Altdorf - Palotan., Obereik Bez., Schmidt városi rezidencia ----> Gim, Garret, Trubald, Fleron, Wolfgang, Siegfried

A csapat egy jó háromnegyed órányi zötykölődés után végre elérkezik az északi városrész, messzi nyugati sarkába, egészen a Reik mellé, a fal tövéhez. Itt helyezkedik el a Ruhstatt temető, ahová a Vörös Pestis idején ezreket temettek el. Akik ismerik az Altdorfi legendákat, azok bizonyára hallották már, hogy ez a temető a szóbeszéd szerint szellemek járta.

Morr fő temploma is csak pár utcányira található, az Ametiszt iskola épülete maga, pedig örökkön őrt áll a temető felett. A környéken néhány üzlet található, amelyek főként virágárusok, temetkezési vállalatok, kőfaragók és ügyvédi irodák. Továbbá nagyon kevés lakóház látható a területen, hiszen nyilván még a legszegényebbek sem szívesen laknak ilyen baljóslatú környéken.

Az iskola épülete maga sötét kőböl épült, díszes, gótikus stílusban, stílusa egy régebbi kort idéz. Az ablakok és ajtók csúcsos boltívvel rendelkeznek, a legtöbb ablak magas és vékony. Az épület homlokzatán szobrok helyezkednek el, míg gargoylok guggolnak némán a tető szélén.

Megannyi egyenes torony emelkedik az épületből, balkonokkal cifrázva. Minden egyes torony hegyes tetőzetben végződik és még a nappali világosságnál is látni egy-egy cikázva repülő apró alakot onnan. Azonban a denevérek az egyetlen jelei az életnek, az épület körül, elött nem látható senki. Az ablakok sötétek, semmi mozgás nincs sehol.

Ennek ellenére az épület ajtaja tárva-nyitva áll. Egy kőkapú egy világos és egy sötét kövű oszloppal. A szemöldökfába az iskola szimbólumai vannak vésve: középen egy homokóra, körülötte koponyák és csontok, az egész körül pedig tüskés futórózsa tekereg.
This message was last edited by the GM at 15:05, Tue 20 Nov 2012.

Nem akarok babonás parasztnak tűnni (ha paraszt nem is, de babonás annál inkább vagyok), így némi vacillálás után elhatározom, hogy az elsők közt lépek be. Bár nem elsőként.
- Herr Scmidt, mint a hölgy jó barátja, vagy ismerőse, úgy vélem Ön lenne alkalmas rá, hogy elsőként üdvözölje, egyszersind, akkor már be is mutathatna minket. Ha nem sértem meg, nem létszükséglet, hogy jövetelünk célját is rögtön közölje vele, az ráér akkor, ha már nincs körülvéve szem és fültanúkkal.
Kínos mosoly követi monológom.

Garret, Schmidt és Wolfgang lépnek be elsőként a kapun.

A levegő állott és dohos, balzsamozó folyadékok szaga tölti meg. Rothadás szagának nyoma sincs, a város zaja és szagai messze elmaradnak, ahogy az ember belép az ajtón.

A bejárat után egy kis fogadóterem következik, majd egy hosszú csempézett, sötét folyosó vezet a távolba. A falakat ametiszt színű drapériák fedik, a földön vastagon áll a por, amely felkavarodik, ahogy a csapat belép. A porszemcsék lustán szállnak a homályos ablakokon beszüremlő gyér fényben. Az árnyas folyosórol ajtók vezetnek minden irányba.

Sehol nem mozdul semmi...

Kb. fél percenként a gonoszt elűző védő jeleket vetek a mellkasomra. Buzogányom nyelét erősebben markolom, mint valaha, páncélkesztyűm alatt ujjaim elfehérednek.
Nem mondok semmit, nem teszek semmit, csak várok. Ez a Halál birodalma, élőknek nem volna való az ittlét.

A csapat újdonsült társa csak nézelődik arcán fancsali grimasszal.

Kint mélyen beszívom a csodálatosan kellemetlen és ismerős szagokat. Azok voltak a szép, gondtalan idők...! Lehet, hogy csóró voltam és névtelen, de legalább nem démonistenek akartak eltenni láb alól (dehonnem, csak szerencsére nem tudtam róla), hanem legfeljebb az éhkór, amikor nem jutott betevő húsospitére.

- Morr jóban van Sigmarral és Ulrickal, ugye? - motyogom odabent a hely iránti nemtetszésemet kifejezve.

Tiszteletet, félelemmel és csodálatot egyaránt tükröző tekintettel figyelem a környezetünket. Egyszerűen megragad a tudat, hogy egy ilyen legendás és sok mesében talán túlzottan is finoman vagy baljósan (mikor hogy) emlegetett helyszínt személyesen kereshetek fel azonban természetesen bennem is ugyanúgy megvan a kezdeti nyugtalanság és aggodalom amelyet ez a dermesztő hely ültet az ember szívébe és folyamatosan táplálja míg a félelem virága el nem kezd növekedni az ember lelkében. Ettől függetlenül szememben inkább a kíváncsiság és a csodálat költözik bele, bátrán lépek be a kapun, hiszen nem úgy érkeztünk ide mint akik egy ellenségtől próbálnak segítséget kérni, hanem mint olyanokat keresünk fel ezen a helyen akik talán segítségünkre lehetnek a káosz elleni harcban.
Trubald kérdésére egy félmosoly közben válaszolok: -Az ember azt gondolná, hogy te már korábban megbarátkoztál Morral.

