Hajt a kíváncsiság, ezért csákányomat alulról felfelé ívelő csapásra készen a csípőm mellé engedem - remélve, hogy nem fog feltűnni egy haldoklónak -, és közelebb lépek hozzá.
- Most már nincs mitől tartani, öreg - igyekszek közben megnyugtatni és valahogy a bizalmába férkőzni. - Mondd el, ki érdemel bosszút mindezért.

Miközben a figyelem az öreg felé irányul,körbetekintek a helyszínen.Nyomokat keresek, és figyelmesen körbetekintek a környező bokrokon.

Úgylátszik a környék csendes.

Ahogy Trubald az öreg közelébe lép, a haldokló utolsó mozdulataival, valamit a kezébe nyom.

- Vigyétek el... vigyétek ezt... ezt... el Middenheimbe... Sigmar templomába. Nagyon... nagyon fontos- nyögi.- Kérlek tegyétek meg egy öreg pap, utolsó kívánságát...

Kissé letargikusan lezárom a pap szemeit és elmormolok magamban egy pár szavas imát, de közben már a tenyeremben lévő tárgyra összpontosítok.

Ezek után én is nagy érdeklődéssel fordulok Trubald Altmannhoz.

Vajon mi lehet?Biztos valami ereklye, vagy valami hasonló...Miért bízott meg bennünk?Ezek szerint az öregnek jó szeme  volt az emberekhez....

Mielőtt továbbindulnánk el kell temetnünk a halottakat!-szólok mély hangon a többbiekhez-Nem hagyjatjuk őket így,kapják meg a végtisztességet...Adjuk meg nekik az örök nyugodalom lehetőségét!

-Túl sokan vannak, nincs kedvem egész nap embereknek sírt ásni, a pap egyébként mit adott?

Azért jól esne egy kis bosszúállás azokon a korcsokon.

Megszemlélem a nyomokat merre mehettek azok a fattyak.

A terület túlságosan össze van járkálva, fel van dúlva. Lehetetlen követni bármi nyomot is.

Hmmmm, szóval ennyit ér az ember végtisztessége....Hová lett a régi korok becsülete?!Hát jó, kötelességem megtenni....

A holtakat elkezdem egy helyre húzni-persze nagyon vigyázva arra, hogy ne mocskolják be felszerelésemet...Közben nagyon szúrós tekintettel figyelem a többieket....

Megmutatom a többieknek is az ikont.
Ismerős nekem ez a kompozíció. Jónéhány ábrázoláson láttam már a legendás csatapörölyt a milicista táborban, ahol nevelkedtem. Ha valóban igazak megérzéseim, az azt jelenti, életbentartásom kegyelmét végre leróhatom Sigmar előtt.
Pillanatnyi elmerengést követően a még oldalt ácsorgók közelébe ejtem a csákányom, én magam pedig ásni kezdek egy megfelelőnek tűnő helyen, nem messze az úttól - emléknek és figyelmeztetésnek is megteszi majd.

Kérdőn nézek a többiekre, hogy mit csinálnak, majd hangosan elkezdek puffogni és szidom a nyomorult goblinokat, hogy itt hátráltatnak csak minket, ahelyett hogy egy kis örömet okoznának a jelenlétükkel! Ezt azért elég hangosan ordibálva teszem, hogy ha maradt a környéken ilyen goblin, azért meghalja és hívjon segítséget. Közben összeszámolom a halottakat, és végiggondolom, hogy mennyi időbe telik majd, amíg a társaim eltemetik a fajtájuk belieket.

Nagyjából 5-6 holttest hever szerteszét, amelyeket a kislevita pár perc alatt egy kupacba huzigál.

A hullákra nézek bármi mozdítható érték, fegyver, csizma, aranyfog stb. után kutatva. Bár gondolataim még mindig az ikon körül forognak, hullarabló énemet nem tudom meghazudtolni. Az atya testére különös figyelmet fordítok, hátha találok nála valamiféle iratot, ami magyarázattal szolgál.
A törpe viselkedése nem is annyira a mészárlással szembeni tiszteletlensége miatt zavar, sokkal inkább attól tartok, hogy tényleg idevonz pár zöldirhájút a zajongásával. Ehh, hadd csinálja, inkább rájuk legyen dühös, mint énrám.
- Mit szóltok a kis ereklyénkhez? Amondó vagyok, kötelességünk véghez vinni, ami elrendeltetett. Middenheim nincsen már messze.

A hulláknál semmi érték nincs, úgy tűnik a goblinok elvittek mindent.

Milyen undorító hogy valaki a saját fajtájának hulláit fosztogatja, még szerencse, hogy már egy két harcban bizonyította rátermetségét sírásó társam, mert a végén talán kedvem lenne meglékelni.

- Szerintem induljunk tovább, és vigyük el ezt az ereklyét a városba, mert azok a nyüves goblinok már nem fognak ide visszatérni sajnos.

Vállamra csapom a csatabárdom és szépen komótosan elindulok Middenheim felé az úton.

Hát mégis van valami ebben a törpében, biztos a világ teszi ilyenné az embert...De legalább tiszteli a többieket...Jó kis csapat ez...

Biztos, hogy jó ötlet ezt a szent ereklyét egy olyan emberre bízni, aki a szerencsétlen halottakat is végigkutatta értékeikért?-fordulok a törpéhez az úton-Szerintem mindenképpen valaki másnak kéne ezt a szent terhet cipelnie...

