ez az idő elég is, hogy elmúljon az oldalfájása. Úgy érzi, hogy bírja még a futást, így úrja nekiiramodhat.

Gim fut fut.

Néhány lépésre lelassítok ahogy látom, hogy Trubald bizony szépen felforgatta a tömeget. Annak érdekében, hogy ne kezdjenek el minket üldözni minket a felbőszült emberek magamhoz ragadom a szót és szónok módjára intézek néhány szót, miközben felmutatom a kézfejemen lévő jelképet és így fordulok körbe a tömeg közepén, közben pedig lassú léptekkel haladok megkerülve a földön fekvő férfit: -Sigmar és Ulrich nevében a Birodalom ellenségét üldözzük, a nőt aki Káoszimádókat segít talán tudtán kívül! Segítsetek ezen a szegény férfin - közben lemutatok a földön fekvő ájult fickóra - segítsetek nekünk és megsegítitek magatokat is! - kiáltom már a végére, hogy mindenki jól halhassa. Kivárok még egy pillanatot, hogy mi a reakció aztán ha még van időm elkezdem megkerülni a kocsit, de még nem futok, nehogy megint kifulladjak a futás meg a kiáltozás miatt.
This message was last edited by the player at 13:31, Mon 02 July 2012.

Kikerülöm a kocsit és kajabálva futok tovább: - Állítsátok meg a kurva boszorkányt!! Démonokkal dugó dög!!

Ahogy egyre távoodnak lépésre váltok, de megyek utánuk. Ez a rohadt kurva sose fárad el?

-Már megbocsásson uram, a jó ügy forog veszélyben! - Mentegetőzöm, a majdnem fellökött férfinek, miközben ahogy csak bírok, futok a széles út felé, közben fejembe húzom csuklyámat. Nem szeretem a túl nagy feltűnést... Nem, nem...

Igyekszem felvenni Siegfried tempóját, és követni őt. Utána kiálltok, hátha meghallja, és nem kell loholjak. Picsába hogy itt pont most futkározik mindenki! -SIEGFRIED!

Trubald kikerüli a szekeret, ezzel jó nagy hátrányba kerülve a nőhöz képest és rohan tovább.

Solveig megállás nélkül tör előre.

- Már megbocsásson uram, a jó ügy forog veszélyben! - szabadkozik Siegfried, miközben rohan tovább a mellékutcán. Látja, hogy maga elött a mellékuca egy szélesebb, merőleges utcába fut bele.

- SIEGFRIED! - üvölti Cavindel, miközben rohan tovább.

- Sigmar és Ulrich nevében a Birodalom ellenségét üldözzük, a nőt aki Káoszimádókat segít talán tudtán kívül! Segítsetek ezen a szegény férfin - vált sétára Fleron, miközben felmutatja a kéfején lévő jelet. - Segítsetek nekünk és megsegítitek magatokat is!

Fleron szavain felbuzdulnak az emberek. Néhányan helyeslően kiáltanak fel. Solveig rosszallóan hátranéz futás közben, ám mikor újra visszafordul csúnya dologgal kell szembesülnie. Egy vicsorba torzult arcú férfi lép ki az egyik közeli láda mögül, a kezében egy léccel, amelyet lendületből a rohanó nő képébe vág.

Solveig pörögve elterül a földön és véres arcát fogva kezd el vergődni és tekergőzni a földön a fájdalomtól.
A férfi eldobja a pallót, majd Trubaldék felé néz és a nőre mutat.
- Amúgyis gyanús volt nekem... a sebhelye meg minden...

Befejeződött az üldözés! A többiek lassan szivárogva beérkezhetnek a helyszínre.

-Szép volt barátom! - mondom első sorban a fickónak aki leterítette a nőt de lassan körbe fordulok és utána megismétlem a mondandómat többes számban is. Arra azért figyelek, hogy az esetlegesen túlzottan fellelkesült tömeg ne vesse rá magát a nőre és ne próbálják meg széttépni, ebben az esetben szavakkal próbálom nyugtatni őket. -Meglássátok, míg í hévvel harcoltok a káosz ellen, addig városainknak nyugta lesz a beólálkodó káoszbarátoktól!

- Ó hát... minden igaz polgár megtette volna - húzogatja meg a hózentragerét a férfi teli vigyorral.

Néhány lébecoló leköpi a nőt, egy-ketten odagyűlnek nézelődni, de nagyrészt nem törődnek a dologgal. Továbbállnak.

Solveig káromkodva vergődik és fogja az arcát.

Bizarr módon feltör belőlem a kacagás, és nem fogom vissza lépteim, hanem belecsapódok a fetrengő nőcibe, aztán lefogom kezét-lábát.
- Te... mocskos... teeee! - lihegem fölötte egyszerre megkönnyebbülve és örömittasan, és bosszús dühtől hevesen. - Válaszolsz.. végre a... (a kurva istened, mi...hért kellett megfu...hhhuttatnod ennyire?!) kérdéseinkre?!!
A kifent csákánycsőrt a nyaka alá illesztem extra motivációként.

