Itt kezdődik majd a kaland

2522. évet írjuk a Birodalom alapításától számítva.

Mindannyian úgy nőttetek fel, hogy megannyi mesét, történetet hallottatok a Káosszal szemben vívott nagy háborúkról, a kétszáz éve élt Császár, Kegyelmes Magnus győzedelméről a borzalom hadai fölött...
S a ti időtökben is elérkezett a Káosz csapásának új hulláma. Ebben az évben, a négy káoszisten egyesített seregei romboltak le északról a Végidők Urának Archaonnak a vezetésével.
Borzalmas háború volt, amely nem hagyta érintetlenül az Öreg Világ egyetlen nemzetét sem.
Bestiák törtek ki a Birodalom erdeiből, azt mondják keleten a halottak is életre keltek, emberek és törpék egyesített seregei kűzdöttek a Káosz borzalmas hada ellen. Regélik, hogy Sigmar újra testet öltött, hogy segítse a Birodalom hadait.
Kislev nem tudta megállítani a Káosz seregét, áttörtek Erengardon egyenest a Birodalom szíve felé...

Azt mondják a győzelmet Middenheimnél aratták. Borzalmas csatában törték meg Archaon hordáit a Fehér Farkas városában, de a veszteség is tetemes volt.

Ti a legkülönbözőbb módon keveredtetek bele a háborúba... néhányan talán katonának álltatok a Birodalom valamely tartományának hadaiban, családotokat elvesztve próbáltátok életeteket menteni vagy éppen falutokat védeni az iszonyathorda ellen. A háború alatt egy nagyobb csapattá kovácsolódtatok össze, de mostanra már csak ti maradtatok. Kűzdötök a túlélésért Drakwald erdejében, és északra Middenheim felé haladtok, mert azt suttogják, hogy habár Middenheim romokban hever, még mindig nyújthat valamit a menekülteknek.

A Drakwaldon vágtok éppen keresztül, mikor egy rajtaütés helyszínét találjátok meg. A sötét erdőben, kicsi útelágazásnál néhány szekér fekszik az útról leborulva. Itt-ott még friss holttestek hevernek, harc jelei láthatóak. A jelek szerint goblinok ütöttek rajta menekültek egy csoportjára.

Kezemben a kétkezes csatabárdommal a környező erdőt fürkészem, hátha van még valami kis undormány a közelben, amit le lehetne vágni, majd a halottakat is megnézem, hátha lehet még valakin segíteni.
Közben fenhangon kiabálom:

- Ezek az ocsmány kis férgek, mindig csak a szegény védtelen emberekre törnek rá, bezzeg ha feltűnik a szinen egy törpe akkor máris kereket oldanak, pedig úgy kiosztanék nekik egy pár pofont, hogy a korcs annyukba is visszarepülnének.

Végül végighúzom a hüvelykujjam a csatabárdom élén, majd lenyalom a kiserkenő véremet az ujjamról és ordítok egy hatalmasat!

- GYERTEK ELŐ TI KORCS BESZARI SENKIHÁZIK, MOST MUTASSÁTOK MEG MIT TUDTOK!!!
This message was last edited by the player at 09:17, Mon 20 Apr 2009.

Semmi válasz, azonban az erdő széle felől, egy közeli árokból elhaló hörgés és köhögés hallatszik.

A testekre fordítom figyelmemet. Megtanultam már, hogy egy mozdulatlan, bűzlő alak ugyanakkora eséllyel lehet elkábított, lebénított vagy egyszerűen valamiféle tébolytól szenvedő szerencsétlen, mint halott, illetve legfőképpen csapdát is jelenthet. Csákányom nyelére téve kezem megszámolom a testeket és felmérem, milyen állapotban vannak.

- Sigmarra... - mormolom, egyrészt a vérfürdő, másrészt öngyilkos hajlamú útitársam miatt.

A köhögés hallatán óvatosan arra veszem az irányt. Ha Gim is így tenne, természetesen megvárom, míg ő odaér.

Én is elindulok az árok felé, hogy megnézzem mi hörög ott.

De jól esne egy kis vérfűrdő, úgy is régen ittattam meg drágaságomat.
Közben simogatom a csatabárdom nyelét.

Társaim reakcióit figyelve előhúzom vívótőrőm, és a többiek után megyek.

Bizonyára goblinok lehettek. Hát nem elég a csapásból???Mocskos goblinok...

A köhögő testhez közeledve kiválok a csapatból és előremegyek az illetőhöz.
This message was last edited by the player at 19:22, Mon 20 Apr 2009.

Ahogy odaértek az út melletti árokhoz, észreveszitek, hogy valójában nem is egyszerű árok, hanem verem. Csapdának áshatták, kihegyezett fakarók vannak benne, és az alján, a karókra szúródva egy haldokló férfi van.

Idősödő, ősz férfi. Egyszerű, szürke ruhákat visel, itt-ott Sigmarita szimbólumokkal hímezve. Úgy tűnik, hogy Sigmar papja.

Vért köhög fel, mivel a tüdejét is átdöfték a karók.

"Ki... ki van ott?" hörgi
This message was last edited by the player at 06:59, Tue 21 Apr 2009.

- Nyugalom, atyám, elmúlt a veszély - csitítgatom, közben önkéntelenül is felmérem, milyen állapotban van a teste és mi értékek láthatóak nála. A sigmarita jelek egy kis tiszteletre intenek, ugyanakkor tudom, állapota javításáért én semmit sem tehetek. - Mondd el, mit történt, amíg Sigmar magához nem szólít.

Látszik, hogy homályos a tekintete, de erejének utolsó cseppjeivel kinyútja Trubald felé a kezét, amely ökölbe van szorítva, mintha szorongatna benne valamit. Talán egy rejtett fegyver? Ez mindenképpen óvatosságra int.
- Gyere... gyere közelebb -nyögi elhaló hangon

Hajt a kíváncsiság, ezért csákányomat alulról felfelé ívelő csapásra készen a csípőm mellé engedem - remélve, hogy nem fog feltűnni egy haldoklónak -, és közelebb lépek hozzá.
- Most már nincs mitől tartani, öreg - igyekszek közben megnyugtatni és valahogy a bizalmába férkőzni. - Mondd el, ki érdemel bosszút mindezért.

Miközben a figyelem az öreg felé irányul,körbetekintek a helyszínen.Nyomokat keresek, és figyelmesen körbetekintek a környező bokrokon.

Úgylátszik a környék csendes.

Ahogy Trubald az öreg közelébe lép, a haldokló utolsó mozdulataival, valamit a kezébe nyom.

- Vigyétek el... vigyétek ezt... ezt... el Middenheimbe... Sigmar templomába. Nagyon... nagyon fontos- nyögi.- Kérlek tegyétek meg egy öreg pap, utolsó kívánságát...

Kissé letargikusan lezárom a pap szemeit és elmormolok magamban egy pár szavas imát, de közben már a tenyeremben lévő tárgyra összpontosítok.

Ezek után én is nagy érdeklődéssel fordulok Trubald Altmannhoz.

Vajon mi lehet?Biztos valami ereklye, vagy valami hasonló...Miért bízott meg bennünk?Ezek szerint az öregnek jó szeme  volt az emberekhez....

Mielőtt továbbindulnánk el kell temetnünk a halottakat!-szólok mély hangon a többbiekhez-Nem hagyjatjuk őket így,kapják meg a végtisztességet...Adjuk meg nekik az örök nyugodalom lehetőségét!

-Túl sokan vannak, nincs kedvem egész nap embereknek sírt ásni, a pap egyébként mit adott?

Azért jól esne egy kis bosszúállás azokon a korcsokon.

Megszemlélem a nyomokat merre mehettek azok a fattyak.

A terület túlságosan össze van járkálva, fel van dúlva. Lehetetlen követni bármi nyomot is.

Hmmmm, szóval ennyit ér az ember végtisztessége....Hová lett a régi korok becsülete?!Hát jó, kötelességem megtenni....

A holtakat elkezdem egy helyre húzni-persze nagyon vigyázva arra, hogy ne mocskolják be felszerelésemet...Közben nagyon szúrós tekintettel figyelem a többieket....

Megmutatom a többieknek is az ikont.
Ismerős nekem ez a kompozíció. Jónéhány ábrázoláson láttam már a legendás csatapörölyt a milicista táborban, ahol nevelkedtem. Ha valóban igazak megérzéseim, az azt jelenti, életbentartásom kegyelmét végre leróhatom Sigmar előtt.
Pillanatnyi elmerengést követően a még oldalt ácsorgók közelébe ejtem a csákányom, én magam pedig ásni kezdek egy megfelelőnek tűnő helyen, nem messze az úttól - emléknek és figyelmeztetésnek is megteszi majd.

Kérdőn nézek a többiekre, hogy mit csinálnak, majd hangosan elkezdek puffogni és szidom a nyomorult goblinokat, hogy itt hátráltatnak csak minket, ahelyett hogy egy kis örömet okoznának a jelenlétükkel! Ezt azért elég hangosan ordibálva teszem, hogy ha maradt a környéken ilyen goblin, azért meghalja és hívjon segítséget. Közben összeszámolom a halottakat, és végiggondolom, hogy mennyi időbe telik majd, amíg a társaim eltemetik a fajtájuk belieket.

Nagyjából 5-6 holttest hever szerteszét, amelyeket a kislevita pár perc alatt egy kupacba huzigál.

A hullákra nézek bármi mozdítható érték, fegyver, csizma, aranyfog stb. után kutatva. Bár gondolataim még mindig az ikon körül forognak, hullarabló énemet nem tudom meghazudtolni. Az atya testére különös figyelmet fordítok, hátha találok nála valamiféle iratot, ami magyarázattal szolgál.
A törpe viselkedése nem is annyira a mészárlással szembeni tiszteletlensége miatt zavar, sokkal inkább attól tartok, hogy tényleg idevonz pár zöldirhájút a zajongásával. Ehh, hadd csinálja, inkább rájuk legyen dühös, mint énrám.
- Mit szóltok a kis ereklyénkhez? Amondó vagyok, kötelességünk véghez vinni, ami elrendeltetett. Middenheim nincsen már messze.

A hulláknál semmi érték nincs, úgy tűnik a goblinok elvittek mindent.

Milyen undorító hogy valaki a saját fajtájának hulláit fosztogatja, még szerencse, hogy már egy két harcban bizonyította rátermetségét sírásó társam, mert a végén talán kedvem lenne meglékelni.

- Szerintem induljunk tovább, és vigyük el ezt az ereklyét a városba, mert azok a nyüves goblinok már nem fognak ide visszatérni sajnos.

Vállamra csapom a csatabárdom és szépen komótosan elindulok Middenheim felé az úton.

Hát mégis van valami ebben a törpében, biztos a világ teszi ilyenné az embert...De legalább tiszteli a többieket...Jó kis csapat ez...

Biztos, hogy jó ötlet ezt a szent ereklyét egy olyan emberre bízni, aki a szerencsétlen halottakat is végigkutatta értékeikért?-fordulok a törpéhez az úton-Szerintem mindenképpen valaki másnak kéne ezt a szent terhet cipelnie...

Ez az Altmann is érdekes figura...Vajon miért jár ily görbén?

Részemről egy csapat vagyunk, tehát ha a pap épp rá bízta az ereklyét, akkor rá bízta és mi segítünk a cél elérésében hiszen amúgy is oda tartottunk. Ember-ember egykutya. Én csak remélem, hogy valami förtelem megpróbálja elvenni tőlünk ezt az ereklyét és így lesz mit aprítani útközben!

Hangos röhögés!

- Én nem vagyok műveltnek mondható, de te talán hallottál már erről a... képecskéről. - fordulok Tordimir felé. - Nagyon réginek nézem, és az a papszerzet se véletlenül maradt élve, amíg biztonságban nem tudta. - Erre megint a trollölőre sandítok. Vagy legalábbis nagyobb biztonságban, mint ha egy hullákkal teli veremben maradt volna. - Fontos lehet. És Middenheimbe eljuttatni is.
Visszahunyorítok az útra, ahonnét jöttünk; megpróbálok visszaemlékezni, honnan indul, illetve kifundálni, honnan jöhetett a pap és kísérete.
This message was last edited by the player at 21:33, Tue 21 Apr 2009.

Igaz is, ember-ember...Valahogy nem tudok szabadulni a belémnevelt előítéletektől...legközelebb jobban kell figyelnem erre a hibámra...

Én azért remélem csetepaté nélkül megússzuk a dolgot-mondom Grinnek-Jobb szeretnék miden gond nélkül a városba érni...

Bár mintha olvastam volna valamit arról, hogy ilyenkor bosszút kell állnunk....
This message was last edited by the player at 04:28, Wed 22 Apr 2009.

Úgy tűnik a menekültek csoportja a Drakwald erdőben elszórt falvak valamelyikéből jöhetett, nyilván valamely faluból amely megsemmisült a Káosz Viharában.

Szerintem mostmár irány Middenheim, itt végeztünk és el kell juttatni a célba ezt az ikont.
This message was last edited by the player at 04:35, Thu 23 Apr 2009.

Folytatjátok hát utatokat Middenheimbe. Az út még nagyjából négy óráig tart, mire meglátjátok a hatalmas várost.

A Fehér Farkas városa egy hatalmas szikla tetején emelkedik, innen déli irányból egy kanyargós út vezet föl a sziklán a déli kapuhoz. A városon látványos az ostrom rombolása. Leomlott, megrongálódott falak, szétzilált városnegyedek.

A városba menekültek egész hada tart, így jó másfél óra mire sikerül elérnetek a déli kaput, könnyedén bebocsájtást nyertek Middenheimbe.

Az elétek táruló látvány összességben siralmas. A negyed amibe érkeztek a legszegényebbek egyike. Szűk utcácskák, szorosan egymásra épített, düledező romos házak, másutt romokban állnak a negyed egyes részei. Nincstelenek, koldusok, kéregetők láthatók az utcákon és az érvényesülni próbáló menekültek.

Raktárházakat alakítottak át menekülttáborokká, ahol Shallya papnői próbálják ellátni a szerencsétleneket, de láthatóan már ők is erőforrásaik végén vannak.

A főút mentén amely keresztül vezet a negyeden, egy fa táblát találtok, rajta a negyed térképével. A felirat szerint, ez a: Déli Kapu - Ostwald kerület

A térkép feltöltve a Dokumentum topicba

Én eddig csak csendben követtem  a társaim, hisz mégiscsak nekem van a legkevesebb tapasztalatom a harcos létből.
A hullák öszehúzásánál is szó nélkül segítettem.

Fáradtan beérve Middenheimbe, megkérdezem: Akkor most az első dolgunk, ugye hogy megkeressük a templomot? Tudja valaki hol találjuk?
Legfeljebb megkérdezek valakit.

A látvány ami fogad, aggodalommal tölt el. Nehezen tudom még mindig megszokni ezeket a borzalmakat.
A figyelmem azért nem lankad, nehogy bajba keveredjek.

Elég siralmasan néz ki ez a város, elkéne neki pár törpe építőmester segítsége, akiket nem nagyon látok a környéken sajnos.

Megszemlélem a térképet, de nem igazán látok rajta Sigmar templomot, úgyhogy odalépek valamelyik koldushoz, aki a fal mellett van és morcosan ráförmedek egy kis segítségért cserébe.

Merre van a városban Sigmar temploma?

Majd előveszek egy pennyt és felé nyújtom olyan módon, hogy a másik kezemben választási lehetőségként a kétkezes csatabárdom tartom harckészültségben.

A házfal mellett ücsörgő rongyos koldus felnéz, azt elmutat észak felé.
- Freiburgban -nyögi, majd köhögni kezd.- Ottan van...

A köpenyem alatt erősen fogom az ikont, nehogy meglepjen egy zsebmetsző.
A város romjaiból és a sebesültekből áradó bűz még az én hullaszagon edzett orromat is irritálja. Shallya papnőinek igazi vallási fanatikusoknak kell lenniük, ha kibírják ezt a káoszt.
- Menjünk hát a tempomba. Nem szívesen mászkálok errefelé ilyesmivel a markomban...

Odalököm neki a pennyt és elindulok a mutatott irányba. Végig figyelek erszényemre és ha valaki a társaimon kívül közeledni próbál hozzám, akkor fenyegetően rávillantom tekintetem, csatabárdomat meg magam előtt tartva segítek az embereknek a helyes útra térésben, azaz el előlem.
This message was last edited by the player at 16:27, Thu 23 Apr 2009.

Micsoda hely???

Végighaladva a rongyos tömegen peckes járást veszek fel, csak úgy mekszokásból. Ezek a régi nemesi udvarból vett viselkedésformák valahogy nem kopnak le rólam. Shallya papnőire tekintve azonban eszembe jut, hogy megváltoztak a dolgok, és az olvasmányokból ismert lovagi eszmények feltörnek bennem.Úgy érzem itt és most be tudom bizonyítani társaimnak és magamnak, hogy mennyire jó lovag lehetne belőlem. (Kutatom a tömeget lehetőséget keresve segítőkészségem gyakorlására...)

Most...Most majd meglátják kivel van dolguk...

Segítségre éppenséggel van igény, talán túlságosan sok is ahhoz, hogy bárki gyakorolhassa segítőkészségét.

Elindultok északi irányba keresztül a negyeden, végignézve az Ostwald kerület düledező házait, rongyos koldusait.

Egy idő múlva egyre normálisabb házak kezdik felváltani a romokat, és itt-ott utcai kereskedők jelennek meg, láttok Middenheim színeiben járőröző városőröket és egy idő múlva újabb tábla szegélyezi utatokat, amely a Kereskedő Negyed térképét mutatja a főút mentén. Itt nem romosak a házak, lévén a kerület távolabb van Middenheim falaitól, a káosz ostroma nem érte el oly mértékben az épületeket.

