-Gondolom az, amit eddig életem minden napján követtem... Ha nem zavarsz sok vizet, téged se zavar senki... - Vetem közbe félvállról vett hangsúllyal.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 355):

Ezt nekem mondod?

In reply to Trubald Altmann (msg # 356):

Bárkinek aki magára veszi.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 355):

- Vagyis hagyjuk a fenébe a tőrt és a Káosz fenyegetését, inkább tegyük fel a lábunkat az asztalra és kezdjünk pipázgatni, mert biztos a kultisták is békén hagynak majd minket, ha mi is őket? Ezt mondod, te istenverte féleszű? - fújtatok, mint valami bika. Most már aztán veszélyesen vékony a cérnám...

In reply to Trubald Altmann (msg # 358):

-Anyád volt az istenverte féleszű, amiért nem tanított meg felfogni a szavakat... Nem azt mondom, hogy hagyjuk a tőrt, hanem, hogyha csak szépen elindulnánk vele akkor és nem akarnánk még pluszba elhinteni mindenféle információt akkor lehet, hogy kevesebben figyelnének fel ránk, és nem kéne még nyolcvan szerencsétlen tolvajbandától is óvni a tőrt. - Nem igazán értem min kapta fel a vizet, de hallottam olyanokat, hogy egyeseket frusztrál ha nem értenek meg valamit.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 359):

- Anyámat lemészárolták a vadak, mielőtt megismerhettem volna, nem mintha érdekelne téged. Mi lenne, ha félvállról odaficcentett félszavaknál komolyabban is hozzászóltál volna a tervhez, de akkor, amikor még nem egyeztünk bele?

-Úgy gondoltam a főnökösködő mogorva figura, önálló terveiben nem kell hibát keresnem, és nem is kerestem, csupán Fleron megjegyzésére reagáltam félszavakkal, nehogy megsértsek valakit, is de látom ez nem rajtam múlik. - Vonom meg a vállam az idegeskedő férfi felé.

In reply to Siegfried von Schwarzwald (msg # 361):

- Milyen főnök? Szavazást tartottunk és nyílt megbeszélést, ha a nagy lazaságban nem tűnt volna fel nagyuramnak. De ha a "főnökösködő" alatt azt érted, hogy komolyabban veszem a küldetésünket, mint mondjuk te, akkor mérget vehetsz rá, hogy igazad van.

Kicsit unottan ülök a helyemen, és nézem, hogy a veszekedőket. Annyira furcsának tűnik, hogy az egyikkel pár órával ezelőtt még vérre menő harcot folytattunk, most meg egy oldalon vagyunk. Bár itt a remek eset, hogy feldobjam az én aggályomat is, inkább nem kezdek neki még egy összerezdülésnek. Most még.

Csóválom a fejem az ismételten komoly veszekedés láttán, nem mondok rá semmit mindössze magamban morgok azzal kapcsolatban, hogy mennyire képes tönkretenni az embereket az, hogyha ilyen nagy súly nehezedik a vállukra. De ez természetes és meg tudom érteni, hiszen én magam is érzem ezeket a változásokat és menthetetlenül mindannyian előbb vagy utóbb de bele fogunk fáradni ebbe a folyamatos teherbe és felelősségbe. Éppen ezért nem is szólok hozzá még egyszer az előbb felhozott dolgokhoz.
-Megyek szerzek egy kézikocsit meg rá néhány szememet összeszedek a városból, meg valami szabótól veszek hulladékruhákat magamnak meg valakinek és kész is az egyik kisebb csapat. - már fel is állnék talán amikor valami eszembe jut. -Illetve mennék, de az a nőszemély az összes pénzemet elvitte a szobámból, hét pennyből pedig nem hiszem, hogy egy rongyon kívül mást tudnék hozni. - érezhetően nem pénzt akartam kérni, hanem csak felvetődött a probléma, hogyha valaki nem fog megszánni néhány arannyal akkor megpróbálom majd szóval összeszedni a kellékeket. Illetve fejem vakargatva még mindig azon gondolkodom, hogy a kereskedő vagy a mutatványos szerepét játszom el az elterelőakció jegyében.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 364):

Közös az érdek, Fleronban pedig nagyon is megbízom. A kezébe lopok néhány érmét. Majd (csak) visszaadja, ha marad belőle.