Nevem hallatán hátra fordulok Cavindelhez. -Háh, hát te is itt vagy barátom, siessünk ne maradjunk le még jobban! - Azzal bevárom társamat, és mellette futva érkezem meg az utcára. Aztán amint meglátom, hogy vége szakadt valamilyen módon az üldözésnek, kitartom oldalra a kezemet, hogy megfékezzem Cavindel lendületét, majd így szólok: -Nem kell már olyannyira sietni, a javáról úgy néz ki lemaradtunk. - Mély lélegzetvételek kíséretében gyors léptekkel sétálok oda a többiekhez, majd ha odaértem lenézek a betört arcú nőre és megcsóválom fejem. -Látod, látod, nem egyszerűbb lett volna hallgatni ékes szóló barátomra. - Mutatok Fleronra, aztán letörlöm az izzadságot a homlokomról és tovább bámulom a nőt, a beszélgetést hallgatva.

- Jól van b'meg beszélek... - köhögi a nő szánalmasan.

- Mi va'?! Azt hiszed, nem tudunk megtörni?! Olyat ka... - elhallgatok, egyrészt mert kifulladtam, másrészt mert leesik, mit mondott a nő. - No végre! Szóval, ki volt a megbízód, aki mifelénk irányított?

-Nem csodálom, hogy elmenekült tőletek modorodat látva barátom. - mondom nevetve Trubaldnak ahogy közelebb érek és látom a helyzetet. Letérdelek a nő mellé miközben ügyelek arra, hogy nehogy véletlenül a kardomhoz esetleg a késemhez kaphasson és megpróbálhassa a fegyvereimet ellenem fordítani, újabb menekülési lehetőséget teremtve magának. -Na drágám, nem akarunk mi téged bántani a trollölővel ellentétben akit jól magadra haragítottál. De ha elmondod nekünk szépen amit tudni akarunk akkor fogunk szólni néhány jó szót az érdekedben. - magyarázom neki halkan, enyhén mosolyogva a zord nőre.

A nő frusztráltan sóhajt.
- Jól van jól van... - mondja. - Végülis nem fizettek prémiumot azért, hogy ne beszéljek... De nem tudok sokat a megbízómról, egészen biztos vagyok benne, hogy álruhát viselt. Egy Dieter nevű férfi volt az, a Kakasveremben talált meg.

- Morr bassza félholtra! - szalad ki belőlem a kiáltás. Aztán veszek egy nagy levegőt, és megkérdezem: - Hogy nézett ki ez a manus? És honnan tudjuk, hogy nem hazudol, he? Elég gyanús nekem, hogy a megbízód elárulta a becses nevét!
This message was last edited by the player at 17:16, Tue 10 July 2012.

Odaérek a helyszínre, de egyenlőre csak fújtatok és várom, hogy a többiek faggatózzanak.

-Csak javasolni tudom, hogy az igazat feleld a kérdéseidre, mert amennyiben hazudsz és szándékkal félreinformálsz minket a föld alól is elő fogunk keríteni drága. - mondom a nőnek mosolyogva, miközben az oldalamon lógó díszes kardra teszem a kezemet ezzel is odaterelve a figyelmét. -Hidd el nekem, mások nagy becsben tartják a tehetségünket az emberek felkutatásában. - mondom mosolyogva, eszem ágában sincs megfélemlíteni a nőt mindössze tudatosítani benne, hogy nem holmi csavargó banda teperte le. Legalábbis a látszatot próbálom fenntartani, egy jó tolvajnak ismernie kell egy ilyen fegyver értékét és származását is talán.

- Jól van már ne zsírozzátok magatokat faszkalapok, legyetek büszkék rá, hogy öt jó erőben lévő férfi elkapott egyetlen nőt... - köp Fleron felé. - Mondtam már, hogy elmondom amit tudok. Nnyilván álnevet használt... ezt már az első találkozásunkkor megállapítottam, mikor a Kakasverembe jött, én sem vagyok hülye. Átlag magas volt, egy kissé hájas, kopasz őszülő szakállal.

-Várj meg kérlek... nyögöm neki. -Nem vagyok most sem a legjobb formámban, leestem.... mutatok a magas épületre. -Arról.... és igyekszek továbbra is utána.

-Balga lány, hát kellett neked futni ha utána meg panaszkodsz? - kérdezem továbbra is mosolyogva, nem fog meghatni egy ilyen utcai tolvaj köpködése. Próbálom megállapítani, hogy a nő hazudik-e vagy elhallgat-e előlünk valamit miközben Trubaldra pillantok, aki elég könnyen arra gondolt, hogy a fényvarázsló akart nekünk keresztbe tenni. -És mit mondott kiket kell kirabolnod? Mondott mást is? Hogyan csináld és hasonlók. - kérdezem, mivel ez még nagyon kevés amit eddig megtudtunk.

- A pontos részleteket a második találkozásunk során mondta el... - mondja.

Megvonom a szemöldökömet valamint az arckifejezésemet is érdeklődőre váltom, hogy ezzel is noszogassam a nőt, beszéljen akkor a második találkozásukról.