Dokumentumok topikban

Különös fintora az odaföntieknek, hogy a háború betörésével is a szegénynegyed nyomorultjait sújtják. Nos, olyan sok minden talán mégsem változott: a koldusok nem lettek szegényebbek ezzel sem, akik pedig azóta Morral táncolnak, azoknak már egyre megy.
Mentünkben megakad a szemem egy-két fogadón. Jól esne már lepihenni - lassan már az istállók szénája is csalogató -, de furcsa küldetésünk nem engedi, hogy elnapoljuk. Csak remélni merem, hogy cimboráim is így gondolják; továbbra sem szívesen válnék magányos ereklyehordozóvá egy dúlástól felpaprikázott nagyvárosban.
This message was last edited by the player at 19:25, Thu 23 Apr 2009.

Mostmár én sem tanúsítok olyan agresszív viselkedést, vállamra vetem a csatabárdom és elkezdek törpe nótákat fütyürészni miközben haladunk észak felé Freiburgba. De azért a másik kezem még mindig gondosan az erszényem tartalmát óvja.

Sosem lehet a törpe résen, mikor akarják ezek a hitvány emberek ellopni a kincsét, remélem a társaim eléggé figyelnek az ereklyére. Gyorsan lekéne már adni, hogy aztán beüljünk valahova meginni egy pár hordó sört, elmosva az út porát.

Odalépek egy városőrhöz és megkérdezem tőle:

Jó felé megyünk Freiburgba a társaimmal?
Sigmar templomát keressük.

"Hátt... méég igen..." mondja a városőr majd mutogatni kezd. "Menjenek tovább a főúton észak felé, és mikor elérnek egy térhez, akkor vannak Ulricsmund határánál. Namármost ottan van sok utca, maguk forduljanak jobbra és az északabbi utcán haladjanak tovább. Onnét má látniuk kell majd a Nagy Parkot... na az Middenheim közepe. A Nagy Parkot kerüljék meg északról és elfogják érni a Freiburgot..." magyarázza. "Ottan lesz térkép és megtalálják majd a templomot."

Kissé bizonytalanul de továbbindultok a városőr magyarázata alapján, de végül sikerül megtalálni a helyes utat és fél órán belül már a Freiburg kerület határánál lévő térképnél ácsorogtok.

A Dokumentumokba feltöltve minden kerület térképe amit érintettetek.

Lelkesen mutogatom társaimnak a térképen jelzett Sigmar templomot, ami Freiburg északi részén van.

Közel már a küldetésünk vége és közel már az ivászat kezdete.

Hangosan röhögök! Majd hirtelen elhalgatok és szomorúan megjegyzem.

Rég találkoztunk méltó ellenféllel akinek vérét onthattam volna.

- Nem mondom, lecsúszna pár jó pofa... - kezdenék el vigyorogni a törpére, de egykettőre elsavanyodik az ábrázatom, ahogy megtapogatom az erszényemet. Hirtelen átvillan az agyamon, hogy megloptak, de csakhamar eszembe jut, hogy legfejlebb én loptam megmagamat, és jelenleg ez a félmaréknyi érme minden vagyonom. Majdnem el is megy a kedvem az ivástól. - Egye fene, a vizezett alkohol legalább... egészségesebb... - rántom meg a vállamat rezignáltan.
Szememmel elkezdem keresni a Sigmar-templomot, ami elképzeléseim szerint hatalmas és fenséges épület lehet egy ekkora városban.
This message was last edited by the player at 12:46, Fri 24 Apr 2009.

Végigjárván Freiburg kerületben látjátok, hogy ez már egy igencsak kultúrált környék. A kis utcácskák tele vannak könyvesboltokkal, antikvitás kereskedésekkel, mágikus hozzáfalók boltjaival, siető diákokkal.

Végül eléritek Sigmar templomát. Látjátok, hogy valóban hatalmas, kupolás épület, bár méretben ez csupán a második legnagyobb a világon, mint tudjátok, az altdorfi Sigmar templom után. Middenheimben az Ulrik vallás központja van, nem véletlenül nevezik a Fehér Farkas Városának.

A széles lépcsősoron hívek tömege jár föl s alá, sietnek befele a templom hatalmas ajtaján.

- Nem igazán jártam még templomban - fordulok társaim felé -, csak a kiképzőtábori sátorkápolnákat ismerem. Szerintem a főpappal kellene beszélnünk, és jobb szeretnék magunk közt, mint mindenki füle hallatára. Ti ismeritek a járást az ilyen helyeken? - pillantok fel a kupolára, ami mellett aprónak és jelentéktelennek érzem magam. Most tudatosul csak bennem, hogy egy pap halálhírét jöttünk közölni és egy tőle származó ereklyével kufárkodni egy bosszúálló isten harcos papjaival teli rendházába- illetve persze, hogy nem, de így is nagyon könnyen félreérthető a helyzet.

Miért kell itt bonyolítani a helyzetet? Besétálunk, szólunk az első papnak, hogy mi történt, és átadjuk az ikont, mint a halott pap utolsó kívánságát. Nem pénzért csináljuk, úgy is útbaesett, tettünk egy szivességet egy haldoklónak. Véleményem szerint ebben nincs semmi bonyolult és nem is kell ismerni hozzá sem az egyházi hierarchiát, de még a templom felépítését sem, inkább menjünk, mert még kell szállást és piát is keresnünk.

Ezzel megindulok a lépcsőn felfelé és magamban zsörtölődök.

Az emberek mindent megbonyolítanak.

Félig bosszúsan, félig tanácstalanul megvakarom a borostát az államon, és lassan Gim után indulok. Amilyen bárdolatlannak tetszik olykor ez a törpe, olyan hatásos tud lenni a maga nemes egyszerűségében (és nem mellesleg derekamnyi alkarjaival). Pár lépésen belül sietve felzárkózok mellé és odasúgom neki: - Mindünk érdekében remélem, azért tudod, hogy Sigmar nem épp a vendégszerető félszerzet kukoricatermesztők istene... Szóval ha a híres sigmarita törpebarátság és a hírhedett sigmarita gyanakvás miatt nekem mégis a nyakam veszik, leszel szíves legalább megbosszulni engem... - próbálom megvillantani meglehetősen fáradt temetőhumoromat. Aminek persze megint a legjobbkor kellett előjönnie, és a legjobbnak címezve... Közben a köpenyem takarásában ruhaujjal és körömmel úgy-ahogy letisztogatom az ikonról a port és a pap vérét.

Szerintem nem kell semmitől tartanod, elmondjuk mit láttunk és kész. Teljesítettük egy sigmar hitű pap utolsó kívánságát. Emiatt nemhinném, hogy a nyakadat szegnék. De ha gondolod átadhatom én is az ikont a papoknak.

Elmosolyodok.

Na persze miután ma jól berúgunk, szerintem vissza is mehetünk majd a környéket felkutatni a goblinok után és kiírtani az összes kis rabló banditát. Valószínű a papoknak is ez lesz a kívánsága, úgyhogy jó mókának nézünk elébe!

- Nem tehetek róla, zsigerből nem bízom a... az élőkben, úgy hiszem. - tárom szét a karom. - Ne is törődj vele. Munkahelyi ártalom lehet, jó adag háború utáni búskomorsággal nyakonöntve. Az kell legyen, máskülönben nem beszélnék róla ilyen nyíltan. Ez nem jellemző rám. Szemben a Sigmar iránti kötelességtudattal. - Eszemben sincs elhalasztani vagy elhagyni az ikon átadását, ebben biztos lehetsz. Ez nem az a fajta kincs, amit tiszta lélekkel elkoboznék egy közönséges nevenincs tetemtől a harctéren vagy egy csatornakiömlőben. Ennek itt a helye ezen a szent helyen.

Valamelyest meglepődök magamon és emelkedett nézeteimen, de rá kell jönnöm, hogy bár a fentieket komolyan gondoltam, ezek után holnap ismét csak egy mindenki által megvetett, hazátlan, hitvány hullarabló leszek az éjszakában, és ez a tény visszahúz a való világba. Mindazonáltal... Talán a templom teszi, talán az ikon a kezemben, hogy dolgaim állása hirtelen zavarni kezd egy csöppet, és eszembe jut, milyen tervekkel és reményekkel csatlakoztam ehhez a bizarr csapathoz. Hát, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Ezek után lesöpröm arcomról a bamba töprengő ábrázatot és igyekszem kihúzni tetemcipelés és ásás hajlította hátamat, hogy méltósággal adhassam át az ikont a papoknak.

Hmmm... egy kis iszogatás tényleg jól hangzik.....Vajon hol találunk egy elfogadható kocsmát?

Azért igazán böszkék lehetünk magunkra barátaim.-szólok miközben belépünk a tempolmba-Vajon hányan teljesítették volna ezt a nemes cselekedetet?Apám biztos büszke lenne rám.....Mi azonban a becsület terén helytálltunk.-nyugtázom magamnak.

Mindannyian besétáltok a templomba. Odabent még szemet gyönörködtetőbb a templom. Magas boltíves ablakok, amelyeket színes mozik fed, körben domborművek, amelyek Sigmar tetteit ábrázolják, szemközt az oltár, föltöte egy hatalmas kétfarkú meteor szimbólum. Épp nincs mise, a hívek szabadon járnak kelnek, imádkoznak a papok gyóntatnak és hasonlók.

Az egyik olyan paphoz odamegyek, aki egyedül foglalatoskodik és hivők sincsenek a közelében, majd tiszteletteljes hangon enyhe főhajtással megszólítom.

Atyám küldetésben járunk, kérem halgasson meg minket, szomorú hírt kell közölnünk.
Egyik rendtársát pár órányira találtuk meg a várostól, de már nem tudtunk segíteni rajta. Ő is és a karaván minden tagja akivel utazott meghalt, valószínüleg goblinok által. Az utolsó szavaival arra kért minket, hogy biztonságban jutassunk el egy ikont ebbe a templomba, amit szeretnénk átadni a főatyának.

Ezzel intek a társamnak, hogy mutassa meg az ikont, amit ránkbíztak.

Megcélozom a legidősebb és/vagy a legdíszesebb talárt viselő papot és határozott léptekkel elé lépek. Lenyelem a templom belső tere gerjesztette gombócot a torkomban és meghajtom előtte a fejem.
- Szomorú hírünk van, atyám. Társaim és én körülbelül öt órás gyalogútra innen borzalmas mészárlás, ördögi karós kelepce nyomaira bukkantunk. Mocskos goblinok a ludasak, ha minket kérdezel... öhh. Csak egy pap maradt életben, de ő is kilehelte lelkét a csapdájá... kiszenve... meghalt, miután átnyújtotta nekünk ezt a... - Előveszem inkább és megmutatom neki. - Utolsó kívánságát teljesítettük azzal, hogy elhoztuk Sigmar házába. - Gyorsan a kezébe nyomom, hátrébb lépek és gyászt erőltetek ábrázatomra. Most már biztos, hogy nem nekem kellett volna beszélnem...

Észreveszem, hogy nem messze tőlem Gim is magához ragadta a kezdeményezést. Intek nekik, hogy jöjjenek közelebb. Hihetetlen, hogy sikerült félreszervezni az átadást annyi szájjártatás után is...
Ha az imádkozó tömeg érdeklődést mutatna irántunk, elfordulok a pap felé, akinek becsületes szemekkel igyekszem állni a tekintetét. Nincs mit takargatnunk, és jobb, ha ezt nyilvánvalóan ki is mutatjuk.

Meglepődök, amikor látom, hogy a hullarabló leszólította az egyik papot és sietve odamegyek hozzájuk.
Vajon mit mondhatott egy hullarabló egy papnak a történtekről? Az egy dolog, hogy régen volt részem egy kis vérfürdőben, de azért nem sigmarita papokkal kéne folytatni.

Trubald a pap kezébe nyomná az ikont, de az nem veszi el, csupán szemügyre veszi.

"Aaaz... ilyen ügyek nem rám tartoznak Herr." mondja a pap. "Morten atya foglalkozik az ehhez hasonló tárgyakkal. Nemrég tért vissza a Collegium Theologicán tartott előídásáról, rögtön szólok neki." mondja, majd elsiet.

Milyen bizalomgerjesztő neve van....

Leülök egy kicsit a legközelebbi padhoz és várom az atyát.
Közben merengve nézem a templomot és az ott lévőket.

Homlokráncolva emelem szememhez az ikont, miután a pap elcsoszog. Morr rágja le a lábam, ha átok ül rajta, mi meg behoztuk a város szívébe...
Sokatmondóan a fejemet ingatva Gim mellé telepedek, az ikont pedig kettőnk közé leteszem a padra.

Nem sokkal később egy pap jön oda hozzátok. 40-es éveiben járó, őszes-barna hajú enyhén kopaszodó, jókedélyű férfi.
- Üdvözlöm önöket Morten atya vagyok- mondja -Miben segíthetek?

Intek Trubaldnak mesélje csak el, hogy mi történt, én közben tovább nézegetem a templom berendezését, de azért hallgatom, hogy mit mond a társam a papnak.

- Atyám - sóhajtok (ímmár nem színészkedve) -, átutazók vagyunk a Drakwald felől, ahol pár órával ezelőtt egy haldokló rendtársad utolsó erőfeszítéseként nekünk adta ezt a míves szentképet, megesketve, hogy eljuttatjuk tihozzátok. Átkunkra őt már nem tudtuk megmenteni a goblinok csapdájából, és ugyancsak későn érkeztünk, hogy kísérete többi tagját megvédjük a kínhaláltól vagy a rabszolgának való elhurcolástól... - Köhintek egyet-kettőt, félrekapom a tekintetem, aztán gyorsan felveszem az ikont és elétartom. - Haláláig őrizte, és ha mi nem jövünk, talán még napokig szenved, csak hogy megőrizze a rá bízott ereklyét. Kérlek, tégy vele eszerint...

"Elképesztő!" mondja ahogy megtekinti az ikont. "Ez a legrégebbi Sigmarita ikon amit valaha láttam! Nézzék az aranymunkát a szélein, ez törpe munka, biztos vagyok benne. És a ruházat stílusa - ez elég régi ahhoz, hogy Sigmar korából származzék! Hatalmas kincset hoztak el nekünk, és a templom nevében köszönöm!" mondja, majd magához hív egy paptanoncot, aki az utasítására átad nektek fejenként 25 arany koronát és egy-egy ezüst kalapács nyakláncot.

Elkerekedik a szemem a meglepetéstől, majd mosolyogva nyakamba akasztom a nyakláncot és elteszem a 25 koronámat is.

Segíthetünk még valamiben atyám?

Nyam-nyam, ebből a kis egyházi támogatásból végre ihatunk majd egy jót!

"Nem nem köszönöm... köszönöm..." mondja az atya, de már izgatottan siet is el kezében az ikonnal.

Csak nekem tűnik furcsának, hogy fel se tűnt az atyának egy másik sigmarita pap halála?

Emberek, kik nem tisztelik sem az élőket, sem a holtakat, csak vakon imádják isteneiket. Ettől csak hányingerem lesz, megyek iszok is inkább valamit.

Elindulok kifelé a templomból, és megpróbálok visszaemlékezni, hol láttam a közelben egy kocsmát.

Szóhoz sem jutok a meglepetéstől. Ha nincs mellettem a látványosan örvendező Gim, talán eszembe sem jut, hogy megköszönjem és eltegyem a váratlanul bőséges jutalmat. A sigmarita nyakláncnak különösen örülök, és már most elhatározom, hogy nagy becsben fogom tartani és soha nem adok túl rajta. Büszkén fogom viselni annak jeleként, hogy rövid időre kezemben hordhattam védőistenem egyik ősi ereklyéjét.
- Áldott legyen Sigmar - mondom halkan hálám jeléül, de addigra a pap már messze jár. A többiekhez fordulok. - Ez... érdekes volt, azt meg kell hagyni.

Hátraszólók a társaimnak a templom kapujából!

Na akkor jöttök? Van még dolgunk a városban.

Ezzel kacsintok egyet és elvigyorodok.

Taréjos barátom után indulok. Amikor kiérünk a szabad ég alá, megpróbálom megbecsülni, milyen napszak hányadik órájában járunk.
- Követünk, te csak menj az orrod meg a hasad után, Gim, akkor csak jó vendéglőben lyukadhatunk ki - eresztek meg egy félvigyort. Könnyebbnek érzem magam a kis küldetésünk teljesítése után.
This message was last edited by the player at 18:20, Sun 26 Apr 2009.

Erszényemre gondosan ügyelve megindulok az első kocsma felé, amire emlékszem. Ha emlékszem valami jó kis balhés kocsmára a környéken akkor odamegyek, de fontosabb, hogy a közelben legyen.

De jó lenne még ma megpuhítani pár nagypofájú emberkét, úgy is hiányzik már egy kis testedzés.
De a legfontosabb a sör és az étel!

Boldogan fütyürészve járkálok a városban.

Miért van az, hogy nem teljesen bízok meg Gim ízlésében....

Szeretném bocsánatodat kérni Trubald-fordulok társamhoz-Bevallom nem voltam bizalommal irántad...De ezzel a küldetésssel bebizonyítottad számomra, hogy igaz és megbízható ember vagy.Büszkén állok melletted barátom!

És Gimet követve a kocsma felé veszem az írányt.

- Oda se neki, Tordimir - rántom meg a vállamat. Meg is lapogatnám az övét, ha nem félnék, hogy tisztíthatatlan kéznyomot pecsételek vele előkelő ruhájára. - Csak a bolond bízik meg könnyedén egy félidegenben manapság. Igyunk egyet a másikra, hogy minden idegenség eltűnjön közülünk.