Na tehát, akkor mégegyszer, megerősítést kérek arról, hogy ki, hova megy.

Amit eddig értelmeztem:
- Konrad el szeretne menni Messnerhez, bár nem írta le, hogy hova.
- Trubald Scheunachthoz, de nem tudom, hogy a házát látogatná meg vagy a tornyot.
- Wolfgang a Karlz-Franz híd északi részén lévő térhez fog menni, az ilyen nagyobb tereknél van lehetőség általában zsoldosok keresésére. Itt fogadók is vannak. Gim megy vele.
- Oskar a Dreskack negyedbe megy, felkeresni régi bandáját, Garret vele tart, ha nem ellenkezik.
Amennyiben a többiek nem jelzik, hogy hova indulnak, a fogadóban fognak maradni.

In reply to GM (msg # 366):

Megerősítve, Garettel alászállunk az alvilágba.

Oskar, Garret --> Altdorf - Folyóköz, Dreskack negyed sikátorai

In reply to GM (msg # 368):

Wolfganggal megyek, Wolfgangot majd utólagosan érintem.

Wolfgang, Trubald, Gim --> Keresztezett Gerelyék foút, Az Öreg Császár Híd

Bólintok Trubaldnak köszönetképpen az aranyakért cserébe, majd az erszényembe csúsztatom azokat. Visszamegyek a szobámba és összeszedem minden vackomat ami a szobámban volt, hogy teljes felszerelésemben indulhassak útnak. Ha visszaértem a fogadó alsó szintjére, magamhoz veszem a többiekre bízott olajos kancsómat, a fáklyámat és a taplókövet is a ronggyal együtt, majd elindulok a kereskedőnegyedbe.

Alapjában véve egyedül megyek de ha valaki velem jön akkor azt nem fogom elküldeni.

Fleron --> Altdorf - Altdorf utcái, Kereskedőnegyed

Jaj, bocs. Kicsit elpilledtem ^^.

Messner tornya felé veszem az irányt, először. Aztán majd kitalálok valamit, ha nem lesz ott.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 373):

Van egy gond. Fingod nincsen, hogy hol van a Fény Iskolája.

Akkor viszont a Berekbe megyek először.

In reply to Konrad von Oderschwank (msg # 375):

Konrad --> Altdorf - Palotanegyed, Domplatz kerület, A Berek

Altdorf - Altdorf utcái, Kereskedőnegyed ----> Fleron

Fleron visszaér a fogadóba. Schmidt már visszaért, ott van ő is és Siegfried is. Egyikük sem ismeri fel Fleront.

Az, hogy senki nem ismert fel azok közül akiknek lenne rá lehetőségük mosolyt csal az arcomra mivel így megbizonyosodhattam: az álcám jól működik. Azonban van még valami amit ezen kívül megtehetek, egy régi történetem inspirálta ahol egy vándorénekes szavaival és történeteivel képes volt az emberek között olyan cselekedetek szülni amelyeket a káosszal lepártoló városi elöljáró ellen lázadó emberek képesek voltak kihasználni. Úgy érzem itt az ideje, hogy én magam is közrejáruljak a küldetésünk sikere érdekében azzal amihez a legjobban értek: szavakkal.
Belépek a fogadóba - a kocsimat kint hagytam természetesen - majd odasétálok Siegfriedhez. -Barátaim, szükségem volna a segítségetekre. - ha nem ismerne meg hozzátenném: -Én vagyok az, Fleron. - halkan teszem, nem szeretném ha Matthias meghallaná mivel hamarosan a most rajtam lévő ruhához hasonlóakat árulna a pult mellett ,,hősi álruha'' néven.  -Van odakint egy portékákkal megrakott kocsim. Az italod mellett kérlek vigyázz rá míg én elintézek még egy dolgot. Ha valaki visszaérne mond neki, hogy nemsokára jövök én is. - természetesen ezeket Siegfriednek mondtam, nem tegezem le a nemesifjút. Amennyiben beleegyezik a dologba abban az esetben a kocsimhoz vezetem és segítek keresni valami helyet. Ha van valami hátsó bejárata a fogadónak ahol mondjuk a fogadóba hozzák be az étkeket akkor oda tolom be, hogy Siegfriednek ne a poros utcán kelljen üldögélnie.
Miután ezzel megvagyok levetem magamról a köpenyegemet, hogy a szép ruháim maradjanak csak, megtörlöm az arcomat, hogy ne legyek mocskos majd a tőrömet betekerem egy rongyba és úgy tűzöm az oldalamra. Az övemen ott lóg még az elfektől kapott díszes kardom is. Igazítok még egyet az öltözékemen majd elindulok, keresek valami forgalmas teret a környéken. Magamhoz ragadok egy széket vagy vödröt is ha tudok.