Ez az Altmann is érdekes figura...Vajon miért jár ily görbén?

Részemről egy csapat vagyunk, tehát ha a pap épp rá bízta az ereklyét, akkor rá bízta és mi segítünk a cél elérésében hiszen amúgy is oda tartottunk. Ember-ember egykutya. Én csak remélem, hogy valami förtelem megpróbálja elvenni tőlünk ezt az ereklyét és így lesz mit aprítani útközben!

Hangos röhögés!

- Én nem vagyok műveltnek mondható, de te talán hallottál már erről a... képecskéről. - fordulok Tordimir felé. - Nagyon réginek nézem, és az a papszerzet se véletlenül maradt élve, amíg biztonságban nem tudta. - Erre megint a trollölőre sandítok. Vagy legalábbis nagyobb biztonságban, mint ha egy hullákkal teli veremben maradt volna. - Fontos lehet. És Middenheimbe eljuttatni is.
Visszahunyorítok az útra, ahonnét jöttünk; megpróbálok visszaemlékezni, honnan indul, illetve kifundálni, honnan jöhetett a pap és kísérete.
This message was last edited by the player at 21:33, Tue 21 Apr 2009.

Igaz is, ember-ember...Valahogy nem tudok szabadulni a belémnevelt előítéletektől...legközelebb jobban kell figyelnem erre a hibámra...

Én azért remélem csetepaté nélkül megússzuk a dolgot-mondom Grinnek-Jobb szeretnék miden gond nélkül a városba érni...

Bár mintha olvastam volna valamit arról, hogy ilyenkor bosszút kell állnunk....
This message was last edited by the player at 04:28, Wed 22 Apr 2009.

Úgy tűnik a menekültek csoportja a Drakwald erdőben elszórt falvak valamelyikéből jöhetett, nyilván valamely faluból amely megsemmisült a Káosz Viharában.

Szerintem mostmár irány Middenheim, itt végeztünk és el kell juttatni a célba ezt az ikont.
This message was last edited by the player at 04:35, Thu 23 Apr 2009.

Folytatjátok hát utatokat Middenheimbe. Az út még nagyjából négy óráig tart, mire meglátjátok a hatalmas várost.

A Fehér Farkas városa egy hatalmas szikla tetején emelkedik, innen déli irányból egy kanyargós út vezet föl a sziklán a déli kapuhoz. A városon látványos az ostrom rombolása. Leomlott, megrongálódott falak, szétzilált városnegyedek.

A városba menekültek egész hada tart, így jó másfél óra mire sikerül elérnetek a déli kaput, könnyedén bebocsájtást nyertek Middenheimbe.

Az elétek táruló látvány összességben siralmas. A negyed amibe érkeztek a legszegényebbek egyike. Szűk utcácskák, szorosan egymásra épített, düledező romos házak, másutt romokban állnak a negyed egyes részei. Nincstelenek, koldusok, kéregetők láthatók az utcákon és az érvényesülni próbáló menekültek.

Raktárházakat alakítottak át menekülttáborokká, ahol Shallya papnői próbálják ellátni a szerencsétleneket, de láthatóan már ők is erőforrásaik végén vannak.

A főút mentén amely keresztül vezet a negyeden, egy fa táblát találtok, rajta a negyed térképével. A felirat szerint, ez a: Déli Kapu - Ostwald kerület

A térkép feltöltve a Dokumentum topicba

Én eddig csak csendben követtem  a társaim, hisz mégiscsak nekem van a legkevesebb tapasztalatom a harcos létből.
A hullák öszehúzásánál is szó nélkül segítettem.

Fáradtan beérve Middenheimbe, megkérdezem: Akkor most az első dolgunk, ugye hogy megkeressük a templomot? Tudja valaki hol találjuk?
Legfeljebb megkérdezek valakit.

A látvány ami fogad, aggodalommal tölt el. Nehezen tudom még mindig megszokni ezeket a borzalmakat.
A figyelmem azért nem lankad, nehogy bajba keveredjek.

Elég siralmasan néz ki ez a város, elkéne neki pár törpe építőmester segítsége, akiket nem nagyon látok a környéken sajnos.

Megszemlélem a térképet, de nem igazán látok rajta Sigmar templomot, úgyhogy odalépek valamelyik koldushoz, aki a fal mellett van és morcosan ráförmedek egy kis segítségért cserébe.

Merre van a városban Sigmar temploma?

Majd előveszek egy pennyt és felé nyújtom olyan módon, hogy a másik kezemben választási lehetőségként a kétkezes csatabárdom tartom harckészültségben.

A házfal mellett ücsörgő rongyos koldus felnéz, azt elmutat észak felé.
- Freiburgban -nyögi, majd köhögni kezd.- Ottan van...

A köpenyem alatt erősen fogom az ikont, nehogy meglepjen egy zsebmetsző.
A város romjaiból és a sebesültekből áradó bűz még az én hullaszagon edzett orromat is irritálja. Shallya papnőinek igazi vallási fanatikusoknak kell lenniük, ha kibírják ezt a káoszt.
- Menjünk hát a tempomba. Nem szívesen mászkálok errefelé ilyesmivel a markomban...