Vajon hány óra lehet?
This message was last edited by the player at 05:48, Mon 27 Apr 2009.

Haha,olyan ostobák vagytok ti emberek, bezzeg a törpéket nem próbálják meg átverni, vagy ha van olyan bolond mégis, akkor annak az élete elég röviddé válik.

Vigyorogva megsuhintom a kétkezes csatabárdom, majd könyed mozdulattal visszalököm a vállamra.

Talán az a gond veletek, hogy keveset isztok és harcoltok, és így túl sok időtök marad a lopásra, csalásra, mások átverésére.
Bezzeg egy törpe a mélység minden fenevadától védelmezi a felszint, csak azért hogy másnap ugyanezt tegye és a népét védelmezze.

- Heh... - nevetek egy sort kényszeredetten a törpe szavaira. Mondja mindezt büszkén egy kitagadott, akinek az a sorsa, hogy öngyilkosságba hajszolja magát... - Tényleg ideje volna már berúgni.

Úgy kora délután felé járhat. Vagy fél óráig járkáltok a Freiburgban és környékén, hogy Gim és a többiek ízlésének megfelelő kocsmát találjatok, amikor odamegy hozzátok két Middenheim kék, fehér, barna színű egyenruháját viselő városőr. Alabárdot fognak a kezükben, fejükön díszes tollal ékített kalap. Egyikük magas és vékony a másikuk alacsony és széles.

-Üdvözöljük önöket Middenheimben- mondja a hórihorgas. -Jól tudjuk, hogy önök érkeztek nemrég a városba a Drakwaldon keresztül?

- Biztos vagyok benne, hogy ez rajtunk kívül még több tucat másik átutazóra is igaz, jóuram - felelem óvatosan.

Miután megkaptuk a jutalmat, a nyakláncot gondolkodás nélkül felveszem.
El sem hiszem, az első igazi kalandom amiért jutalmat kaptam. Hogy maradhattam ki eddig az ilyen izgalmakból? Bár tudom ez még semmi.

Már éppen mondtam volna, persze mi vagyunk! De hallva Trubald válaszát, inkább csöndben maradok és várom, hogy majd ő vagy esteleg Gim elbeszélget vele.

Lehet nem kellene beleszólnom, a többiek jobban tudják, miért nem jó megmondani, hogy mi vagyunk azok.

Mi is arról érkeztünk uraim, és egy kocsmát keresünk éppen, ahol jól berughatunk! Talán segíteni is tudnának nekünk, hol találunk egy helyet, ahol jóféle sört mérnek!

Vigyorguk rájuk és megsimogatom a csatabárdom nyelét.

Tudják a harcnál jobban csak az ivást szeretem.

- Tudjuk mi törpeuram -vigyorognak össze a városőrök- De elöbb ha megtennék, hogy velünk jönnek a városőrségre. A parancsnok váltana önökkel egy-két szót.

Nem tetszik ez nekem. Máris bűnbakot keresnének a látott mészárlásra?
A városőrséggel a világért sem szeretnék harcba bonyolódni, ilyen esetekben inkább sebes lábaimra hagyatkoznék. Most viszont inkább meg se moccanok, tudva, hogy a csapat talán legrosszarcúbb tagjaként biztosan csak az indokot keresik, hogy rámugorjanak, és társaimról sem tudom, hogy fognak reagálni. Persze főleg a trollölő izgat, akinek már veszélyesen régóta viszket a tenyere. Nagyon remélem, nem most derül ki róla, hogy mégis sültbolond...
Eszembe jut a paptól kapott ezüstlánc. Morten atya nagyon hálásnak tűnt az előbb, talán ebből is ki tudna bennünket menteni, ha nagyon rá lennénk szorulva.

Nem mondom, hogy örömmel, ha csak harcról nincs szó, hiszen a cimboráimmal inni indultunk! De legyen, kiváncsian hallgatom annak a szavait akihez kísérni akarnak, aki... talán nem is említették a nevét?!
Na de közben induljunk, tényleg ne rabolják az időmet, mert a vérem már forr és azt csak egy kis vér, vagy még több sör hűti le, szóval vegyük sietősre, ha csak nem akarják itt helyben megmérettetni velem az erejüket!

Vigyorgok a városőrökre, mint egy félbolond, ami talán igaz is! Hiszen vesztenivalóm az nincs.
This message was last edited by the player at 20:20, Mon 27 Apr 2009.

- Jöjjenek -mondja a városőr- Elvisszük önöket a parancsnokhoz, a neve Schultzmann. Ne aggódjanak, csak kérdezni akar egy, két dologgal kapcsolatban. Tudják...- a városőr megvakarja a fejét.- A város védelme miatt...

Déli irányba indulnak meg.

Követem őket.

Mondjátok emberifjoncok a közelben hol van egy jó kis kocsma, ahol elfogadható a sör ára és nem akarják az ember koronáit ellopni?

Az lesz a legjobb, ha szót fogadunk a törvény szavának. Legalábbis egy ideig. Remélem, a háború kiirtotta a városőrség korruptabbik férgesét...
Megyek én is a többiek után.

Az alacsonyabbik Gimre tekint.

- Az attólfügg melyik kerületben köll, s mennyit bír az erszénye törpe uram!

Hát pénzem az van, viszont a tenyerem is viszket, szóval valami olyasmi hely kéne ahol egy kis jogos önvédelem esetén nem rohan egyből a városőrség lenyugtatni a kedélyeket.

Rámosolygok a városőrre.

Tudja nem akarom terhelni az amúgy is elfoglalt városőrséget, de jó lenne egy kis testmozgás, de erre talán térjünk vissza később, mert ha a parancsnokot ad valami izgalmas feladatot, akkor lehet hogy pár részeges, beképzelt, puhány ember még mára megtarthatja a fogait.

Elkezdek röhögni, majd a levegőbe lendítem az öklöm egy jobb horgot imitálva.
Majd vidám törpe dalokat fütyürészek, és követem a városőröket. A várost jól megfigyelem és igyekszem minél több részletet megjegyezni belőle. Na meg azon emberekre akik idegenek és a közelembe sodródnak bizalmatlanul és agresszívan tekintek, féltve drágaságos koronáimat.

Jó ideig sétáltok a városőrökkel, mire visszaértek a Déli Kapu Ostwald kerületbe.

Végül elvisznek titeket a városőrség épületébe, amely egy nagy, egyszerű kőépület, közel a Déli Kapuhoz. A városőrök a legfölső emeleten lévő irodába vezetnek, ahol már az Őrség Parancsnoka vár titeket.

Egy impozáns ember, aki az ötvenes éveiben jár. Magas és termetes, tövig lenyírt ősz hajjal és sötétkék szemekkel.

-Köszönöm, hogy eljöttek -mondja miközben végigtekint rajtatok szúrós szemekkel.- A nevem Ulrich Schultzmann, én vagyok a városőrség parancsnoka a Graf távollétében, én vagyok felelős a város védelméért. Hallottam, hogy idefele vezető útjukon néhány Bestiával találkoztak. zeretném tudni, hogy merrefele, és valami közeli becslést a számukról is.

Valóban így volt, jó néhány bestiatámadást vészeltetek át az utatokon idefele. Nyugodtan kitalálhattok bármit válaszként, vagy tekinthetjük úgy, hogy elmondjátok Schultzmann-nak, ahogy jónak látjátok.

- Az én nevem Trubald Altmann - kezdem, feszélyezettségemben a tenyeremet morzsolgatva -, és társaimmal a háború túlélői vagyunk. Szerencsénkre miránk már jobbára csak utótisztogatás maradt, nem is láttunk másféltucatnyinál több tagú bestiafalkát a Drakwaldban, és azok is leharcolt, szánalmas dögök voltak. Ahogy én emlékszek, Schoninghagen környékén volt a legrosszabb a helyzet. - Valóban ott uralkodtak a legsiralmasabb állapotok, vagy csak azért tűnt így, mert valaha én is ott éltem? Hmm... . Az ottaniak jól szervezett bestiaportyákról is pletykáltak. Mi ugyan nem találkoztunk velük három nap alatt se, de a pusztításuk és a rettegés, amit keltettek, nagyonis valóságos volt. - Egy pillanat múlva lenézek és meglátom a láncot. Majd' homlokoncsapva magamat hozzáteszem: - Ó, és úgy ötórányira innen délnek elég friss rablótámadás áldozataira bukkantunk az úton. Ránk már csak az elföldelésük maradt... ám a támadók, akik szerintünk zöldirhájúak lehettek, még a közelben kószálhatnak.
This message was last edited by the player at 21:40, Wed 29 Apr 2009.

Volt pár dög az útközben, de semmi extra, még a csatabárdomat is kár volt megemelni, mert a szelétől kettéhasadtak a többiek elmenekültek.

Csalódot képet vágok, hogy csak ezért hívott minket.

Na meg ahogy a társam mondja goblinokra utaló nyomokat találtunk a várostól pár órányi járásra.

Átszalad a fejemen egy kurta átkozódás: ha hoztunk volna valami trófeát - fogat vagy patát - a remélhetőleg sokkal rosszabb létre szenderített káoszbestékből, talán még jutalmat is kapunk a parancsnoktól. Ejj, késő bánat.

Egyszer csak kopogás hallatszik az ajtón, megzavarva beszélgetéseteket. Egy segéd siet be az irodába és átnyújt a parancsnoknak egy apró papírdarabot.

A parancsnok elolvassa, majd a tekintete egyre komorabbá válik, szemöldökét összehúzza, végül felnéz rátok.

"Ma, nemrég önök egy tárgyat vittek Sigmar templomába és átadták egy bizonyos Morten atyának igaz?" kérdi, majd a papírlapra mutat.

"Eme papír tanúsága szerint," folytatja "Morten atyát holtan találták nem egészen egy órája, aljas eljárás gyanús jeleivel. A tárgy eltűnt, és úgy néz ki, hogy önök voltak az utolsók akik találkoztak vele." Schultzmann nagyot sóhajt. "Attól tartok el kell, hogy kérjem a fegyvereiket és itt kell tartanunk önöket, amíg a nyomozás lebonyolódik..."

- Morr rágja le a... - szalad ki a számon, de még időben elharapom a mondandómat. Dühös pillantást vetek a társaimra, minden különösebb ok nélkül, aztán a parancsnok elé lépek és hirtelen ötlettől vezérelve megmutatom az atyától kapott ezüsttalizmánt. - Ezeket a láncokat maga Morten atya osztotta ki mindnyájunknak hálája jeléül, amiért visszaszolgáltattuk a templomnak Sigmar egyik ereklyéjét. Kérdem én, mi az átkos fenéért adtunk volna át neki egyáltalán egy ilyen értékes szent tárgyat minden jutalom elvárása nélkül, hogy aztán a gyanút magunkra terelve vissza is vegyük, ráadásul megölve őt? Nem, nincsen nálunk - váltok halkabb védekező hangnembe, amikor tudatosul bennem, kivel hangoskodok -, és biztosan akad egy rakás szemtanú is, aki látott minket elválni az átyától és kisétálni a templomból.

A társamnak vág az esze, nekem meg a fejszém, egyenlőre lássuk az ő módszere bejön-e, nem szeretném ezeket a városőröket legyilkolni, hiszen csak a feladatukat végzik, de nem tetszik, hogy itt rágalmaz a vezetőjük.
This message was last edited by the player at 18:29, Wed 06 May 2009.

- Rendben, megértem önöket uraim és egyetértek az álláspontukkal- sóhajt a parancsnok.- Azonban az őrség eljárásmódja azt diktálja, hogy felügyelet alatt tartsuk önöket és segítség a vizsgálatokat. De jobban belegondolva... ez azt is jelentheti, hogy oly remek úriemberek mint önök segíthetnek nekünk a nyomozásban. A Városőrségnek igazán hasznára volna néhány gondolkodó elme ezen napokban. Ha önök elkötelezettek, hogy segítsék a nyomozást, akkor átnyújtok önöknek egy felhatalmazást...

Elkezd irogatni valamit.
This message was last edited by the player at 18:42, Wed 06 May 2009.

Szívesen segítünk, amiben tudunk, bár inkább lenne kedvem feldarabolni pár rosszfiút, de hát sajnos előbb meg kell találnunk őket. Nagyot sóhajtok. Na meg az idejét se tudom már mikor ittunk utoljára. De hát első a kötelesség. Szerintem akkor kezdjük a tett színhelyén.

Ezzel indulásra készen kitartom a markom a megbízólevelemért.
This message was last edited by the player at 18:54, Wed 06 May 2009.

Na tessék, oda a nyugalmas pihenés... De legalább a börtönkoszt is, egyelőre.
- A társam igazat szólt - mondom kelletlenül. Nincs más választásunk, ebből saját magunknak kell kivágni magunkat.

A Parancsnok átnyújt nektek egy-egy felhatalmazást
Ezt majd feltöltöm a Dokumentumokba ha otthon leszek

- Ahogy törpe uram javasolja, legjobb lesz a bűntett helyszínén kezdeni a nyomozást.

- Öö... Köszönjük a bizalmat - mormolom, aztán óvatosan kiveszem a kezéből a lapot. Csak nem azért ment ilyen könnyen, hogy legyen kifogásuk, ha esetleg elhullanánk, és ezzel is könnyítenénk a városőrség helyzetén, már ami a városon belüli kétes alakokat illeti? - Nem ismerjük a várost, uram. Kapunk magunk mellé... valamiféle kíséretet? - És ha igen, testőrök vagy orvhóhérok lesznek? Ahh, túl sokat aggódom.

Szerintem meg tuduk oldani magunk is a helyzetet, túl sok katona csak feltünést keltene, a templomhoz úgy is visszatalálunk!

Még az kéne, hogy folyton a nyakunkba lihegjenek a városőrök, mihaszna emberek, csak folyton lábatlankodnak.

Elteszem, a papírost.

Induljunk, majd jelentkezünk, ha kiderítettünk valamit.

Elteszitek a papírokat, majd keresztülvágva Middenheimen, visszaértek Freiburgba, Sigmar templomához.

Bemegyek a templomba és leszólítom az első papot akit meglátok.

Jó napot atyám! halkabbra fogom a hangom. Mutassa meg kérem, hol találták meg Morten atya tetemét. Közben előveszem a kapott megbízólevelem és megmutatom a papnak. Közben pedig mesélje el mikor és ki találta meg.

Még hogy minket gyanusítanak?

Megérkezve a templomba egy kicsit még ideges vagyok a gyanusítás miatt.
A töbiekknek fejbólitással jelzem, hogy szétnézek.
Csak úgy nézelődöm, és közben mefigyelem kik vannak bent, és hogyan viselkednek.
Hátha valami szokatlant fedeznék fel.

- Azért nem gondoltam volna, hogy így elengednek minket - súgom oda társaimnak. - Bevallom, megfordult a fejemben a menekülés gondolata, de... azzal csak rontottam volna a helyzetünkön, nem igaz? - Tenyerembe veszem az ezüstkalapácsot és arra gondolok, hogy viselésével a kiváltság mellett bizonyos kötelezettségeket is kaptunk Sigmartól és a halott atyá(k)tól. - Igen, az hiba lett volna, Sigmar nézze el gyengeségem... - morgom magamban.

A megszólított atya bólint látván Gim megbízólevelét.

- Jöjjenek -mondja, majd elindul a templom hátsó része felé.- Egy ifjú paptanonc talált rá a szobájában -mondja, miközben egy kis felfele vezető lépcsősorhoz értek.- Amint megtaláltuk a testét lezártuk a szobát, és semmihez nem nyúltunk hozzá. -A lépcsőröl egy folyosóra értek ahol papok mászkálnak föl s alá, majd egy ajtóhoz lép a pap és int nektek.- Morten atya szobája.
This message was last edited by the GM at 06:16, Mon 11 May 2009.

Nem tudom, hogy fordulhatot meg ilyen a fejedben emberifjonc, amikor nem mi vagyunk a bűnösök. Inkább gyorsan keressük meg a gyilkost, mert már igencsak szomjas vagyok.

Elfutni! Ezek az emberek annyira gyengék, ez meg sem fordult volna a fejemben, sőt már azt kezdtem számolgatni szükség esetén mennyi városőrrel kéne megküzdeni...

Önnek pedig köszönjük atyám a segítséget, kérem nyissa ki az ajtót és utánna kísérje ide az ifjú paptanoncot, vele is beszélnünk kell. Mit is mondott, őt hogy hívják?

Kinyitja az ajtót. Morten atya szobája kicsi de kényelmesen berendezett, a falak mentén plafonig érő könyvespolcok vannak, és úgy látszik, hogy az atya a földön ül az íróasztal alá csúszva, amely egy ablak alatt van. Pergamen darabok vannak szétszóródva a földön és az asztalon. Mindegyik üres.

A pap megrázza a fejét.
- A fiú nem tud semmit, csak megtalálta a testet és rögtön riadóztatta a főpapot.

Sóhajtva a halotthoz lépek és felmérem az állapotát, hogy milyen természetűek a sebei és hogy honnan érkezhetett a támadás. Az ablakot is megnézem, nyitva van-e, és hogy milyen magasan vagyunk.

Én meg szétnézek a szobában, hogy esetleg járhatott-e valaki ott kerseve valamit(könyvek szétszórva vannak-e), illetve ránézek egy két könyvre, hogy pontosan mik vannak ott

A hullára én is vetek egy pillantást, hogy vajon mibe halhatott bele, majd rejtett rekeszek után kutatok, ahol az ikon elférhetne, valamint ilyen témában könyvet keresek a polcokon.