-Emberek! - hívom fel magamra a figyelmet miközben ráállok az ülőalkalmatosságra, ha sikerült magammal hozni egyet. -Emberek! A mai küzdelmekkel és nélkülözéssel valamint veszéllyel teli időnkbe ki ne állna meg egy jó történetet meghallgatni főleg így, hogy szíves örömest nyújtom nektek ezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül? Ki ne akarna hallani egy olyan történetet amelynek a főszereplője nem egy vándorló kalandor vagy egy úrfi aki a háború művészetét szeretné elsajátítani? Pontosan így van, ezúttal a főszerelők az átlagemberek akik a hétköznapjaikban keményen dolgoznak azokért a falatokért amelyeket nap végén megesznek! - tartok egy pillanatnyi hatásszünetet majd folytatom tovább. -Alig pár éve még csak annak, hogy alig néhány napnyi járásra Middenheimtől, Grevendfeldben kirobbant a tőrös felkelés! Hallott róla valaki? Nem? Senki se gondolja azt, hogy tájékozatlan volna a múlt történéseivel kapcsolatban ugyanis ennek az események a története annyi módon kapott szárnyra, hogy az eredetit senki nem tudja! Grevenfeld falai közé beférkőzött a Káosz és emberek tűntek el, fiatal asszonyokat erőszakoltak meg vagy gyilkoltak meg hidegvérrel, gyermekeket áldoztak fel a káosz isteneinek és katonákat mészároltak le a sötét sikátorban! A város vezetői tehetetlenek voltak, nem volt már elég tekintélyük ahhoz, hogy megfelelő mód léphessenek fel a kultistákkal szemben de volt valami amiben bízhattak! Ezek a város polgárai voltak akik cselekvésre szánták el magukat! Minden ember aki magáénak érezte az ügyet, a harcot egy rongyokba tekert tőrt akasztott az övére! - mondom miközben én is megragadom az enyémet ami az oldalamon lóg. -Mindenki akinek ott volt a tőr oldalán nyilvánvalóvá tette, hogy harcolni fog az életéért és a szeretteiért, meg fogja védeni magát ugyanakkor a rongy pedig jelképezte azt, hogy az erőszakot magától nem vállalja fel, csak ha rákényszerítik! - hangosan beszélek, hadd hallja mindenki. -A kultisták nem mertek többé kárt okozni a polgároknak, akik nem csak fegyverrel de szóval és a tekintély erejével is megvédték magukat a káosztól! - felmutatom az Egység Jelét, hogy a körülöttem állók jól láthassák. -És most Ulrichra és Sigmarra higgyetek nekem, Altdorfnak is meg kell védenie magát, el kell vennie a kultisták kedvét attól, hogy a falak közé férkőzzenek. Álljatok be ti is a Tőrös Felkelésbe és mutassátok meg, hogy Altdorf polgárai nem csak legalább annyira összetartóak mint Grevenfeld lakói, de még jobban is azok! Mondjátok el a barátaitoknak mi készül és csatlakozzatok saját magatok emberséges módján való védelméhez!

- Én beszéltem Fraulein Marsnerrel! - vág közbe lelkesen Fleron szavaiba Schmidt, majd gyorsan elhalkul. - Ja jó, bocsánat, majd később megbeszéljük! - kacsint cinkosan.

- Persze, vigyázok rá - mondja Siegfried, majd együtt a fogadó hátsóudvarába tolják a kocsit, amelyre Siegfried felül és ott iszogat tovább.

Fleron szózatát kisebb tömeg hallgatja végig. Néhányan helyeslően morognak és a mellkasukra csapnak. Kevesebben oda sem figyelnek, vagy legyintve elmennek. Végül jó páran egyetértően mordulnak és néhányan tőrt emelnek a magasba. Sokan a Tőrös Felkelésről kántálva mennek el, és ígéreteket kiabálnak, hogy verbuválni fognak embereket az ügy mellé.