A csapat óvatosan ódalog be a sötét folyosón. A folyosóról nyíló ajtók elhagyatott, poros szobákva nyílnak. A legtöbben régies, fehér leplekkel letakart bútorok vannak, a sarkokban, falak mentén vaskos pókhálók növekedtek... továbbra sincsen semmi jele életnek.

In reply to Fleron Merrilin (msg # 7):

- Persze, sőt... Csak nehogy kebelbarátként gondoljon rám, akit mielőbb viszont akar látni.
This message was last edited by the player at 20:04, Wed 21 Nov 2012.

Jó lenne végre találkozni valakivel, mielőtt szellemek lepik el a környéket és betolakodónak néznek minket...

Várom a csapat cselekedeteit is.

Várom, hogy találkozzunk egy helyi NPC-vel.

A csapat beszélgetésébe nem kívánok belefolyni. Leginkább egy élő Ametiszt varázsló megjelenését várom.
Nyugtalanít, hogy a hely látszólag halott.
Persze nekiállhatnék ajtókat nyitogatni, meg hasonló ostobaságok, de még egy ember sem élt sokáig azok közül, aki magára haragított egy varázslót.

A csapat továbbmegy a folyosón. Benéznek néhány ajtón, de mindenütt csak letakart bútorokat, sok pókhálót és mégtöbb port találnak.

Néhány szobában oltárt találnak felállítva, amely a Halál istenének lett felszentelve. Ez ha lehet még hátborzongatóbbá teszi a halott helyet.

A folyosó végén egy lépcsőházi előtérbe jutnak, ahonnan egy átjárón keresztül lehet tovább haladni az épület hátsó része felé, egy kis belső lépcsőn felmenni az emeletre, vagy egy leágazó vékonyabb folyosón az épület keleti szárnyának irányába.

A csapatban realizálódik, hogy bizony ez egy gigantikusan nagy épület és ha az egész így néz ki, akkor ez bizony egyben egy útvesztő is.

Életnek itt sincs nyoma. A homályos ablakokon keresztül halott fény szűrődik be, a lépcsőkorláton vastagon áll a por. Itt-ott patkányok vagy pókok döglött testei is láthatóak, de semmi élő.
This message was last edited by the GM at 08:58, Thu 22 Nov 2012.

Harangtorony van? Megtalálhatom a harang lelógó kötelét?

In reply to GM (msg # 13):

- Talán maga Morr se gondolta volna, hogy a varázslókhoz eljutni egy külön teszt. Ha nem halunk éhen itt a kőlabirintusban, akkor találkozhatunk velük. Ja bocs. Ha meghaltunk, akkor is.
Zsörtölődöm egy sort.

In reply to Trubald Altmann (msg # 14):

Ez nem templom, hanem egy "kastély"

In reply to GM (msg # 16):

Ha már a halálistennek van szentelve és a temetőnél található, gondoltam, vannak harangjai is. *mittomén* :)

- Valaki fogadjon má' minket! - kiáltok bele a folyosókba, és felmutatom a tetoválásaimat (magam sem tudom, kinek). - Sigmar és Ulric nevére, közös az ügyünk!
This message was last edited by the player at 10:08, Thu 22 Nov 2012.

A hatalmas épület hamar elnyeli Trubald üvöltözését. Semmi változás, csak csend és halál.

Sigmar és Ulric nem jó? Na mit szóltok ehhez?
- Morr áldását kérjük, annak a hatvan millió léleknek a lelki üdvéért, akik meg fognak halni, ha nem segít nekünk az Ametiszt Rend.
Kiáltok még hangosabban, mint Trubald.

Wolfgang hangja is mintha kissé elhalna a hosszú folyosókban és termekben.

In reply to GM (msg # 20):

- Erre a kiáltozásra a holtak is feltámadnának.
Tanácstalanul nézek társaimra.
- De ők nem. A kiáltozás nem fog beválni.

Azon kezdek gondolkodni, hogy nem-e hallottam valami olyan történetet amiben az Ametiszt iskoláról van szó. Legfőképpen az érdekelne, hogy hátha eszembe jut valami olyasmi amivel ,,elő lehet csalogatni őket'' mivel jelenleg láthatóan tudatlanságunk miatt nem akarnak velünk szót váltani az iskola tagjai. Dobhatok valamire? Közben pedig odafordulok a velünk tartó nemes ifjúhoz: -Maga ismeri a hölgyet. Nincs esetleg tudatában annak, hogy mivel hívhatnánk fel magunkra a figyelmét?

Fleron sajnos nem tud semmi használhatót.

Schmidt csak megvonja a vállát.
- Én még sosem jártam itt...
This message was last edited by the player at 11:37, Fri 23 Nov 2012.