Trubald felfedez egy apró tűt, ami az atya tarkójából áll ki.
Az ablak nyitva van, a templom első emeletén vagytok, és egy sikátorra néz rá a nyílás. Továbbá Trubald felfedez három vágásnyomot az ablakpárkányon, egymáshoz közel.

Riksen a papírokat nézegetve felfedez egy lapot, amin valószínüleg írhattak, némi benyomódás van rajta, de így szabad szemmel nem lehet kivenni.

A könyvespolcon főként vallástudománnyal és vallástörténelemmel foglalkozó könyvek vannak. Se az ikonnak se rejtett rekesznek semmi nyoma.

Sok átkozott könyv! Semmi használható, viszont az ikont sem találom sehol, amit a papnak adtunk! Ti találtatok valamit?

Szegény pap, túl nagy felelőséget vett a nyakába, remélem megérte neki, bár elég zord halál ez, meghalni a saját szobádban könyvek közt.

- Láttatok már ilyet? - mutatok a tűre. Vajon a szúrás ölte meg vagy valamiféle méreg? Aztán a vágásokat is megmutatom a többieknek az ablakon. Karomnyomok? Kinézek a sikátorra és megpróbálom elképzelni a behatoló útját.
Riksenhez fordulok és a papírjához. - Nincs valamelyikőtöknek használt fáklyája? Ha szénnel besatíroznánk a felületét, talán olvashatóvá válna a belenyomódott írás - jut eszembe egy tolvajtrükk.
This message was last edited by the player at 07:19, Tue 12 May 2009.

Egy mérgezett tű, és elég gyorsan hathatott, ha arra sem volt ideje, hogy felálljon az asztaltól.

Kinézek én is az ablakon és megpróbálom beazonosítani a helyeket honnan jöhetett a lövés. A sikátor másik felén álló szomszédos épületre gondolok, hogy milyen messze lehet és onnan milyen ablakokból lehet rálátni erre az épületre.

Mint egy mellékesen megjegyzem. Nem használok fáklyát emberifjonc.
This message was last edited by the player at 17:05, Tue 12 May 2009.

A vágások az ablakpárkányon lehetnek karmolásnyomok, de ha azok, az bizonyos hogy nem városban élő állattól származnak.

A sikátorra és az ablakra jó néhány helyről rálátni, odalent a sikátorban esővíz ül meg a macskakövek közt... talán a behatoló hagyhatott nyomokat...

- Szóval ez a tű egy lövedék? A vágásokra teszem a tenyerem és összehasonlítom a méreteket. Elképzelhető, hogy egy mászókesztyűszerűségbe bújtatott emberi kéz hagyta?
 Riksenhez fordulok.
-Mindenképpen érdekel, ami a papíron nyomot hagyhatott. Reméljük, az atya elég erővel forgatta a pennát... - Ha a szobában nem találok grafitrudat vagy kormos mécsesgyújtó pálcát, lemegyek a templomba ez utóbbiért, illetve keresek egy szenes/kormos kandallót, kéményt. Aztán finoman besatírozom a lapot, hogy láthatóbbá váljanak a belenyomódott jelek.

A karmolásnyomok lehetnek akár emberméretű állat karmai (pl. medve, bestia, tigris), vagy mászőkesztyűs, mászóvasas kézé.

Némi utánajárás után hoznak Trubaldnak egy széndarabot, amellyel átsatírozza a Riksen által talált pergament.

A papírt így is elég nehéz elolvasni, amúgyis csak Tordimir tud olvasni.

- Tordimir, a betyárját, gyere ide. - Egy perc múlva államat vakargatva kérdőn Riksenre pillantok. - Te ki tudsz ezekből olvasni valamit?
This message was last edited by the player at 17:34, Wed 13 May 2009.

Majd a papok elolvassák, de addig is amíg ti ezzel foglalatoskodtok én szétnézek a sikátorban nyomok után kutatva, ha itt végeztetek gyertek utánnam.

Ezzel vállamra vetem a csatabárdom és elindulok kifelé.

Én sem tudom elolvasni kérdőn nézek Tordimir felé.
Ha ő nem akkor  az egyik pappal olvastatom el mi van ráírva.
azt még megvárom, mig információt kapok a papíron lévő dologról
addig nem kellen elmenni míg nem tuduk mi van rajta, hátha fontos

Tordimir igen nehezen tudja elolvasni a szénnel bedőrzsölt pergament, de hunyorogva próbálja kibetűzni...

- A keret öregebbnek tűnik az eredeti festménynél, mind a stílusát és a fémen látható patinát tekintve. Valószínűleg később rakták hozzá, valószínűleg törpe művészek, vagy valaki a törpe stílust imitálva. Az eredeti festmény viszonylag nagy területét fedi, csak gyenge tűkkel történt a rögzítés, könnyen eltávolítható.

A festmény, keret alatti részének állapota jó. A színek jobban megmaradtak, remek részletességgel. Tisztítást javasolok a teljes képre és a kerettől külön történő kiállítást.

A festmény törpe stílusú, Sigmar korából. Talán élő modell alapján lett megfestve? Ha igen, ez a lelet hatalmas jelentőségű.

A... -a kislevita megrázza a fejét.- Innen már nincsen több szöveg- mondja.- Itt ölhették meg.

Bocs, de most már én irányítom Tordimirt

Gim (meg aki még akar) lemegy a sikátorba.

Szűk kis sikátor a templom mögött, házakkal körülölelve. A macskakövön esővíz gyűlt össze, és Gim megpillantja, hogy egy tócsa mellett, vízből képződött részleges lábnyom látszódik.
De nem emberéhez hasonlít, leginkább valami állati lényé lehet, kutya, nem patás bestia vagy valami nagy testű rágcsáló.

Megnézem merre mutat a részleges lábnyom, valamint szétnézek, hogy a környéken van-e valahol csatorna és a környező házaknak vezet-e hátsó bejárata erre a sikátorra.

Nagyszerű, hogy már megint valami korcsafajzatot kell felkutatni. Legalább nem tudod az emberek között elbújni.

A lábnyom a templomtól elfele vezet, és jó pár hátsó bejárat található itt, meg két csatornafedő is. De mivel több nyom nincs, ezért Gim-nek fogalma sincs merre szökhetett a gyilkos.

- Vajon miért kockáztatta egy bestia az ilyen mélyre behatolást egy sigmarita kegytárgy miatt? Már ha bestia volt...
Én is megszemlélem a lábnyomokat, megpróbálom meghatározni, melyik irányba kellene elindulnunk. Search-próbát esetleg tehetnék tapogatózásképpen?
(Szerk.: 11-et dobtam, siker.(?))
This message was last edited by the player at 07:43, Mon 18 May 2009.

Trubald megvizsgálja a nyomokat, de többet ő sem tud megállapítani mint Gim.

Szerintem a csatornába vezet az utunk, hiszen felkeltette volna már a városlakók figyelmét egy bestia, ha sokat lenne itt a felszínen. Gyorsan menjünk le, amíg még frissek a nyomok!

Ujjam végighúzom a bárdom élén, majd lenyalom a kiserkenő vért.

Mihamarabb lépünk, annál hamarabb bosszút állhatunk.

Hangosan röhögök és elindulok a közelebbik csatornafedél felé.

- Sajnos egyet kell értsek. Hurrá a csatornába - morgom az orrom alatt. Irány a túlontúl ismerős szagok világa. Együttérző pillantást vetek Tordimirra és Riksenre, majd a ruháik felé, aztán követem Gimet.

Két külön csatornafedél is van körülbelül ugyanolyan távolságban, de merőben más irányban. Nyomok sajnos egyik felé sem vezetnek.

- Nem kellene szétválnunk, én amondó vagyok. - Közben előveszem és olajjal félig megtöltöm a lámpásomat, de még nem gyújtom meg. Bárcsak velünk tartott volna valaki, aki kicsit is ismeri a várost. Kész labirintus lehet odalent.

Héj, biztos le akarunk ida menni? Az a valaminek lehet, hogy nincs is köze hozzá
Ilyen usztustalan helyre lemenni? Ezek dilisek., megéri ez?
Hát egyedül semmiképp nem maradnék ott, így velük megyek ha ugy döntenk lemegyünk oda.
Bár végre valami izgalmas történhetne velem, lenne mit mesélni.. vagy nem)
És ha valaki a templomika közül ölte meg?- kérdezem csendesen

Höh, méghogy a papok...
Ha csak az egyik csatornába megyünk le mindannyian, és kiderül, hogy az a téves rengeteg időt fogunk veszíteni! Én megyek erre intek az egyik felé, ha nincs elég vér a pucátokban akkor maradjatok itt, vagy gyertek utánnam és bízzunk a szerencsénkben.

Ezek az emberek, annyira félénkek! Bárcsak lenne itt egy-két talpraesett törpe, pikk-pakk előkerítenénk a gyilkost és feldarabolnánk!

Miközben erre gondolok mosoly terül szét a képemen, majd ahogy félrehúzom a csatornafedelet hangosan elkezdek röhögni.

Ahogy Gim félrehúzza a fedelet iszonyatos bűz csap az arcába, nevetése pedig visszhangzik a kanálisban.
This message was last edited by the GM at 11:24, Tue 19 May 2009.

- Csak bele ne alélj a ganéba, törpuram... - indulok el kelletlenül Gim után. Heh, a csapat lelke ez a törpe... - Essünk túl rajta - mondom a többieknek, és csákányomat kihúzva leereszkedek a csatornába. Meg se moccanok, amíg a többiek le nem érnek, de jól szemügyre veszem a vezetéket mozgás, illetve a lámpás meggyújtásának veszélyességét jelző gázok után kutatva.

A csapat lassan lemászik a csatornafedő alatt található létrán.

Leérnek a csatornajáratba, amely boltíves tetejű, és a szélén egy két láb széles padka van, a járat többi része hömpölygő szennylé. Sötét van, víz csobogása visszhangzik a járatban, és borzalmas bűz terjeng. Két irányba is lehet indulni, mivel a létre a járat közepén vezetett le.

- Lakájos. És nem éppen megnyugtató, hogy az egész város alatt ott lehet.
 Szikrát csiholok a lámpás olajtól átázott kanócára, majd bal kezemmel a magasba emelem. Körülnézek magam körül, lábnyomokat keresve a szilárd talajon, aztán a falakat is megnézem, hátha lemászáskor ide is belevágta a karmát az elkövető.
- Ha folyásirányba megyünk, az kivezet minket innen. A kérdés csak az, hogy akit keresünk, menekül a városból, vagy ez az otthona?

A csatornában nem található nyom.

Szétnézek a csatornában, gondosan kerülve a lámpás fényét.

Lehet, hogy tényleg szét kellett volna válnunk a gyorsabb felderítés érdekében.

Megvakarom kiserkenő borostám.
A francba, megint le kell nyúznom a bőröm...

Elmormolok egy imát a törpe istenek felé, hogy jó irányba menjünk és találkozzunk valami veszedelmes ellenféllel, mondhatni halálossal. Ahogy fantáziálni kezdek halálosabbnál, halálosabb ellenfeleken egyre szélesedő mosoly terül szét az arcomon, majd boldogan fütyürészve és kicsit a bárdomat suhintgatva megindulok a járatban, kerülve a bűzös csatornalét.

Haha, reszkessetek csatornapatkányok, mert éhes vagyok!!!

Hangosan elröhögöm magam, majd a sor elején haladva ismét fütyörészésre váltok és nyomok után kutatok.

Úgy igazítom a kalapácsmedált, hogy érezzem, hogy viselem, aztán felzárkózok Gim után. Valamerre csak el kell indulni, s jelen esetben bármelyik irány ugyanolyan jó lehet. A járat fala mentén megyek, nehogy meglephessen valami az örvénylő szmötyiből.
Hátrasandítok másik két társamra, érdekel az arckifejezésük. A háború mocskában jól megállták ugyan a helyüket, de ez a fajta mocsok azért mégiscsak sokkal kevésbé dicsőítő...

A csapat jobbra indul a hömpölygő csatornalé mentén. Lassan elérnek egy V elágazáshoz, de látszik, hogy a csatorna falán megannyi kisebb "ablak" és kisebb járat található még.
This message was last edited by the GM at 07:10, Fri 22 May 2009.

- Jó úton vagyunk ahhoz, hogy eltévedjünk, az legalább biztos - mondom, közben előhúzom a tőrömet és egy tolvajjelet kaparok vele a falba, hogy visszataláljak, ha elkeverednénk. Abba a járatba is fogok vájni egy ilyet, amelyikben majd továbbindulunk.
Szemügyre veszem a kisebb járatokat, nyomokat keresek. Mekkorák ezek, egy felnőtt ember beléjük férne?

A kis "ablakokon" és szűkebb réseken át tudná préselni magát egy felnőtt ember, de nyomokat nem látni sehol.

A többiekre nézek, vállat vonok, és behajolok az egyik kisebb járatba. Az érdekel, merre tart, milyen hosszú lehet, látni-e a végét. Aztán beemelem a lámpást is, hogy nyomok után kutassak.

Ahogy Trubald bepillant a lámpással az egyik apró nyíláson, látja, hogy onnan egy mélyebben fekvő "elosztó terem"-be ömlik le a szennyvíz, ahonnan még lejjebb vagy egy tucat hasonló apró nyíláson keresztül. Nyilván arra szolgál, hogy a nagy mennyiségű szennyvizet több kisebb részre osztva több járatban folyassa tovább.

- Ha egy mód van rá, erre ne menjünk - hajolok vissza a többiekhez prüszkölve. - Én a jobb oldali alagútra szavazok. - Odalépek az elágazáshoz és megemelem a lámpást.

Miért ne?

Megnézem én is amit Trubald, majd a mélységbe hívó látványtól nosztalgiázni támad kedvem.
De jó lenne, ha újra egy egész hegy magasodna felettem, de addig is végre egy kicsit a hűvös mélységbe bandukolhatok!

Najó! Menjünk jobbra...

Pár perc, és sok elágazás után a csapat hamar rájön, hogy a Middenheim alatt húzódó csatorna hatalmas, és csak találomra haladnak, mivel semmi nyomuk sincs.

Najó, ennek nincs értelme menjünk vissza a felszínre és kezdjünk körbekérdezősködni a sikátor környékén, hátha látott valaki valamit.

Bosszúsan a levegőbe csapok.
Gyűlölöm a láthatatlan ellenségeket!

A csapat visszamegy és kimászik a csatornából. De ahogy kimásznak, két ismerős városőr áll elöttük, közrefogva egy fura öltözetű férfit.

- Uraim- mondja az egyik. -Reméltük jól szórakoznak...- tekint végig rajtatok, majd a közrefogott férfira int. -Ezt az urat is vegyék be a csapatjukba, ő is a városőrségen hűsölt, de most ideje, hogy egy kis munkát végezzen... Magyarázzák el neki az ügy részleteit, hasznos lesz... Ja... és ha végeztek a nyomok összegyűjtésével, térjenek vissza a parancsnokhoz!- mondja, majd a két városőr távozik, otthagyva a férfit.
This message was last edited by the player at 19:15, Fri 22 May 2009.

Ahogy az őrök elmennek, Francois elkezdi leporolni a ruháit. Arcán az undor halovány jeleit lehet kivenni.
-Barbár népség...- mormolja halkan, majd megtorpan és hunyorítva végignéz a vele szemben felsorakozó kalandorokon. Pár másodperces gondolkozás után feléjük biccent.
-Üdv néktek!- mondja fennhangon. - A nevem Francois le Carcassone. Egész Bretonniából jöttem idáig, remélem nem azért, hogy csatohná...csatornákban mászkáljak. Titeket hogy voltak képesek rávenni erre? Micsoda barbarizmus...
This message was last edited by the GM at 07:03, Mon 25 May 2009.

Felvonom a szemöldököm, és leemelem a vállamról termetes csatabárdom.

Hmmm, remélem hamar leszoksz erről a nyávogásról és nem futsz el az első adandó alkalommal. Amúgy miért is voltál bezárva?

Az emberek annyira puhány népség, egy kis veszély, vagy bűz és már inukba száll a bátorságuk! Egyre nő a honvágyam!

Arcomra búskomorság ül ki.

Biccentek a breton felé, de kezet nem nyújtok, ezzel befürödtem már egy párszor.
- Igazából a saját hátsónkat mentjük. Ha nem találjuk meg a bűntény tettesét, félkézzel ránk kenik a dolgot - vakarom meg fejem csupaszabbik felét a sapka alatt. - De eddig azt hittem, mi csak a rosszfiúkat kergetjük. Ha mi gyűjtjük a nyomokat és mi is nyomozunk, mi a tetves istenekverését csinál a városőrség? - teszem hozzá borúsan csákányomra csapva, amint az őrök hallótávolságon kívül érnek.
Összegyűjtött nyomok?
- Na jó, akkor vissza kellene menni a templomba a papírért meg a mérgezett tűért, mást nemigen tudunk felmutatni - tárom szét a karom. - Esetleg még elráncigálhatjuk a kapitányhoz a növendéket, aki megtalálta a tetemet, inkább vele rágódjon, mint rajtunk.

Ostobaság, miért vernék ránk a gyilkosságot, ilyet is csak egy ember gondolhat!
Szedjük össze, amit eddig találtunk és majd útközben kigondoljuk mit lehetne még tenni. Miközben elgondolkozok az eddig történteken, megvakarom csupasz állam, ahol már kezd kiserkenni a borosta. Átok reám...
Na meg jó lenne, már valahol egy kicsit megpihenni. Az az átkozott fantom csak bujkálni tud!

Ordítom mérgesen.

A csapat tehát akkor visszatér a templomba, Morten atya szobájába.
This message was last edited by the GM at 09:21, Sun 24 May 2009.

- Hát, Schultzmann is ember, és nagyon marasztalni akart minket először, ha jól emlékszem - mondom Gimnek.
A templomba bemenet egy aranykoronát dobok a perselybe és az oltár felé biccentek. Egy kis segítség odafentről sosem árt. Aztán finoman kihúzom a halált okozó tűt, és elteszem a papirost. Előbbit vastagon rongyba csavarom, hogy még véletlenül se szúrhasson meg. Körülnézek még a szobában, nem felejtettem-e el valamit.

Ahogy Trubald kihúzza a tűt, látszik, hogy vér vörösén kívül a tű végén valami sötétes zöld szín is van.

- Hoppá. Eddig hogyhogy nem jutott eszünkbe lenyomozni a mérget? - csĺválom meg a fejem. Inkább mégse csavarnám rongyba, nehogy beszívja az anyagot, inkább kérek a papoktól egy tiszta, kupakos kupát és abba teszem. Persze előtte közszemlére teszem a többiek előtt, hátha jobban értenek hozzá.

Miután a többiek is megvizsgálták Trubald a papoktól kapott kupába helyezi a tűt.

Hmmm... milyen előrelátó ez az emberifjonc.

Akkor induljunk a városőrséghez, így is hosszúra nyúlt ez a nap. Éhes és szomjas is vagyok. Az utolsó szavaimat már ingerülten ejtem ki.

A csapat keresztülmasírozik Middenheimen, vissza egészen a Déli Kapu - Ostwald negyedbe. Elérik a városőrség épületét és felmennek a fölső emeleten található irodába, ahol Schultzmann fogadja őket.

"Nos, mire jutottak?" kérdi Schultzmann ahogy beléptek az irodájába.

Elmeséljük neki a történteket. Megemlítem az aggasztó karomnyomokat az ablakon, megmutatom a mérgezett tűt és az iratlenyomatot, aztán megpróbálom úgy leírni a csatornában bolyongásunkat, hogy ne nézzen minket egyből balfékeknek.
- Azt hiszem, a gyilkos fegyver az egyetlen valamirevaló nyomunk. Nem ismerem a mérgeket, de talán ha a város néhány tudorát vagy alkimistáját seggberugdosná... - vonogatom a vállam, miközben a cipőm orráról a padlóra rugdosok egy odatapadt barna csomót. - Úgy értem... eh, mindegy.
This message was last edited by the player at 08:38, Mon 25 May 2009.

Schultzmann aggodalmas arccal bólint, ahogy Trubald elmagyarázza a kutatás eredményeit, majd elindul kifele az irodából.
- Kövessenek! -mondja

Ahogy követitek, levezet titeket a városőrség pincerészébe, majd egy sötét raktárterembe.
Röviden szót vált egy ügyintézővel, aki láthatóan itt a felelős.

Az intéző belepillant egy jegyzőkönyvbe, majd eltűnik a termet megtöltő polcok sűrűjében.
Pár perc múlva visszatér három kis csomaggal, mindegyik egy darabka rongyba csavarva.

Schultzmann átveszi és lerakja őket egymás mellé az asztalra, majd kibontja. Mindegyikben egy tű van, hasonló ahhoz, amely megölte Morten atyát.
- A három tű egy-egy megoldatlan gyilkossági ügyből való, amelyek az elmúlt napokban történtek.

Kissé feszülten és mindenféle tömlöcöket vizionálva pillantok körbe. A másik három tűt meglátva azonban minden más kimegy a fejemből. Itt valami nagy galibába keveredtünk...
- Megtudhatnánk, kik voltak a hull... az áldozatok? És azonosították már a mérget?

Schultzmann megrázza a fejét.
- A mérget nem azonosítottuk még, de...- nagy levegőt vesz.- A tű és a rágcsáló szerű nyom... Biztosan hallottak már történeteket, meséket a városok csatornáiban, a föld alatt élő patkányemberekről és biztosan tudják azt is, hogy mindezek csupán mesék, ugyanis ilyen lények nem léteznek...- újabb mély levegőt vesz. -Attól félek a történetek mégiscsak túlontúl igazak, és ezek a lények, attól tartok már századok óta szennyezik Middenheimet. Egyesek azt mondják, hogy a Skavenek -amely néven ismertek- csak a bestiák újabb fajtája, de én harcoltam mindkettő ellen. A Skavenek kisebbek, gyorsabbak és sokkal fondorlatosabbak. A bestiák pedig tényleg csak... barmok...
- Sok bajunk volt a Skavenekkel az ostrom alatt. A csatornák nagy része le lett zárva, hogy kint tartsuk őket, és egyetlen megerősített feltűnésük sem volt mióta a Káosz hadserege eltűnt. Hogyha vannak odalent patkányemberek, képesek bármikor feljönni és ölni kedvükre, akkor ez egy igencsak nagy probléma.- a közeli falon függő várostérképre mutat.



- Itt van az előző három gyilkosság helyszíne.- mutat a térképbe szúrt három tűre.- Az egyikük egy városőr volt, a Freiburg kerületben a Collegium Theologicán kívül. A második a Wynd kerületben, a Törpe Mérnökök céhénél egy ajtónálló. A harmadik pedig az Öreg Negyedben egy máig azonosítatlan férfi. Úgy tűnik a gyilkosság módján kívül semmi nem köti össze az eseteket.

Megvakarom az állam, majd mosoly terül szét az arcomon.
Úgytűnik alaposabban át kell néznünk a csatornákat!
Közben végighúzom az ujjam a bárdom élén, hogy kiserkenjen egy kis vérem.

Szükségünk lenne, egy részletes térképre, hogy hol használják jelenleg a csatornákat a patkányfogok, és melyik részei lettek lezárva a csatornáknak és milyen módon.

Továbbá érdekelne az is, tudják-e, hogy mit csinált utoljára a városőr a Freiburg kerületben. Az ajtónálló által őrzött épületből el tűnt-e valami, vagy a mérnökök jeleztek-e valamilyen kárt. És látni szeretném a harmadik azonosítatlan férfit is.

Megvakarom az állam, majd a levegőbe csapok, mikor eszembe jut a legfontosabb dolog.

És ajánlhatna egy kocsmát, ahol jó a sör, és letudunk kicsit pihenni!

Schultzmann csak megrázza a fejét.
- Ilyen dolgokat nem őrzünk meg térképen, a háborúban ott zárták le a csatornákat ahol szükség volt rá, a csatornatisztítók pedig a saját rendszerük szerint dolgoznak. A Collegium Theologicánál őrködő városőr a munkáját végezte. A Törpe Mérnökök Céhével kapcsolatban nem tudunk semmit, nagyon zárt közösség, senkit nem engednek be, semmit nem engednek ki. Az azonosítatlan férfit talán megtalálja Mórr kertjében, úgy hiszem a papok már eltemették. Ahelyett, hogy nyom nélkül hatolnának be a város kusza csatornarendszerébe, én inkább azt ajánlom, hogy kezdjék a nyomozást a gyilkosságok színhelyén. A Collegium Theologicánál az őrt két nappal ezelőtt éjszaka ölték meg. A törpékről nem tudunk sokat, a halálesetet másnap jelentették. Az azonosítatlan személyt az őr halála előtti napon találták, kora délután.

- Innen a Wynd kerületi céh van a legközelebb, bár ott legfeljebb neked van esélyed megtudni valamit, Gim. Sírt ásni ma már nem terveztünk - csapok az oldalamon lógó kurta ásómra -, főleg kiásni nem, Freiburgig meg talán benézhetnénk egy fogadóba is futólag. Szóval hová először? - nézek szét. Amikor elkapom a parancsnok tekintetét, megköszörülöm a torkom. - Uram, öh... az előbb azt a dolgot a patkányokkal úgy értette, ahogyan hangzott? Nem akarok tiszteletlen lenni, de patkányemberekről utoljára gyerekkoromban hallottam, akkor is csak egy mocskos viccben... - Egy percre elhallgatok, hogy ülepedjen a dolog éle. - Egyremegy, miért is hazudna nekünk, nem igaz? Csak az aggaszt, hogy ha tényleg olyan fondorlatosak, ahogy mondja, akkor valami gonosz tervük lehet a gyilkosságokkal. Ok nélkül nem öltek volna megy egy főpapot a saját szobájában egy kép miatt. És a mérgük is kellemetlenebb lehet a kelleténél. Nagyon szeretném tudni, van-e rá ellenszer, mielőtt még hadba vonulunk ellenük - morzsolgatom a kezeimet önkéntelenül.

Akkor menjünk Freiburgba, megnézzük hol ölték meg az őrt és onnan eltűnt-e valami érdekesség. Na meg valami jó kocsmát is nézünk, mert a sok sétában már nagyon megszomjaztam!

Elvigyorodok és nagy lendülettel meg is indulok köszönés nélkül kifelé!

- Ha nem gond, ezt még magamnál tartanám, hátha azonosíttathatjuk valakivel - veszem vissza a papgyilkos mérgezett tűt kupástul. - Mondja csak, parancsnok úr, nem volna véletlenül pár elfekvő, szakadt városőri bőrvért valahol a számunkra? - fordulok még hátra kifelé menet. Semmi kedvem mérges emberpatkányokra vadászni hosszú hetek izzadsága marta vászongöncben...

- A méreg megvizsgálására még nem tudtunk időt keríteni, tegyék meg ezt is. Van néhány bőrmellényünk amit használhatnak -mondja majd átnyújt mindenkinek egyet.
Írjátok fel a karakterlapra

Megnézem a bőrmellényt, hogy milyen állapotban van és méretben megfelel-e nekem, valamint, hogy van-e rajta valamilyen megkülönböztető jelzése a városőrségnek. Majd a gyors átvizsgálást követően elteszem a táskámba és sietős léptekre ösztökélem a társaimat is a kocsma felé!
This message was last edited by the player at 04:41, Tue 26 May 2009.

- Köszönjük - bújok bele a mellénybe. Ez könnyebben ment, mint hittem, igaz, büdösebb lehet, mint amilyen hasznos. - Esetleg valami ötlet, kinél ejthetnénk meg a méreg vizsgálatát...?

- Esetleg valamely alkimistával vagy patikussal a városban. Úgy hiszem Freiburgban találnak néhányat.

Megköszönöm és felvezsem  bőrmellényt.


Akkor irány freiburg ott legalább megnézük a helyszínt, meg biztos be tudunk valahova ülni, már tényleg én is kezdek kiszáradni.


Nem  gondoltam volna, hogy csak ugy ránkbíznak egy gyilkoságot, de megtudva kik lehettek azok, nem csodálkozom, hogy nem ők akarják megtalálni a tettest.
Fúj megint le kell majd menni a csatornába?

Elindulunk Freiburg felé. Útközben nyitva tartom a szemem: kocsmát, alkimistát, gyanús alakokat keresek, ilyen sorrendben.

A csapat elér Freiburgba, útközben jó néhány kocsma kerül útba, gyanus alak mégtöbb. Alkimista boltok inkább csak a kerületben akadnak.

A Collegium Theologica felé megpróbálok kiszúrni egy patikát, amit Schultzmann említett.

Trubald az egyik utcán, a magas házak közt megbúvó kisebb patikát vesz észre.

Szerintem oda be kellene menni, ki tudja meddig keressük még tovább majd.
Menjünk és érdeklődjünk ott.

- Helyes, essünk túl rajta. - bólintok és Riksen után indulok.
- Szép napot - köszönök be az ajtón. Előveszem a tűt rejtő kupát. - Társaimmal reméljük, hogy a segítségünkre lehet. Ennek keressük az ellenmérgét, ha ugyan létezik. - Azzal a pultra gurítom a tűt, bal kezemmel pedig egy aranyérmét csapok melléje. - Csak vigyázva...

A patikus a szeme elé emeli a tűt, óvatosan megszagolja a végény lévő anyagot, majd nagyító alatt kezdi vizsgálgatni.
- Igen különös.- mondja.- Eltarthat egy pár óráig a vizsgálat, keressenek fel később!

- Helyes. - Felveszem az érmét, eléje tartom, majd zsebre teszem. - Akkor hát viszlát pár óra múlva - biccentek felé, és kisétálok az utcára. - Nos, úgy adódott, hogy van egy kis szabadidőnk... - nézek el a többiek mögött fogadót keresve.

Helyes, az első fogadóba amit meglátnk menjünk be. Már igen szomjasak vagyunk, és én még fáradt is, jó lenne leülni már picit pihenni.

Egyetértek! Kivételesen nektek emberifjoncoknak is lehet végre egy jó ötlete! Annyira szomjas vagyok, meg is iszok majd pár hordó sört.

Szétnézek a környéken, hol van a legközelebbi kocsma és elindulok arra.

Körülnézve Freiburgban a kis csapat megtalálja az első helyet, ahol italt is mérnek. Ez a Tanonc (The Scholar's) nevezetű hely.
Gim kissé elkámficsorodik, ahogy meglátja a helyet, ugyanis kissé puccosabb mint amihez ő szokott. Főként a közeli Collegium Theologica-ból özönlenek oda a diákok, így inkább fiatalok vannak ott. Jó néhányan könyvekkel, másutt ivás közben irogatnak valamit papírokra vagy épp teológiai kérdéseket vitatnak meg hangosan.

- Üdvözlöm önöket a Tanoncban! -lép elétek egy nagydarab, szakállas de igen jókedéjű férfi. -A nevem Hugo Schmidt és én vagyok itt a házigazda, ha jól látom az urak képit, még nem igen jártak errefelé, hát jer bejebb kedves vendég hadd vezetem körbe! szó szerint karon ragadja Riskent és így szinte a teljes csapatot vezetve a fogadó kissé hátrabb lévő részére irányít titeket. - Nézzétek van itt minden csoda, amely egy tanult ember... ööö és törpe szemét gyönyörködetheti!- int körbe megannyi kiállított tárgy közt.- Legbüszkébb a sakkészleteimre vagyok. Nézzék az ott egyenesen a távoli Ind-ből származik, amaz pedig akár hiszik akár nem Cathay földjéről!

Ehe... Maradjunk a pár korsó sörnél fogadós, majd ha szomjunkat oltottuk nézelődhetünk.
Ezzel leteszem magam, egy asztalhoz, és nekitámasztom méretes bárdomat, majd összecsapom a kezem.

És ennék is valami sültet, de sietve, mert még sok dolgunk van.

Körmeimmel játszva hallgatom a fogadóst, de a felét nem értem, és hirtelen zavarni kezd a szagom. Csendben letelepedek és intek, hogy ide is egy korsóval.
Miközben várakozunk, egyszercsak kurta mosoly terül szét arcomon: végre sikerült az utolsó kakadarabkát is egy széklábra kennem a bakancsomról.

Sikerül találnotok egy asztalt ahonnan 5-6 diák, Gimet látva rögtön eltakarodik. Helyet foglaltok és Hugo nemsokára megannyi korsó sörrel tér vissza.
Tordimir csendes mint mindig, a Brettoniai pedig csak magában káromkodik (nyilván a helyet méltatja) furcsa nyelvén.

Gyorsan lehúzom a korsó sörömet, majd pedig folytatom a legközelebbi újabb kupával, amit miután megitam lecsapom az asztalra.

Fenhangon szólok a társaimhoz, hogy azért a közelben lévők is halják. Ti emberek nem tudtok igazi sört főzni, olyan mint a víz! Bezzeg a törpék söre, annyira finom, zamatos és tápláló, hogy étel helyett is jó!

Mormogok még magam elé valamit, majd intek a kocsmárosnak, hogy hozzon még sört, meg valami ennivalót is.

- Télleg igaza volt professzor Kugelbachnak a törpékről... -mormolja valaki

Közben a kocsmáros hozza az új kört.

Mikor meghallom a susmorgást felpattanok az asztaltól, ökölbeszorítom a kezeimet, majd szétnézek a kocsmában ki lehetett az a bátor, aki nemes fajomat emlegette.

Ki szólt be?! Na lássuk ki ember a talpán és hogy megmeri e ismételni amit mondott. Úgy is napok óta nem verekedtem egy jót, már kezdek befásulni. Szóval?!

Ezzel szúrós hideg szemeimmel végigmérem a kocsmát, hátha van valami bátor, vagy botor jelentkező, aki szeretne velem kekeckedni!

A tanoncok többsége meglepő módon figyelmen kívül hagyja Gim-et, úgylátszik errefele az ilyen viselkedés gyakorta előfordul. Néhányan persze ijedt szemmel néznek rá, de az nem derül ki, hogy ki pusmogott.

- Ejtsd le őket. Fehérnéppel nem dicsőség verekedni - szalad ki belőlem a sunyi csürhe láttán.

Miért, ha akar hadd menjen, legalább szórakozom egy kicsit miközben nézem, hogy verik egymást.
Csak ne idebenn, a sörömet még meg akarom inni.

Elmosolyodom és meglepődöm, nem gondoltam volna, hogy még bátorítani fogok valaki verekedni, de végül mégse lenne jó megint bajba keveredni

Végülis, tényleg ülj vissza, ne alacsonyodj le hozzájuk
This message was last edited by the player at 10:57, Thu 04 June 2009.

Sok puhány, tényleg lenne kedvem már egy jót verekedni, harcolni, egy méltó ellenféllel, de itt nemhiszem, hogy erre sor fog kerülni...

Visszaülök az asztalhoz és folytatom a sörözést.

Ennél azért kereshetünk valami izgalmasabb helyet is, ahol több az élet és az indulat az emberekben!

Nagy a mozgolódás a Tanoncban, a diákok csoportostul mászkálnak ki be, hangoskodnak, vedelnek de sajnos nem úgy zajlik itt az élet mint ahogy Gim elképzeli.
Egy ifjú diák jön be és szórólapokat osztogat, aminek "Szabad Middenheim, Szabad világ!" a címe.
A nagydarab fogadós esetenként leül sakkozni valamelyik vállalkozó szellemű diákkal.
Fogy a sör...

Elveszek egy szórólapot, hogy letöröljem vele a sört az államról.
- Mennyi idő telhetett el? Ne induljunk? Félek, hogy mindjárt elbóbiskolunk...

Fizessünk, aztán menjünk, ennél a helynél még a csatornában is jobban éreztem magam!
This message was last edited by the player at 12:16, Fri 05 June 2009.

Igen, fizessünk, és szerintem a patikában is végeztek.

Elképesztő garasos egy banda... Majd én kifizetem a söröket és indulásra készen felállok.
- Ajánlom a patikusnak, hogy jó hírekkel szolgáljon - morgok kifelé menet.

Elvigyorodok! Mennyire kellemes mikor az emberek fizetnek helyetted és a jó törpének megmaradnak az aranytallérjai!

Felkapom a csatabárdom és elindulok nagy lendülettel kifelé a kocsmából, aki elém áll, vagy túl lassan húzodik félre azt letaposom.

A sör 5 penny korsónként, fizessetek ennek megfelelően, Hugo kéri a pénzt mielött távoznátok.

A kis csapat visszatér a patikába. A patikus elött ez asztalon megannyi vastag fóliáns van kiterítve, a legtöbb lapjain nem épp szívderítő ábrák találhatóak, bár nem értitek mivel olvasni nem igazán tudtok.

A patikus elkerekedett, kissé ijedt szemekkel vizsgálgatja a tűt, de látszik, hogy hozzányúlni nem mer.

- Azt... azt hiszem -nyel egyet.- Rájöttem miből áll...

Szóval hányan is vagyunk? Négyen vagy öten? Mondjuk, hogy...
...az asztalon hagyok 2 ezüstsilinget.

Nem tetszik nekem a patikus ábrázata. A tenyeremet morzsolgatom dühítő tehetetlenségemben.
- Tehát? Mennyire vészes? - érdeklődöm, aztán ösztönzőleg elérakom az aranyérmét.

A patikus aggódó arccal néz fel Trubaldra...
- Méreg... természetesen méreg, de nem ez a gond... hanem... amiből készült. A méreg nyomokban tartalmaz, nos...- vesz egy mély levegőt, majd nyel egyet.
- ... Torzkövet...

- Hogy Morr rágná körbe... - Egy pillanatra eltöprengek, mi tehetné még ennél is rosszabbá a helyzetünket: megmagyarázhatatlan gyilkosságok, melyeket illetően mi is gyanúsítottak lehetünk, mítoszokból előlépő patkányemberek, most meg a káosz erői... - Rendben. Illetve fenét rendben, de árulja el, van erre ellenszer? És van ötlete, honnan, kitől származhat? Tudja, nyomozást folytatunk - mutatok az "egyenruhánkra".

- Ellenszer? -kérdi még mindig riadt tekintettel a patikus. -A torzkő... azt mondják a káosznak az anyagi megtestesülése... amely torzulást és romlást sugároz magából... nincs ellene semmi ellenszer. De... de mégis ezt... honnan szerezték?

Az nem fontos!

Intek Trubaldnak, hogy tegye el a tűt, és fizessen.

Közben megmutatom a megbízólevelünket. Nem látott és nem hallott semmit, ha eljár a szája a nyomozást nehezíti meg, amit nem engedhetünk meg semmi áron! Ezzel elvigyorodok és megpaskolom a csatabárdom nyelét, majd elindulok kifelé!
This message was last edited by the player at 12:41, Sat 06 June 2009.

A patikus csak bólint, és elteszi az aranykoronát
Trubald kérlek vond le

A csapat kilép az utcára.

Az új információk tudatában kissé vonakodva teszem el a tűt és a kupát. Na, ezért kár volt az az egy arany. Ellenméreg hiányában megdögleni ingyen is lehet.
- Gyerünk a Collegiumba. Ja, és legközelebb én leszek a ti vendégetek - húzom még szorosabbra az erszényem száját.

A patikából kilépő társaság elé lépek, aprót biccentek - Üdvözlet! Schultzmann parancsnok küldött utánatok, hogy legyek a segítségetekre a nyomozásban - és alaposan végigmérem a csapatot.

Röhögök egyet!

Na de Trubald, ti emberek annyira szeretitek szórni a pénzt!!! Mehetünk felőlem. Ezzel vigyorogva elindulok.

Mikor kilépek a patikából és megszólít az elf csaj, kicsit ugrok egyet meglepetésemben.
Ez aztán színes! Egyre érdekesebb embereket.... izéket küld utánnunk ez a Schulzman... Ez se a városba lett kitalálva, ohh törpe istenek segítsetek!

Mutasd a megbízóleveled, ilyet bárki állíthat. Mondom gyanakvóan.
This message was last edited by the player at 13:30, Sun 07 June 2009.

Kicsit elcsodálkozom a rám dörrenő alakon, a szavai alapján ember nem lehet, a szőrtelensége okán törpe sem, goblinnak túl széles, trollnak meg alacsony. De mivel a többiek láthatólag elfogadják, az oldaltáskámhoz nyúlok, és előhúzom a pergament - Itt van, de inkább egy írástudónak mutatnám meg. Na meg láthatnám a tietek is, mert lehetséges, hogy mégsem hozzátok irányítottak - fintorogva elhúzom az orrom - Remélem - teszem hozzá halkan, de azért érthetően

Előveszem a megbízólevelem, majd látva a hasonlóságot kicsit finomabb hangnemre váltok.

Gim Gronisson vagyok, milyen meglepő látni itt egy erdőlakót, hogy kerültél ide?

Közben előveszem a flaskám és meghúzom.

- Ott lakom, ahol az ezüst hold megveti ágyam, és a déli kapun át kerültem ide, a társaimtól elszakadtam néhány hónapja, és láttam, hogy a viharok elültével sokan tartanak errefelé - elteszem a pergament. - Ulrich azt mondta, hogy felvilágosítással szolgáltok majd a nyomozás állásáról

Hmmm... Szar... Izé... rossz lehet neked felhős időben...
Mormogok egy sort magamban. Milyen hangot kéne megütni ezzel a csodabogárral, eddig úgytűnik érti amit mondok. Megvakarom a fejem, és megsimogatom a bárdom gondolkodás közben.
Egyébként a történet a következő. Kezdek bele vidáman, mikor elfelejtem, hogy gondolkodtam egy súlyos problémán. Történt pár gyilkosság a városban, ki kell derítenünk kik a tettesek, eddig nem sikerült pontosan meghatározni kik lehetnek, de véleményem szerint valami korcsok, akik a csatornákban bújkálnak és torzkővel preparált mérgeket használnak. Most indulunk egy újabb hullához, illetve egy olyanhoz akit napokkal ezelőtt öltek meg, de nem is igazán hozzá megyünk, hanem a helyre ahol megölték...
Hirtelen félbeszakítom a mondaton, majd töprengő arckifejezéssel elindulok. Mi ez a sok beszéd? Pedig nem is ittam olyan sokat, és ráadásul egy erdőlakónak magyarázok itt, aki lehet meg se érti amit mondok, mivé lesz a világ!!!

Félrelépek a dohogva eldöcögő valami útjából, egy pillanatra még utána nézek, majd fejcsóválva a többiekhez fordulok - Esetleg valaki más be tud számolni, hogy mire jutottatok eddig? Vagy úgy hiszitek, hogy a parancsnok pusztán ennek a.....izének a véleményéért fog fizetni?
Tényekre van szükség és nem holmi spekulációra, hogy pontot tudjunk tenni az ügy végére. - Amíg beszélek mindenkire vetek egy pillantást, a nemesembernek tűnőre feltűnően megvetőt

Szemeimet a nőn felejtve csak hosszú pillanatok múlva tudatosul bennem, hogy hozzánk fordult, és hogy még a sietve előhúzott megbízólevelet is az üres lapjával feléje tartom elé.
- Torzkő - köhögök fel. Összetekerem a papirost és erővel a szatyrom mélyére dugom. - Akarom mondani torzkövet találtunk a gyilkosságokhoz használt tűk mérgében. Ocsmányabb a helyzet, mint gondoltuk. Remélem, tudod használni azt... - pillantanék a pengéjére, de megakadok a csípőjénél. Rosszalló tekintettel, amit jobb híján magamnak és az elfogyasztott szesznek szánok, megköszörülöm a torkom. - Most a Collegium Theologicára tartunk, hogy kikérdezzünk egy őrt.

követem a férfi koromfekete tekintetét...egy pillanatig elgondolkodom, minek a használatára is célozhatott...aztán felnézek - Gondolod, hogy némi acél elegendő a mérgek ellen? különösen, ha torzkőről van szó? Tudtok róla egyáltalán valamit? - Közben elindulok a mélynövésű után, gondolom ő is a kollégiumba tart...ahogy megfordulok a hosszú fehér hajam hátralibben, feljebb rántom a zöld bársonytok zsinórját a vállamon és a határozott könnyed léptekkel követem Gimet

- Hát nem igazán vagyunk torzkőszakértők, ez igaz - tárom szét a karom, aztán keményen a csákányomra ejtem -, de káoszbestiákkal már volt némi vérmocskos dolgunk egynéhányszor. Torző ide vagy oda, ezek az emberpatkányok se lehetnek sokkal rosszabbak. Azoknál semmi se lehet sokkal rosszabb.
Egy pillanatra eszembe jutnak kusza gyermekkori emlékeim az elmémben mindig más természetű, démonian megfoghatatlan rajtaütőkről, akik árvává tettek, de elhessegetem a gondolatot.
- Miért, te mit tudsz a torzkőről? - fordulok inkább a különös nőszemélyhez. - És hogy kerülsz ide közénk? - teszem hozzá, elharapva az "és mégis honnan a retkes pokolból?" részt.
This message was last edited by the player at 17:55, Sun 07 June 2009.

- Már mintha említettem volna, hogy Ulrich küldött utánatok, hogy a segítségetekre legyek - egy pillanatra enyhe fintor fut végig az arcomon ..és szag alapján könnyebben megtaláltalak volna titeket, mint a leírása alapján... majd elkomorodok, mint akinek valami fontos épp eszébe jutott- Egyébként pedig remélem elégették a holttesteket, mert igazad van abban, hogy a torzkő nagyon ocsmány dolog

Felröhögök!
Csak kerülne már elém végre néhány ilyen bestia, hogy végre vérüket onthassam, annyira unalmas volt az utolsó pár nap, rühellem az árnyékban bújkáló korcsokat, ha végre megtaláljuk őket, egyenként belezem ki a fattyakat!!!
Ezzel mérgesen suhintok egyet a csatabárdommal, majd könyed mozdulattal visszalököm a vállamra.

Mi érdekeset remélünk megtudni a Collegium őrétől?

- Az előbb arra céloztam, hogy még sehol sem jártam, ahol divat lett volna az arcfestés és a... hegyes fül... - nézek rá a szemem sarkából. - Freiburgban meg megmérgeztek egy őrt. Szemtanút keresünk, nincs jobb nyomunk. Legközelebb majd biztosan csizmákat kell pucolnunk a jó Schultzmann parancsára.

"Mily éhdekes, egy lö elf csak nem Bhötónnia tehületén lévő Loren erdejéből madamoiselle?" böki közbe Francois is. "A Nevem Fhancois le Cahcassone, Bhötónia szent földjéről, Cahcassone tahtományából!"húzza ki magát délcegen.
This message was last edited by the GM at 19:18, Sun 07 June 2009.

"Da..." bólint a Kislevita. "Tordimir, Tordimir Bondarenko, jöttem Kislevből északról. Davaj, davaj sietnünk kell,... az ügy..." int a társainak a Kislevita.
This message was last edited by the GM at 19:20, Sun 07 June 2009.

Elmosolyodok és a fekete szemű felé fordulok - Nos..még én sem jártam ilyen vidéken. A füleket örököltem, és a festést sem divatból, hanem célszerűségből hordom. Athel Lorenből származom, és Neitetta Slyemis vagyis Shadowspring a nevem.

Üdvözlöm az urakat, Francoist egy bicentéssel, Tordimirt egy lesújtó pillantással

Az utcán felétek közeledik egy zöld köpenyes, vörös hajú erdei elf.
Gyors, mégis nesztelen lépteivel egyre közelebb ér,mikor hirtelen az elgondolkodó tekintete megakad Neitetta-n és arckifejezése átváltozik olyanná,mint amikor valaki egy rég nem látott ismerősét látja újra sok idő után.
Odasiet hozzátok,és örömteli hangon szólítja meg Neitetta-t
-Ááá, Neitetta.. nemhittem volna,hogy itt látlak viszont.Örülök,hogy legalább téged megtaláltalak a többiek közül.Mi történt veled azóta?És kik ezek itt veled?
Körbetekint a társaságon,és bemutatkozik
Üdvözöllek titeket!Én Fergenthil Fastspear vagyok.A háború alatt Neitettaval voltunk egy csapatban,onnan ismerjük egymást.És bennetek kiket tisztelhetek?
Kíváncsian pillant végig a társaságon,világoszöld szemében a rég várt találkozás öröme még mindig csillog.

Francois meglepődötten vonja fel a szemöldökét, ahogy az újabb elf toppan be a színre.
- Mi van itt lö invahzsióón?- kérdi meglepetten.- Szilvuplé, én vagyok Francois le Carcassone, egyenest Bhötónia földjéről!!

- Üdv, én vagyok Tordimir, jöttem Kislev- előveszi a flaskáját, majd meghúzza és egy kis sziszegés után átnyújtja az újjonan érkezőnek.- Vodku, te kérsz? Da?

Őrülök,hogy megismerhetlek benneteket!
Szól vidáman,majd félve Tordimir,és az ő kulacsa felé fordul,és bátortalanul,a kulacs felé nyul,nehogy megsértsen bárkit is.
Megkóstolnám!köszönöm.
Óvatosan a szájához emeli a kulacsot,és néhány cseppet legurít a torkán, miután hirtelen szinte visszaköpve köhögni kezd,és a torkát köszörülve elfulladó hangon mondja.
Khm..khmmm..nem nekem való ez az ital,megmaradok a víznél, de nagyon köszönöm.
és fuldokolva,remegő kézzel visszanyújtja a kulacsot.

Mielőtt az elf az üvegért nyúlna, a nyakába ugrok.. - de örülök...azt hittem mindenki odaveszett..- Majd feszengve körülnézek, és kibujok az ölelésből...megigazítom a cuccaim, és már kissé összeszedetten és halkabban kérdezem - Tudsz másokról is? vannak még túlélők?

Most már ihatsz:D
This message was last edited by the player at 19:57, Sun 07 June 2009.

-Haha! -nevet Tordimir. -Nem vagy te eleg krepkij gyerek... haha! -majd elrakja a kulacsot.

Megkeressük még ma azt az őrt? - amíg még megálltok a lábatokon
- Lassan elég nagy feltűnést keltünk a környéken - a hangomon nem hallatszik, hogy a letorkolás leginkább magamnak szól, az előbbi kirohanásért

Miután magához tér a hirtelen sokkok áradatából,(ital,és ölelés)
köszörül egyet a torkán,és újra szólásra bírja a száját
sajn..khmm..sajnos mással nem találkoztam idáig, aki életben lett volna.
de szerencsére alig tudok valakiről,aki halott lenne...ez ad némi reményt.

Meglepődve nézem az újabb elfet, majd odamorgok neki.
Gim Gronisson vagyok....
Még jó, hogy nem az én finomságomból ittál, ha már az emberek lőréjét se bírod...
Ezzel meghúzom a flaskám finom tartalmát.

"Bahh... sok tohokapahó lőre! Pediglen nem ittatok még igazi jó le vine egyenest le Couhonne-ből!" nyalja meg a szája szélét.

Nem igazán kedvelem az olyan italokat, melyek tompítják az elmét, megremegtetik a kezet, és megoldják a nyelvet

Gim felé fordul, és elismerően szól.
Üdvözöllek téged is!Ha a te italod erősebb az iméntinél,akkor szerintem is szerencse,hogy nem kóstoltam bele.
Fölnéz a társaságra,és kérdőn végigpásztázza az új,még alig ismert arcokat,miközben próbálja megjegyezni az arcokhoz társuló neveket.
Alig ismerlek titeket,de ha Neitetta veletek tart,én is szívesen osztoznék veletek az utatokba,feladataitokban, rég nem volt részem kalandban,és úgy érzem,hogy valamelyest le vagyok maradva Neitetta-tól,ami a csatai sikereket illeti,ezt szívesen behoznám.
egy sanda mosolyt,és egy kacsintást dob Neitetta felé.

Meglepő de lehetséges, még jobban kihúzom magam és szélesen vigyorogva fordulok Fergenthalhoz - A legutóbb eggyel vezettél, azóta 2őt begyűjtöttem, neked mennyi?

Asszonyok sose szerették a férfias italokat, de nem is nekik való, főleg az ilyen nádszáll fehérnépnek.
Morgom hátra a vállam felett, menetközben.
A csatákról meg csak annyit, hogy nekünk sem volt részünk már több napja benne, úghogy nagyon viszket már a tenyerem és kiontanám már végre a korcsok belét akikre vadászunk! Csakhogy bújkálnak a gyáva dögök. Ezzel köpök egy jó nagyot és morgolódok tovább magamban.

- Trubald Altmann vagyok - biccentek homlokomra szaladt szemöldökkel. - A franc hitte volna, hogy hirtelen így oldódik a hangulat... - jegyzem meg sötéten, még mindig a torzköves tűre gondolva a táskámban. Aztán suta vigyorra húzom a számat. - Végülis nem árt a ráadás fegyver, azt hiszem.

Riksen vagyok Wolfenburgból vagyis onnan nem messze de nincs kedvem magyarázkodni

Na haladjunk inkább ismerkedésre még lesz idő, ami pedig egyre fogy

lépteimet megszaporázom, ezzel is nyomatékosítva a dolgunk

Riksen vezetésével a csapat hamarosan közelebb ér a Collegium Theologica-hoz. Az impozáns épület főbejárata elött terpeszkedő széles lépcsősoron mászkálnak ki-be a diákok, ücsörögnek rajta, tanulnak, beszélgetnek...

Az intézményt 1762-ben alapították, és ezt egy díszes tábla jelzi is a homlokzaton.
This message was last edited by the GM at 20:37, Sun 07 June 2009.

Követem a többieket a lépcsőn, közben felnézek az épületre Mi értelme van ennyi követ összehordani, sosem fogom megérteni a rövidlétű emberek nagyratörő vágyait

Odasétálok egy diákhoz. Igyekszem kihúzni enyhén púpos hátam és semmivel el nem árulni, hogy valójában nem vagyok városőr. Remélem, a bőrvért elfeledteti vele az alabárd gyanús hiányát.
- Te, kölyök - mordulok rá és akaratlanul is az őrpáncélra bökök a mellkasomon igazolásképpen. - Két napja meghalt itt egy váro... egy társunk a városőrségtől. Mit tudsz erről? Hol szolgált és ki láthatta, mi történt?

hmm...mintha azt mondta volna, egy őrt jövünk kikérdezni, és nem diákokat ijesztgetni
Trubald mögé lépek, vállára teszem a kezem, majd gyorsan el is rántom, és a nadrágomba törlöm, halkan mondom, hogy a diák ne hallja - Gondolod célszerű elterjeszteni a hírt, hogy városőröket ölnek, és két nap alatt még csak azt sem sikerült kiderítenünk, hol szolgált az illető?
This message was last edited by the player at 20:52, Sun 07 June 2009.

Fogaimat csikorgatom, de nem nézek a nőre. Ehelyett közelebb hajolok a diákhoz.
- Gyerünk, fiú, vagy lerugdosom rajtad azt, amit a parancsnoktól kaptam mások töketlenségéért. Azt hiszed, nincs jobb dolgom, mint keresztülmasírozni a városon a szokásos őrhelyemről egy idegen kerületbe és átvenni más munkáját? - förmedek rá, de közben érzem, hogy nem nekem való ez a színészkedés, mert már ég a fülem is. Horkantva elfordulok, hogy ne lássa, mekkorát nyelek, de nem tágítok mellőle, amíg nem ad valami választ.
Sigmarra, ez a fehérnép... De miért is én töröm itt magam, amikor neki elég volna megrebegtetnie a pilláit?

- Gyenge... -mondja a fiú.- Nem is a városőrség szineit viseli... Mindegy... Ott nem messze.- mutat egy irányba.- A könyvtár ablaka alatt találták meg a holttestét.

A megilletődöttségből magához térve,a többieket követi csendben,és amikor látja,hogy Neitetta Trubaldnak súg valamit,ő is közelebb lép,és nagyon halkan azt kérdezi a lánytól:
Mibe keveredtél?Amint lehet, avassál be egem is,hogy mindent érthessek.A mi kis versenyünkről,meg majd szintén beszélünk.
Visszalép a helyére,és a többiektől ellesett mogorva arckifejezését ismét felölti,hogy ne essen ki az újdonsült szerepéből,amit alig-alig ért.

Legugolok a fiú elé kicsit előre hajolva.. - Igen, tudjuk, hogy hol találták meg, a kérdés inkább az, hogy ki járhatott erre abban az időben, aki talán látott is valamit

Lassan visszagörnyedek eredeti állapotomba. Eljátszadozom a gondolattal, hogy mégiscsak megrugdosom a diákot, de végül beérem egy durva, "köszönömnek" és ezt-neked"-nek egyaránt beillő hajösszekócolással. Elfordulok, amíg az elf foglalkozik vele, majd elindulok a könyvtár felé, és további őrök, ajtónállók, könyvtári dolgozók, potenciális szemtanúk után kutatok a szememmel.

- Éjszaka, Middenheimben? Háát... nem tudom, akárki... Nem olyan nyüzsgő mint Altdorf tény, de mindig akad valaki akinek éjjel nappal dolga van. Hogy ki ölte meg? Fogalmam sincs...

Ha azért jársz ide, hogy okosabb légy...nos..hát rádfér...- kedvesen mosolyogva állok fel, és nyújtózom egyet, aztán Fergibe karolva a többiek után indulok, út közben a helyzetet magyarázva - valakik torzkővel mérgezett tűkkel embereket ölnek a városban, 2 napja egy városőrt is. Utána kellene járni a dolognak, ha már úgyis itt vagyunk

hagyta magát kísértetni,és közben töpreng az eseten
És eddig mit sikerült kideríteni?Jutottatok valamire,van valami nyom,amin el lehetne indulni?

Az imént hallottakon mereng,mikor halkan hozzáteszi
mi az a torzkő?
és egy kis mosolyt is megenged a kérdés mellé.

még csak nemrég csöppentem az ügybe, de ők - itt az állammal előre mutatok a többiek felé - már megtalálták a helyet, ahol meghalt a városőr. azért pár nap alatt ez nem kis teljesítmény - és figyelembe véve, hogy kikről van szó, ez még igaz is persze a szavaim csöpögnek az iróniától..aztán még hozzá teszem kellően komoly és ijedt arccal - a torzkő...az valami ocsmányság - és szélesen mosolyogva haladunk tovább a könyvtár felé
This message was last edited by the player at 21:30, Sun 07 June 2009.

Csendesen mosolyog,és enyhén ingatja a fejét.Örömmel látom,és hallom,hogy semmit sem változtál,mióta nem találkoztunk.

Trubald a jelzett irányba sétál, oda ami a diák szerinti könyvtárablak alatt helyezkedik el. Ott is csupán diákok nyüzsögnek, néha feltünik egy-egy idősebb férfi, akik bizonyosan tanárok, papok lehetnek.

Szétnézek a környéken, hogy mennyire zsúfolt ez az utca. Fő utca, vagy csak egy kis sikátor mint a templomnál. Megnézem van-e a közelben csatornafedél és ha igen, akkor mennyi. Végül megállítok egy idősebb tanárt és udvariasan megszólítom, mutatva a megbízólevelem.
Jó napot, gyilkossági ügyben nyomozunk, megtudná mondani, hogy milyen szobának az ablaka ez? Mutatok ezzel arra az ablakra, ami alatt az őrt megölték. Az is érdekelne, hogy az épület ezen részein milyen termek vannak. Végül az intézmény vezetőjének nevére és hollétére is szükségünk lenne. Közben elteszem a megbízólevelem és próbálok enyihíteni mogorva ráncaimon.

Az idősebb tanár, vaskos könyveket cipelvén a hóna alatt, majdnem kiugrik a bőréből ijedtében ahogy meglátja Gim-et.
- Én... én... én... én... de... de... nem...- majd nagyot nyel és felmutat a helyszín felett, szellőztetés céljából nyitott ablakra. -KÖNYVTÁR!- nyögi majd elsiet.

A Collegium elötti utca egy széles főutca. Olyan szokványos csatornafedők, mint amik nálunk megszokottak nincsenek. Ez akkoriban nem volt olyan elterjedt, szóval, nem, nem látni.

Elindulok az épület bejárata felé és valami fiatalabb és bátrabb diákot is megállítok, neki is mutatom a megbízólevelem, és kicsit ingerültebben kérdezek. Ki az intézmény vezetője és hol találjuk?

- Jelenleg nem tartózkodik a városban -válaszolja higgadtan a tanuló, egy vaskos teológia könyvből fölpillantva, de azért így is látszik, hogy megrémiszti Gim külleme.- Az Administratumban, a második emeleten hagyhatnak neki üzenetet...

Kösz. Morgom oda neki, majd elindulok befelé az épületbe a második emeleten lévő hivatal irányába.

Mindvégig halkan szemlélődik,és az épület homlokzatát nézi,mintha az építészeti megoldásokat csodálná elmélyülten,majd odafordul Gim-hez.
Gim...te most felmész az emeletre üzenetet hagyni,az igazgatónak?Mert én addig a könyvtárban körülnéznék egy kicsit,hogy addig is haladjunk,és hátha találok valami érdekeset,és én is kérdezősködhetnék.
körbepillant a többieken,és halkan hozzáteszi.
Valakinek nincs kedve velem tartani?több szem többet lát alapon
reménykedve pillant végig ismét a társaságon.remélem jön valaki,nincs kedvem megint egyedül mászkálni.
This message was last edited by the player at 07:14, Mon 08 June 2009.

Az alábbi ábrán látható a Collegium azon része jelölve ahol a gyilkosság történt, ahol a könyvtárablak is van.

Elindul a könyvtár irányában közben próbál minél kevésbé figyelemfelkeltő leni,de igyekszik mindent megfigyelni,hátha talál valami gyanús tárgyat,valami gyanús alakot,akár a tanárok,akár a diákok között.
Miután beért a könyvtárba,körbenéz,majd a gyilkosság fölötti ablak környékén kezd el tüzetesebben keresgélni,hátha talál valami szokatlant.Levesz egy könyvet,majd a közeli asztalhoz ül,és mintha a könyvet tanulná,és közben el-el réved a gondolata,de valójában a könyvtárat vizsgálgatja.
vajon mit kéne keresnem?bárcsak rájönnénk minél előbb erre a rejtélyre,és tovább állhatnánk innen,nemigen szeretem a városokat.De legalább egy régi ismerőssel találkoztam.

Ahogy Fergenthil, Gim és a többiek belépnek a Collegium-ba, közcsodálat tárgyai lesznek. Gim a brutális kinézete miatt, Fergenthil a furcsa, idegennek ható külseje miatt, Trubald a szaga miatt, Francois és Tordimir a Birodalomhoz nem illő öltözéke miatt, Riksen a túlöltözöttsége és túltisztáltsága miatt, Netietta pedig az erőteljes nőiessége miatt.

Legtöbben összesúgnak, megbámulnak titeket, ijedt tekintettel vagy éppen nyitott szájjal...

Gim a második emeletre siet, mindenhol riadtan ugranak el az útjából, majd beér egy hivatali folyosóra, ahol írnokok, hivatalnokok rohangálnak fel s alá.

Fergenthil beér a könyvtárba ahol mindenki kerek szemekkel néz rá, egyesek valami "legendák"-ról sutyorognak, mások mennek utána és bámulják.
Látja, hogy a könyvtár hatalmas megannyi óriási polc, telis-tele könyvekkel. Fergenthil elkezd "olvasgatni" egy könyvet, bár egyetlen betűt se ért belőle, miközben a könyvtárat vizslatja. Semmi szokatlant nem lát...

Miközben megyek fel a lépcsőn és mire felocsudok az elf szavai hallatán az már le is lép. Ha már a könyvtárba ment, lehet hogy szólni kellett volna neki, nézelődjön kicsit Sigmar után, hátha összefüggés van a pap gyilkossága és e között a könyvtár között.
De mire felérek a lépcsőn ezeket a gondolataimat már el is fújja a szél.
Az igazgatóságon megmutatom a megbízólevelem és a jelenlegi vezetőt keresem aki elérhető közelségben van.

Az ablakhoz lépek és megpróbálom rekonstruálni a történteket. Tenyerem egy darabjáról letekerem a vásznat és végigfuttatom ujjaim az ablakkereten, hátha találok itt is karomnyomokat. A környező falakat is megnézem kívül-belül.
- Érthetetlen, miért mérgeznek meg holmi emberpatkányok ilyen véletlenszerűen pár embert. A  méreggel kísérleteznének? Vagy az áldozatok hátterében lehet valami? - tűnődöm félhangosan, hátha másnak is eszébe jutott a dolog. Esetleg egy gyorsabban pörgő agyú valaki másnak.

Trubald talál pár apró karmolásnyomot a párkányon, bár itt nem olyan jelentősek, alig észrevehetőek. Mintha itt nem sietett volna annyira a támadó, mint Morten atyánál...

Fergivel tartok a könyvtárba, alaposan körül nézek az ablak körüli polcokon, leginkább oda nem illő dolgokat keresve..pl egy könyv fejjel lefelé van betéve, esetleg rosszul, vagy feltűnően nem a helyén... lehet az őr az ablakon keresztül meglátott valamit, és ezért kellett meghalnia

Úgy látom Fergi belemerült valami könyv olvasásába, föléhajolok - Találtál valami érdekeset? - próbálok beleolvasni a zsákmányába

Felnéz Neitre,és zavartan összecsukja a könyvetÖöö...semmi érdekes,unalmas tanagyag szerűség...
Visszateszi a helyére,közben leginkább az asztalokat szemléli,a bent ülőket,hátha talál valami furcsát,vagy legalább valakit,aki feltűnően nézi őt,akiből valamit ki lehet esetleg szedni.
This message was last edited by the player at 08:36, Mon 08 June 2009.

Még az ablak környékén is túl sok könyv van ahhoz hogy át lehessen nézni őket. Sok van fordítva betéve, sok helyen hiányoznak könyvek... A diákok aktívan használják a könyvtárat...

Gyanakodva nézek a másik elfre...talán talált valamit, hogy ilyen gyorsan visszatette? alaposan megnézem milyen könyv volt az...hmm ráadásul feltűnően igyekszik másfelé nézni
This message was last edited by the player at 08:38, Mon 08 June 2009.

Unottan, jobb híján a törpe után indulok. Valahogy idegen tőlem az elfek figyelemfelkeltő viselkedése.

A lépcső felé forduló Trubald után lépek - Hogy ölték meg az őrt? a tűt közelről, vagy távolról juttatták a testébe? -kicsit elgondolkozok - és arról lehet tudni, hogy mit keresett éjszaka a könyvtárnál?

Gim és Trubald berombol egy irodába a felhatalmazást lebegtetve.
Egy idősebb megfontolt férfi áll föl az asztal mögül.
- Én vagyok az ügyben illetékes személy, hallgatom önöket.

Üdv! Eltűnt valami a könyvtárukból az őr halála körüli időpontban? Sérült még meg más is azon a napon amikor az őr meghalt?

- Az őr csupán egy városőr volt, aki akkor végezte a munkáját, semmi közvetlen köze nincs a Collegium Theologica-hoz, és nem nálunk nem sérült meg senki. Hogy eltünt-e valami? Nem tudjuk, ahhoz teljes leltárvizsgálatot kellene csinálnunk.

akkor majd ha kijönnek megkérdem, ha felérek megállok a berombolt ajtóban

- Gondolom, őrjáratozás közben kapták el - mondom Neitettának, majd fejemmel Gimék felé biccentek neki és magam is az idegen férfi felé fordulok.

Szükség lenne arra a teljes leltárvizsgálatra, és mondjuk a könyvtárban levő könyvekkel kéne kezdeni, amik sigmarral, a háborúval, esetleg mélyben, csatornákban élő bestiákkal foglalkoznak! Mikorra lennének készen vele? Roppant fontos és sűrgős lenne!

- Úgy egy hónap... remélem megérti, hogy ezt nem engedhetjük meg. Nem lehet bezárni a könyvtárat a tanév kellős közepén.

- Torzkővel és patkányemberekkel foglalkozó könyvekből csak nincs szekérderéknyi! Esélyes, hogy ha hiányzik valami, azokbol fog.

Elegem volt a falakból körülöttem, sarkon fordulok, és az épület előtt a lépcsőn ülve megvárom a többieket...süttetem magam egy kicsit a nappal

A férfi unottan támaszkodik az asztalra és Trubaldra mered.
- Torzkővel és patkányemberekkel foglalkozó könyvük egy sincsen...

Elsötétedik a tekintetem!
Szerintem maga nem ért meg minket. Dörmög rá erőteljesen. Gyilkossági ügyben nyomozunk, amiben sorban halnak meg az emberek és feltehetően tűnnek el a könyvek, ereklyék. Úgyhogy lekötelezné a város vezetőségét, hogyha összekapná gyorsan a beosztotjait és rohadt gyorsan kiderítenék mit loptak el innen, vagy különben kénytelen leszek jelenteni a városőrség parancsnokának, hogy hátráltatja a nyomozást és a maga lelkén szárad majd a közeljövőbeni áldozatok száma. Bár ahogy elnézem magát ez csak akkor fog bármit is számítani, ha a gyilkos majd épp magával akad össze! Összehúzom a szemöldököm és gúnyos vigyort engedek meg felé.
Holnap után visszajövünk, addig fel kell kutatnunk a többi halottnál található nyomokat. Ezzel sarkon fordulok és kirobogok az irodából.

Egyik lábamról a másikra állok.
- Persze, hogy nincs. Az eretnekség is volna, nem igaz? - nézek rá szúrósan.

- Legkevésbé sem érdekel a gyilkosságuk, nem fogjuk az intézményünk működését akadályozni. Csak nyugodtan közöljék EZT, jó Ulrik Schultzmann-al!

Vállam fölött még visszaszólok a vezetőnek.
Biztos lehet benne, hogy szólni fogunk neki!
Ezzel megindulok a lépcsőn lefelé.

- Ez egyre jobb. Mindenki vak és süket, senki sem segítőkész. Talán indulhatnánk is tovább a következő helyszínre. - Gimre nézek, aztán gyorsan megrázom a fejem. - A törpe céhnél hiába is próbálkoznánk. Menjünk az Altmarkt negyedbe, nézzük meg az ismeretlen hullát. Ha senki se tudja, kicsoda, legalább nem állnak majd az utunkba.

Miután a könyvtárban megunta a keresgélést,elindul a többiek felé,fel az emeletre.
Épp lefelé indulnának,amikor odaér.
Sikerült valamit megtudni?
Kérdezi,és érdeklődően végigtekint a többieken
Én sajnos nem jártam sikerrel,semmi érdekesnek mondhatót nem találtam a könyvtárban.

Szedjük össze a többieket és folytassuk akkor ott. Találtatok valamit a könyvtárszobában?

A sok diákon,az érdeklődő, csodálkozó tekintetükön,és a temérdek könyvön kívül semmi említésre méltót.

Neitetta visszatér a Collegiumból kilépő csapathoz.

..és elsétálok az ablak alá, ahol az őr meghalt..igaz már 2 nap eltelt azóta, de próbálok nyomokat keresni a környéken..alaposan végignézem a falat az ablakokat a földet a környéken
ha tudnánk miért jött ide az őr kicsit előrébb járnánk

A környéket azóta már túlságosan összemászkálták, hogy bármi nyomot is lehessen találni.

Látja,hogy Neitetta elindul az ablak alá, követi,hogy hátha együtt találnak valami nyomot.
Szerinted miért ölhették meg az őrt?
kiket öltek még meg?nemtudod?

- Az egész az ikonnal kezdodottt... da! Amit elhoztunk Middenheimbe, mondták, hogy... nu sto... bent templom Sigmarnak, ott bent adjuk oda Morten papski-nak. Utána ő meghalt... ilyen tűvel nyakban... mi mentünk nyomoz da... és Schultzmann druzskoj mondta, hogy volt még három más ilyen ölés. nyögi ki Tordimir, majd meghúzza a flaskáját látható elégedettséggel az arcán.

Amikor Fergenthil mellé érek, rábökök a halvány kaparásnyomokra, amiket találtam.
- Ugyanilyen nyomok voltak a templom ablakában is, ahol a papot megmérgezték. Schultzmann patkányembereket emleget, és meg kell valljam, most már ezen se lepődnék meg. Sőt, ilyen őrületbe éppen beleillenének. Pár nappal korábban csak röhögtem volna egy ilyen történeten - csóválom a fejem és továbbindulok.
Az út mellett eszembe jut, hogy csatornanyílás után nézzek, ám a nemrég tett meddő kirándulásunk emléke az emberi hulladékban jobb belátásra bír.
A többiekre nézek, jönnek-e.
This message was last edited by the player at 11:31, Mon 08 June 2009.

A mindenit...lehet,hogy sokat iszik abból a flaskából?
Tordimir felé fordul,és a magasba rántja a szemöldökét.
Nemigazán értem.milyen ikon?Ls hol történt a többi gyilkosság, kiket öltek meg?És ti hhogy keveredtetek bele?ki bízott meg?
Azt hittem ennél jóval egyszerűbb az ügy,és csak egy gyilkosságot kell kideríteni.Mit sikerült eddig kiderítenetek?

- Hát... bent a sűrű... hogyis mondják Reikspielül? -legyint.- Mélyen benne veremben találtunk papskijt akit éppen szólított Mórr és... áhh- legyint.- Mondjátok mán el davaj!- int a társainak.

A templom ablakában is voltak kaparásnyomok? ezt nem igazán értem, ha patkány emberek, mit keresnek az ablakban? ahhoz túl nagyok, hogy ott rejtőzzenek...vagy behatoltak az épületekbe?
Az ablakok nyitva voltak? Templom, Collegium Theologica...a többi gyilkosság is vallási építmény közelében történt? - a kérdések gyorsan törnek ki belőlem, és Trubaldnak szegezem őket

Megvakarom az állam.
Vajon hányszor kell még elmesélni a történteket. Dörmögöm magam elé halkan.
Tehát eddig négy gyilkosságról tudunk, amiket torzkővel mérgezett tűvel követtek el. Ezek közül az utolsó egy pap, akitől elloptak egy nagyon régi sigmart ábrázoló ikont. Rajta kívül van még két városőr és egy ismeretlen személy. Kaparás nyomok vannak itt is az ablakon, Trubald szerint, mint ahogy a papnál is voltak. Továbbá a templom mögött találtunk nyomokat amik valószínűleg a csatornába vezetnek. A papot egyértelmű, hogy az ikon miatt ölték meg, de vajon minek kell az nekik. Az itteni városőrt szerintem csak azért ölték meg rosszkor volt rossz helyen, és akadályozta a könyvtárba való bejutást. Vajon innen mit vihettek el, mert biztos, hogy innen is megfújtak valamit. Most szétnézünk még a másik két helyen, hátha találunk valamit, ami rávilágít arra, hogy minek kell ez a sok érték.... De szerintem a nyomok a csatornába fognak vezetni... Miközben mesélek ellenörzöm elég éles-e a kétkezes csatabárdom, és végighúzom rajta az ujjam, majd látva a kiserkenő vért kéjesen lenyalom.
Végül meghúzom a flaskám és elvigyorodok. Ezek a törpe művészek milyen finom italokat tudnak csinálni.

Lehet, hogy túl gyorsan kérdeztem, és nem jutottak a kérdéseim túl a flaskád árnyékán...Az ablak ahol a kaparásnyomokat találtátok nyitva volt-e a gyilkosságok idején? a másik két gyilkosság is vallási intézmény közelében történt? ja és voltak még régebbi kérdéseim, amikre még senki nem válaszolt. A mérgezett tűket közelről, vagy távolról juttatták-e az áldozatokba?
A holttesteket elégették-e? Ja és még valami. egészen bizonyos, hogy méregtől haltak meg? nem lehet, hogy csak a haláluk után szúrták meg őket?

Szúrosan az elfre nézek és megállok előtte.
Amit tudtam elmondtam te elf, ha pedig orvosnak nézel, akkor rossz a szemed, mert nekem más a szakterületem. Ezzel megsuhintom könyedén a csatabárdom.

- Lerongyolódott zsoldosok vagyunk, Shadowspring, akik a háború óta alig pihentek, és mióta betettük a lábunkat a városba, azt is sajnáljuk, hogy megszülettünk - morgok az orrom alatt, pillanatnyilag az egész világra dühösen. A többiekre nézve vállat vonok. Vagy csak én érzem így? - Csak annyi biztos, hogy hullákat találtak, akikben torzkőmorzsalékos méreggel kent tű volt, és mert úgy esett, hogy az utolsót, a papot mi láttuk utoljára élve, nekünk kell megtalálni a tetteseket. Ezen felül részemről pokolba a részletekkel - rúgom fel a port magam előtt. Hirtelen hiányozni kezdenek néma, nyugodt hullarablói éveim.
This message was last edited by the player at 12:11, Mon 08 June 2009.

Na azért ne törj le ennyire emberifjonc, rövidesen előkerül a gyilkos, vagy gyilkosok és akkor lesz jó kis muri, meg harc, meg móka és még több harc. Elröhögöm magam, és a levegőbe boxolok. Remélem méltó ellenfél, vagy ellenfelek lesznek, akikkel dicsőség lesz küzdeni.

áll,és hallgatja a beszélgetést,és próbálja felvenni a fonalat.
Most már minden világosremélem tényleg minden azÉs akkor most hol folytatjuk a nyomozást?a csatornáknál miféle nyomokat találtatok?a nyomokhoz valamelyest értek,de amit elmeséltetek,az alapján nekem is a csatorna a gyanús,és az vihet közelebb a rejtély megoldásához,de óvatosságból,vagy csak a biztosra törekedés miatt,nézzük meg azokat a tetthelyeket,ahol még nem jártatok.

Akkor irány az öreg negyed, ahol az azonosítatlan férfit megölték, először a gyilkosság helyszínén nézzünk körbe. A hullát már eltemették, úgyhogy nekem ahhoz nincs sok kedvem...

Rendben,menjünk.én nem vagyok annyira ismerős itt,úgyhogy követlek benneteket
Hátrapillant a Nei-re,és szolid mosollyal az arcán enyhén meghajlik,és a kezével maga elé engedi a lányt,miközben világos zöld szemeivel mindvégig a régi társa tekintetét fürkészi.

Hú, hát ez egyre érdekesebb, ha semmi nyomot nem találunk sehol még  a végén le kell mnni a csatornában, remélem ez nem következik be.
Az utolsó helyszínen tuti mindent alaposan megnézek, átolvasok, megjegyzek.. legalábis megpróbálom.

Na menjünk hátha, ott több sikerrel járunk.

Pedig a részletekben rejlik az igazság, ha csak mászkálunk egyik helyről a másikra, nem sok mindent fogunk megtudni

A csapat átvág hát Middenheimen a déli fal keleti része felé.
A terület közel áll a Keleti Kapuhoz, amely komoly szerepet játszott a Végidők Ura s serege elleni harcban így borzalmas állapotban van, így a negyed sé a környező területek is. Az Altquarter-ben lerombolódott házak tömkelege található, és a negyed még csak próbálja összeszedni magát a pusztításból.
Itt főként raktárházak, piacok és lakóházak találhatóak, de mind borzalmas állapotban.

A parancsnok elmondása szerint valahol itt találták a holttestet egy hátsó sikátorban.


Bár ez nem túl pontos meghatározás...

Az újaknak: Minden kerület szélén van általában egy tábla, amely a kerület térképét mutatja. Így, az fel van töltve a Dokumentumok topicban.

A környéken szétnézek valami különleges épületet keresgélve, és az itt élőket kezdem morcos arcommal faggatni tüntek-e el mostanában emberek, éjszakánként láttak-e furcsaságokat, gyanús alakokat.

Gim kérlek dobj egy Gossip próbát

17:26, Today: Gim Gronisson rolled 43 using 1d100.
Gossip (6%)
This message was last edited by the player at 15:47, Mon 08 June 2009.

Gim próbál kérdezősködni, de legtöbben messziről elkerülik, van aki felsikít és elrohan. Mások csak riadtan megrázzák a fejüket, hogy nemtudnak semmit és továbbmennek.

Gim elsöprő sikereit látva nem sok kedvem van az itt élőkkel foglalkozni. Csatornanyílások után nézek inkább, hátha az alapján szűkíthetjük a kört, bár nemigen bízom benne.
- Schultzmann azt mondta, a férfit már eltemették Morr kertjében - jut eszembe. - Az merre lehet?

A környék elég lepusztult, nemigen látni itt csatornanyílást.

az utcán állva egy olyan embert keres,akiből kihúzhat valami információt,és ha talál,akkor megpróbálna kérdezgetni tőle egy-két dolgot.

Írd le, hogy miket akarsz kérdezni és dobj egy Gossip próbát!

,A temetővel mire mennénk? Inkább itt néznék szét

Gyorsan szétnézek hátha van egy olyan ház ami nem a megszokott lehet itt. vagy olyan ember látok ott akitől lehet kérdezni.

Szintén kérdést és Gossip próbát kérek, és mindenkitől aki ilyennel próbálkozik.

HA talál valakit,aki mutat valami hajlandóságot a válaszadásra,akkor a következőket kérdezi:
-tud valamit a környéken elkövetett gyilkosságról?
-látott-e mostanában errefelé furcsa,gyanús alakokat?
-van esetleg valami szóbeszéd mostanában aminek köze lehet az esethez?
-És hogy tud-e a közelben egy jó fegyverboltot?
18:39, Today: Fergenthil Fastspear rolled 64 using 1d100. gossip (13%).
This message was last edited by the player at 16:40, Mon 08 June 2009.

A legtöbben Fergi külsejétől és rémisztő kérdéseitől megriadva kerülik el őt jó nagy körben.

A kudarctól még értetlenül áll,de hamarosan megrázza magát,és a megszokott mosoly ismét kiül az arcán,és a környékbeli utcába kezd-el be-be nézni,hátha talál valahol egy fegyverboltot,vagy legalább egy rá utaló cégért.
remélem,ha találok egy boltot,vagy legalább egy árust,akkor az kedvesebb lesz egy fokkal.

- Morr papjai találták meg és földelték el a szerencsétlent - magyarázom Riksennek. - Ha a tetem állapotáról vagy a körülötte lévő nyomokról akarunk megtudni valamit, őket kell kérdezni.
Én is odamegyek egy józanabbnak kinéző lakoshoz, hogy a sírkert és a papok holléte felől érdeklődjek. Ha kell hozzál próba: Trubald Altmann rolled 86 using 1d100. :P

Trubalddal közlik, hogy Morr kertje a Nyugati Kapu - Sudgarten kerületben található, majd az illető az orrát befogva továbbsiet.

Én viszont szándékosan nem normális kinézetű embert keresek, és afelől érdeklődöm, hogy van-e a környéken valami füves asszony, aki egy bizonyos italt elkészítene nekem, persze az italt is, az információt is meghálálnám

Neitetta kérdésére az emberek sutyorogni kezdenek, többször hallani kiszűrődni a "boszorkány" szót, és riadtan gyorsabbra veszik a lépteiket.

Két városőr lép oda a csapathoz.

- Maguk azok a bajkeverők akik zaklatják az embereket? kérdi az egyik.

A pergament az orra elé tartva - Nem hiszem, hogy a zaklatás a megfelelő szó, hadnagy

Megnézi a papírt a városőr, majd megvakargatja a fejét.
- Ööö... magukat Schultzmann küldte? Ööö akkor izé... ööö mit akarnak tudni?

Leginkább azt, hogy ki öli az embereket, köztük a maguk bajtársát mérgezett tűkkel.
Errefelé is történt egy gyilkosság, meg tudná mondani pontosan hol találták a holtestet, és mikor?
Esetleg beszélhetnénk valakivel, aki látta a holttestet?
This message was last edited by the player at 17:12, Mon 08 June 2009.

- Na, azért túlozni nem kell! - kiáltok a fuldokolva elsiető alak után, aztán savanyú ábrázattal visszamegyek a többiekhez. Végigmasíroztatnak az egész városon... Már meg sem lepődök, hogy az őr se tudja, nyomozás folyik.

- Húú mikor? Talán úgy két napja történt?- mondja a városőr társára pillantva.- Jöjjenek megmutatom hol találtak rá... a testet úgy tudom átadták Morr papjainak, ők talán megtudtak róla valamit.

A városőr elvezet titeket egy jellegtelen hátsóutcába.
Mindenki dobjon Perception tesztet!

Kezd elegem lenni belőle, hogy kitérő válaszokat kapok a kérdéseimre
Erősen hangsúlyozva az első szavakat kérdem - KIK adták át a holtestet? KI talált rá?Neitetta Shadowspring rolled 88 using 1d100. Perception 33%.
This message was last edited by the player at 17:23, Mon 08 June 2009.

Odafelé elmondom a többieknek, hol van a keresett Morr-kert.
Trubald Altmann rolled 60 using 1d100. próba Perception 38%-ra

- Ööö, hogy kik? Hát ööö nem tudom, gondolom a helyiek...

19:27, Today: Fergenthil Fastspear rolled 62 using 1d100. perception (25%).
This message was last edited by the player at 17:29, Mon 08 June 2009.

Trubaldnak:ja értem.

22:06, Today: Riksen rolled 10 using 1d100. Perception (34%)

Körülnézve a sikátorban látjátok, hogy elég elhagyatott hely. Körben omladozó házak, hulló vakolat, rozoga épületek.
Itt ott ledőlni készülő kémények láthatóak, máshol leszakatt spaletták, nyikorgó ajtók...
This message was last edited by the GM at 17:40, Mon 08 June 2009.

Néhány szót váltok Fergivel, ezuttal elfül, majd a városőrhöz fordulok - Hadnagy meg tudná mondani, hogy van-e fegyverbolt a környéken?
aztán körbe nézve - Eléggé lehangoló ...laknak is errefelé?
This message was last edited by the player at 17:44, Mon 08 June 2009.

Héj, nézzétek csak vérnyomok mennek abba az irányba - mutatom. Lehet hogy köze van a gyilkossághoz?

Neitetta nem ér rá a fegyverbolt? Van más dolgunk.

Izgatott lettem, hogy lehet valami fontosat vettem észre amit a többiek nem, lehet kezdek jó lenni? elmosolyodom egy picit

Ahogy Riksen jelzi, a többiek is észreveszik a vérfoltokat. Pár naposak lehetnek, és úgy tűnik a vérpöttyök elvezetnek egy irányba...

Elindulok a pöttyök mentén ha a mélynövésű igazat beszél egy csatornában kell végződnie..de vajon kinek a vére?
Modtam már, hogy iszonyuan tudok dobni?:) Neitetta Shadowspring rolled 79 using 1d100. Follow Trail  33%
This message was last edited by the player at 17:55, Mon 08 June 2009.

Ha követni akarjátok a nyomokat, akkor dobjatok Follow Trail tesztet (úgy hiszem csak az elfeknek van ilyen skill-je). A teszt Easy nehézségű, ami azt jelenti, hogy vagy +20% jár a skilletekhez, vagy -20 a dobásból (tulajdonképpen ugyanaz).
This message was last edited by the GM at 17:54, Mon 08 June 2009.

- Érdekes lesz, ha a sírkertig követik a nyomokat - súgom Riksennek a hajlongó elfeket látva. Azért utánuk indulok.

Ez nem lehet a hulla nyoma, hisz őt állítólag egy tűvel ölték meg, az nem hagyna ennyi nyomot...a fene..hol a nyom...kicsit visszább megyek...mig újra felfedezem a cseppeket Neitetta Shadowspring rolled 23 using 1d100. Follow Trail  33%.
This message was last edited by the player at 18:04, Mon 08 June 2009.

Elmosolyodom Trubald szavain, majd elgondolkozom
Tényleg, lehet csak oda megyünk, vagy mi van ha ez egy teljesen más esethez tartozik? Vagy csak egy sebesült állat vére? Mindegy majd kiderül.